Szilvay Gergely homofób őrjöngéséről (megjegyzésposzt)
Eredeti szerző: jotunder
A szerelem: férfi és nő. A család: papa, mama, gyerekek. Ez számunkra nem kérdés, nem téma, hanem alap. Magától értetődő. (Szilvay Gergely Mandiner)
Szegény jogi képviselőnk imént hívott fel mobilon, hogy valahogy bezáródott a spájzba, sajnos egyelőre nem találom a kulcsot, és egyre rosszabb a vétel, halló, halló, jaj, megszakadt a vonal. Azt gondolja szegény, hogy arról fogok írni, hogy megítélésem szerint Szilvay Gergely szexuális vágyainak tárgyai hány évesek és milyen neműek. Azt gyanítja, (ne tessék már annyira dörömbölni, fel fog jönni a Smulcz néni a harmadikról), hogy írok egy kedves pap bácsiról, aki a kis Gergely vállára tette anno a kezét, és aztán elindult, mármint a kéz, Dél felé. Ugyan.
Számomra is vannak magától értetődő dolgok. Van, ami nem téma, hanem alap.
Ez a Magyarország a Neumann János, a Wigner Jenő, a Szilárd Leó, a Kármán Tódor, a Polányi János országa is lehetett volna, de a szilvaygergelyek országa lett. Ez az ország beleszeretett a tehetségtelenségbe, és én szemben Szilvayval, nem akarok semmiféle szerelem útjába állni.
Ez az ország halálosan komolyan a Nemzet Írójának tartotta a Jókai Annát, a Nemzet Történészének tartja a Schmidt Máriát, és egyszer a Nemzet Filozófusának fogja tartani a Szilvay Gergelyt. Mert magára ismert bennük.
Ez itt 2017, egy olyan országban élek, ahol tizenkilenc meleg konzervatívot választottak meg parlamenti képviselőnek, nem fogok egy pázmányos surmónak kiselőadást tartani, mert minek.
Azt kellene megígérnem, hogy Magyarországon soha nem fognak megalázni meleg embereket, hogy nem teszik tönkre az életüket, nem kell magukra zárni az ajtót, de nem tudom megígérni, mert látom ennek a piliscsabai Savonarolának a kis pofikáját, látom a karrierlehetőségeit, látom a Mandinert megszerző Tombor-Habony Andrást, aki szigorúan filozófiai értelemben a Szilvay háta mögött áll a szigorúan filozófiai értelemben vett zuhanyozóban és, hopp, most csusszan ki az a szigorúan filozófiai értelemben vett szappan a kezéből. Azt is meg kellene ígérnem, hogy marad a CEU, hogy nem zaklatják a civileket, hogy lesz WC-papír a kórházban, hogy nem előz meg minket Albánia a PISA-teszten, és azt sem tudom. Reménykedni tudok. Egy hűvös őszi hajnalban, amikor nem tudom, hogy mi fog elkezdődni, csak azt, hogy mi ér majd véget.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16518722-6ae588bcd1514' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16518722&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16518722-6ae588bcd1514&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16518722-6ae588bcd1514' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
@ATCG: …a Fideszre fog szavazni…: …a Fideszre szavazna…
@Kuviklacz: Köszönöm)
@ATCG: Veled leülnék egyszer valami nagyon finom száraz vörösbor mellé beszélgetni.
Én csak hallgatnálak.
@christvhu:
Mi ez a feltételes mód?! Tessen leülni vele és hallgassa. A mondott paraméterekkel rendelkező bort küldöm:)
@jaegtoer: ATCG minősége nem kérdéses, de a borodat azért’ nem ártana tesztelni! 😛
@acs63:
Kérem szépen, én a borra koncentráltam, mintegy elősegítendő, hogy az óhaj mielőbb megvalósítási szakaszba torkolljon.
A bor minőségére mérget vehetsz! Küldök azt is! 🙂
@jaegtoer: Azért – ha lehet – külön palackban! 🙂
@acs63:
Ó, igen. Meg van beszélve.
@christvhu: Az jó lenne, beszélgetni, száraz vörösbor mellett.
@jaegtoer-rel és @acs63-mal négyesben,
És akkor @jaegtor-nek ez a többrétegű mondatrésze:
„képtelenek vagyunk még egy embert magunkkal vinni:),”
nem maradna pusztába kiáltott szó.
…
Valamikor -negyven éve is van már –
Bradbury-nek, azt hiszem a Marsbéli krónikák c. kötetében olvastam egy novellát:
valami miatt két embert magára hagynak a Marson a Földre visszainduló űrhajók.
Egy nőt és egy férfit. Egyiküket a bolygó egyik felén, másikukat a másikon.
Éjszakánként rádiót hallgatnak és üzeneteket küldenek a Földre.
Egyszer aztán véletlen egymásra találnak az éterben, és attól kezdve, az éjszakának mindig ugyanabban az órájában újra találkoznak és beszélgetnek,
mindaddig, amíg a légköri zavarok – szintén mindig percre annyi idő elteltével – el nem halkítják az adást.
Egymásba szeretnek.
Minden éjszaka az órát nézik, alig várják, hogy újra meghallhassák egymás hangját.
Nem tudom hány hónap telik el így, de egyszerre csak visszajön értük egy űrhajó.
Az űrhajónál végre személyesen is találkoznak. Egymásra néznek…
és az egyikük úgy dönt (már nem emlékszem, hogy a férfi vagy a nő), hogy inkább a Marson marad, egyedül.
…
Akkoriban sokat foglalkoztatott ez a novellabefejezés, nem értettem ezt a befejezést, pedig lett volna okom rá, hogy értsem, hiszen engem is elhagyott a szerelmem.
@christvhu: azt lehetne, hogy én a közelben, hallótávolságban leülök egy kanna csapvízzel?
@Érvsebész: Legyen kettő 🙂
@acs63: @jagtoer: @Érvsebész: Akkor összefoglalom: Elmegyünk jagtoer-hez(hoz-hez-höz?) és végig kóstoljuk a borait, mert egy ilyen eseményre valóban nem mindegy mit viszünk. (én azért berakok pár üveget a legkedvesebb boraimból, ha az övé jobb, az csak bódogság.) Miután kijózanodtunk, felkerekedünk és a legközelebbi nyomós kútból veszünk egy kanna vizet, aztán irány bárhová, ahol ATCG-t hallgatunk.
Nekem tetszik.
@ATCG: A Marsbéli krónikák az egyik nagy kedvencem volt tizenévesen,de már egyikre sem emlékszem…..
Így arra sem, hogy aki maradt, miért tette.
De van pár ötletem, – pl. aki maradt, az nem elhagyta a szerelmét, inkább nem tudta elhagyni a varázsát a vágyakozásnak.
De most gyorsan elolvasom, aztán majd meglátjuk……
@christvhu:
A Fahrenheit 451 ma aktuálisabb, mint valaha…
@Mozigépész: Igen. Éppen azt olvasom….
@Mozigépész: grin.hu/funtxt/scifi/fahrenheit_451.html
@Érvsebész: csapos, csapvizet nekem is!
@dr Brcskzf Gröőő: Ez már tömegrendezvény.
Nem kell ahhoz valamiféle engedély?
Ja, nem. Még nem….
@christvhu:
Kösz, pont ezt az oldalt nézegetem én is. :–)
Ilyen szövegeket találok benne:
„Egy gyáva embert lát maga előtt, Mr. Montag Annak idején láttam, milyen irányba fejlődnek a dolgok, és hallgattam. Egyike voltam az ártatlanoknak. akik hallathatták volna szavukat, amikor a vétkesekre már senki sem hallgatott. Minthogy nem beszéltem, én magam is vétkessé váltam, S amikor végezetül a tűzőrség bevetésével intézményesítették a könyvégetést, morogni kezdtem, de hamarosan lecsillapodtam, mert senki sem volt hajlandó arra, hogy velem együtt morogjon vagy ordítson. Most pedig már késő.”
@Mozigépész: Valamikor az ötvenes években jelent meg…..
Mondjuk Ady sem tegnap publikált oszt mégis olyan, mintha.
@Mozigépész: Meg ez is:
„Ha nem akarjuk, hogy a ház felépüljön: el kell dugni a szöget és a gerendát. Ha meg akarjuk akadályozni a politikai elégedetlenséget: nem kell megmutatni az embereknek a kérdés két oldalát, nehogy ez nyugtalanítsa őket. Csak az egyiket kell megmutatni; de lehetőleg egyiket sem. Felejtessük el vele, hogy van olyasmi is, mint háború. Egy tehetetlen, nehézfejű, adónyúzó kormány még mindig inkább elviselhető, mint az, hogy az embereknek ez gondot okozzon. Béke, Montag. Adjunk az embereknek “ki mit tud” vetélkedőket, amelyeket az nyer meg, aki a legtöbb slágerszövegre emlékszik, vagy az államok fővárosainak nevére, esetleg arra: mennyi búza termett tavaly Iowában. Tömjük tele az agyukat érdektelen adatokkal; verjünk a fejükbe annyi tényt, hogy telítettnek s ragyogóan informáltnak érezhessék magukat. Akkor majd gondolkodó lénynek álmodják magukat, azt hiszik, messzire jutnak a tudományukkal, holott meg se tudnak vele moccanni. De boldogok lesznek, hiszen az ilyen “tények” sohasem változnak. Ne adjunk a kezükbe olyan veszedelmes játékszert, mint a filozófia meg a társadalomtudomány, melyek segítségével a tényeket esetleg kapcsolatba hozhatnák egymással. Ez az út vezet a búskomorság felé. Bárki, aki szét tud szedni és össze tud rakni egy tv-falat, s erre ma már majdnem mindenki képes, boldogabb annál, aki a világmindenséget méregeti, és egyetlen képletbe akarja sűríteni, aminek az ára az embertelen egyedüllét.”
@christvhu: Jó. Így legyen. Kivéve azt, hogy csak engem hallgattok, hiszen lám a Te emlékeidben élő novella-befejezés közelíti jobban Bradbury varázsát.
Aztán a meséről. A fentiekben említett B. az osztálytalálkozóink katalizátora, havonta egyszer összejövünk valamelyikünknél, de legtöbbször nála, a létszám változó (aki tud és akar az jön, aki nem, nem). Évente, nyár elején viszont nagyobb (érettségi/osztály) találkozót tartunk. 2015-ben, igaz akkor augusztusban, B. a hívogató levelében (egy Keletihez közeli étterembe csalogatva mindnyájunkat) ezt írta: fél ötkor pezsgő, utána vacsoráig mese névsor szerint (kivéve Ko.-t, mert ő nem szeretne beszélni).
Erre azt válaszoltam neki, hogy ‘csatlakoznék Ko.-hoz, mert mostanában autista vonásokat vélek felfedezni magamon, és különben is, „Nem mese az gyermek”…,’
majd rögtön utána így folytattam:
‘Ki., Ko., Lá., Lo. – 45 éve már – így ültünk négyen az érettségi bizottság előtt’ és leírtam, hogy Ki., aki nem szerette a matematikát, a kúp térfogatának integrál levezetését húzta, én pedig a négyzet átlójának bizonyítását, hogy mennyire rettegve hipnotizáltam a magyar tételek hátulját kimeredt szemmel (vajon látszik-e rajta a sorszáma) , mert J. előző nap az iskolakertben (miután elpanaszoltam neki, hogy csak egy tételt tudok, ugyanis az öthetes érettségi szünetet Líviánál töltöttem tanulás címén, de tanulni csak ő tanult, hiszen az ember, ha tizennyolc éves és fiú, és szerelmes: nem a tanulással foglakozik) azt tanácsolta, hogy csak az egyszámjegyű tételeket tanuljam meg, ugyanis a tételcímeket vékony átütőpapírra gépelték és így könnyen el tudom majd olvasni a számot. Buci néni a magyar tanárnő rám is szólt, hogy miért nézi maga annyira, maga úgyis mindent tud…No hiszen gondoltam magamban, ‘ha tudnád, hogy el sem olvastam a Nórát’.
Végre húztam, a 10-es tétel volt: Petőfi szerelmi lírája. A felkészülés alatt a szöveggyűjteményt lehetett használni. Megkönnyebbülten olvastam föl a feleletemet, Vajda tanár úr, a matektanár nagy figyelemmel bólogatott saját érzéseimmel bőven vegyített fogalmazásom közben, a történelmen is sikeresen túljutván, bár ott Marika nénivel egy kis vitába keveredtem az „A” tételnél (Lenin: Az imperializmus, mint a kapitalizmus legfelsőbb foka, azt hiszem ez volt, de lehet, hogy ez a „B” tétel volt), de a másik tétel ellensúlyozta ezt, végül a biológiánál jött ki rajtam minden – pedig arra és a történelemre tényleg készültem – már annyira izgultam, hogy a gyakorlati tételnél a salétromsavas szűrőpapírt puszta kézzel vettem ki az üvegtölcsérből, Emmi néni csak nézett rám nagy komolyan, de nem szidott le’.
(Kémia-biológia tagozatos osztály voltunk. Lívia 53 évesen halt meg. Ki. 3010-ben.)
Ilyen leírt „mesével” kértem a mese alóli felmentésemet.
Erre ez a piszok B. nem szólásra emelkedik, amikor a névsorban hozzám érünk, hogy ott van a kezében a levelem, kinyomtatta és most nekem azt fel kell olvasnom.
És, hogy kicsit a hozzászólásoknál maradjak, amiből ez az egész indult:
A „cipőcskézős” ember is – mint említettem az egyik osztálytársnőnk tartozékaként – többnyire ott van a havi találkozókon. Ezeken azért nem nagyon fordul elő olyan, mint Nagyváradon, illetve egyszer volt hasonló (de ott nem A. volt a tettes) T.-éknél (T. és J. is osztálytársaink voltak, gimi után három évvel házasodtak össze) szintén 2015 nyarán. Azt az estét is leírtam egy 2015-ös hozzászólásomban, ott O.-tól (fiú) , aki Pegida-párti német barátjáról mesélt lelkesen, és a menekültekkel szembeni félelméről beszélt,
O. (lány, Lo. vele ültem egy sorban a bizottság előtt) azt kérdezte: ‘mitől félsz te szerencsétlen, attól, hogy az az ezervalahányszáz ember elveszi a munkád, vagy esetleg elvágják a nyakad ?!, mellesleg nem lenne kár érted.’
O. akkor komolyan megsértődött. Alig tudtam megnyugtatni. Kis történeteket meséltem neki afgán diákmunkás társaimról, és a végén már csak kicsit dohogott vörösbora kortyolgatása közben. ‘Tőled ezt elfogadom – mondta, de tőlük – bökött megbántottan Lo. felé – nem.’
A. a „cipőcskéző” közvetlen mellettünk ült ezalatt, felé fordultam és úgy mondtam:
‘Az jutott eszembe, hogy az összes idegen ellenes plakátra rá kéne tűznünk Szent István Imre herceghez írt intelmeit.’
‘-A teljes szöveget föltennéd?-‘
‘-Igen.’ feleltem.
Ma, hogy szóba hoztam Nagyváradot délelőtt elolvastam az intelmeket, mert hátha már akkor sandaság volt A. kérdésében, de az intelmek végigolvasása után sem tudom miért kérdezett erre vissza.
@ATCG: …Ki. 3010-ben…: …Ki. 2010-ben,,,
@christvhu:
Igen, zseniális a könyv. Még egy idézet:
„- Montag szeme lecsukódott. – Van-e innét kiút? Segítenek-e rajtunk a könyvek?
– Csak abban az esetben, ha a harmadik szükséges dolog is megadatik nekünk. Amint mondtam, az első: a színvonalas tájékoztatás. A második: a szabad idő, hogy megemésszük azt. A harmadik: hogy a kettő egymásrahatásán alapuló tetteinket jogunk legyen végrehajtani.”
@Mozigépész: Igen, ezt én is csócsáltam kicsit….
Mostanra elolvastam újra az egészet.
Van remény.
@ATCG: Rendben. De akkor hálózsákot is viszek.
Kenyeret, kicsi szalonnát, újhagymát, sót.
Meg még egy kis bort is.
Hosszú lesz, bár utólag rövidnek fog tűnni.