Orbán víziója
Eredeti szerző: maroz
<
p class=”MsoNormal” style=”text-align: justify”>Apránként kezd azért körvonalazódni. Nem, nem a gazdaságpolitikát
illetően, illetve a fene tudja, nem vagyok én kötvényüzletág-vezető, most inkább a társadalompolitikáról beszélnék, ahhoz ugye mindenki ért,
alanyi jogon.
Ami a rendszerváltás után volt, az olyan igazi magyarosra
sikeredett: kicsit savanyú, kicsit sárga, de boldogok voltunk, mert úgy tűnt,
hogy valami csodálatosat alkottunk, naja, ha valakinek az a pálya, hogy a Ceausescut
éppenhogy túlélt Romániához képest éltanuló, akkor bizony tűnhetett is úgy,
joggal.
Holott az akkori társadalompolitika valójában a problémák
szőnyeg alá söpréséről, jobb esetben valamiféle cinkos összekacsintásról szólt.
A rendszerváltás veszteseivel összekacsintottunk, ó, hogyne, menjetek csak
nyugdíjba, rokkantosítsátok magatokat futószalagon, egészen rövid távon ez majd
úgy fog látszani, mint egy megoldott probléma, a többi meg nem érdekes. A
szociálpolitika lényegében véve arról szólt, hogy a vesztesek potyázgathatnak
egy kicsit ha cserébe elfogadják, hogy ők bizony le vannak írva, ők a
rendszerváltás kálója, nekik itten már csak egyetlen szerep jutott:
szíveskedjenek minél hamarább kipusztulni, mint a dinoszauruszok.
Ez nem igazán jött össze, sőt, inkább az lett, hogy a
potyázást sokan olyanok is megkedvelték, akik amúgy némi egészen finom kényszer
hatására bírtak volna önállóan is boldogulni. A társadalompolitika egyik fő
eleme, a szociálpolitika talán éppen pont ettől pusztult meg: idővel annyi ember
annyiféle problémája lett belehazudva a szociálpolitikai alrendszerekbe, hogy
az már egy idő után a felületes szemlélő számára is sokkal inkább tűnt egy
virtigli szocialista (kádári, leginkább) rendszernek, mint egy, a liberális
demokráciákra jellemző alrendszernek.
Szociálpolitika címszó alatt visszaépítettük a kádári
szocializmust, zágsón.
Ami egy nagyon barátságos kis akolmeleg rendszer, csak egy a
gond, nem könnyű rá finanszírozót találni. Illetve nem csak egy, van ott több
gond is, például az, hogy ez a fajta szociálpolitika leginkább a probléma, a
hátrányok konzerválására jó, ami egyik irányból nézve elfogadhatónak tűnik (nem
lesz sokkal rosszabb a legrászorultabbaknak), de ha azt nézzük, hogy lesz-e
ettől jobb, oldódik-e meg ettől valamilyen mértékben legalább a probléma, akkor
már nem is tűnik annyira barátságosnak ez az egész. Pláne, ha a
finanszírozhatósága is megkérdőjeleződik, és az sajnos időnként
megkérdőjeleződik. Most mintha éppen időnként lenne.
A kitörés egyik lehetséges csapásiránya a társadalompolitika
egy másik igen lényeges komponense, a kultúrpolitika, közelebbről a közoktatás
nevű célszerszám rendeltetésszerű használata lehetett volna. Ha megnézzük a
számokat, akkor azt látjuk, hogy a társadalmi státusz és a megszerzett
legmagasabb végzettség között igen erős a korreláció. Akinek nincs legalább
középfokú végzettsége, annak jóval nagyobb az esélye arra, hogy éppen hogy csak
tengjen-lengjen a munkaerőpiacon, időnként csurran-csöppen némi alacsony
presztízsű munka, idényjelleggel vagy feketén, akinek pedig még a nyolc
osztályt sem sikerült abszolválnia még rosszabb, közülük kerülnek ki azok a tömegek,
ahol egy-egy családban lassan már a harmadik generáció születik bele a munkanélküliség,
a teljes kilátástalanság szociális mintájába.
A közoktatás egyik funkciója az lenne, hogy ezt a probléma-újratermelést
megtörje. Hogy a képzetlensége miatt hátrányos helyzetben lévő szülők gyerekét
is hozzásegítse legalább egy középfokú végzettség megszerzéséhez, ami a
statisztikák szerint mintegy alapkövetelménye a kitörésnek. Sajnos a
közoktatásnak ez a funkciója igazoltan nem működik. A rendszer képtelen arra,
hogy a hozott hátrányokat ledolgozza, a képzetlen, hátrányos helyzetű szülők
gyerekei a középiskola során szépen megbízhatóan lemorzsolódnak, ha bónuszként
még romák is azok a bizonyos szülők, akkor még inkább.
A középiskolát 2006 őszén elkezdő ezer gyerekből 2009-re 66
gyerek teljesen eltűnt a közoktatás rendszeréből, lemorzsolódott végérvényesen.
Ha csak a iskolázatlan szülők gyerekeit nézzük, akkor ott már 188 gyerek
morzsolódik le az ezres mintából, míg ha a szülő iskolázatlan is és roma is,
akkor 436 a lemorzsolódott gyerekek száma. Nagyon sokat és hosszan lehetne
beszélgetni arról, hogy ennek milyen okai vannak, de mára ez a diskurzus
értelmetlenné vált.
Orbán Viktor azzal a javaslatával, hogy az iskolakötelesség
korhatára legyen inkább 15 év valójában azt ismerte be, hogy képtelenek vagyunk
úgy működtetni a közoktatás nevű alrendszerünket, hogy az a fent vázolt
funkcióját betöltse. Persze ezt így kimondani nem fogja, de hát nem is az
egyenes, őszinte beszéd az, amiért Orbánt kedveljük.
A kétsebességes Európa mintájára Orbán meg akarja teremteni
a kétsebességes Magyarország modelljét. A közoktatásból a 15 éves korhatár
kodifikálásával szinte deklaráltan is száműzetik a fent vázolt funkció, tehát
aki amúgy is motivált von haus aus az maradhat, aki pedig nem, azt bátran és
öntudatosan ki lehet vágni a hóra. Mi lesz velük?
Közmunka keretében lehetőségeket kell biztosítani a
romáknak valamint a szakképzetlen munkavállalóknak az építőiparban, a
mezőgazdaságban.
Sokat vakartam a fejem ezen, kérdezgettem, hogy
utánaszámolt-e ennek valaki? Megnézte-e bárki is közelebbről az építőipart, a
mezőgazdaságot abból a szempontból, hogy vajon mennyire alkalmasak/készségesek
ezek az ágazatok arra, hogy százezerszám szívjanak fel szakképzetlen munkaerőt?
Felületesen szemlélve úgy tűnik, hogy ezekben az ágazatokban is az innováció
részben éppen pont az élőmunka, azon belül is a szakképzetlen munka kiváltására
irányul. Hol vannak hát a számok, a kutatások, a konkrétumok, amelyek
alátámasztják, hihetővé teszik, hogy igenis kész és képes ez a két ágazat arra,
hogy akár közmunka keretében is tömegesen biztosítsa azt a bizonyos
lehetőséget?
Az a gyanúm, hogy rossz irányba bizonytalankodom. Nem
hinném, hogy ezt a problémát komolyan kezelni szeretné az orbáni vízió, sokkal
inkább tűnik úgy, hogy ez inkább egy kőkemény ideológiai alap lesz a
kétsebességes Magyarország víziójához: tessék, mi itt kínáljuk a lehetőséget
azoknak, akik önmaguktól nem tudnak boldogulni, de hát mit tehetünk mi arról,
hogy ezek nem akarnak élni vele? Ilyenek ezek, genetikailag, de hát ezt tudtuk
mink eddig is, kacsintás.
Nem mondom azt, hogy ez ne lenne egy legitim vízió, még ha
ez a legitimáció nem is a klasszikus módon keletkeztetett legitimáció, hanem
sokkal inkább forradalmi, de azt igenis mondom, hogy ez a rövid távú megoldás (tételezzük
fel, hogy mégiscsak megold valamit) hosszabb távon újabb és igen súlyos
problémákat keletkeztet.
Mely problémákra nem biztos, hogy elégséges válasz lesz a Büntető
Törvénykönyv szigorítása, a büntethetőségi korhatár tervezett leszállítása és
az olyan, amúgy első blikkre érthetetlennek tűnő intézkedések bevezetése, mint
az, hogy a műsorszolgáltatók hány percentnyi adásidőt pocsékolhatnak el a
bűnözésről való beszámolással.
Öröm olyan korban élni, amikor a közpolitika konzekvensen
rossz és még rosszabb válaszokat ad a kihívásokra.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16522225-6ab2589b446b9' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16522225&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16522225-6ab2589b446b9&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16522225-6ab2589b446b9' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
@acs63: Ez kifejezetten csak az évfolyamokra koncentrált, ami érthető is, mert így sokkal relevánsabb információkat kapunk a kutatott témát illetően, mint ha az életkori csoportosítást választják, szóval a kérdésedre nem tudom az egzakt választ, ez a lényeg. 🙂
(Eztet most hirtelen nem ércsem, hogy mire utalás. :))
@maroz: off: Talán az 1980-as bajnokságban történt:
NBI-es forduló, Volán-Diósgyőr.
Már nem emlékszem, kinek az ötlete volt, hogy túl erős a DVTK, jobb lenne, ha kevesebben játszanának. A mérkőzés első percétől ment a szöveg a pályán:
-Gyuri! Neked tényleg az van kiírva a lakásajtódra, hogy: Tatár György válogatott labdarúgó?
A huszadik perc környékén megkapta utánrúgásért a piros lapját. A bíró-sporttárs szerintem a mai napig nem érti, hogy mitől volt olyan ideges. 🙂
On: A DVD-szakértő után már semmin sem csodálkozom….
@acs63: Jesszasz, én meg azt hittem, hogy a filozóf Tatár a szóban forgó Tatár! :)))
Egyszer, nagyon régen nekem esett egy teljesen felkészületlen riporter, összehazudott vagy két idióta kérdést, majd megkérdzete, hogy mit írjon a nevem alá. Azt hittem, hogy elérti a finom célzást, de nem, visszakérdezett, hogy komolyan balerinát írjon??? Mondom ja, a szakállam ne zavarja, az csak álca. Régi szép idők. 🙂
@acs63: Nem örülnék neki, ha így kéne élnem, de ettől függetlenül nagyon nagy tömegek élnek így. Ez megszokható. Én nem látom, hogy mi az amit leszűkítene ez a korhatár. A tanulók is jobban megbecsülnék magukat, hiszen az iskola mondhatja, hogy nem kötelező oda járni. 16 éves korában kirakják az iskolából, egy-két évet eltölt valamivel, aztán ráébred, hogy ő rohadtul iskolába szeretne járni. Van pár ismerősöm, akik az egyetemen futották meg ezeket a köröket, a második próbálkozásra sokkal tudatosabban viszonyult a tanuláshoz, jobb ezen túl lenni minél hamarabb.
A szülők is másképp fognak hozzáállni, hiszen ezentúl valamit tenni kell azért, hogy a családi pótlék ne szűnjön meg, ha a gyerek betölti a 15-öt.
Nem kell igazán komolyan tudatos döntést hozni ahhoz hogy az ember beiratkozzon valami szakiskolába, ezek a döntések nem igényelnek komoly mérlegelést, még ha az egész életét is meghatározhatja az illetőnek. Nem is szokták ezeket komolyabb mérlegelések megelőzni.
@Szindbad: Jó, hogy itt vagy, ügyesen reprezentálod a jóindulatú, de unempatikus véleményt.
Abból indulsz ki, hogy mindenki tisztában van vele, hogy a tanulás önmagában érték, illetve a tanult ember könnyebben kap munkát, mint a tanulatlan. Utóbbi valóban evidencia, te is tudod, én is, a többi itt kommentelő is. A stakeholderek közül összesen egy csoport nem tudja: a szakiskola előtt lemorzsolódó diák, és szülei. Hiszed, vagy sem, de a legtöbb esetben ez a helyzet. Ezért aztán semmi, de az ég egy világon semmi nem motiválja arra, hogy az iskolában maradjon, vagy oda visszamenjen. Nem látott senkit, akinek ettől inkább lenne (/egyáltalán lenne) munkája, vagy kitört volna abból a nyomorból, amelyikbe ő született. Egyszerűen máshol keresi az elismertséget, a lehetőséget a magasabb presztizsre (féloff: a tanulatlan lányok kiugróan korai gyeremekvállalása gyakran szintén ez utóbbira vezethető vissza, és onnan tényleg nincs út se a suliba, se a munkába).
Ha ehhez hozzáadjuk még azt az effektet, hogy a legtöbb ismerősöm rühellte az általános iskoláját (annak ellenére, hogy a legtöbb ismerősöm nem analfabéta cigány), nem nehéz belátni, hogy miért tűnik 15 évesen a falopás/fémezés/gombászás vonzóbbnak a szakiskolánál.
Sajnos a történelem azon szerencsétlen szakaszaiban, amikor nem lép be valamilyen külső sok, ami intenzív struktúrális mobilitást hoz létre, a legszegényebbek (under class) nem lesznek képesek önerőből integrálódni. Már eddig is millió akadályt állított nekik a többség, ez az intézkedés viszont nagyon súlyos.
@Szindbad: Tudod, hogy’ működik a maghasadáson alapuló bomba?
A hasadóanyagból felszabaduló szabad elektronok újabb atomokat hasítanak szét, energia felszabadulása mellett. Addig nincs is baj, amíg el nem érjük a kritikus tömeget. Na de azután……
A mély-szegénység kritikus tömege közelében járunk. Ki garantálja, hogy irányítani tudja a feszültségeket? És ki fogja irányítani? Elég egy kalandor és repül az egész. A szélsőségesek előretörése ennek a jele és mindegy, hogy szélső-jobbról, vagy szélső-balról beszélünk, a robbanás a semlegest is el fogja seperni!
Kettes ezt feszegette. Mi garantálja, hogy a társadalomért és nem a társadalom ellen fog a változás bekövetkezni?
@Wolff: és a csatlakozók:
Nemáááááááááááááá! Még ide is elhoztátok a Zindeksz borzalmas cikkét?
Nem volt elég a Konzi? És még hozzá is szóltok, eltérve a poszt eredeti trágyától (bocs: tárgyától).
De ti tudjátok…
@Szindbad:
Két mondandód van, amivel bajom van:
Igen szimpatikusan és az élet ismeretében hivatkozol rokoni és szomszédi példákra. A baj csak az, hogy ezek egyedi példák. Hol vannak a véleményedet alátámasztó (konzisok, most csukjátok be a szemeteket egy pillanatra!) empirikus társadalomkutatások? Mert lehet érvényes és megbízható adatok alapján általánosítani, és lehet annak alapján, hogy mit láttam a szomszédnál és a rokonaimnál.
Az utóbbit hívják a logikában népszerű (nem tudományos) indukciónak. (Az, hogy ez nálam nem népszerű, az az én magánügyem.)
A másik, némileg tömörítve: majd ha ott állnak 15 éves korukban, és nem lesz kötelező tovább járniuk iskolába, akkor megtanulják vállalni a következményeket. Miért is? Mert te nagyon sokszor elmondod nekik. Mert az éppen aktuális nemzeti akármiügyi miniszter és álomtitkár nagyon sokszor elmondja nekik. Mert az alispánok és a polgármesterek nagyon sokszor elmondják nekik. Mert minden elmondó egyöntetűen ezt akarja. És mindent lehet, csak akarni kell.
És ezt hívják voluntarizmusnak. (Jóétvágyat hozzá!)
@acs63: neutronok…
@Vitéz Kőbányai Világos: O.K.; elfogadom.
@Vitéz Kőbányai Világos: Szerintem pont ez az a réteg, akit nem érdemes az iskolába kényszeríteni. Ezeken vagy nem lehet segíteni, vagy saját maguknak kell belátniuk a tanulás fontosságát. Maximum ösztönözni érdemes őket azzal, hogy lássák, hogy van értelme tanulni. A kényszerítés nem ilyen.
@acs63: Szerintem nem kell annyira tehetetlennek, elesettnek gondolni ezt a réteget. A mai rendszer nem hatékony, ezt nem olyan nehéz belátni, hiszen valamiért csak kialakultak a szakmunkás hiányszakmák. Ha az oktatási rendszer hatékonyabbá válik, az a szélsőségesedés ellen hat.
@Pásztörperc: Mmint mit?
@Szindbad: Pl. a korhatár csökkentés ösztönző, a korai lesittelés, vagy inkább az iskolai szegregáció?
@Szindbad: Ha elesettek , tehetetlenek lennének, akkor nem is izgatna a dolog. Nem vagyok emberbarát, a@Pásztörperc: saját érdekemet védem. Nehezen irányítható, robbanékony réteg ez és egyre vastagodik.
@Vitéz Kőbányai Világos: Nem volt véleményem arról, hogy jó vagy rossz-e a korhatár leszállítása: leginkább úgy gondoltam, hogy tök mindegy: akit suliba akarnak járatni a szülei, úgyis jár, akit meg nem, az vagy az igazolatlan órákat gyűjti (na és?), vagy a közösséget rombolja.
Amit itt írsz, az elég meggyőző.
@Pásztörperc: Látom, figyelsz! 🙂
Véleményed?
@acs63: Bocs, összecsúszott!
@acs63: Egy jó közmunka programot nagyon tudnék helyeselni. A szociáldemokrácia zászlaján egyrészt az van, hogy „Munkát, kenyeret!”, másrészt meg az, hogy „Aki nem dolgozik, ne is egyék!”
Szeretnék erről posztot írni, de a héten 3 cikket fejeztem be, és 2 előadást még be kellene (át fognak csúszni jövő hétre).
@Pásztörperc: Akkor hitelbe hozzászólok :)!
A közmunka program szép dolog, de sajnos mára kb az egyetlen előnye az lett, hogy valamennyire rendszer életmódra szoktat, ha hajlandóak sokáig csinálni. Sajnos a tartósan munkanélküli rétegeket semmilyen egyéb módon nem viszi közelebb a tényleges (értsd: gazdaságosan végezhető) munkához. Egyfelől azokban az elmaradott térségekben tartja őket, ahol most is laknak, másfelől semmilyen olyan tapasztalatot nem szereznek, amit bármilyen tényleges munkában hasznosíthatnának. (Viszont cserébe súlyosan veszélyezteti a megélhetésüket.)
Az a sajnálatos helyzet – valaki már utalt rá itt is, talán Kettes volt – hogy a jelenlegi gazdasági struktúrában nagyon kevés segédmunkásra van igény, akikre meg mégis, azokra rendszerint a szolgáltató szektorban, ezek a munkák viszont rendszerint nem a súlyosan deprimált körzetekben lelhetőek fel.
A közmunka program a fentiek okán lényegében konzerválja a meglévő társadalmi távolságokat, előnye pusztán annyi, hogy a legszegényebbeknél kicsit gazdagabbak számára némi lelki megnyugvást nyújt.
A megoldás a szak- illetve betanított munkás képzés lenne, utaztatással, költöztetéssel, ez viszont:
– rövid távon marha drága
– óriási feszültségeket szül (lsd. még: fekete vonatok)
Ezek a vitapontjaim, ide szegeztem őket 🙂
@Pásztörperc: Ha a „jó” közmunka-program egyben képzéssel és később felhasználásra kerülő munkalehetőséggel párosul, azt én is helyeselném. Ha csak „leköti” a munkanélkülieket és ezzel olcsó bérrabszolgákat biztosít, akkor nem. Az nem megoldás, csak maszatolás, bújtatott munkanélküliség, nem tartós megoldás.
@Vitéz Kőbányai Világos: Az az alapfeltevésed, hogy az a 3 extra kötelező tanuló év sok reménytelen fiatal életét változtatja reménytelivé.
Implicit azt állítod, hogy akik 15 éves korukban abbahagynák a tanulást, ha tehetnék, három év múlva viszont szakmával, megélhetési lehetőséggel távoznak az iskolából, a számuk jelentős. Mai kondíciókkal lehet, hogy az, de lehet, hogy ez pont a rendszer torzító hatásaiból ered.
De hát pont ez a dilemma a legtöbb strukturális reformot igénylő területen ma itt Magyarországon.
@Szindbad: A rendszernek nincs szüksége a gépet helyettesítő segédmunkásra, a gépet működtető munkásra van szüksége. Ennek gyakorlatilag nincs köze az oktatási rendszerhez.
Egyébként valóban van szükség reformra, de nem annyira szerkezetire. Lehet ugyan gyakorlat-orientáltabb szakképzést csinálni, de amég a gyerek fő célja, hogy valahogy kikerüljön az iskolából, addig minden felesleges. Szvsz az egyik főgond az, hogy a hazai közoktatást nagyjából lehetetlen szeretni, és közel lehetetlen rugalmas, új dolgokra nyitott, tanulékony aggyal kijönni belőle.
@Vitéz Kőbányai Világos:
„egyetlen előnye az lett, hogy valamennyire rendszeres életmódra szoktat” — mélyen egyetértek, magam is így gondolom.
A „jó” közmunka nem alibi, és nem helyben. Viszont igenis visszahelyettesíti a gépet a segédmunkással, és ehhez utóbbit éppen hogy kiragadja lakhelyéről, és elviszi jó messzire. A teljes magyar vasúthálózatot ilyen kubikusok építették; nincs ennek akadálya ma se. (Nem hiszem, hogy a kubikusokkal épített autópálya drágább lenne azoknál, amiket manapság építünk, de ez csak megérzés.) SZVSZ az ebből adódó feszültségek (fekete vonat stb.) sokkal kisebbek a most enélkül meglévő feszültségeknél.
Az egyetlen, hosszú távú megoldás valóban a piacképes munkaerő képzése, ehhez azonban az is kell, hogy a leendő munkaerő akarjon piacképessé válni. Azt viszont nem fog akarni addig, amíg a segélyekből, családi pótlékból és ebből-abból meg tud élni nyomorszinten anélkül, hogy alkalmazkodnia kellene a piachoz.
@Pásztörperc: Egy rövid gondolat erejéig: itt értékelődne fel nagyon az oktatás szerepe, de nemcsak mint szakképzés s a tananyag valamilyen szintű elsajátítása, hanem mint szemléletformáló pedagógia. Annak a szemléletnek a változtatására gondolok, amit ma a gyermek-fiatal a felnőtt társadalom morális állapotára tekintve lát, -ami katasztrófa, tehát katasztrofális példát mutat.
@Pásztörperc: A kubikusokkal épített autópálya sokkal drágább lenne, egyszerűen azért, mert sokkal tovább tartana, ezért hosszabb futamidejű hitelt kellene felvenni rá és később térülne meg a beruházás.
Ha a közmunka piacosítható terméket (melléktermékként: piacosítható szaktudást) állítana elő, akkor előállítaná a piac. Pont ez a lényeg: a közmunka időhúzás addig, amíg a fellendülés nem teremt olyan munkahelyeket, amelyek felszívnák a szakképzetlen tömegeket. Csakhogy a magyar gazdaságból jórészt eltűntek ezek a szakképzetlen élőmunkát igénylő ágazatok és gazdálkodási formák, és nem is lenne jó, ha visszajönnének (bányászat, mezőgazdaság, katonáskodás, cselédkedés stb.)
Én nem látok más kiutat, mint a jobb szakképzést, ha kell, akkor az állam kényszerítő erejével. Az emberek nem ismerik fel a saját érdekeiket, ezt minden választási ciklusban újra és újra megtanuljuk, meg közte is párszor.
A Magyar Nemzet által megkérdezett kormánypárti szakpolitikusok nonszensznek minősítették a javaslatot, és arra gyanakodnak, hogy az tévedésből került a tervezetbe. (index.hu) index.hu/belfold/2011/03/04/a_koltsegteriteses_kepzes_megszunteteset_is_felvetettek/
A Széll Kálmám tervbe tehát be lehet tévedésből is kerülni. Én már a kiskosztümös papagáj esetében is gyanakodtam.
@Kettes: Ezzel a felével (így kvalitatíve) tisztában vagyok. Ha kimutatod, hogy a futamidőből adódó költségtöbblet eléri a normális haszonkulccsal (és nagy földmunkagépekkel) épített pályák árának 150 százalékát, azt mondom: O.K., tényleg drágább. Jelenleg azonban két és félszeres árakon építjük pályáinkat. Amikor egy hat kilométeres szakasz építési költségei között (teljesen véletlenül csak úgy jelzésszerűen!) találnak egymilliárd forintnyi fiktív számlát, akkor én nem vagyok biztos abban, hogy a kubikus nem hatékony. Jelzem, eleve nem vmiféle gazdaságosságról beszéltem, hanem munkára szocializálásról és otthonról kimozdításról. A gazdaságosság (aminek el nem hanyagolható tényezője a segélyek megspórolása) az egészben csak melléxál.
@Kettes:
Nem tudom kiverni a fejemből ifjúságom egyik olvasmányát :
Igor és társai. Hmm ?
@Pelso..: Mélyen egyetértek. Talán legnagyobb bajunk a mintakövető magatartás. Mármint nem az, hogy ez domináns, mert az természetes. Az a baj, hogy milyen mintát látunk.
@Pásztörperc:
Mintha kubiskusmunka mellett nem lehetne egymilliárdot kaszálni fiktíven : ))))
@nerángass: Lehet, lehet. Itt azonban a lehetőséget a bizonyossággal vetem össze.
@Szindbad: Ezer iskolázatlan szülejű roma tanulóból, 2006 őszén 558 kezdte el a szakiskolát (278 a szakközepet, 54 a gimnáziumot), és a 2009-ben kezdődő 12. évfolyamon már csak 190-en voltak. 153-an alsóbb évfolyamokra buktak vissza, egy egészen csekély hányaduk iskolatípust tudott váltani (4% szakközépbe ment, 0% , azaz nulla százalékuk gimnáziumba), de a nagyon jelentős hányaduk teljesen kikerült a közoktatásból.
A szakiskolákból a lemorzsolódás még a teljes sokaságra vetítve is 19%-os, ez a roma tanulókra 42,5%, a nem romákra 13,8%, a nem roma iskolázatlan szülők esetében 25,7%, míg ha roma és iskolázatlan a szülő akkor a mutató 45,7%.
Ez van most. Ennyire tudja a közoktatás megtartani a gyerekeket. Ennyire lehet motiválni azokat, akiket a leginkább kéne.
De hogy erre mitől megoldás a 15 évre leszálított korhatár, nem értem.
@jotunder: Petíciót kéne indítsunk:
Hülye járások minisztériumát a Széll Kálmán tervbe! És az Alkotmányba is!
@Pásztörperc: Most próbáld meg ezt végiggondolni úgy, mint motiváló tényezőt: -Tanulj fiam, mert még akár közmunkás kubikos is lehet belőled a vasútépítésen! American dream, citerára és tekerőlantra hangszerelve. 😉
@maroz: Utaltam fentebb, a családi pótlékra. Tekintve a lemorzsolódásokat, mennyivel is kevesebb csp-t kell fizetni..? -a Fidesz itt is egyszerű, mint a faék.
@maroz: Amint ezzel bizonyára tisztában vagy, ennek pont az ellenkezőjéről írok. Nem hiszem, hogy bármiféle közéleti kérdésről szólva ne az lenne a vezérfonalam, hogy „piacképes munkaerő termelése”.
@Pásztörperc: Addig, amíg az autópálya építésekben széles körben benne volt a politika mocskos mancsa (tudom), sajnos felesleges ésszerű alternatívákat keresnünk. Hasonló most a vasút szárnyvonalainak rekonstrukciója. S pillanatok alatt eljuthatunk oda gondolatban, hogy pártfinanszírozás, meg nekünk Mohács kell..
@Pásztörperc: A fiktív számlázás nem annak a függvénye, hogy gépi vagy élő munkával épül az autópálya, így a kubikusokkal történő építkezésnél felmerülő korrupció nem lehetőség, hanem bizonyosság, annak ellenére, hogy nem próbáltuk.
Egyébként nem ismerem az autópálya-építés reális költségszerkezetét (nagyobb baj, hogy a kormány sem), de biztosra veszem, hogy legjelentősebb költségtételek az anyagköltség, a szállítási költség és a kamat. Ezek közül egyre hat a technológia, a kamatra, úgy, ahogy az előbb írtam. A gépbérlet/tőkeköltség (ami szerintem kisebb jelentőségű) és a bérköltség közötti trade-off evidensen a gépköltség javára billen, ezen alapul az egész gazdaságfejlődésünk az ipari forradalomtól kezdve. Szerintem csak ingyenhitel és rabszolgamunka mellett változna meg a reláció. De itt még azért csak nem tartunk.
@Kettes: Valamint a költségek sorából nem hagyható ki: a pályázók folyamatos kartellezése, szerintem simán további 5%-os drágulást idéz elő, az önmagában is szép pénz.
@Pásztörperc: Igen, csak azt nem nagyon hajlandó ez a mostani hatalom(a többi se, teszem rögtön hozzá), hogy ez alatt konkrétan mit is ért.
Mezőgazdaság és építőipar. De nem mondják el, hogy azon belül konkrétan mit is? Ácsokat? Mennyit? És kikből?
Mert ennek a szakmunkásképzésnek is van egy rákfenéje. Jelesül, hogy az sem tud mit kezdeni azzokkal a gyerekekkel, akik a nyolcadik osztályból gyakorlatilag funkcionális analfabétákként érkeznek hozzájuk. Ma már nincs az a legaljább szakma, ahol ne lenne elengedhetetlenül fontos a kommunikáció, írásban és szóban. De mit kezdjél azzal, aki képtelen egy háromsoros írott utasítást megérteni? Menj el egy Construmára, ott szoktak ilyen szakmunkás-vetélkedők lenni, nézd meg, hogy mivel kell domborítson egy ács. Hogy mennyire komplex utasításokat kell tudnia értelmezni.
A középiskola nálunk részben arról is szól, hogy az általános iskola mulasztásait valamennyire bepótolja. Hogy legalább írni-olvasni megtanuljon egy nem jelentéktelen számú gyerek, akiknek ez az általánosban nem jött össze.
Számomra nagyon úgy tűnik, hogy az egész az általános iskolában kúródik el, a többi már csak arra épül rá, ergo ha van jobbító szándék, annak az általános iskolára kéne koncentrálódnia.
@maroz: Én úgy értem, hogy valójában nem a 15 éves korhatár a lényeg, hanem a szakképzés átalakítása, vagyis hogy a szakközépiskolák és a szakiskolák képzési idejét lecsökkentenék, a közéleti tárgyakat kihajítanák és a gyakorlati képzést korábban kezdenék és 15 éves korra be is fejeznék.
A 15 éves korhatárral az állam semmit nem spórolna. Világos, hogy kevesebben vennének részt a közoktatásban, világos, hogy néhány irodalomtanárt ki lehet rúgni, össze lehet vonni iskolákat és meg lehet szüntetni másokat, de a másik serpenyőben a most inaktív diákokból és foglalkoztatott tanárokból keletkező új munkanélküliek tízezrei számára fizetendő segélyek állnak. Legalábbis rövid távon.
@Kettes:
Attól tartok, hogy csak jobban polarizálódik ezzel a fantazmagóriával a társadalom. Olyan a hangulata, mint a múlt század első harmada-fele korabeli Magyarország, esetleg a századközepi Dél-Amerika.
Lesz rengeteg másra sem jó, csak betanított mezőgazdasági/építőipari munkára használható ember. Neki kik tudnak munkát adni? Az állam, közmunkákkkal, a baráti nagybirtokos-vállalkozók (ld. munkaerő kölcsönzés), esetleg elmehetnek a mediterrán országba szezonális munkára, gyümölcsszedésre. Aztán majd jól ottmaradnak, oszt jónapot. Utóbbi modellel több millió román állampolgár találkozott az elmúlt években.
Ezzel szemben a másik végéről nem hallani semmi biztatót. Azt hihetnénk, hogy az a jövő útja, hogy a minőségi felsőoktatást támogatjuk ezerrel (aminek megalapozása persze a közoktatásban kezdődik).
Ki is mondta nemzetünk esze (a forrást most sajnos nem találom), hogy hazánk jövője a (munkaintenzív) termelőiparra való támaszkodás, nem pedig a magas hozzáadott értékkel bíró szolgáltatásokkal való bohóckodás.
Ez szerintem egy elhibázott stratégia, ami arra jó, hogy a társadalmi egyenlőtlenségek megerősödjenek. Sőt abban az értelemben kifejezetten káros, hogy nem teremti meg a lehetőségét az társadalmi hierarchia közepén elhelyezkedő önálló tulajdonnal rendelkező vállalkozói rétegek megerősödésének, mivel a szakképzetlen munkások és mezőgazdasági munkások számát növeli potenciálisan.
Mindebből nem lesz jóléti állam, nem lesz középosztályosodás, vagyis polgárosodás. Sokkal inkább inkább valamiféle posztfeudális birtokos-cseléd jellegű társadalomra hajazó összkép, középosztálybeli zátonyokkal a nagyobb településeken.
@maroz: Jó, írom már…
Van öt Hírtévénk. Lehetne kérni Széll Kálmán bácsitól, hogy legyen mondjuk tíz Heti Válaszunk is?
hvg.hu/itthon/20110304_policy_solutions_hiradok
index.hu/gazdasag/magyar/2011/03/04/vizsgalja_a_kormany_a_cukordragulas_okait/
Valahol sejtem, hogy ez most szociálpolitika, de nem fogom fel hogy miért kulcsfontosságú a cukor ára. Kb kétévente fogyasztok el 1 kiló kristálycukrot, pedig rendszeresen főzök. Az cukor egy olyan élelmiszer, aminek nincs tápértéke, a napi ajánlott bevitel belőle 0. Tényleg akkora nemzettragédia ha most egy darabig a lakosság kevesebb cukrot eszik? Vagy a fogorvoslobbi van az intézkedés mögött? 🙂
@tollaszerge: Kétévente 1kg?
Milyen glukoz-forrást használsz? Semmi süti, kávé, tea, stb.? Pálinkát se főzöl házilag? 🙂
@Pelso..: itt a pont.
Valószínűleg a családi pótlék racionalizálás ennek az oka.
A mérleg másik serpenyőjébe a fogva tartás költségei kerülnének de itt és most nem divat mérlegelni.
@tollaszerge: Te is ilyen bio-izé vagy mi? 🙂
Cukor kell a legtöbb hungarikumba, a mézbe, a borba, az összes sütibe.
Hát persze, hogy kardinális kérdés az ára!
Lesz az még 15Ft/kg, igaz jegyre kiadva.
@tollaszerge: Befőzés, csak ennyit mondok.
@acs63: Gyümölcs, kis mennyiségben csoki, köretnek keményítőtartalmú zöldségek (pl répa), ilyesmik. Kávé üresen, tea citrommal. De ez igazából mindegy, valszeg én az átlagnál kevesebb cukrot eszem, de akkor se igazán tudom felfogni hogy lehet cukorból annyit enni, hogy az áremelkedés hatását tényleg komolyan megérezze vki. Vagyis el tudom képzelni, de akkor az borzasztó egészségtelen, nem értem miért fontos ezügyben a kormánynak azonnal lépnie. Helyükben örülnék, hogy kevesebb ember lesz beteg.
@maroz: Van olyan ismerősöd aki szakmunkásképzőbe jár?
Másod unokatesóm igen. Egész nap semmit sem csinálnak, nincs üzem, ahol szakmai gyakorlatot tudnának végezni.
Mindössze a szakoktató tanítja őket, hogyan kell befüttyögni, beszólni a szemben levő leány szakmunkásképző tanulóinak ordenáré módon.
Ha valaki elhívja a gyereket melózni, megszédíti a pár ezer forint, amit kap, azt hiszi ez már maga a királyság és otthagyja a sulit.