Világszép nádszálkisasszony
Eredeti szerző: maroz
Én. Mától. Én, a középkorú (ezzel pár évig még hülyítem magam, elnézést) férfi. Száznyolcvan centi magas, ideiglenesen kilencven kilós, és hogy finoman körülírjam ezt a kilencven kilót: nem pont tömény izom. Kinézetre talán egy fokkal szebb az ördögnél, de akad ellenvélemény is. Mától tessék rám úgy gondolni, mint világszép nádszálkisasszonyra. Aki azt állította, a jövőben azt állítja, sejteti vagy sugallja, hogy én nem lennék világszép nádszálkisasszony azt szarrá perelem. Rámegy az utolsó fillérje is a kártérítésre, a liberális demokraták istene engem úgy segéljen.
Kérdi a kedves olvasó, hogy ezt miért is? Egyszerű a válasz. Abban az országban, amelyikben Mráz Ágoston Sámuel lehet kutató politológus, a Nézőpont lehet kutatóintézet és Gyurcsány Ferenc lehet politikus, ott én is lehetek világszép nádszálkisasszony. Aki ezzel nem értene egyet, annak neve mától: alperes.
Mráz Ágoston Sámuel politológus, a Nézőpontnak nevezett kutatóintézetnek nevezett valami vezérigazgatója pár hete ezt találta mondani:
Akik most publikálnak közvélemény-kutatást az államfő ügyében kialakult vitáról, nem járnak el a szakmai tisztesség szabályai szerint. Kutatni szabad, talán „kötelező” is, de hiba lenne azonnal az állítólagos „népítélet” közlése. A közvélemény-kutatók felelőssége, hogy a köz véleménye ne lehessen a köz befolyásolása.
Mondta ezt folyó év április elsején. Arról a Schmitt-ügyről – nem tudom, emlékszik-e még valaki erre a cirkuszra – amelyik ez év januárjában buggyant ki és március végére már olyan sok mindent nem nagyon lehetett gondolni az ügyről, elég szépen zárultak befelé a lehetőségek, úgy nagyjából annyi maradt, hogy elvonul-e tisztességgel, vagy inkább afféle ízlésterroristaként felrobbantja magát az ország házában, hadd terítődjön be minden és mindenki a szarral, ha már így kellett járnia őzsúrfiúságának.
A szakmai tisztesség hazai felkentje kicsit később egy hasonló kázusról, erről a Schmitt-epigonról, Gyurcsányról ezt tartotta fontosnak kutatni és publikálni:
A morális elutasítást azonban nem szükségszerűen követi a politikai felelősségre vonás igénye, jelen esetben mégis a válaszadók 62 százaléka követeli Gyurcsány Ferenc végleges távozását a magyar közéletből.
Szakmai tisztességgel, hogyan máshogy, és görcsösen figyelve arra, hogy még véletlenül se közölje az állítólagos „népítélet”-et. Nem tudom, hogy amúgy ez a jóember mennyire szakember, de azt tudom, hogy ha ő egy ilyen után a pártállami intézet úgymond szakmai vezetője lehet, akkor én is lehetek világszép nádszálkisasszony. Amint hogy ha a Nézőpont nevezhető kutatóintézetnek, akkor is.
Gyurcsány. Róla, illetve az ő ügyéről én eddig gondoltam valamit, ami azért annyira nem volt kedvezőtlen rá nézve, és szokásom, hogy ha gondolok valamit arról másoknak is beszélek. Erre Gyurcsányék azt mondták, hogy:
„A hivatalos dokumentumok alapján plágium nem állapítható meg. Aki azt állította, a jövőben azt állítja, sejteti vagy sugallja, hogy plágium történt, bíróság előtt fog felelni és kártérítést fog fizetni” – jelentette ki Vadai Ágnes, megjegyezve, e kártérítési perek nyomán a jövőben „a jobboldal és holdudvara” fogja finanszírozni a DK működését.
No. Holdudvar lettem. Illetve nem lettem, és nem is akarok az lenni. Nem azért, mert megfenyeget Vadai „húdöfákkíz” Ágnes, hanem azért, mert tudok jobbat. Nekem egy ilyen aprócska gondolati csere nem okoz problémát, tehát Gyurcsány és kapcsolt részeinek a kérésére én többet meg sem forgatom a fejemben ezt a plágiumügyet, nem gondolok róla semmit, nem is sejtetek és sugallni sem sugallok.
Helyette inkább azt gondolom (állítom, sejtetem és sugallom), hogy Gyurcsány egy politikus. Egy szar politikus. Ezért pereljen, ha van kedve. Mást is gondolok róla, de az lényegtelen. Nekem tökéletesen elég az, ha én csupán annyit gondolok (állítok, sejtetek és sugallok) róla, hogy ő egy szar politikus. Az a vicces a dologban, hogy egy olyan Gyurcsányra, akiről elgondolhattam volna azt, amit ezek után nem gondolhatok akár még szavazni is hajlandó lettem volna bizonyos körülmények között, mert ismétlem, az a gondolásom, ami miatt ő most perrel fenyeget rá nézve nem is lett volna olyan súlyos, ezzel szemben egy szar politikusra nem szavaznék, soha. Ő tudja, miért érte meg neki ez a csere.
Amúgy meg a lényeg: ahol Gyurcsány, Vadai és kapcsolt részeik politikusok lehetnek, ott én is lehetek világszép nádszálkisasszony. Aki nem indul meg ebben a pillanatban a színem elé járulni és hódolatát kifejezni azt kiperelem a vagyonából és ő fogja finanszírozni a mit is, mit is, mindegy, nem kell minden mese végére csattanó, nem vicc az, mint az országunk.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16521132-69e8bd0080cce' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16521132&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16521132-69e8bd0080cce&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16521132-69e8bd0080cce' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
@Vortumnus: Nem tudom megítélni, hogy mekkora lehet ez a „valamennyire”. Az összes többi befolyásoló tényezőhöz képest. kezdjük rögtön azzal, ahol az ember az alapvető szocializációját részben megkapja, az iskolával. Mit tehet a netes minta azzal a 8-10-12 éves elhibázott mintával, tudja-e azt legalább részben korrigálni?
Gondolj bele: gyakorlatilag minden gyerek jár iskolába, és ott hosszú-hosszú éveket tölt el. Ehhez a hatáshoz képest nem tudom, hogy mekkora lehet a netes fórumok hatása, de talán nem járok messze a valóságtól, ha úgy sejtem, hogy elenyésző. Ebből számomra máris adódik egy csapásirány, ha úgy érzem, hogy nekem ez ügyben tennivalóm lenne. 🙂
@maroz:
erre mongya a költő: „de hova tűnt mráz ágoston sámuel?” :)))
@maroz:
jó, ezzel gyakorlatilag a befolyásolás minden formáját tagadod, innentől már a témába vágó kutatásokhoz kell fordulni, mert túl szélsőségesnek tűnik az álláspontod.
@hacsaturján: Vagy az a másik, a kedvencem:
Két kisgyerek vitatkozik:
-De igen!
-De nem!
-De igen!
-De nem!
-De igen!
-De nem!
…
De te nem is tudod, hogy miről vitatkozunk!
-De igen!
-De nem!
-De igen!
-De nem!
-De igen!
-De nem!
😉
@maroz: Gyed maroz!
Ilyenkor szoktam megkérdezni, hogy rúgott rajtad egyet az élet? Mert egy ideje belekötsz az élő fába is. A másik – viselkedésed alapján számomra roppant logikus – következtetés, hogy pszicho/szocio témájú munkához gyűjtesz anyagot (és röhögsz a markodba). Komolyan.
Továbbá komolyan nem értelek. Ellöksz egy ilyen igét itt a szomszéd topikban:
„Igen, káromkodok, és igen, ingerült vagyok. Dől ránk a szar, ülünk egy kibaszott puskaporos hordón, és mit látok? Hogy az értelmiségi elit nem tölti be a funkcióját. Nem segíti a társadalmat a működésében…. Itt senki nem érzi, hogy mekkora elitellenes, értelmiségellenes hangulat van az országban?”
ugyanakkor duettben elénekelve fejemre áriázol (vagy két hónapja tán) holmi „patologikus elitizmus” nevű betegségről ;-).
Aztán ideges leszel a gyurcsánkázóktól (meg általában mindentől). OK. egy posztodban, vagy egy kommentedben következetes vagy. Az „életművedben” meg mostanság összevissza. Akkor ezt most mégis, hogy a retekbe értékeljem? Olyan vagyok lassan, mint az összezavart macska – és úgy látom, nem csak én.
Szóval az nem jó, hogy elitellenes hangulat van, de a párbeszédhez a „nem elit” tanulja meg (autodidakta módon) azon formai/tartalmi követelményeket, melyek az elittel való párbeszédhez szükségeltetnek, mert az elit nem hajol le felemelni (az patologikus elitizmus), a „nem elit” komm. formáiből meg max. a káromkodást veszi át díszítési célzattal. Kihagytam valamit?
Nekem végülis édesmindegy, hogy leordítasz-é, vagy sem, csak így kívülről az utóbbi időben Te is olyan vagy, mint Kovács XXIII. János Netizen, aki az egész napi „nyakába zúduló sz.r”-ból fakadó frusztrációját a VR-ben szembejövőkön veri le. Vagy én látom rosszul, de egy visszajelzést (minden harag nélkül) szerintem megér.
Na csá.
@ijontichy: Tényleg nem értem a kérdésed. Jobban kéne iparkodnom, hogy a velem szemben támasztott sztereotip elvárásoknak megfeleljek? 🙂
Az elittel a nemelit nem párbeszél, ha azt látja, hogy nem tölti be a funkcióját, hanem egy békés szerda késődélutáni pogrom során elzavarja a rákba és kitalálja, hogy helyettük majd megbízható, rendes, tisztességes, közülük való villamoskalauzokra és szövőnőkre bízza a társadalom működtetését. Az elit azzal párbeszél a leghatékonyabban a nemelittel, hogy korrekt mód ellátja a funkcióját, elvégzi azt a munkát, amiért a nemelit elnézi neki a kiváltságait.
Egy cégvezetőt nem piszkálnak a munkásai a versenyautójáért és a három rend ex-szépségversenyző szeretőéért mindaddig, amíg jól megy a cég. Ezzel szemben ha csődbe megy és a melósok ott állnak, hogy fél lábbal az utcán, akkor időnként hajlamosak picit meglincselgetni ugyanazt a cégvezetőt, akinek annyi éven keresztül elnézték az autót, a kurvákat és a kiemelkedően magas fizetést.
Szóval ez a „nőjenek fel hozzánk plebszék és akkor majd meg fognak érteni”-dolog szerintem szuicid.