Országúton avagy a nemzeti gondolat arisztokráciája
Eredeti szerző: jotunder
Az Olvasó jó eséllyel még nem hallott az Országút című folyóiratról.
Az Országút az Ország útját tekinti szellemi elődjének, mely lap 1937 és 1943 között jelent meg. Az Országút a nemzeti középhez sorolja magát, parasztpárti és kisgazda előtörténettel, Illyés Gyula, Németh László, Cs.Szabó László, Hamvas Béla, Bibó István utódaiként határozzák meg magukat. A lap megálmodói között van Ilyés Gyula veje (és Kodolányi János fia) Kodolányi Gyula és Nagy Imre ötvenhatos parasztpárti államminiszterének Farkas Ferencnek a fia Farkas Ádám szobrász.
A lapra sokan úgy gondoltak, hogy azt az Orbán-rezsim az Élet és Irodalom ellensúlyozására hozta létre és finanszírozta meg rendesen, amiben nyilván van némi igazság, de az Országút inkább társutas, mint pártállami. Sokkal kritikusabb cikkek jelennek meg az Országútban, mint a KESMA propagandalapjaiban. Nem Élet és Irodalom, de nem is Mandiner.
Két cikkre szeretném felhívni a vincentkommentelők figyelmét. Az elsőt a lap főszerkesztője Falusi Márton írta, a másodikat Hörcher Ferenc, aki a FIDESZ-től nem távol, de azért talán nem is annyira idegesítően közel álló (számomra) ismeretlen létszámú, mérsékelt kormánypárti konzervatív értelmiség vezéralakjává vált. Nem állítom, hogy nincsenek problémáim Hörcherrel, de ezt most felejtsük el egy pillanatra. Én is elfelejtem.
Tézisem szerint a rezsim, mind Falusi, mind Hörcher számára egyre nehezebben vállalható, és maguk számára is keresik az indokot arra, hogy ezen kétségek ellenére mégiscsak támogatják (nem tudom, hogy mennyire támogatják, el tudom képzelni, hogy Hörchernek véletlenül pont a választások napjára újul ki a hátfájása). Ők úgy gondolják, hogy a nemzeti (ennek az ő kontextusukban van értelme, én legalábbis úgy tudom dekódolni, hogy közben nem kapok agyfrászt) és polgári gondolatnak még mindig több köze van a jelenlegi hatalomhoz, mint annak ellenzékéhez. Ugyanakkor, a rendszerrel már nyílt konfliktusba keveredő Jeszenszky Gézát is maguk közé sorolják.
Én nem vagyok polgári származék, inkább nagyon kispolgári, vidéki zsidó, annak ellenére, hogy most élek először életemben igazán vidéken (háromszáz méterre legelnek a házunktól a juhok, marhák és, komoly, alpakkák, azt hiszem alpakkák és nem lámák). Nyilván utálom az igazi orbánista kamukonzervatívokat, mint a szart, hogy kevésbé polgárian fejezzem ki magam, valamikor elég kritikus dolgokat írtam Pálinkásról, Jeszenszkyről, Mellárról, Stumpf Andrásról és a vele csak névrokonságban lévő Stumpf Istvánról, de most valahogy nem érzem magam lényegesen távolabbnak tőlük, mint a klasszikus pesti liberális értelmiségtől, amely klasszikus pesti liberális értelmiséggel szemben, különös módon, éppen vidéki gyökerű zsidóságom miatt, vannak bizonyos (talán nem is mindig jogos) fenntartásaim. Ez itt van belül, ez nem arról szól, hogy kinek van igaza, valahogy erre felé tendál a lelkem, és a lelkem tendálását nem tudom befolyásolni.
Szerintem érdemes az Országutat olvasni, érdemes elgondolkozni ezen a két cikken és érdemes legalábbis némi empátiával közelíteni a szerzőkhöz, függetlenül attól, hogy vélelmezhetően a FIDESZ-re szavaznak (súlyos coming-out, nem tudom en bloc megvetni a FIDESZ szavazóit, próbáltam, nem megy, Orbánékat és a kutyáikat igen, biztos, hogy a szavazóik egy részét is, de az egészet… az nem fog menni, tudom erre fognak páran ráugrani, mint éhtyúk az izére)
Amikor Mandinert olvasok, hülyeséget csinálok. Ezt én nagyon jól tudom. Országutat olvasni, nem hülyeség.
P.S. A nemzeti gondolat arisztokráciája kifejezés Falusi cikkéből származik, de erre reflektál Hörcher is. Lehet, hogy erre vissza fogok térni a közeljövőben.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16518090-6ae3c3520dc07' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16518090&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16518090-6ae3c3520dc07&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16518090-6ae3c3520dc07' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
@jotunder: Abba a kedélyesen mosolygó arcába.
4cdn.hu/kraken/image/upload/s–KaI3RSZu–/w_1160/758ZycB7uNJImOREs.jpeg
@jotunder: Nem ezért, és nem is ezért a posztért vagyok rendszeres olvasód.
@netukki:
Ezek a toposzok az egész popkonzervatív gondolkodásban léteznek (sőt, a nem annyira pop-ban is). Hogy mennyire igazak, az más kérdés, de természetesen nem orbánista valaki attól, hogy ezeket komolyan veszi.
A világ összetettebb annál, hogy 1-2 biten elférjen. Ez van.
@jotunder: szerintem a Hörcher fia azzal szervez rendezvényt, akivel akar, és ettől még a Hörcher akármilyen is lehet, legfeljebb annyit tudhatunk meg róla, hogy valószínűleg hagyja élni a fiát.
@netukki: van egy fénykép, amin én vagyok látható a deutsch tamással anyámék lakásában. elég kompromittáló mi? egyszer felrakom.
Én semmit sem tudok ezekről az emberekről, nem engedhetem meg magamnak, hogy sommázak itten. Szóval, körömreszelés közben, azon morfondírozok, nem lehet e inkább hiánypótló ez az országút olyan „társutas” fideszre szavazók számára, akik nem föltétlen hívei a rezsimnek, néha talán az is megfordul a fejükben, hogy „úriember ilyet nem csinál”, de azért a ( létező) „radikálozódott baloldal” iránti viszolygásuk folytán eltompul bennük a „nemzeti gondolat arisztokráciája” és a rezsim nettó szolgálati fasizmusa között tátongó különbségek iránti érzékenységük. Talán vékony társadalmi réteg számára, de létező igényt kiszolgáló termék az országút. Nem ismeretlen és nem távoli etájon az olyan művelt, de hallgatag kisebbség, amely viszolyogva, de csendben nézte végig a hatalom olyan „rendészeti” intézkedéseit, amelyek se kiegyensúlyozottak, sem morális alapúak nem voltak.
@netukki: hörcher mindkét általad idézett gondolatában van igazság (és valójában nem ezt mondja orbán, orbán hőbörög), persze nem a teljes igazság, csak valamiféle részigazság, de rész az van.
@jotunder:
„szerintem az országút nem szolgálja közvetlenül a fidesz érdekeit”
évi kb 300 milliót kapnak orbántól, biztos önzetlenül ?
@jotunder: Mennyit és meddig kell az arcukba kapniuk ahhoz, hogy elgondolkodjanak: nem a Fideszre, még kevésbé a NER-re vagy Orbánra kellene szavazni? Minek kellene történnie ahhoz, hogy kimondják: az „illiberális” a demokrácia fosztóképzője? Kinek a nevében és miről beszél Falusi Márton, amikor ezt írja: „Mert a nemzeti gondolat arisztokráciája fokozatosan felmorzsolódik. Ha nem fogunk össze.”? A konzervatív oldalon ugyanis eddig Pálinkás és köre jelentkezett (visszafogott) rendszerbíráló szándékkal és gondolatokkal (bár ügyetlenül és lényegében hatástalanul); velük legalább összefognának?
Miközben (számomra) nyilvánvaló, hogy a magukat mindeddig csak mérsékelten kompromittáló, valamilyen területen valóságos teljesítményt felmutató és a demokrácia helyreállításában rést venni szándékozó jobboldali/konzervatív, akár Fidesz szavazó polgárokkal együttműködve lehet csak változást elérni, ez a folyóirat inkább azzal a céllal születhetett, hogy ezt az „összefogást” akadályozza és egyúttal hozzájáruljon a NER legitimálásához.
@Bogomil: az országútban publikál a pálinkáshoz közel álló jeszenszky géza. és amúgy látok élet és irodalmas szerzőt, aki nagyon nem orbánista, ez nem a mandiner, nem a kommentár, ez valami más. én csak azt mondom, hogy érdemes ezt elolvasni, sokkal okosabb dolog, mint pl. mandinert olvasni (ezt magamnak mondom)
@jotunder: „ezek az országutas emberek vívódnak, és érdemes figyelni, hogy min gondolkoznak” – lehet, hogy valamikor valahol vívódnak, ezekben a cikkekben nem. lehet, hogy valahol másutt valamin gondolkodnak, itt csak néhány lapos, üres dekorációs panelt görgetnek azzal a végtelenül röhejes beavatott, felszentelt pofával. (n.b. ezzel valóban a honi konzervatív hagyomány egy jelentékeny részének őrzői.)
ha küszködős, nemzeti gondolat országútja vándorára akarnék példát, talán csak gyurgyák.
ps. még hogy arisztokrata. atya. gatya.
@jotunder: Ha értelmes emberek okos, humanista szellemiségű cikkeket írnak egy folyóiratba, azokat szerintem is érdemes lehet elolvasni. És — bár létrehozásának célja feltételezhetően a NER legitimációja volt az igényesebb polgári értelmiségiek körében (miután kiderült, hogy a „polgári” csak egy politikai termék volt) — itt is érvényesülhet „az ész cselvetése”, amit Falusi is felemlít: az eredetileg legitimációs célú fórum, rendszerváltoztató együttműködésnek/szellemi mozgalomnak ad majd keretet. Ezt annak ellenére ismerem el, hogy csak infinitezimálisan kicsiny esélyt látok rá.
@netukki: +1
Aki Orbánt támogatja, az Orbán támogatója.
Aki jelentős stallumokat kap és fogad Orbántól, az Orbán fizetett embere.
„Nemzeti gondolat”?! – Hogyan merészeli venni _bárki_ a bátorságot arra, hogy meghatározza nekem, vagy bárki másnak, hogy mi a ‘nemzeti’ és mi a ‘gondolat’?
„Arisztokrácia”?! – Ha nem a születési arisztokrácia van itt méltatva (ezektől kitelik), akkor nyilván az intellektus arisztokráciája lenne önfelszopásilag önmegnevezve.
Mily szerény, mily találó, mily emelkedett! Mennyire megérdemelt!
…A gyomrom fordul fel az ilyen emberektől. Még a prostisrácos fanatikus megélhetési bűnözőknél is rosszabbak, mert polgári(?) neveltetésük, intellektuális tevékenységük(?) tételezett humuszában tekeregve próbálják elkerülni a látszatát annak, hogy ők igazából mégis csak a rezsim gilisztái.
Még ahhoz is gyávák, hogy akár önmaguknak bevallják: gazemberek.
.
Igenis ártalmas tevékenység a népszerűsítésük, JT.
Fogalmam sincs, miért próbálsz folyamatosan valamiféle feloldást találni azoknak – sőt, kiegyezést keresni velük! –, akik Orbán hívei.
@netukki: +1
Na, becsülettel elolvastam a jt által ajánlott cikkeket, továbbá beleolvastam a továbbiakba. Azon kívül, hogy dögunalom, nincs vele nagy baj. Lapos közhelyek helyenként tekervényes körmondatokba csomagolva, izzadságszagú erőlködés, hogy látszódjon a kés és a villa von Haus aus adekvát használata. Játszóház konzi hópihéknek, kb. annyi szellemi izgalommal, amennyi a Lidl-katalógusban van
@ATCG:
Király István naplója hol érhető el?
A Bookline-on rendeltük meg tavaly, antikvár példányt, de újonnan is meg lehet, csak úgy elég drága. Érdekes dolog ez: Páromnak egy orvosi vizsgálaton ajánlotta egy korunkbeli orvos, azt mondta érdemes elolvasni.
Én valóban nem tudtam letenni a könyvet.
K. barátnője viszont, aki élőben hallgatta Király előadásait az egyetemen (70-ben lett elsőéves) nem értette, hogy miért lelkesedem annyira a könyvért, szerinte akkor már Király nem volt olyan jó, mint a híre.
Adalék Királyhoz, Hörcherchez: „kis magyar önismereti tár”:
magyarnarancs.hu/publicisztika/kiraly-istvan-titkai-104203
@ATCG:
Nagyon köszönöm, mindenképpen beszerzem.
@ámbátor:
„tertium non datur”?
Sajnos, nem. A logikai szabályok aszongyák, hogy ha A-nemA van, vagyis ellentmondásos, egymást kizáró fogalmak, akkor igaz, hogy tertium non datur.
Viszont ha A és B áll szemben egymással, vagyis ellentétes, egymást ki nem záró fogalmak, ahol átmeneti árnyalatok is vannak, akkor bizony tertium – és nem csak az – datur.
Most mindezt vonatkoztasd a konkrét témára – és talán megérted @jotunder: érvelését.
@jotunder: „… sokkal okosabb dolog, mint pl. mandinert olvasni (ezt magamnak mondom)…”
Nem értek ezzel egyet, mert ha senki nem olvassa a mandinert, akkor kiről és miről is lehetne vitázni, beszélgetni? Kell a mások véleményének az ismerete is, és azok ütköztetése, mert enélkül nem megy előre a világ. Az más tészta, hoyg a mandiner olvasása felér egy önkorbácsolással. Köszi, hogy olvasod, és írsz róla.
@HaKohen: Tévedsz. Van olyan, hogy A és B nem egymást kizáró kategóriák, és egy halmazban csak A vagy B kategóriába eső elemek találhatóak, és nincs harmadik eset, ami sem nem A, sem nem B. A konkrét példa itt az, hogy miért szavazol a Fideszre. Nem az, hogy miért szavazol bármire, hanem miért szavazol a Fideszre. És történetesen nincs harmadik eset. Lehetne, volt is, de már vagy öt éve nincs.
@Kettes:
A logkai alaptétel ügyében reklamálj Arisztotelésznél.
A konkrét példát pedig egyszerűen nem értem.
@HaKohen: pedig egyszerű. Azért szavaznak emberek egy pártra, mert azt gondolják, hogy az valakinek jó lesz.
1. Aki azt hiszi, hogy a fidesz a köznek, az országnak jó (az eddigiek után is) az idióta, fogalmatlan, végtelenségig tájékozatlan.
2. Aki azt hiszi, hogy neki személy szerint lesz jó, (és szarik a köz javára) az gazember, hullarabló. Mellesleg lehet idióta is aki majd utólag döbben rá, hogy őt is átbaszták.
Definiáld azt a halmazt, ahol az ebbe a kettőbe nem tartozó fidesz támogatók vannak. De ha lehet ne a borsodi kényszerszavazókkal jöjj, nem tudják mit csinálnak.
@HaKohen: Reklamáltam, és azt üzente, hogy nekem van igazam.
@látjátok feleim szümtükkel: @jotunder: @jan:
Nem tartom szerencsésnek ill. jogosnak Orbán társutasait Kádár társutasaival összehasonlítani, vagy épp mentegetni.
Vannak hasonlóságok Kádár és Orbán rendszere között, de a különbségek fontosabbak, az ú.n. „társutasok” minősítése szempontjából pedig lényegiek.
Kádár rendszere nem volt az övé, ill. csak nagyon korlátozott mértékben. A geopolitikai keretek meghatározóak és ismertek voltak országon (és hatalmon) kívül és belül. ’56 kudarca (a belengetett nyugati beavatkozás elmaradása), később pedig a Prágai tavasz nyilvánvalóvá tették, hogy az országnak (nem Kádárnak, hanem az országnak mint olyannak) nagyon korlátozott a mozgástere. Kádár ezen a nagyon szűkös mozgástéren belül konszolidálta a rendszerét és alakította ki azt, amit kialakított. Ami minden bornírtsága, szürkesége, korlátoltsága ellenére mégiscsak a legélhetőbb ország volt a keményen elnyomó szövetségi rendszeren belül. Aminek a kereteit Kádár folyamatosan kóstolgatta.
Volt rendszerszintű kontraszelekció, de voltak alrendszerek amiken belül volt valamiféle teljesítményalapú kiválogatódás, minőségi munka, fejlődés. Voltak erős tudományos műhelyek, nemzetközileg jegyzett iparágak, nemzetközileg vállalható intézmények. Volt ugyan korrupció, de nem tartozott a rendszer lényegéhez. A vezető rétegnek voltak privilégiumai, de a szemérmetlen meggazdagodás nem volt rájuk jellemző, ahogy a nepotizmus sem volt kirívó.
Orbán rendszere csak az övé. Ő maga formálja a maga képére. Persze itt is vannak meghatározó nemzetközi keretek: azok tartják vissza a basit attól, hogy még durvább és leplezetlenebb formában uralkodjon népén. A külső adottságok (az országban meglévő belső potenciállal ötvözve) egy sokkal szabadabb és sikeresebb országot indikálnának. Orbánnak ehhez képest sikerült leküzdenie magát és országát a rohadásnak erre a szintjére. És keményen dolgozik rajta tovább.
Kádár ha megszakad se tudott volna sokkal jobb helyzetet teremteni az országban és esélyes, hogy más sem tudott volna (ha megpróbálja, ráütnek az orrára). Orbánnak meg lett volna minden lehetősége (pénz, paripa, fegyver, legitimáció) hogy rendbe tegye az országot. Már az is nagyon sokat lendített volna a helyzeten, ha nem csinál semmit, csak hagyja az embereket dolgozni ás boldogulni (és közben nem lop ilyen látványosan).
Kádár alatt senki nem tudta elképzelni, hogy belátható időn (emberöltő) belül megváltozzanak a külső adottságok, és a belső alternatívának is ott volt a keményvonalas visszarendeződés veszélye. A „társutas” hozzáállás (kiegyezés a rendszerrel) vállalható kompromisszum volt a lehetséges alternatívákhoz képest:
1) Kivándorlás családot, mindent örökre hátrahagyva
2) Belső száműzetésben várni, hogy majdcsak összeomlik a Szovjetúnió, de anélkül, hogy az ember ezért bármit is tenni tudna,
3) Látványosan hitet tenni a rendszer mellett, egy fokkal kedvezőbb elbírálás érdekében.
Orbán esetén mások az alternatívák, így a rendszerrel történő kiegyezés is máskép ítélendő meg. Akkor mérhető össze a kádári kiegyezéssel, ha elfogadjuk, hogy a helyzet megváltoztathatatlan, hogy rajtunk (az ország népén) nem múlik, hogy mi történik az országban és hogy Orbánnak nem is lehet alternatívája.
Szerintem ez a két úriember üzenete, és ez az elképzelhető legnagyobb támogatás, amit Orbánnak adhatnak. Sokkal de sokkal többet jelent, mintha a KESMA sajtóban dicsőítenék. Nem állítom, hogy ártó szándékkal teszik, de nem tudom őket fölmenteni.
És nem tudok mit kezdeni az ilyen kijelentésekkel, mint ezek:
„Közben a Nyugat nem számolt le a kommunizmus örökségével.”
Hogy kicsoda a mivel? Ha a „létező szocializmus”-ra gondol, akkor azzal miért éppen a Nyugatnak kéne „leszámolnia”? Ha a marxizmusra utal, azzal meg nem lehet (meg talán nem is szabad) „leszámolni”, mert mint eszmerendszer kitörölhetetlenül benne van a jelenben.
„Idehaza pedig a Fidesz-kormány, amelynek kultúrpolitikáját felemészteni látszik a kultúrharcos hevület, elfeledkezik arról, hogy a műveltség és életforma nem pusztán jogalkotás kérdése.” Ez („nem pusztán”) meg azt sugallja, hogy Orbán jót akar tenni a kultúrával, csak egy kicsit túltolja. Mintha a műveltség és kultúrált életforma érdekében alkotna jogot, nem pedig épp ezek ellen dolgoznának kitartóan, immár egy évtizede.
Ezeket az írásokat a legnagyobb jóindulattal is legfeljebb szánalmasnak tudom tartani, de annak is csak JT érzékenységére való tekintettel.
@jotunder: „Hörcher elmesélte, hogy a fia együtt szervezett valamilyen rendezvényt a momentumos Hajnal Miklóssal. szoktak ilyet csinálni keményvonalas orbánisták?”
??
Tudtommal Schmidt Mária sem tagadja, hogy a fia ellenzékinek látszó társaságba keveredett.
Meg Orbán maga is elmesélte a saját szájával, hogy Soros kezéből evett. Ok, manapság kevésbé büszke rá, de nem értem, hogy mire akartál utalni…
@AdvocatusDiaboli: +
.
@Kettes:
Azért örülök (de tényleg!), hogy néha még felcsillan a régi Kettes számomra felejthetetlen iróniája…
.
@AdvocatusDiaboli: +1
Hozzáteszem, a tudás, műveltség esetükben súlyosbító körülmény, még ha kétségtelenül kellemesebb is olvasni az ilyen írásokat, mint a fogalmatlan, agresszív idióták szövegeit. Ha még nekik sem számít a rendszer totális immoralitása, akkor mit lehet várni a többiektől?
@HaKohen: Noooo…. youtu.be/JcOfFeKXcd4
.
@AdvocatusDiaboli:
Az utolsóelőtti bekezdésedben foglalt idézetet én ugyan másképpen értelmezném – de nem értelmezem, mert ez itt szőrszálhasogatásnak tűnne, amit kerülnék.
Viszont az egész gondolatmeneteddel lényegében egyetértek. A részleteket tekintve szakszerű és tárgyilagos történészek alapos feltáró munkájára vár a Kádár-korszak, különösen az 1962 utáni, ún. konszolidált időszaka.
Hangsúlyoznám, hogy egyetértek, és becsülöm összefogott összehasonlító elemzésedet. Lényeglátásodat. Két kiegészítést tennék:
Mint aki végigélte az akkori korszakot, tudom, láttam, hogy az akkori kiváltságok összehasonlíthatatlanok voltak a maiakkal. A legfelső réteget (miniszterek, KB-titkárok, megyei párttitkárok és tanácselnökök stb.) kivéve a kedvezményezettek – tudom, hogy akkor az sem semmi volt – bérlakáshoz juthattak egy újonnan felhúzott lakótelepen. Vagy kiemelt eü. gondoskodást élvezhettek a Kútvölgyiben (pl. modern nagysebességű fúróval fúrták ki a fogát – amit egyébként a középrétegeknek megfizethető és már akkor létező maszek fogorvosok is meg tudtak tenni). Voltak helyi kiskirályok (a nepotizmusáról akkor legismertebb és szabad sajtó híján mégis köztudott Komócsin-klánt említhetnénk Szegeden és Csongrád megyében) – de Kádár képes volt féken tartani őket. Budapest és a vidék között ha nem is ugyanolyan, de bizonyos értelemben hasonló szakadék volt, mint manapság. A mai értelemben vett korrupció fogalma abban a kontextusban egyszerűen értelmezhetetlen. És így tovább. (Bizonyára világos, hogy ez nem a Kádár rendszer apológiája akar lenni. Csak egy kis kiegészítés.)
A másik kiegészítés. Az önkényurakat, diktátorokat, oligarchákat vagy azokká válni igyekvőket szvsz. két típusra oszthatjuk. Az egyik kezéhez is sok vér, fájdalom, esetleg pénz tapad – ám van valami olyan, különféle gyökerekre visszavezethető küldetéstudata, amely szerint szeretne jót tenni az ő népével, nemzetével, országával. (Tkp. lényegtelen, hogy ezeket a gyökereket valamilyen világboldogító eszmében, vallásban, marxista ideológiában, akármiben találjuk meg.) Példaképpen Kádár mellett mondjuk DeGaulle-t, Fidel Castrót, a kortársak közül Putyint vagy Netanyahut említhetném. A másik típusba viszont olyanok tartoznak, akiket nem érdekel semmi jótétemény, filantrópia, még az sem, hogy mit gondol róla a népük _an sich_. Nekik a saját személyiségük, a téveseszméik, a megalomániájuk, esetleg a paranoid félelmeik a fontosak. Mindent ennek rendelnek alá – még akkor is, ha valamilyen, a népüknek, országuknak kedvező döntéseket hoznak. Röviden: velejéig gonosz emberekről van szó, mindenféle küldetéstudat nélkül. A megalomániás és gonosz Orbánon kívül mondjuk Hitlert, Sztálint sorolnám ide a történelmi példaképek közül.
.
„A rendszer marad, mi konszolidálódunk.” Társutaskodunk :((
http://www.facebook.com/notes/di%C3%A9t%C3%A1s-magyar-m%C3%BAzsa/a-rendszer-marad-mi-konszolid%C3%A1l%C3%B3dunk/892045047960885/
@Külsős: Büszke vagyok magamra, hogy ezt mostantól én írtam!
@Kettes: stimmt és smitt
@Külsős: Szerintem meg nem igaz és nem is értem, minek ilyet írni. Egy éve sincs még az önkormányzati választás, ahol 9 év minden összegyűlt ellenzéki tehetetlensége és beletörődöttsége sem volt elég, hogy legyőzze az ugyanannyi változtatni vágyást.
@HaKohen: Köszönöm. A második kiegészítésedhez:
ATCG fentebb belinkelte TGM néhány évvel ezelőtti írását Király István naplójáról. A fenti posztomban csak azért nem utaltam rá, mert utána olvastam. De abban is érdekes meglátások vannak (Királytól is és TGM-től is).
Ugyancsak odatartozik a lelkiismeret. Kádár kezéhez vér tapadt (ha talán nem is közvetlenül), de bele is őrült. Nem tisztem megítélni, hogy ez menti-e valamennyire Nagy Imre elárulását vagy az 56 utáni megtorlásokat. Tán még súlyosbító körülménynek is tekinthető (tudta, hogy rosszat tesz).
A lényeg hogy őt kísértették ezek a bűnök és nem hiszem (nem tudom elképzelni), hogy örömét lelte volna bennük. Nem tudom, hogy Orbánnak vannak-e vagy lesznek-e hasonló lelkiismereti problémái, de valahogy kétlem. Azért kétlem, mert ő olyan konfliktusokban okoz súlyos sérelmeket, amelyeket ő és csak ő gerjeszt. És képtelennek látszik az önreflexióra, hogy tévedéseit belássa v. legalább szégyellje. Ahogy írod, más kategória.
@AdvocatusDiaboli:
Ezzel most (szinte) tökéletesen egyetértek.
@ikaruss: Márpedig az nagy dolog, mert (teljesen) tökéletesen még és sem értek vele egyet…
@mafi mushkila:
Őszintén mondom, nem tudom eldönteni, mit gondoljak erről. Sokszor vannak pesszimista pillanataim, amikor azt gondolom, igazuk van, ez a realitás. Amúgy „Szörényi és Bródy Demeter Szilárdnál” volt az írás apropója.
Nincs olyan, hogy társutas.
A fideszes hatalom jellemzően mindent kiszámol, leközvéleménykutat. És utána lép.
Itt szerintem a helyzet nagyon egyszerű.
Kell egy lap az éppen kiábrándulni készülő magukat jobboldalinak tartó értelmiségieknek. Egy jobboldalinak nem lehet kellemes érzés az 1950-es éveket idéző Kossuth Rádiót hallgatni, vagy az M1-et nézni. De a KESMA médiakolhozába tartozó propagandakiadványok termelési riportjai sem éppen a jobboldali, konzervatív értékeket közvetítik.
Így született egy lap, amire az átlagos magát jobboldalinak tartó értelmiség is nyugodtan olvashat. És magnyugodhat, hogy mégis megvannak a konzervatív értékek a fideszben és 2022-ben is nyugodtan lehet rájuk szavazni.
Ezt a pár ezer szavazót sem lehet az árokparton hagyni. Simán megéri azt az állami pénzt amit beleraknak.
@AdvocatusDiaboli: Orbánnak lényege, hogy nincs lelkiismereti problémája. Mindegy mit szed rá, nincs terápia ami neki lelkiismeretet tudna okozni.
(átlagembernek hihetetlen, és ‘alien’ dolog – ezért értik meg a problémát és Orbán lényegét oly kevesen)
@Külsős: Én is én se 🙂 Most épp aszinkronban voltunk.
Nem vagyok naprakész Vincentológus, lehet volt már erről szól.
A posztot és a kommenteket olvasva, van valami olyan érzésem mostanában, mintha ezek a NERtársak, – művelt arisztokraták és parvenük vegyesen, – ugyanolyan, de inkább csak hasonló kivárásra játszanak, mint ahogyan az ellenzéki összefogás erejében gondolkodik a legtöbb, a politikai palettán egymástól igen csak távol álló ellenzéki pártoskodó is. (Ha van egyáltalán bármiféle paletta.)
Gondolhatják magukban az emelkedettebben arisztokratikus Hörcher-félék: majd ha véglegesen nyerünk, Orbán seggéből kilógva persze, – na akkor kivégeztünk már minden itt nyihogó ellenzéki hangot és elemet, akkor finomítunk a részleteken, (talán) már nem is Orbánnal. Mert akkor végre már eljött a konzervatív nemzeti Kánaán. (Mert minél arisztokratikusabban kiművelt egy az orbáni vontatóhajót megcsákjázó potyautas, annál inkább tartja magát tiszta keresztény-kontervatívnak, cél szentesíti az eszközt alapon.)
S persze sokan, a jövőt az ellenzéki összefogásban vízionáló ember is azt reméli, hogy OK, most legyen vége az Orbanizmusnak, – konkrétan Orbánnak, – és akkor majd jól le-szkanderoljuk egymás között, melyikünk marad a legfényesebb tollú kakas a szemétdombon.
Egyik sem tetszik, de a nagy különbséget soha nem tudják egyik oldal sem elfedni.
Akármilyen vegyes pártokból szerveződött tákolmány is messze magasabb rendű- célú képződmény, mint a most regnálók, a fidesz, és a megszemélyesült szent Gráljuk, Orbán.
@wulfer: Én rossz memóriájú Vincentológus vagyok, és a disclaimered rám is áll 🙂
Az én fantáziámban az első rész egy képtelenség, egyszerűen nem tudok nekik ilyen mértékű cselekvőképességet, jövőképet stb. tulajdonítani. Aki nem tagadja meg határozottan, mindenestül Orbánt és az orbánizmust, arról csak azt tudom elképzelni, hogy imádja a szolgaságot, az az, amiben élni tud, azon belül van el a részletekkel, de biztos, hogy nem tervez semmilyen valóban önálló dolgot.
A másikkal meg én is így vagyok, és még csak nem is bánom, az luxus lenne, ehhez a helyzethez ez illik.
Fontos cikk arról, hogyan és miért szavaznak a zemberek:
http://www.es.hu/cikk/2020-07-03/bocskei-balazs-nemet-szilvi/szigoru-apak-sikerei-a-politikaban.html