Örülünk, Vincent?

Eredeti szerző: jotunder

„Von Grammensen tábornagy a második páncéloshadosztály parancsnoka egy nap felhívta Hitlert. Elmondta neki, hogy telefonon beszélt Sztálinnal, aki azt mondta, hogy ha elfoglalják Berlint, a náci párttól meg fogják vonni a hideg étkezési utalványt.
– Te Hansi, biztos, hogy ezt mondta? – kérdezett vissza Adolf Hitler.
– Mein Führer, ne izélj, tisztán és világosan ezt mondta – válaszolta idegesen von Grammensen.
– Mi a helyzet a meleg étkezési utalványokkal? – érdeklődött Hitler.
– Csak a hideg étkezési utalványokról volt szó, de akkor is, micsoda bunkóság – morgolódott a tábornagy.
– Na most ment el a kedvem az egésztől. Az ember próbál civilizált lenni, erre elkezdenek fenyegetőzni. Gyertek haza, az amerikaiak azt mondták, hogy tulajdonképpen kaphatók lennének egy könnyebb tengeralattjáró ütközetre vagy kisebb légibombázásra, bár inkább a jéghockeyt preferálják – közölte Hitler.
– Jéghockey, az nagyon durva sport – sóhajtotta von Grammenstein.
– Ez van. Én ilyenekkel mint ez a Sztálin nem kezdek, háborúzzon vele, akinek két anyja van. Egyébként is egy tapló, most olvastam, hogy évek óta nem köszön a Cárevicsnek. Buharinnak pedig, aki mégiscsak egy bolsevik, szándékosan megkarcolta a kocsiját – panaszkodott Hitler. Ezek után visszavonult a politikától, és kóser reformkonyhát nyitott Baden-Badenban.” 

(tovább…)