The Brother in Hole
Eredeti szerző: jotunder
Ritkán érez az ember mélységesen együtt Bayer Zsolttal. Kedvenc mérsékelt hangú demokratikus pacsirtánk, ha nem is felháborodásának, de azért néminemű meglepettségének adott hangot a Heti Válaszban, hogy ugye ő, aki szerteszét zsidózta a pájsliját, három műszakban uszult, nyomorult harmincöt milliót kapott egy filmsorozatra, amikor a Jáksó….
Igen, a Jáksó, aki nem jár Békemenetre, nem épít legóból Alaptörvény asztalát, nem ír dörgedelmes nyílt levelet az aktuális ellenségnek, de ezzel szemben ott ül a Heti Hetes közepén, kap kétmilliárd forintot egy Marslakók című szappanoperára.
És nem, nem az történik, hogy megvárják, hogy az első tíz résznek mekkora lesz a nézettsége, és aztán meglátjuk. Nem, megvárjuk mennyi lesz az első négyszáz rész nézettsége és utána meglátjuk, hogy milyen gyorsan adhatunk neki még kétmilliárdot, akkor is, ha kevesebben nézik a Marslakókat mint a nemzeti érzelmű finn lékhorgászokról szóló kétórás dokumentumfilmet az M2-n.
Jáksó László, akiről az Index azt írja az understatements of the century sorozatában, hogy nem rendelkezik jelentős tapasztalattal tévés produkciók gyártásában, pár évig járt egy Kaminsky Fanni nevű hölggyel, aki ma egy Orbán Viktor nevű ember Facebook-oldalát szerkeszti. Ja, és egy ideig a Habonyárpi felesége volt.
Ha Matolcsy a miniszterelnök úr jobbkeze, akkor ez a Habonyárpi valamiféle… Sajnos most így kapásból nem jut eszembe egy frappáns páros szerv, de talán mégis?
Habonyárpi a miniszterelnök úr személyes tanácsadója. Ül mögötte, és időnként elmagyarázza neki a norvég korona árfolyama és az uruguayi szarvasmarha-állomány közötti misztikus összefüggéseket, brit politikatudományi folyóiratokból olvas fel neki ejtőzés közben, megvilágítja neki Habermas kommunikatív cselekvés elméletét. Habonyárpi tud valamit. Valamit, ami kétmilliárd forintot ér akkor, amikor a Magyar Televízió pöcegödörnek sem tud szakmailag korrekt módon kinézni, amikor a büféskisasszony tudósít az OPEC-csúcsértekezletről.
Amennyiben a kedves Olvasónak semmi nem jut eszébe arról, hogy Fluortomi, akkor jó eséllyel emlékszik arra, amikor a Márkus László azt kérdezte: Mi kerül ezen a fotelon hétezerkétszáz forintba?
Mi kerül ezen a Habonyárpin kétmilliárd forintba?
Őt draftolta a New England Patriots az első körben? Megoldotta Hilbert tizenhatodik problémáját? Foxtrott lépésekben eljutott a Déli-sarkra? Ő volt a Hasfelmetsző Jack? (Na ezért már írhatjuk a helyreigazítást: valótlanul híreszteltük, hogy Habony Árpád a Hasfelmetsző Jack, amikor a valóság az, hogy nem is ő.)
Habonyárpi van. Ő a maga válasza a saját ontológiai létkérdésére, ő a Dasein, a Sein, és a Zeit. Mit tudhat ez az ember? Rajtakapta youknowwho-t a Nagymadárházban? Állítólag japán harcművész és koronagondnok, és ő találta ki Orbán kétezerhatos Elvis imitátor imidzsét.
<
p style=”text-align: justify”>Van valahol egy zár, amihez ez a Habonyárpi a kulcs. Egy kétmilliárd forintos kulcs.
@Mészáros Laci: “A malév is pénzkisíboló szervezet volt.
Most, hogy megszűnt, hirtelen mindenki sajnálja 🙂 “
Én nem a MALÉV-ot sajnálom, mert az folyamatosan veszteséget termelt. De volt egy teherszállítási ága is, ami viszont masszívan nyereséges volt. Azt miért kellett beborítani???
@Pelso..:
nem — nem az elmúlt 22 év szól erről. az elmúlt kb 60 év szól erről.
a pártfunkcik a területüket hűbérbe kapták, maguk is vazallusokat kerestek és találtak, és ha a hűbérűr harcba hívta őket, kiállították a megfelelő számú sereget.
ez a társadalom ehhez szocializálódott.
@TrueY:
hát nem tudom, a malév egy cég volt, cégen belül a kimutatásokat lehet úgy tologatni, hogy ez az üzlegág nyereségesebb legyen mint a másik, saját házam táján is előfordul ilyesmi.
nem gondolom, hogy légitársaságok csődmenedzseléséhez jobban értek, mint bármelyik commentelő, ezért nem is nyilatkoznék róla, csak a hírekben szereplő sajátos kontrasztot vettem észre: a malév vesztesége miatt siránkozók hirtelen a malévot kezdték siratni, és külön figyelmet érdemel az a csoport, amely a csődbűntett el nem követését kérte számon (szerintük a malévból a csőd bejelentése előtt ki kellett volna menteni a vagyont és a vagyoni értékű jogokat).
@Mészáros Laci: “cégen belül a kimutatásokat lehet úgy tologatni, hogy ez az üzlegág nyereségesebb legyen mint a másik”
Mondjuk ez igaz. A belső elszámoló árak, kamatok és miazmás kreatívan használhatók. Bár ezeket leginkább a külföldi cégek tudják hatékonyan használni.
“külön figyelmet érdemel az a csoport, amely a csődbűntett el nem követését kérte számon”
Az a baj, hogy nálunk tök természetes, hogy valaki csal. Nagyon szomorú! 🙁
@Emájti: már nyóc éve lopnak? Vagy most szurkoljunk neki, hogy mikor éri utol őket? Vagy elég, ha csak második lesz?
@emem:
A média robotosa
…Olyan műveletlen, mint a kárpótlási föld. Úgy szórja mérgező ostobaságait, mint a parlagfű a maga pollenjét.
Szakmai képzése során fogalmazás gátlót szedettek vele. Ettől szellemi impotenciában szenved, nincs egy termékenyítő gondolata sem. Írásai elvetélnek. Szófordulataival folyton találkozunk, mint régi, kellemetlenkedő ismerőssel, aki mindig visszaköszön, ahányszor az újság szemünk elé kerül. De ez nem akadályozza meg Őt abban, hogy szómenésével ne rondítsa tele a lapot, és ne kenjen minden szennyet a demokráciára, mint falusi ember a budi falára.
Parlagját eke nem háborgatta, új gondolat nem lazította évek óta. Negyven év ideológiaeső lemosta róla a termő réteget, sűrűn átszőtték a (nagyot) csattanó maszlag gyökerei. Semmiféle új eszme nem bír rajta megtelepedni, megeredni, gyökeret verni. Megfojtja a bitorlók sötétje, és minden életet elszív a nyugat aran(y)kája.
Az élőlények között a legfurcsább állat: a mindenkori hatalomhoz simulékony, mint a hal, alázatos mint egy főpincér, hízelgő, mint egy hölgyfodrász. Ha kritizálni kényszerül: gyáva nyúl. A nem engedélyezett eszmén akkorát rúg, mint a ló. Ha leleplezik, tátog mint a hal és visszacsíp mint az angolna. Ha eladják is, a régi gazdához hű, mint a kutya, a megbecsült rabszolga. Az elvárásokkal nem egyező dolgokat nem látja meg, mint a vakond, és felszínre túrja azt, ami hasznavehetetlen.
Az olvasót a buta ember gőgjével magánál is ostobábbnak tartja, lenézi,, és nem jut eszébe, hogy Ő élősködik az olvasón, silány portékát árulva Néki.
Szellemileg olyan toprongyos, hogy egy rendszerváltás gatyája sincs. Kifakult-színehagyott lelkén hamis vörös száradt. Eltompult agyának a tényeken kicsorbult fogaskerekei lötyögnek a hazugság tengelyén a régi eszmerendszer SZU-ette dobozában, de mégis a régi zene szól belőle, mint az ócska verkliből.
Szerencséjére a „szociális otthonba” vágyók, vevők az Ő nosztalgia slágereire, az „azért régen jobb volt” kezdetűre, és megriadnak az új, progresszív Csurka rocktól, mely mást, többet követel: nyitottabb elmét, igazlátó szemet, realitásérzéket, és nem a vörös paradicsom álmát!
Valamikor a vézna tehetségén lötyögött a papírruha, alig takarta nem létező szemérmét. A Szabad Európa szellője gyakran leleplezte szemérmetlenségét, de Ő túlélte a szabad Európát is! A gerinctelenek mindig nagy túlélők! Addig uszított a vállalkozók „rablása ellen”, amíg maga lett a (kéz)tördelő szerkesztőből, az üldözött burzsuj helyett, irigyelt burzsuj, újgazdag sajtóvállalkozó.
Lásd még: Ady:”A legszomorúbb állatok.” Című cikkét 1902