Jobboldali költők borzalmasan gyönge versei — XXII.
Eredeti szerző: Pásztörperc
Az eddigi termést átfésülve rá kellett döbbennem, hogy Trianonról még nem volt tematikus összeállításunk. Feltűnt ugyan a XIX. számban Varjas Tóth János (LÁSSÁTOK TRIANONT), de ez szinte meg se karcolja a hatalmas téma felszínét se.
Kezdjük az áttekintést egy olyan költővel, aki szerepelt már nálunk (a VIII. részben), de nem ezzel a mondhatnók, központi fájdalommal.
Lengyel Károly: Európa fél!
Európa fél! Űzi lelkiismeret.
Harangzúgással támadnak az emlékek,
Mikor felfakad itt e tájon a nagy seb,
Minden zugából csak bűzfolyam teremhet.
Hallgasd az ünnepet, vagy énekelj vadul,
Mégis mindörökre nem lehetünk rabok!
De túl minden cifraszavú szónokon,
E földön szégyenné alázták otthonunk.
Átokszellem fújt egy francia kastélyból,
Amikor szóbirokra keltek a nagyok,
És eleven húsáig tépték országunk.
Trianon, ez a szó magyarnak rég szitok.
Hittétek e mind, kik véres zászlók alatt
Vétlen hazánkon keresztül masíroztak,
Hogy nem adjuk fel, csak elrabolhatjátok?
Feltámadnunk nem kellenek új századok.
Rettegve fél, aki tett itt gyalázatot,
Azok meg nem érthetik szent szavunk, hogy Hon.
Milliókat emésztett parázsló átok,
És ordítom vég nélkül: vesszen Trianon.
Ferencváros, 2010. június 4.
Botorság lenne azt gondolnunk, hogy akárcsak reprezentatív áttekintést is adhatunk több száz termékeny költő egyik legfontosabb (ha nem éppen a legfontosabb) témájából, úgyhogy elédjünk meg két további szemelvénnyel! (Csak úgy érzékeltetésképpen…)
Kerecseny János: Hej! Magyar dicsőség
Hej magyar dicsőség!
Csodás régi álom
Elmúlt, mint délibáb
A nagy hunn határon.
Kialudt rég fénye,
Nem mécsel parázsa;
Nem hív föl tettekre
Soha már varázsa.
Korcs utódok lettünk,
S apáink nevére
Szörnyű szégyent hoztunk
Mostan, – ezerévre. –
Bocskoros oláhnak
Saruját megnyaljuk,
Haldokló testünket
Tépik a rác varjuk.
Cseh bitangolónak
Készséggel hódolnak
S hogy arcunkat vágja:
Od’adjuk ostorunk.-
Az osztrák kutyának
Hajlunk a szavára;
Négyszáz éves gazság
S gyilkosság dacára.
Trianon parancsát
Hódolva fogadjuk –
Mi megveszett barmok,
Mi korcsvérű fattyúk!
Hej! Magyar dicsőség!
Csodás régi álom:
– Más században élünk:
Más van most szokásban:
Rabtartónak kezét
Alázattal nyalni –
– Nem az én fajtám ez,
Nem magyar, csak talmi.
Meggyesi József: Árpád magyar útján
Magyar tested,
magyar
Nagyon beteg,
nagyon
Szabad lelked, szabad préda
Holt szellemed, halott, néma
Nagy-Boldogasszony, ne hagyj el!
Nemzet tested torzó
Trianon sors, béklyó
Hontalan vagy volt hazádban
Árva, s gyáva e mord világban
Nagy-Boldogasszony, ne hagyj el!
Ötezer év véd-harca
Száz évek, száz kudarca
Szívet sebzett, hív reményt vesztett
Mohácsi vész, csak Mohácsot nemzett
Nagy-Boldogasszony, ne hagyj el!
Vélt vétkeid vádsúlya,
végzeteddé vált;
S újra támad ellened sok gaz, hitvány
Ront széthúzás, torz tévhit-vágy
Nagy-Boldogasszony, ne hagyj el!
Élet-halál harcod,
nemzedékek átkát
Ma is meg kell vívnod!
Jaj, bárcsak már látnád!
hol van bölcs vezéred, ifjak hű serege;
hova tűnt testvérek, tékozló tömege
Nagy-Boldogasszony, ne hagyj el!
Kő, s föld a zord Kárpát ormokon,
erdélyi hegyeken, zalai dombokon
Napfény és folyó Hortobágy homokon él
És éltet ád, pusztító ár, tűzvész, víz s vihar után
Mert léte, az örök megújhodás
Ősföld, ez otthonod!
S a feldúlt romokon,
Turul nemzeted bús konokon él
És el ne hidd, hogy menthetetlen!
De szeresd és tudd, most mentened kell!
Nagy-Boldogasszony, ne hagyj el!
Ész, értelem, óh Jézus, legyen véled végül!
Nemzet, szellem, lélek, néptest mind felépül
S honszívedben szent harang, ha kondul
Magyar léted, ó magyarra fordul!
Nagy-Boldogasszony
Nem hagy el!
Természetesen az teljesen ki van csukva, hogy ezeken túl ne illesszem be még azt is, hogyan emlékezett e történelmi szörnyűségre örök kedvencem:
Katona László: ÁLLÍTSUK MEG A DEKADENCIÁT!
Súlyos dekadenciában
szenved ma a magyar népünk,
melyet sajtó, irodalom,
TV, rádió nyújt nekünk!
Művészet, és oktatás is
ilyen tendenciát gerjeszt;
deformált példákat mutat,
ma az ifjú nemzedéknek!
Rákosi emlőin nevelt
ateisták vezetnek ma;
erkölcsi gátlástalanság
kommunisták hagyatéka!
Képviselők egyik fele
marxizmussal van telítve;
törtetők és nagyképűek,
nem gondolkodnak nemzetben!
Ne tűrjük meg a hanyatlást,
Nemzetünknek sorvasztását!
Cseréljük ki a vezető
„új pogányt” és kommunistát!
Akik Trianon-ügy kapcsán
„SZÓZAT” elött kivonultak,
ne legyenek képviselők;
méltatlannak bizonyultak!
A dekadencia helyett
emeljük fel a Nemzetet!
Adjunk példát szépre, jóra;
fejlesszük ki a jellemet!
Minden poszton cseréljük le
a méltatlan vezetőket!
Független új Magyarország
forrasszon eggyé bennünket!
Má reggel óta fáj a fejem, de most fordult csak igazán szörnyűre.
Ez bazmeg…
„Vélt vétkeid vádsúlya,
végzeteddé vált;”
Az anyukád ajnározd alsótesten alliteráló alligátor !
@Vitéz Kőbányai Világos: Szegény Te. Ilyen fej bizony nekem is fájna…
A többiek, minden erőfeszítésük ellenére, egyszerűen összemérhetetlenek Katona Lászlóval.
@tollaszerge: Így van. A költő maximálisan kihasználja a csujjogató műfajában rejlő művészi lehetőségeket. Némiképp Bauxit lírájára emlékeztet a Bëlgából.
Gratulálok, szép megvezetés… csak egy vers… na még kettő, a végén alig bírtam… Aztán a negyedik!
Katona Lászlónál kiújult a himlőm.
@Pásztörperc: Katona L. helyzetbe hozta a gyomorfekélyem.
@Kettes: Nem. nem igaz, hogy hízelgéssel nem mentek semmire. Szavaitok úgy csengenek, mintha hájjal kenegetnének. (Az vajon hogyan cseng?) Úgyhogy tessék, csak ínyenceknek:
Katona László: NE LÉGY OLYAN MINT A RÓKA!
I. rész
Azt mondja a régi mese:
Róka, farkas meg a medve
Hajdanában nagyon rég,
Szép békében, együtt élt!
Együtt jártak mulatozni,
Éjfélekig vigadozni!
Végül aztán a róka
Mind a kettőt becsapta!
Egyik nyári délutánon
Sétált felderítő úton:
Látta, hogy a fák alatt,
Farkas üldöz egy nyulat!
Na, most — gondolta magában
Megtréfálom a barátom!
Ijedt futást mímelve:
Ért a farkas közelébe!
Jön a vadász!” — kiáltotta!
Ő meg bebújt a bokorba!
Farkas hitte a szavát,
Elhordta az irháját!
Szegény kis nyúl ijedtében
Meglapult egy mélyedésben
Róka pedig ezalatt
Felkészült, hogy felfalja!
Kúszva-mászva közeledett,
Majd egy ugrással ott-termett!
Szegény nyuszit elcsípte,
Széttépte, és megette!
Így eltelve, hasát verve
Ment le a patak medrébe,
Hogy a szomját eloltsa,
Égő gyomrát nyugtassa!
Nyuszi „elülte” a gyomrát
S mert a vízivás sem használt:
Gondolta, hogy „gyógyszerért”
Felkeresi a medvét!
II. rész:
Szépen, alázattal kérte:
Adjon neki egy kevéske
Mézet gyógyulására!
Majd ő azt meghálálja!
Jó szíve volt a medvének:
Kitett egy nagy zacskó mézet,
Hogy abból a barátja
Égő gyomrát kúrálja!
Ekkor ám a csaló róka
A zacskót gyorsan felkapta!
Elvágtatott íziben,
Kárörömmel szívében!
Ugye milyen jellemtelen
A mi rókánk: mily szemtelen
A farkasnak hazudott!
A medvétől meg lopott!
Ezután már sem a medve,
Sem a farkas nem ment lépre!
Vele szóba sem álltak
Magukra már vigyáztak!
Nem lenne róka a róka,
Ha jellemtelen nem volna!
Ravaszság és hízelgés
A mesében most jön még!
III. rész
Orra után fut a róka:
Aztán felnéz egy nagy fára!
Mit gondoltok gyerekek?
Lompos róka mit tervez??
Egy fekete hollót lát ott:
Szájában tart egy nagy sajtot!
Ravasz róka most megáll:
A hollóhoz felkiált!
Jaj, de örülök, hogy látlak,
Hát még a szép „hangocskádnak”!
Ilyen hangot nem hallok:
Azért futok, bolyongok!
Nő, és hiú volt a holló,
Nem egy gyorsan gondolkodó!
Kitátotta a száját:
És kiáltott egy nagy „KÁÁR”-t!
Szájából a sajt lehullott,
Amit a róka felkapott!
Egy-kettőre megette,
A hollóra nevetve!
Hazugság, lopás, becsapás,
Hízelgés és sok ravaszság!
Mindez: a rókajellem!
Ilyen a jellemtelen!
Sajnos, sok ember van ilyen!
Vagy egészben, vagy csak részben.
De te soha ne légy ilyen!
Ne legyél jellemtelen!
Úgy gondolom, ezek a versek akkor teljesítenék legjobban küldetésüket, ha a latin ábécé betűinek béklyóiból megszabadítaná őket valaki és átemelné a rovásírás éteri magasságába. Különösen az FS-féle ábécé lenne erre alkalmas.
crowland.uw.hu/images/rovasiras/abc.html .
@Pásztörperc: Az „És kiáltott egy nagy „KÁÁR”-t!” sorban nem hiányzik egy D betű? Csak kérdem.
(8-I)E
@Pásztörperc: Éreztem, hogy valami van a levegőben, ezért ébredtem fel 4-kor. S lám, újabb KOH-I-NOR Katonától.
kerecseny jánosnak mi a gondja a csehekkel? 😀
@SCUMM: Azt hiszi, hogy ők a szlovákok…