Örülünk, Vincent?
A Vincent blog hazatér
Eredeti szerző: maroz
A Megújul a magyar tanügy elnevezésű országjárás eddigi tapasztalatait firtató kérdésre válaszolva Hoffmann Rózsa azt mondta, hogy a várható változásokról szóló fórumokon még nem találkoztak „erős kritikai hanggal”.
Eredeti szerző: jotunder ( Az ekezetek hianyaert ismetelten elnezest kerek.) Lanczi Andras irt egy tanulmanyt a Kommentarba (amennyiben a Kommentar serelmezi, hogy feltettuk a file-t, akkor le fogjuk venni, de a magyar allam tamogatasaval szuletett tanulmanyrol van szo, es en ezert azt kozkincsnek velelmezem). Lanczi Andras szerint Bibo Istvan (Lukacs Gyorggyel egyutt!!!) a nyolcvanas evek …
Eredeti szerző: Kettes …elmagyarázva. < p style=”text-align: center”>
Eredeti szerző: jotunder
A mi kis Álarcosbálunkban a mi kis Oszkáraink mondják, de szinte sohasem tudják. Demján Sándor, aki elkötelezett baloldalinak szokta vallani magát, miután a nyolcnapos munkahétről vagy a művészeti szakkörök kerékbetöréséről elmondta a maga okosságát, ma megmondta a tutit egyetemügyben.
„Az nem lehet, hogy Magyarországon több az egyetemi tanári címmel rendelkezők száma, mint a 80 milliós Németországban, gondolom, ennek a negyede is elég lenne itthon” – mondta az üzletember, akit mecénási tevékenysége miatt tüntettek ki az egyetemen.
Ez az ember tanácsokat ad Orbán Viktornak felsőoktatásügyben….
„Kezdjük is mindjárt néhány fontos adattal. 2005-ben Magyarországon 23787 oktató dolgozott a felsőoktatásban, ebből 16892 főfoglalkozásban. Az összes oktató közül 3131 volt a professzorok száma. Ugyanebben az évben 378,5 ezer volt (egyenértékű) hallgatók száma. Németországban 2001/2002-es őszi félévben 1868,7 ezer (egyenértékű) felsőoktatási hallgató volt, s 160389 oktató. Az oktatók közül 37661 fő volt professzor. Az adatok alapján megállapíthatjuk, hogy az egy oktatóra jutó hallgatók száma Magyarországon 15,9, Németországban 11,7, ugyanakkor Németországban 50 hallgatóra jut egy professzor, nálunk viszont 120-ra, vagy úgy is fogalmazhatunk, hogy miközben a német oktatók 23,5%-a professzor, a magyar oktatóknak mindössze 13%-a.” (Polonyi István, Egyre többet, egyre kevesebben, Educatio 2007 no.3)
Demján 1 : 10 arányban nézte be, és nem szólt be neki senki. Soktízmilliárd oka van annak, hogy Demján Sándornak nem szól be senki, amikor éppen hülyeségeket beszél.
Eredeti szerző: maroz
<
p class=”MsoNormal” style=”text-align: justify”>Vannak ezek a hogyishívjákok, a jóléti javak, amelyekről nem könnyű
beszélni, pláne nem könnyű közérthetően, aminek részben az is az oka, hogy
bizonyos kifejezések többes jelentéstartalmúak, mást jelent társadalomtudományi
értelemben használva és megint mást a hétköznapi aprószóban. Így van ez ezzel a
bizonyos „jóléti javakkal” is, hiszen a laikus mire asszociál egyből, ha
meghallja? Kertvárosi vityilóra, böszmenagy országúti cirkálóra, egész falat
betöltő plazmatévére, hasonlókra. Keverik a „jólét” és a „jóllét” fogalmakat.
Nem csoda, hogy nem is igazán lehet ezekről a dolgokról szükségszerű bevezető
körök nélkül beszélgetni, elég kiejteni a számon azt, hogy „jóléti javak” máris
lesz valaki, aki zsigerből háborodik: miféle jólét, lófasz van itt, nem jólét,
ne hülyéskedjek már, mondják.
Eredeti szerző: maroz
<
p class=”MsoNormal” style=”text-align: justify”>Visszasírom azokat az időket, amikor még az Amway-ügynökök
csak a saját ismerősi, baráti köreikkel utáltatták meg magukat és a multilevelt,
és ez az orrba-szájba telefonálósdi még nem volt ennyire elterjedve. Nehéz ezt
jól kezelni, mert ideg az van, hiszen sokszor a lehető legalkalmatlanabb
pillanatokban hívnak, este nyolc után, hétvégén, amikor a szétszedett szivattyú
fölött nézek ki bután a fejemből, könyékig szutykos kézzel, szóval ilyenkor az
ember küldené őket erre meg arra, de hát ugye nem kéne, mert aki hív az szinte
mindig áldozat, az igazi bűnössel én úgyse futok össze.
Kivéve mikor mégis.
