Szabó Ervin kontra Klebelsberg Kúnó kontra Lobodánszky Sampinyon Géza
“A magyar szovjet-állam időre elsőnek megalakult szovjetje az írók tanácsa volt… A megbőszült polgári sajtó emberei… autókba ültek, minisztériumok tapétás szobáiba költöztek, nagyhangon járkáltak itthon és külföldön, a tehetségtelenek, a féltehetségek, a nagyképűek, a dilettánsok, a stréberek, a nagyhangúak ideje telt be, kompromittáltak, tönkretettek bennünket, itthon és odakünn egyformán. Az urak akkor nem jöttek el a gyűlésünkre, más dolguk volt, állami megbízásuk után járkáltak, pénzzel a zsebükben, külön kupéban utaztak külföldre propagandát csinálni, hogy üres kézzel a csúfos és kínos bukások rossz ízével jöjjenek haza. Szombaton azonban, mikor a proletárdiktatúra első érces szava elhangzott, varázsütésre megtelt az Otthon terme. Ott voltak mind, akik az utolsó két évtizedben egy elhulló irodalom reprezentánsainak számíthatták magukat. A lekture-ök, a fércművek, a kapitalista kiadók megrendelésre dolgozó szolgái, s ami mindennél rosszabb, a fél-irodalmat, a csaló, a fertőzött, az álirodalmat termelők nagy nevei sorakoztak fel, hogy első megrettenésükből magukhoz térve, részt követeljenek az új osztályból.”
Ezeket a sorokat a Kommunista Írók Aktivista és Nemzetellenes Csoportjának (tényleg ez volt a neve) egyik alapítója írta a Vörös Lobogó nevezetű rendkivül mérsékelten konzervatív lapban alig egy héttel a Tanácsköztársaság néven futó szalonrevű kikiáltása után. Ekkor Szabó Ervin már halott volt de persze még nem volt könyvtár.
“Szót kérünk, és szót emelünk…! Az új világrend programja nem a bosszú, de a lerombolt akadályokon keresztül való építés. De nem tűrhetjük, nem lehet eltűrni, hogy ezek az emberek, ezek a nevek, akik egy küzdő és dolgozó művészfiatalságnak a kizsákmányolói, megfojtói voltak ebben az országban két évtizeden keresztül, akik megfertőzték irodalmunkat és művészetünket, akik állandóan a legsötétebb politikai és művészi reakció exponált harcosai, nagytőkés uzsoravállalatok fullajtárjai voltak, hogy ezek álljanak most ennek a tiszta harcnak az élére, hogy ezek vezessék az ügyeinket a mi nevünkben, hogy kenyérkérdést csináljanak ebből a szent vallásból, ami nekünk a kommunizmus. A kommunista államban mi tiszta, megújhodott, becsületes irodalmat akarunk, mi, igenis proletárok és kizsákmányoltak, eltévedettek, kínlódva és küszködve élő és író tábor, akik sokan vagyunk, akik egy új művészet csíráit őriztük és ápoltuk, míg fölöttünk zsírosra hízott, kiadót, színházat, levegőt, az érvényesülésnek minden lehetőségét elfojtotta előlünk néhány név, ember, cég, akiket nem akarunk ma még néven nevezni. Ezek álljanak most félre! Létezzenek, de ne dirigáljanak. Követeljük ezt tőlük, s a szovjet-kormány figyelmét kérjük, tisztítsa meg ezektől a parazitáktól az irodalmat.”
Így folytatja a fiatal író. Közismert polgári gondolkodásmódja igen sajátosan jelenik meg az írásában. Felületes szemlélők még azt is gondolhatják, hogy afféle marxista szélsőséges volt. A fiatalembert amúgy Márai Sándornak hívták. Szabó Ervinről jutott a dolog eszembe, aki még mindig halott, és még mindig könyvtár, de már nem sokáig. Persze nem erről akartam írni, bár a Kommunista Írók Aktivista és Nemzetellenes Csoportja nagyon ott van. Lobodánszky Sampinyon Gézáról akartam írni, ez csak bevezetés volt, afféle csali.
Javaslom, hogy a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárat nevezzék át Fővárosi Lobodánszky Sampinyon Géza Könyvtár és Közfürdőnek!!!!
Lobodánszky Sampinyon Géza garantáltan nem volt szélsőséges marxista. Nem derülhet ki róla, hogy háromperhármas volt, korábban nyilas, mégkorábban Bach-huszár, labanc, török kém. Lobodánszky Sampinyon Géza nem harcolt németek oldalán, a szovjetek oldalán, az andorraiak oldalán. Lobodánszky Sampinyon Géza nem lépett be a Kommunista Aktivista Írók Nemzetellenes Csoportjába, a Fajvédő Cipőfelsőrészkészítők Joseph Göbbels Egyesületébe, nem készítettek róla fotót transzvesztita tüntetésen, nem lopott bizsut, nem szavazott az emeszpére, nem veszett össze a bánátapáti italbolt előtt Bayer Zsolttal (aki emiatt nem is írt róla keményhangú vezércikket). Lobodánszky Sampinyon Géza az ideális könyvtár- és közfürdőnév. Miért közfürdő? Zaklatni tetszik a kedves Olvasónak, hülyeségekkel?? Ma, amikor támad az IMF, a Metalliszt Harkiv, a kecsegeinfluenza, egy könyvtár legyen közfürdő is egyben. Gyurcsány idejében, a komcsik idejében volt közfürdő a Fővárosi Könyvtár?? Nem volt. Van kérdés? Na azért.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16517146-69ff416c78f7f' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16517146&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16517146-69ff416c78f7f&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16517146-69ff416c78f7f' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
@maroz: Na egyébként a közgazdászok az a banda, akiknek az a hobbija, hogy azt állítják, hogy ideológia mentesek. Az idézetet nem ismertem, de tetszik.
@jotunder: Márpedig a társadalomudománynak – ha tudomány óhajt lenni – függetlenítenie kell és lehet is magát a „mi a jó” kérdéstől. Nem a tudomány nem tudja függetleníteni magát, hanem számos művelője.
Vegyünk egy példát, kicsit @Vitéz Kőbányai Világos: kedvéért is, mert ez neki is, vagy inkább neki válasz.
Az Academic Left egyik oszlopos tagja elszántan küzd a nemek egyenjogúságáért, mert szerinte az jó. Elhatározza, hogy leleplezi a szexista társadalmat és kimutatja, hogy a nőket hátrányosan megkülönböztetik a munkaerőpiacon. Meg is írja a cikket. Becsúszik valami nehezen észrevehető hiba, de a folyóirat elfogadja, mert a szerkesztőség szintén az Academic Lefthez húz, és akaratlanul is átsiklanak a hiba fölött.
Ekkor jön a Religious Right-hoz húzó kutató, aki a hagyományos nemi szerepek helyreállításáért küzd, mert szerinte meg az a jó. Kéjes élvezettel mutatja ki a hibát a cikkben, mire az Academic Left oszlopos tagja fogcsikorgatva újabb kutatásba kezd. Időközben a R.R.-hoz húzó kutató is kutat, meg mások is, és így halad a tudomány, értéksemlegesen és objektíven, miközben a művelői nem azok. És közben senkinek egy szót sem kell ejtenie arról, hogy „mi a jó”. Mert az már egy másik téma.
Nem az számít, hogy mi a jó és ki az elfogult, hanem hogy mit mutatnak az adatok. Miért, a matematikusoknál nem hasonlóképpen van? Nekik is lehetnek elfogultságaik, nem? Tök mindegy, hogy milyen személyes motivációból bizonyítasz egy tételt, a végén úgyis csak a bizonyítás számít. Az ideológiamentességet nem az biztosítja, hogy az ember kiveri az ideológiát a fejéből (bár jó annak, aki ezt könnyen meg tudja tenni, vagy eleve gyengén elkötelezett ideológiailag), hanem a szabályok betartása.
@tanarseged ur: Akkor mutassunk ki apró, és nehezen észrevehető hibákat :D:
Elfelejted, hogy társadalomtudományoknak – mint olyanoknak, értve őket akár csak az akadémiai szférán belül – nincs sem egységes módszertanuk, sem egységes vizsgálati körük.
@Vitéz Kőbányai Világos: Az előzőt neked is írtam válaszképpen. Ami a minapi vitánkat illeti, annak nem sok köze volt a tudományhoz. Az csak egy liberális nick és egy rendpárti nick rögeszmecseréje volt, szellemi szabadidős tevékenység.
„a devianciák visszaszorítása előbbre való-e a nem deviáns többség erkölcsi felháborodásánál”
– Ez egyáltalán nem tudományos kérdés. Ez ideológiai kérdés. Lehet az egyik vagy a másik pontot tudományos eredményekre hivatkozva is támogatni, de az, hogy „mi előbbre való”, nem tudományos kérdés.
@tanarseged ur: Épp az a probléma, hogy bármelyik oldal megkérdőjelezheti a másik tudományos eredményeit, végső soron akár úgy is, hogy nem fogadja el a módszertant. Vagy az axiómákat. Vagy bármit.
Az itten a gond, hogy még sosem sikerült sem olyan mérési rendszert, sem olyan axióma rendszert felállítani, ami ne bizonyult volna előbb, vagy utóbb ideológiailag beágyazottnak.
@Vitéz Kőbányai Világos: Azért egy ilyen megkérdőjelezést alaposan meg kell és meg szoktak indokolni, és ezekben és a módszertani kérdésekben is dűlőre lehet jutni előbb-utóbb. Jó, lehet, hogy inkább utóbb. 🙂 És ha sok mindenről kiderül, hogy nem volt jó, vagy hogy van helyette jobb, hát az lenne a haladás, nem?
@tanarseged ur: Asszem még mindig nem világos: nincs se téma, se módszertan, se egyértelmű eredmények. Nem előre megyünk, hanem körbe-körbe. Try to think outside the box!
@tanarseged ur: Na az amerikai felsőoktatásra rohadtul nem jellemző az Academic Left vs. Religious Right problematika. Bár szerintem az egész Academic Left ügy erősen túl van spilázva.
Az ID valójában kreacionizmus-light. A nettó dinoszaurusztagadás védhetetlenné vált, kell valami más.
@Vitéz Kőbányai Világos: Tényleg nem világos. A Közgázról mintha azt kommentelted volna, hogy kedvelt alma matered. Nem hiszem el, hogy ott 5 év alatt ne találkoztál volna témával, módszertannal és egyértelmű eredményekkel.
@jotunder: Csak egy példa volt. A lényeg, hogy egyes művelőinek bármilyen irányú ideológiai elfogultságai ellenére a társ.tud. is lehet ideológiafüggetlen. Tudományos szempontból az ember és a társadalom is csak ugyanahhoz a világhoz tartozik, mint a számok vagy az atomok. Így következetes – különben a filozófiai dualizmust csempésszük be a tudományba, ami alig jobb, mint az ID. 🙂
@Vitéz Kőbányai Világos: Csak hogy kivegyem a mundért a naftalinból, és védjem egy kicsit a becsületét: én nem olyannak ismerem a közgazdaságtant vagy művelőit, amilyennek te lefested. A XX század közepén tényleg voltak nagy ideológiai viták, amelyeknek kb az volt a lényege, hogy a résztvevőknek se adatuk, se módszertanuk nem volt megfelelő ahhoz, hogy érdemben eldöntsenek akármit, maradt az ideológia.
A modern közgazdaságtan annyira ideológiamentes, hogy már nem is beszélünk róla. Ettől még mindenkinek lehet (és van) valamiféle meggyőződése, de ez legfeljebb abban játszik szerepet, hogy milyen területtel foglalkozik. Nyilván vannak policy-releváns kérdések, de itt is inkább paradigmák ütközmek, mint ideológiák. Én pl már láttam elismert embereket azon ordítozni egymással, hogy hogyan kell parametrizálni egy modellt.
@tanarseged ur: Szociológusok között biztosan nem. Illetve mindenki hisz a sajátjaiban. Kuhn-i értelemben a szociológia vagy fiatal tudomány, vagy a permanens forradalom állapotában leledzik már több, mint fél évszázada (a fiatal tudomány megoldásnak némileg ellentmond az, hogy állítólag korábban volt normál szakasza).
Közgazdászok között tény, hogy időnként egyik vagy másik iskolának sikerül elfoglalnia egész egyetemeket, és ettől úgy tűnik, mintha csak ők léteznének :).
@tollaszerge: Szerintem semmi baja a mundérnak, egyszerűen csak nem kell úgy viselkedni vele, mintha ez egy fizikus-mundér volna. A közgazdászoknál egyébként azért nem olyan releváns ez a probléma – szerintem legalábbis – mert egy igen szűkkörű alkalmazott területről van szó (ez persze igen vicces állítás annak fényében, hogy mint tudomány, jóval régebbi :)).
Egyébként azért mutassunk be ideológia mentes közgazdasági paradigmákat. Én még nem láttam egyet se.
@Vitéz Kőbányai Világos: Itt van három paper, mindegyik alapvető változásokat indított el a maga területén, annyira, hogy ha megemlíted egy közgazdásznak (akármilyen területen) a szerzőket és az évszámot, akkor tudni fogja miről beszélsz.
1. Akerlof, 1970. „The market for lemons.”
2. Aiyagari, 1993. „Uninsured idiosyncratic risk and aggregate saving.”
3. Morris & Shin, 1998. „A Theory of the Onset of Currency Attacks.”
Ha bármelyikben – akár egyikben is – mutatsz nekem ideológiát, akkor nagyon meg fogsz lepni.
@tollaszerge: Bár én ezek szerint nem vagyok közgazdász, ami kb. igaz is, az elsőbe beleolvastam (oké, ismerősek ezek, de nem feltétlen fejből): erős feltételezéssel él a vevők árúértékelésének egységességéről. Ez pl. ideológiai kérdés (is lehet, hosszú vita).
@Vitéz Kőbányai Világos: Ez egy modellfeltevés. Látsz egy jelenséget, meg akarod magyarázni egy modellel. Minden modell egyszerűsít, anélkül nem tudsz a kérdésre fókuszálni. Ez kb annyira ideológia, mint amikor egy fizikus első közelítésben pontszerű tömegnek veszi az égitesteket.
@tollaszerge: Ideológiai okokból úgy érzem, hogy gyorsan kell válaszolnom :), de nincs időm rendes választ írni.
Szóval nyilván modell-felvetés, a tudományon belülről nézve. Kívülről nézve meg ideológiai alapvetés. (Részletezés este, ha lesz időm.)
@Vitéz Kőbányai Világos: Hogyan lehet „kívülről nézve” megérteni egy tudományterületet? Nekem pl nem menne, annyira biztos nem hogy nagyívű kijelentéseket tegyek róla pirulás nélkül.
Nem tudom miért lett a közgazdaságtanból afféle Rorschach-ábra, amire mindenki rávetíti a kedvenc cukiságait. Pl fentebb: „nem kell úgy viselkedni vele, mintha ez egy fizikus-mundér volna” – miért, kit láttál így viselkedni, és mikor? Én pl életemben egyszer olvastam olyat, amikor egy közgazdász a fizikával hasonlítgatott, azt illusztrálva hogy nálunk gyakoribb, hogy a hibatag modellspecifikációs hiba, mint mérési, és ennek milyen statisztikai következményei vannak és hogy kell őket kezelni.
@tollaszerge: Meg ne egyél, főleg most, amikor nem érek rá gondolkodni! 🙂
Azt azért nem gondolnám, hogy a közgazdaságtan egy olyan tudomány, ami magában áll, és egyáltalán nincsen külső nézete. Ennyi erővel tény, hogy pl. Török Gábor is ideológia mentes. Az egy meglehetősen ideológiai jellegű feltételezés, hogy mindenki valamilyen módon racionális haszonmaximalizáló. Ez pl. a fenti elméletben már alig kerül részletezésre, annyira alapvető (holott pl. szociológusoknál ez csak az egyik a sok lehetséges viselkedés magyarázat közül). Ez persze nem jelenti azt, hogy a modellek nem működnek, vagy épp hüjeség az egész. Fő a nyugalom.
@Vitéz Kőbányai Világos: Nem eszlek meg. Csak tényleg zavar, amikor amúgy intelligens és tájékozott emberek elkezdenek fura kijelentéseket tenni a közgazdaságtanról. Valahogy olyan lett, mint a foci, mindenki ért hozzá.
Tudod milyen gyenge feltevés a racionalitás és a haszonmaximalizálás? Az első annyit mond, hogy preferenciáid rendezése teljes és tranzitív. A hasznosság pedig annyi, hogy egyes esetekben lehet konstruálni egy függvényt, ami ezt leképezi egy valós számmá úgy, hogy megmarad a rendezés. Érdekes kérdés, hogy mikor lehet megtenni és mikor nem, erre a topológia ad választ. Kevés szociológust láttam még, akit ez érdekelt volna 🙂
@tollaszerge: Éppen belemehetünk ebbe, és nesze itt egy pályaelhagyó szociológus, akit érdekel :). De most sajnos kicsit fontosabb, hogy lefusson a programom, és nem teszi, és elméleti közgazdaságtan ide, haszonmaximalizálás oda, a saját (egyébként nem tranzitív) preferenciáim között az állásom megtartása elől van (kérdés, hogy mi az az elől) 😀
@tollaszerge: Topológia ????? Hm… Érdekelne, hogy miről van szó.
@jotunder: Nekem csak halovány segédfogalmaim vannak a terület jelenlegi állásáról, kb annyi topológiát tudok hogy a kérdéseket éppen megértem. A Corvinuson éppen most publikált vki ezen a területen egy normális újságban (Magyarkuti Gyula (2010), Revealed preferences: A topological approach, JME 46, issue 3, p. 320-325), hátha innen el tudsz indulni.
@tollaszerge: egy kicsit belenéztem az elméletbe…
a handbook of utility theoryban van egy rész amelyben nemszeparábilis Banach terek utility representation function-jairól van szó. azért van ebben valami vicces, valljuk meg.
@tollaszerge: Talán azért lehet ez, mert az emberek számára a közgazdász Csaba László, amint nyilatkozik a tévének vagy az Inforádiónak és szinte már sértett felsőbbrendűség-tudattal elmondja, hogy amit a kormány csinál az úgy baromság ahogy van és ezt meg ezt kellene csinálni. Vagy Heim Péter, amint közli, hogy megszorítunk 1400 milliárddal ezzel feltoljuk a potenciális növekedést 2%-kal és megyünk, mint a rakéta. Ha időnként látnának egymás haját tépő közgazdászokat vagy a nevezettek elmotyognák, hogy hát err, ümmm, persze szerintem ez lenne jó, de ugye vannak externáliák, meg hát a modell előfeltevései és persze azon túl is ez ceteris paribus lenne így stb. akkor talán más lenne a szakma társadalmi képe és recepciója. Mondjuk az se lenne haszontalan ha sajtó is így kezelné őket, nem korunk mindenttudóiként. Még akkor is ha természetesen a médiabeli szakértő szerephez nem lehet azzal kezdeni egy beszélgetést, hogy persze én vagyok a szakértő, de amit mondok az csak ekkor és ekkor érvényes. De talán lehetne találni valamiféle középutat.
@Wolff: Ez egy működő és logikus rendszer, nem nagyon látom, hogy mitől változhatna meg. A sajtónak az a jó, ha minél furcsábbakat mondanak, mert a rendszer logikájából adódóan a fogyasztók csak az ilyen megmondások képesek átszakítani a fogyasztók ingerküszöbét, és a műsort ugye el kell adni, az az elsődleges.
Megmondó is mindig lesz, hiszen mindig fog akadni pár olyan arc, akit jobban motivál a megmondói reputáció, mint a kutatói, a folyamat pedig úgyszintén hordoz magában törvényszerűnek látszó összefüggéseket: eleinte még tényleg szakérteni megy a még tényleg többé-kevésbé szakértő a médiához, de ha sikere lesz és többször, több helyre hívják, akkor előbb-utóbb ő maga is elhiszi saját magáról, hogy ő alanyilag is szakértő, mit szakértő, egyenesen vátesz, amitől jó eséllyel hanyagolni fogja a kutatást, de ezt nem is éli meg bajként, hiszen úgyse lenne rá elég ideje a sok szakértés mellett.
Azt meg már tollaszerge olvtársunk is kifejtette itt régebben, hogy a francnak sincs kedve komolyabban cáfolgatni az ilyen megmondók megmondásait, mert ahhoz komoly munka, odafigyelés, rádolgozás kéne, amire komoly embernek se kedve se ideje pláne akkor, ha értelmét se látja nagyon, hiszen a média úgyis le fogja szarni az ő összetettebb és árnyaltabb véleményét, még akkor is, ha az sokkal szakmaibb, megalapozottabb és elfogadhatóbb, mint a főállású megmondó „figyelemre méltó” megmondása.
Nézd meg például Mayer atya megmondását a gender mainstreamingről: index.hu/kultur/klassz/2010/09/23/nem_tetszik_a_pecsi_puspoknek_a_nokiallitas/
Teljesen nyilvánvaló, hogy fogalma sincs az egészről, csak van egy furcsa véleménye, és a sajtó valamiért ezt tartja fontosnak közölni, amitől keletkezik egy olyan látszat, hogy ezek a hívők demennyire izék. És már zajlik is a süketek párbeszéde, komilfó.
De ki a fenének lenne kedve komolyabban vitába szállni Mayer atyával, amikor szemmel láthatóan még az alapfogalmakkal sincs tisztában? És jó eséllyel az átlagember se értené, mert nálunk még teljesen új és ismeretlen ez a fogalom, a „gender”-re még igazán szavunk sincs, a „társadalmi nem” egy átlagpolgárnak lófüttyöt sem jelent, amiért nagyon haragudi sem lehet rá, pláne ha Hoffmann Rózsa izéügyi izé se ismeri a szó jelentését.
@maroz: Én is tudom, hogy ez nagyjából természettörvény erejével kialakuló rendszer, csak annyit jegyeztem meg, hogy ennek tükrében viszont nincs mit meglepődni azon, hogy milyen az általános kép a közgazdászokról. (S ha még hozzá veszed ehhez a politikusi szerepet vállaló közgazdászok hasonlóan megfellebezhetetlen kijelentéseit, melyek majdnem szó szerint húsba vágóak szoktak volt lenni…) Én is az eltecon-t olvasgatom, ha közgazdaságtani kérdésekről akarok hallani (laikus vagyok, nem fogok szakfolyóiratok után rohangálni), vagy megnézem éppen mit vágnak egymás fejéhez az USÁ-ban a közgazdászok a blogjaikon, de nem hiszem hogy ezt sokan túlzásba vinnék.