Tarlós, a hajléktalanok és a közös értékeink
Eredeti szerző: maroz
„A legtöbben úgy érzik, mintha elárulták volna őket. Csak élték a mindennapi életüket, s egyszer csak hirtelen olyan terhek zuhantak a nyakukba, amelyekről sohasem gondolták volna, hogy viselniük kell őket … Ma az emberek dühösek, frusztráltak, félnek, és arról beszélnek, hogy nincs semmilyen befolyásuk az eseményekre”
A csoportokat teljesen véletlenszerűen alakították ki, így Steingrimur Sigfusson pénzügyminiszter például egy halásszal moralizálgatott, de nem ez az érdekes, hanem az, amire jutottak.
Az izlandiak szerint ezeken nyugodhat egy válság tépázta ország jövője.
Hat darab közös érték, amelyek annyira fontosak, hogy akár alapértékeknek is hívhatnánk őket. Kevésnek tűnik, de ez szükségszerű, már ugye ha elfogadjuk azt, hogy ezek a társadalmak elég tág teret hagynak a polgáraiknak, arra hogy a kulturális céljaikat (aka: „amiért érdemes gürcölni”) szabadon határozzák meg. Ahol nem így van, ott jóval több a közös érték, például azok közé tartozik a Szeretett Vezér tisztelete, és az is, hogy aki mégsem tisztelné (vagy nem az elvárt intenzitással) azt jól megverik, minimum.
Nagyon nehéz azt elképzelni, hogy ez a hat darab érték ne lenne mindenki számára elfogadható, illetve azt is nehéz hinni, hogy ezek olyan masszívan bővíthetőek lennének. Például a tetszőleges isten hitével. Az már annyira nem közös, és ezt én nem is gondolnám akkora bajnak.
Tarlós: Nem lesznek hajléktalanok
A Fidesz fővárosi frakcióvezetője kijelentette, hogy egy éven belül eltűnnek Budapest utcáiról a hajléktalanok. Szerinte ehhez új ellátórendszerre, közmunkaprogramra, illetve végső esetben hatósági eljárásra lesz szükség.
Lábjegyzet
Az utcánkban éppen utat építenek. Nem nagy ügy, alig 15 évet vártunk rá, kimentem hát pár szót váltani a munkásokkal — nem minden cél nélkül, persze. Kérdem, hogy esetleg-e, nem-e, lenne-e valamilyen módja annak, hogy egyúttal a kapubeállónk is megépüljön. Azzal kezdték egyből, hogy eszembe ne jusson ezt az egészet hivatalosan, mert akkor újabb 15 évet forgolódhatok az önkormányzat és a kivitelező között, megoldható ez okosba’ is. Aztán egy gyorstalpaló szemináriumon uszkve tíz perc alatt kiműveltek arról, hogy egy útépítés közben milyen módszerekkel lehet fusizni és a fusizás nyomait elleplezni (az a kurva kapubeálló ugyanis látszik, pláne ha frissen aszfaltozták).
De nem beszélgettünk el erről, mert mondok mi van, ha bedurciznak, és nem építik meg a kapubejárómat fusiban, becsületesen, igazságosan, felelősségtudattal, másokat tisztelve.
Az izlandi hat szigma sikeres megvalósítási versenyén Magyarországon biztos, hogy kiszóródna. Esetleg, ha megfordítanánk: 10 millió ember közül 34 feleljen meg teljesen a hat kritériumoknak. Ők vezessék az országot.
@sajtohuba: „hat kritériumnak” – bocs.
Nekem 15 is eleg, es korantsem baj, ha esetleg nem magyarok, hanem valami demokraciabol jottek es nem lopni. Akkor lennek csak buszke a hazamra, mert seperc alatt kilabalna a bajbol.
@sajtohuba: Ezek nem kritériumok, hanem értékek, amelyek akkor működnek, ha az érdekeink érvényesítése során tekintettel vagyunk rájuk. 🙂
És nem, ez nem megy sajnos képviseleti módon, pedig jó lenne. A liberális demokráciákban a hatalom gyakorlása nem arról szól, hogy van háromtucat Teréz Anya vagy ugyanannyi Al Capone és az előbbi mennyországot az utóbbi pokolt csinál egyetlen csettintésével.
A liberális demokráciában a hatalom arról szól, hogy vannak jogosnak elismert érdekek, vannak többé-kevésbé felismert értékek, az érdekek az értékek figyelembevétele mellett megütköznek és a hatalom ezeknek az érdekeknek lesz valamifajta eredője.
Namost, a kérdés az, hogy milyen értékeket veszünk figyelembe az érdekeink érvényesítése során. A gond az, hogy azokat az értékeket, amelyeket akár közös értékeinknek, tehát alapértékeknek nevezhetnénk elég jól felismerjük, fontosaknak is tartjuk őket, de ugyanakkor azzal sincs különösebben bajunk, ha az érdekeinkre hivatkozva ezeket az értékeket durván megsértjük.
Nem kategórikus imperatívuszokként fogjuk fel őket, a „legyél becsületes” nálunk nem erkölcsi parancs, hanem csak afféle jótanács, egy csomó kivétellel: legyél becsületes, kivéve, ha másként nem tudsz boldogulni. És mivel az ember egy racionalizáló lény, már ennyi elég is neki, a becstelenségét fél másodperc alatt megmagyarázza utólag: igen, csaltam, de hát másként nem lehetett.
Ezek sajnos évtizedes (évszázados?) rögzülések, és nincs az a dream team, nincs az a pár tucat Igaz Ember, akiket vezetővé megtéve ezeken a ****** attitűdjeinken változatni tudna pikk-pakk, pár éven belül.
Ez egy kurvahosszú folyamat, amivel nem is lenne baj, ha látszana az eleje. De nem látszik, sőt:
„azt nem tartom elképzelhetőnek, hogy az emberek fizetnek pótadót”
Ennél a kijelentésnél legalább két alapérték sérül, és nem látszik a remélt haszon, ami esetleg elfogadhatóvá, elviselhetővé tenné ezt a normasértést. És kitől várhatná el az ember, hogy erősebb hangsúlyt helyezzen a moralitásra, mint egy elviekben konzervatív hatalomtól? 🙂
@maroz: „És nem, ez nem megy sajnos képviseleti módon, pedig jó le”.
Hazánk jelenleg az A.SZFF.** nulladik évének első harmadában él és virul és dobja le magáról a múlt terheit, béklyóit. itt és most nem osztottak lapot a liberális demokráciának. A zemberek a kiválaszt(ld. Igaz Emberek) ottakra bízták a zország teljes(körű) irányítását, vezetését. Az Igaz Emberek pedig pont azért mert tudják, hogy teljesítik a hat kritériumot – illetve az egy még a hetediket, a vízenjárásit is, – elhivatottságuk és támogatottságuk tudatának birtokában igenis kiválasztotti minőségükben képviselnek mindannyiunkat a megvalósítás rögös országútján.
** Szavazófülkeforradalom utáni
1)
Q: Mi a közös Marozban, az izlandiakban és a Nemzeti Együttműködés Rendszerében?
A: Az alapértékek között egyik sem nevezte meg a szabadságot.
2)
Mit teszel, ha két értéked ellentmondásba kerül?
Legyünk pl. egyenlőek? Oké, most akkor mindenki bedobja a fizetését egy kalapba, és egyenlően elosztjuk. De igazságos ez?
3)
„Mi az igazság?” (Jn, 18,38, ha már Jótündér tegnap este ilyesmikre utalt.) Igazságos-e, ha a hajléktalanokat olyan pénzből támogatjuk, amit más keresett meg? Igazságos-e, ha az erejükön felül devizahitelt felvevőket együttérzésből megsegítjük? Vagy inkább az az igazságos, ha sorsoukra hagyjuk és felelősségérzetre intjük őket? Leszögezem, hogy még csak burkolt válasz sincs a kérdéseimben – tényleg csak kérdezem.
Közös érdekeink közül kiemelném azt az egyik legfontosabbat, hogy „választási kampányban a jelölőszervezetek és személyek azonos feltételekkel tehetnek közzé politikai hirdetést, ahhoz pedig véleményt, értékelő magyarázatot fűzni tilos.”
Tehát ha valaki választási kampányozk, akkor a „cigánybűnözés”, mint politikai hirdetés kategória publikálása nem szenvedhet csorbát.
http://www.origo.hu/itthon/20100930-legfelsobb-birosag-leadja-a-kozradio-a-jobbik-ciganybunozos-hirdeteset.html .
Magyarbunkóság.
@sajtohuba: Kicsit elkéstél ezzel a magyarozással. Az még tavaly júniusban volt, amikor 200 ezer szabad, demokrata szavazóra volt (hálistennek beteljesületlen) igény. 🙂
@tanarseged ur:
Nem gondolom, hogy ez a kifejezés politikailag korrekt, vagy elfogadható. Időtől, jelenségtől, bármitől függetlenül.
Mondok egy példát: ha valaki csúsztat, az nem korrekt dolog. Ha többször csinálja, az pláne nem az, de ettől még nem állandó jelzősítjük, jelzősíthetjük ke a jelenséget. Így tehát az aladjunktusúrcsúsztatás kiifejezés is megvetendő és elitélendő kifejezés lenne, időtől, jelenségtől, bármitől függetlenül. 🙂
Kampány van: nol.hu/belfold/ciganyozo_kijelentese_miatt_lemondatnak_semjen_zsoltot .
@sajtohuba: Úgy tűnik, a politikai korrektségre sincs igény. Luxuscikk lehet. Talán már neked sincs rá igényed, hogy magyarbunkóságról írsz. (Ez olyan, mint egy „Mi a kurvaanyádér’ káromkodsz, faszfej?!” felkiáltás. :-))
Az „aladjunktuscsúsztatás”-ból az aladjunktus kifejezetten tetszik, végre valami új. 🙂 Esetleg még neadjunktus, meg egy pár más változat, amit egy Oblomov nevű nicknek sütöttem el egyszer, amikor olyan dühös volt rám, hogy kifogyott a sértésekből. Csúsztatással sajnos nem szolgálhatok. Kicsi szalmafigurát, esetleg? Van még abból, amivel a múltkor halmztak itt el. 🙂
@tanarseged ur: A magukat „magyar”-nak tartók, azt hangsúlyozók „cigány”-oznak. Annak örülök, hogy végülis észrevetted, hogy az egyikjelzős kifejezés éppúgy, mint a másikjelzős kifejezés nem elfogadható, használatuk a (politikailag korrktség iránti) igények hiányát jelenti.
@sajtohuba: Csak azt vettem észre, hogy következetlen vagy magaddal szemben. Semmi mást, és itt és most nem is akarok ezzel kapcsolatban észrevenni semmi mást. Ehhez már túl bonyolult mind a „cigánybűnözés”-nek nevezett valamicsoda kérdése, mind pedig a szóhasználattal kapcsolatos vitáknak a kérdése.
@tanarseged ur: Következtetésed és indoklásod újfent lenyűgöz.
@tanarseged ur: A Jobbikkal kapcsolatban a magyarbunkóság kifejezés irónikus használata teljesen rendben van.
Az LB talán helyesen döntött.
Nem azt kérdezték tőle, hogy ocsmány baromság-e az amit a Jobbik csinál. Ilyesmit ugyanis nem kérdezhetnek tőlük. Nincs olyan törvényünk, ami általában tiltaná az ocsmány baromságokat a választási propagandában. Az az elv, hogy lényegében anything goes, és a választási processzusba csak nagyon nagyon indokolt esetben lehet beavatkozni. Az ocsmány baromság, amelyik nem minősül büncselekménynek az nem nagyon lehet ok beavatkozásra.
A választási kampányon kivül egy televíziót esetleg meg lehet büntetni ilyesmiért, de ha van egy szabály a választásról, azt nem lehet felülírni ad hoc módon. Viszont én, mondhatom azt, hogy a Jobbik ocsmány baromságot csinált, ocsmány barmok gyülekezete, és ironizálhatok velük.
Azt gondolom, hogy ami Magyarországon folyik az tipikusan elég civilizálatlan tud lenni. Nem egyedi, máshol is szoktak civilizálatlan állatságokat összehordani politikusok, de pl. Amerikából nézve kifejezetten aggasztó lehet Magyarország.
@tanarseged ur: Most próbáld meg átfogalmazni, amit ide írtál, mert így nem értem! Komolyan úgy tűnik, hogy semmi értelme az egésznek, a válaszokból kihámozni meg már unom.
@tanarseged ur:
1, Jogos. Annyira adottnak vesszük, hogy már fel sem tűnik az érték volta. Hülye bálnagyilkosok, ők kúrták el, monnyanak le. 😉
2, Ezt írtam:
„Nem gondolom, hogy az érdekkonfliktusok közben ne sérülhetnének ezek a közös értékek, de azt igenis gondolom, hogy élhetőbb lenne a világ akkor, ha picivel erősebben figyelnénk ezekre.”
Értékek épeszű forgatókönyvek szerint akkor kéne ütközzenek, ha érdekkonfliktus van. Bibózhatok egy kicsit? Cserébe majd a pápát is belekeverem, díl? 🙂
Emlékeim szerint (régen olvastam, fellapozhatnám ugyan, de nem arra vagyok kíváncsi, hogy ki tudom-e jegyzetelni, hanem hogy mi maradt meg) Bibó erről valami olyasmit írt, hogy egészen kivételes esetekben elfogadható az morálisan, hogy egyik értékünket picit zárójelbe tesszük egy másik megvédése érdekében, de ez egyrészt tényleg legyen nagyon megfontolt, és tényleg kivételes, nem pedig mindennapi gyakorlat. Meg hogy az ilyesmire nemhogy büszkének kéne lenni, hanem éppenhogy szégyellni, picit szomorkodni miatta. Jézus korbáccsal verte ki a templomból a kufárokat, de ezt feltehetőleg röstellte utólag, bosszanthatta, hogy nem találta meg azt az eszközt, azt a gesztust, aminek a segítségével erőszak nélkül is elérhette volna a célját, mint a (Jn. 8,7)-ban, az vesse rá az első követ, satöbbi.
A pápát pedig egy Umberto Eco-esszéből rángatnám elő, a topik az Öböl-háború, amikoris elég sokan szemére vetették a pápának, hogy könnyen beszél, amikor azt mondja, hogy nem szabad háborúzni, és hát csak azért beszél így, mert ez lenne a mestersége, legyintsünk. Eco megvédi, mégpedig azzal, hogy igen, a pápának tényleg ez a dolga, tehát az, hogy felhívja a figyelmet az alapértékekre, de neki nem dolga olyan megoldási javaslatot elővezetni, amely úgy kezelné a problémát, hogy közben nem sérülnének az alapértékeink. Ennek a szellemében tehát követelhetem én az éppen aktuális Orbántól, hogy ne sértsen alapértéket, és ha visszakérdez, hogy jó, jó, de akkor hogyan, simán vállat vonhatok: oldd meg, a te problémád.
3, Igazság rengeteg van, azzal nem foglalkoznék, az igazságosság pedig szerintem nem magára a döntésre, hanem annak a meghozatali módjára vonatkozna. Ha például nem is veszem egyáltalán figyelembe azokat a bizonyos alapértékeket, hanem durván és erőszakosan érvényesítem az érdekeimet pusztán csak azért, mert megvan rá az eszközöm, akkor ezt én igazságtalannak vélem. De újfent: nem gondolnám, hogy bármelyik közös értékünk is abszolút és sértehetetlen lenne, hanem, és innen már csak ismételném magamat.
Elnézést a terjedelemért. 🙂
Látom, én vagyok itt, aki megdolgoztatja a törzskommentelőket, hát akkor foglalkozom veletek egy kicsit. 🙂
@sajtohuba: Szívesen máskor is.
@jotunder: Ironikusan szinte bármilyen szófordulat használata rendben van. És ha nem is teljesen, de nagyrészt egyet is értek veled, viszont ne feledjük, hogy Magyarország az USA-hoz képest „hátrányos helyzetű ország”. Ha azért mérjük magunkat _bármiben_ egy sokkal fejlettebb országhoz, hogy abból motivációt merítsünk, az remek. Azért viszont, hogy a falba verjük a fejünket, nem érdemes. Mi nem az USA-val vagy Ny-Európával vagyunk egy ligában, hanem a többi volt szocialista országgal. Majd ha ebből a ligából feljutottunk (ha valaha is feljutunk), akkor lesz igazán értelme méricskélni.
@Vitéz Kőbányai Világos: Heccelődtem egy kicsit Sajtóhubával a magyarbunkózásért, ennyi. Amikor megpróbálta komollyá tenni a vitát, kitértem előle, mert az ún. „cigánybűnözés”, meg a róla szóló közbeszéd nem a kommentjátszótérre való. Ha már blogon kerül szóba, akkor minimum posztot, vagy inkább posztsorozatot lehetne írni róla, de az elég sok idő.
@maroz:
1) Jó, írd oda a szabadságot is. Köszi. Arról is lehetne persze még kommentesszéket írni, de hadd ne. 🙂
2) Először is: pápát, nekem? 🙂 Nem vagyok vallásos. Másodszor: az értékek ütközése nem kivétel, hanem szabály. Gyakran persze találunk közöttük valami kompromisszumot, és úgy teszünk, mintha nem is ütköznének. De gondolj csak bele pl. a szabadság és az egyenlőség, vagy a szabadság és a biztonság (akár egzisztenciális, akár köz-) viszonyába. Nem lehet maximális egyszerre mind a kettő (olyan sajnos lehet, hogy se ez, se az).
„követelhetem én az éppen aktuális Orbántól, hogy ne sértsen alapértéket”
– Nem, ennek nincs értelme. És Gyurcsánytól, vagy Mesterházytól, vagy Schiffertől, vagy akárkitől sem követelhetnéd. Azt mondhatod, hogy szerinted máshol kellene lennie az ellentétes értékek közötti kompromisszumnak, meg olyat is mondhatsz, hogy szerinted ez és ez a megoldás rossz, mert így minden releváns érték sérül.
3) A döntés meghozatali módjára vonatkozóan sem egyértelmű, hogy mi az igazságos. Gondolj pl. bele, hányféle választási rendszer van: en.wikipedia.org/wiki/Voting_system
@tanarseged ur: Nem hiszem, hogy volna Nálad „törzsebb” hozzászólónk…
@tanarseged ur: Harmadjára is: nem misztifikáltam, nem mondtam azt, hogy ezek abszolút és sérthetetlen értékek. A mondandóm lényege az, hogy ha ezekre figyelemmel lennénk, akkor szerintem egy élhetőbb világunk lenne.
És nem, nem csak a politikai elit, hanem úgy körülbelül mindenki. Aki adót csal, szociális juttatásokkal él vissza és utólag megmagyarázza, hogy hát istenem, aki pofátlanul betolakszik eléd a közlekedésben, hadd ne soroljam.
Nézd meg a videót: piroslapok.blog.hu/2010/09/26/keresd_a_fideszes_anyjat
Nem gondolom azt, hogy az ilyesmi attól automatikusan megszűnne, ha (adjunk az eufémiának) a politikai elitünk, vagy legalább egy része megfontoltabb lenne az eszközhasználatot illetően, de hogy az is, tehát a cél, az eszköz és az értékek legalább szem előtt tartása legalább valamilyen mértékben hatna abba az irányba, hogy valamiféle pozitív változás beinduljon.
Azt meg igenis megövetelhetem és meg is követelem, hogy egy-egy adott problémát az, akinek meg kell oldania úgy oldja meg, hogy valamennyire az értékekre is legyen tekintettel. Legfeljebb nem teljesítik, de akkor meg szörnyű bosszút állok rajtuk, a gyerekeim esetében összevonom a szemöldököm, a politikusokra pedig legyintek egy nyolc napon túl gyógyulót. Halálosan kegyetlen vagyok. 😉
@maroz: Hát, nem lennék a helyedben. A gyerekeidet persze úgy neveled, ahogy jónak látod. Mindamellet én már mindenki mást is csak lesz*rni bírok, ha épp alapértékeket sérteget. A politikusokat is. Komolyan gondolom, hogy a demokráciának az a lényege, hogy előbb-utóbb minden népnek olyan vezetői lesznek, amilyeneket megérdemel.
@Pásztörperc: Miért, ez egy egész jó blog. 🙂 Ha zavarok, akkor kevesebbet kommentelek.
@maroz: Nem misztifikáltál. Világosan írtál. Csak vitatkoztam veled, abból kiindulva, hogy vannak egymással ellentétes értékek, vagyis nem lehet egyszerre mindet tökéletesen megvalósítani. Abban persze igazad van, hogy sokszor, sokan két ellentétes érték közül mindkettőt leszarják.
@Vitéz Kőbányai Világos: Valamit nagyon félreérthetsz, én ezt tudom eléggé asszertíven kezelni, el tudom mondani, hogy szerintem mi lenne a jó, de nem igazán érzek motivációt arra, hogy lánglélekkel barrikádokat emelgessek azért, hogy a vízióimat érvényre is juttassam, bármi áron. Öreg vagyok én már forradalmárnak. 🙂
@tanarseged ur: A sovereign, azaz a király vagy herceg, arra lett nevelve, hogy erényesen, tehát igazságosan, mértékletesen, Istennek tetsző módon uralkodjon. Magyarországon a sovereign nem Orbán Viktor, hanem bármilyen különös mi magunk. Orbán Viktor a végrehajtó hatalmat képviseli, de a nevünkben, ugyanis minden a mi nevünkben történik. Magyarország sovereign-je a saját népe. Mi pedig aztán mindenfélére lettünk mindenféle módon nevelve.
Amikor azt mondjuk, hogy alapértékeink ezek vagy azok, akkor nem arról van szó, hogy egy külső normatív rendszert teszünk magunk elé, hanem egyszerűen elgondolkozunk valamin.
Szó nincs arról, hogy van egy axiomatikus rendszer, amelyben valahogy definiáltatik az igazságosság, és az valamiféle általános normatívaként szolgál. A politikai alapértékeink egy része valamiféle klasszikus erény modern változata (az igazságosság, a mértékletesség, a tisztelet ilyen) másik része a Felvilágosodás környékéről származik (szabadság, egyenlőség). Szó nincs arról, hogy ezekről mindenki ugyanazt gondolná, és szó nincs arról, hogy létezne olyan mechanizmus ami egy országot ezekre az értékekre alapozva automatikusan működtetne.
Érdemes azonban időről időre végiggondolni viszonyunkat az értékeinkhez, főleg nehéz időkben. Ez afféle szimbolikus aktus.
Az, hogy egy adott kérdésnél megpróbáljuk feltárni, hogy az igazságosság vagy az önzés (Ayn Rand az önzést erénynek tartotta) motiválja az akaratunk (mint sovereign, hiszen amikor törvények helyességéről gondolkozunk, akkor megéljük sovereign voltunk), az a dolgokra való intelligens ránézés.
@jotunder: OK, ez a hagyományos értelemben vett, gondolkodó értelmiségi módjára végrehajtott intelligens ránézés. Ebbe azért belefér akár az is, hogy elgondolkodjunk az értékek ellentmondásain. De befejezem, mert bevallom, én egész másképpen definiálom az intelligens ránézést, és az nem kompatibilis az itteni beszélgetéssel.
@tanarseged ur: A dolgokra való intelligens ránézésnek szintjei vannak. Felhívom a figyelmed a halász és a pénzügyminiszter közös csoportjára.
Senki sem állítja, hogy egyszerű, senki nem állítja, hogy az igazságosság fogalma könnyen értelmezhető, vagy, hogy abszolút, és pláne nem állít senki olyat, hogyha teljesen abszolút normatívaként fogunk fel értékeket, akkor nem fogunk a nózinkon csúszni egy nagyot.
@jotunder: Sorry, az intelligens ránézést én valami teljesen semleges hozzáállásként képzelem el, ahol nincs értékítélet, nincs „jó” és „rossz”, ezért nincsenek preferenciák sem. Az ember nem szubjektum, hanem objektum, a társadalom és a politika pedig jelenségekből áll, amelyeket megfigyelünk, de nem veszünk részt bennük, legalábbis addig, amíg megfigyeljük őket. Ez egyfajta tudományos ránézés. Összeegyeztethetetlen a blogolással és a kommenteléssel, mert a posztokban szubjektumként vitatkozunk, hőbörgünk, szurkálódunk és röhögünk. Pontosabban olyan objektumokként (gépekként), amelyeknek az a programjuk, hogy szubjektumnak higgyék magukat. 🙂
@tanarseged ur:
OFF
18.49-hez: Ez a kommented is csúszkál: kijelentesz valamit (h komolyabbá akartam tenni a vitát), ami egyrészt vagy igaz, vagy nem (nekem nem volt ilyen szándékom, de te benyomod, mint axiómát), aztán ezzel a minősítéssel, nem pedig magával a témával foglalkozva magyarázod korábbi reakciódat, gondolatmeneted.
Hasonló technikával operálsz (nem a témára reagálsz, hanem a a beírót minősíted – a jelenséget mondom, függetlenül attól, hogy pont én voltam a beíró) 12:12-kor is.
A minősítéseidet „virtuális fricskának” narratívázod, de leginkább „lenyomó” szándékúak és célúak.
Ezt a technikát másképp is használod (jeleztem is, hogy nem tetszik), amikor azt csinálod, hogy szavakat, kifejezéseket emelsz ki a szövegből, azokon csavarsz egyet és úgy „tereled” tovább a magad igaza felé. Ha bejött – rendben, ha nem fogadták el a többiek, akkor lezárod részedről a további disputát.
Ha jól olvasom, többek visszajelzésében is van hasonló „meghökkenés” a beírásaidon. Ez azért nem jó dolog, mert az egyébként érdemi mondanivalódat is relativizálja.
ON
Nem nyitok posztot, de egy cikk az egyik jelzős szerkezet – másik jelzős szerkezet témához:
http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=352894 .
Na tessék, kellett nekem az értékekről pofáznom:
„A fiataloknak perspektívát kell adni, mert ma már kezdenek rájönni, hogy a korábbi yuppie-, gazdagodó típusú társadalom sok mindent nem tud nekik megadni. Nem ad szabadidőt, kiegyensúlyozott családot, gyerekekkel eltöltött időt, zöld tereket, intim együttlétet. A szocialistáknak részben ebben az érték-felismerésben kell segíteni. Ezért mondtam azt, hogy az MSZP izgalmas, „szexi” párt lesz, amelyik tetszik, mert a jövőbe visz.”
A kufirc, mint felismerendő érték. Nájsz.
@tanarseged ur: OFF: Éppen ellenkezőleg. SZVSZ valamennyien igen élvezzük.
@sajtohuba: Jó, akkor ne virtuális fricska legyen, hanem ugratás – de bejött, mert ugrottál is, és még mindig ugrálsz. 🙂 Ha érdemi mondanivalót láttál a „fricskázó” kommentemben, az a véletlen műve. A sokak által feltételezett és „cigánybűnözésnek” nevezett jelenséggel, valamint a „cigánybűnözés” szó használatával kapcsolatban érdemi mondanivalóm – itt, kommentben – nincs. Egyébként volna, de hosszú lenne, és per pillanat nem vagyok motivált, hogy posztot vagy inkább posztsorozatot írjak.
@tanarseged ur: Szerintem érdemes még egyszer nekifutnod a tegnapi 9.38-nak.
@sajtohuba: Szerintem nem.
„Az emberek a Nemzeti Ügyek Kormányát támogatták a Nemzeti Együttműködés Rendszerében. A Nemzeti Ügyek Kormányát támogatták az emberek a Nemzeti Együttműködés Rendszerében. Az emberek Nemzeti Együttműködés Rendszerében a Nemzeti Ügyek Kormányát támogatták. Nemzeti Együttműködés Rendszerében Nemzeti Ügyek Kormányát támogatták az emberek. A Nemzeti Együttműködés Rendszerében az emberek a Nemzeti Ügyek Kormányát támogatták.
A Nemzeti Együttműködés Rendszerében a Nemzeti Ügyek Kormányát támogatták az emberek.” (Szijjártó Péter, MTV)
Orbán Viktor szerint, aki elment szavazni, az felhatalmazást adott, aki otthon maradt, az pedig engedélyt adott munkájuk folytatására.
Csak az nem támogatta a kormányt, aki el se ment és otthon sem maradt. 🙂
Nem igazán maradt ellenség, pedig az nagyon kell. Illetve egy maradt, akit komolynak lehet beállítani. Rózenbergék, azok.
Közben olvasom az újságot: „Újraindulnak a magyargyilkos sétahajók”.
Hö? Magyar Nemzet??? Nem, a Nol. Igazodunk, igazodunk?
@maroz: @Kettes:
nol.hu/belfold/a_fidesznel_csak_a_fuggetlenek_voltak_jobbak
A függetlenek(re szavazók) mit csináltak? Ők most barát vagy ellenség a durván negyedannyi fülkeforradalmár szemében?
@sajtohuba: Valahol az egésznek az értelmét nem látom.
Úgy gondolnám, hogy a zembernek vannak céljai, amelyek eléréséhez mindenféle eszközöket, instrumentumokat használ.
Ha például az a célom, hogy a szobám falán sok-sok kép legyen, akkor ehhez a kalapács, a szög, esetleg az ütvefúró nevű eszközöhöz fordulok, leginkább azért, mert meg vagyok győződve arról, hogy ezek működnek és a segítségükkel megoldom a problémánat.
Az önkormányzás is valami ilyesmi lenne, egy instrumentum, ami arról szólna, hogy vannak egyénileg nehezen, vagy éppen pont egyáltalán nem megoldható problémáink, amelyeket ezzel az eszközzel óhajtanánk megoldani. Csak ugye apránként oda jutottunk, hogy már mi magunk sem hisszük el az általunk létrehozott eszközről, hogy az működőképes. Ilyenkor jön az, amikor az adott instrumentum öncélú lesz, a polgár pedig meg fogja találni az alternatív eszközöket, mert a problémái egy részét mégiscsak inkább meg szeretné oldani, mint nem.
Így fog megépülni az én kapubejáróm okosba’, például. 🙂
Szili Katalin új pártot alapított, kilépett az MSZP-ből és a frakcióból, de megtartja a mandátumát és függetlenként politizál tovább. „Hozzátette, mandátumát az MSZP megyei listájáról kapta és nem adja vissza, mivel a szocialista párttal szakított, nem a választóival.” (Akik száma, mint tudjuk, nem volt elég egy parlamenti helyhez.)
Szili Katalin egy jellem. Saját kérésére kitették egy lakatlan szigeten. 🙂
Hurrá, most már csak egy aprócska lépésre vagyunk annak a kodifikálásától, hogy hülyeországban választási kampányt a következő évre vonatkozó költségvetési elképzelésekkel megzavarni nem lehet:
http://www.parlament.hu/irom39/01283/01283.pdf
@maroz: A javaslat teljesen logikus, megalapozott és előremutató. Azt jelenti, hogy
– bárki is kerül kormányra – akár új kormány, akár előző kormány mutációja, – olyan helyzetben kezdi el a munkát, hogy nincs kész gazdasági programja, amkivel kampányolt az kampány volt, nem kormányprogram,
– az előző 4 évben akár kormányon volt, akár ellenzékben, niem tudott birtokába jutni megbízható adatoknak az államháztartási folyamatokról, alrendszerekről, vagyis mindenképpen csontvázkutatással kell eltöltenie az első pár hónapot érdemi munka helyett,
– bárki is volt az előző 4 évben a kormányon, azt úgy tette, hogy tevékenysége nem volt átlátható, számonkérhető és ellenőrizhető a többi parlamenti párt részéről, illetve azt is jelenti, hogy a parlamenti bizottságok csupán gittegyesületek,
– akárki is volt előző 4 évben kormányon és újra nyer, akkor is szükdsége van erre a plusz időre, hiszen nincs 4 évnélk hosszabb gazdpol stratégiája, tehát bárki hosszabb, pl. 2030-ig szóló jövőképet fest, az futballokosként teszi.
-a javaslat arra bazíroz, hogy a következő választáson a helyzetet csak objektív okok miatt abszolút nem ismerő, most még nem parlamenti párt(ok) nyeri(k). Na ezt el tudnám fogadni!
Kettes számú akcióterv: onnan kell pénzt elvenni, ahol van.
nol.hu/belfold/20101011-_kettes_szamu_akcioterv_
Tényleg, minek ide alapérték meg hasonló gyerekségek. Rumcájsz csőre tölti a makkospuskát, feltolja a taplósapkáját a feje búbjára és körülnéz: -no, lássuk csak, hol is van ma pénz, honnan lehetne elvenni.
Majdnem kétmilliárdtól eshet el Szeged
index.hu/belfold/2010/10/13/majdnem_ketmilliardtol_eshet_el_szeged/
„Nem nyújtja be a szegedi önkormányzat az egyetemi városrész több mint kétmilliárd forintos összköltségű rehabilitációjával kapcsolatos pályázati dokumentációt az október 14-i határidőre, a döntéssel kapcsolatos határozati javaslat ugyanis nem kapta meg a közgyűlési többséget.
…
A fideszes képviselő azzal indokolta kérését, hogy a közgyűlés alakuló ülésére beterjesztett több száz oldalas javaslatot nem tudták részleteiben megismerni, és a bizottságok sem tárgyalták azt.”
Balfaszok. Bezzeg a parlamentben dolgozó fideszesek, na azok aztán tudnak! Egy késő délelőtt beterjesztett törvényjavaslat estére már el is van fogadva, mert Szegedtől 169 kilométerre már nem szempont az, hogy egy beterjesztést részleteiben meg lehessen ismerni, arról tárgyalni lehessen, satöbbi.
Ilyen alapértékekre építené a fidesz a jövőt. A fidesz igazsága Szegedtől Budapestig sem tart ki, egy szaros 169 kilométeres úton már meg is pimpósodik. Kőszikla, az, a tököm.
Szegeden új értelmet lelt a NEP:
nol.hu/belfold/20101014-botka_laszlo_ajanlatara_nemet_mondtak_a_fideszesek
A haza nem lehet ellenzékben.
Idézek egyik egyetemünk hallgatói képviseletének ünnepi meghívójából (inkább toborzó, de ez most mindegy):
„Természetesen ha valaki eljön, akkor abból sem előnye, sem hátránya nem származik, ez igaz mindazokra is, akik nem érnek rá, vagy nem kívánnak részt venni az ünnepségen.”
Krisztus után 2010-ben ezt fontos volt leírni. Ja, és ugye „természetesen”.
Értékek, aham.
@sajtohuba: Fordítva: az ellenzék nem lehet a hazában.