Örülünk, Vincent?
A Vincent blog hazatér
Egy populista politikus emlékére
Eredeti szerző: jotunder
Három órán keresztül ástak a temetőben. A ciprusfa koporsót egy rozsdás fémdobozban találták meg. A test a koporsóban Dr. Carl Austin Weissé volt, egy fiatal orvosé. Lényegében nem maradt belőle semmi, csak a csontváz és bőrfoszlányok. Továbbá körülbelül húsz ólomlövedék.
Weiss doktor 1935. szeptember nyolcadikán este kilenc óra harminckor halt meg. Egy oszlop mögött állt, amikor a Szenátor kilépett az ülésteremből. A Szenátor egy ellensége életét akarta éppen tönkretenni, Benjamin Henry Pavy bíróét, akit a választókerületek átszabásával távolított el a hivatalából. A bíró lányát és fiát tanári állásukból már korábban elbocsáttatta. Nem ismert kíméletet. Korábban azzal zsarolta a bírót, hogy nyilvánosságra hozza, hogy az apósának egy fekete nővel volt viszonya.
Szép, komoly fiaink
Eredeti szerző: maroz
<
p class=”MsoNormal”>2001
Apa, kiviszel a gyermeknapra? Lesz kisautó is, meg nyilazás, meg mindenféle
játékok!
2006
Apa, adnál egy ötszázast? Kinéznénk a gyermeknapra, hátha találunk valami
érdekeset.
2011
Apa, lenyúltam tőled három rongyot, tankolnom kell, egész hétvégén melózni fogok, tudod,
gyermeknap. Két helyre is kivonulunk, kitaláltuk, hogy fűzfavesszőket viszünk
és zsineget, amiből a kölkek majd íjat csinálnak, célba lőnek és úgy gondoltam,
hogy én fuvaroznám az alapanyagot. Tessék??? Apa, miért nem tudsz te szinte soha
elegánsan átsiklani az ilyen apró és jelentéktelen részletkérdések fölött???
Igen, jól értetted, robogóval fogom szállítani!!!
Kék és narancssárga
Eredeti szerző: kiskii
Próbálgatjuk szárnyainkat. Színes szárnyak, a sűrű aranyfényben csillogó új, fényes tollakkal. Tudunk repülni, ez biztos. Tudtak őseink, tudott megannyi törött szárnyú elődünk is. A képesség adott, az eszköz tökéletes, mi másra lenne még szükségünk?
Csicseregtünk a szüleink által épített puha fészekben vidáman, mert elfértünk, s bár egyre többen lettünk, az öregek bőven rakták a falatot a csőrünkbe. Éppen csak kinyílt szemünkkel tévedhetetlenül térképeztük fel a fészket, fedeztük fel a nem odavalókat, és még zsenge, pihés testünkkel taszítottuk a mélybe a kakukkfiókákat. Akit a mélybe löktünk, az volt a kakukk. Pőre apróságokként is figyeltünk és ítéltünk. S jól ítéltünk, mert benső leglényegünk a hibázhatatlanság.
Tegnap este a Nemzetiben
Eredeti szerző: jotunder
<
p style=”text-align: justify”>Van úgy, hogy az ember azért ír valamiről, mert éppen ott volt. És én tegnap este a Nemzeti Színházban megnéztem az Alföldi Róbert rendezte Ember Tragédiáját. Azért néztem meg, mert szeretem a színházat. Szeretem, de nem értek hozzá. Ezért aztán senki se várjon tőlem kritikát.
Jó esetben egy Ember Tragédiája az Ember Tragédiájáról szól. Ez az előadás most valami másról is szólt, olyasmiről, amiről nem kellett volna szólnia. Nem fogok írni arról, legalábbis nem nagyon. Nem akarok írni Bayer újabb beteges ocsmányságáról Alföldivel kapcsolatban, nem akarok írni neonáci sufnitévék idiótáiról sem, elkereszténydemokratásodott, borvirágos orrú extévések marhaságairól meg pláne nem. Majd ír róla más. Én a tegnapi estéről akarok most írni. A színházról. Amit szeretek. Arról ami az előtt történt, mielőtt állva tapsolt a Nemzeti közönsége. Soha ilyet még nem láttam, és ha jól értettem a Lucifert játszó László Zsoltot, ő sem nagyon.
HangErika
Eredeti szerző: zsazsu4 Történt nem olyan rég, Budapesten a Palotanegyednek nevezett körzetben. Már régóta vágytam arra, hogy nekem is legyen egy kevéske abból, amit Skóciában (például) szőnyegként terített a Kaporszakállú valamikor régen. Ezért egy reggel bementem az utcánkban lévő virágoshoz – aki egy nagyon szimpatikus női hölgy – és kértem két cserép Hangát – csak …