Út a mexikói VB-ig (25 éve ilyenkor)

Eredeti szerző: szempontpuska

Február 8-14

Folytatjuk múlt héten megkezdett időutazásunkat. Vissza 1986 februárjának második hetébe. LamiÁrpád vendégszerzőnk a kalauz, tartsatok velünk!

Folytatódik az az uborkaszezon (a magyar pályákon!), a sportsajtóban egy optimista cikk: „Találkoztam boldog csepeliekkel is”. Ma már alighanem azt sem tudják sokan, hogy volt valamikor egy csepeli focicsapat, nemhogy az idézett filmre emlékeznének… . Persze, a cikktől függetlenül a csapat aztán simán kiesett az idény végén, és mire megint visszakerült, kis túlzással Csepel sem volt.

Apropó, uborkaszezon: a sportnapilap ellátogatott egy szürke hétköznap az MLSZ-be, ahol azért persze lázas munka folyt, Rákosi, Ziegler intézkedik, a gazdasági igazgatónak, Mesterházy Sándornak pedig éppen a benidormi edzőtábor elszámolását adja át Österreicher Emil – jó hír, hogy még maradt is egy kis pénz. Egy másik szobában a közelgő játékvezető-bál meghívóit gépelte az egyik munkatárs, Czékus Lajos pedig elbüszkélkedett a nemrég beszerzett Commodore 64-el.

Commodore 64

Szomorú kotelessége is volt az MLSZ-nek, ekkor „helyezték végső nyugalomba” a 80 éves korában elhunyt Sebes Gusztávot, beszédet mondott Terpitkó András és Lantos Mihály.

A – csapatok által – már akkor sem túlságosan komolyan vett MNK negyeddöntő mérkőzéseit már egy héttel előtte már elkezdték beharangozni, a nyolcas mezőny mindegyik csapatának „készülődéséről” részletesen beszámoltak. A legnagyobb érdeklődés a Nyíregyháza-FTC párosítást kíséri; Pusztai László szakosztályvezető beszámol arról, hogy Jancsikát átadták a Novák-edzette Volánnak, Koch lábadozik, Deákkal szerződést bontottak, Pölöskei jó formában van. Mindenesetre a 16 között már csak 7 elsőosztályú csapat volt, csak egy mérkőzést rendeztek és úgy általában az volt a benyomás, hogy ezt is le kell gyorsan zavarni, úgyis a VB a lényeg.

A túrák is folytatódtak, néhány csapat a kies NDK-ba utazott, a válogatottakkal kiegészült Honvéd pedig Jugoszláviában vett részt egy négyes tornán, ahol sikerült elcsípni a negyedik helyet.

Néhány légiósunkkal nagyobb interjú is készült, Kolár Bandi – aki eligazolt a később KEK negyeddöntőbe jutó Újpestből, hogy ugyanabba a KEK negyeddöntőbe jusson finn csapatával – beszámol a tóparti, szaunás házukról Finnországban, a mannheim-i Török József pedig arról a szédületes iramról, amit a Bundesligában tapasztalt, ott „egyszerűen nincs idő lekezelni a labdát”. Az akkoriban Franciaországban játszó Burcsa pedig kétszeresen is negatív Kasszandrának bizonyul, hiszen előbb azt fejtegeti, hogy „annyira nem jók a franciák” (igen, már megint ők, kár, hogy nem olvasták a magyar sajtót anno, kicsit visszavettek volna az arcukból), később arról elmélkedik, ő már beletörődött, hogy soha nem lesz magyar válogatott, egyszerűen elfelejtették. Akik olvassák ezeket a sorokat, többségükben nyilván emlékeznek, a mexikói VB-n például Iraputato-ban játszott pályán volt egy Burcsa nevű játékos is.

Burcsa

A VB mezőnyét bemutató sorozatban az NSZK és Franciaország kerül sorra, az előbbi kapcsán Schuster hiányát valamint a németek nehéz VB csoportját emelik ki, de természetesen ők mindig mindenhol esélyesek (mint tudjuk, a döntőig eldöcögtek). Ami a gall-kakasosokat (…) illeti, ismét azt kell, hogy olvassuk, egyelőre csak hazai pályán bizonyítottak.

Mellesleg átigazolási szezon is van, a legnagyobb hír (…) ezen a héten a Kurucz-Selyem csere a Videoton és a Debrecen között. Néhány csapat itthon maradt és edzőmeccseket játszott, ilyen volt a Fradi is, amelyet – többek között Törő góljával – otthon győz le a Dunaújváros. Pár napra rá aztán a Fradi kilencet rúg a Pápának, a Kvaszta-Palkovics ékpár (…) vállalja a gólok nagy részét.

És persze belefér egy kis múltidézés is, Szűcs Lajos a Vasas Izzóról nosztalgiázik egy kicsit (a teljes P. Mobil kijárt a meccseikre, és hangosan szurkoltak), és a 75 éves Bíró Sándort is köszönti a sajtó: jobban utánanézve ő nem volt akárki, amellett hogy – bagatell – VB ezüstérmes és az év labdarúgója 1940-ben, 14 éven át stabil válogatott, először 1932-ben Németország ellen (győztes meccs, de kifütyülték a csapatot, mondván „nem elég nyerni, szépen is kell játszani ..”), utoljára 1946-ban. Csapattársa volt az elsőn Sárosi, Avar és Toldi, míg az utolsón Puskás és Szusza.

<

p style=”text-align: justify”>Visszatérve a „jelenbe”, a török ligában remekeltek a magyarok, a Milanban gólt szerzett a 18 éves új csillag, Maldini (akkoriban még el kellett magyarázni, hogy ő a nagy Maldini fia), Franciaországból pedig további részletes beszámolókat olvashatunk a – számunkra alig követhető és még kevésbé érdekes – Tigana-Tapie-Hidalgo botrányról; nem is tudom, hogy fognak ezek a franciák felkészülni rendesen arra a VB-re.

<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16528588-69878d50aff12' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16528588&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16528588-69878d50aff12&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16528588-69878d50aff12' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>