Visszajött az ötvenes évek (megjegyzésposztsem)
Eredeti szerző: jotunder
Szarka László Csaba akadémikus a következőt engedte meg magának Körösényi Andrással szemben.
„Lehetséges-e például az objektív tudomány képében tetszelgő, kőkemény globalista értékrendszer hirdetése az akadémia mint nemzeti közintézmény keretein belül? Normális körülmények között, normális kutatók körében az értékrendi elkötelezettség abszolút magánügy (a természettudományokban mindenképpen), de a jelenlegi polarizált Európában elkerülhetetlen, hogy ide vagy oda álljunk. Vajon ki hova áll?
1951-ben írtak ilyesmit. A kékfényes Szabó mondhatott ilyet a hetvenes években, esetleg Tóth Dezső Tamás Gáspár Miklósnak, de kultúraczélisták általában már sokkal civilizáltabban fogalmaztak a nyolcvanas évek közepén.
Körösényi Andrást 2010-ben még lefideszesezték, sőt leorbánistázták. Most meg a globalisták láncos kutyája.
……………..
Ezt most találtam Szarkától. Az érdekes ember kifejezés gondolom még nem érinti a polgári törvénykönyvet. Mindenesetre az utolsó előtti bekezdése értelmezhető úgy, hogy Palkovics elnyomja a krisztusi belső hangot. Érdemes megnézni, Big JC facepalmjával együtt.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16518393-6ae0bc6c219e6' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16518393&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16518393-6ae0bc6c219e6&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16518393-6ae0bc6c219e6' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
@ijontichy: Akkor valamit az egyáltalán nem vidám barakkról. Az igazán pokoli helyezet 1979 nyarán keződött és tíz évig tartott. Csao meggárgyult a kinai látogatása után a banyájával együtt és egy nagyon durva kombót kezdett nyomni kóros paranojával kevert extrém nagyzási mánia formájában. Ezt, a helyzet logikájából eredően, az kísérte, hogy a környezetéből kigolyózott szakikat hűséges analfabétákkal és aljas bólintójánosokkal pótolta és a sanyargatások meg önkényes szemétkedések végtelen sorát zóditotta a népre, hadd ne soroljam fel őket, mert még most is borsózik tőle a hátam. Még azt is csak titokban lehetett kimondani, hogy gulyás-szocializmus.
Tíz év kemény önkény mindent átitat egy sajátos bűzzel, amit örökké érezni fogsz, de legalább van egy haszna : kanári vagy a bányában. A legrosszabb a reménytelenség nyomasztó érzése….
@nerángass: „de legalább van egy haszna : kanári vagy a bányában” Mi ebben a haszon? Döglődnek a kanárik, a fiúk a bányában meg fütyörészve dolgoznak tovább.
Must read
http://www.theatlantic.com/ideas/archive/2018/12/hard-data-populism-bolsonaro-trump/578878/
@nerángass: Ez tényleg must read, és tényleg hard data… rengeteg ponton igazolja Bartus apokaliptikus vízióit, amiket 2010 óta hangoztat. :-(((
@nerángass: kösz, ez (meg a háttértanulmány) tényleg kellett. fúrja az oldalam a kíváncsiság, hogy Bernie Sanders mint populista hogy teljesítene és milyen minősítéseket kapna; erre keresve találtam, ha esetleg mást is érdekel:
http://www.newyorker.com/news/john-cassidy/bernie-sanders-and-the-new-populism
clickbaitnek (igazából ezt egy FT-cikkből idézik):
„Latin American-style income distribution leads to Latin American-style politics—populism of the left and the right”
@dr Brcskzf Gröőő: Idézett tanulmány ellentmond Mouffe azon véleményének hogy különbséget kell tenni jobb és baloldali populista között.
“left-wing populists are not likely to be a cure for right-wing populism; they are, on the contrary, likely to accelerate the speed with which democracy burns out.”
Valszeg így van, Chavez és Maduro a bizonyiték. Persze, nem lehet tudni, hogy amerikai körülmények közt meddig me(het)ne el Sanders vagy mondjuk másutt Corbyn de nincsenek illuzióim. Secko jedno. ))
@nerángass: meg Venezuela mellett ott van Brazília meg Bolívia (meg Nicaragua, Kuba) is; az Atlantic háttértanulmánya ki is mondja, hogy szándékosan nem használják a bal- és jobboldali kategóriákat, mert az adataik alapján ez nem egy fontos választóvonal. másrészt viszont az általam fent linkelt meg az azóta olvasott összes többi cikk is kicsit másképp definiálja a populizmust (pl. leszűkítve a háttértanulmány „anti-establishment populism” kategóriájára), meg nem csak a hatalmon levő populizmust vizsgálja (pl. a Guardian New Populism sorozata — itt van egy teszt is:
http://www.theguardian.com/world/ng-interactive/2018/nov/21/how-populist-are-you-quiz
). továbbá (és főleg) azért az is áll, amit a New Yorker hangsúlyoz, miszerint Sanders nem akarja államosítani a termelést, nem akarja föltámasztani a Kominternt, inkább a skandináv modell felé húz magas adókkal, széleskörű jóléti ellátással.
bevallom, magam se a szomszédba megyek egy kis balos populizmusért, szóval jól jön, ha időnként beleverik az orrom a rossz példákba.
@dr Brcskzf Gröőő: Eszerint Macron-hoz hasonlítok a leginkább… Hm. Az igaz, hogy néha, egy-egy különösen jó napomon az átlagnál talán egy árnyalattal jobban nézek ki, de Macron-tól azért messze vagyok.
A populizmusba én mindig beleértem azt is (talán Cas Mudde-nél olvastam ilyesmit?), hogy a ‘népakaratot’, az igazi embereket az elit és kártékony csoportokkal szemben képviselő politikusok az *eszközökben nem igazán válogatva* szeretnék kiteljesíteni ezt a ‘népakaratot’. Tehát szétrombolják a demokratikus hagyományokat, konszenzust, aláássák a jogállamiságot.
@Grrr: az Atlantic-tanulmányban pont az a lényeg, hogy kell-e ez a megszorítás, azaz mennyire igaz az, hogy ha egy vezető a laza értelemben populista, akkor a szűk értelemben is az. mondjuk azt írják, hogy a listára csak olyan vezetőket vettek föl, akiket legalább három(?) a nemtudomhány(?) megkérdezett szakértő (köztük Cas Mudde, Jan-Werner Müller) közül populistának minősített, és ha a szakértők így minősítenek valakit populistának, akkor persze hogy kijön az eredmény.
@Grrr: @dr Brcskzf Gröőő: Nekem Obama jött ki, de magunk közt, én jobbra vagyok tőle. Az eszközökre nem finnyás jelleg tényleg meghatározó,szerintem. Mi más a választási rendszer buherálása, az átírt alkotmány, a sajtószabadság korlátozása és a korrupció, az a négy vonás amely igen gyakori ? Annyira, hogy úgy tűnik, hazabeszélek, pedig nem ))
@nerángass: persze, mindenki (én is) az eszközökre nem finnyás jellegre kíváncsi, a kérdés „csak” az, hogy bárkiből előbújik-e, aki elég időt hatalmon tölt, vagy vannak előjelek, ami alapján bizonyos vezetőket (a Guardian példáiból választva: Merkelt) nyugodtabb szívvel engedhetünk tíz éven túl is hatalmon, másokat meg már megválasztani se szabadna (pl. mert egy év alatt átírják az alkotmányt — nem sorolok neveket); és hogy a nem megszorító értelemben vett populizmus ilyen előjel-e. az én példámra visszatérve: az USÁ-nak Sanders ártana-e annyit, mint Trump? vagy akár jóval többet?
van egy becsípődésem, hogy a választási rendszernek nagy szerepe van: minél egyenlőbb, annál jobban kedvez a kooperatív, kompromisszumos hatalomgyakorlásnak; minél egyénibb, annál jobban kedvez a hatalomharcosoknak. node nem vagyok se történész, se politológus: ha a szakértők más paramétereknek nagyobb magyarázóerőt tudnak bizonyítani, hát az nagyon is érdekel.
@dr Brcskzf Gröőő: Gondolom, nem csak egy emberen múlik. Ha anno Németországban Strauss megkaparintotta volna a kancellárságot Kohl helyett, vagy Kohl után, attól még valószínűleg nem tudta volna észrevehető mértékben elmozdítani a német demokratikus berendezkedést valami populistább irányba.
Szerintem még az osztrák FPÖ sem tudja jelentős mértékben tágítani a hagyományos osztrák politikai kereteket.
@dr Brcskzf Gröőő: @Grrr: Valahogy a pudding próbájának tűnik szerintem. A hatalom tényleg korrumpál. Biztos nem csak egy emberen múlik, de gondolom azért eléggé döntő, ahogy az az egy ember a csúcson a vérmérséklete, jelleme, személyisége szerint a hatalmat gyakorolja és a munkatársait kiválasztja. Érdekes kérdés lenne tényleg, hogy pld. Sanders vagy Warren hogyan viselkednének, mindketten hangsúlyosan „populáris” témákat feszegetnek, bár utóbbi nem tűnik populistának.
@nerángass: érdekes adat az emlékezésről: pont ma olvastam egy cikket, amiben mintha azt írták volna, hogy Warren még Sandersnél is populistább; elővettem, és persze rosszul emlékeztem: nem populistábbat írtak, hanem balosabbat (konkrétan hogy Warren a legbalosabb szenátor):
ujegyenloseg.hu/atrendezodes-az-amerikai-politikaban/
most azért rákerestem, és többen populistának minősítik Warrent is. az biztos, hogy elitellenes agendát tol, de hogy az Atlantic második kritériumát mennyire elégíti ki, azaz hogy mennyi korlátot tűr(ne) el, az nem világos; mondjuk Sanders esetében se, és én hajlandó vagyok feltételezni, hogy ebből a szempontból nincs köztük különbség.