Orbán ’14: Választási vagy hazugságrekord?
Eredeti szerző: ulloiut
„A Fidesz-KDNP európai rekordot ért el, az európai pártok közül a legnagyobb arányú támogatást érte el. Magyarország ma a legegységesebb nemzet Európában – hangoztatta Orbán Viktor a IX. kerületi Bálna előtti téren, amelyet betöltött az ünneplő szimpatizánsok tömege.”
A Fidesz főlényes választási győzelmét vitatni nem lehet, annak ellenére sem, hogy nyilván sokan nem tudunk osztozni jobboldali honfitársaink örömében és egyébként él bennünk az aggály, hogy a győzelem mértékét befolyásolta a demokratikus keretek nyilvánvaló és tudatos gyengítése. Finoman fogalmaztam.
De azon mindig újra el tudok csodálkozni, hogy a Fidesz „soha nem hazudó” vezére (a párt többi politikusáról nem is beszélve) sokszor úgy hazudik nagy nyilvánosság előtt, hogy a sajtó még csak fel sem hívja a figyelmet a nyilvánvaló valótlanságokra. Persze nem várhatunk el sokat egy olyan sajtótól, amely (például) egy interjú során visszakérdezés nélkül képes nyugtázni Vona Gábor következő kijelentését: „A liberalizmusnak az a lényege, hogy minden ugyanolyan értékes, minden egyenlő.”
De számok összehasonlítása nem követel még ennyi elmélyedést sem, és a győztes pártok választási eredményei alapján simán összevethetjük Orbán állítását a realitásokkal. Történelmileg nyilvánvalóan nagyon sok választás volt Európában, amikor a győztes párt a Fidesz tegnapi 44,5%-nál sokkal jobb eredményt ért el. Sőt, volt olyan is, amikor még a vesztes is jobban szerepelt ennél!
De még aktuálisan is van több példa jobb eredményre Európában.
Szerbiában a Szerb Progresszív Párt pár hete szerzett 48,4%-ot, ami nem volt elég kétharmadra.
Spanyolországban a legutóbbi, 2012-es választáson a jobboldali Néppárt 44,6%-ot kapott, ami a parlamenti mandátumok 53%-át biztosította a kormányzó pártnak. Ezzel nem hogy nem tudják módosítani az alkotmányt (ahhoz elég lenne egyébként 60% is, ami a felsőházban meg is van a PP-nek), de ha pár miniszter utazik, és még egy néhány képviselő náthásan az ágyat nyomja, akkor a többség is inoghat.
Törökországban a török Orbán Viktort, Recep Tayyip Erdogant 49,8%-kal választották újra, és bár a kétharmados többségre ez sem volt elég (a mandátumok 59%-át kapta), ez nem gátolja Erdogant a demokrácia még alaposabb szétverésében, mint amit eddig itthon a Fidesztől tapasztaltunk. Törökország sok tekintetben is lenyűgöző párhuzamot mutat Magyarországgal, az előbbi dinamikus gazdasági fejlődését leszámítva (ja, és ott még független a Nemzeti Bank).
Bár Oroszországot vicces demokráciának nevezni, a kormány szerint vitathatatlanul az, és ráadásul fennáll a gyanú, hogy a Fidesz demokrácia-felfogása szerint tényleg annak minősül, úgyhogy logikusan bevonható az összehasonlításba: Putyin szavazógépe, az Egységes Oroszország 49,4%-ot szerzett legutóbb, amit viszont egész korrekten 53%-os többségre sikerült lefordítani a Dumában, nem mintha lenne jelentősége.
De még a közvetlen szomszédságban, Szlovákiában is 44,4%-ot szerzett a Fico vezette Smer legutóbb. Ez ugyan mindössze 0,1%-kal marad el a Fidesz tegnapi eredményétől, ám a Fidesz kb. 67%-os mandátumaránya helyett „csak” 55%-os sima többséghez volt elegendő.
Romániában a többpárti „ballib” összeborulás 2012-ben 59%-ra (!) vitte (a mandátumok 69%-a az alsóházban), amely eredmény valóban a szerencsétlen román szomszédaink bámulatos egységét mutatja a korrupt és gátlástan hatalomgyakorlás támogatásában. (Az európai szocialisták szégyene, hogy a PSD-t a nácikkal együttműködő Smerrel együtt nem vágták ki a fenébe, mint ahogy az Európai Néppárt szégyene, hogy a Fideszt megtűri.)
Máltát én sem tartom releváns összehasonlítási alapnak, de a Munkáspárt legutóbbi, 54,8% eredményét még a 2010-es „európai rekorder” Fidesz is megirigyelheti.
A számadatok itt ellenőrizhetők.
A Fidesz 2010-es eredménye tényleg elképesztő volt európai hasonlatban is, de a tegnapi már közel sem az, csak az agyonmódosított választási törvény torzításai voltak képesek a 8%-os (és a határon túli szavazatok nélkül 9%-os) visszaesés ellenére nagyjából konzerválni a Fidesz parlamenti túlsúlyát. Sok európai országban ez az eredmény egy sima parlamenti többséget sem biztosítana.
Ha Orbán Viktor rekordról akar beszélni meg a példátlan nemzeti egységről, akkor talán azt emelhetné ki inkább, hogy az elmúlt 15 évben Magyarországon egyik nagy kormányzó párt sem kapott olyan kevés szavazatot, mint a Fidesz tegnap.
Mindazonáltal az ellenzék gyenge teljesítménye miatt a Fidesz győzelme valóban nagy arányú, és akkor is az lenne, ha Orbán nem azzal kezdi a győzelmi beszédet, hogy ismét hazudik (és persze nem csak ebben). De nagyon rég nem hallottunk őszinte szót a miniszterelnöktől.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16519598-6804fbcb00596' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16519598&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16519598-6804fbcb00596&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16519598-6804fbcb00596' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
@Counter: Már a tegnapi beszélgetés során is kiderült, hogy értetlen vagy, nem a beszélgetőpartnered állításaira reagálsz, csak mondod a magadét. Ez sajnálatos, így nehéz lesz velem vitáznod.
@ipartelep: Szerintem -elfogadva a Te felosztásod- a „nyugati” világ erkölcsi válsága abból fakad, hogy alapeszméinek elfogadja, sőt melldöngetve (időnként másokét,) fennen hangoztatja elvárásként a „szabadság, egyenlőség, szolidaritás” rendezőelvét, de a gyakorlatban sunyi (jobboldali?) módon minduntalan kibúvókat kreál még az egyes társadalmi csoportok kirekesztésére is ebből. Annál is kevésbé hajlandó a régiók, országok (szándékosan nem írok nemzeteket), földrészek közötti kiterjesztésére. A globalizálódó viszonyok között egyre fenntarthatatlanabb ez a kettősség.
Nem látom, hogy a privilegizált társadalmakban számottevő gondolkodás folyna arról, hogy a leggazdagabb ötöd a többiekénél nyolcszorosan nagyobb fogyasztását hogyan kívánná a fenti eszmények jegyében redukálni pl. az afrikai, dél-amerikai, ázsiai emberek javára. Még az adott társadalmakon belül is inkább a jobboldal látszik erősödni, az EU-n belül sem az országok közötti kiegyenlítődés szorgalmazói vannak túlsúlyban, hanem a „fejlettebbek” már „kétlépcsős” modelleken agyalnak, nem éppen a „szabadság, egyenlőség, szolidaritás” jegyében. Na ezt a skizofrén állapotot lovagolják meg pl. az ilyen orbánfélék.
@ipartelep: Az 1. pont egy releváns kérdés, a 2. pontban pedig elfogadtam a kifogásaidat és megfelelően újrafogalmaztam a hipotézist.
Ez, mi tagadás, valóban a rugalmatlan, a másikra nem reagáló szajkózás ékes bizonyítéka.
Kedves @giacomo gesso: Az én „felosztásom” valójában nem felosztás. Nem volt olyan szándékom, hogy minuciózus módon elemezgessek, és felosszak bármit is. Ez az egész csak egy barátságos, és tág témájú beszélgetés (ATCG-vel) továbbfolyása, asszociatív továbbgondolása volt, amelynek során én lemondtam a témáról a véleményem. Tehát még egyszer: Ez nem a politikafilozófiai világ logikai felosztása volt. Még nem… 😉
Amúgy, amit írsz, azzal nagyjából egyet is értek. Nagyjából… hiszen valóban van egy olyan kettősség a világban, hogy ugyan elméletben elfogadják az általam említett szépen hangzó elveket (hiszen tényleg szép elvek, és elég ronda dolog lenne az ellenkezőjét hangoztatni), de a gyakorlatban tesznek rájuk. Nem csak azért tesznek rájuk, mert megjátsszák magukat, nem hisznek bennük igaziból (van ilyen is sok), hanem azért is (és ez a fő nehézség itt), mert az elvi szintet annak gyakorlati megvalósításától – ahogy mondani szokás – „egy világ választja el”. Magyarul: nehéz tudni, rájönni arra, hogy hogyan lehetne jól realizálni ezeket az elveket.
Persze, az is probléma, ha meg sem próbálják, és az meg az is, ha azért nem próbálják meg, mert elvileg is más platformon állnak, mást próbálnak megvalósítani. Szóval, sok a gond, szó se róla.
És igen, abban is egyetértek veled, hogy nem látszik a társadalmi méretű átfogó gondolkodás a világ problémáin. Ennek oka szerintem most a következő: 1. A számtalan sok kisebb-nagyobb helyi ügy elvonja erről a figyelmet. 2. Sokan nem is érzékelik, hogy ilyen jellegű problémák is vannak. 3. Sokan nem tudják, hogy a problémák nem oldódnak meg maguktól, az ügy érdekében tenni kell valamit. (Ez nevetségesen hangzik, de hát a konzervativizmusnak ez az egyik alaptétele: pfuj „társadalommérnökösdi”). 4. Direkt azt gondolják, hogy így van minden jól, ahogy van, csak hadd menjen tovább a játszma. 5. A XX század különféle megoldásai részben kudarcosak lettek. Eme kudarcok kiértékelése nem történt meg, ill. nem tisztázódott – nagyon zavaros az ügy a fejekben – de az egésznek úgy csapódott le a tanulsága, mintha mindenféle társadalmi szintű tervezés, elvi-eszmei-erkölcsi alapú társadalmi megoldás rossz lenne.
És satöbbi. Sok ok van, összetett, bonyolult az ügy. Ilyenkor mindig Besenyő Pista bácsi egyik jó beszédére („a má` megin` igazam van”-osra) szoktam gondolni, amelyben mond valami olyasmit, hogy „noooormális? hát asse tudom, miről beszélek”. És valóban: A viták majdnem egésze arról szól, hogy az egyik is mondja a magáét, meg a másik is, mind a ketten azt hiszik (én nem… ;-)) hogy értik, mint mond a másik, de valójában csak részlegesen érintkeznek.
Ennek oka pedig többféle. Fogalmi zűrzavar. Eltérő szándékok… Az egyik csak szórakozik, a másik igazságokat akar mondani, a harmadik számára az sem világos, hogy nem minden igazságkérdés, a többség azt sem tudja, hogy az állítások értelme sosem egyértelmű, világos -vagyis csak kiválasztanak egy interpretációt, oszt adajsz neki, azzal kezdenek el vitatkozni, satöbbi megint.
Nem folytatom. Mint mondtam, ez most nem az a hely, ahol nagy igazságokat szeretnék megosztani a közzel. Ez most csak amolyan „szórakozhatok én a szabadidőmben is” terep. Erre alkalmas, a másikra nem.
@ipartelep: szívemből szólsz és nem lennék meglepődve, ha sok Vincent-olvasó szívéből szólnál, de ez kevés: az egész emberiséget tekintve a szabadság-egyenlőség-testvériség csak egy kisebbség számára képezi a _teljes_ erkölcsi alapokat, van ott egyéb alap is, mint pl. az isten-haza-család, ami (és ezt nagyon fontos észben tartani) se nem fontosabb, se nem alábbvaló számukra a sz-e-t-nél.
tavalyi legnagyobb olvasmányélményem, Jonathan Haidt: The righteous mind-ja épp az erkölcsi alapokat vizsgálja. szerinte ezek az egész emberiségben azonosak, evolúciósan alakultak ki, nagyon régóta megvannak. bebizonyította, hogy bennem is ott van az isten-haza-család, pedig amit nyilvánosan látok az isten-haza-családból, azt (sarkítva) megvetem; nyilván a jobboldaliakban is ott van mélyen a szabadság-egyenlőség-testvériség, még ha meg is vetik azt, amit fölfognak a nyilvános megjelenéséből.
nem tudomást venni ezekről politikusoknak öngyilkosság, magunkfajta civileknek jelentősen megnehezíti a kommunikációt, erősen (túl erősen) korlátozza a lehetőségeinket.
kedves @Counter: Az a baj itt, hogy a tegnapi, és eme beszélgetésünk alapján bennem kialakult egy olyan vélemény rólad, hogy te nem csak értetlen, hanem még kötözködő ember is vagy. Az első nem lenne olyan nagy baj, én, amikor „olyanom van”, (bár nincs mindig olyanom) szívesen magyarázok. De a második tulajdonságod… Egyszerűen nincs kedvem „harcolni” veled, nem látok reményt nem hogy a meggyőzésedre (nem vagyok naiv, ismerem a viták természetét), de még arra sem, hogy valamely minimális mértékben (amely mérték az értelmes vitához kellene) megértsd a mondandómat. Van ilyen. Biztos jó ember vagy, meg minden, csak nem az én vitapartnerem. Ennyi…
kedves @dr Brcskzf Gröőő: én azért meg lennék lepve, ha sok Vincent olvasó szívéből szólnék. 😉
Tulképpen azt gondolom, hogy az a szint, vagy módszer, amiről én itt fentebb egy kicsit – tényleg mindenféle szabályos egzaktság szándéka nélkül, szabadon – beszéltem, az mostanában(?) nem divatos. Ugyanis ez egy másik szint, mint a napi politika szintje. Én arra is kíváncsi vagyok, hogy mi történt ott (a politikában), de sokkal, tényleg sokkal inkább kíváncsi vagyok arra, hogy mi lehet a politika alapja, miből származtassuk azt, hogy építsük fel azt, mitől lehet jó a politika (ami ugye „szükséges rossz” amúgy). Én erre azt a választ találtam meg, – és tényleg nem tudom, hogy ez a mai zűrzavarban mennyire evidencia, vagy nem – de nekem nagyon, szinte közhelyesen evidensnek tűnik – hogy a politikának elvi-eszmei alapjai kell hogy legyenek, és ezeket morálisan kell alátámasztani, magyarázni. Vagyis alapvető erkölcsi elveket kell találni, tételezni, választani, építeni, kialakítani (persze a legtöbb alapvető már készen van), aztán ezekből az elvont elvekből származtatni a gyakorlati cselekvéshez egy fokkal közelebbi szintű politikafilozófiai elveket, majd még egy átmenettel ezekből a politikai cselekvést.
Ez a fenti két „ugrás” nagyon nehéz elméletet igényel. Egyszerűen túl zűrzavaros, tisztázatlan az egész ügy, kezdve már a morális alapoknál…. De most nem kezdem, hanem befejezem ezt. Túl hosszú történet lenne. Az eleje nagyon filozófiai, a vége meg teljesen gyakorlati (politikai). És mindenekelőtt – ez a heppen egyébként – egy ismeretelméleti-fogalmi tisztázás kellene, amely nem csak a fogalmak jelentéséről, értelméről szólna, hanem tágabban, a helyzetről, annak tisztázásáról, hogy miről beszélünk, hogy mi ez az egész egyáltalán, hogy mi a cél, és hasonlókról. Reménytelennek tartom ezt így szinte bárhol megbeszélni.
Úgyhogy emiatt ezek tényleg csak esetleges töredékek…
És hogy konkrétabban is reagáljak rád. Én azt a kérdést mellékesnek tartom, hogy az erkölcsi értékek evolúciósan, vagy társadalmilag alakultak ki. Engem az érdekel, hogy mik azok, mik legyenek azok (hiszen mi is alakítjuk őket, nem „valahol vannak” a maguk változatlanságában), közülük melyek a jók, hasznosak, fontosak, melyek nem, és hogy milyen érvekkel lehet a különféle tulajdonságaikat magyarázni. Meg persze az, hogy mi következik belőlük, nem logikai- hanem olyan értelemben, hogy miféle társadalmi felépítményeket lehet összehozni belőlük. Ugye, ha véletlenül valamely igazságtalan elvet veszünk alapnak, amiről csak már a „végén” derül ki, hogy az, akkor az szívás.
Nem folytatom ezt sem. Vegyétek az egészet úgy, hogy kissé megszaladt a tollam. 😉
@ipartelep: „Én erre azt a választ találtam meg, – és tényleg nem tudom, hogy ez a mai zűrzavarban mennyire evidencia, vagy nem – de nekem nagyon, szinte közhelyesen evidensnek tűnik – hogy a politikának elvi-eszmei alapjai kell hogy legyenek, és ezeket morálisan kell alátámasztani, magyarázni. Vagyis alapvető erkölcsi elveket kell találni, tételezni, választani, építeni, kialakítani (persze a legtöbb alapvető már készen van), aztán ezekből az elvont elvekből származtatni a gyakorlati cselekvéshez egy fokkal közelebbi szintű politikafilozófiai elveket, majd még egy átmenettel ezekből a politikai cselekvést.”
Akárha én mondtam volna. 😉
Látom, hogy a Vincenten az a trend, az a fő hír, hogy mit mondott X.Y., és vajon igazándiból hogyan is kell azt érteni, meg milyen hatása lehet a mi kis provinciánkra, de ugyanilyen megfontolásokból, mint amit fentebb Te is felvetettél úgy gondolom, hogy nem árt néha hátrébb lépni és egy kicsit szemügyre venni a tágabb összefüggéseket is.
Nem jelenti ez automatikusan azt, hogy mély filozófiai és eszmetörténeti értekezésekbe kellene bonyolódni.
Felvetek néhány kérdést, amelyek (különösen a választásokkal kapcsolatban) mostanában foglalkoztatnak:
– Vajon mekkora szerepe van az EU belépéshez fűzött (túlzott?) elvárások be nem teljesülése okozta kiábrándulásnak a keleti régióiban sorra megjelenő autoriter vezetések megválasztásában?
(Szerintem az utóbbi 30 évben -igen, a „szocializmus” GMK-s, kisiparos „kapitalizmusát” is ideértem- már végigzongoráztuk az összes lehetséges kottát, amiről úgy tűnt, hogy na majd most végre ezzel felzárkózunk…De nem.)
– Van-e ezzel kapcsolatban az EU-nak felelőssége és ha igen, mekkora? (Én pl. úgy gondolom, hogy ’90 táján -amint megalakultak a többpárti demokráciák- az EU-nak kutyakötelessége lett volna azonnali hatállyal felvenni őket teljes jogú tagállamként és önteni ide pénzt, know-how-t, hasonlóan, mint ahogy az NDK-val tették a németek. Hosszú távon ők is jobban jártak volna…)
– Meddig tartható fenn (a globalizmus közepette), hogy a meseszép alapelveket a gyakorlatban nem, hogy nem közelítjük, hanem éppen ellenkezőleg, a távolság egyre nő mindhárom vonatkozásban.
(Úgy vélem, hogy akármeddig, de akkor tudomásul kell venni, hogy az egyszerű emberek egyre növekvő hányada ébred rá eme egyre nyilvánvalóbb ellentmondásra, és számolni kell ennek következményeivel.)
– Ha ezeken elgondolkodunk, akkor a konklúzió nyomán miféle eszmerendszer áll elő és az hogyan vihető a gyakorlatba?
@giacomo gesso: megpróbálom ezekre -sajnos nagyon kevés az időm – gyorsan elmondani a véleményemet. De hangsúlyozom, hogy én ehhez a politikai-szociológiai témához laikus vagyok.
Nyilván van szerepe a kiábrándulásnak. Hogy pontosan mekkora, azt nehéz mérni. az emberek az ilyen, számukra elvontabb, eszmei témákban (mert abban nem, hogy hogyan kell egy szöget beverni a falba) alapvetően vágyvezérelten gondolkodnak. Másodsorban érzelmileg, és csak – ha marad még rá kapacitás – a végén racionálisan. na most. a vágyvezérelt, meg érzelmi „gondolkodás”, az igazából nem gondolkodás. A nem gondolkodásból meg akármi kijöhet.
vagyis, magyarán szólva, az történt, hogy az emberek képzeltek valamii jót (jobb élet, több sör, sült kacsa, meg jobb foci), ezt várták, hogy megvalósul, majd az nem valósult meg, sőt a legtöbb számára pont az ellenkezője lett, vagyis rosszabb élet. Hát ki nem akadna ki ettől? És mivel nem értik tudják, ismerik az okokat, amik ide vezettek, hát vagy keresnek maguknak ilyen okokat (ilyenkor kb. azt választják ki „oknak” ami először a szemük elé kerül), vagy hallgatván másokra, elhiszik nekik a magyarázatokat. És ugye az a baj, hogy nem akárkikre hallgatnak. Az emberek (ott kint a terepen), nem akadémiai közleményeket (bár, amilyen mostanság az akadémia, talán jobb is) olvasnak, vagy filozófiai szakcikkeket, hanem vagy egymással pletykálkodnak, vagy beszlopálják a legkönnyebben megérthető populista üzeneteket. kik szeretnek ilyen üzeneteket küldeni? Hát a pártok. Melyik pártok leginkább…? Satöbbi. 😉
Az EU felelőssége kérdésben nem tudok állást foglalni. Talán azért nem -de ez megint ilyen filozófiai biszbasz – mert én egyszerűen nem értem a felelősség szó ilyetén használatát, alkalmazását. Én úgy képzelem, hogy a felelősség azt jelenti, hogy az alany „felel” a tetteiért. Ez a felelés meg azt jelenti, hogy tudja, hogy ha valamit elcsesz, akkor annak közvetlen negatív következménye lesz, vagy legalább lehet, ráadásul szankció jelleggel. itt ilyesmiről nincs szó, az EU-t elméletileg sem lehet szankcionálni a bővítés elmaradása miatt.
Ezért én inkább úgy tenném fel a kérdést, hogy mi lett volna jó, hogyan lett volna jobb, mit kellett volna csinálni? De erre meg a „volna” (de nem úgy volt) fogalom fennállása miatt nehéz (bár elvileg nem lehetetlen) válaszolni. De a válasz csak valószínűségi, közelítő lehet. A kérdés másik fele meg úgy szólhat, hogy akkor és ott tényleg reális lehetőség volt-, hogy azonnal, durr bele megcsinálják ezt a felvételt. Ezek eléggé szakkérdések, amiket a konkrét helyzet konkrét körülményei határoznak meg, amelyeket én nem ismerek, így én nem értek ehhez…
Nem tudom, meddig tartható fenn a globális, és rendszerszintű igazságtalanság, a jogtalanság, a szabadság korlátozása, az egyenlőtlenség, és mikor lesz „jobb világ”. Időben nem tudom ezt. Amúgy azt gondolom, – mivel én nem csak hiszek a haladásban (vagyis azt szeretném, hogy haladjunk), hanem azt is látom, hogy haladunk – hogy arra felé tartunk. Csak persze lassan, fontolva, visszaesésekkel. Én pl. konkrétan úgy gondolom, hogy az emberiség nagy fő bajai megoldásának addig kevés reménye van, amíg meg nem szűnik a politikai megosztottság, meg nem szűnnek az országok, világkormány nem lesz, amely globálisan ésszerűen tervezve veszi a kezébe a bolygó ügyeit. Ez a minimum feltétel fogja megteremteni a problémák kezelésének reális lehetőségét. Amíg ez nincs meg, addig a közlegelők tragédiája című játékot fogjuk egyre alászálló spirálokban játszani. Ja: Potom pár ezer év… 😉
Az utolsó kérdésed a legnehezebb. Nincs még neve annak az eszmerendszernek, amely megoldást kínál az emberiség problémáira. De ez lehet hogy olyan, mint az elméleti fizikusok szent grálja, a „nagy egyesített elmélet”, ami talán nincs is, vagy – inkább ez lehet – olyan formában, keretek között nincs, ahogy ma elképzelik. Persze nem is a név fontos, hanem a tartalom. Én úgy képzelem, hogy mivel egyre okosabbak vagyunk (tényleg) és mégiscsak tanulunk valamit a történelemből, meg az állandó harcainkból, és interakcióinkból, így ha valami elháríthatatlan gikszer miatt nem kell újra és újra elölről kezdenünk a civilizációnkat, akkor azt – ahogy eddig is egyébként – fokozatosan javítgatva, toldozgatva fogjuk egyre jobbá tenni. Mintha egy ócska, régi, az óceánon folyamatosan haladó hajót kellene újjáépítenünk. Nincs lehetőség szárazdokkba menni, menet közben kell a talált uszadékokból rögtönözni egy-egy palánkot, árbocot, gerendát. Sajnos nincs más lehetőség, de mint jeleztem, eddig is ez ment. Persze most a nagy léptékekről beszélek, hiszen kis léptékekben mindig voltak ugrások, kísérletezések, amelyek hol beváltak, hol tévutakra vezettek. A nagy léptékű tendencia (tehát nem determináció!) meg mégis csak az, hogy győzelemre vagyunk ítélve, és ha nem basszuk el (ennek azért mindig fennáll az esélye), akkor nagyon sokra visszük. Én, ha valamiben, hát ebben hiszek -vagy reménykedek legalábbis.
@ipartelep:
Nem azt vártam, hogy Te (vagy bárki) konkrétan megválaszolja a kérdéseim, hanem azt hiányolom, hogy nem is folyik efféle gondolkodás.
A hétköznapokba is egyre jobban benyomuló globális jelenségek ugyan ösztönöznének arra, hogy a klasszikus értelmezéseket a világ egészére a gyakorlatban terjesszük ki, de (főleg itt, a „boldogabbik” felén egzisztenciális megfontolásokból,) hajlamosak vagyunk inkább csak a ránk nézve kevésbé fájdalmas vonásokat kimazsolázni és „elfelejteni” apróságokat, mint pl.: hu.wikipedia.org/wiki/Az_emberi_jogok_egyetemes_nyilatkozata
Pedig sokakkal ellentétben úgy vélem, hogy a „nép” nem hülye. Igenis „leszivárog” (mint valaki itt frappánsan meghatározta) a politikai aktorok (akár a legelvontabb háttérfilozófiáktól támogatott,) éppen aktuálisan sugárzott (fedő)története, de „ráérez” arra is, hogy melyiknek mekkora a távolsága a (vélt) valóságtól, méltányosságtól, és mik a megvalósításuk esélyei rövid- vagy hosszútávon. Tehát nagyon is kívánatos volna minél szélesebb körben bizony, már az alapeszmékről és azoknak a világméretű kiterjesztésének következményeiről is diskurzusokat folytatni. Nem hiszem, hogy a nép (démosz értelemben) nem rendelkezik erkölccsel, nincs igazságérzete, csak a saját szűken vett érdekei mentén hajlandó döntést hozni, nem tud logikusan gondolkodni. Ha azonban azt látja, hogy a deklarált alapelvek és a gyakorlat homlokegyenest ellenkezik, akkor persze tudathasadásos viselkedészavarokat produkál. Ez nem magyar sajátosság, nézzünk szét a világban!
annyit.blog.hu/2014/04/11/a_valasztasi_eredmenyek_es_az_ertekrend_vizsgalatok_osszevetese
@dr Brcskzf Gröőő: Kösz, érdekes.
Ilyenkor erősödik meg bennem az az érzet, hogy mennyire kisszerű azon nyámmogni, hogy éppen ki mit böfögött aznap, mi vajon a mögöttes szándéka, és attól függetlenül vagy annak ellenére milyen hatásai lehetnek a N.B. választókra. Meg a mindenható imázs, a látszatok. Mert a nép (mint démosz), hülye.
Túróst politikuskáim (és mélyen tisztelt média), túróst!
Ha valaki befolyást szeretne, nem mismásolhatja el a házi feladatot:
A lassú, nagy trendeket kellene átlátni és amennyire lehet, megérteni az alakulásuk okait. (Amiben persze, hogy van szerepe a (tendenciózus) politikának, médiának is.)
Na utána lehet elgondolkodni, hogy mely csoporto(ka)t szándékozunk megcélozni, merre szeretnénk mozdítani és ezt mivel lehet a legcélszerűbben (ha egyáltalán).
Szerintem túl vannak értékelve a személyek. (Még Orbán is, mindkét oldalról.)
@giacomo gesso:
‘Na utána lehet elgondolkodni, hogy mely csoporto(ka)t szándékozunk megcélozn’
Ez jó stratégia. Utána csak azon kell dolgozni, hogy az általunk megcélzott csoport elég naggyá váljon.
@labrabbit: Általában ill. a befolyásra vágyóknak szólt a gondolat. A csoportok nem élesen elkülönültek, különféle szempontok mentén a határaikon szükségszerűen sok átfedés van, ott a gyakorlatban együtt is működnek. Egy polgár egyszerre pl. férfi és apa és munkavállaló és városi és autós és jómódú (Ja, ha munkavállaló, akkor az pont nem.) és horgász és, és, és… Majd csak ezek mellett lép be az attitűd, inkább tekintélyelvű-e, vallásos-e stb. Bizony, sokszínűek vagyunk, sokszínű politika tudhat(ná)ja megjeleníteni, képviselni az elvárásainkat. Ebből (is) kiindulva mindig gyanakvással szemlélem a -sajnos elterjedőben lévő és egyre masszívabb- (kvázi) kétpárti rendszereket. Sok indokot tudnék felhozni, hogy miért jók ezek a _politikusoknak_, de nemigen arra, amiért nekünk. (Jó, jó ismerem az idevonatkozó lózungokat.) Miért mosolyogni való idealizmus az akár 8-10 párt által alkotott parlament? Miért satnyák az érdekvédelmi és a civil szerveződések? Cui prodest? Nem 2/3-os győzelem vagy nagyhalál. Nekem nem tetszik, ha egy párt vagy egy médium meg akarja határozni a viselkedésem, inkább kedvemre való (lenne) az, ha kiszolgálnak, ők alkalmazkodnak az én elvárásaimhoz.
Ha így tekinted, nem az a szempont, hogy a megszólítandó kiválasztott csoportod mekkora, hanem az, hogy a különféle közös ügyeikben elég jól tükrözöd, képviseled-e az elvárásait, érdekeit. Ja kérem, hogy ez macerás? Nem kötelező politikával foglalkozni.
Persze, értem én, hogy most éppen miféle nyavalyái vannak a rendszernek, de ha nem gondolkodunk ezeken, nem is törekszünk a megváltoztatására, akkor ne csodálkozzunk, ha a mini napóleonok, megélhetési politikusok, váteszek, végtelenített „hisztikék” és sárdobálás világában találjuk magunkat.
@giacomo gesso: ,,Amiben persze, hogy van szerepe a (tendenciózus) politikának, médiának is.”
továbbá (és főleg) az oktatásnak. meggyőződésem, hogy Orbánék tudatosan és pont ezért erőltetik a magolásalapú közoktatást a kompetenciaalapú helyett.
@giacomo gesso:
Megtisztel, hogy ilyen hosszan válaszoltál, én nem vettem magam ennyire komolyan. Amúgy egyetértek és dr, Groovel is.
Mindenesetre, a fidesz bizony megcélzott egy csoportot (akik persze más halmazoknak is részei) és kiterjesztette. most van kb. a maximumon, 27%.
pozitívum a közoktatásban:
magyarnarancs.hu/kismagyarorszag/a-baloldal-csak-a-szavazatvasarlasban-erdekelt-videken-ezert-akarjak-a-jobbikot-89596
és az érem másik oldala:
http://www.168ora.hu/velemeny/egy-valasztas-magyarorszagon-125706.html