Vadászat liberális értelmiségiekre avagy a böbék
Eredeti szerző: jotunder
Jogi képviselőnk kicsit szaporábban veszi a levegőt a szükségesnél, ezért a posztban a szokásosnál gyakrabban fog feltűnni a böbe kifejezés. A böbe az egy olyan nő, aki pénzért tesz szolgálatokat férfiaknak, és érdekes ruhákban szokott járni az utcán. Gondoljanak — mondjuk — egy bohócnak öltözött töltőtolljavítónőre. Például.
A Mandiner böbéi ma Ludassy Máriát támadták meg. Egy olyan hatalom böbéiről van szó, amely hatalom gyakorlatilag bármit megtehet, és hát ha belegondolok, meg is teszi azt a bármit. Emlékszünk még Kádár János KISZ-es böbéire, akik úgy gondolták, hogy ezer évig fog világítani a vöröscsillag, így egybeírva, hát ilyenek ezek is, without the charm, ahogy boldogult Gore Vidal mondaná.
A Mandiner, a Konzervatórium és a Jobbklikk gyakorlatilag másról sem szól, mint az egyre agresszívabb uszításról a liberális értelmiség ellen. Az, hogy ezt főnökük (NT) vagy mentoruk (MAK) böbéiként teszik, az majdnem mindegy. A célpont a lényeg. A Mandiner megteremtette saját, pszichopata közönségét, gondosan nevelte ki a maga elmebeteg műnácijait, akik a gyilkosságokról ábrándozástól elégülnek ki. És közben rendes böbeként felvették a honoráriumot minden egyes numeráért (a numera az egy szám — mint, mondjuk, a kétszázötvenkilenc).
Ludassy Mária bűne az volt, hogy NB III-as eszmetörténésznek nevezte Molnár Tamás amerikai filozófust, akiről kutatóintézetet óhajt elnevezni a Hatalom. Az a Hatalom, amelyik tegnap hallott róla először, de máris elfelejtette a nevét. Valamelyik böbének kell egy igazgatói poszt, meg a zsé. Ahol a zsé végre nem a zsidókat jelenti, hanem azt, amiről ez a történet valójában szól.
Molnár Tamás a Decline of the Intellectual szerzőjeként lett ismert amerikai konzervatív értelmiségi körökben, és nálam az „ismertnek lenni amerikai konzervatív értelmiségi körökben” lényegesen az NB III szintje felett van. Igen, én azt gondolom, hogy Molnár Tamás a maga területén elismert volt, és bár valóban voltak kapcsolatai a francia szélsőjobboldallal, de a belga antifasiszta ellenállással is voltak kapcsolatai, és emiatt majdnem ki is végezték Dachauban. Az, hogy valaki támadja a II. Vatikáni Zsinatot, körülbelül annyira érdekel, mintha a III. Andorrai Kelkáposztafőzést támadná. De őszintén: nem mindegy, hogy én mit gondolok Molnárról? Hát vagyok én egy filozóf?
A Mandiner azt inszinuálja (ilyen szavakat használok, nagyon fel lehetek horgadva), hogy Ludassy „adminisztratív rendszabályokkal küzdött” Molnár Tamás ellen. Ehhez azért elég vastag arcbőr kell, tekintettel arra, hogy Ludassy soha életében nem volt olyan pozícióban, hogy bármi ellen is adminisztratív rendszabályokkal küzdhetett volna. Szemben például a KIM-es böbékkel.
Már többször leírtam. A mandineres, jobbklikkes, konzervatóriumos böbék filozóf strócijai (ahol a stróci egyfajta főnök, mint például a bohócruhába öltözött töltőtolljavítónő felettese) huszonöt éve nem csináltak semmit. Semmit a világon, azon túl, hogy maguk is böbékké váltak. És senki sem akadályozta őket abban, hogy Molnár Tamások vagy Lukács Györgyök legyenek, főleg nem Ludassy Mária, aki egy hörcsögöt sem tudna megakadályozni abban, hogy megegye a kicsi reggelijét.
Ez az egész a Hatalomról szól. Fillérekről, amit a Hatalom a böbéknek lök cserébe azért, hogy azok ártsanak a Hatalom vélt vagy valós ellenfeleinek. Nem akarok még egy ilyen Hatalmat. Olyan Hatalmat sem akarok, amelyik a MAK-okkal, SM-kal és a LA-okkal teszi azt, amit ezek most a liberális értelmiségiekkel tesznek. Minden ellenszenv dacára vagyok kénytelen ezt leírni, mert tudom, hogy lesz rá igény. Én egyáltalán nem akarok Hatalmat látni ebben az országban. Persze majd pont tőlem fogják megkérdezni…
Itt éppen valami borzasztó történik. Inkább szánalmas, mint félelmetes, de azért borzasztó. A tehetségtelen senkik kivagyisága borzasztó: az a tudatuk, hogy büntetlenül tehetnek meg bármit, de tényleg bármit ebben az országban. Ebben a Böbeországban, hogy a nagy klasszikust idézzem, bárkire is gondolok.
„Értelmiségi rendszerváltás kell” — írja a böbe. Ezt értjük. Ennél a mondatnál ebben az országban kevés mondatot értünk jobban.
Azért írtam ezt le, mert így valamivel könnyebb elviselni ezt az egészet. Tudom, hogy szentimentális hülye vagyok, de ezerszer jobb szentimentális hülyének lenni, mint böbének. Egy napon valószínűleg rájövök, hogy már semmi közöm sincs Magyarországhoz, hogy én egy idősödő professzor vagyok valahol, ahol a diákok néha összekeverik Budapestet Bukaresttel. Még áltatom magam egy ideig.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16520063-6ae6c072cb0fe' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16520063&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16520063-6ae6c072cb0fe&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16520063-6ae6c072cb0fe' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
@pinter.bence: Valahogy nálam az a jobboldali konzervatív definíciója, hogy folyamatosan bántva érzi magát. Nagyon. Békésen tüntet (kidagadó erek, dobálás, rombolás, nehány tasli), erre elzavarják. Verbálisan nekiugranak, holott éppen csak hazaárulózott, idegenezett egy kicsit, azt is csak a disztinkció kedvéért. Mindenütt hátrányban van, mert AZOK összefognak a magyar ellen (igen, az egész világ furtonfurt ezzel bíbelődik). Itt van pl. ez a csúf hirdetési piac is, ha hiszed, ha nem… De olvasd inkább magad el: most.444.hu/2013/07/25/uristen-az-elobb-majdnem-megsajnaltam-a-magyar-nemzetet-es-simicska-lajost/
Amúhy is nehéz idők ezek nekik. És akkor a tetejibe itt ez a strócizás, böbézés. Nebáncsdamagyart.
@incze: Most ez mennyiben reagált arra, amit írtam? Én nem érzem bántva magam, csak kontraproduktívnak tartom az állandó Mandiner-froclizást.
@pinter.bence: Hát, én nem tehetek róla, ha így múködik a nyelvérzékem. de most is az „állandó Mandiner-froclizás” fordulatot használtad, márpedig etájt alig esik szó a mandinerről.
Hogy megmutassam, mi az állandó froclizás, pl. az mno.hu-n indítok egy „Hajdú BÉT” keresést. A lista eleje:
Bajnait megfutamította egy betonkeverő – 1013.07.21
Bajnai megfutamodott – 2013.07.16
A Hír TV nem kapott meghívást, Bajnai megfutamodott – 2013.07.16.
Bajnai csúfos vereséget szenvedett és elkullogott – 2013.07.16.
Lapítva elbújtak a tüntetők elől Bajnaiék – 2013.07.16.
1 év, 121 találat (Ez egy kicsit csalóka dolog, mert igazából 7-8 hónap alatti a termés, mióta Bajnai E14-ezik.)
@labrys:
A kérdésed teljesen jogos.
„One of the ways that the new statist intellectuals did their work was to change the meaning of old labels, and therefore to manipulate in the minds of the public the emotional connotations attached to such labels. For example, the laissez-faire libertarians had long been known as “liberals,” and the purest and most militant of them as “radicals”; they had also been known as “progressives” because they were the ones in tune with industrial progress, the spread of liberty, and the rise in living standards of consumers. The new breed of statist academics and intellectuals appropriated to themselves the words “liberal” and “progressive,” and successfully managed to tar their laissez-faire opponents with the charge of being old-fashioned, “Neanderthal,” and “reactionary.” Even the name “conservative” was pinned on the classical liberals. And, as we have seen, the new statists were able to appropriate the concept of “reason” as well.”
Murray Rothbard in „For a New Liberty — The Libertarian Manifesto”
Így hát a „liberális” (és a „progresszív”) címke valóban helytelenül van alkalmazva akár önmeghatározásként, akár leszóló jelzőként azok túlnyomó többsége esetében akikre (ön)alkalmazzák: az etatista/kollektivista/”internacionalista” baloldal éppúgy nem liberális mint az etatista/kollektivista/”nemzeti érzelmű” jobboldal. Ez akkor kerül legtisztábban demonstrálásra amikor bármelyik oldal szembekerül a libertariánusokkal (a valódi, eredeti liberálisokkal, akik az egyéni szabadság következetes szószólói): mivel mindkét oldal alapvetően etatista/kollektivista — ami összeegyeztethetetlen a liberalizmussal, az egyéni szabadság primátusával –, így mindkét oldal hevesen támadja a libertariánusokat, mert tisztában vannak azzal hogy a libertariánusok alapjaiban (radikálisan) vitatják az Állam létjogosultságát — azon Államét amely mindkét etatista/kollektivista oldal eszköze a hatalmuk és politikájuk érvényesítésére.
@neoteny: Hát hogy Ludassy a klasszikus értelemben liberális, abban eléggé biztos lehetsz. A kommersz liberálisútálat a dolgon valami mindent közömbösen benyelő, indifferens gépet ért, és leginkább azon háborodik föl, ha egy liberálisnak van valamiről véleménye. Hát hogy van ez? kérdezik a feloldhatatlan ellentmondás leleplezőjének teljes ragyogásában: te liberális vagy, és erről meg arról azt mondod hogy szar? Hohó, barátocskám, te mindent engedsz, de ezt meg le akarod nyomni? Kamu az egész liberálisság úgy ahogy van.
@incze:
„Hát hogy Ludassy a klasszikus értelemben liberális, abban eléggé biztos lehetsz.”
Kétlem:
„A legfullasztóbbnak azt érzem, hogy a szabadság körei beszűkültek. Alig maradt valami az 1989-ben kivívott szabadságunkból, s ez tapasztalható a szellemi és a kulturális életben is. Lehet ugyan, hogy a rendőrség nem veri szét egy alternatív színházi előadás közönségét. „Legfeljebb” megvonják a támogatást a független alkotóktól, akik egyéb források híján éhen halnak.”
Aki a „szabadság körei beszűkülésének” tekinti hogy „a független alkotók” nincsenek az adófizetők pénzéből „támogatva” — és ezt párhuzamba állítja egy színházi előadás könzönségének rendőrség által történő szétverésével — az semmiképpen sem klasszikus liberális. A klasszikus liberáliis azt mondja hogy az alkotónak szabadságjoga az hogy megírja és színre vigye a művét — mindaddig amíg talál olyanokat akik hajlandóak azért önként, szabad akaratukból a saját pénzüket adni neki.
@neoteny: Bocs, de hogyan kerülhet szembe valaki libertariánusokkal? A libertariánusoknak jelenleg pontosan annyi képviselőjük van a szövetségi illetve állami szenátusokban és képviselőházakban, mint a kommunistáknak, a náciknak, vagy a gnúknak…
Blogokban kerülhetünk szembe libertariánusokkal, ha akarunk. Én meg nem akarok.
@jotunder:
„Én meg nem akarok.”
Ezt mint a „liberális értelmiség” egyike modod?
Sapientis sat.
@neoteny: Liberális értelmiség?? Nem vagyok sem igazán liberális, sem klasszikus értelemben vett értelmiségi. Valamelyest liberális vagyok, valamelyes baloldali, valamelyest konzervatív-jobboldali. Egyik sem nagyon. Sajnálom.
@jotunder: úgy gondolod, hogy úgy gondolom, hogy Ludassy Mária Vincentes? tévedsz.
szerkesztőségek deathmatch fightja lészen a megrendelés
@jotunder:
„Valamelyest liberális vagyok, valamelyes baloldali, valamelyest konzervatív-jobboldali. Egyik sem nagyon.”
—-
A tagságtalansági igazolványt Grünfeld a szabályos tagsági könyvek mintájára készítette el – mindenre kiterjedő gondossággal.
– Ismerem őket, nagyon kell vigyázni, nehogy valami kifogást
találhassanak majd.
A pepita címlapra arany betűkkel rá volt írva: „Tagságtalansági igazolvány”, alá egy áthúzott horogkeresztet, ugyancsak áthúzott ötágú vörös csillagot, Dávid csillagot és keresztet rajzoltak, még lejjebb egy sor felírás zárta le az oldalt:
„Nem! Nem! Soha!
Igen! Igen! Mindig!
Nagypéntek nélkül nincs feltámadás!
Nagypéntek nélkül is van feltámadás!
Ha akarjátok: nem mese!
Ha akarjátok: mese!
Világ proletárjai, egyesüljetek!
Világ proletárjai, engem hagyjatok békén!”
A fedőlap belső oldalára Grünfeld felragasztotta a saját fényképét, utána a „tagdíj nem fizetés igazolása” feliratú lapok következtek. A lapokat gondosan áthúzták, de csak az 1970-es év végéig.
– Miért nem húzza át az összes lapot, Grünfeld úr?
– Ráérek majd jövőre, az ember ott spórol, ahol tud.
—-
Moldova György: „Hitler Magyarországon”
Akkor ezennel megtöröm a Vincentek rettenetes, kérlelhetetlen és engesztelhetetlen mandiner/jobbklik stb. ekézését.
Ez a jobbkli8kken volt és nagyon rendben van, a Dead Kennedys idézettől a szerző (Békés Márton) lakcíméig:
jobbklikk.hu/index.php?Cikk=791&utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201307
@neoteny: Nehéz veled vitázni, mert szinte mindig megtalálod azokat a kérdés szempontjából tök lényegtelen elemeket, amikről időpocsékolás beszélni. Én Ludassyról azt mondtam, hogy klasszkus liberális, nem azt, hogy tökkelütött doktréner. Ami az általad idézettekben lényeges, az a regnáló hatalom természetéről és ügyködéséről szól, nem arról, hogy a kísérleti színházak, vagy általában a kultúra esetében milyen finanszírozást lenne ideális egy valamiféle axiómák alapján megkonstruált világban. A klasszikus liberális a szabadság maximalizálása mellett tör lándzsát mindenkor, történetesen kiállhat amellett, hogy a Nemzeti Gárda kísérjen be egy kisfiút reggel az iskolába.
Én ezekben a dolgokban nyilvánvalóan kevésbé vagyok járatos és olvasott mint te, de valahogy az a benyomásom, hogy rendre nem látod a fától az erdőt.
@incze:
Lugassy nem találta úgy hogy az általa az idézetben megemlített jelenség (a „független alkotók” közpénzekből történő finanszírozása — vagy annak hiánya) „a kérdés szempontjából tök lényegtelen elem[…], amikről időpocsékolás beszélni” — hiszen épp’ ő beszélt róla, ő gondolta úgy hogy „a szabadság körei beszűkül[éseire]” jó példa.
„A klasszikus liberális a szabadság maximalizálása mellett tör lándzsát mindenkor” — kivéve ha valaki szabadságának maximalizálása mások szabadságának szűkítésével jár. Szinte senki sem (mindenesetre nem egy klasszikus liberális) tör lándzsát a rabló szabadságának maximalizálása mellett, ti. hogy szabadon alkalmazzon erőszakot más javainak eltulajdonítására — hiszen az a megrabolt szabadságát (hogy szabadon birtokolja a javait) szűkíti. Így hát a „mindenkor” nem jelentheti azt hogy „minden esetben”; valamilyen elv (doktrína) szükségeltetik ahhoz hogy eldöntésre kerüljön: mely esetekben indokolt „a szabadság maximalizálása” — és mely esetekben hamis az arra történő hivatkozás, ha az ténylegesen a más(ok) szabadságának korlátozását jelenti.
@neoteny:
Természetesen Ludassy, nem Lugassy.
@Herr SturmLikudnik: A Vincentnek nincs szerkesztősége. Ha nekem kedvem van valamit leírni, akkor leírom.
@neoteny: Ludassy Mária Condorcet-val, Hume-mal, Rousseau-val foglalkozik. Érted?? Egyetemi tanár.
Van egy jellegzetesen amerikai, tipikusan informatikus, szingli, geekoid típus, aki Rothbarddal ébred. Teljesen értelmezhetetlenek Magyarországon. Amerikában esetleg, ott van valami értelme, bár valójában ott sem nagyon.
@jotunder:
„Ludassy Mária Condorcet-val, Hume-mal, Rousseau-val foglalkozik. Érted?? Egyetemi tanár.”
Az nem teszi őt klasszikus liberálissá.
@neoteny: és ha nem teszi?? kit érdekel?? Ludassy Mária nem ideológus, és szavazóként liberális. Magyarországon ha valaki egy kicsit kisebb államot szeretne, akkor már klasszikus laissez-faire liberálisnak számít. Magyarország nem Amerika. egyszerűen mások a hagyományai, más a társadalma, ez van.
@jotunder:
„és ha nem teszi?? kit érdekel??”
@incze:
„Magyarországon ha valaki egy kicsit kisebb államot szeretne, akkor már klasszikus laissez-faire liberálisnak számít.”
Először is: ki szerint? Másodszor: épp’ _nem_ a „kicsit kisebb állam” mellett állt ki Ludassy amikor a „független alkotók” közpénzekből történő finanszírozása hiányát a „szabadság körei szűkülése” példájaként említette.
„Magyarország nem Amerika. egyszerűen mások a hagyományai, más a társadalma”
A klasszikus liberalizmus „szülőhazája” egy európai (habár nem kontinentális) ország volt; továbbá francia és osztrák gondolkodók is alapvető szerepet játszottak a gazdasági és politikai koncepcióinak kifejlesztésében. Azoknak az országoknak is „mások a hagyományai, más a társadalma”?
@neoteny: Európában sehol sincs igazán libertariánus mozgalom, hála a jó istennek. Teljes mértékben összeegyeztethetetlen a modern francia és az osztrák társadalmi fejlődés a libertariánus eszmékkel. A francia és az osztrák állam, relatíve nem sokkal kisebb, mint a magyar.
A független színház az állandó játszóhely nélküli színházakat jelenti.
szinhaz.hu/szaknevsor-szinhazak/szinhazak/4-fuggetlen-szinhazak?vid=0
Ezeknek a támogatását valóban csökkentették valamivel. Ayn Rand és idiótái számára nem tökmindegy, hogy az Állam a Nemzeti Színházat támogatja vagy a Pintér Béla Társulatot?
A teljes magyar budgethez képest jelentéktelen összegről van szó. Nem vagyok Ludassy Mária, és nem fogok veled vitatkozni. Most egy ideig szórakoztass mást. Köszönöm.
@jotunder:
„Európában sehol sincs igazán libertariánus mozgalom, hála a jó istennek.”
Spoken like a true statist.
„Ayn Rand és idiótái számára”
Nem fogom kikeresni azt a hozzászólásodat amikor arról értekeztél hogy nem igazán fair a hozzászólóknak beszólogatni, aztán felróni nekik ha elkezdenek kattogni. Erre én írtam valami olyasmit hogy szerencse hogy ez nem történik meg a Vincenten a libertariánusokkal szemben; akkor úgy tűnt hogy jobb belátásra bírtad saját magadat. Nyilvánvalóan ez az érzés jön-megy a te esetedben.
Így hát marad amit itt először írtam: „mivel mindkét oldal alapvetően etatista/kollektivista — ami összeegyeztethetetlen a liberalizmussal, az egyéni szabadság primátusával –, így mindkét oldal hevesen támadja a libertariánusokat, mert tisztában vannak azzal hogy a libertariánusok alapjaiban (radikálisan) vitatják az Állam létjogosultságát — azon Államét amely mindkét etatista/kollektivista oldal eszköze a hatalmuk és politikájuk érvényesítésére.”
@neoteny: Nincs libertariánusüldözés a Vincenten. Annyi van, hogy nehéz teljesen komolyan venni ezeket a szövegeket a nagybetűsállamról, ami ha nem lesz akkor majd jól kiteljesedik a szabadság, csak azért mert egy néni erről írt pár borzasztó hosszú és, őszintén, elég lapos regényt amiben így történt (amúgy nem történt, pont ez a rész nincs ábrázolva, csak a küzdelem; a néni is tudta hogy azután jönne a nehéz rész).
16±2 évesen, amikor az ember először olvas Randet, és pont erre kattan rá, ez amúgy tökéletesen elmegy, de politikai/gazdasági berendezkedést erre alapozni felnőtteknek már vicces. Persze az is OK ha vki nem nő fel, ilyen is van, de ennek a rétegnek csak egy vékonyka szelete nyomja ezt a vonalat, Európában meg főleg, amúgy hál’istennek, mert elég fárasztó, vannak sokkal viccesebb szubkultúrák.
@tollaszerge:
Önmagában az Ayn Randra történő hivatkozás (egy visszatérő motívum jotunder esetében) „libertariánusüldözés”: Ayn Randnak volt saját ideológiája, az Objektivizmus. Soha egyetlen alkalommal sem hivatkoztam Randra vagy az Objektivizmusra… így hát a számomra történő felemlegetése vagy hatalmas céltévesztés, vagy egy szalmabáb felállítása és lendületes kaszabolása.
@neoteny: Jaja. Ha ügyesen csinálod, akkor a reggeli kávé is libertariánusüldözés.
Összefoglalom, ami nekem eddig lejött ebből a szálból: egy teljesen másodlagos kérdéshez kapcsolódva bedobod a kedvenc nünükédet, aztán amikor erről beszélgetés indul, 2 lépésben eljutsz odáig hogy itt téged üldöznek. Hát, üldöz a fene.
Számomra amúgy kb annyira izgalmas a keményvonalas, anarcho-kapitalista libertarianizmus, mint a jedi-vallás. Tökre elhiszem hogy van akinek releváns hogy Rothbard volt Rand-rajongó (mert volt) és voltak fasírtban (mert ilyenje is volt), illetve ezek a korszakok hogyan váltakoztak (mert váltakoztak), de a szubkultúrán belüli frakciózás még kevésbé érdekel, számomra ez az egész egy massza, nem tudom megkülönböztetni őket. A masszában, amúgy, általam nagyra becsült emberek is megmártóztak néha, pl Milton Friedman, de hát ez van.
@neoteny:
léteznek egalitárius/szociális/balliberálisok
léteznek konzervatív liberálisok, többfélék
meg léteznek libertariánusok/klasszikus liberálisok/neoliberálisok/liberális liberálisok, ahogy éppen hívni akarod őket
attól, hogy te csak az utóbbiakat tartod liberálisnak meg esetleg a radikálisan antiegalitárius konzervatív liberálisokat (vulgo: neokon) attól még ludassy mária liberális marad.
@tollaszerge:
„Számomra amúgy kb annyira izgalmas a keményvonalas, anarcho-kapitalista libertarianizmus, mint a jedi-vallás.”
Ez egyenes beszéd: az a véleményed hogy a keményvonalas, anarcho-kapitalista libertarianizmus semmi érvényeset nem tud mondani arra vonatkozóan hogy milyen elvek érvényesítése alapján maximalizálható az egyének gazdasági és ebből kifolyólag politikai szabadsága — és ennek megfelelően teljesen mihaszna arról beszélni.
@Wintermoots:
A vita arról folyt hogy Ludassy klasszikus liberális-e; incze ezt állította, én ezt kérdőjeleztem meg.
@neoteny: Árnyaltabb. Azt gondolom hogy ezekről a dolgokról a 20. század vége fele óta már érdemesebb kvantitatív, modellező megközelítésekkel beszélgetni. Semmi gondom nincs azzal, hogy mondjuk Hayek a 20. század közepén esszéstílusban megírta amit, mert akkor arra volt eszköz. Akkor az volt az elgondolás hogy az állam-piac kérdéseket generálisan kell és lehet eldönteni, azóta megtanultuk hogy nem lehet, sajnos minden szabályozási kérdésbe bele kell mászni és végiggondolni, nincs csodaképlet.
Az általad említett „keményvonalasok” még mindig azt hiszik hogy van, a legjobb indulattal azt mondhatjuk rájuk hogy metodológiai zárvány. Munkásságuk édeskevés iránymutatást ad ahhoz, hogy egy konkrét kérdésben mit kell csinálni (illetve szerintük ad, csak azt nem tudják mással alátámasztani mint generális elvekkel).
1./ Az apropót ugyebár a Ludassy interjú adja, amelyben a filozófus asszony sok mindent mond. Többek között azt, hogy a kormány Molnár Tamás Kutató Központot hoz létre 175 millió forintból. Bevallom őszintén, fogalmam sincs, hogy A Központ most személyesen Molnár Tamást fogja-e kutatni, vagy csak a névadó ő, mely utóbbi esetben nyilván a hozzá hasonló gondolkodásúakat is. Mást valószínűleg nem, arra ott van az MTA Filozófiai Kutató Intézete, mert mit csinálna egyébként. Fentiek szerint utóbbiból a kormány kiemelte a célcsoportot, és külön Központtal igyekszik megoldani a számára legkedvesebb gondolatmenetek tudományos vizsgálatát. Ez valahogy nem tűnik meglepetésnek. Számomra legalábbis.
2./ Ludassy szerint Molnár Tamás „ … eszmetörténészként a filozófia NB III-as mezőnyében volt.” (vigyázat, ez nem magyar kategória, hanem a világcsoport). Hát, tudja a fene, nekem fogalmam sincs, hogy hogyan értékelhető Molnár eszmetörténészként (Ludassynak valószínűsíthetően nagyobb erre a rálátása, bár a könyveinek a fordítását és a kiadását támogatja – szakmabeli ő is), amit viszont ugyancsak az interjúban olvashattam róla, amennyiben Molnár nem tartozott az egyéni szabadságjogok hívei közé, valamint hogy a klérus szerepét az állam irányításában meghatározónak gondolta, egyértelműen predesztinálja őt a Kutató Központ centrális alakjára. Márminthogy a jelen kurzus szájízét véve alapul.
3./ Ezután a Mandíner tette a dolgát. Két dologba kapaszkodott bele, az egyik a liberális értelmiség azon viselkedésmódja, hogy magukat gondolják origónak. Ennek igazolására ott van ugyebár Ludassy NB III-as kijelentése. A másik, hogy „ezek” állandóan félnek. Micsoda egy röhej ez, sugallja a Mandíner cikk, hiszen ma semmitől se kell félni, lám, a kormány a megfélemlítéssel egyetértő Molnárt Tamásnak is csak Kutató Központot biztosított, de még véletlenül se nevezte ki se belügyminiszternek, se legfőbb ügyésznek. és ennek bizony nem az az oka, hogy már meghalt szegény, de korántsenem. Nopersze, a Mandíner bejegyzés se okozott nálam hanyatteséses meglepetés szindrómát.
4./ Ezt követően érkezett a jelen blogbejegyzés, amely viszont a Mandíner (+ Konzervatórium, + Jobbklikk) írástudóit tűzte tollhegyre, hogy jönnek ők ahhoz, hogy szisztematikus támadást indítsanak liberális filozófusok ellen, mikor ők csak kurvák. Lehet. De már megunták, és felsőbb szintre akarnak lépni. Ezért szorgalmazzák az „értelmiség rendszerváltást”, amelyben nekik (látván elkötelezett(!) szorgalmukat, és nyilvánvaló tehetségüket) a kormány néhány újabb kutatóintézet megalapításával bizonyosan szerepet is fog biztosítani.
Minden a vártaknak megfelelően történt, nyugodtan hazamehetünk. Kérdés, persze. hogy ez megér-e itt egy bejegyzést, eltekintve természetesen a kibontakozó filozófiai vitától, melynek (bizonyára magas) színvonalát, nem lévén szakmabeli, nem tudom megítélni.
@tollaszerge:
„[…] minden szabályozási kérdésbe bele kell mászni és végiggondolni […]
Munkásságuk édeskevés iránymutatást ad ahhoz, hogy egy konkrét kérdésben mit kell csinálni (illetve szerintük ad, csak azt nem tudják mással alátámasztani mint generális elvekkel).”
—-
If the state is precisely to foresee the incidence of its actions, it means that it can leave those affected no choice. Wherever the state can exactly foresee the effects on particular people of alternative courses of action, it is also the state which chooses between the different ends. If we want to create new opportunities open to all, to offer chances of which people can make what use they like, the precise results cannot be foreseen. General rules, genuine laws as distinguished from specific orders, must therefore be intended to operate in circumstances which cannot be foreseen in detail, and, therefore, their effect on particular ends or particular people cannot be known beforehand. It is in this sense alone that it is at all possible for the legislator to be impartial. To be impartial means to have no answer to certain questions — to the kind of questions which, if we have to decide them, we decide by tossing a coin. In a world where everything was precisely foreseen, the state could hardly do anything and remain impartial. But where the precise effects of government policy on particular people are known, where the government aims directly at such particular effects, it cannot help knowing these effects, and therefore it cannot be impartial. It must, of necessity, take sides, impose its valuations upon people and, instead of assisting them in the advancement of their own ends, choose the ends for them. As soon as the particular effects are foreseen at the time a law is made, it ceases to be a mere instrument to be used by the people and becomes instead an instrument used by the law-giver upon the people and for his ends. The state ceases to be a piece of utilitarian machinery intended to help individuals in the fullest development of their individual personality and becomes a „moral” institution — where „moral” is not used in contrast to immoral, but describes an institution which imposes on its members its views on all moral questions, whether these views be moral or highly immoral. In this sense the Nazi or any other collectivist state is „moral”, while the liberal state is not.
—-
Friedrich Hayek in „The Road to Serfdom”
@neoteny:
számodra egy hayek szöveg a filozófia netovábbja?
@Wintermoots:
Van javaslatod arra hogy kinek a szövege kellene legyen a filozófia netovábbja?
@Wintermoots: Hayek keményvonalas libertariánus körökben egy kvázivallás egyik prófétája lett, könyvei ennek a körnek a dogma szövegei. Hayek, amúgy, intellektuálisan nagyon tisztességes ember volt, valszeg nem örült volna neki hogy ez lesz a munkáiból, de ő már nem tud mit tenni.
Én tényleg nem értek a filozófiához, de azért kétségeim vannak azzal kapcsolatban hogy ezek a kérdések a filozófiához tartoznak 2013ban. Talán inkább PolSci vagy ilyesmi.
(Amúgy azzal kapcsolatban is kétségeim vannak, hogy a filozófiának lenne netovábbja, de ez mellékszál).
@neoteny:
nem tudom. semiképpen sem egy következetesen liberális, konzervatív gondolkodóé, azok unalmasak, ahogy heller ágnes is megmondta. még ha politikai nézetünk más is, a radikálisabb gondolkodók érdekesebbek, elgondolkodtatóbbak. nem?
@tollaszerge:
politikai filozófia egyaránt tartozhat a filozófiához és a politológiához, más kérdés, hogy mindkét területen általában lenézik:)
(hogy mennyire van igazuk, azt már nem én döntöm el, mindenesetre sem a véget nem érő verbális zsonglőrködés, sem a végletesen szigorú empirizmusnak álcázott korlátoltság sem jó szerintem, de mondom, ez nem rám tartozik)
@Wintermoots:
Szerintem Hayek eléggé érdekes és elgondolkodtató — és én egyáltalán nem találom unalmasnak –, de ha radikalizmusra vágyok, mindig ott van Rothbard.
@jotunder: „a freedom of speech minden körülmények között az egyén és az állam viszonyáról szól”
A szólásszabadság azt jelenti, hogy mindenkinek lehetősége van a véleményét nyilvánosságra hozni, és azt, hogy a véleménye mennyire lesz ismert, alapvetően annak a minősége, és nem a fennálló hatalmi rendszerekhez való viszonyulása határozza meg. Az állam viszonya ebben a legfontosabb (mivel általában az állam az egyetlen szereplő, ami hatékonyan tudja a vélemények nyilvánosságra kerülését akadályozni), de nem az egyedüli. Ha például Magyarországon egyetlen blogszolgáltató lenne, és ez a blogszolgáltató politikai alapon szelektálna a blogok között, az igenis probléma lenne a szólásszabadság szempontjából.
Nyilván nem ez a helyzet, a szólásszabadság infrastruktúrája szépen kiépült Magyarországon, nem a Mandiner-kommenteknek kell azt megvédeniük; de még ezzel együtt is teljesen érthető szerintem, ha valaki úgy gondolja, hogy a cikkekre adott reakciók szűretlen megjelenítése, vagyis az a lehetőség, hogy a kommentelő a cikk kritikáját vagy cáfolatát közvetlenül eljuttathassa a cikk olvasóközönségéhez, valamiképpen a szólásszabadság magasabb foka.
Az a baj, hogy ez az akadémikus megközelítése a kérdésnek elfedi a valódi döntési szituációt: hogy tudnillik a Mandiner szerkesztői aközött választhatnak, hogy olyan kommentkörnyezetet teremtenek, ahova az értelmes kritikára képes kommentelő hajlandó írni, és ahol az értelmes olvasó motivált a kommenteket is elolvasni; vagy pedig hagynak egy olyan környezetet kialakulni, ahol az olvasónak a harmadik komment után hányingere lesz, és megfogadja, hogy sose görget többet túl a cikk végén.
Vagyis a szólásszabadság célját, hogy a gyenge lábakon álló állítások kidőljenek a kritikus diskurzus során, a moderálás hiánya éppenséggel ellehetetleníti. Nem véletlen, hogy az USA szólásszabadsági doktrínájának csúcsteljesítménye, az amerikai szabad sajtó sem úgy működik, hogy bármelyik jöttment eszelős írhat vezércikket a New York Times-ba; az, hogy a szólásszabadság annyiból állna, hogy bárki írhat bárhova, éppen olyan naiv elképzelés, mint hogy a szabadság úgy néz ki, hogy anarchia van, és mindenkinek mindent szabad.
@jotunder: fogalmam sincs, mennyire jelentős Molnár, de még csak arról sem, hogy Ludassy tudományos és erkölcsi súlya van-e akkora, hogy a véleményét Molnárról mérvadónak lehessen tekinteni; de amit három perc alatt meg tudok állapítani az ügyről, az az, hogy a Mandiner szerzőinek mély felháborodásukban egyetlen félmondatra sem telt, amiben megpróbálták volna Molnár jelentőségét igazolni. A viselkedésük teljesen konzisztens az olyan emberével, aki találva érzi magát, és mélyen tisztában van vele, hogy a kritika igaz, de érzelmileg nem tudja elfogadni, ezért ahelyett, hogy érdemben reagálna rá, primitív személyeskedésbe menekül.
Nyilván butaság lenne egy filozófust a Mandiner diverz és átlagban eléggé ostoba szerkesztőgárdájának a reakciói alapján megítélni, szóval ezt inkább csak adalékként mondom.
„Ez a könyv harmincöt évvel ezelőtt jelent meg először angol nyelven az Egyesült Államokban. Német, olasz és spanyol nyelvre is lefordították, a francia fordítást, az utolsó pillanatban Dionysos Mascolo, a Gallimard Kiadó egyik bizottsági tagja tiltatta le, mivel kritikai álláspontot foglaltam el a marxizmussal szemben. Ez 1962-ben elfogadhatatlannak ítéltetett. A későbbi évtizedekben más kritikai szembenállások, más tanok elemzése vált tilossá, egészen a mai napig; és meggyőződésünk, hogy ez továbbra is így marad.”
M.T. : Az értelmiség alkonya (Előszó a magyar nyelvű kiadáshoz)
@Tgr: mandiner.blog.hu/2010/07/21/molnar_tamas_emlekere
@Alfőmérnök: nem vagyok benne biztos, miért küldöd nekem ezt a linket.
@Alfőmérnök: Szerintem ezt a kínosan lapos vackot nem szabadott volna egy idős beteg emberből kifacsarni, pláne nem leközölni.
@incze: Azt én sem értem Molnárnak mi baja volt azzal, hogy az igazi katolikusnak megmaradt latinók elözönlik a vallását vesztett USÁ-t. 😀
@Wolff: Nagyjából ez az egyetlen következetlenség az írásban. Amúgy egy katolikus, konzervatív ember kissé sommás diagnózisa. Nem kell vele egyetérteni, de érdemes odafigyelni rá.
A filozófiailag kidolgozottabb művei (Az értelmiség alkonya, Az autoritás ellenségei, stb.) tele vannak értékes elemzésekkel, megfontolandó érvekkel. Minimum vitára késztetőek.
@Alfőmérnök:
fr.wikipedia.org/wiki/Dionys_Mascolo
Ez a Dionüszosz tényleg elképesztő hatalmú potentátnak néz ki.
@Alfőmérnök: Míg ellenben, ugyebár, Heller Ágnesért nem lenne kár.
mandiner.blog.hu/2010/07/21/molnar_tamas_emlekere/fullcommentlist/1#c10526999
@Alfőmérnök: Először is fentebb az hangzott el miért kell egy idős ember már eléggé gyenge szövegét közölni és amit vitára ingerlőnek mondasz az nem az idős Molnár termése, hanem az érett Molnáré.
Másdoszor nem ez az egyetlen következetlenség benne (például a kereszténység gyengülése miatt bekövetkező anarchia egy klasszikus non sequitur, illetve ha nem non sequitur, akkor minek emlegeti a kereszténységet; nem igazán világos miért ítéli el a felemelkedő országok nem keresztény nyugatosodását, noha ez nem új jelenség, lásd Japánt – ha akkor működött, akkor miből gondolja Molnár, hogy nem fog működni most; az USA hatalma, amint a katonaságből nőtt ki, Poroszországhoz hasonlóan – ez már MAK történelmi eszmefuttatásainak színvonala, Molnár mentségére legyen mondva, ő még Szekfűék korában nőtt fel, akkor ez még bevett dolog volt; „A kulturális irányzat, az ideológiaként vállalt szekularizáció tartalmatlan” ez itt nem csak következetlen – a szekularizáció nem ideológia, bármennyire is szeretné ezt a szalmamábot ütni néhány konzervatív önmegjelölésű gondolkodó, de értlemetlen is, hiszen a kultúra és ideológia azonosítása meglehetősen merész lépés; az általa nem szenvedett szekularista-hedonista izét totalitarizmusnak minősíti, az álatal képviselt nem is keresztény, hanem egyenesen katolikus értékdiktatúrát viszont szabadságnak és ezek még csak a következetlenségek, nem a vitatható állítások ) de a baj nem a következetlenséggel van, hanem azzal, hogy Molnár – noha valóban vitára ingerlő – nem vitaképes, mivel egy olyan axiomatikus rendszerből értelmezi a világot, melynek elsődleges pillérei nem vitathatóak, viszont eleve normatívak. Hiába magyaráznám el neki vagy a követőinek, hogy mekkora baromságokat beszélnek liberlaizmusról, szekularizációról ők csak mosolyognának és az Isteni rendre mutogatnának, hogy de hát ott van. Ettől még izgalmas olvasni, de kétségbe ejtő is. Például az, mennyire nem értik ezek az emberek, hogy liberális, vagy legalábbis nem keresztény fundamentalista alapról is van morál és morálfilozófia.
Na és akkor a meglepi, ettől még angyjából egyetértek Jó Tündérrel, Molnár fontos, nem NBIII-as és egyáltalán nem beszélnék le senkit az olvasásáról.
@Alfőmérnök: Mi annak az állításnak a tartalma, hogy „érdemes rá odafigyelni”?
Ez a szöveg a metafizikus, értékelhetetlen halandzsa iskolapéldája. A tényektől teljesen független, A cirkulárisan definiáltnak is csak nagy jóindulattal nevezhető toposzokat (az „erkölcs” hanyatlása, a „kultúra” , az stb.) a legalapvetőbb tisztesség és koherencia nélkül egymásra halmozó zagyva írás, melynek vaksi intoleranciája nem egyszerűen csak sommás kategóriákra épülő vagdalkozásban merül ki, hanem a fogalomhasználatának a teljes elértelmetlenedésére, inkommenzurabilitására is. A „Credo az igazság teljes foglalata” – hitvallásnak elmegy, de intellektuálisan érdektelen, egy ilyen diszkurzívnak szánt szövegkörnyezetben full seggfejség, a Vincenten körülbelül a maxval birca színvonalának feleltethető meg és akkor nem tudom, melyikükkel voltam udvariatlan.
És ha a hivatkozott hosszabb írásaiban is ilyen típusú szövegek vannak, természetesen azok sem „vitára késztetőek”, hiszen a cáfolhatóság, azaz a megvitathatóság minimális feltételeit sem teljesítik.
Ez egy út dicstelen és kisszerű vége, nemcsak az érintetté, hanem alighanem az egész metafizikai történetfilozófiai „módszeré”.
Én egyetlen figyelemre méltó mozzanatot találtam az írásban, egyetlen valóságos szellemi teljesítményre történő utalást: a „láthatatlan légió”-t.
@Alfőmérnök: Ja, ezt kihagytam:
http://www.antikvarium.hu/ant/book.php?konyv-cim=a-modernseg-politikai-elvei&ID=126205
Akik fikázzák Molnárt, legalább ezt olvassák el tőle. Utána lehet vitatkozni.
@aronsatie: Ügyes vagy, féreg!
Azt is tedd hozzá, hogy a Népszabó és a baller média számára semmi hírértéke nem volt M.T. halálának (nekik M.T.-ért nem volt kár).