Örülünk, Vincent?
A Vincent blog hazatér
Eredeti szerző: szempontpuska Ma már természetes, ha Budapestről azt mondják: a nemzet fővárosa. Pedig ünnepeinken négy éve még román színekre emlékeztető zászlók lobogtak a hidakon. Itt húsz éven át tabuként kezelték a magyarság ügyét, de ön leszámolt a liberális dogmákkal, s ezzel feltehetően elvesztette a liberális szavazók egy részét. Nem bánja? Szabó Zsolt (MNO.hu) Obersovszky-díjas …
Eredeti szerző: jotunder Hónapok óta nem jártunk a jazz klubban. Lausanne-ban voltunk, aztán Pesten, és mindig közbejött valami. Hétfő esténként idős emberek játszanak a pubban. Nem tudom mikor kezdték el, sok-sok évvel ezelőtt. A pub névadója egy helyi úriember volt, a háza úgy száz méterre van a pubtól. Ő egy egyszerű …
Eredeti szerző: jotunder „Azt is tudjuk hogy a bankok önmagukban is erősek, bátrak és ravaszak. Ravaszak, mint a példázatban a denevérek; ha denevérekre vetik ki az adót, akkor a fogukat mutatják, ha az egerekre vetik ki, akkor a szárnyukat.” (Orban Viktor a Parlamentben) Az elmult evekben Orban …
Eredeti szerző: szempontpuska Álomnál már több a budapesti olimpia! Ha mindenki egy irányba húz, Budapest hiteles, versenyképes pályázóként szállhat harcba a 2028-as olimpia megrendezéséért Borkai Zsolt 2014. július 7.
Eredeti szerző: seprűbajnok
<
p style=”text-align: justify”>Az édesbús nosztalgia puhameleg pocsolyájában tovább dagonyázva szemezgetek boldogult ifjúkorom nagy kedvenceiből. Egyben ezúton szereznék néhány kellemes, párás szemű percet előző posztom rajongóinak, kortársaimnak, a rock és a múltbarévedés szerelmeseinek.
Eredeti szerző: szempontpuska
Kívülállók számára már-már érthetetlen, nekünk szinte közhelyes, hogy mennyire áthatja a magyar néplelket (bármi is legyen az…) a fájdalom, a kudarc, a sorsfordító vereség és a tragédia – úgy általában.
Üldöztetésünk toposszá válik, melynek szárnyán kiválasztott néppé leszünk – Európa védelmezője, Európa éléskamrája stb. – melyet becsapnak, elárulnak, elnyomnak… – mert mi amúgy jobbak vagyunk, különbek lennénk másoknál, csakhát…
Így ringatjuk magunkat szenvedéstörténetünk kiemelkedő eseményein, Mohácsban, Trianonban, Muhiban (az istennek nem bírjuk megjegyezni, hogy nem tatárok, hanem mongolok…), vagy ha éppen fociról van szó, akkor Marseille-ben. Néha annyira átadjuk magunkat ennek az érzésnek (vö: és akkor az önsajnálat bűnébe esünk), hogy Árvácska hozzánk képest hedonista császárnak tűnik.
Hogy a múlton érdemes-e merengeni, vagy ez csak ürügy arra, hogy a jelenben inkább ne csináljunk semmit, azt ki-ki maga dönti el. Mindenesetre most adok hozzá egy újabb történetet.