Szilvay Gergely úr esete a Magyar Tudományos Akadémiával
A Mandiner főmunkatársa Szilvay Gergely úr: Kétszázmilliós ösztöndíj kevés melóval: liberális lobbi telepszik rá az MTA-ra? címmel támadta meg a Magyar Tudományos Akadémiát. Az történt, hogy Szilágyi Emőke Rita kapta az egyik „induló” Lendületes ösztöndíjat, Humanista kánonok és identitások
a Magyar Királyságban 1450–1630-címú pályázatára. Szilvay Gergely úr azért uszult rá Szilágyi Emőkére mert az Akadémiai Dolgozók Fóruma egyesületben vállalt valamiféle szerepet.
Szilvay Gergely úr azzal érvel, hogy két humántudományi projekt szerzőjének (mindketten a „haladó” kategóriában vannak, nem az „induló”-ban) van nemzetközi idézettsége, Szilágyi Emőkének meg nincs Scopus-idézettsége.
Az egyik legismertebb magyar irodalomtörténésznek, Szörényi Lászlónak, egyetlen Scopus-idézete van. Mert olyan magyar témája van, amire egyszerűen nem lehet külföldi idézeteket kapni. Magyarország leghíresebb József Attila-kutatójának sincs Scopus által is látott idézete. Hú, de meg vagyok lepődve. Szilágyi Emőke olyan témával foglalkozik, amit magyar lapokban lehet publikálni, esetleg lehet írni róla könyvet, de a humanista kánonok a Magyar Királyságban leginkább magyar kutatókat fog érdekelni. A „kevés meló” (és tényleg nem rúgja fel senki Szilvay Gergely urat) valójában őrült sok „melót” jelent, nekem erről fogalmam sem lehet, ez egy másik világ. Az MTA egy posztdoktori ösztöndíjasának adta az egyetlen igazi totálmagyar témájú Lendület-díjat, ezért örjöng Szilvay Gergely úr.
E sorok írója valamikor rendszeresen foglalkozott a Q1 baromságokkal, de elveszítette érdeklődését. Azt tudom, hogy Lánczi András filozófus úr egy brutálisan nemzetközi témával foglalkozott egész életében és egyetlen külföldi cikke jelent meg, még 1996-ban, de nem filozófiából, és nem is igazán tudományos cikk. Egyetlen egy filozófiacikke sem jelent meg valamennyire komoly folyóiratban, pedig Lánczi András urat mérhetetlen mennyiségű pénzzel díjazta a rezsim. Róla egy árva szót nem mert írni Szilvay Gergely úr. Az MCC bölcsész- és társadalomtudós professzor urairól sem, a Kommentárban publikáló magyar konzervatív elit urairól (akik magukat egyetemi tanárként határozzák meg) sem, a Szilágyi Emőkéről kiadós baromságot, azt igen. Az MCC oldalán továbbra is ott van sztártudós dékánként egy névtelen senki úr, akinek „dean” a keresztneve. Sok sikert kívánok Szilágyi Emőkének és remélem, hogy nem fog válaszolni Szilvay Gergely úrnak.
P.S Értékes nyereményeket sorsolunk ki azok között, akik rájönnek, hogy mely kifejezés származik a posztban szeretett jogi képviselőnktől.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16530723-690dbe6234c38' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16530723&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16530723-690dbe6234c38&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16530723-690dbe6234c38' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
@jotunder:
Azt azért gondolom, hogy ha az izlandi költészetről inkább hallott egy angliában élő magyar matematikus, mint a világirodalom tanszék, akkor lassan az egész tudományterületben elvesztem a hitem. Mert egy akkora ország irodalmának és nyelvének, mint Franciaország, még MO-on is van külön tanszéke, szóval azért jusson má’ Izlandra is egy szakértő Cambridgeben vagy Oxfordban.
@szazharminchet: : „Miért érdekelné ez az adófizetőt?” Úgy tűnik sikeresen felkavartál egy-két (erőltetett?) lelki békét ;-).
„izlandi költészet […] magyar matematikus”: Big JT egy kuriózum, igazi Leonardo reinkarnáció :-).
Off
Nah… ideje végre – a Covid óta először – csinálni egy kiadós nyarat. A tavalyi alig két hét volt. Have a nice summer.
On
Btw. PS.
https://telex.hu/belfold/2023/07/05/mta-tudomanyos-akademia-felujitas-meszaros-lorinc-fejer-bal
: @ijontichy: PS: a magyar csúcsértelmiség. Az egész család az akadémián dolgozik.
@ijontichy:
Lelki béke ügyben: az úttörő ahol tud, segít 😀
Amúgy nem volt célom. Szilágyi Emőke pont a jó példa, külföldi ösztöndíjas volt, láthatóan nem valamiféle itthoni kis zártkörű brűgölőben áztatja magát. Vannak viszont, akiknek az életműve a párt ideológiájának megalapozására terjed ki, az igazság és a munka érintése nélkül, akikkel kapcsolatban JT jogi tanácsadója egyre többször lép közbe, na, nekem velük van bajom.
Matekban/fizikában naponta meg kell válaszolni, hogy mi kerül ebből a dolgozó nép asztalára, közben a bölcsészek rendszeresen beszélnek a természettudományok túlsúlyáról az akadémiai életben meg az egyetemen. Legalább akkor a világ számára is fel kellene valamit mutatni, nem csak négyen egymásnak. Öreg, a természettudományok „túlsúlya” nélkül 43 éve el lennél temetve!
@jotunder:
Bocs, erre elfelejtettem válaszolni: igenis fontosnak tartom József Attilát, szeretek olvasni, verseket is. Az Anjou királyok és az őstörténet speciel engem sokkal kevésbé érdekel, de ismerek olyan orosz fizikust, akinek pont ez a hobbija.
Szóval igen, én ezeket a dolgokat az általános emberi kultúra szempontjából nagyon is fontosnak tartom, csak éppen szerintem az teszi az ilyen jellegű dolgokat future proof-fá, ha elérhető világnyelveken. Különben ráküldhet az éppen aktuális viktátor pár pribéket, és elpusztítja, mert mondjuk kiderülne, hogy nem vagyunk hunok, vagy meleg volt tormaycecil, náci faszalbert, és József Attila meg leírta, hogy „se istenem, se hazám”.
@szazharminchet: Döbbenetes számomra, hogy te matematikusként kompetensnek gondolod magad arra, hogy korai újkori filológusok teljesítményét megítéld, és kinyilatkoztasd, hogy ő oké, ő meg nem oké. Egész egyszerűen neked erre nincsen kompetenciád. Ahogy nekem se lenne arra, hogy két fizikus vagy két matematikus teljesítményét összemérjem. Én általános nyelvész vagyok (ami nagyon nem nemzeti tudomány, nem is nagyon publikálunk magyarul, könyvet se igazán szeretünk írni, még angolul se), ami jóval közelebb van a filológiához, mint a matematika, mégsem érzem magam kompetensnek abban, hogy ítéletet mondjak teljesítményekről, azért, mert tudom, hogy teljesen mások a publikációs, citációs gyakorlatok, célok és elvárások még a bölcsészet két területe között is.
@steinerzsiga:
Egyáltalán nem érzem magam fizikusként vagy matematikusként kompetensnek, és ezt már le is írtam. Adófizetőként érzem úgy, hogy ha nem produkálnak valamit, amit józan paraszti ésszel meg lehet érteni, akkor nem értem, hogy mire megy el az adóm. Nem az én dolgom kompetensnek lenni, az övék meggyőzni. Azt adófizetőként tudom, hogy kultúra az, amit olvasok, hallgatok, nézek (nyilván nem feltétlen azonos szinten), tehát, akkor érvényesül, ha vannak, akik olvassák, hallgatják, nézik, és akkor jó, hogyha azok, akiket érdekel, és nem érdekeltek, azt mondják.
Nem várok el impaktfaktor- és idézetszámolgatást (sőt! ezeket általában inkább károsnak tartom), csak annyit, hogy legyen nyoma angolul, meg tudjak kérdezni egy távoli embert, hogy jó-e ez, jó helyre megy-e a pénzem, tudjam, hogy azzal, ha erre megy, beadunk valamit az emberiség kultúrájába, amiből én visszakapom azt, ami engem érdekel.
Most éppen persze ez a része nekem nem olyan releváns, ahol most épp adózom, ott mindent angolul írnak, szóval akár meg is lehetnék elégedve. De adóztam épp eleget MO-on, és érdekel a jövője.
@szazharminchet: Józan paraszti ésszel megérteni? Bármit, amit a bölcsészek csinálnak, sokkal könnyebb józan paraszti ésszel megérteni, mint bármit, amit a fizikusok vagy a matematikusok. Az axiomatikus halmazelmélet vagy a húrelmélet józan paraszti ésszel vajon mennyire érthető? Azt, hogy egy filológus mit csinál (fordít, értelmez, kontextusba helyez, kommentál stb.) szerintem egy alsós gyereknek el lehet magyarázni, azt, ami a Rényiben vagy a Wignerben folyik, a felnőttek 98%-a nem érti. Ami nyilván pikáns helyzet, bizalmat igényel.
@steinerzsiga:
Nem magát az eredményt akarom józan paraszti ésszel megérteni, hanem a mércéjét, hogy ez olyan kultúra, amire megéri költenem. Tehát azt, hogy egy, az értékítéletben nem érdekelt, széles körben elismert embert megkérdezek, és ő azt mondja, hogy igen, ez jó.
Amit a Rényiben vagy a Wignerben csinálnak, arról meg tudok kérdezni egy embert Princetonban, arról, hogy Princeton jó, megnézem az itt is idézett egyetemi rangsort. Ezt értem józan paraszti ésszel.
@szazharminchet: https://iai.tv/articles/why-physics-has-made-no-progress-in-50-years-auid-1292 ezt a kultúrát gondolom érted. itt nem félmillió dollárról, hanem összességében százmilliárd dollárról van szó.
az érveid annyira kínosak, hogy befejeztem. szó szerint azt mondod, hogy itt van a matematika és a fizika, amit sokan ismernek a világban és nemzetközi szinten meg lehet ítélni embereket, és te józan (haha) paraszt ésszel szeretnéd megérteni, miért nem ilyen a józsefattilatudomány. bazmeg… mert nem olyan.
@jotunder:
Azt a kultúrát valóban megértem, és akkor most javaslom, hogy kérdezzük meg a princetoni vagy cambridge-i tanszékvezetőt, hogy Hossenfelder komolyan veendő-e. Borítékolom a választ.
Amúgy linkeljek angol nyelvű, angol/amerikai szerző által írt cikket József Attiláról? Találtam franciát is.
A csapos… itt még közbe sem szól, mert nem ért hozzá. Na jó, egy kicsit mégis (közbeszól), bár továbbra sem ért hozzá, de véleménye azért van. (Ez tipikus: nem értünk hozzá, de véleményünk van. Bár, a hozzáértésnek is vannak fokozatai.)
Tehát a véleményem: Ezeknek a sokat emlegetett, impact faktoroknak, idézettségeknek, ilyen-olyan minősített folyóiratokban való megjelenéseknek, nyilván két értelme van. Az egyik az hogy az eredményeket publikálják, nyilvánosságra hozzák. Mit érne az, ha otthon a teakonyhában, suttyomban feltalálnám az ingyenenergiával működő antigravitációs masinát, de az istennek sem mondanám el senkinek, még a szeretőmnek se? Tehát az jó dolog, ha publikálnak. Hogy hol teszik ezt, na az vezet a tudományos ranghoz, a megítéléshez. És még valamihez, ami ennél rejtettebb dolog, de fontosabb: a hitelességhez. Ugye, itt arról van szó, hogy a todományok (és a nem todományok is) mára annyira szerteágaztak, és specializálódtak, hogy az isten se ismeri ki magát, és nem ért már a kicsit szomszédos todományterületehez sem. Nem csak nem ért ahhoz, de meg sem tudja ítélni jól, hogy aki abban működik annak az eredményei valósak, helyesek, nagyszerűek-e, vagy pedig áltudományok, és halandzsák. Pedig ezt nagyon fontos lenne tudni. Ennek „mérésére” való a tudománymetrika. Való lenne, ha jól működne, ha nem hekkelnék meg, stb. De hát nincs nagyon mit tenni, ahol gyalulnak, ott hullik a forgács, satöbbi, majd lesz ez jobb is (vagy nem).
Az átlagember ehhez a témához kb. úgy viszonyul, hogy azt sem tudja, eszik-e, vagy isszák. Csak józan paraszti ésszel megítélni szakmákat, hát az nehéz. Nem csak a reált (bár azt nehezebb), a filozófiát is. Akkora hantázások, halandzsázások mennek, hogy a fal adja nekik a másikat. És megjelennek folyóiratokban? Hát persze… hehe.
Mi ebből a tanulság? Semmi. Bármi. Mindenki legyen nagyon nagyon jó! (A tanulságot itt nem a csaposnak kell kimondania.)
Két „anekdota” jut most az eszembe erről, ezek egy kicsit távolabbi asszociációk.
Az egyik arról szólt, hogy valamilyen mogyoró zember (tanár?) megkérdezett egy francia zembert (tanarat?) (bevallom a konkrét részletekre nem emléxem már, csak a lényegre), hogy mi végre az annyira erős, és elterjedt Franciaországi filozófiaoktatás, annak mi haszna van (és lám nálunk itt Mogyoróországon nincs ilyen, és mégis élünk). Ezen a franczia zember elcsodálkozott. És megpróbálta elmagyarázni, hogy mi végre. Hogy bár a filozófia valóban nem húz vizet a kútból, és áramot se ad, de van egy nagyon fontos funkciója: az hogy egy általános, magas szintű tájékozottságot ad, hogy kinyitja a zember szemét a világ felé, hogy végső soron okosabb embereket nevel. És azért egy társadalomban az sem mindegy, hogy az általános, és átlagos „okosság” mekkora.
A másik történet: Egy Leonard Mlodinow nevű ember írt egy könyvet, „Feynman szivárványa” címmel. Ez a Mlodinow fizikusnak tanult, és mindjárt a PHD-je egy akkora dobás volt (a végtelen sokdimenziós kvantumelmélet – népszerű, és közérthető – témájában) hogy az felkeltette néhány fizikus-nagyágyú érdeklődését, és egyből állást kapott a Caltech-en. De nem is akárhol, hanem egy folyosón két Nobel-díjassal, Feymannal, és Murray Gell-Mann-al. Ettől kissé meg volt illetődve. És attól is, hogy neki ott most valamit „kutatnia” kellene, vagyis felmutatni valamit. (Ezt egyébként rohadtul meg tudom érteni, bár én nem fizikus vagyok, csak fegyverkovács (hobbiból), de abban is mindig fel kell mutatni valamit (alkotni), amely kényszer, és elvárás néha nyomasztó.) Na szóval, a könyvben Mlodinow ebbéli, „oda való vagyok én egyáltalán?” kételyeinek ad hangot. Ilyen környezetben, ahol mindjárt két Nobel díjas vitatja meg az ember termékét, eléggé nehéz halandzsából megélni. Aztán később Mlodinow elment onnan, sci-fi forgatókönyveket is írt, majd újra fizikázott (sikeresen), visszament a Caltechre… Nehéz dolgok ezek.
„Adófizetőként érzem úgy, hogy ha nem produkálnak valamit, amit józan paraszti ésszel meg lehet érteni, akkor nem értem, hogy mire megy el az adóm.” – Te vagy az viktor? Mintha valami hasonlót mondtál volna valamelyik kínai összeszerelő üzem átadásakor.
@szazharminchet:
„és akkor most javaslom, hogy kérdezzük meg a princetoni vagy cambridge-i tanszékvezetőt, hogy Hossenfelder komolyan veendő-e. Borítékolom a választ.”
Hát persze. Amiről SB ír, az – többek között – ezen professzorok inkompetenciájáról/impotenciájáról szól.
Azért vannak olyanok is, akiket semmiképp nem lehet félvállról venni. Pl. Lee Smolin.
@szazharminchet: Nem vagyok irodalmár, de nem áll tőlem messze a terület (pld van néhány belőlük a legszűkebb családomban). József Attila a kedvenc költőm. Elég jól tudok angolul (pld 10+ évet éltem nyelvterületen, soktucat regényt és soktucat költő verseit olvastam, szerelmi életet éltem angolul, mindennap beszélem, néha angolul álmodok). 2005 tájékán átnéztem az USA egyik legnagyobb és legjobb egyetemének könyvtárában fellelhető mind a három vagy négy József Attila angol fordításkötetet. Szerintem használhatatlanok voltak. A képek és a ritmusok sem voltak meg, a témát meg lehetett állapítani, a cím nélkül is világos volt, hogy az Eszméletet vagy a Dunánált olvasod-e, és látszódott a fordítók lelkesedése, de kb ennyi. Ez alapján nem tudom, mi a francért lenne kiterjedt angol nyelvű József Attila kutatás, és ha van is, mennyiben tud a magyar kutatáshoz érdemben kapcsolódni.
Hasonló, de finomabb kérdés, hogy ha pld összehasonlítod Boulez és Kocsis Bartók-vezénylését, akkor mit látsz. Mármint mit hallasz. Aki magyar népdalokon nőtt fel, annak más erről a zenéről a gondolkodása és a zene által megmozgatott érzelmi tárháza, mint annak, aki nem. A költészethez képest a zene sokkal absztraktabb, több lehetősége van kultúrákon átívelni, de mégis más a fontos — időtlen zseniális műveknél is.
Persze, matekban és fizikában is vannak kulturális különbségek, ez meg is látszik az iskolákon, de a fogadtatásuk, elfogadásuk már sokkal univerzálisabb tud lenni, mert a primer dolog nem érzelmekről szól, hanem konkrét absztrakt gondolatokról.