Tegnap este a Nemzetiben
Eredeti szerző: jotunder
<
p style=”text-align: justify”>Van úgy, hogy az ember azért ír valamiről, mert éppen ott volt. És én tegnap este a Nemzeti Színházban megnéztem az Alföldi Róbert rendezte Ember Tragédiáját. Azért néztem meg, mert szeretem a színházat. Szeretem, de nem értek hozzá. Ezért aztán senki se várjon tőlem kritikát.
Jó esetben egy Ember Tragédiája az Ember Tragédiájáról szól. Ez az előadás most valami másról is szólt, olyasmiről, amiről nem kellett volna szólnia. Nem fogok írni arról, legalábbis nem nagyon. Nem akarok írni Bayer újabb beteges ocsmányságáról Alföldivel kapcsolatban, nem akarok írni neonáci sufnitévék idiótáiról sem, elkereszténydemokratásodott, borvirágos orrú extévések marhaságairól meg pláne nem. Majd ír róla más. Én a tegnapi estéről akarok most írni. A színházról. Amit szeretek. Arról ami az előtt történt, mielőtt állva tapsolt a Nemzeti közönsége. Soha ilyet még nem láttam, és ha jól értettem a Lucifert játszó László Zsoltot, ő sem nagyon.
Madáchot nehéz végighallgatni. A Tragédia nyelve nem a miénk, és valószínűleg nem is igazán Madách Imréé. Madách nem volt professzionális színműíró, nem értette a tizenkilencedik századi színházcsinálás logikáját, talán nem is igazán érdekelte. Madách Imre egyszerűen csak nagyon tehetséges ember volt, aki egy börtön falai között elkezdett gondolkodni a világ dolgain, és aztán megírta ezt a különleges darabot. Írt mást is, a Mózest néha el-eljátsszák, de Madách Imréről mindenkinek az Ember Tragédiája jut eszébe.
It’s done, the great act of creation. The maker rests. The wheel’s in motion and will rotate upon its axle for a hundred million years before a single cog wears out. Ne hitegessük magunkat, a fenti sorokat alig ismeri valaki. Madáchból nem lett Shakespeare, még Rostand sem, az egydarabos francia. Az Ember Tragédiája valóban E.T kicsit, csak a mi történetünk része, annak a történetnek amiről annyira szeretnénk elhinni, hogy olyan nagyon fontos a világnak, az ezeréves koronánkkal, az eltűnt királysággal és dicsőséggel, az elbukott forradalmainkkal, privát közép-európai tragédiáinkkal, az erényeinkkel és a bűneinkkel. Istenünkkel, akit már az Alaptörvény is arra szólít fel, hogy mostmár tényleg áldja meg az országot, oszt mégsem. Madách nekünk írta ezt a darabot, csak a mienk, mi építettük fel az elmúlt százötven évben a Tragédiát, azt jelentheti csak amit mi gondolunk róla. Igen, gondolunk. A színházat a gondolat teszi színházzá. Most éppen Madách Imre és Alföldi Róbert gondolata.
Olyan jó, hogy anno leérettségiztem magyarból, akkor – az Olvasó nézze meg a papírkáját, hátha neki is ilyen van – kaptam egy igazolást arról, hogy többet nem kell kényszerből közhelyeket írnom drámákról. Egyáltalán nem kell elemeznem őket, soha nem kell őket elolvasnom, esetleg megnézhetem őket színházban, de csak akkor, ha én akarom. Nem kötelező. És igen, a Csongor és Tündét és a Bánk Bánt nem is nézem meg. Ahhoz sajnos már semmi közöm, az én életemnek nem része. Archaikus magyar nyelven megírt, furcsa szövegek, amelyek nem érintenek meg. Az Ember Tragédiája meg igen. Küzdenem kell vele, néha a szöveg győz, de azért átmegy. És elindít valamit, és nemcsak túl leszek rajta. Engem nem provokál a római szín alig létező orális szex jelenete (vannak a darabban párosodó meztelen csigák is, Alföldi mesélte a közönségtalálkozón, hogy eredetileg pornót akartak vetíteni, de túlságosan vicces volt), de elvárom, hogy provokáljanak, elvárom, hogy a pofámba akarjanak vágni valamit, ha elmegyek egy színházba.
Alföldi Tragédiája vállaltan koszos-lucskos, akár a világ. A kultúrák szemetét, a homokot, a véres húscafatokat senki sem takarítja el, Kepler magatehetetlen Hawkingként az egyiptomi színben lerakott piramis-kőpadló felett küzd a laptopjával, az Eszkimó ember-fókát belez a maradványok között.
Blaskó Péter, apostolként és a Föld szellemeként is Úr, sétapálcás konzervatív figura, aki ijedten nézi, mi lett a világból, és kénytelen partnerként elfogadni a laza, kozmopolita László Zsolt-Lucifert. Na ez a provokáció, nem a blowjob.
Lucifer a balkon és a karzat között egyensúlyoz, majd a nézőktől udvariasan elnézést kérve visszaviszi Ádámot a színpadra.
Az előadás utáni közönségtalálkozó képe. A korlátnak dőlve áll egy rózsaszín inges néző. Ő L.Simon László a parlament kulturális és sajtóbizottságának elnöke, FIDESZ frakcióhelyettes. Látta, amit látott, hallotta a tapsvihart, a kiállást Alföldi mellett. Szerintem elmondta Réthelyi Miklósnak. Én elmondtam volna. Sok helyen vannak Magyarországon árkok. Politikai árkok, származási árkok, kulturális árkok, történelmi árkok. Túl sok árok. De van egy jó árok is. Az árok a baromarcúak és a jobb emberek között. L.Simon meg az Alföldi az utóbbi oldalon áll. Jó lenne ha ezt nem felejtenénk el soha.
Hááát… szvsz L. Simon határeset mint boszorkány vállán a sóletkonzerv…
A kultúra kicsiny szigetei. Ahogy az a Zöld Pardon, a Tűzraktér, a rom- és egyéb kocsmák, és még ki tudja mi minden, aminek nekimegy és neki fog még menni a középszerűség, a butaság és mondjuk ki: a nyárspolgár hétköznapi fasizmusa. Ezzel nincs is baj, mindig létezett (Mussolini és Hitler előtt is) és létezni fog, a baj akkor van, ha az állam részéről támogatásra lel, netán az állam ezt kívánja fősodorként futtatni, a többit pedig elnyomni, betiltani, ellehetetleníteni.
Nagyjából válaszúton vagyunk egyébként. Az állam, hogy melyiket választja, és mi is, hogy kell-e nekünk egy ilyen állam.
@szerénységem: Mussolinit vadul tamogatta az olasz avantgarde. A szeretoje Margherita Sarfatti az olasz kulturalis elet meghatarozo figuraja volt. Pirandellonak Mussolini adott szinhazat, es o jarta ki neki a Nobel dijat. Marinetti volt ugye az antinyarspolgar, aki elete vegeig Mussolini legoszintebb hive volt. Ez is az igazsaghoz tartozik.
nekem akkor sem tetszik annyira az a rózsaszín inges László, legalábbis az nem, amit a jelenléte sugall. miszerint az a szemét mocskos (magyar) politika már a színháztermekbe is betolta a rút pofáját. a kultúrába, a kultúránkba. és szabályoz és mérlegel és cselekszik és visszaél, mindig-mindig érdekek, de soha nem értékek alapján. annyira szomorú ez. Alföldi most megúszta, legközelebb nem fogja. vagy mégis. de a kard ott lóg majd a feje fölött.
Klassz poszt. Minden szavával tudok azonosulni! Kár hogy kevesen velem és egyre kevesebben az országban… Az utolsónak, aki elmenekül, már le sem kell kapcsolni a villanyt, mert a sötétség marad…
Hajrá Abszurdisztán…!
8-s
“Az Ember Tragédiája valóban E.T kicsit, csak a mi történetünk része, annak a történetnek amiről annyira szeretnénk elhinni, hogy olyan nagyon fontos a világnak…….”
“Alföldi Tragédiája vállaltan koszos-lucskos, akár a világ. A kultúrák szemetét, a homokot, a véres húscafatokat senki sem takarítja el, Kepler magatehetetlen Hawkingként az egyiptomi színben lerakott piramis-kőpadló felett küzd a laptopjával, az Eszkimó ember-fókát belez a maradványok között.”
Igy akár egyetemes léptékű, azaz emberi…lett, Alföldinek köszönhetően. Miért zavarja ez a sok lihegnyiket….rejtély
@Malachi: Érdekes pozíció a korlátnak támaszkodóé. Nem az asztalnál ül és nem a szemközti székeken. Kívül helyezkedik mindkét körön. Amíg csak megfigyel és (tfh.) referál nincs baj. Az akkor kezdődik, ha az asztalhoz furakszik. És a korlátnak támaszkodni még mindig jobb, mint mezei néző köntösében benyomulni az öltözőbe, nyilatkozni az előadás előtt a színpadon (zöld gyepen).
@KaszaP: személy szerint semmi problémám L. Simonnal, sem a pozíciójával, csupán úgy gondolom, hogy a kialakult beteg légkört tökéletesen szemlélteti a korlátnak támaszkodó, háttérből figyelő, később információt magasabb helyre továbbító alak. szerintem ő is biztosan szívesebben ülne a társulattal/rendezővel szemben, civilként. akár önszorgalomból áll ott, akár állították, szomorú, hogy ott kell állnia. csak ennyit akartam mondani.
@Malachi: L. Simon Lászlót én is nagyon szeretném pozitív figuraként látni. Ha azt olvasom, amit itt (http://www.nagyitas.hu/common/main.php?cikk_id=657&pgid=cikk) ír meg is van rá az esély. Ha azt látom, ami egy éve történik a dilemmám egyre nagyobb lesz.
Viszont az az érzésem, hogy nem ő lesz, aki Pálffyt, Pörzsét és társaikat helyre teszi. És ezt nem is lehet tőle elvárni. Vagy mégis? („Vétkesek közt cinkos aki néma…”)
@nerángass: „Igy akár egyetemes léptékű, azaz emberi…lett, Alföldinek köszönhetően. Miért zavarja ez a sok lihegnyiket….rejtély”
Azért mert Alföldi szerintük buzi, és a buzikat, meg utálják. A szeretetvallás szent könyvében benne van, hogy utálni kell őket.
” Azért néztem meg, mert szeretem a színházat. Szeretem, de nem értek hozzá. Ezért aztán senki se várjon tőlem kritikát. „
A poszt nagyon jó gratula. Szerintem volt benne agy pár mondatos kritika még ha nem is annak szántad.
Ja és ahhoz, hogy kritikát írj nem kell érteni ahhoz amiről írsz. Elég szeretni. És Bárkinek a az alapos megindokolt véleménye érvényes kritika.
@fuhur: A színház szakma. Arról írhatok, hogy valami tetszik vagy sem, de ez leginkább rólam szól, nem a darabról.
Borzalmas helyzet, amikor egy színházigazgató állása (és persze a színház) attól függ, hogy egy rózsaszín inges embernek mi a véleménye. Felforrt a víz, békák! Nem veszitek észre?
Emlékeztek, amikor a rózsaszín inges ember meg a borvirágos orrú karbatett kézzel, fenyegető arckifejezéssel odaállt a médiatörvény vitája alatt Schiffer András mellé a parlamentben, miközben ő a hozzászólását mondta?! Direkt ezért átkolbászoltak a szemközti oldalról… Na, a rózsaszín inges ember akkor írta ki magát a civilizációból. A borvirágos orrú sosem volt benne.
Több mint 80 évvel ezelőtt is :
nol.hu/kult/20110526-nincs_uj_a_nemzeti_nap_alatt
@nerángass: ez most ütött. rossz országba születtem? vagy csak rossz időbe? nem. előbbi. őrület.
OFF
Kezdődik!
„Arató Zsolt, az érdi polgármester sajtófőnöke az Indexnek azt mondta, a vágatlan verzió továbbra is őket igazolja, ezért a médiahatósághoz fordulnak.”
Idézet innen.
index.hu/belfold/2011/05/27/az_rtl_visszautasitja_az_erdi_polgarmester_magyarazkodasat/
@jotunder: Az olasz avantgarde-ból konkrétan a futuristák, és főként Marinetti támogatta. Aki kissé bolond volt, de ez nem mentség arra, hogy művésznek igen gyengécske. A hétköznapi fasizmussal egyáltalán nem a konkrét manifeszt fasizmusra, mint rendszerre akartam utalni, ezért is írtam oda, hogy már előtte is létezett.
Van Sánta Ferencnek egy novellája Nácik címmel. Az nagyjából közelíti, amit mondani akartam, csak én nem tudom ilyen jól megírni… 🙂
dia.jadox.pim.hu/jetspeed/displayXhtml?offset=1&origOffset=-1&docId=1004&secId=96891&qdcId=3&libraryId=-1&filter=S%C3%A1nta+Ferenc&limit=1000&pageSet=1
Kár, hogy nem láttad a Katona (Kamra) néhán évvel ezelőtti Csongor és Tünde-előadását. Én egyébként többre tartom magát a darabot is, mint Madáchét. Filozófiája mélyebb, letisztultabb. De ez ízlés dolga is.
hirszerzo.hu/publicisztika/20110618_pride_2011
beszelo.c3.hu/blog/petocz-gyorgy/szerkesztok-a-blogger-korban