Örülünk, Vincent?

Eredeti szerző: szempontpuska

<

p style=”text-align: justify”>Átlendültünk az ezredfordulón, Madonna azonban örök. Hol vannak már a régi versenytársak a slágerlistákról? A nyolcvanas években még Jackóval, a Queennel, Phil Collinssal, Tina Turnerrel, rövidebb ideig az AHA-val, Duran Durannal és más csapatokkal vetélkedett az eladási listákon…

A mai – befejező – részben mindennél több zene és kevesebb szöveg jön. A látvány és a hangulat nagymestere a maga teljes valóságában bontakozik ki. Már nem egy tinibálvány, de lehet, hogy a Madonna-vörösbor párhuzamban több az igazság, mint azt eleinte gondoltuk.

(tovább…)

Eredeti szerző: szempontpuska

<

p style=”text-align: justify”>A mai epizódban Madonna 1992-2000 közötti munkásságából szemezgetünk. Négy album, szexista imidzs, közfelháborodás és egyre mélyebben belecsúszik a filmgyártásba, amit nem kéne.

Tudom, hogy Madonna nem az egyetlen énekes(nő) aki minden követ megmozgatott, hogy bekerüljön a filmsztárok közé, Ciccionét azonban el kellene tiltani a vászontól, mert tudományos igényességgel kimutatható károkat okozott a filmiparban.

A Kétségbeesve keresem Susant után a Dick Tracy, Ki ez a lány után jött az öncélú Tanú teste, végül filmes karrierje kiteljesedik az Evitában, hogy aztán a végső csapást Guy Ritchie-vel kötött házassággal mérje Hollywoodra, aki e frigy hatására egyszerűen elfelejti, hogyan kell jó filmeket csinálni.

Na de most térjünk vissza a fülhallgatónkhoz:

(tovább…)

Eredeti szerző: szempontpuska

<

p style=”text-align: justify”>Hát ez a pillanat is eljött. Egyszerűen már nem halogathattuk tovább!

Tudtátok, hogy éppen ezen a héten volt 55 éves és 8 hónapos, Louise Ciccone, közismertebb nevén Madonna? A kerek évforduló alkalmából teljesül egy régen dédelgetett tervünk, hogy egész hétvégét áldozzunk a pop ikonnak és (eddigi) életművének. Őszintén szólva jó húsz év is kimaradt munkásságából, ami alatt nem kísértem különösebb figyelemmel zenéit. Egyébként is élek a gyanúperrel, hogy korai kamaszkoromban a Madonna klipeknek képi világa – itt most nem részletezendő okokból – talán kicsit jobban beleégett az elmémbe, semmint a dallamai.

A lassú elszakadás Tangerine Dreamtől, Jean-Michel Jarre-tól és Vangelistől még nem sejttette, hogy úgy 2009 táján megint közös hullámhosszon leszünk signorina Cicconéval. A két évtizednyi fehér folt okán egy itt meg nem nevezendő konzulenst kértem fel a ma kezdődő trilógia elkészítéséhez, aki szerint Madonna zenéjével és talán David Bowie-hoz mérhető megújulási készségével, mégiscsak a világörökség része.

Egyszer voltam annak közelében, hogy kimenjek egy Madonna koncertre, a felajánlott két belépőért azonban nem tudtam (sem nem akartam…) hazarohanni Szlovéniából.

Tisztában vagyok azzal, hogy sokan most elfordulnak a vincentblogtól e minisorozat hatására, de valahogy ez volt az elképzelés már a Hangfal rovat megindításakor is – ehhez képest még két hónap és beérjük a Magyar Hírlapot Facebook követőkben – de nyilván lesz olyan is, aki azért fog anyázni, mert pont a kedvenc számát hagytuk a diszkográfiát áttekintő húsvéti epizódjaink valamelyikéből.

(tovább…)