Találkozásom a nacionalizmussal
1689 április tizenegyedikén koronázták meg Vilmost és Máriát Anglia királyává és királynőjévé. Mária apja, a katolikus Jakab, ekkor még Írország királya volt és több mint húszezer, részben francia katona élén a Boyne folyónál csapott össze Vilmos, részben holland katonákból álló, seregével. A csatában ugyan megölték Vilmos király csapatainak főparancsnokát az agg Schomberg tábornokot, de végül az angol király győzedelmeskedett, Jakab Franciaországba menekült, a katolikusok pedig egészen 1829-ig másodrendű polgárokká váltak Angliában és Skóciában.
Azóta majdnem kétszáz év telt el, de a Boyne-i csata évfordulóján a protestáns Orániai Rend felvonulásokat rendez Skóciában és az egyik ilyen felvonulást pont most szombaton tartották, amikor mi éppen a George tér felé tartottunk, minding our fuckin’ business. A díszegyenruhában felvonuló bácsik és nénik teljesen ártalmatlannak tűntek, de a járdán velünk szembejövő Mi Hazánk-osok (valójában a Glasgow Rangers B-közepe) már kicsit aggasztóbbak voltak.
A skót bajnokság legnagyobb meccse, az El Clásico helyi megfelelője, az Old Firm Derby a Celtic-Rangers meccs, ahol a Celtic szurkolók a mai napig időnként ír zászlóval szurkolnak, a Rangers szurkolói pedig időnként holland zászlókkal. Ölni már nem szoktak, de rondább verekedések azért elő-előfordulnak (a Rangers első katolikus játékosát, Mo Johnsont, a nyolcvanas évek végén igazolták).
A felvonulók skót nacionalisták voltak, akik -a katolikus Celtic szurkolókon kívül – leginkább a skót nacionalistákat utálják. Az unionista/lojalista protestáns skót nacionalisták a függetlenségpárti, leginkább szintén protestáns skót nacionalistákat. Ahogy sétáltunk lefelé a High Street-en egy indiai-skót úriember jött felénk, arcán a jellegzetes „és a belgák hová álljanak” arckifejezéssel. Nagyon mélyen együtt éreztem vele. Nyilván nem lett volna ez ennyire vicces Belfastban, de itt sem volt azért annyira jópofa. Persze érdekes volt, nagyon érdekes.
El kell ismernem, hogy ennek a primitív szektarianizmusnak legalább van valamiféle gyökere, ezeknek az embereknek az apjuk, a nagyapjuk, a dédapjuk is masírozott. A magyar nacionalisták leginkább május elsején masíroztak, Orbán maga is antinacionalista volt egy időben, antikommunizmusát pedig némileg árnyalja, hogy az egész családja akkora bolsi volt, mint ide Lacháza. A tétnélküli fészbuknacionalizmus, aminek még a húszas évek mindentvisszázása sem tud igazán a gyökere lenni, a feketepólós Carpathian Brigade-dal, a Nélküleddel együtt is csak ócska giccs.
A nacionalizmusokban kell lenni valamiféle nagyságnak, hogy ne legyenek szánalmasak (mondjuk ez a vonulás a High Streeten határeset). Az igazi nacionalizmusnak tétje van, gyökere és a maga félelmetességében is méltósága. A magyar etnonacionalizmus akkor vonul, ha szólnak neki, azt utálja, legalábbis a zsidókon kívül, akiket reggel bemondanak a rádióban, és egy dologtól retteg igazán, a valódi magyar nagyságtól és tehetségtől.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16529311-67e45cb431ead' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16529311&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16529311-67e45cb431ead&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16529311-67e45cb431ead' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
Az utolsó mondat szerkesztési baleset áldozata lett.
A nacionalisták meg közdumásulag jobbára azok, akiknek semmi más büszkélkednivalót nem sikerült elérni, mint hogy egy adott országba születtek, esetleg még hogy fradi/celtic/rangers, mittudoménmi szurkolók. Ja, és hogy nem buzik.
Esetleg „ha szólva lett”? Vagy „leszólnak neki”? Egyébiránt gratula.
@vattablz: nagyon fáradt lehetek, ilyeneket írni. lenni… de miért?
Ha már kedvenc nacionalizmust választunk, akkor Quebec tartomany francia tobbsegenek a nacionalizmusat valasztom. Ketsegtelenul letezik, es eros, de kozben nagyon-nagyon orulnék, ha peldaul a felvideki magyarok annyira altalanosan hasznalhatnak az anyanyelvuket, mint a Quebecben lako angol anyanyelvuek.
A tortenelmi folyamat is erdekes. Katonailag az angolok nyertek,
https://en.wikipedia.org/wiki/Battle_of_the_Plains_of_Abraham , demografiailag a franciak.
Fun fact: Eszak-Amerika leghosszabb ideje folyamatosan megjeleno ujsagja Quebec fovarosaban jelenik meg, a fuggetlensegi mozgalom fellegvaraban ….angolul.
https://en.wikipedia.org/wiki/Quebec_Chronicle-Telegraph
@kiazmármegint:
Kanada hatalmas, tiszta, gazdag és biztonságos ország. Muszáj valamivel szórakoztatni magát a lakosságnak, ha nem akar belepusztulni az unalomba. Ilyen (ön)szórakoztató dolog, ahogy az ottani franciák franciábbak a franciáknál, nem beszélnek angolul, az „állj, elsőbbségadás kötelező” táblán az áll, hogy „Arrêt”, és az is, ahogy az angol anyanyelvűek megkülönböztetik magukat az usákoktól, késsel villával esznek, sörszerű sört isznak (nagyon büszkék a termékeikre, pedig hát…), kéziváltós kocsival járnak, választékosan beszélnek, stb. Az indiánokról nincsenek tapasztalataim.
Amúgy a skót függetlenségi mozgalom egyáltalán nem nacionalista abban az értelemben, ahogyan mi Közép-Európában a nacionalizmust elképzeljük. Nagyon is inkluzív és progresszív projekt.
@steinerzsiga: Okés, de a skótoknak van értelmes és elérhető nemzeti céljuk: az uniós tagság. A magyar nacionalizmusból pl. ez a kettő eléggé hiányzik.
Sajid Javid felmondólevele, lazán kapcsolódik:
„The tone you set as a leader, and the values you represent, reflect on your colleagues, your party and ultimately the country. […] I served you loyally and as a friend, but we all serve the country first. When made to choose between those loyalties there can only be one answer.”
Hiv.: @Hottentottenstottertrottelmutterattentäter… usw:
Így tulképpen az van, hogy a skót nacionalizmusnak most van egy internacionalista célja: a Junijós tagság.
Ez persze nyilván nem elvi cél, olyan értelemben, hogy rájöttek volna, hogy a nacionalizmus (általában) öl, butít, és nyomorba dönt, hanem csak egy pragmatikus, és önző cél: rájöttek, hogy nekik jobb lenne a Junijóban.