Vadászat liberális értelmiségiekre avagy a böbék
Eredeti szerző: jotunder
Jogi képviselőnk kicsit szaporábban veszi a levegőt a szükségesnél, ezért a posztban a szokásosnál gyakrabban fog feltűnni a böbe kifejezés. A böbe az egy olyan nő, aki pénzért tesz szolgálatokat férfiaknak, és érdekes ruhákban szokott járni az utcán. Gondoljanak — mondjuk — egy bohócnak öltözött töltőtolljavítónőre. Például.
A Mandiner böbéi ma Ludassy Máriát támadták meg. Egy olyan hatalom böbéiről van szó, amely hatalom gyakorlatilag bármit megtehet, és hát ha belegondolok, meg is teszi azt a bármit. Emlékszünk még Kádár János KISZ-es böbéire, akik úgy gondolták, hogy ezer évig fog világítani a vöröscsillag, így egybeírva, hát ilyenek ezek is, without the charm, ahogy boldogult Gore Vidal mondaná.
A Mandiner, a Konzervatórium és a Jobbklikk gyakorlatilag másról sem szól, mint az egyre agresszívabb uszításról a liberális értelmiség ellen. Az, hogy ezt főnökük (NT) vagy mentoruk (MAK) böbéiként teszik, az majdnem mindegy. A célpont a lényeg. A Mandiner megteremtette saját, pszichopata közönségét, gondosan nevelte ki a maga elmebeteg műnácijait, akik a gyilkosságokról ábrándozástól elégülnek ki. És közben rendes böbeként felvették a honoráriumot minden egyes numeráért (a numera az egy szám — mint, mondjuk, a kétszázötvenkilenc).
Ludassy Mária bűne az volt, hogy NB III-as eszmetörténésznek nevezte Molnár Tamás amerikai filozófust, akiről kutatóintézetet óhajt elnevezni a Hatalom. Az a Hatalom, amelyik tegnap hallott róla először, de máris elfelejtette a nevét. Valamelyik böbének kell egy igazgatói poszt, meg a zsé. Ahol a zsé végre nem a zsidókat jelenti, hanem azt, amiről ez a történet valójában szól.
Molnár Tamás a Decline of the Intellectual szerzőjeként lett ismert amerikai konzervatív értelmiségi körökben, és nálam az „ismertnek lenni amerikai konzervatív értelmiségi körökben” lényegesen az NB III szintje felett van. Igen, én azt gondolom, hogy Molnár Tamás a maga területén elismert volt, és bár valóban voltak kapcsolatai a francia szélsőjobboldallal, de a belga antifasiszta ellenállással is voltak kapcsolatai, és emiatt majdnem ki is végezték Dachauban. Az, hogy valaki támadja a II. Vatikáni Zsinatot, körülbelül annyira érdekel, mintha a III. Andorrai Kelkáposztafőzést támadná. De őszintén: nem mindegy, hogy én mit gondolok Molnárról? Hát vagyok én egy filozóf?
A Mandiner azt inszinuálja (ilyen szavakat használok, nagyon fel lehetek horgadva), hogy Ludassy „adminisztratív rendszabályokkal küzdött” Molnár Tamás ellen. Ehhez azért elég vastag arcbőr kell, tekintettel arra, hogy Ludassy soha életében nem volt olyan pozícióban, hogy bármi ellen is adminisztratív rendszabályokkal küzdhetett volna. Szemben például a KIM-es böbékkel.
Már többször leírtam. A mandineres, jobbklikkes, konzervatóriumos böbék filozóf strócijai (ahol a stróci egyfajta főnök, mint például a bohócruhába öltözött töltőtolljavítónő felettese) huszonöt éve nem csináltak semmit. Semmit a világon, azon túl, hogy maguk is böbékké váltak. És senki sem akadályozta őket abban, hogy Molnár Tamások vagy Lukács Györgyök legyenek, főleg nem Ludassy Mária, aki egy hörcsögöt sem tudna megakadályozni abban, hogy megegye a kicsi reggelijét.
Ez az egész a Hatalomról szól. Fillérekről, amit a Hatalom a böbéknek lök cserébe azért, hogy azok ártsanak a Hatalom vélt vagy valós ellenfeleinek. Nem akarok még egy ilyen Hatalmat. Olyan Hatalmat sem akarok, amelyik a MAK-okkal, SM-kal és a LA-okkal teszi azt, amit ezek most a liberális értelmiségiekkel tesznek. Minden ellenszenv dacára vagyok kénytelen ezt leírni, mert tudom, hogy lesz rá igény. Én egyáltalán nem akarok Hatalmat látni ebben az országban. Persze majd pont tőlem fogják megkérdezni…
Itt éppen valami borzasztó történik. Inkább szánalmas, mint félelmetes, de azért borzasztó. A tehetségtelen senkik kivagyisága borzasztó: az a tudatuk, hogy büntetlenül tehetnek meg bármit, de tényleg bármit ebben az országban. Ebben a Böbeországban, hogy a nagy klasszikust idézzem, bárkire is gondolok.
„Értelmiségi rendszerváltás kell” — írja a böbe. Ezt értjük. Ennél a mondatnál ebben az országban kevés mondatot értünk jobban.
Azért írtam ezt le, mert így valamivel könnyebb elviselni ezt az egészet. Tudom, hogy szentimentális hülye vagyok, de ezerszer jobb szentimentális hülyének lenni, mint böbének. Egy napon valószínűleg rájövök, hogy már semmi közöm sincs Magyarországhoz, hogy én egy idősödő professzor vagyok valahol, ahol a diákok néha összekeverik Budapestet Bukaresttel. Még áltatom magam egy ideig.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16520063-6ae6b678b7dc1' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16520063&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16520063-6ae6b678b7dc1&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16520063-6ae6b678b7dc1' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
@Alfőmérnök: Ez nem a Mandiner. Egy.
@Wolff:
ez molnár világnézete, kicsit leegyszerűsített formában, pontos fogalommagyarázat és érvelés nélkül.
könyveiben sokmindent részletez, világosabbá tesz, történetileg elemez.
maninerék egy része azokat nem olvassa, viszont ezzel a leegyszerűsített verzióval szerintem sok magyar jobboldali egyetért.
például mezei balázs, dsc is.
@Wintermoots:
kicsi, erős de nem bürokratikus állam+az erkölcsök felett őrködő államtól elválasztott katolikus egyház+keresztény világnézeti alapokon álló szellemi elit+erős katonaság=lehet hogy jó társadalom.
fentiek teljes hiánya= dekadencia, káosz, gyengeség.
@Wintermoots: És mert a fentieknek teljes hiánya van, ezért most leszavazzák a magyar jobboldalon a fideszt ?
@ez a Kígyó éve:
nem, csak megemlítik, hogy bár a liberális kritizálók tévednek,ugyanis a fidesz éppen a nép akaratának érvényesülését segíti elő a központosítással és a diktatórikus vonásokkal, viszont a konzervatívok semmiféle demokrácia iránt sem lelkesednek ill. a kínai egypártrendszert dicsőítő könyvet ajánlanak olvasásra a heti válasz véleményrovatában.
Maoista konzervatívok ?
@Wintermoots: „kicsi, erős de nem bürokratikus állam+az erkölcsök felett őrködő államtól elválasztott katolikus egyház+keresztény világnézeti alapokon álló szellemi elit+erős katonaság=lehet hogy jó társadalom”
Sajnos, a termelőerők jelenlegi fejlettsége – vagy ideológiailag kevésbé terhelt megfogalmazással: a versenyképességhez szükséges mai kompetenciák megkövetelte viszonyok – mellett ez a kombináció egészen bizonyosan nem jöhet létre, amúgy valójában minden korra és közegre nézve utópisztikus elképzelés.
Először is, a központosított egyházak, mint jelesül a katolikus, sohasem a társadalom, hanem az alávetettek erkölcseire vigyáztak: az erkölcstelen hatalom és a még erkölcstelenebb felsőpapság által gyakorolt gazdasági és gazdaságon kívüli kényszer ideológiai hadtesteként működtek. Az államtól elválasztott katolikus egyház ideológiai zárvány, ahol teheti, visszamászik a politikai hatalomba vagy a politikai hatalom kiszolgálói szerepébe, és kifejezetten az erőszakos, „morális” területre túlterjeszkedő állam hívei, mert hiszen csak ez tudja érvényesíteni ideológiai monopóliumukat . Az önszerveződő protestáns egyházak képesek voltak valamilyen közösségi erkölcsi önkorlátozás érvényesítésére, de itt a társadalmi önszervező mozzanat volt a lényegi elem, nem a vallási – mert ha így lett volna, akkor a katolikus közegnél is ezt tapasztaljuk. Tehát a vallási elem nem nélkülözhetetlen eleme a közösségi erkölcsi késztetéseknek, miért is lenne az. Specifikusan: ha jól megfigyeljük, keresztény erkölcs egyébként nem létezik, csak hivatkozásként: az „újszövetségi tanok” egy világvégét váró messianisztikus közösség értékrendjét tükrözik, amelynek tartós gyakorlati megvalósítása egészen bizonyosan káoszt és az igazságtalanság és jogfosztás tombolását hozná el. Amikor „keresztény erkölcsről” beszélnek, valójában a Tanach és a Talmud komplex törvényi kánonjáról beszélnek, amelyből ki vannak véve a zsidó vallási gyakorlat elemei (kasrut stb.).
De ez mellékszál, nem ez a baj az elgondolással, hanem az, hogy a vallási ideológiák kizárólagosak, nem képesek és nem hajlandóak magukat ismeretelméleti alapon sem és összehasonlító valláselméleti alapon sem megméretni, a termelőerők jelen fejlettségi állapotában pedig elkerülhetetlen, hogy a társadalom vagy legalábbis a tág értelemben vett értelmiség kritikailag viszonyuljon saját elmélet- és modellalkotó tevékenysége termékeihez. A jelen társadalmak versenyképességét így alapvetően az ideológiai, modellalkotó, elméletalkotó, tudományos teljesítmények reflektált összemérése, folyamatos versenye, és az ehhez elkerülhetetlen sokszínűsége adja. Ebben a közegben a „keresztény világnézeti alapokon álló szellemi elit jó eséllyel elvérzik, vagy ha nem, akkor a maga kereszténységére kell olyan módon reflektálnia, ami az egyházi tanító hivatalhoz képest eretnekké teszi. Jó eséllyel a „keresztény világnézeti alap” így semmi mást nem jelent, mint a konkurencia ideológiai-hatalmi alapú kizárását a hatalom közeléből (azazhogy ők nem zsidók, tehát előjogaik vannak stb.). És így erős hadsereget se igen lehet fenntartani, ugyanis a mai erős hadseregek nem kereszteslovagokra épülnek, állnak, hanem a köréjük vont ideológiai korlátokat értelmezni sem képes magasan minősített alkalmazott kutatókra és technikai szakemberekre.
Amit én megvalósíthatónak és kívánatosnak látok a fenti kombinációból, az tehát sokkal közelebb áll a klasszikus neokon elgondolásokhoz: erős, kicsi állam, belül ideológiai szabadság és verseny, joguralom, melyet csak a biztonsági és expanziós követelmények korlátoznak, kifelé a „szabadság és prosperitás” rendjének proaktív és preventív terjesztése, a teljesítményre, az erőre és a szabadságra meg prosperitásra alapozott közösségi ideológia, minden egyéb, pláne vallási természetű megkötés nélkül.
@Alfőmérnök: Ah, az az utánozhatatlan „konzervatív” stíl. Szóval ha nem gyászolják kellő mértékben, az ugyanaz, mint ha örülnének a halálának, ahogy te tennél Heller esetében? Úgy olvashatod te Molnárt, ahogy Otto Nietzschét.
@Montefiore:
persze, sokféleképpen lehet ellenérvelni.
Molnár természetesen ismerte ezeket a gondolatokat, de tudjuk hogy ellenezte a liberális hegemóniát, ahol az egyház és az állam alárendelődik a civil társadalomnak, mely, idézem „nem ismer el sem fegyelmet, sem erkölcsöt sem közjót”. van erről is könyve.
azt gondolja, hogy az ember közösségi lény, a közösség pedig több mint tagjai összessége, saját java van, ez közjó. azokat az embereket, akik maguktól nem látják be, hogy ez az érdekük, hogy így valósíthatják meg szabadságuka,t az állam intézményei révén a közjó követésére, a normák betartására kényszeríti .
Az egyház pedig az ember erkölcsi nevelésén túl a társadalmi rend tekintélyét is megalapozza, sőt, az ember életének is értelmet ad, hiszen egy isten által uralt kozmikus rend részeként kezeli. Molnár szerint a jog, a törvények is emberfeletti, isteni megalapozással kell bírjanak és az egyház feladata állandóan emlékezteti az embereket az isteni alap jelenlétére és hatalmára. (az intézményellenes, önszerveződésre hajlamos protestantizmust elveti)
szerinte a galilei-perben is csak annyi történt, hogy az egyház tette a kötelességét és védelmezte a társadalmi és isteni rendet az állandóan változó, természettudományos világképpel szemben, melyből (egyebek mellett) a jelenleg hatalomra került civil társadalom erejét nyeri, eredmény a dekadencia, a „pusztító pluralizmus”.
a technikai fejlődésben is veszélyeket lát, elveti az abortuszt, az eutanáziát, stb. stb.
Turgonyi Zoltán magyar filozófus szerint Molnár gondolatainak nagy része valaha közismert és elfogadott, mára már sokakat megbotránkoztató alapigazság
@aronsatie: Ostoba patkány.
@Wintermoots:
azért elgondolkodtató, hogy a mai konzervatív értelmiség nem csak kedveli molnárt, hanem kifejezetten egyetérteni látszik vele számos dologban
@Alfőmérnök: ajajj, te lassan beberregtetheted a Cenzúra márkájú sírógépedet, hogy kidobtak. Látom én.
@oOoOoO: egy hetet kapott. szóltam neki, hogy ne csinálja. engem nem zavar, ha részegen kommentel, de ne patkányozzon.
@Alfőmérnök: Örvendek. Részemről aronsatie.
@Wintermoots: az ország tele van sértett, boldogtalan, dühös emberekkel. jó részük, esetleg némi joggal, azt gondolja, hogy nem ő felelős azért, mert az élete nem úgy alakult, ahogy akarta. és valakibe rohadtul bele akar rúgni. az interneten elég biztonságosan lehet rugdosódni, általában nem lesz senkinek semmi baja belőle.
@jotunder:
ezt lehet hogy nem nekem szántad.
én konkrétan arra gondoltam, amit pl. turgonyi zoltán írt, és általában molnár túlzottan komolyan vételére.
@ALFI: Vicces fiú, csak nem képzeled, hogy keresgélek? Hát ki vagy te? Te magad linkelted ide a mandineres gyászposztot Molnárról, nem volt nehéz a kommentek közt észrevenni, mekkora taplóságot írtál. Ahelyett hogy beismernéd, netán, uram bocsá’, elnézést kérnél, szerinted az a hibás, aki észrevette. A mandineres mélydagonyában nyilván fel sem tűnik az ilyesmi. Idejössz, és persze elvárnád, hogy az úri közönség tagjaként szóljanak hozzád. Hát megérdemled?
@Wintermoots: szerintem ezek a nagy felhorgadások arra, hogy II.Vatikáni Zsinat, meg mitomén, annyira életidegenek, hogy nyilvánvalóan sértettség van mögötte. Molnár kiválóan alkalmas arra, hogy teljesen megzakkant emberek zászlajukra tűzzék.
@Wintermoots: „persze, sokféleképpen lehet ellenérvelni.
Molnár természetesen ismerte ezeket a gondolatokat, de tudjuk hogy ellenezte a liberális hegemóniát, ahol az egyház és az állam alárendelődik a civil társadalomnak, mely, idézem „nem ismer el sem fegyelmet, sem erkölcsöt sem közjót”. van erről is könyve.”
Sokféleképpen lehet ellenérvelni, de az így kialakuló leírások nem egyenértékűek. Az nem érv egy leírás ellen, hogy „sokféleképpen lehet”… Úgy is lehet, hogy a világ végromlása azért következett be, mert már nem áldozzák fel a szakrális királyokat évente a termékenységistennő ünnepén, azelőtt a só is sósabb volt, a kisgyerekek meg jólneveltek, de ha majd megértjük a delfinek nyelvét, akkor újra kezdődik a történelem. Meg még igen sok igazolhatatlan állítás tehető.
Én nem egyszerűen egy másik leíró modellszerűséget állítottam szembe a Molnár itt taglalt téziseivel, hanem a fórum szűkös terjedelmi keretei között illusztráltam, hogy az ő állításai egyrészt definíciós hibákkal és önellentmondásokkal terheltek, másrészt konkrét közismert történelmi eseményekkel és folyamatokkal igazolható, hogy nyilvánvalóan hibás leírásai az eseményeknek és folyamatoknak. Szóval az itt taglalt molnári tézisek egészen biztosan hibásak… Hogy „továbbgondolható”, meg „termékeny gondolat”, az lehet, de az nem függ össze a koherenciájával és a tényszerűségével.
@Montefiore: Láthatóan nem ismered Molnár műveit.
@Montefiore: Láthatóan nem ismered Molnár műveit.
„
Hadd ajánljak egy komoly szellemi gyakorlatot azoknak, akik az ignorancia módszertanát követik. Vegyék elő Molnár Tamás Az értelmiség alkonya című könyvét (magyarul megjelent saját fordításomban 1996-ban), alaposan olvassák végig, majd írjanak róla három recenziót: egy méltatót, egy bírálót és egy olyat, amely rámutat mind az érdemekre, mind a hibákra. Ez utóbbiban a legjobb belátásuk szerint törekedjenek arra, amit tárgyilagosságnak nevezünk. Vajon mire jutnának e személyek a gyakorlat során? Meglehet, a bíráló recenzió áll majd közelebb felfogásukhoz. Legyen. De megőrizhető lenne-e az ignorancia módszertana? Nem hiszem. Molnár Tamás tájékozottsága, érvelése, meglátásainak ereje kétségtelen. S ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem kifogásolható; hiszen a bírálatnak helye van. Ám intellektuális tisztesség kérdése, hogy ezt mellőzés vagy alapos elemzés útján érjük-e el.”
mno.hu/migr_1834/a_gondolkodas_batorsaga-220583
„
Hadd ajánljak egy komoly szellemi gyakorlatot azoknak, akik az ignorancia módszertanát követik. Vegyék elő Molnár Tamás Az értelmiség alkonya című könyvét (magyarul megjelent saját fordításomban 1996-ban), alaposan olvassák végig, majd írjanak róla három recenziót: egy méltatót, egy bírálót és egy olyat, amely rámutat mind az érdemekre, mind a hibákra. Ez utóbbiban a legjobb belátásuk szerint törekedjenek arra, amit tárgyilagosságnak nevezünk. Vajon mire jutnának e személyek a gyakorlat során? Meglehet, a bíráló recenzió áll majd közelebb felfogásukhoz. Legyen. De megőrizhető lenne-e az ignorancia módszertana? Nem hiszem. Molnár Tamás tájékozottsága, érvelése, meglátásainak ereje kétségtelen. S ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem kifogásolható; hiszen a bírálatnak helye van. Ám intellektuális tisztesség kérdése, hogy ezt mellőzés vagy alapos elemzés útján érjük-e el.”
mno.hu/migr_1834/a_gondolkodas_batorsaga-220583
@Alfőmérnök: Én kíváncsian várom, hogy végre saját magad is megszólalj. Már a sértegetésen és a „nem ismered Molnár műveit”-en túl. Eddig ugyanis csak tekintélyérveket hallottunk tőled. Volt Molnár tekintélyérv (érdemes rá odafigyelni, ezt koncedáltam) most pedig jön aMezei tekintélyérv – ami viszont tele van frusztrációval. És quijotizmussal. Azért az MNO-ból beszólni a New York Timesnak, az is egy komplexus.
Valójában nem világos mit akarsz: olvassuk el Molnárt – ezt itt már jó néhányan eflogadták, szóval vissza az egyes mezőre, vagy pedig csak azért mert te hiszel Molnérnak mi is higgyünk (bocsánat a megfogalmazásért, de érvet tőled még nem hallottunk itt és ma) – ehhez viszont valamit végre nyújtanod kellene.
@Alfőmérnök: Én kíváncsian várom, hogy végre saját magad is megszólalj. Már a sértegetésen és a „nem ismered Molnár műveit”-en túl. Eddig ugyanis csak tekintélyérveket hallottunk tőled. Volt Molnár tekintélyérv (érdemes rá odafigyelni, ezt koncedáltam) most pedig jön aMezei tekintélyérv – ami viszont tele van frusztrációval. És quijotizmussal. Azért az MNO-ból beszólni a New York Timesnak, az is egy komplexus.
Valójában nem világos mit akarsz: olvassuk el Molnárt – ezt itt már jó néhányan eflogadták, szóval vissza az egyes mezőre, vagy pedig csak azért mert te hiszel Molnérnak mi is higgyünk (bocsánat a megfogalmazásért, de érvet tőled még nem hallottunk itt és ma) – ehhez viszont valamit végre nyújtanod kellene.
@Wolff: Pontosan azt akarom, hogy olvassátok el Molnárt, utána ítélkezzetek. Meg is mondtam, hogy szerintem melyik műveit. (És hozzáteszem még: moly.hu/konyvek/molnar-tamas-a-modern-kor-tunetek-es-ellenszerek Igaz, ennek nagy része Jean Renaud szövege Molnárról) Utána kifogásolhatjátok a megállításait, és azokon vitatkozhatunk.
Az itt megszólalók közül egyedül Wintermoots tűnik olyannak, aki figyelmesen elolvasta néhány szövegét. Vele esetleg látnám értelmét a párbeszédnek, de nem érzem úgy, hogy kifejezetten az enyémmel ellentétes lenne a véleménye.
@Wolff: Pontosan azt akarom, hogy olvassátok el Molnárt, utána ítélkezzetek. Meg is mondtam, hogy szerintem melyik műveit. (És hozzáteszem még: moly.hu/konyvek/molnar-tamas-a-modern-kor-tunetek-es-ellenszerek Igaz, ennek nagy része Jean Renaud szövege Molnárról) Utána kifogásolhatjátok a megállításait, és azokon vitatkozhatunk.
Az itt megszólalók közül egyedül Wintermoots tűnik olyannak, aki figyelmesen elolvasta néhány szövegét. Vele esetleg látnám értelmét a párbeszédnek, de nem érzem úgy, hogy kifejezetten az enyémmel ellentétes lenne a véleménye.
jav. megállapításait
jav. megállapításait
@Alfőmérnök:
te sem gondolhatod komolyan, hogy az lenne a megoldás, amit ő javasol…trón és oltár szövetsége, annak minden velejárójával…bizonyos szempontból még elnyomóbb lenne, mint a „horthy-rendszer” volt. nem véletlen, hogy már pl. hörcher ferenc is úgy írt róla, hogy eszmevilágának számos fontos eleme vállalhatatlan (mezei meg turgonyi számára ez nem egészen így van).
szépen hangzik, meg bizonyos kritikák jogosak, de amit molnár elképzel, abból az emberek többsége aligha kérne. én sem.
@Alfőmérnök:
te sem gondolhatod komolyan, hogy az lenne a megoldás, amit ő javasol…trón és oltár szövetsége, annak minden velejárójával…bizonyos szempontból még elnyomóbb lenne, mint a „horthy-rendszer” volt. nem véletlen, hogy már pl. hörcher ferenc is úgy írt róla, hogy eszmevilágának számos fontos eleme vállalhatatlan (mezei meg turgonyi számára ez nem egészen így van).
szépen hangzik, meg bizonyos kritikák jogosak, de amit molnár elképzel, abból az emberek többsége aligha kérne. én sem.
(turgonyi zoltán szerint az alábbiak a legfontosabb kérdések, melyeket molnár nyomán fel kell tenni.
1.vajon nem épül-e hibás előfeltevésekre az egész modernitás?
2.Csakugyan az egyénből és jogaiból mint – Dworkin szavával élve – „adukból” kell-e kiindulnunk és minden egyebet, akár a társadalom mint olyan jövőjét is ezeknek alá-rendelnünk?
3.Jó-e, hogy a parlamentekben részérdekeket képviselőszemélyek ülnek, s a közjónak magának nincs felelőse?
4.Hogyan lehet józan ésszel azt feltételezni, hogy a kizárólag egyéni érdekeket követőemberek visel-kedésének összjátékából harmónia születhet?
5.Nem felelőtlenség-e egy spekulatív egyenlőség-eszme nevében eltüntetni a nemi különbsé-geket, tovább mélyítve a család intézményé-nek válságát és a nyugati világ ezzel minden bizonnyal szoros kapcsolatban álló népesedési katasztrófáját?
6.Érdemes-e szenvelegni a mo-dern társadalom „értékválságán” és a tisztán procedurális demokráciának arra való képte-lenségén, hogy igazi érzelmi kötődést és loja-litást váltson ki maga iránt, ha közben ugyan-ezen szenvelgők ragaszkodnak az erkölcsi pluralizmushoz?
7.Lehet-e a Nyugat identitá-sának lényege az, hogy magánüggyé teszi az identitásválasztást?
8.Lehet-e hogy pluralizmus csupán látszólagos, mert a piac logikája még csak esélyegyenlőséget sem biz-tosít az összes életformának, hanem egy bizonyos, azonnali kielégülést kereső szelle-mileg igénytelen magatartás tömegessé válását biztosítja, ami egyszerre idézi fel a társa-dalom barbárságba süllyedésének és az embe-rek elgépiesítésének veszélyét?
9.Lehet-e tartó-san működőképes egy minden szakrális alapot nélkülöző civilizáció?
szerintem ebből mondjuk az utolsó érdekes, a többi kérdés már eleve rosszul feltett, manipulatív, hibás előfeltevésekre épül, igénytelen stb.)
(turgonyi zoltán szerint az alábbiak a legfontosabb kérdések, melyeket molnár nyomán fel kell tenni.
1.vajon nem épül-e hibás előfeltevésekre az egész modernitás?
2.Csakugyan az egyénből és jogaiból mint – Dworkin szavával élve – „adukból” kell-e kiindulnunk és minden egyebet, akár a társadalom mint olyan jövőjét is ezeknek alá-rendelnünk?
3.Jó-e, hogy a parlamentekben részérdekeket képviselőszemélyek ülnek, s a közjónak magának nincs felelőse?
4.Hogyan lehet józan ésszel azt feltételezni, hogy a kizárólag egyéni érdekeket követőemberek visel-kedésének összjátékából harmónia születhet?
5.Nem felelőtlenség-e egy spekulatív egyenlőség-eszme nevében eltüntetni a nemi különbsé-geket, tovább mélyítve a család intézményé-nek válságát és a nyugati világ ezzel minden bizonnyal szoros kapcsolatban álló népesedési katasztrófáját?
6.Érdemes-e szenvelegni a mo-dern társadalom „értékválságán” és a tisztán procedurális demokráciának arra való képte-lenségén, hogy igazi érzelmi kötődést és loja-litást váltson ki maga iránt, ha közben ugyan-ezen szenvelgők ragaszkodnak az erkölcsi pluralizmushoz?
7.Lehet-e a Nyugat identitá-sának lényege az, hogy magánüggyé teszi az identitásválasztást?
8.Lehet-e hogy pluralizmus csupán látszólagos, mert a piac logikája még csak esélyegyenlőséget sem biz-tosít az összes életformának, hanem egy bizonyos, azonnali kielégülést kereső szelle-mileg igénytelen magatartás tömegessé válását biztosítja, ami egyszerre idézi fel a társa-dalom barbárságba süllyedésének és az embe-rek elgépiesítésének veszélyét?
9.Lehet-e tartó-san működőképes egy minden szakrális alapot nélkülöző civilizáció?
szerintem ebből mondjuk az utolsó érdekes, a többi kérdés már eleve rosszul feltett, manipulatív, hibás előfeltevésekre épül, igénytelen stb.)
(valahol egészen ijesztő ez az egész, valaki teljesen komolyan veszi molnárt)
(valahol egészen ijesztő ez az egész, valaki teljesen komolyan veszi molnárt)
@Wintermoots: Az általam olvasott műveinek 80%-a (történeti és fogalmi) elemzés – ezek a számomra értékes, izgalmas részek -, a javaslataival általában vagy nem értek egyet, vagy homályosak a számomra. Az egyértelmű, hogy a mostani világrendet, amit liberális hegemóniának (máskor meg máshogy) hív, egy instabil és átmeneti konstrukciónak tartja, amiben szvsz van is igazság.
@Wintermoots: Az általam olvasott műveinek 80%-a (történeti és fogalmi) elemzés – ezek a számomra értékes, izgalmas részek -, a javaslataival általában vagy nem értek egyet, vagy homályosak a számomra. Az egyértelmű, hogy a mostani világrendet, amit liberális hegemóniának (máskor meg máshogy) hív, egy instabil és átmeneti konstrukciónak tartja, amiben szvsz van is igazság.
écrasez l’infâme
(_nem_ személyekre értendő!)
écrasez l’infâme
(_nem_ személyekre értendő!)
@Alfőmérnök:
a javaslataival általában vagy nem értek egyet, vagy homályosak a számomra.”
akkor itt azt hiszem én le is zártam a témát:)
@Alfőmérnök:
a javaslataival általában vagy nem értek egyet, vagy homályosak a számomra.”
akkor itt azt hiszem én le is zártam a témát:)
@Wolff:
„Azért az MNO-ból beszólni a New York Timesnak, az is egy komplexus.”
Miért lenne az? Amikor a NYT véleményeket (opinion pieces) publikál akkor definíció szerint nem tévedhetetlen; hiszen a vélemények nem tényekről szólnak, hanem azok szubjektív interpretációi. De még amikor tényekről van szó, akkor is megesnek méretes tévedések: a legjobb példa a (relatív) közelmúltból az ahogyan a NYT „tálalta” a Duke Egyetem lacrosse játékosai által el(nem)követett nemi erőszakot.
Stuart Taylor, Jr. (maga is egy korábbi NYT riporter és jogi tudósító) és KC Johnson (történelmet tanító egyetemi tanár) az „Until Proven Innocent: Political Correctness and the Shameful Injustices of the Duke Lacrosse Rape Case” c. könyvükben igencsak „beszólogatnak” a NYT-nak (pl: „Now at the head of the guilt-presuming pack, The New York Times vied in a race to the journalistic bottom with trash-TV talk shows […]”). Ugyanakkor elismerik hogy az első NYT riporter aki a sztoriról írt, Joe Drape, valóban megpróbálta kideríteni hogy mi történt — mindaddig amíg a szerkesztője le nem vette a témáról… mert olyan írásokat kívánt ami inkább az ügyész narratíváját támogatta, illetve a rassz-szex-„osztályharc” aspektust domborította ki, nem pedig a megvádolt diákok ártatlanságára mutató bizonyítékokon időzött.
books.google.ca/books?id=VKROIoKzYtQC&pg=PA119&lpg=PA119&redir_esc=y#v=onepage&q&f=false
(119. oldal utolsó bekezdésétől a 122-ik oldalig bezárólag. Lehet hogy máshol is tárgyalják a NYT által publikáltakat, de itt található Joe Drape kezdeti tudósításának leírása, illetve hogy a NYT sztori-kezelése hogyan böbésedett el.)
Azt is el kell ismerni hogy a NYT Sunday Book Review-ja publikált egy recenziót a könyvről ami szinte teljesen pozitív volt — és nem hallgatta el azt hogy a könyv tartalmaz komoly kritikát a NYT saját, közel sem elenyésző hozzájárulásáról ahhoz a zsurnalisztikai tömegszerencsétlenséghez amivé a sztori a professzionális médiában kifejlődött.
http://www.nytimes.com/2007/09/16/books/review/Rosen-t.html?_r=1
A média-(ön)kritika teljes létjogosultsággal bír; ha a „beszólás” valamiféle „komplexumnak” minősül pusztán azért mert egy kisebb olvasói közönséggel rendelkező kiadvány (vagy esetleg nem professzionális újságíró) teszi meg egy nagyobbal rendelkező felé, az olyan öncenzúrához vezethet ami megakadályozhatja hogy az olvasók hasznos információhoz illetve nézetekhez/véleményekhez jussanak. Természetesen a „beszólás” puszta megtörténte nem teszi igazzá vagy hasznossá azt; de ha el sem hangzik, akkor biztosan nincs esélye annak hogy az igazsága és/vagy hasznossága kiderüljön.
@Wolff:
„Azért az MNO-ból beszólni a New York Timesnak, az is egy komplexus.”
Miért lenne az? Amikor a NYT véleményeket (opinion pieces) publikál akkor definíció szerint nem tévedhetetlen; hiszen a vélemények nem tényekről szólnak, hanem azok szubjektív interpretációi. De még amikor tényekről van szó, akkor is megesnek méretes tévedések: a legjobb példa a (relatív) közelmúltból az ahogyan a NYT „tálalta” a Duke Egyetem lacrosse játékosai által el(nem)követett nemi erőszakot.
Stuart Taylor, Jr. (maga is egy korábbi NYT riporter és jogi tudósító) és KC Johnson (történelmet tanító egyetemi tanár) az „Until Proven Innocent: Political Correctness and the Shameful Injustices of the Duke Lacrosse Rape Case” c. könyvükben igencsak „beszólogatnak” a NYT-nak (pl: „Now at the head of the guilt-presuming pack, The New York Times vied in a race to the journalistic bottom with trash-TV talk shows […]”). Ugyanakkor elismerik hogy az első NYT riporter aki a sztoriról írt, Joe Drape, valóban megpróbálta kideríteni hogy mi történt — mindaddig amíg a szerkesztője le nem vette a témáról… mert olyan írásokat kívánt ami inkább az ügyész narratíváját támogatta, illetve a rassz-szex-„osztályharc” aspektust domborította ki, nem pedig a megvádolt diákok ártatlanságára mutató bizonyítékokon időzött.
books.google.ca/books?id=VKROIoKzYtQC&pg=PA119&lpg=PA119&redir_esc=y#v=onepage&q&f=false
(119. oldal utolsó bekezdésétől a 122-ik oldalig bezárólag. Lehet hogy máshol is tárgyalják a NYT által publikáltakat, de itt található Joe Drape kezdeti tudósításának leírása, illetve hogy a NYT sztori-kezelése hogyan böbésedett el.)
Azt is el kell ismerni hogy a NYT Sunday Book Review-ja publikált egy recenziót a könyvről ami szinte teljesen pozitív volt — és nem hallgatta el azt hogy a könyv tartalmaz komoly kritikát a NYT saját, közel sem elenyésző hozzájárulásáról ahhoz a zsurnalisztikai tömegszerencsétlenséghez amivé a sztori a professzionális médiában kifejlődött.
http://www.nytimes.com/2007/09/16/books/review/Rosen-t.html?_r=1
A média-(ön)kritika teljes létjogosultsággal bír; ha a „beszólás” valamiféle „komplexumnak” minősül pusztán azért mert egy kisebb olvasói közönséggel rendelkező kiadvány (vagy esetleg nem professzionális újságíró) teszi meg egy nagyobbal rendelkező felé, az olyan öncenzúrához vezethet ami megakadályozhatja hogy az olvasók hasznos információhoz illetve nézetekhez/véleményekhez jussanak. Természetesen a „beszólás” puszta megtörténte nem teszi igazzá vagy hasznossá azt; de ha el sem hangzik, akkor biztosan nincs esélye annak hogy az igazsága és/vagy hasznossága kiderüljön.
@neoteny: Szerined az, hogy a New York Times kinek a haláláról ad ki hírt illetve az esteleges obituary mióta véleménycikk? (Igen, bizonyos értelmeben vélemény, de nem véleménycikk.) Mezei ennyit kritizált a New York Timesban és ez nem több, mint szimpla beszólás, pláne az MNO-ról, ami egy egyszerű pártközlöny. Meg van még, amikor a Pravda írt cikkeket az imperialista propagandáról? Hány fontos lapot keressek, amelyik nem emlékezett meg Molnár haláláról? Mezeinek miért a New York Times fáj és nem a konzervatív FAZ, aminek a keresője szintén nem dob ki egyetlen cikkecskét erről? N.B. Mezeiéről sem fog, meg az enyémről sem, ez lenne a sajtószabadság.
@neoteny: Szerined az, hogy a New York Times kinek a haláláról ad ki hírt illetve az esteleges obituary mióta véleménycikk? (Igen, bizonyos értelmeben vélemény, de nem véleménycikk.) Mezei ennyit kritizált a New York Timesban és ez nem több, mint szimpla beszólás, pláne az MNO-ról, ami egy egyszerű pártközlöny. Meg van még, amikor a Pravda írt cikkeket az imperialista propagandáról? Hány fontos lapot keressek, amelyik nem emlékezett meg Molnár haláláról? Mezeinek miért a New York Times fáj és nem a konzervatív FAZ, aminek a keresője szintén nem dob ki egyetlen cikkecskét erről? N.B. Mezeiéről sem fog, meg az enyémről sem, ez lenne a sajtószabadság.
@Wolff:
„Mezeinek miért a New York Times fáj […]?”
Megadtad a választ:
„ez lenne a sajtószabadság.”
@Wolff:
„Mezeinek miért a New York Times fáj […]?”
Megadtad a választ:
„ez lenne a sajtószabadság.”
@neoteny: Vagyis egyetértünk, hogy Mezei beszólt.
@neoteny: Vagyis egyetértünk, hogy Mezei beszólt.