Pixi
Eredeti szerző: Medvegyev
1958. november 2-án az FTC-Diósgyőr meccsen két reményteljes ifjú először léphetett az NB I. színpadára a Népstadionban. Albert Flórián és Solymosi Ernő.
Solymosi Pixi akkor már hatodik éve focizott a miskolci ifiknél, csak idő kérdése volt, hogy kipróbálják a nagyok között is. 1961-ig volt az avasiak kedvence, aztán a csapat kiesett, a diósgyőri legendák szerint az utolsó ottani meccsén Ernő azért még rúgott 3 gólt a teljes csatársor helyett.
Lelkes ember volt, sajátos stílusban játszott, jobbfedezetként hajtotta a csapattársakat, szerelte az ellenfél támadóit, közben ijesztő erejű távoli lövésekkel, 11-esekkel és szabadrúgásokkal keserítette a kapusok életét.
A klubszint felett is hamar felfigyeltek rá.
59-ben az ifiválogatott tagja lett, rá egy évre bekerült a Rómában 3. helyig jutó olimpiai csapatba.
1960 őszén a lengyelek ellen pedig bemutatkozhatott Baróti Lajos nagyválogatottjában is, ahol öt évig igencsak stabil tagnak számított.
38 válogatottságából 36 a hatvanas évtized első felére esik.
Amikor a Diósgyőr kiesett, Pixi az Újpesti Dózsába igazolt. A Fradiba szeretett volna menni, de ezt nem engedélyezték fentről, pedig, ha sikerül, az akkor fénykorát élő Szűcs Lajossal párban a világ minden fedezetét tönkrefutották és tönkreütközték volna.
A korabeli, évtized eleji Dózsa általában befért az első 5-6 közé, de az Albert Flóri, Varga Zoli-féle Fradi, a Mészöly és Farkas vezényelte Vasas, a BEK-ben a legjobb négyig jutó Győri ETO Palotai Károllyal még túl nagy falatok voltak a liláknak. Ezzel az idehaza nem is annyira erős „korai” Újpesttel jutott el Pixi 62-ben a KEK legjobb négy csapata közé, a máltai, a holland és a skót kupagyőztes legyőzésével.
A máltaiakat 10-2-re verték, Göröcs és Pixi rúgtak 4-4 gólt, előbbitől még csak-csak érthető, ő azért inkább támadó volt:-)
A döntőbe jutásért kaptak ki a Fiorentinától.
1962 amúgy is jó éve volt Ernőnek, a chilei VB összes meccsén ő volt a jobbfedezet, részese volt az angolok ellen 2:1-re végződő győztes meccsnek, gólt rúgott a 6:1-es magyar-bulgáron, elbírt a rohamozó argentin csatárokkal a gól nélküli döntetlennel záródó harmadik csoportmérkőzésen.
Grosics – Mátrai, Mészöly, Sárosi – Solymosi, Sipos, – Sándor, Rákosi, Albert, Tichy, Fenyvesi – ez a csapat győzte le az angolokat.
Pontosan ugyanez a csapat vesztett bírói tévedés – meg nem adott gól, Tichy vasról kifelé vágódó szabadrúgása után- és Vilem Schroif, a csehszlovákok kapusának elképesztő formája miatt a négy közé jutásért.
A döntőbe jutásért Jugoszlávia lett volna az ellenfél, ők akkor már szép hosszú ideje nyeretlenek voltak ellenünk. Mi voltunk nekik a mumus. A többit képzeljük hozzá.
Abban az évben, 62-ben Solymosi az Aranylabda-szavazáson holtversenyes 20. volt Európában, Alberttel holtversenyben…..
’64-ben Baróti válogatottja bejutott az EB négyes döntőjébe és ott 3. lett, pedig „csak” a spanyolokat kellett volna megverni Madridban a döntőért, a 113. percig álltuk a sarat.
Solymosi a dánok elleni bronzmeccsen szállt be, a felfrissített csapatban Novák, Ihász, Farkas János, Varga Zoltán és ő voltak az új erők… Ezért a bronzéremért nagyon haragudott a korabeli magyar sportsajtó.
A válogatottban igazából utoljára még 65-ben jutott nagy meccs Pixinek, csereként jött be a Riverával, Rivával, Mazzolával, Facchettivel érkező olaszok ellen – mi nyertünk 2:1-re. (Ez legközelebb 42 év múlva sikerült – mármint nyerni az olaszok ellen, bárhol.)

A magyar válogatott a hatvanas években. Állnak, balról: dr. Botár Zoltán orvos, Baróti Lajos szövetségi kapitány, Tichy, Sipos, Géczi, Gelei. Mészöly, Mátrai, Solymosi, Szepesi, Ihász, Illovszky Rudolf edző. Guggolnak: Göröcs, Farkas, Bene, Rákosi, Fenyvesi dr., Mathesz
További karrierje már a Dózsához kötődött inkább, Baróti Lajos keze alatt elképesztő támadó csapat született a 60-as évek végére a Megyeri úton.
Szentmihályi – Káposzta, Solymosi, Bánkuti – Dunai III,.Noskó – Fazekas, Göröcs, Bene, Dunai II, Zámbó, a cserepadon a régiek közül Sóvári, Kuharszki, a leendő menők közül Juhász Péter, Tóth András, Nagy László.
1968-ban 102 rúgott góllal ezüstérem a nagy Fradi mögött, 69/70/71-ben aztán gyors egymásutánban 3 bajnokság Lajos bácsival.
1969-ben VVK-döntő, négy forduló után, az áldozatok között a görög Arisz (11-2-vel), a lengyel Legia Warszawa, a török Göztepe és a Leeds United. A döntőben vesztettek a Newcastle United ellen.
Pixi ekkortájt már söprögetett, ami nem volt teljesen az ő világa, Szentmihályi tudna mesélni könnyedén elegáns megoldásairól, amiből labdavesztéstől az öngólig sok minden adódott. (Utolsó válogatott meccsén 68-ban emlékezetes öngólt rúgott a szovjetek elleni EB-selejtezőn.)

Imádta a játékot, szerette színezni. Cserébe minden bajnoki címhez gólokkal járult hozzá, a védőmunkán túl. És hajtott, lelkesített, lőtt, mint a 60-as évek elején Miskolcon – igaz, sokkal erősebb csatársor mögött tehette.
1971-ben Kovács Imre vette át Baróti helyét, Pixit elcserélték, a pécsi Maurer elegáns és támadó szellemű nem, viszont szívós és könyörtelen középhátvéd volt.
A Pécsi Dózsa színeiben játszotta az utolsó idényét, 1972 júliusában innen köszönt el, a győriek sokáig emlegették azt a Pixi-gólt, amitől hirtelen 3:3 lett a nyerésre álló meccsük. Pedig Pécsett is csak söprögetett…
Azon kevesek közé tartozott, akik nem az edzősködés vagy a vendéglátás területén folytatták. A Kormányőrség magas rangú tisztjeként szolgált, volt Kádár személyi testőre is. 1993-ban innen ment nyugdíjba.
Szerény, jó szellemű emberként ismerték. Van ott fenn egy csapat: Mátrai Sándor, Sipos Ferenc, Tichy Lajos, Bene Ferenc, Varga Zoltán, Farkas János, Mathesz Imre, Szepesi Gusztáv-VB és EB-hősök a 60-as évekből. Baróti Lajos bácsi áll a kispadnál és a maga úri modorában annyit mond csak: „Ideért, Solymosi? Nem akar beszállni…?”
Isten Veled, Pixi!
Ajánló:
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16522264-6a03cbe69f722' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16522264&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16522264-6a03cbe69f722&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16522264-6a03cbe69f722' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
Csak az élet nem jött be neki sajnos.
Gratula! A leírtakhoz képest róla sem tudtam szinte semmit.
Bene és Fenyvesi dr. között szerintem Albert van a csapatképen.
Szép írás, gratula.
Annyit tennék hozzá, hogy a Fiorentina edzoje akkoriban Hidegkuti volt.
Maurer pedig aztán visszatért Pécsre, kudarc volt az ujpesti kirándulás neki.
Miért nem vitték ki Pixit 66-ban a VB-re ?
Tisztelt medvegyev!
Az írás olyan, mintha ott játszott volna Pixi mellett az Újpestben…
(Bezzeg a Garai-Grozdicsról meg nem tudunk semmit…)
Kiemelt gratula!
Gratulálok, méltó megemlékezés.
@LamiÁrpád: Már 65-ben is „csak” az olaszok elleni meccsen játszatta Solymosit Baróti, gyakorlatilag 64 végén vette utoljára komolyan számításba, mások kerülhettek előtérbe: Mathesz Imre (+2010), Nagy István, Rákosi Gyula nyomták a középpályán.
Futni azért ők is bírtak, nem is kicsit.
@Tutó: @STEWART NEAL: Köszönöm!