Egy néhai fa árnyékában
Eredeti szerző: maroz
Kovács János szerette a fákat. Nem úgy általában, nem minden fát, sőt, nem is a fák többségét, sőtebb: csak nagyon kevés fát kedvelt. Az ültetett fához, a parkok fáihoz, de még a zsíros földön a fűrész nagyobb örömére gyorsan kövérre hízó fákhoz se volt egy jó szava sem, miért is lett volna? Kovácsjánosok azok is: valakik odapottyantották egy úgy-ahogy kiásott gödörbe, nem kérdezték, hogy jó-e itt neked, adtak neki nevet, platán leszel, mondták, és nem kérdezték, hogy jó-e ez neki. Ha a szükség úgy hozta megkarózták, zsenge törzsét a barmoktól dróthálóval megvédték, trágyázták, metszették, nyírták, ha kellett, de sorsát ácsceruzával a fejsze nyelére megírták jóelőre.
