Örülünk, Vincent?

Eredeti szerző: maroz

(Ezt a posztot már vagy két hete elkezdtem írni, fejben. Így is szoktam, például autózok, várok, bármi, szóval ha akad egy kis holtidő, akkor én fejben írok. A kulcsszavakat időnként gyorsan lefirkantom az első kezembe kerülő papírra: Tisztelt Államkincstár!, a jobb felső sarokban pedig srégen, kézzel: daedalon-mélytorok, ebből ki lehet hozni valamit! Szóval összeállt fejben és háromnegyedéig már papíron is a poszt, már tenném is fel, amikor látom, hogy jotunder is írt egy nagyon hasonló hangulatút, ezzel még semmi bajom nem lett volna, de pár kulcsmondat után guglizva rá kellett döbbenjek, hogy az Amerikai Népszava is: Winter tanár operál. Hát, így jártam. Most dobjam ki? Túl fájdalmas abortusz lenne. Na, csülökre, variációk egy témára, opus 17, satöbbi.)

<

p class=”MsoNormal” style=”text-align: justify”>Igori furcsa hely. Egy Potemkin-ország, felülről nézvést úgy
tűnik, mintha működne, mintha épülne, de ha az ember közelebb megy, akkor azt
látja, hogy egy nagy panamázás az egész. Igori mindig is furcsa hely volt,
mindig is egy Potemkin-ország volt és amióta létezik egyfeszt panamáznak benne,
kisebb-nagyobb intenzitással, de amit ez az új főnök, ez a Pittman kitalált az
valami pofátlanul zseniális.

Igoriban egy szabály van, de az nagyon: amíg valaki nem lesz
kíváncsi, addig kedvére foglalkozhat a hobbijával. Pittman ebben egyrészt
rendkívül szigorú, másrészt rendkívül nagyvonalú.

(tovább…)