Örülünk, Vincent?
A Vincent blog hazatér
Eredeti szerző: Pásztörperc Szokás szerint bedobták a levládámba a Helyi Téma c. hírmondót (Bp., VIII.), én meg belenéztem. A kis színes hírek egyike Oszkó Péter könnyűzenész fellépéséről számolt be. Az ex miniszter szájharmonikán játszik, ezért a hozzáértő szerkesztők érezvén, hogy van ennek a hanxernek vmi köznyelvi neve, a „Szájkarate” címet adták a beharangozónak. E sajátos …
Eredeti szerző: Kettes
Eredeti szerző: maroz
„…uti lingua nuncupassit, ita ius esto.” („…ahogy a nyelv szólott, úgy álljon fenn a jog.”)
XII. táblás törvények, (6, 1)
„A’ Száj Büdössége nehezebb másnak, mint magának, a’ kin vagyon.”
Pápai Páriz Ferenc: Pax Corporis, Az az: Az emberi Testnek belső Nyavalyáinak Okairól, Fészkeiről s’ azoknak Orvoslásának módgyáról való Tracta. Mellyet mind élő tudós Tanitóinak szájokból, mind a Régieknek tudós Irásokból, mind pedig maga sok Betegek körül való Tapasztalásiból summáson öszveszedett a Házi-Czelédes Gazdáknak és Gazdaszszonyoknak, kik Városokban és falukon láknak, és sok ügyefogyott szegényeknek hasznokra, mennyire lehetett értelmessen, világossan és bővebben Magyar nyelven ki-adott
Navracsics Tibor magyar jogász, politológus, egyetemi docens, politikus. A Wikipédia szerint. Jogász, politológus, egyetemi docens, majd csak utolsó tételként: politikus. A jobbos legendárium szerint ő a fidesz értelmiségibb arca, ő az ifjúkonzik áhítattal tisztelt tanárura. Az MTI szerint Navracsics politikus azt mondta, hogy:
Eredeti szerző: szempontpuska Az internetadó – legyen nyílt vagy akár burkolt -, teljességgel elfogadhatatlan. …Mindannyian jól tudjuk, hogy a szolgáltatásokért ki fizet: a vásárló, azaz a fogyasztó. A hazai piaci versenyben egyetlen szolgáltató sem fogja ezt az újabb sarcot benyelni, hanem mindenképpen át fogják hárítani a fogyasztókra… Egy ilyen országban az internetadó bevezetése nemcsak az …
Eredeti szerző: maroz
Apróságokon érdemes csak bosszankodni. Nem nehéz manapság, bosszantó apróságból rengeteg van, ezzel szemben nagy dolgokból… ehh. Nekünk még a botrányaink is olyan pitiánerek. Schmitt hozott nemrég egy aprócska csöppnyi izgalmat a fakó pusztai hétköznapjainkba, amikor…, ehh, ez is. Vagy azon kéne rágódni, hogy Leisztinger akkor most mogyorózta azt az izét, na, kit is, vagy nem mogyorózta? És akkor mi van, ha igen? A megfenyegetettnek sem az a baja, hogy így mennek ezek nálunk, hanem hogy ő most talán revansot venne. Ilyesmiken bosszankodni minek? Apróságokon, az az igazi!
Itt van rögtön az örök kedvencem, a fékezett habzású bürokrácia szimbóluma, a tértivevény. Kifejezetten utálom, amikor a postás ilyesmivel csönget be, mert az ilyesmi soha jót nem jelent, tisztességes ügyben tisztességes ember nem küld tértivevényesen levelet. Nekem elhihetik, jópárat már én is elküldtem, és egyik sem volt tisztességes ügy. A tértivevénynek ugyanis pont az a lényege, hogy feltételezzük a címzettről, miszerint letagadná, hogy őt bármivel is megkerestük. A tisztességes ember sem örül annak, ha szanzsén pofán hazudják, ezért bármennyire is utálja, de ráfanyalodik időnként. Mintegy kivételként, ami valamit csinál a szabállyal, de én lassan már abban sem vagyok biztos, hogy létezik itt még bármiféle szabály is, úgyhogy ebbe a hasonlatba most nem mennék bele.
Eredeti szerző: szempontpuska A kormány államosítaná a babakötvényeket is