Örülünk, Vincent?

Eredeti szerző: jotunder

 Tarlós István felháborodott azon, hogy Bálint Andrásnak,  Eszenyi Enikőnek, Mácsai Pálnak és hat másik színigazgatónak nem tetszik az, hogy két náci disznónak odaadták az Új Színházat. Konkrétan, arról van szó, hogy Csurka István és Dörner György azt szeretnék diszkutálni az adófizetők pénzén, hogy a zsidók keresztény gyerekek vérét sütik a pászkába. Drága nagyanyám, akinek a csurkák és dörnerek kiirtották a családját, bizonyára megróna azért, hogy én ezen most ilyen kedélyesen mosolygok. Bálint, Eszenyi, Mácsai (és tegyük hozzá Ascher Tamás, Kováts Adél) az egyik oldalon,  Tarlós Bubu a másikon, és a zsírospofájú tahónak áll feljebb, legszívesebben leverne pár szemüveget. Ez lehetne Magyarország címere. A kötcsei Magyarországé. Az én címeremen egy szemüveges bácsika ül, és kávéból tételeket gyárt. Az az én drága magyar hazám. 

   Tarlós természetesen nem látta a pályázatot. Nem is érdekli a pályázat. Kapott egy telefont Orbán Viktortól, hogy mi a pálya. Ennyi volt. Tarlós végrehajtó, ez a tízmillió végrehajtó országa, mindannyian végrehajtók vagyunk a kötcsei ideológia szerint, várjuk a telefont. Kedvenc fotóm Kötcséről az, amelyen Körösényi András, az MTA doktora, a Politikatudományi Intézet igazgatója engedelmesen sorban áll a tarhonyáért. Mert az is a kötcsei ideológiához tartozik, hogy tarhonyát zabálsz, Videoton-meccset nézel, házi páleszt iszol, és közben, nem is olyan nehéz, kussolsz. 

   Dörner pályázata maga a létezés magyar minősége. A handabandázás, az agresszív baromarcúság, a radikalizmusnak álcázott seggnyalás, tarhonya- és sörfoltok, enyhe szarszag. 

(tovább…)