A gépezet és az arkangyal
Eredeti szerző: jotunder
A drága Szakály Sándor akadémiai doktori disszertációja nem tartalmazott újdonságot a doktorijához képest, idegen nyelvű publikációi alig vannak, az elmúlt húsz évben valóságos tudományos munkássága gyakorlatilag nem volt. Schmidt Mária akadémiai doktori cím nélkül lett egyetemi tanár a Pázmányon, doktoriját egy kurzuskönyvecskére, a Diktatúrák ördögszekerén címűre kapta. Lánczi András szintén akadémiai doktori cím nélkül lett egyetemi tanár, főleg tankönyveket és kiáltványokat írt, munkássága nemzetközi kitekintésben értékelhetetlen.
Az Orbán-rezsim ideológiáját harmadosztályú intellektusok reprezentálják. Ennek egyszerű oka az, hogy egy Ernst Noltét vagy a boldogult Dominique Vennert nem lehetne lezavarni a sarki boltba parizerért. Őket esetleg le lehet fasisztázni, de leközépszerűzni nagyon nehéz lenne. Orbánnak olyan értelmiségi elitre van szüksége, amelynek tekintélye kizárólag a politikából (értsd, Orbán Viktorból) ered.
Az Orbán-rezsim utcai harcosai általában megzizzent exkommunisták, mint Bogár, Kerényi vagy Bencsik. A futóbolondság munkaköri leírásuk része.
Ennek az az oka, hogy a feladatuk elvégzése eleve komplett elmebeteget igényel. Olyan dolgokat kell kipréselni a csücsöri szájukon, ami egy többé-kevésbé normális emberben valahogy benn maradna. Szégyenérzet nélkül kell letolt alsóban énekelniük a Lánchídon az albán himnuszt.
Az Orbán-rezsim hoppáljai és selmeczigabriellái pedig hoppálok és selmeczigabriellák. Igen, tessék csak megnézni, valójában mind hoppál vagy selmeczigabriella, csak máshol vannak rajtuk a nyomógombok.
Kellenek a rendszerbe olyan, monotontűrő és felesleges agykapacitást egyáltalán nem tartalmazó robotok is, akik külső megjelenése a Homo sapiensre emlékeztet, de ha az ember szétszedi őket, láthatja, hogy milyen egyszerű a mechanikájuk.
Az Orbán-rezsim elképesztően jól működik. Igen, kedves Olvasó, Orbán politikai gépezete remekül van összerakva, és összehasonlíthatatlanul jobban pörög, mint azon kedves és kevésbé kedves lúzereké, akikre majd szavazni fogok.
Orbán Viktort nem érdekli az, hogy ki kit deportált, és általában, hogy mi történt 1944. március tizenkilencedikén. Orbán Viktort mindig a következő két hét érdekli.
Az orbáni átlagpolgár nem szereti a zsidókat. Nem, egyáltalán nem küldené őket gázkamrába, de nem szereti őket. A cigányokat sem szereti, a melegeket sem szereti, a kurvaéletbe senkit sem szeret, hát talán nem véletlen, hogy óránként kell a fülébe üvölteni a szerencsétlennek, hogy mennyire jó neki éppen. Amúgy nem hiszem, hogy a nemorbáni átlagpolgár olyan rettenetesen más lenne, valószínűleg csak más a nünükéje. Ez egy borzalmasan frusztrált ország, itt a nagy többség sejti magáról, hogy elveszítette az élete partiját, és az a legszörnyűbb, hogy általában igaza is van.
Orbán az orbáni átlagpolgárnak építi az emlékművet, neki rakatta fel ugyanazzal a giccsnökkel a kis nippeket a Nemzeti Színház homlokzatára. Az orbáni átlagpolgár pedig igenis Gábriel arkangyalt akarja látni a birodalmi kakaduval — akkor is, ha fogalma nincs róla, hogy mi ez az egész. Azt ugyanis sejti, hogy azok, akiket nem annyira szeret, meg fognak ezen botránkozni, és hát ennél több öröme úgy sem lesz egy ideig. Így néz ki a tipikus orbáni örömszerzés. Igen, Orbán tényleg nem a Jenna Jameson, de nekünk most rá telik, nem a Jenna Jamesonra.
A feladatot pedig végre kell hajtani. Kell hozzá pár készlet senki, hülye és robot, aztán csak össze kell rakni, és már fogja is a snecit. Az a legszomorúbb, hogy semmi különös sincs Gábriel arkangyal történetében. Kicsit talán snasszabb, mint egy átlagos rezsicsökkentés vagy trafiklopás, de a lényege ugyanaz. Napi feladat, kipipálva.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16519801-6ae0564d5839d' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16519801&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16519801-6ae0564d5839d&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16519801-6ae0564d5839d' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
@labrys: úrjézus, de nagyon hülye vagy :DDDDDDDDDDDDDD
@Érvsebész: 😉
Naszóval.
Nekem néha (gyakran) nehéz a felfogásom és kikapcsol az iróniaméterem.
Újra belenéztem I. Levente portáljába. Megnéztem azt a fácseoldalt, amely nevezettet mint Ajrópa kiráját mutassa be.
Ez minden kétségemet eloszlatta (parancsom miniszterelnökömnek Barrosonak stb.), hogy mégis csak a Hírcsárda és a Kétfarkú Újság kihívójával van dolgunk. Ilyen őrült komolyból senki sem lehet. A rendszere azért akkor is impozáns: szinte mindenre gondol.
A Lánczi András-cikk azért kissé meggondolkoztatott. Nem elég ütős. LA írt borzalmasabb szövegeket is. De hát senki sem tökéletes.
@Evezős: ugye mondtam? Idegenszívű fattyú. Tehát újra nyitva az út az intelligens, erkölcsös úrhölgy előtt, aki elkötelezett Magyarország felemelkedése mellett.
@HaKohen:
Ugyan, ugyan. Szerintem van vagy fél tucat király. Itt egy másik monarchia, na jó, itt csak kormányzó van:
apostolimagyarkiralysag.hu/news.php
Aztán egy Árpád-házi:
kiralysag.network.hu/blog/kiralysag-hirei/hogyan-el-egy-mai-kiraly-arpad-hazi-daka-jozsef-tortenete
@Érvsebész:
Változatlanul fenntartom, hogy I. Levente valamennyiünk szórakoztatására és önmaga gyönyörűségére állította föl impozáns rendszerét.
Az utóbbi két linkért ismételten csak csodálatomat fejezem ki irántad.
Ennyi elmeháborodottat összegyűjteni – azért az nem semmi. (Az apostoli kormányzónál megnéztem néhány tudományos fószert is – hát Lánczi A. tanulhatna tőlük!)
Ha elfogadod, élni fogok azzal a joggal, amelyet még I. Baudauin (Baldwin) király ruházott rám II. Aposztolosz, minden görögök szent patriarchosza beleegyezésével: mi, I. vagy Ökumenikus (esetleg Ökonómikus) His Majestic HaKohen, kinevezünk a Magyar Nemzeti Galaxis (Tejútrendszer) és minden rovásírást használó extragalaxis könyvtárnokává, valamint királyi, fejedelmi, cári (megfelelő aláhúzandó!) udvarunk örökös, élethossziglani, sőt azon túli trónállójává (ami szándékaid szerint átváltható trónülői funkcióra).
Sattöbb, sattöbb. Elálmosodtam, megyek aludni.
@labrys: /sóhaj/ …regicid, tökfejű. A másik az, amikor a kutyáját lövik le.
@labrys:
De agyadat – még mielőtt úrrá kezdel válni –
meghajlított szép fejedből ki kell operálni.
És mikor a körmeneten a keresztet hányod,
bámulom majd: de jól áll a párduckacagányod.
Turulszobor emeli ki dali pőre alkatod,
(de csak hogyha fennhagyod a kócsagtollas kalpagod)
És amikor úrrá leszel a nemesi karizmán,
pezsgősvödröd lesz majdan a piros szattyánbőr csizmám.
Adjon isten, amit vágyol: nevet, címet, rangot,
én meg – úriasszony – hímzek tafota firhangot,
hogyha igény leend reá, legyen kéznél máris
finom függöny, mert az olyan… intellektuális.
@HaKohen: Na ugye, hogy fertőz? Én szóltam.
http://www.galamuscsoport.hu/tartalom/cikk/354340_a_kulhoni_magyar_allampolgarsagrol
@Jótündér: letolt alsó-slukkerban a szovjet himnuszt kell már énekelni, nem az albánt. Csak a friss aktualitások okán.
nol.hu/belfold/elszallt_a_birodalmi_sas?ref=sso
@ámbátor: a nemzet rogánja nem így tudja.
444.hu/2014/02/04/rogan-szo-sincs-a-szobor-allitas-elhalasztasarol/
„A Magyarországon újjáéledt antiszemitizmus elleni tiltakozás és harc részeként az Európai Rabbinikus Központ (European Rabbinical Center) úgy döntött, hogy kétévenként tartott közgyűlését Budapesten rendezi meg márciusban.
A konferencia, amelyet a magyar kormánnyal együttműködve szerveznek meg, március 24–25-én lesz, és Európa minden részéből rabbik százai vesznek részt rajta, David Lau és Jichak Joszef izraeli főrabbik, valamint a magyar kormány több tagja mellett.”
http://www.galamuscsoport.hu/tartalom/cikk/356046_zsido_hirugynokseg_europa_minden_reszebol_rabbik
„A Frankel Leó utcai után a Dohány utcai zsinagóga, valamint a Zsidó Idegenforgalmi és Kulturális Központ is visszautasítja a Magyar Holokauszt 2014 emlékév programjainak megvalósítására a Civil Pályázati Alaptól elnyert támogatást – közölte a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz). (…) „Heisler András, a Mazsihisz elnöke a szervezet vezetősége és a Budapesti Zsidó Hitközség elöljáróságának múlt vasárnapi együttes ülése után arról nyilatkozott az ATV Szabad szemmel című műsorában, hogy nyitottan várják a kormány javaslatait a józsefvárosi Sorsok Háza emlékhely és a német megszállás emlékművével kapcsolatban. Közölte, arról is döntöttek, hogy amennyiben nem kapnak megfelelő javaslatokat, akkor a most vasárnapi közgyűlésen „a vezetőség és az elöljáróság a holokauszt 2014-es programból való távolmaradás melletti kiállást javasolja a közgyűlésnek”.
http://www.klubradio.hu/cikk.php?id=16&cid=169037
@Kowalski, helyzetjelentést!: „Ha lesz emlékmű, a zsidók ellenében lesz. Ha nem lesz, akkor a zsidók miatt nem lesz.”
http://www.tudozsido.com/post/75717561801
@Késes Szent Alia:
Ha erről az emlékműről (és vele mindarról, ami a kegyeletsértő, történelemhamisító mivolta hátterében van Schmidt Máriától Szakály Sándorig) van szó, nem is lehetne másképp. De ha a zsinagógák és a Mazsihisz megteszik, amit egyedül tenni lehet, vagyis nem működnek együtt ezzel a kormánnyal ebben a képmutató hazudozásban, akkor legalább ilyen lényeges lenne, hogy a márciusi rabbikonferencia résztvevőit is időben felvilágosítsák, miféle kormánnyal készülnek közösködni.
@Késes Szent Alia:
Amúgy persze egyetértek teljesen azzal, hogy a kulcs épp az lenne, ha mindez nem reukálódna vagy transzformálódna a „zsidókártyára”, mert ez önmagában is azt a hamis felfogást mutatja, ami mindennek a forrása.
http://www.galamuscsoport.hu/tartalom/cikk/356335_meg_egyszer_az_emlekmurol
gepnarancs.hu/2014/01/nyilt-level-heisler-andrasnak-a-mazsihisz-elnokenek/
@Kowalski, helyzetjelentést!: „amit egyedül tenni lehet, vagyis nem működnek együtt ezzel a kormánnyal ebben a képmutató hazudozásban” — Árnyalnám ezt egy kicsit, noha a magam álláspontja se érte még el a kikristályosodott állapotot: én zsidóként legelső sorban zsidó érdekvédelmet várok a zsidó szervezetektől. Ehhez az kell, hogy a kormánnyal szemben tárgyalóképes pozícióban legyenek, azaz se ki ne zárják vele az együttműködés lehetőségét, se el ne adják magukat júdáspénzért. Egyensúlyozzanak, legyenek diplomaták a zsidóság képviseletében, pávatáncoljanak, ha úgy tetszik. Nem az ország sorsáért felelősek, hanem a zsidókért, így aztán ne is legyenek olyan ambícióik, hogy a kormánnyal szemben zsidó ügyeken keresztül képviseljék a demokrácia meg a nemtudommi védelmét. Annak ellenére se, hogy az ellenzék efelé nyomja őket, mert az meg szintén zsidó ügyeken keresztül akarná kifejezni a demokrácia és egyebek védelmét. Valahogy az könnyebb nekik, vannak erre bejáratódott rutinok, de ez nem jó, ezekből a rutinokból ki kell lépni.
A megválaszolandó kérdés tehát a zsidó szervezetek számára az, hogy a zsidóság érdekét szolgálja-e a kormánnyal való együttműködés megszakítása. Milyen érdekek lehetnek ezek: mondjuk nagyobb mozgásterük lesz ezáltal zsidó érdekérvényesítésre? Javítja a zsidók megítélését a magyar többségi társadalomban? Erősít valami jó dolgot, amit más eszközökkel nem lehet erősíteni? Szerintem ezekből a megfontolásokból az áll elő, hogy nem, ennek nincsenek számottevő előnyei.
Nézzük a másik opciót: a kormánnyal való együttműködés fenntartása mennyire hátrányos. Ezt nehéz általánosságban értékelni, mert (ellentétben az együttműködés megszakításával, amit egyféleképp lehet csinálni) sokféleképp lehet együttműködni: kicsit, nagyon, szó nélkül, kicsit szólva, nagyon szólva… Lehet-e úgy fenntartani az együttműködést, hogy az ellenzék, és akár maguk a zsidók is ne kiáltsanak bérzsidót, dísz-zsidót, kápót, zsidótanácsot, ahogy az elmúlt napokban történt. Meg lehet-e értetni velük, amit az első pontban írtam a zsidó érdekekről. (És ez független attól, hogy igazam van-e az első pontban, szóval inkább úgy mondanám, hogy el lehet-e adni nekik azt, amit az első pontban írtam.) Itt nagyon jó kommunikációra lenne szükség, amit tény, hogy egyelőre nem tapasztalok.
Na, szóval nincs sziklaszilárd konklúzióm, én a második opció felé hajlok a jelen helyzetben is, és teljesen emellé állnék, ha lenne hatásos meggyőzés. De semmiképp nem osztom azt a véleményedet, hogy az egyedüli lehetőség az együttműködés felmondása lenne.
„a kulcs épp az lenne, ha mindez nem reukálódna vagy transzformálódna a „zsidókártyára”” — A redukálók hagyják abba a redukálást 🙂 Még ha maga a Mazsihisz is az, aki így tesz.
@Késes Szent Alia:
Talán leegyszerűsítésnek tűnik, de szerintem itt nyilvánvalóan az első számú zsidó érdek az, hogy ne legyen elfogadva valamiféle társadalmi közmegegyezésként az az alapvetően hazug, ezért fájdalmas és kegyeletsértő történelemértelmezés, amit a kormány nyomat. Teoretikusabb megközelítésben: jelenleg a partikuláris „zsidó érdek”, bármit jelentsen is ez, egybeesik a (nevezzük így) európai demokrácia kultúrájának vagy értékpreferenciái érvényesülésének érdekével. Aligha képzelhető el, hogy ennek feladása olyan lépés lenne, amit indokolhatna a kormánnyal való együttműködés fenntartásának lehetősége – annál is inkább, mert kérdés, pontosan mi s a tartalma és eredménye ennek az amúgy többé-kevésbé fennálló együttműködésnek, másrészt fenyegetné-e valóban az együttműködés megtagadása ebben a konkrét ügyben az általábani „együttműködést” (például valószínűsíthető-e, hogy emiatt törvényt hoznának arról, hogy az izraelita egyházat nem tekintik többé „történelminek” és így annyi lenne az állami támogatásnak).
Felvet néhány messzire vezető kérdést is mindez: mit jelent az, hogy „zsidó” (ma Magyarországon)? Engem nem képvisel a Mazsihisz, sem más, mert nem vagyok hívő zsidó, hanem legalább három nemzedék óta „asszimilálódott” zsidó, aki ettől még legalább annyira az éppen ebből a szempontból – ugyanakkor úgy képzelem, ha személyesen nem lenne is így, pontosan ugyanezt gondolnám erről. De nyilvánvalóan sokkal nagyobb jelentősége van annak, hogy a zsidó szervezetek hogyan lépnek, mint hogy az ellenzék vagy a demokraták vagy a liberális értelmiség – ha a zsidó szervezetek mondanak nemet a kormánynak, azt nem lehet megkerülni vagy lesöpörni azzal, hogy az ellenzék politikai manőverezése. Pontosan ezért lenne lényeges ez a nem: mert arra az alaphazugságra lenne cáfolhatatlan és messze hangzó nem, amit elfogadnia a zsidóságnak – de az egész társadalomnak is – csak lassan tovább ható méreg.
@Késes Szent Alia:
„nagyobb mozgásterük lesz ezáltal (mármint a szakítás által) zsidó érdekérvényesítésre?”
Nyilván nem; de azt se nagyon hiszem, hogy jelentősen kisebb lenne.
Volt eddig bármi haszna (úgy értem, nem személyes…) az együttműködésnek? Tényleg nem tudom; se azt, hogy mennyit feccölt a kormány a zsidóbizniszbe : ), se azt, hogy az hogy aránylik ahhoz, amennyit mindenképp feccölnie kell bármely kormánynak egy történelmi egyházba.
„Javítja a zsidók megítélését a magyar többségi társadalomban? Erősít valami jó dolgot, amit más eszközökkel nem lehet erősíteni?”
Hm..
Szerintem inkább igen, mint nem. A társadalomnak az egyik része valószínűleg pozitívan fogadná a dolgot, a másik részének meg, ugye, úgyis mindegy.
„Lehet-e úgy fenntartani az együttműködést, hogy az ellenzék, és akár maguk a zsidók is ne kiáltsanak bérzsidót, dísz-zsidót, kápót, zsidótanácsot … ?”
Nem hiszem; még saját magamban sem vagyok biztos… : )
@dogfüggő:
… naná, hogy mire elküldtem, Kowalski már sokkal jobban leírta, amit gondolok.
@Késes Szent Alia: vajon nem ugyanez a megfontolás kötteti-e meg a Bankszövetségtől a Coca Colán át a bivalybasznádi horgászdalárdáig mindenkivel a stratégiai megállapodásokat? Nem ez fonja-e ránk a különalkuknak és aláfekvéseknek azt a borzasztó hálóját, amiben vergődik az ország?
Ne érts félre – nem mondom, hogy épp a zsidó érdekvédelmi szervezeteknek kellene felvállalni azt az ellenállást, amit senki sem vállal fel. Csak szomorú lennék, ha az érdekvédelem elemi feltételévé válna a bátorság hiánya. (Ami még nem júdáspénz – de bizonyos értelemben rosszabb)
@Kowalski, helyzetjelentést!: Jó, vegyük ezt most elsőrendű zsidó érdeknek, aminek plusz jó vonása, hogy egybeesik az európai normákkal, meg az ismert történelmi tényekkel is.
Mi az érdekérvényesítés módszere ez esetben? Ha jól értem, azért támogatod a rendezvények bojkottját (vagy effélét), mert a zsidók távolmaradása szólhatna igazán nagyot, az lenne hiteles… „azt nem lehet megkerülni vagy lesöpörni azzal, hogy az ellenzék politikai manőverezése”.
Nem lehet? Mármint a Fidesz nem képes arra, hogy ezt így állítsa be, ha akarja, és ez a beállítása hatásos viszontválasz nélkül maradjon? És hogy épp azok számára legyen a beállítás hiteles, akik amúgy is bizonytalanok abban, hogy melyik történelemértelmezés az „igaz”, és hajlanak az angyalos mi-itt-se-voltunk verzióra.
Azaz le tudod írni, hogy a bojkott milyen meggyőzési utakon-módokon hat majd a társadalomnak abban és akkora részében, ahol és amennyire ettől hatást várnánk?
http://www.hir24.hu/belfold/2014/02/05/visszaadja-az-allami-penzt-ket-zsinagoga/
@dogfüggő: „Volt eddig bármi haszna (úgy értem, nem személyes…) az együttműködésnek?” — Igen. Zsidó önszerveződési körökben például a Mazsihisz egyeduralmának letörése és (viszonylagos) megújulásra való kényszerítése azáltal, hogy megjelent az EMIH konkurens szervezetként, és másképp áll hozzá a politikai hatalom képviselőihez. Ez egy nagyon fontos ellensúly, sok jó hatással, és kellett hozzá a Fidesz-EMIH kölcsönviszony.
Hogy mit csinálna a Fidesz másképp, ha nem így lenne, az a „mi lenne, ha”-kategória, nem tudok rá válaszolni. Általános elvként mondható, hogy akinek van befolyása, az többet elérhet, mint akinek nincs, aztán hogy a befolyása mennyire erős és mire használja, az további kérdés. Használták például az Új Színház ügyében (Csurka darabját nem mutatták be, persze itt is nehéz megítélni, hogy mi lett volna, ha nincs informális utakon történő odaszólás), antiszemita parlamenti felszólalások esetében (Molnár Oszkár pl.), izraeli-magyar kapcsolatok javításában… Ezek mind olyan ügyek, amikben nem a kormánytól kapott pénzről van szó. Nem mintha a pénzt meg kéne vetni, és talán maga a holokauszt-emlékév, a kiosztott másfél milliárddal (és valóban normális projektekre osztott pénzzel, megnézhető a neten a lista) sem független az együttműködéstől.
„A társadalomnak az egyik része valószínűleg pozitívan fogadná a dolgot, a másik részének meg, ugye, úgyis mindegy.” — 1. Mekkorák az egyes részek? 2. Én úgy tapasztaltam, hogy nem mindegy, és most megint az EMIH-hel fogok jönni és Köves Slomóval: az elmúlt években én határozott változást érzek az általa képviselt dolgok (szélső)jobbos megítélésében, nem a nagyon extrém jobboldalon, hanem az eggyel kevésbé szélen, mondjuk a mandiner közönségénél. Nem dobnám őket még oda a sakáloknak. Márcsak azért sem, mert Magyarország legitim, megválasztott és újból megválasztásra kerülő kormányának ez a relatív többség adja a felhatalmazást, vagyis ők itt a közönség, a társadalmi közmegegyezés társpartnerei, teszik, nem tetszik.
@Késes Szent Alia:
Az első dologban (abban, hogy a Mazsihisz megújulása pozitív hozadéka az EMIH megjelenésének) könnyen lehet, hogy igazad van; amennyire én tudom, Zoltai.. hm… demokratikus centralizmusára, így a rendszer egészére kevés hatással volt az EMIH – és ennek egyik oka pont az lehet, hogy az EMIH-féle jobboldal-lojális hozzáállás nem jellemző a magukat zsidónak vallók tömegeire, így a társadalmi bázisuk kicsi. De hát én nagyon keveset tudok erről (is).
Mindenesetre a befolyásosság egy ilyen Orbán-rezsimben kifejezetten a gyanús tulajdonságok közé tartozik, és – még ha teljesen alaptalanul is érik vádak az EMIH-et – nem biztos, hogy többet hoz a konyhára, mint amennyit visz.
A Csurka- meg Molnár Oszkár-féle ügyekben tényleg nehéz megállapítani, mennyire számít a formális odaszólás, és mennyire az informális; én az informálisakat érzem fontosabbnak.
Második bekezdés: hát… lehet, hogy ebben is igazad van; én sokkal pesszimistább vagyok.
Sakáloknak én se dobnám őket, viszont a fordított esetet nagyon el tudom képzelni.
Az, hogy a kormánynak ők adják a felhatalmazást, sajnos nem sokat változtat ezen.
@dogfüggő:
Pedig a konkrét válaszaid szintúgy. 🙂
@Késes Szent Alia:
„azért támogatod a rendezvények bojkottját (vagy effélét), mert a zsidók távolmaradása szólhatna igazán nagyot, az lenne hiteles”
Inkább arra tenném a hangsúlyt, hogy ez csak a velejárója annak, hogy ezúttal történetesen valóban az igazság (vagy, ha úgy tetszik, a hazugság hazugságként megmutatása) az, amit ezzel képviselni kellene. Mivel elementárisan a hazugság és a kegyeletsértés a tapasztalatuk a kormány „megemlékezéseivel” kapcsolatban éppen azoknak, akiket ezek a szervezetek képviselnek, nem is tehetnék meg a vezetőik, hogy (szerintem egyébiránt tévesen kalkulált, de erről alább) diplomáciai megfontolásokból ne tiltakozzanak ez ellen. Arról nem beszélve, hogy tökéletesen azonosan élik át persze mindezt a nem vallásos zsidók is. Elég beleolvasni a pénzeket visszaadó zsinagógák és szervezetek szövegeibe – a legtömörebben talán az érsekújváriak nyilatkozatának egyik részlete foglalja össze mindezt: „Nem adhatjuk nevünket sem a történelemhamisítás, sem a Horthy-rendszer szerecsenmosdatásának szolgálatához. Meggyilkolt szüleink, nagyszüleink, testvéreink emlékének kegyelete számunkra mindennél előbbre való, ezért ebben a folyamatban nem kívánunk részt venni.” Nincs mit mondani többet.
Összefügg ezzel a válasz is a kérdéseidre. Feltételezésem szerint nem, a Fidesz nem tudná a zsidó szervezetek egységes elutasítását politikailag manipulált lépésként eladni, legalábbis közel sem tökéletesen (noha tett már erre kísérletet, amikor például Schmidt Mária volt szíves effélét nyilatkozni). Hanem épp ellenkezőleg, az elutasítás szöget üthet azok fejébe is, akiket amúgy nem érdekel/nem tudják, mit gondoljanak. Bizonyítani persze nem tudom e feltevés helytállóságát, de az kétségtelen, hogy ha annak a vélhető hatását kell összehasonlítanunk a kérdéses közönségre, hogy a zsidó szervezetek nemet mondanak-e vagy asszisztálnak a kormány mutatványához, akkor, bármilyen csekély legyen is esetleg a „nem” kívánt irányú hatása, egészen biztosan nagyobb, mint az együttműködésé.
„ez a relatív többség adja a felhatalmazást, vagyis ők itt a közönség, a társadalmi közmegegyezés társpartnerei, teszik, nem tetszik”
Ebben teljesen igazad van. De szerintem az semmiképp nem következik belőle, hogy sikeresebben megnyerhetők lennének valamilyen _elfogadható_ közmegegyezésnek azzal, ha a zsidó szervezetek odaállnak az elfogadhatatlan koncepciójú kormányzati megemlékezés mellé.
Ami a zsidó érdekérvényesítést és benne a kormánnyal folytatott pávatáncot illeti amúgy, alapkérdés, hogy mi tekinthető érdeknek és mivel állítható szembe. Ahol emberek életéről van szó, nyilván gyökeresen más a helyzet, mint ott, ahol pénzekről, kapcsolatokról vagy éppen színházi bemutatókról. Persze ezek sem súlytalan kérdések, de jelen összefüggésben mindegyiknél élesen vetődik fel, hogy vajon nem pusztán segédkezet nyújtanak-e a zsidó szervezetek jóformán mindenfajta együttműködéssel ahhoz, hogy a legdurvább jeleit az antiszemitizmusnak valamilyen hamis konszenzus fenntartása érdekében eltüntessék, és ezzel valójában éppen az általuk képviselteket hozzák megalázó helyzetbe. Függetlenül attól, hogy bizonyára igazad van az EMIH megjelenésének pozitív hatásában a Mazsihisz átalakulására. Például szerintem az nem üdvözlendő eredmény – vagy csak igen szűk értelemben -, hogy Csurka darabját nem mutatták be; az lenne az eredmény, ha egy fővárosi fenntartású színházat nem adnának szélsőjobbosok kezére. Senki, aki amúgy nem nézné Csurka darabját, nem fog ettől a programváltozástól az Új Színházba menni és nem is fogja úgy érezni, hogy na jó, akkor így már szalonképes ez az egész – viszont hivatkozási alapot teremt a kifogások elhessegetésére és a bizonytalan esélyű különalkuk elcseszett rendszerének fenntartását szolgálja. És ez a szépségflastrom-modell érvényesnek tűnik sok másra is az izraeli kapcsolatoktól a kormány státuszát ez ügyben a hazai zsidó szervezetekkel, ha igaz, ellentétben megerősítő rabbikonferencián át mindenre. Nyugodtan lehetne inkább a knesszetről példát venni, amikor nem engedte oda Kövért a Wallenberg-konferenciára.
@Késes Szent Alia:
Az EMIH (lubavicsiek) belépése kétségtelenül sok eredménnyel járt; erről Köves Slomó talán 3 nappal ezelőtt írt (nem először) a nol.hu-n. Az is igaz, hogy ez erjedést generált a Mazsihiszben is. Ráadásul kialakult a kölcsönös utálat, nem beszélve az obligón kívüliek oda-vissza utálatáról. Lásd Révész Sándor mai cikke szintén a nol.hu-n.
Szóval a dolgok kissé bonyolultabbak, mintsem látni szeretnénk. Ezért nem is gondolom, hogy belepofáznék nagyon okos fejtegetéseitekbe, vitátokba. (Ez most nem irónia volt!)
Csak egy apróság a Mazsihiszről. Heisler András elnök, aki most célkeresztbe került, nem olyan régen van jelenlegi pozíciójában. Nem olyan régen történt, hogy még küldöttkénti megválasztását is megakadályozta a korábbi vezetés, nem éppen etikus eszközökkel (ez most understatement volt). Úgyhogy odakerülése végülis az erjedés jele és következménye. Biztos, hogy a Chabad is, meg a kormány politikája is hozzájárult a belső változásokhoz – de azért némi nemzedékváltás is történt neológ berkekben, és egyre többen vannak, akik már mentesek a régi beidegződésektől. Szerencsére. De persze lassú víz partot mos – hogy egy veretes közhelyet hozzak ide.
@Kowalski, helyzetjelentést!:
„Nyugodtan lehetne inkább a knesszetről példát venni…”
OMG! Hol van a magyar parlament a knesszettől! (Hogy a Bundestagot vagy a londoni Parliamentet stb. ne is említsem.) Példát vennie a tuggyukkiktől? A Közel-Kelet egyetlen igazi polgári demokráciájától? Ahol igazi többpártrendszer van? Na majd ha a föld összeér az éggel, kb. egymilliárd év múlva…
@Késes Szent Alia:
Csak félútig jutottál az Általad választott irányban, amint erre többen rá is mutatnak. Ha végigmentél volna, odajutsz, hogy a Mazsihisz célja nem lehet más, mint az ortodoxok érdekeinek képviselete; a többieket képviseljék saját szervezeteik. Ebben a pillanatban föl kell ismernünk, hogy a zsidónak tekintett magyarok közt erős számszerű többségben lévő nem vallásos zsidóknak e célra semmiféle szervezetük nincs. Pár éve volt egy meglehetősen amatőr kezdeményezés a zsidók nemzetiséggé nyilvánítására; ebből az alkalomból én is megírtam a magam „Mi a zsidó? Ki a zsidó?” c. szösszenetét a tisztázás szándékával. Azt most átemelem ide posztnak, és megkérlek, hogy ott folytassuk, mert ez egy nagy, önálló téma.
@HaKohen:
Persze; de itt nem a magyar parlament (fideszesített zombiváltozatát), hanem a zsidó szervezetek stratégiáját vetettem össze a knesszetével. 🙂
Küldetésfrász :
„Egy, a Fidesz kultúrpolitikájára rálátó kormánypárti politikus munkatársunknak ezt azzal magyarázta, hogy a szobor-ügy azért kegyetlenül nehéz, mert az emlékmű a miniszterelnök szívügye. Pontosabban – idézzük – „ez Viktor fejlövése, ezért nem lehet hátrálni”. Forrásunk azt magyarázta, hogy a Fidesz vezetőinek egy részét hidegen hagyja a historikus politizálás, de mivel a „Főnök” (egyebek mellett így nevezik Orbán Viktort egymás között) számára fontos kérdés ez, ezért Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető államtitkár és Rogán Antal, az engedélyt kiadó V. kerületi polgármester, a Fidesz frakcióvezetője is beleállt az ügybe.
A Népszabadságot fideszes vezető politikusok, de nem kormánytagok arról tájékoztatták, hogy Orbán Viktor miniszterelnök azért sem kíván visszakozni a Szabadság téri új emlékmű felállítását illetően, „mert számára az emlékműkérdés nem kampánytéma, hanem személyes történelmi küldetéstudat”.
@nerángass: A forrás kimaradt :
hetek.hu/belfold/201402/ki_rantja_felre_a_kormanyt
@nerángass: Én is azt szeretem a Fidezsben, hogy a baromi demokratikus, micsoda viták vannak nálunk duma mögül mindig kiderül, hogy ellentmondani Orbánnak, na azt nem lehet. Akkor inkább lenyeljük a meggyőződésünk és gazsulálunk a legnagyobb baromságokhoz is.
@Wolff:
Hát persze. És erre csak most jöttél rá? Hányszor fordult elő a zelmúlt négy évben, hogy valamelyik kormánytag vagy egyéb szakpolitikus mondott valamit (akár racionálisnak tűnőt, akár végletes baromságot), és aztán – mit tesz isten – jött egy 180°-os fordulat a Főnök napi eligazítása következtében (ez utóbbit tényszerű forrásokból lehet tudni). És nevezett ismét mondta a tutit, csak ellenkező irányban, lelkesen, mint ha mi sem történt volna. Hadd ne hozzak példákat.
@HaKohen: Olvastál te engem az elmúlt négy évben? Akkor nem beszélnél ilyen hülyeségeket ki mikor mire jött rá. Nem ajánlom, hogy akkor köss belém, amikor rossz a karma itthon, mert a neten keresztül is megnyomorítanak a negatív hullámaim!
@nerángass: @Wolff:
Kíváncsi vagyok, a hívek körében mikor csökken (csökkenhet-e valaha) olyan egészséges szintre a kognitív disszonancia önbecsapásos redukciója, hogy Orbánban felismerjék a teljhatalmúvá lett, ámde tökéletesen alkalmatlan, mert hiányos tudású, rossz ízlésű, dilettáns, akarnok pöcsfej nevetséges figuráját.
7ora7.hu/hirek/a-golem-szinhaz-visszautasitja-a-holokauszt-emlekev-tamogatasat
@nerángass:
Ez a „személyes történelmi küldetéstudat”, ez nagyon ígéretesen hangzik.
Ilyenkor kevésbé látom valószínűtlennek az egyenes adásos kecskeabúzust.
@nerángass:
az ‘egyebek’ érdekelnének.
@Wolff:
És te olvastál engem? Másképp meg tudnád különböztetni, hogy mikor kell komolyan venni a kommentemet és mikor nem.
És különben is van egy pozitívan gondolkodó villámhárítóm, ami visszaveri az összes negatív hullámaidat, amelyeket kibocsátasz címemre.
Uff!
@nerángass:
A fejlövésben hiszek. De a „személyes történelmi küldetéstudat” csak maszatolás, a Főnök környezetének a saját lemoshatatlanjuk lemosását célzó mosakodása.
Személyes történelmi küldetéstudat? Kacagnom kell. Látta valaki?
Na ez a baj, hogy ilyen racionalizáló szövegeket oly sokan elhisznek, nem a kognitív disszonancia.
@Kowalski, helyzetjelentést!:
A csökkenéshez nagyon nagy személyes (családi) pofonok kellenek. Pl. elnyomorodás, munkanélkülivé válás, szembesülés valami személyét kipécéző akarnok disznóságával stb. Kulturális szinten valami tisztességes polgári vagy munkáscsaládból származás, aminek értékrendje egy ponton túl már nem tolerálja az önbecsapást. Lehet, hogy eljön ez az idő, de gyanítom, hogy nem néhány hónapon belül.
Egyébként szerintem nem tökéletesen alkalmatlan. Részben (kétségtelenül csak részben éppen azért tudott teljhatalomhoz jutni, mert nem teljesen alkalmatlan.
Hitler vagy Sztálin sem volt tökéletesen alkalmatlan. Rákosi pedig még művelt is volt.
@Kowalski, helyzetjelentést!: talán ha maguk megszűnnek hiányos tudású, rossz ízlésű, dilettáns, akarnok pöcsfej nevetséges figurák lenni
@dogfüggő: …nem tudom eldönteni, te most végül is jót, vagy rosszat akarsz annak a szerencsétlen kecskének? 🙂
@Kowalski, helyzetjelentést!: nem csökkenhet (olyan szintre) soha, mert egészen egyszerűen más dimenziókban mozognak. A ráció helyett az érzelmi alapú összetartozás, az (ál)csoportképzéssel kielégített közösséghiány dimenziójában.
Egy lángolóan vallásos léleknek hiába magyarázod el, mutatod meg konkrét szövegidézetekkel, hogy pl. az Ótestamentum Ura a szó szoros értelmében egy szadista, bosszúálló, gyilkos seggfej – attól az ő lángoló, _érzelmi alapú_ hite szemernyit sem fog meginogni. (Vagy nekem pl. hiába szemlélteted közjegyző előtt hitelesített videóval, h. Érvsebész baracklekváros angyalbögyörőjétől még a kutyák is öklendezni kezdenek, a rácpontya pedig elkorrodálja maga alatt a tálat – attól az én _érzelmi alapú_ rajongásom egy angströmnyit sem kopik.)
Más dimenziók. Soha nem kerülnek fedésbe egymással.
@Kowalski, helyzetjelentést!: „…nem is tehetnék meg a vezetőik, hogy … diplomáciai megfontolásokból ne tiltakozzanak ez ellen.”
Nem a tiltakozásról beszéltünk eddig általánosságban, hanem a tiltakozásnak a legmesszebbekig vitt formájáról, vagyis a kormánnyal való együttműködés felmondásáról az ügyben, a rendezvények bojkottjáról és a pénzek visszautasításáról. Ez az egyedüli lehetőség, írtad eredetileg. Most meg, hogy tiltakozni muszáj, de a kettő nem ugyanaz, a tiltakozás kényszeréből nem következik a bojkott.
„bármilyen csekély legyen is esetleg a „nem” kívánt irányú hatása, egészen biztosan nagyobb, mint az együttműködésé.” — Csak ismételni tudom, hogy az együttműködésnek sokféle módja van, és nem azonos a kritikátlansággal. Nem jelenti a kósersági pecsét ráütését a kormány politikájára. Bizonyára a kormány szeretné úgy megjeleníteni, mintha ezt jelentené, ennek megakadályozására kéne a nagyon jó kommunikáció az érintett zsidó szervezet részéről. Ha ez megvan, akkor ez a kritikai jogot fenntartó és gyakorló együttműködés szerintem előnyösebb, mint az egyszer nagyot szóló (ha ugyan) bojkott, és utána meg a nagy semmi.
@Késes Szent Alia:
Lehet, hogy félreérthető volt (bár nem látom, mennyiben), de sehol nem különböztettem meg a tiltakozást az együttműködés felmondásától _ebben az ügyben_ (a kormány holokausztmegemlékezéseinek ügyében, természetesen azt feltételezve, hogy az és úgy marad, ami és ahogyan a tiltakozást/együttműködés felmondását indokolja). Amíg van/volt esély arra, hogy ebben jelentős, érdemi fordulat álljon be, elvben lehetne tárgyalni a kormánnyal – bár ez a pont személyes megítélésem szerint már jóval korábban eljött, legkésőbb a csütörtöki tárgyalásokon viszont biztosan elszállt, amikor válaszok helyett „tényfeltáró bizottságot” lebegtetett meg Lázár, és közölte, hogy mindenről Orbán fog dönteni, a jövő héten, vagyis a Mazsihisz tervezett döntése után. Ismerve a Fidesz és Orbán kompromisszukészségét, ezt alighanem egyenértékűnek tekinthetjük az „időhúzás” és „orruknál fogva vezetés” kifejezésekkel leírható manőverekkel. Heisler amúgy pontosan foglalta össze a kérdéses pontokat, amik közül egynek a megoldatlansága sem elfogadható szerintem.
http://www.mazsihisz.hu/2014/02/06/heisler-andras–nem-kaptunk-valaszt-a-kerdeseinkre-6794.html
Te egyfelől úgy véled, „nagyon jó kommunikációval” érzékelhetővé lehetne tenni, hogy az együttműködés nem önmagu(n)k arculcsapását jelentené jelen ügyben („nem jelentené a kósersági pecsét ráütését a kormány politikájára” – de miért nem?), másfelől korábban éppen azt a kételyt vetetted a bojkott ellen, hogy a Fidesz lényegileg manipulálná az üzenetet és a választ sem engedné érvényre jutni. Vagyis ellentétesen ítéled meg a kommunikációs lehetőségeket az üzenet tartalmától függően.
De ez talán mellékes. Igazából, azt hiszem, akörül forog ez a vita, hogy milyen előnyei, illetve hátrányai lehetnek az együttműködésnek ezzel a kormánnyal a zsidó szervezetek részéről – és itt számomra homályba vész, hogy valójában mik is ezek az előnyök/hátrányok. Nem ismerem részleteiben a vallásos zsidó közösségek mindennapjainak ezzel összefüggő kérdéseit – de elképzelhetetlennek tartok olyan előnyt, ami szembeállítható lenne mindazzal, aminek az el nem fogadását legfőbb érdeknek látom, velük, úgy tűnik, teljesen azonosan érezve, és amit jelen esetben semmi mással nem lehet kifejezni, mint azzal, ha a zsidó szervezetek nem vesznek részt a rendezvényekben. „Igaz, hogy felháborító aljasságnak tartjuk az emlékhelynek a gyermekáldozatokra szorítkozó koncepcióját, cinikus, kegyeletsértő hazugságnak a Horthy-éra rehabilitálásától és nyilas szerzők tananyagba emelésétől Szakály nyilatkozatán át a Szabadság térre tervezett emlékműig a kormány minden megnyilvánulását, de odaállunk az általa e szellemben szervezett megemlékezések mellé, mert…” Mert miért is? Ilyen üzenet nem létezik. Milyen előnyök szólhatnának emellett? Különösen, ha figyelembe vesszük, amire utaltam már, hogy a holokausztrendezvények bojkottja sem kell, hogy a kormánnyal fennálló egyébkénti együttműködést felszámolja.
@Érvsebész:
Hát igen – hacsak úgy nem. 🙂
@labrys: 😀
Amúgy mindennek van egy szemmel látható, jelentős, előre nem kalkuált pozitív hatása is:
magyarnarancs.hu/elso_valtozat/az-emlekev-atszabasa-88370
@Késes Szent Alia: @Kowalski, helyzetjelentést!:
Ráadásul nem is itt kezdődik az egész, hanem ott, hogy eleve a kormány viszi ezt a feloldhatatlanságot is a kérdésbe – ami Orbán összetéveszthetetlen kézjegyét, a mindenkit mindenkivel összeugratás szándékát is mutatja – azzal, hogy zsidó vallási szervezetekkel alkudozik az emlékévről és a megemlékezésekről, ahelyett, hogy történészbizottságot és más szakértőket kért volna fel, persze a zsidó vallási szervezetek képviselőit sem kihagyva. Ezzel olyan hamis kiindulópontot teremt, mintha a holokauszt zsidó vallási ügy lenne – és ezt a zsidó szervezetek nem cáfolják -, holott a meggyilkoltak százezrei és leszármazottaik számára sem az, egy európai normák szerint működő országban pedig akként kellene kezelni, ami: történelmi tragédiaként, ami az ország („nemzet”) ügye. Persze úgy, ha az egész csak a nemzetközi zsidó szervezeteknek szóló alávaló színjáték Orbánék részéről, erre esély sincs.