Világszép nádszálkisasszony

Eredeti szerző: maroz

Én. Mától. Én, a középkorú (ezzel pár évig még hülyítem magam, elnézést) férfi. Száznyolcvan centi magas, ideiglenesen kilencven kilós, és hogy finoman körülírjam ezt a kilencven kilót: nem pont tömény izom. Kinézetre talán egy fokkal szebb az ördögnél, de akad ellenvélemény is. Mától tessék rám úgy gondolni, mint világszép nádszálkisasszonyra. Aki azt állította, a jövőben azt állítja, sejteti vagy sugallja, hogy én nem lennék világszép nádszálkisasszony azt szarrá perelem. Rámegy az utolsó fillérje is a kártérítésre, a liberális demokraták istene engem úgy segéljen.

Kérdi a kedves olvasó, hogy ezt miért is? Egyszerű a válasz. Abban az országban, amelyikben Mráz Ágoston Sámuel lehet kutató politológus, a Nézőpont lehet kutatóintézet és Gyurcsány Ferenc lehet politikus, ott én is lehetek világszép nádszálkisasszony. Aki ezzel nem értene egyet, annak neve mától: alperes.

Mráz Ágoston Sámuel politológus, a Nézőpontnak nevezett kutatóintézetnek nevezett valami vezérigazgatója pár hete ezt találta mondani:

Akik most publikálnak közvélemény-kutatást az államfő ügyében kialakult vitáról, nem járnak el a szakmai tisztesség szabályai szerint. Kutatni szabad, talán „kötelező” is, de hiba lenne azonnal az állítólagos „népítélet” közlése. A közvélemény-kutatók felelőssége, hogy a köz véleménye ne lehessen a köz befolyásolása.

Mondta ezt folyó év április elsején. Arról a Schmitt-ügyről –  nem tudom, emlékszik-e még valaki erre a cirkuszra –  amelyik ez év januárjában buggyant ki és március végére már olyan sok mindent nem nagyon lehetett gondolni az ügyről, elég szépen zárultak befelé a lehetőségek, úgy nagyjából annyi maradt, hogy elvonul-e tisztességgel, vagy inkább afféle ízlésterroristaként felrobbantja magát az ország házában, hadd terítődjön be minden és mindenki a szarral, ha már így kellett járnia őzsúrfiúságának. 

A szakmai tisztesség hazai felkentje kicsit később egy hasonló kázusról, erről a Schmitt-epigonról,  Gyurcsányról ezt tartotta fontosnak kutatni és publikálni:

A morális elutasítást azonban nem szükségszerűen követi a politikai felelősségre vonás igénye, jelen esetben mégis a válaszadók 62 százaléka követeli Gyurcsány Ferenc végleges távozását a magyar közéletből.

Szakmai tisztességgel, hogyan máshogy, és görcsösen figyelve arra, hogy még véletlenül se közölje az  állítólagos „népítélet”-et. Nem tudom, hogy amúgy ez a jóember mennyire szakember, de azt tudom, hogy ha ő egy ilyen után a pártállami intézet úgymond szakmai vezetője lehet, akkor én is lehetek világszép nádszálkisasszony. Amint hogy ha a Nézőpont nevezhető kutatóintézetnek, akkor is.

Gyurcsány. Róla, illetve az ő ügyéről én eddig gondoltam valamit, ami azért annyira nem volt kedvezőtlen rá nézve, és szokásom, hogy ha gondolok valamit arról másoknak is beszélek. Erre Gyurcsányék azt mondták, hogy:

“A hivatalos dokumentumok alapján plágium nem állapítható meg. Aki azt állította, a jövőben azt állítja, sejteti vagy sugallja, hogy plágium történt, bíróság előtt fog felelni és kártérítést fog fizetni” – jelentette ki Vadai Ágnes, megjegyezve, e kártérítési perek nyomán a jövőben “a jobboldal és holdudvara” fogja finanszírozni a DK működését.

No. Holdudvar lettem. Illetve nem lettem, és nem is akarok az lenni. Nem azért, mert megfenyeget Vadai “húdöfákkíz” Ágnes, hanem azért, mert tudok jobbat. Nekem egy ilyen aprócska gondolati csere nem okoz problémát, tehát Gyurcsány és kapcsolt részeinek a kérésére én többet meg sem forgatom a fejemben ezt a plágiumügyet, nem gondolok róla semmit, nem is sejtetek és sugallni sem sugallok. 

Helyette inkább azt gondolom (állítom, sejtetem és sugallom), hogy Gyurcsány egy politikus. Egy szar politikus. Ezért pereljen, ha van kedve. Mást is gondolok róla, de az lényegtelen. Nekem tökéletesen elég az, ha én csupán annyit gondolok (állítok, sejtetek és sugallok) róla, hogy ő egy szar politikus. Az a vicces a dologban, hogy egy olyan Gyurcsányra, akiről elgondolhattam volna azt, amit ezek után nem gondolhatok akár még szavazni is hajlandó lettem volna bizonyos körülmények között, mert ismétlem, az a gondolásom, ami miatt ő most perrel fenyeget rá nézve nem is lett volna olyan súlyos, ezzel szemben egy szar politikusra nem szavaznék, soha. Ő tudja, miért érte meg neki ez a csere.

Amúgy meg a lényeg: ahol Gyurcsány, Vadai és kapcsolt részeik politikusok lehetnek, ott én is lehetek világszép nádszálkisasszony. Aki nem indul meg ebben a pillanatban a színem elé járulni és hódolatát kifejezni azt kiperelem a vagyonából és ő fogja finanszírozni a mit is, mit is, mindegy, nem kell minden mese végére csattanó, nem vicc az, mint az országunk.