Örülünk, Vincent?

Eredeti szerző: szempontpuska

<

p style=”text-align: justify”>Eredetileg nem ezt a tartalmat akartam mára betenni, de ha már kaptam némi – szolid – biztatást a tegnapi Jon Andersonhoz (még akkor is ha csak a populárisabb, leszálló ágban lévő korszakából sikerült csemegéznem), akkor arra gondoltam, kivesézzük ugyanennek az előadónak a saját zenetörténetemben hátralévő szakaszát – egyszersmind megnyitva az ajtót sajtohubának, vagy kakasosnak, hogy valamelyik későbbi epizódban kielemezzék az aranykorszakot.

Egy olyan lemez két száma jön, melynek LP-je máig ott hever, gondosan elrakva az idestova 10 éve üzemen kívül helyezett Technics márkájú hifitornyom aljában. Valamikor régen, amikor még nem voltak PC-k, tabletek, laptop, internet és a televízióban is előfordult még, hogy hétfőn adásszünet volt, akkor a házioltár tetején nem egy monitor volt, hanem a lemezjátszó, alatta az erősítő, az equalizer, a kétkazettás deck és az FM tuner visszafogott eleganciával pislákoló fényei szűrődtek ki a gondosan kiválasztott füstüveg mögül és a gyerekszoba (igen, nekem volt olyan, még ha a stílusomon nem is látszik mindig…) négy különböző sarkába elhelyezett hangfalak (ún. álkvadrofon) a kívánt világba repítettek hangulatom szerint.

(tovább…)

Eredeti szerző: szempontpuska

<

p style=”text-align: justify”>Emlékeztek még arra a mozdulatra, hogyan kell a lemezre ráengedni a tűt?

Mai zenei betétünk előadója számomra igen későn került hallótávolságon belülre. A hajtás után következő számban is először inkább a klip, semmint a zene fogott meg, de aztán megszerettem azt is.

Hogy blogunk felkent zeneértői felé is tegyek egy gesztust, mai adásunkban szereplő együttest a világ legelismertebb progresszív zenekarai között tartják őket számon, a Pink Floyd, a a Genesis, a King Crimson és amellett a csapat mellett, melynek nem vagyok hajlandó leírni a nevét (sem).

(tovább…)