Paul Lendvai esete a Cukor Kremllel
Eredeti szerző: jotunder
Jogi képviselőnk az intenzív osztályról üzente meg, hogy egyetlen jelzőt sem talált elfogadhatónak azok közül, amelyeket Lánczi Tamással kapcsolatban nyújtottam be neki véleményezésre. Pár nappal ezelőtt a kormány vasökle írta azt, hogy :
„Megsértenek és gyaláznak mindenkit, aki nem igazodik a mérhetetlenül nagyképű fővárosi ganéelithez. Ha valóban diktatúra lenne itt, Révész meg Dés teteme már rég az Andrássy – bocsánat, Népköztársaság – úti lámpavasakon lifegne. Egyetlen díszük, mint a mérget csepegtető árulóknak, a kolumbiai nyakkendő lenne.”
(aki esetleg nem tudja mi az a kolumbiai nyakkendő… szóval, amikor valakire eléggé neheztel egy másik valaki, előfordulhat, hogy elvágja annak a torkát, de úgy, hogy az annyira bibis lesz, hogy a keletkező lyukacskán át lehet húzni a nyelvecskét)
Én egy szót nem akartam írni arról, hogyan lifegne a Lánczi teteme, és átvágott torkán keresztül hogyan húznák át a nyelvét, csak azt, hogy…., de még azt sem írhatom le, pedig abban nincs nyakkendő, csak egy orrszarvú, aki talán egy kicsit felindultabb a szokásos orrszarvúknál szexuális értelemben, de ha nem, hát nem. Elég az hozzá, hogy Lánczi egy elég vehemenset talált nemigazat mondani Lendvai egy rövid interjújával kapcsolatban, mire ő, mármint a Lendvai, elmondta, hogy nem is úgy volt, ahogy mondják (és amúgy tényleg nem úgy volt).
2015 utolsó napján néztem meg a Cukor Kreml című darabot a Kamrában (gondosan a Katonába mentünk el, szerencsére negyedórával a kezdés előtt). Ez a nyolcadik színdarab, amit az elmúlt tizenhat napban láttunk, igen, van valamiféle maratonjellege a dolognak, négyszer jártunk a Kamrában, a Cukor Kreml úgy volt a legjobb, hogy a másik három is borzasztóan jó volt. Hogy egyik szavam a másikba ne öltsem, a Cukor Kreml-t Vlagyimir Szorokin regénye alapján írták, és én Szorokint általában akkor nézek meg színházban, amikor nagy gebasz van, legutóbb 2006. szeptember végén, a Jég című darabot láttam tőle.
A Cukor Kreml egy képzelt Oroszországban játszódik a nem túl távoli jövőben, de ez a képzelt Oroszország, bármely képzelt idiotikus rendszerrel felcserélhető, és akkor nekem lenne is rögtön egy javaslatom. Szorokin Oroszországát egy teljhatalmú elmebeteg uralkodó vezeti, aki a különböző állami terrorszervezetek segítségével tartja kordában a lakosságot.
Amiről eszembe jut az orosz herceg, akit az Örkényben láttunk a Parti Nagy-Mohácsi darabban, s aki értetlenül nézi, hogy nekik effektíve agyon kell verniük az újságírókat és az ellenzékieket, ahhoz, hogy mindenki értsen a szóból, itt meg ugye, a nép bármit benyal. Amiről persze az Marat/Sade előadás Napóleonja és azok az utolsó mondatok a Nemzetről és Együttműködésről jutnak az eszembe, amiről már tényleg a Paul Lendvai jutott az eszembe, aránylag gyors képzettársításról volt szó.
Paul Lendvai azt észrevételezte, hogy Orbán Viktor baromi jól érzett rá a magyar nép tendenciáira. Orbán nem veret agyon senkit, és csak azért uszítja a dippoldjait Désre és Révészre, mert a Nagy Turáni Alfahím még se tűrheti, hogy holmi zsidócskák, félzsidócskák, majdnemzsidócskák rajta köszörüljék a nagy görbe nyelvük.
Orbán baromi sikeres politikus. Az a magyar miniszterelnök, aki ebben az ugocsai szartengerben elhiteti az ő népével, hogy ők tulajdonképpen jól érzik magukat, legfeljebb csak néhány kisebb stadion hiányzik az életükből, és ezt úgy éri el, hogy megvédi őket olyan szíriaiaktól, akiknek eszük ágában sincs idejönni, az tud valamit. Tudja, hogy a magyeszkáknak, magykóknak, madzsinkáknak kicsit becsípődött a negyvennégy, hogy van azért itt egy kicsi hajlamocska etnikai jellegű nemnagyonszeretésre, (jobb lenne persze, ha némi ezüstnemű is lenne hozzá, de nem lehet minden karamellfagylalt). Orbán népe persze nem akkora mocsodék, mint amilyennek látszik, és mint amilyennek egyébként egyre többen gondolják is a világban, csak vannak bizonyos kisrágcsálós tendenciái, amelyeket Orbán miniszterelnök úr, John Fitzgerald Cipolla államférfiúi méltóságteljességével használ ki.
Nem tudom, hogy miért kell annyi lánczi Orbánnak, talán csak szereti nézni őket, amikor a közpénzt fogyasztják, mindenkinek lehetnek fétisei, nekem úgy tűnik, hogy ő magától is ki tud találni egy rezsicsökkentést, ha éppen szükségét érzi.
Orbán jól csinál valamit, amit jobb lenne egyáltalán nem csinálni. Sajnos egészen jól tudja, hogy mit csinál, és vannak bizonyos képességei, amelyeket elvileg akár még valami jóra is fel lehetne használni, ha az egyáltalán felmerülhetne. Orbán is cukor kremlecskéket dobál a népének, és az ő népe is szereti szopogatni a cukor kremlecskéket, és nem is kell rájuk küldeni az oprisnyikokat, sőt talán még a vejét sem fogja kivégeztetni, ha esetleg kiderül Tiborcz úrról, hogy égő házakban szeret özvegyasszonyokat kefélni (Szorokinnak is lehetett egyfajta gyerekkora).
Paul Lendvai csak azt észrevételezte, hogy Orbán hihetetlen könnyedséggel tette zsebre ezt az országot. Nem zsebre vágta, hanem csak úgy becsusszantotta a szotyis zacskó, a félüveg rakottkrumplipálinka és pármilliárdnyi jól megérdemelt családi vagyonka mellé. Ez pedig geográfiai tény, benne vagyunk a zsebben, lassan ki sem kívánkozunk belőle, meg fogjuk szokni.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16518957-6988773bbf237' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16518957&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16518957-6988773bbf237&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16518957-6988773bbf237' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
@incze: „Nem zsebre vágta, hanem csak úgy becsusszantotta a szotyis zacskó, a félüveg rakottkrumplipálinka és pármilliárdnyi jól megérdemelt családi vagyonka mellé.”
én semmi mást sem állítottam a konkrét tevékenységéről.
@jotunder: nekem valahogy úgy tűnik föl, hogy orbán sikerének egyetlen titka van, egyszerűen nem tudták (sem hívei, sem ellenfelei), hogy mit játszik valójában. az a néhány, aki érzékelte, jelezte orbán tendenciáit gúny tárgya lett. nem volt hihető, hogy ez nem háborúsdi, hanem a részéről komoly háború. ez egyszerűen nem hihető, merthogy ez normális ember részéről nem lehetséges.
a gyaloggalopp látszik a legmegfelelőbb párhuzamnak. lancelot lovag, és az egyszerű, gyermeteg, bármész lakodalmas nép a mocsárvárban. amit az ott csinál annyira szürreális és hihetetlen, hogy még az almarágást sem hagyjuk abba, az nem létezik, hogy komolyan csinálja a csávó amit csinál, valaki nem öldököl csak úgy, azért az almarágás üteme lassul, merhogy valamit gondolni kéne erről a csávóról, olyat, ami nem az, amit látsz, mert ha azt mondod, lehülyéznek, meg hát az tényleg nem lehet.
ez az szociopaták örök és behozhatatlan előnye.
@incze: Nekem annyi látszik az achievementből, hogy ennyi disznóság után a nép primitívebb részének nagy része még inkább támogatja, minthogy felkenné az első szembejövő falra. Amikor másképpen tizedét akarták megtenni ennek, akkor mindig jöttek akik nagy garral akarták az épp ott regnáló illetőt falra kenni. Na ezt a különbséget, ezt látom achievementként, de nem értem.
@Vakmacska:
én meg szeretném látni, támogatói között mennyi doktorált, diplomás van, hányan jártak elitgimnáziumba stb.
arra is kíváncsi lennék, vajon hány százalékban befolyásolta az orbán-kör kellő időben történő kicsinálásának hiányát, hogy a drága ellenoldalról éppanyi érdekes dolog tudódhatott volna ki, és éppanyian buktak volna, mint a fideszről.
orbánt el lehetett volna intézni, de hát ahol hülyék és bűnözők az ellenfelei, ott a szívósabb, ravaszabb pszichopata győz.
a népet most hagyom, az másik kérdés.
@labrys: Igen, de itt jön képbe az, hogy ha Trockij a Szovjetúnió diktátora, az teljesen más külpolitikát vont volna maga után. Trockij szilárdan hitt a világforradalomban. Ennek a következményeit szerintem meg sem tudjuk saccolni.
És ami azt illeti: Sztálin ha nem is csukcs rénszarvasvadásznak, de majdnem annak született, tökéletes nyomorból tört fel. Egy lezüllött, alkoholista grúz cipész volt az apja, aki szarráverte időnként a családot (például mikor Sztálin mosónő anyja beíratta Sztálint iskolába). Semmi nem determinálta rá, hogy azzá váljon, ami lett, csak a képességei.
Valóban igaz, hogy Napóleon helyett kiválaszthattak volna mást a céljaikra a brumaire-i puccs naiv kitervezői, pl. Lazare Hoche tábornok ha nem hal meg korábban könnyen ebben a szerepkörben találhatta volna magát. Csak itt meg az jön képbe, hogy vajon Hoche vagy bárki más vajon ugyanolyan ravasz könnyedséggel csinált volna hülyét Siéyesékből, akik őt hitték a könnyen félreállítható bábjuknak, mint Bonaparte, ez a végtelenül dörzsölt, a korzikai politikán és klánviszályokon edzett róka? Tényleg mindenképp létrehozta volna valaki az első igazi modern katonai diktatúrát? Stb. innentől a kérdések száma szinte végtelen.
Szóval persze, valamennyire determinál a történelem, de van a személyiségnek történelemformáló szerepe. George Washington pl., ha nagyon akar, valószínűleg lehetett volna haláláig elnök, és ez a példa lehet, hogy mássá formálta volna az amerikai politikai kultúrát (kicsit Bolívarosabb-latin amerikásabb irányba). Ez igazából az ő személyes bölcsességén múlott.
@Tehéntőgy: az efféle agyalás nyilván csak gondolatjáték, de annak érdekes lehet. 🙂
„Igen, de itt jön képbe az, hogy ha Trockij a Szovjetúnió diktátora, az teljesen más külpolitikát vont volna maga után. Trockij szilárdan hitt a világforradalomban. Ennek a következményeit szerintem meg sem tudjuk saccolni.”
Szerintem ha Trockij marad a CCCP diktátora, akkor vagy ugyanúgy beletörődött volna ebbe a szerepbe, vagy a nómenklatúra/a rendszer ledarálja. És akkor nem jégcsákány, hanem mondjuk pezsgősüveg lesz a végzete, nem Mexikóban, hanem Ogyesszában stb., de a helyébe végül pontosan egy Sztálin-formátumú paranoid és szociopata személyiség kerül.
Mert egy ilyen hatalmi struktúrában ez _törvényszerű_; a Beriják, Molotovok, Zinovjevek meg Jezsovok addig ölik egymást, míg végül a legdurvább ragadja meg az abszolút hatalmat, és onnantól kezdve folyamatosan irtva kordában tartja potenciális vetélytársait. Elkerülhetetlen evolúciós folyamat.
És hát akárki akármit is mond Sztálin összes műveinek a tetejéről, azért a Szovjetuniót _ténylegesen_ nem ő működtette, ő csak ott trónolt az egész gazdasági, ipari, katonai, kulturális és főleg paranoid struktúra csúcsán, ami akármelyik másik diktátor alatt is pont ugyanez lett volna. Ugyanezekkel a kolhozelnökökkel, egymást nyilvános önkritikára kényszerítő párttagokkal, apparátcsikokkal, muzsikokkal, gaz- és rendes emberekkel.
Akárhogy is, _lényegét tekintve_ szerintem sem a Szovjetunió, sem Európa, sem a világ XX. századi történelme és állapota nem tért volna jelentősen attól, ami valóban realizálódott. Talán nem annyi évig tartott volna a háború, nem akkor kezdődik, egy-két-három millió áldozat ide vagy oda, de szerintem nagyon hasonló kezdeti és végállapot jellemezte volna az egész folyamatot. A Harmadik Birodalom és a szövetségesek közti összecsapás elkerülhetetlen volt, a végeredménye szintén, a nagyhatalmak nem nagyon lettek volna képesek máshogy felosztani a világot, cocilizmus uralgott volna ugyanúgy az Elbától keletre stb., stb. (Nem véletlen, ugye, hogy épp a „második jobbágyság” markervonalától köszöntött be ismét a társadalmi regresszió/„sajátságos fejlődési út”…)
.
„És ami azt illeti: Sztálin ha nem is csukcs rénszarvasvadásznak, de majdnem annak született, tökéletes nyomorból tört fel. Egy lezüllött, alkoholista grúz cipész volt az apja, aki szarráverte időnként a családot (például mikor Sztálin mosónő anyja beíratta Sztálint iskolába). Semmi nem determinálta rá, hogy azzá váljon, ami lett, csak a képességei.”
Kétlem, hogy kizárólag a képességeinek köszönhette mindezt. (Mint ahogy azt is, hogy abban az időben ő volt az _egyedül_ ilyen tehetséges kisfiú a térségben. Pláne, ha az orosz kisfiúkat is belevesszük…)
Mint a mellékelt ábra mutatja, a grúz iskolásgyerekeknek igenis _volt_ valamennyi lehetőségük arra, hogy beépüljenek a szovjet struktúrába. Egy a Kalahári sivatagban élő !koi kisfiúnak erre 0% esélye lett volna. [Talán egy csukcs rénszarvasvadásznak valóban nem 0, hanem csak 0,0000000005%, de egy alkoholista grúz kisfiához képest – mint látjuk – ez szinte semmi. – Mellesleg Berija is grúz volt, ha jól tudom 🙂 A szovjetizálás tényleg haladónak számított számos területen, pl. a nemzetiségek előtt is jobban kinyíltak a lehetőségek. Arról nem is beszélve, hogy már a cári időkben is egy rakás birodalmi notabilitás grúz eredetű volt – vegyük csak pl. a Bagratyion-familit –, szóval komoly hagyományokkal bírt ez a karriertípus.]
@Tehéntőgy: „Valóban igaz, hogy Napóleon helyett kiválaszthattak volna mást a céljaikra a brumaire-i puccs naiv kitervezői, pl. Lazare Hoche tábornok ha nem hal meg korábban könnyen ebben a szerepkörben találhatta volna magát. Csak itt meg az jön képbe, hogy vajon Hoche vagy bárki más vajon ugyanolyan ravasz könnyedséggel csinált volna hülyét Siéyesékből, akik őt hitték a könnyen félreállítható bábjuknak, mint Bonaparte, ez a végtelenül dörzsölt, a korzikai politikán és klánviszályokon edzett róka?”
A részletek, személyek bőven megváltozhattak volna, igen. Bár én valószínűnek tartom, hogy az adott időszakban (ha évre pontosan nem is akkor, de) előbb-utóbb _mindenképpen_ előkerült volna valahonnan egy megfelelő képességekkel rendelkező hadvezér/diktátor. Vagy több.
.
„Tényleg mindenképp létrehozta volna valaki az első igazi modern katonai diktatúrát?”
Szilárd meggyőződésem, hogy igen. Napóleonnak nem azért sikerült, mert olyan marha erős volt, hogy mindenki megijedt tőle. Vagy mert a zsenialitása fittyet hányt a gazdasági-politikai-történelmi helyzetre, és az összes nagyhatalmat semmibe véve törik-szakad átégette császárrá a hordozóját. Egy fenét. Nincsenek olyan csodalények, akik a törzsi királyság állapotából a népképviseleti demokrácia állapotába röpítik a népüket (miközben a szomszédaik persze még törzsi királyságok maradnak). Franciaország a korzikai nélkül is pont akkora hatalommá nőtte volna ki magát, mint amekkorává a bukását követően vált, és Európa ugyanúgy átesett volna egy háborúsorozaton (ha nem is pont olyanon), mint ahogy történt.
.
„Stb. innentől a kérdések száma szinte végtelen.”
Igen, tényleg 🙂
.
„Szóval persze, valamennyire determinál a történelem, de van a személyiségnek történelemformáló szerepe. George Washington pl., ha nagyon akar, valószínűleg lehetett volna haláláig elnök, és ez a példa lehet, hogy mássá formálta volna az amerikai politikai kultúrát (kicsit Bolívarosabb-latin amerikásabb irányba). Ez igazából az ő személyes bölcsességén múlott.”
Kétlem, hogy ha a következő generációknak (sőt akár már a polgártársai meghatározó részének) valamiért nem tetszett volna az az irány, amit Washington választott, akkor is átverhette volna rajtuk. Hogyan? Széllel, a társ.-i tudattal és a termelőeszközök fejlettségével (etc.) szemben nem lehet vizelni, hiába is szeretett volna mondjuk W. egy őskommunisztikus-totemisztikus-poligámista közösséget (hmm) létrehozni…
@labrys: „Mint a mellékelt ábra mutatja, a grúz iskolásgyerekeknek igenis _volt_ valamennyi lehetőségük arra, hogy beépüljenek a szovjet struktúrába.”
De innentől a logikád körkörös, nem? Mert ezzel azt deklaráltad tulajdonképpen, hogy nem fogadsz el ellenpéldát.
A másik, hogy amennyiben el is fogadjuk, hogy a változások kicsik (én speciel hajlok rá, hogy elfogadjam), lokálisan elég nagyra nőhetnek. A Habsburgokat elnézve például, azért az nem tűnik történelmi szükségszerűségnek, hogy Magyarország, Csehország és az örökös tartományok feltétlenül egy kézbe tartozzanak; vagy a „Trockij a Szovjetunió diktátora” dologra visszanézve, ha nem Gorbacsov az SZKT-titkár, akkor is leáldozik a SZU napja, de hogy békésen vonulnak-e ki Kelet-Európából vagy pedig harcolva, hát…
@közösperonos átszállás: „De innentől a logikád körkörös, nem? Mert ezzel azt deklaráltad tulajdonképpen, hogy nem fogadsz el ellenpéldát.”
Hát valahol a valóság is ilyen, nem? Ami lehetséges – akármilyen kis mértékben is –, az bekövetkezhet, ami viszont nem, az nem 🙂
Komolyabbra: épp azt szerettem volna mondani, hogy igazából indifferens, hogy a diktátor történetesen pont abból a bizonyos grúz származású kisfiúból lett. _Valaki_ (méghozzá egy hasonló kvalitású valaki) mindenképpen betöltötte volna ezt a szerepet, vagy valami ehhez nagyon hasonlót. (Esetleg több valaki.)
A korábbi csukcsos példával pedig azt szerettem volna megmutatni (csak mint @Tehéntőgy: rávilágított, nem túl jó példát választottam), hogy a személyiségek szerepe (szerintem) elenyésző a történelmi… szükségszerűségekhez képest. Azaz ha nem a megfelelő környezetből indul, akármilyen zseniális vagy rátermett is valaki, kizárt, hogy eljusson bizonyos állapotokig.
(Ezért a későbbi !koi kisfiús példa. – Vagy az afrikai kontinens lakói közül senki sem lehet[ett] olyan zseniális, mint Napóleon/Sztálin? Ha viszont igen, akkor miért nem lehet[ett] belőlük francia császár/szovjet diktátor? És nem, a helyi afrikai diktátorságig való eljutás nem érvényes válasz – _francia_ császár és _szovjet_ diktátor miért nem lehetett ezekből a zseniális afrikai kisfiúkból?
Illetve fordítva: ha Sztálin gyerekként meghal, akkor ezek szerint a cár birodalmának mintegy száznyolcvanmillió lakója között _egyetlenegy_ hozzá mérhetően zseniális kisgyerek se akadt volna? Ugyan már…)
.
„A másik, hogy amennyiben el is fogadjuk, hogy a változások kicsik (én speciel hajlok rá, hogy elfogadjam), lokálisan elég nagyra nőhetnek.”
A pillangóhatás csak a kaotikus állapotjelzőkkel bíró dinamikus rendszerekben lép(het) fel, ha jól tudom. És szerintem a társadalmak, az emberi történelem a nagy trendek, az alapvető mozgások szintjén _nem_ kaotikus rendszerösszes, sőt.
Hajmeresztően laikus fizikai hasonlattal közelítve: a társadalom kvantumszintjén (az egyéni szinten) a kaotikus és mindenféle valószínűségekkel jellemezhető személyes, egyedi viselkedések a közösség makroszintjén – amikor a hullámfüggvény összeomlik 🙂 – nagyon is megjósolhatóan és ésszerűen… izé, szuperponálódnak/interferálnak. [Remélem, nincsenek itt fizikusok… :)]
Ha a zombicsapdánk kerítéséből csak egyetlen keskeny palló hiányzik, viszont egyre több zombit terelünk bele, akkor akármennyire is agyatlanul kóboroljanak erre-arra a néhaiak, előbb-utóbb _mindenképpen_ akad köztük egy („tehetséges” – értve ez alatt, hogy épp azon a környéken és abba az irányba bóklászik, továbbá megfelelően karcsú), amelyik átbotorkál a résen…
@közösperonos átszállás: „ A Habsburgokat elnézve például, azért az nem tűnik történelmi szükségszerűségnek, hogy Magyarország, Csehország és az örökös tartományok feltétlenül egy kézbe tartozzanak;”
Szerintem elég elkerülhetetlen volt az adott időszakban egy k-k-európai nagyhatalom létrejötte, és mivel ennek megteremtésére a legnagyobb esélye nyilván a fejlettebb, iparosodottabb, polgárosultabb etc. térségeknek volt, értelemszerűen leginkább valamelyik germán eredetű dinasztia jöhetett szóba, de mindenképpen egy a hajdani Ostmark, Karintia stb. területéről származó nemesi család.
És ne feledjük: az egész uralkodásukat végigkísérték a hatalmi oszcillációk – gondoljunk csak a cseh (II. Ottokár stb.) vagy a magyar (Hunyadi Mátyás stb.) nagyhatalmi törekvésekre, nem véletlenül ugyanebben a régióban! –, amelyek épp annak a bizonyítékai, hogy ez a bizonyos k-k-európai nagyhatalom akkor is létrejött volna, ha Habsburg Rudolf történetesen kiskorában megfullad egy félrenyelt túrógombóctól.
.
„vagy a »Trockij a Szovjetunió diktátora« dologra visszanézve, ha nem Gorbacsov az SZKT-titkár, akkor is leáldozik a SZU napja, de hogy békésen vonulnak-e ki Kelet-Európából vagy pedig harcolva, hát…”
Nem hiszem, hogy túl nagy különbséget jelenthetett volna. A végén mindenképpen kivonultak volna a szovjet csapatok a „béketábor” területéről, és sem gyökeres változásokkal, sem különösebb eredménnyel nem járhatott volna semmilyen utóvédharcuk. (Egyébként is, mit nyerhettek volna a külföldi áldozataikkal, amikor épp összeomlott mögöttük a birodalom?) Atomháborút biztos nem kockáztattak volna egy épp elhagyni kívánt térségért (mert persze nem Gorbacsov szigorúan összevont szemöldöke miatt jámborult meg az összes tábornok meg a hadvezetés, azért a peresztrojka mögött tömegtámogatás volt…), a hagyományos lövöldözés keretében folytatott utóvédharc meg ugyan mennyiben változtatta volna meg _lényegesen_ Európa – vagy akár Oroszország – további sorsát?
@labrys: „_Valaki_ (méghozzá egy hasonló kvalitású valaki) mindenképpen betöltötte volna ezt a szerepet, vagy valami ehhez nagyon hasonlót. (Esetleg több valaki.)”
ezek nem így működnek szerintem, komplikált, nem zárt, és nem egyensúlyi rendzserekről van szó. lehetnek a társadalomban ilyen-olyan „hajlamok” (pl. hogy egy ilyen figura jó eséllyel magához ragadja a hatalmat), de egyáltalán nem mindegy, hogy milyen körülmények közt történik, és mit kezdhet vele.
mondhatnk példákat. vegyünk egy muksót, aki kurva jó úszó, és olimpiai bajnokságra esélyes, de hajlmaos a tüdőgyulladásra. egyáltalán nem mindegy, hogy betegsége az olimpia előtt egy héttel, vagy utána egy héttel tör ki rajta, egy teljesen más életpálya.
vagy ha pl. orbán egy ici-pict rendelkeznék azokkal az erényekkel, amelyekkel csodálói övezik, akkor a 2005 végén még toronymagasan esélyes fideszt nem vezeti bele (ugyanazzal az erőszakos ostobasággal, mint amivel a sikereit is elérte) a 2006-os választási vereségbe. képzeljük el, hogy orbán-nak van egy szoros győzelme 2006-ban. meg egy szanálandó költségvetése, és fölkészül: lehman brothers. egy dologban vagyok nagyon biztos, ma nem így nézne ki a politikai paletta (de hogy hogyan, azt persze nem tudom).
még a társadalmaknál jóval egyszerűbb rendszerekben sem vezetnek „programozott” életutakhoz a meglévő szerkezeti adottságok.
És mivel piszkosul lelkiismeret-furdalásom van, mert szétoffoltam a posztot:
@mavo: „…a sportlövői karrierhez és a távcsöves bérgyilkosos karrierhez is ugyanaz a tehetség kell.”
Így van. De nem mint bérgyilkos tehetséges, hanem mint sportlövő. Bérgyilkosként hatékony, gátlástalan stb.
.
„khm. csendben arra óhajtottam utalni, hogy a »rossz ügyet szolgáló« náci rakétamérnökök által tervezett rakétákkal ártatlan embereket gyilkoltak meg. ez nagyon cúna dolog, sokkal cúnább, mint az, hogy orbán hány milliárdot tesz melyik stómanja zsebébe.”
Így van.
„márpedig akkor a te fogalmaid szerint nem tehetséges.”
Rakétamérnökökként tehetségesek voltak. Nácikként/tömeggyilkosokként gátlástalanok.
.
„»szigorúan politikusi/népvezéri értelemben véve – amennyiben Orbán ’tehetséges’, Hitler, Sztálin és Mussolini (stb.) miért nem voltak azok?« miért ne lettek volna azok?”
Ez esetben kéretik a továbbiakban őket is így emlegetni. A „tehetséges Hitler”, a „tehetséges Sztálin” stb.
.
„csakhogy ISMÉTLEM, ez orbán esetétől teljesen független, az ő ide ráncigálásuk puszta hangulatkeltés.”
Nem az. Mely vonatkozásokban különbözik Orbán „tehetsége” Hitler, Sztálin és Mussolini „tehetségétől”? Konkrétumokat, ha lehetne. Konkrét jellemvonásokat, képességeket, tulajdonságokat kérnék, amelyek „tehetséges” politikussá/népvezérré avatják Orbánt, de különböznek a szintén „tehetséges” Hitler, Sztálin és Mussolini képességeitől!
.
„de hogy én is hangulatkeltő legyek: ha a 25 éve folyamatosan az elitben kavaró orbán nem tehetséges, akkor magyarországon az utóbbi 25 év alatt nulla darab tehetséges politikus volt.”
Hogy ezt meg lehessen állapítani, gondolom, definiálni kellene, mit értünk „tehetség” alatt.
De míg ez nem történik meg: egyetértek, szerintem hazánkban az elmúlt 25 évben nem túl sok [valószínűleg 0] tehetséges politikus akadt. – Csak rá kell nézni az országra…
az index címlapján, mint tudjuk már jó ideje simán leírják vagy egyértelművé teszik, hogy az adott bűnöző cigány.
most nézzünk más témát, és az ATV-t.
http://www.atv.hu/belfold/20160105-letartoztatasok-kolnben-migransbandak-tartjak-rettegesben-a-varost
Letartóztatások Kölnben: migránsbandák tartják rettegésben a várost”
a megfogalmazás a lényeg.
az indexet, pláne az atv-t a széljobbon mindenki liberálisozza. a polkorrekt liberális retorika—hát így végződött.
@WiteNoir:
Ez most miből kövezkezett itt?
Különben FAZ témával foglalkozó (2. oldal) cikke:
http://www.faz.net/aktuell/feuilleton/debatten/nach-silvester-in-koeln-muss-es-um-die-taeter-gehen-13999062-p2.html
@incze: @labrys:
A magam részéről képtelen vagyok eldönteni, hogy a társadalmi folyamatok meghatározó ereje mellett esetleges és mindegy, hogy konkrétan ki tölt be valamilyen vezérszerepet, vagy éppenséggel a történelem nem más, mint sztochasztikus folyamatok kavalkádja, amiben sajnálatos módon könnyen kerülnek meghatározó szerepbe személyiségzavaros, cezaromániás faszkalapok, akiknek az erőszakoskodását nemzedédek szívják meg évtizedeken keresztül (néha az utóbbira hajlok), de ez mindenestre tetszetős megfogalmazás: „Orbán Viktor csak egy végtermék. Ez jött ki a nemzet testéből hosszú, kínos emésztés után. Ezt a diktátort nem kívülről erőltették ránk, ez egy önfejlődési folyamat eredménye. Felelős érte a társadalom és leginkább az elit, amely sok apró, hibás lépéssel teret nyitott neki. A társadalom elbutulása, elgyávulása, brutalizálódása, elérzéketlenedése nem egyik napról a másikra következett be. Nem egyik pillanatról a másikra lett a társadalom ilyen, hogy ezt a sötét, buta zsarnokságot ennyien támogatják (…)” (Dés Mihály)
nol.hu/kultura/mertem-szabad-lenni-1581731
@incze: „ezek nem így működnek szerintem, komplikált, nem zárt, és nem egyensúlyi rendszerekről van szó. lehetnek a társadalomban ilyen-olyan „hajlamok” (pl. hogy egy ilyen figura jó eséllyel magához ragadja a hatalmat), de egyáltalán nem mindegy, hogy milyen körülmények közt történik, és mit kezdhet vele.”
Szerintem a társadalomban létező „hajlamok” (minták), az adott társ.-i (gazdasági, politikai stb.) körülmények alapvetően nagyon is meghatározottak. Persze minél nagyobb felbontásban (= az egyénihez minél közelebb) vizsgáljuk a történelmi eseményeket, annál jobban elfedi az alapvető trendeket/szükségszerűségeket a személyes sorsok sztochasztikus, kaotikus, kiszámíthatatlan rezgése.
(Mint a gázoknál: az egyes gázmolekulák viselkedése megjósolhatatlan, de minél nagyobb tömegüket vizsgáljuk, annál pontosabb becslések tehetők a továbbiakra, és annál szigorúbb törvényeknek _kénytelen_ engedelmeskedni a lufit kitöltő hélium.*)
.
„mondhatunk példákat. vegyünk egy muksót, aki kurva jó úszó, és olimpiai bajnokságra esélyes, de hajlamos a tüdőgyulladásra. egyáltalán nem mindegy, hogy betegsége az olimpia előtt egy héttel, vagy utána egy héttel tör ki rajta, egy teljesen más életpálya.”
Történelmi nagyságrendekben szerintem értelmezhetetlen a magányos úszó modellje. De a példánál maradva: csak az mondható el, hogy egy adott korszakban** X ország Y eséllyel fog a sportolóival (úszóival) eljutni akármilyen világversenyre, ahol valószínűleg Z összeredményt érnek el – mindezt az ország sportpolitikája (egy Felcsút mind fölött vs. normalitás), oktatásügye (testnevelésórák fejben/fűtetlen tanteremben/iskolafolyosón vs. normalitás), sportkultúrája (a gyerek sportolómintáját a tévé előtt sörözve üvöltöző apja alakítja vs. kalokagathia), infrastruktúrája (rozsdás lefolyó mint edzőpálya vs. tejjel-mézzel folyó hipermedansz), egészségügyi helyzete (alkoholisták/elhízottak országa vs. a testmozgás mint a méltó emberi lét része) stb. függvényében.
Másfelől: azt, hogy egy bizonyos személy sorsa miképp alakul, a betegsége mikor tör(het) ki (a legnagyobb eséllyel) az úszón***, nagyon is meghatározza jó pár makroesemény: milyen évszak van? Milyen vírusok dominálnak a népességben? (Lásd járványok.) Milyen vonatkozó genetikai markerek dominálnak a népességben? (Lásd immunrendszer.) Milyen erőnléttel bírnak általában a helyi úszók? (Észak-koreai hormonpumpált hiánybetegek vs. születésük óta kiegyensúlyozottan & egészségesen táplálkozó kanadaiak) stb.
.
„vagy ha pl. orbán egy ici-pict rendelkeznék azokkal az erényekkel, amelyekkel csodálói övezik, akkor a 2005 végén még toronymagasan esélyes fideszt nem vezeti bele (ugyanazzal az erőszakos ostobasággal, mint amivel a sikereit is elérte) a 2006-os választási vereségbe.”
Egyetértek. De történelmi léptékben ez mindegy.
„képzeljük el, hogy orbán-nak van egy szoros győzelme 2006-ban. meg egy szanálandó költségvetése, és fölkészül: lehman brothers. egy dologban vagyok nagyon biztos, ma nem így nézne ki a politikai paletta (de hogy hogyan, azt persze nem tudom).”
Szerintem ez megint egy olyan apró részlet, ami történelmi nagyságrendekben értelmezhetetlen. Hosszú távon teljesen mindegy, épp Orbánnak és épp melyik évben sikerül-e olyan módon a hatalomra jutnia, hogy aztán alkotmányos puccsot követhessen el.
Történelmi léptékkel valszeg csak az mondható el, hogy az ún. magyar rendszerváltás**** olyan körülményeket teremtett/konzervált, a világ/Európa aktuális politikai-gazdasági trendjei abba az irányba mutattak, hogy a következő kb. 20-25 évben elég jó eséllyel ragadhatta meg M.o.-on egy megfelelően gátlástalan csapat a hatalmat úgy, hogy aztán kisiklassa az országot az elvben létező, szintén pozitív valószínűségi értékekkel bíró „felzárkózási pályáról”*****, és retrográd, putyini-keleti autoriter-illiberális rendszert építsen ki.
Számtalan politikai kalandor tűnt fel és bukott alá az elmúlt 25 évben hazánkban – és még többen csapódtak ki azonnal az első alkalmasnak tűnő kristályosodási centrum, esetünkben Orbán és bandája köré (~ zárkóztak fel szorosan mögé, gyarapítva a „csapatot”).
.
„még a társadalmaknál jóval egyszerűbb rendszerekben sem vezetnek »programozott« életutakhoz a meglévő szerkezeti adottságok.”
A személyes életutak indifferensek. Tök mindegy, Viktornak, Gábornak vagy Józsefnek hívják a diktátort. Diktulni ugyanúgy fognak. És tömeghatás nélkül egy diktátor sem üdvözülhet – tömeghatáshoz viszont tömeges hatások, trendek, makrofolyamatok szükségesek. (Széllel szemben nem lehet Szudéta-vidéket elfoglalni, koronát úsztatni stb.)
————
* ez persze így lineárisan nem igaz, de a lényeg benne van
** és minél szélesebb a korszak, annál jobb az előrejelezhetőség
*** pontosabban az adott ország úszóinak populációjában átlagosan
**** amit alapjaiban persze _szintén_ determinált egy rakás fontos, évtizedes-évszázados struktúra, világ/belpolitikai trend és a populációt jellemző mintaösszes etc.
***** nevezzük ezen a gyűjtőnéven az européer-demokrata verziókat
@labrys: ez lehet, hogy igaz, de történelmi léptékben mind halottak vagyunk. én hiszek Közép-Európa hosszútávú konvergenciájában, de azért nagyon feltűnő és elkeserítő a rövidtávú különbség Magyarország és Szlovákia/Lengyelország/Észtország közt. és már el is jutottam a nünükéimhez: listás választások, szubszidiaritás, transzparencia — és a nép kellően nagy részének igénye mindezek iránt.
@dr Brcskzf Gröőő: „ez lehet, hogy igaz, de történelmi léptékben mind halottak vagyunk.”
Hidd el, én fájlalom a legjobban :), de sajnos valóban, igazad van: történelmi léptékben az egyes emberi sorsok nem számítanak. Nem tényezők. A történelmi folyamatok szempontjából egyénileg és konkrétan mindannyian le vagyunk /áthúzva/ lényegtelenek vagyunk.
„én hiszek Közép-Európa hosszútávú konvergenciájában, de azért nagyon feltűnő és elkeserítő a rövidtávú különbség Magyarország és Szlovákia/Lengyelország/Észtország közt.”
Egyetértek. Viszont úgy gondolom, a periféria országai történelmi távon kb. ugyanolyan mértékben (jelentéktelen eltérésekkel) fognak felzárkózni Ejrópához. Ez a mostani szégyenletes magyar kisiklás is korrigálódni fog – elkerülhetetlenül – száz-százötven-kétszáz éven belül.
„és már el is jutottam a nünükéimhez: listás választások, szubszidiaritás, transzparencia — és a nép kellően nagy részének igénye mindezek iránt.”
Na persze ha valaki még a _mi_ életünkben szeretne legalább a régióban nem szégyenkezni, azért tenni kellene valamit.
[Én mondok, camarada: ti nektek kell bánni con Orbánok mint el hiero… vas, mano – subcomandante labrys]
@incze: Don’t worry, eccer itt is eljön majd egy faszi/muff/robot, aztán elkurjantja magát egy akármilyen lépését firtató kérdésre: Because it’s 20XX :-))) v. 2XXX:-))))
Makroszinten minden fasza, mikroszinten meg a döglés megyen.
Basiéknak 2020 után keményebben reszelnek, mint Berijáéknak anno, pedig azok, ugye. A lexebb az egészben az lesz, hogy kiderül (addigra egyre inkább), hogy a fejlesztési pízeket elloptuk/feléltük/elvertük/elbasztuk szar célokra (vö. történelmi esély, akár mini-Marshall-segíly) és ott állunk mint fasz a lakodalomban ohne aktion.
Mindegy, majd lesz gyurcsányozás+bajnaizás bőven, mexoktuk.