Örülünk, Vincent?

Eredeti szerző: jotunder

<

p style=”text-align: justify”>A New York Times augusztus kilencedikei számában jelent meg egy cikk Nicholas Christakis és James Fowler eredményeinek kritikájáról. Christakis világhírű szociológus, a Harvard professzora (orvosként és szociológusként egyaránt), az  Amerikai Tudományos Akadémia tagja, 2009-ben a világ száz legbefolyásosabb embere közé választotta a Time magazin. Hírnevét elsősorban a szociális hálózatok kutatásának köszönheti. Kapcsolatok hálójában című könyve világsiker lett, tavaly jelent meg magyarul.

     Christakis és Fowler tézise szerint a szociális hálózatokban járványszerűen terjednek bizonyos tulajdonságok, érzések és viselkedési formák, mint például a kövérség, a dohányzásról leszokás, a boldogság vagy az egyedüllét. Az, aki barátjának a barátjának a barátja meghízik, jó eséllyel maga is felszed pár kilót. A kutatásuk eredményeit olyan high-impact-factor újságokban publikálták, mint a New England Journal of Medicine vagy Proceedings  of the National Academy of Sciences.

     Christakis kutatásairól rengeteget írtak (pl. a New York Times-ban Gina Kolata, az idézett cikk szerzője), népszerűsítő előadást tartott a super-cool TED konferencián, cikkeit óriási számban idézték.

    Amit itt eddig leírtam, nagyon hasonlít egy másik hálózattudós-celebrity, Barabási Albert László karrierjéhez. Ő nem Connected, hanem Linked címmel írt könyvet, de szintén egy jól kommunikálható, a széles közönség számára is érthető gondolat köré építette fel tudományos marketingjét, amely mögött ugyancsak high-impact factor publikációk álltak és tízezres nagyságrendű citáció. Stay tuned, Barabásiról még esik szó a posztban.

(tovább…)