A gépezet és az arkangyal
Eredeti szerző: jotunder
A drága Szakály Sándor akadémiai doktori disszertációja nem tartalmazott újdonságot a doktorijához képest, idegen nyelvű publikációi alig vannak, az elmúlt húsz évben valóságos tudományos munkássága gyakorlatilag nem volt. Schmidt Mária akadémiai doktori cím nélkül lett egyetemi tanár a Pázmányon, doktoriját egy kurzuskönyvecskére, a Diktatúrák ördögszekerén címűre kapta. Lánczi András szintén akadémiai doktori cím nélkül lett egyetemi tanár, főleg tankönyveket és kiáltványokat írt, munkássága nemzetközi kitekintésben értékelhetetlen.
Az Orbán-rezsim ideológiáját harmadosztályú intellektusok reprezentálják. Ennek egyszerű oka az, hogy egy Ernst Noltét vagy a boldogult Dominique Vennert nem lehetne lezavarni a sarki boltba parizerért. Őket esetleg le lehet fasisztázni, de leközépszerűzni nagyon nehéz lenne. Orbánnak olyan értelmiségi elitre van szüksége, amelynek tekintélye kizárólag a politikából (értsd, Orbán Viktorból) ered.
Az Orbán-rezsim utcai harcosai általában megzizzent exkommunisták, mint Bogár, Kerényi vagy Bencsik. A futóbolondság munkaköri leírásuk része.
Ennek az az oka, hogy a feladatuk elvégzése eleve komplett elmebeteget igényel. Olyan dolgokat kell kipréselni a csücsöri szájukon, ami egy többé-kevésbé normális emberben valahogy benn maradna. Szégyenérzet nélkül kell letolt alsóban énekelniük a Lánchídon az albán himnuszt.
Az Orbán-rezsim hoppáljai és selmeczigabriellái pedig hoppálok és selmeczigabriellák. Igen, tessék csak megnézni, valójában mind hoppál vagy selmeczigabriella, csak máshol vannak rajtuk a nyomógombok.
Kellenek a rendszerbe olyan, monotontűrő és felesleges agykapacitást egyáltalán nem tartalmazó robotok is, akik külső megjelenése a Homo sapiensre emlékeztet, de ha az ember szétszedi őket, láthatja, hogy milyen egyszerű a mechanikájuk.
Az Orbán-rezsim elképesztően jól működik. Igen, kedves Olvasó, Orbán politikai gépezete remekül van összerakva, és összehasonlíthatatlanul jobban pörög, mint azon kedves és kevésbé kedves lúzereké, akikre majd szavazni fogok.
Orbán Viktort nem érdekli az, hogy ki kit deportált, és általában, hogy mi történt 1944. március tizenkilencedikén. Orbán Viktort mindig a következő két hét érdekli.
Az orbáni átlagpolgár nem szereti a zsidókat. Nem, egyáltalán nem küldené őket gázkamrába, de nem szereti őket. A cigányokat sem szereti, a melegeket sem szereti, a kurvaéletbe senkit sem szeret, hát talán nem véletlen, hogy óránként kell a fülébe üvölteni a szerencsétlennek, hogy mennyire jó neki éppen. Amúgy nem hiszem, hogy a nemorbáni átlagpolgár olyan rettenetesen más lenne, valószínűleg csak más a nünükéje. Ez egy borzalmasan frusztrált ország, itt a nagy többség sejti magáról, hogy elveszítette az élete partiját, és az a legszörnyűbb, hogy általában igaza is van.
Orbán az orbáni átlagpolgárnak építi az emlékművet, neki rakatta fel ugyanazzal a giccsnökkel a kis nippeket a Nemzeti Színház homlokzatára. Az orbáni átlagpolgár pedig igenis Gábriel arkangyalt akarja látni a birodalmi kakaduval — akkor is, ha fogalma nincs róla, hogy mi ez az egész. Azt ugyanis sejti, hogy azok, akiket nem annyira szeret, meg fognak ezen botránkozni, és hát ennél több öröme úgy sem lesz egy ideig. Így néz ki a tipikus orbáni örömszerzés. Igen, Orbán tényleg nem a Jenna Jameson, de nekünk most rá telik, nem a Jenna Jamesonra.
A feladatot pedig végre kell hajtani. Kell hozzá pár készlet senki, hülye és robot, aztán csak össze kell rakni, és már fogja is a snecit. Az a legszomorúbb, hogy semmi különös sincs Gábriel arkangyal történetében. Kicsit talán snasszabb, mint egy átlagos rezsicsökkentés vagy trafiklopás, de a lényege ugyanaz. Napi feladat, kipipálva.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16519801-6adef0db4f922' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16519801&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16519801-6adef0db4f922&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16519801-6adef0db4f922' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
Ha mérget nem vennék is arra, hogy ezt minden részletében tudatosan sikerült előre kifőzni, működni kétségkívül így működik:
https://www.facebook.com/notes/lászló-kálmán/the-satanic-threefold-plan/737316966308940
@Kowalski, helyzetjelentést!: teljesen igaza van a kalman lacinak. pontosan errol van szo. csak mondjuk hol van ez az ordogitol. szokasos hetkoznapi gorenytempo :((((((
@labrys: 00:55:29:
Ez egy hajnali, kommentbe bújtatott szerelmi vallomás akart lenni?
@Kowalski, helyzetjelentést!: jaja, pontosan. Többek közt ez az oka annak is, hogy a porajmos meg a melegek ügyében persze sűrűn kussolnak… – Milyen rózsaszín háromszög? Mi sose hallottunk róla.
@HaKohen: 🙂 ez egy hajnali fecsegés akart lenni. A szerelmi vallomás már megvolt korábban. (Bár ami azt illeti, lehet, h. most kihúztam a gyufát 😀 Szóval magam alatt vágom a bögyörőt.)
@labrys: azon a reménységen alapul, hogy vissza lehet térni az elveszett paradicsomba, ahol nem kell orcád verítékével enned a baracklekváros angyalbögyörőt. Kurvára nem akar olyan lenni az ember, mint az isten: jónak és gonosznak tudója, egyáltalán, semminek a tudója nem szeretne lenni, végtére is az fáradságos. Mindamellett nincs az a bogáncskórója a földnek, amit meg ne enne azért az ígéretért, hogy övé lehet a mennyeknek országa, a tejjel-mézzel folyó rezsicsökkentett angyalbögyörő, s hát nyilván úton is van efelé, amennyiben ezt a fajta üdvözülést egyelőre választott képviselői útján gyakorolja.
Ami a személyes vonulatot illeti, ha egy napon azzal a gondolattal ébredsz, hogy „de hiszen ez nudli” – ne felejtsd el felhívni Kowalskit, s elmondani neki, hogy történt – hasznos lehet :))
@Kowalski, helyzetjelentést!: „Mert miért is? Ilyen üzenet nem létezik.”
Megpróbálkoznék vele, hátha mégis létezhetne ilyen üzenet. Azért veszünk részt az emlékévben, mert Magyarország a közös szülőhazánk, a veszteség közös veszteségünk, az emlékezés sem lehet külön magyar és zsidó esemény. És mivel közösen lakjuk ezt az országot, kivesszük a részünket abban, hogy az általunk helyesnek tartott útra tereljük annak a kornak a megítélését, ezt pedig nem elzárkózással tudjuk megtenni, hanem szavakkal, részvétellel, aktív képviselettel.
Azért is veszünk részt, mert megengedhetjük magunknak, mivel biztosak vagyunk az emlékeinkben, az identitásunkban, és azt semmilyen kormánypropaganda nem képes „meggyalázni”, vagy mit is mondanak azok, akik bojkottra biztatnak. Nem vagyunk neurotikusak, akik megsértődve kivonulnak, ha valami úgynevezett „sértőt” hallatnak. Miféle beteges bizonytalanság hiszi azt, hogy a halottak méltósága néhány kormánytag szövegétől függ? Amikor a meggyilkoltakra emlékezünk, az mindig méltó emlékezés, bárhol is tesszük, bárki is áll vagy nem áll mellettünk. Nekünk nincs szükségünk arra, hogy kormánytagok dolgaira reagáljunk, kicsoda nekünk egy Lázár vagy egy Orbán, hogy tőlük tegyük függővé, hogy mikor és hogyan emlékezzünk. [Mondjuk ezt a részt lehet, hogy kicsit halkabban mondanám, a céltól függően.]
Egyébként, most félretéve a propagandát, a reaktív viselkedést komolyan nem tartom jónak, és ez a „te meggyaláztad a halottaimat, ezért én ezt meg azt csinálom” az pont egy reaktív, és akár előre is kalkulálható és így kihasználható cselekedet.
„Vagyis ellentétesen ítéled meg a kommunikációs lehetőségeket az üzenet tartalmától függően.” — Ebben viszont igazad van, a bojkott mellett is remekül lehet érvelni, ahogy ezt te magad is bemutatod, nagy örömömre, mert elgondolkoztat.
nol.hu/kult/20140208-az_apokalipszis_kronikasa
érdekességek Máriáról….
„A szobortervet problematikusnak tartjuk, mert alábecsülni látszik a Horthy-rendszer holokauszttal kapcsolatos felelősségét” – idézte a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) II. osztályának egyöntetű véleményét Romsics Ignác történész
…
Horthy Miklós kormányzó szerepéről úgy vélekedett, hogy a tiltakozások és feltehetően az újabb német vereségek, illetve a normandiai partraszállás hatására 1944. július 6-án Horthy végre leállította a deportálásokat, így a mintegy 200-250 ezres budapesti zsidóság közel kétharmada végül megmenekült a haláltól. „Kései fellépése ugyanakkor még nyilvánvalóbbá teszi a 437 ezer vidéki zsidó deportálásáért rá háruló felelősséget. Ha július elején képes volt akaratát a németekkel és a hazai szélsőjobboldallal szemben keresztülvinni, akkor valószínűleg júniusban vagy májusban is képes lehetett volna rá”
…
vs.hu/a-tortenesz-akademikusoknak-sem-tetszik-a-nemet-megszallas-emlekmuve-0208/
@incze: http://www.youtube.com/watch?v=yk9Jgc6G-DE&feature=kp
@Érvsebész: nagyon biblikusakká váltunk… Én azért erősen remélem, h. mindig lesznek olyanok, akik rossznak & jónak tudói szeretnének lenni. (Az ilyeneket szokták kirugdalni a mennyekből 🙂 )
A témával kapcsolatban különben Magyar Bálinték könyvében (Magyar polip) egy csomó okos dolgot lehet olvasni. (A mű különben számomra kellemes meglepetés, mert politbulvár helyett eddig korrekt & lényeglátó elemzésnek tűnik.)
.
És nem hiszem. 🙂
@labrys: különben.
A Magyarországi Németek Országos Önkormányzata és a József Attila Kör Irodalmi Egyesület is csatlakozott a Magyar Holokauszt Emlékév – 2014 zsidó szervezetek általi bojkottjához.
vs.hu/mar-nem-csak-zsido-szervezetek-csatlakoztak-a-bojkotthoz-0211/
@incze: És mit mond egy diplomata:
„While Jewish organizations were quick to express their support for the Mazsihisz decision, however, Israeli Ambassador Ilan Mor was less effusive. … Mor told the Post that the “hard-line” decision “was taken in spite of the fact that conciliatory messages were sent to the Jewish community.”
“The decision did not take into consideration the possibility that the government would accept some of the issues which are bothering the Jewish community,” he said. “I suggest that we will have to wait and see what the reaction of the prime minister will be this week.”
Asked if he thinks the boycott premature, he said that it is not his role to cast judgment and that he is “just stating the facts and the facts speak for themselves.”
http://www.jpost.com/Jewish-World/Jewish-News/Jewish-organizations-show-support-for-boycott-of-Hungarian-Shoah-commemorations-340977
@labrys: Igen, elvagtad. A fat, magad alatt.
Egyebkent pedig bögyöllő…
@Késes Szent Alia:
Közelebbről nézve ennek az üzenetnek mindkét eleme éppen a kormánnyal való együttműködés lehetetlenségét, illetve fölöslegességét támasztja alá szerintem.
„Magyarország a közös szülőhazánk, a veszteség közös veszteségünk, az emlékezés sem lehet külön magyar és zsidó esemény”
Pont arról van szó, hogy ez az üzenet válik értelmezhetetlenné onnantól kezdve, ha a megemlékezés lényegi tartalma hazugság arra vonatkozólag, ami a megemlékezés tárgya. Továbbra sem látom, miért nem éppen a kóserság pecsétjét nyomnák a zsidó szervezetek az emellé állással a kormány üzeneteire – egyértelműen azt tennék, lehetetlen egyúttal jelezni, hogy ja, de egyébként szerintünk nem is úgy volt. A szembefordulás nem a közös megemlékezéstől, különösen nem „a kor megítélésének általunk helyesnek tartott útjára terelésétől” való elzárkózás, hanem ellenkezőleg: attól, hogy hazug útra terelődjön ez a megítélés.
Ami a másik érvet illeti – „kicsoda nekünk egy Lázár vagy Orbán” -, igen, pontosan erről van szó: miért kellene mindenáron ővelük együtt emlékezni, ha a magyar állam képviseletében nem képesek másra, mint hamisításra és kegyeletsértésre? Miért lenne ez neurózis és megsértődés kérdése? Maradjanak magukra, kezdjenek valamit azzal, hogy pontosan az áldozatok örökösei számára elfogadhatatlan, amit művelnek – ha képesek ezt elfogadhatóvá korrigálni, lehet szó a közös megemlékezésről. Addig marad a zsidók és a velük együttérző, a valósággal szembenézni képes emberek milliószorta többet érő emlékezése. És az, ami elindult, katartikusan és hatalmas feldolgozandó anyagot ígérve: http://www.facebook.com/groups/holokauszt.csaladom/
Morról csak a régi vicc jut eszembe: mi a különbség a diplomata és az úrinő között? Ha az úrinő nemet mond, az azt jelenti: talán; ha talánt, az igent; és ha igent, akkor nem úrinő. Ha a diplomata igent mond, az talánt jelent, ha talánt, az nemet; ha pedig nemet, akkor nem diplomata.
Fogalmam sincs, miért így beszél Mor, milyen kapcsolatai vannak Orbánékkal és alá tudná-e támasztani, hogy ezúttal is ez a lavírozás és kivárás a célravezető megoldás, de a kérdés itt is az, van-e értelme – sőt, lehetséges-e a legalapvetőbb érzések és érdekek sérelme nélkül – mindenáron fenntartani a „közös emlékezés” látszatát? Szerintem jóval pontosabban érzékeli a probléma lényegét az AJC: „The Jewish community’s decision to protest planned Holocaust memorial events is painful, but then the efforts of the Hungarian government to rewrite history are absolutely traumatic,” said Rabbi Andrew Baker, AJC’s Director of International Jewish Affairs. http://www.ajc.org/site/apps/nlnet/content3.aspx?c=7oJILSPwFfJSG&b=8478375&ct=13653367¬oc=1
Ami az utóbbi napok eseményeit illeti, ha a kifejtés nem is feltétlenül, a cím elég pontosan kifejezi, mit jelent a Mazsihisz vezetőinek Orbánhoz küldött levele a döntés után: gepnarancs.hu/2014/02/fozsidok-huzzak-ki-orbant-a-szarbol/ Ismét csak: miért? Mi ennek a célja, ami a zsidóság – vagy akár a közös múltfeldolgozás, a valódi emlékezés ügye – számára előnyösebb, mint a szembefordulás? Különösen ezen a hajmeresztően alázatoskodó hangon, amiből nagyon nehéz, ha nem lehetetlen kihallani az iróniát? Van ugyan más értelmezés is, ami szerint ez csak az udvariaskodás, a döntés a közgyűlés szembefordulása, de jóval valószínűbbnek látszik ez: nol.hu/belfold/20140212-felkeresre_irtak_levelet_a_mazsihisz_vezetoi Mármint valami fideszes kormányzati figura felkérésére. Ha így volt, véleményem szerint át kellett volna látni a szitán, nem megijedni attól, hogy majd milyen következményekkel járhat Orbán sértettsége és bosszúvágya, és nem improvizálni vitatható ötleteket mentőövként – mert ez nemcsak ellentétes a közgyűlési határozat lényegével, hanem komolyan hozzájárul ahhoz, hogy veszélyes mértékben hiteltelen és önmagában is kegyeletsértő alkudozássá torzuljon az egész tárgyalási folyamat. Pedig volt egy pillanat, amikor tiszta és méltósággal teli volt a kép, sőt, joggal lehetett megállapítani, hogy „Sajnálatos és jellemző, hogy egy zsidó szervezetnek kellett magára vállalni a nyilvános szembefordulást az egész magyar közösséget sértő történelemhamisítással. Vagyis a dolog nem úgy néz ki, hogy a nem zsidók állnak ki a zsidókért, hanem pont fordítva.” http://www.galamuscsoport.hu/tartalom/cikk/357212_kozos_dolgaink
@Kowalski, helyzetjelentést!: „Addig marad a zsidók és a velük együttérző, a valósággal szembenézni képes emberek milliószorta többet érő emlékezése.”
Na most, ez engem zsidóként nem vonz, ahogy a belinkelt facebook oldal sem. Nem szeretnék terápiás emlékezetközösségbe visszavonulni a velem együttérzők körében. Túlvagyok rajta, és azt kívánom a magyarországi zsidók számára is, és meggyőződésem, hogy jó dolgot kívánok, hogy legyenek ők is túl rajta mihamarabb.
Engem az érdekel, hogy a többi résztvevőre, a jelenleg nem együttérzőkre hogyan lehet hatni, és ezt érdekvédelmi és önvédelmi szempontból nagyon fontosnak tartom. A bojkottot pedig rossz hatásfokúnak, mert passzív, elvágja a befolyás és a ráhatás útjait, és a már meglévő negatív zsidóképet erősíti, miszerint ezek megint hisztériáznak, és hogy ezeknek semmi nem elég. (A kiváló Nathan Schlesinger frappáns megfogalmazásában: http://www.tudozsido.com/post/76127621237).
Nem is szólva arról, amit te helyeslően említesz, engem meg kiráz tőle a hideg, miszerint „egy zsidó szervezetnek kellett magára vállalni a nyilvános szembefordulást az egész magyar közösséget sértő történelemhamisítással” — csodás, de miért is jó ez a zsidóknak?
Nem abban van tehát köztünk vita, hogy a hazug történelemértelmezés ellen föl kell lépni, hanem hogy ennek mi volna a hatékony módja. De legalább azt megfontolásra ajánlom, Ilan Mor nyomán, hogy a bojkott nem volt-e elhamarkodott.
„kicsoda nekünk egy Lázár vagy Orbán” — Nincs igazad, ez az érv a bojkott ellen használható, nem mellette. A bojkott egy reakció arra, amit orbánlázár mond. Ha semmibe veszem őket, akkor nem reagálok rájuk, azaz nincs bojkott.
Ilan Mor: ő egy magabiztos ország nem kevésbé magabiztos képviselője, megengedheti magának, hogy lazán kezeljen egy szobrot vagy egy kormányhivatalnokot. Mit mondjak, nyugodtabb lennék, ha ő lenne a Mazsihisz elnöke a jelenlegiek helyett 🙂
@Késes Szent Alia: Nem volt elhamarkodott. Amiben nem lehet részt venni, abban nem lehet részt venni és kész. Elég baj az, hogy eredetileg elfogadtak pénzt és még mindig azon nyavalyognak, hogy vissza kell-e adni.
@aronsatie: Ha morális imperatívusz a távolmaradás, akkor valóban nincs helye az időponton lamentálni, de akkor a vita is fölösleges. A Jóérzésű Emberek elmondják nekem, tévelygőnek, hogy Ez Így Jó, ha nem látom be, akkor sajnos nincs mit tenni.
@Késes Szent Alia: Én rosszérzésű ember vagyok, sajnálom. Aki akár csak a puszta részvételével ahhoz a hazugsághoz asszisztál, hogy 44 tavaszán a németek intézték a deportálást és Horthy bácsi nem tehet semmiről, azzal valami nem stimmel, hogy finom legyek.
Sokkal helyesebb lett volna eleve kérni, hogy ne legyen emlékizé, ne legyen új múzeum, és szobor se. Tudniuk kellett volna, hogy ebből semmi jó nem fog kisülni, és akkor megint vagy tiltakozni, vagy nyelni kell.
Egy nagyon jó írás :
hvg.hu/velemeny.nyuzsog/20140212_Unneprontas#rss
És miért mégis pusztába kiáltó szó, szélbe szórt pelyva a fenti. Mert a mazsihisz elszalasztotta a lehetőséget, amikor a rezsim kardántengelye lehett volna :
hvg.hu/velemeny.nyuzsog/20140212_Legyen_a_Mazsihisz_lengescsillapito#rss
fortepan.444.hu/2014/02/13/budapest-1945/
@Késes Szent Alia: „megengedheti magának, hogy lazán kezeljen egy szobrot vagy egy kormányhivatalnokot.” — Másrészről, most jövök rá, mégiscsak helyes volna erőteljesen elhatárolódnia és mély aggodalmát kifejeznie a nyugtalanító irányvonal miatt, ahogy arra Izrael Állam Külügyminisztériuma ma példaadóan rámutatott. Ilan Mor diplomatikus kapcsolatkeresése könnyűnek találtatott ezekben a vészterhes időkben, nem érezte át azt a sorsunkért vállalt felelősséget, ami kiállásra hív mindannyiunkat:
http://www.jpost.com/Diplomacy-and-Politics/Israel-summons-Hungarian-envoy-to-express-concern-over-rising-anti-Semitism-341417
@Késes Szent Alia: Lehet, hogy a nagykövet úr magában azt gondolta, hogy lesza… pardon, a legsajátabb belügynek tekinti, hogy a bennszülöttek milyen torz totem körül járják a rítustáncot démonaikkal, ha ezért az igazán kényelmesen megadható gesztusért cserébe a puffancs, karikaturisztikus törzsfőnöktől
, akinek valamilyen furcsa nyugatias lazaság folytán még van szavazati joga olyan helyeken, ahol fontos dolgok dőlhetnek el, kap valamit, ami sokszorta fontosabb, mint a népszokások… De alighanem a külügyminisztériumban régi reflexek legyőzték a pragmatizmusát.
@Montefiore: Gondolhatnánk, hogy jó zsaru-rossz zsarut játszik Mor és a külügyminisztérium, ha feltételeznénk ilyen fokú szervezettséget és a régi reflexek fölényes meghaladását.
http://www.jpost.com/Jewish-World/Jewish-News/Hungarian-minister-derides-Jewish-boycott-341263
@Késes Szent Alia: en eredetileg pontosan ezt gondoltam. Meg azt, hogy valojaban a két lehetseges cel, a nemzetkozi politikai es az „emlekezetpolitikai” kozotti sulyozas 95-5% az elobbi javara. De vagy nem igy van, vagy a regi reflexek, a szinten regi erzekenykedessel, vagy buta lobbik.
@Késes Szent Alia: @Montefiore:
Ha ebbe az összefüggésrendszerbe helyezve nézzük, meglehet, szólhatnak érvek amellett, hogy a karikaturisztikus törzsfőnök 🙂 és bandája idétlenkedését ne tekintsük az Izrael diplomáciai érdekeivel összemérhető súlyú krízisfaktornak (és ha jól értem, mindemögött létezik valamiféle, a „régi reflexek” kontra „pragmatizmus” ellentétpárral vázolható trendváltás is az izraeli diplomácia gyakorlatában). De hol van ebből a magyar(országi) zsidóság és az ő érdekei? Amelynek köreiben elementárisan felháborítónak/hazugnak/kegyeletsértőnek/ízléstelennek/civilizálatlannak/átlátszóan primitív, egyben aljas politikai manipulációnak vagy mindezek kombinációjának látják a magyar államot pillanatnyilag kisajátító figurák és sameszeik lépéseit ez ügyben – és aligha mérlegelik az említett diplomáciai szempontot. (Mellesleg: nem utal-e ez mindjárt a végiggondolás első lépésében arra, hogy a zsidóság nemzet(iség)ként való meghatározása a legkevésbé sem oldja fel a problémákat, amik lokális zsidó érdekek és Izrael diplomáciai érdekképviseletének összehangolásában jelentkezhetnek?) Ugyanakkor logikai képtelenségnek gondolják, hogy „ha semmibe veszem őket, akkor nem reagálok rájuk, tehát nincs bojkott” – mivel jelen felállásban meglehetősen sajátos megnyilvánulása lenne a semmibe vevésnek a kormány kívánalmai szerinti megjelenés a mondott jellemzőkkel leírható rendezvényeken. Semmit nem változtat ezen ebben a kommunikációs összefüggésben a belső bizonyosság, a „kicsoda nekünk egy Lázár vagy Orbán”: nemcsak bizonyosnak kell lenni, hanem annak is kell látszani. Ha semmibe veszem őket, akkor nem reagálok rájuk, tehát van bojkott – őnélkülük legalább olyan méltó a megemlékezés, a zsidó közösség (és a civilizált közönség) egésze számára elfogadhatatlan tartalmú kormányzati propagandamutatványhoz való fölösleges, félreérthető, zavaró asszisztálás nélkül.
Ha pedig az a kérdés, hogy „a többi résztvevőre, a jelenleg nem együttérzőkre hogyan lehet hatni”, ugyancsak nehéz egyetérteni azzal, hogy a bojkott „rossz hatásfokú, mert passzív, elvágja a befolyás és a ráhatás útjait” – épp ellenkezőleg, világosan megvonja a határokat és nem mellesleg adekvát a zsidók érzéseihez. Ami a már meglévő negatív zsidókép („ezeknek semmi nem elég”) erősítését illeti, Tudózsidó valóban frappánsan fogalmaz :), de ezzel csak a kormány/nem együttérzők karikaturisztikusan kidomborított tettetett értetlenségét ábrázolja, amiből nem az következik, hogy akkor úgy kell tenni, mintha elég lenne. Nem utolsósorban azért nem, mert ez igen könnyen vezet egy másik, még negatívabb – az alázatosan hajlongó gettózsidó, ld. Mazsihisz levele – kép erősítéséhez; de azért sem, mert megint csak erősen kérdéses, hogy mennyiben célravezető.
Mindez – ha nem értettem félre teljesen – alighanem szorosan összefügg az általatok képviselt definícióval a zsidóság mibenlétéről. Lehetséges, hogy az itt megmaradt zsidók – akiknek zöme sem nem vallásos, sem nem cionista (vagyis nem a „zsidó nemzet”, hanem leginkább az ennél szélesebben értelmezett zsidóság részének tekinti önmagát, többnyire ellentmondásos-fájdalmas módon) – egyszer eljutnak oda, hogy önazonosságuk ellentmondásait a cionizmus magukévá tételével oldják fel. De ezt nemigen hiszem. Mert ami a meghatározást, a jelenség leírását illeti, szerintem a nemzet(iség) is leszűkítő kényszerkategória, amely a cionizmusnak a 19.-20. századi nemzetállamdivat fogalmaival operáló koncepciójában gyökerezik. Mellesleg, ami a reaktivitás amúgy elgondolkodtató kérdését illeti, a cionizmus éppúgy reaktív, ahogyan az asszimiláció: két lehetséges menekülési stratégia a szétszóratásbeli lét kiszolgáltatottsága elől. HaKohen a másik poszt alatt felsorolt jónéhány példát arra, miért skatulya a nemzet(iség) is, amibe, ahogyan dogfüggő találóan megállapította, nem lehet mindent begyömöszölni. Nem beszélve mindarról, ami a (magyarországi) gyakorlati megvalósulás veszélyeit illető, szerintem is teljesen indokolt fenntartásokat illeti.
(Folyt. köv.)
@Késes Szent Alia: @Montefiore:
Lehetséges leírásként abba az irányba keresgélnék, ami első lépésként függetleníti magát a hagyományos nemzetállam fogalomkörétől és igyekszik deskriptív megközelítést alkalmazni, rugalmasan figyelembe véve a zsidóság történetének és az ennek folytán így vagy úgy zsidónak tekinthető emberek önképének és reflexióinak sajátosságait. Mindebből leginkább valamiféle lazán, de egyértelműen körvonalazható, földrajzilag a földgolyó minden pontján megtalálható, de leginkább a nyugati hemiszférában jelenlévő csoport képe rajzolódik ki, amelynek megkülönböztető sajátossága, hogy számtalan különböző rétegét a származás és az egyedülálló módon két évezreden át a szétszóratásban is fenntartott vallás, kulturális hagyomány és a tragikus történelem örökségének közössége köti össze. Van egy állam is a világon, amit tragikus helyzetükből kiutat keresve hatalmas nehézségek és küzdelmek árán hoztak létre, védenek és tartanak fönn, végre önmaguk fölött rendelkezve, zseniálisan kibontakoztatva képességeiket, de veszekedve is és megint más csapdákba esve a környező ellenséges országoktól, a világ antiszemitizmusától és a magukat „palesztinoknak” nevező arabok terrorszervezeteitől zaklatva. Ehhez az államhoz jellemzően különleges kapcsolat – rokonszenv és figyelem, nem egyszer személyes, baráti és rokoni szálak sokasága – fűzi a csoport nem ott élő tagjait is, akik mindazonáltal aligha tekinthetők objektíve ugyanazon „nemzet” tagjainak, amelynek nemzetállama Izrael, mivel – szemben a nemzetállam-nemzetiség viszonyra általában jellemző paraméterekkel – sem az anyaállam nyelvét nem beszélik, különösen nem anyanyelvükként, sem földrajzilag nincs közük a nemzetállamhoz, sem a történelmük nem indokolja, hogy önmagukra mint elszakadt kisebbségre tekintsenek. Ellekezőleg. Izrael csak az egyik, bár talán a legfontosabb és legnagyobb erejű kísérlete a csoportnak a tagjai számára leggyümölcsözőbb, legkevésbé neurotizáló, a boldogulást és önértékelést leginkább szolgáló létezési forma megtalálására – kimondottan a sokezer éves hagyomány és a 19-20. századi nemzetállam elképzeléseinek jegyében. De ez nem változtat azon, hogy a világ zsidósága – számszerűleg is többségben – az ősemigráns, a szétszóratásban a modern kor eljöttével az asszimiláció sajátos identitását létrehozó csoportként létezik és ilyenként is lehet esélye éppen a nemzetállamok elavulásának, a globalizációnak a korában magabiztos, különleges identitást találni. Ha ennek része – és minden jel szerint az -, hogy a feldolgozatlan traumák például egy Facebook-oldalban jelenjenek meg, amely terápiás emlékezetközösségként – de egyben persze rendkívül gazdag, informatív és ekként a múltfeldolgozást elsőrendűen segítő archívumként is – működik, az szerintem nem valamiféle zsákutca, hanem része a folyamatnak, ami remélhetőleg valóban ahhoz vezet, hogy „mihamarabb túl legyünk rajta”. Már ha ez amúgy lehetséges.
@Kowalski, helyzetjelentést!: Gyorsan leszögezném, a közös megszólíttatás okán és még mielőtt az érveléseim esetleges satnyaságának árnya Montefioréra vetülhetne, hogy nincsen vele egyeztetett álláspontom vagy argumentációs stratégiám az ügyben. Sőt, biztos sejtésem van arról, hogy például a bojkott kérdésében ő másképp érvelne, de azt én nem találnám annyira meggyőzőnek. Igaz, a magamét is egyre kevésbé találom annak.
Pedig valahol itt kell lennie egy jó kis alátámasztásnak, csak nem akar összeállni 🙂
Ismét örömmel vettem az általad írottakat, gondolkozni fogok rajtuk.
@Kowalski, helyzetjelentést!: Először ez a mondatod gondolkodtatott el: „…. a magyar(országi) zsidóság… köreiben elementárisan felháborítónak/hazugnak/kegyeletsértőnek/ízléstelennek/civilizálatlannak/átlátszóan primitív, egyben aljas politikai manipulációnak vagy mindezek kombinációjának látják a magyar államot pillanatnyilag kisajátító figurák és sameszeik lépéseit ez ügyben – és aligha mérlegelik az említett diplomáciai szempontot.”
A reakció erős érzelmi töltete és a diplomáciai/pragmatikus mérlegelés hiánya miatt én azt mondanám, hogy ez nem jó lelkiállapot a döntéshozatalra. Ez egy tömeghisztéria leírása. Ugyanezekkel a szavakkal leírható a „zemberek” felháborodása a bankok aljasnak tartott devizahitelezési politikáján, vagy a ’30-as évek németjeinek elemi felháborodása az „ocsmány zsidó praktikákon”.
Magyarán, ha egy embercsoport (vagy ember) fokozott érzelmi állapotban van, az vajmi keveset mond az általuk érzett dolog tényleges igazságtartamáról. Ha pedig nem képesek mérlegelni olyan szempontokat, amik ellentmondanak az érzelem által felmutatott „igazságnak”, akkor lehetőleg ők ebben az állapotukban ne kerüljenek döntéshozó pozícióba. Meg azok se, akik ezt a hisztériát szítják vagy kiszolgálják.
(Ez felveti a képviselet kérdését, amit korábban említettél is, miszerint ha ez a tömeges igény, akkor a zsidó szervezeteknek ez alapján kelljen tárgyalniuk; csakhogy a képviseleti demokráciának – szemben a közvetlen demokráciával – épp az az egyik fontos elve, hogy távolságot tartson a nép aktuális kívánsága és a döntéshozás között. Az adott esetben még plusz probléma, hogy ez a megbízott képvielő a valójában nem megbízott, viszont borzalmasan korrupt és alkalmatlan Mazsihisz volna.)
Mindettől még lehet a bojkott jó döntés, de nem azon az alapon, hogy mert sokan így éreznek és sokan felháborodtak.
„jelen felállásban meglehetősen sajátos megnyilvánulása lenne a semmibe vevésnek a kormány kívánalmai szerinti megjelenés a mondott jellemzőkkel leírható rendezvényeken.”
1. A nembojkott _nem kötelez_ a részvételre, hanem a lehetőségét hagyja meg, a bojkott pedig minden lehetőséget alapból elvág. Mintha feketén-fehéren néznéd ezt a dolgot, és az én álláspontomat a mindenben és tiltakozás nélkül való részvétellel azonosítanád. Pedig nem következik belőle, és nem is írtam, hogy ilyesmit javasolnék.
2. Utánanéztem egy kicsit, hogy mit is jelent a Mazsihisz-bojkott, milyen pénzeket adnának ők vissza.
a) Néhány projekt azok közül, amik így nem valósulnak meg: Hetven évvel a Holocaust után – három dokumentumfilm a magyar zsidóság életéről; Shalom emlékpark létrehozása Mosonmagyaróváron; Szétszóratva Európában: Magyar zsidók a német koncentrációs táborokban (kutatás, adatbázis, publikációk); „Elfeledett soproniak” – kiállítás a volt Zsidó utcában lévő középkori zsinagógákban, diákvezetőkkel. És így tovább. Tényleg olyan egyszerűen rámondható, hogy a magyarországi zsidóság érdeke, hogy orbánlázár agymenései miatt (amivel a magyarok jó részének semmi problémája nincs, és ezt nem a zsidók fogják megváltoztatni, az fix) ezek és hasonlók ne valósuljanak meg? Nem pusztán annyiról van szó a bojkottban, hogy odamegy-e Zoltai Gusztáv a Szabadság térre vagy sem…
2.b) Zoltai sok olyan projektnek a hivatalos szerződő partnere, amihez valójában semmi köze, nem ő találta ki, nem ő dolgozna vele:
„Mivel a Mazsihisz egy ernyőszervezet, ez sok vidéki hitközséget is érinteni fog. Mivel ezek nem jogi személyek, ezért nevükben a Mazsihisz szerződött, vagyis Zoltai Gusztáv ügyvezető igazgató írta alá a pályázatot. Ha a Mazsihisz-közgyűlés (a zsinagógák képviselői és a rabbik) vasárnap úgy dönt, hogy nem akar együttműködni a kormánnyal, akkor ezek a szerződések is elszállnak.” (vs.hu/ez-lesz-multad-tanuld-meg-zsido-szervezetek-es-holokauszt-emlekev-0206/)
Ez így teljesen oké vajon, ez egy nemes bojkott sajnálatos velejárója? És vedd hozzá, hogy szerintem Zoltai akciója hazugságon alapul, én legalábbis nem tudok arról, hogy csak jogi személy szerződhetett volna a kormánnyal.
Rémes, hogy mennyit írtam már eddig is, és még mennyit lehetne… Majd valamikor folytatom.
@Kowalski, helyzetjelentést!: „Ha pedig az a kérdés, hogy „a többi résztvevőre, a jelenleg nem együttérzőkre hogyan lehet hatni”, ugyancsak nehéz egyetérteni azzal, hogy a bojkott „rossz hatásfokú, mert passzív, elvágja a befolyás és a ráhatás útjait” – épp ellenkezőleg, világosan megvonja a határokat és nem mellesleg adekvát a zsidók érzéseihez.”
A zsidó közösségnek önmagában nincs eszköze arra, hogy a magyar többségi társadalom történelmi narratíváit formálja, ha a feje tetejére áll ás úgy húzza meg a határokat, akkor sem. Azt hiszem, ez egy régről eredő és naiv, és összességében ártalmas tévedés, hogy lenne ilyen befolyása. Nézd meg Németország példáját, hogyan jutott el ahhoz a bűnbánati narratívához, ami őket most meghatározza: egészen a nyolcvanas évek középéig nem ez volt a jellemző, ellenkezőleg, felejteni és továbblépni akartak, és áldozatnak tekintették magukat, mint nálunk most a többség. Adenauer, aki nem volt egy civilizálatlan fickó, amnesztiatörvényeket hozott a volt nácik érdekében, és erősen odahatott, hogy a náci kort kisiklásnak tekintsék, amit egy szűk csoport követett el erőszakkal a német társadalom ellen. Egyébként a nürnbergi pereknek, a maguk kisszámú vádlottjával is ez az elvi koncepciója.
És nem a zsidók vagy bármiféle „civilizált közösség” érte el, hogy ez megváltozzon, hanem német szélsőbalos-zöld, antikapitalista csoportok politikai hatalomszerzési manőverei nyomán, majd a szociáldemokraták által (Willy Brandt) kérdőjeleződött meg ez a konzervatív narratíva. És az NSZK elnöke, a CDU-s Weizsäcker mondta el végül azt a beszédet a Bundestagban, ami ezt végképp megfordította. Ráadásul ez olyannyira nem egyszerű és nem általánosan jellemző fordulat, hogy pl. Ausztriában nem is jött össze, ők megmaradtak az áldozati narratívájukban…
Németország példája alapján ez egy többségi társadalmi folyamat, és nem is látom, hogyan lehetne más. Reménytelen elképzelés az, hogy itt a Mazsihisz bojkottál, és ebből majd lesz valami. Vagyis ami lesz belőle a jelen magyar állapotok közt, törvényszerűen, az a zsidókkal szemben, mint „ellenséggel”, mint a magyar társadalom szövetébe ágyazódott idegen testtel szemben tovább növekvő averzió.
Ha lenne a többségi társadalom elitjének olyan széles rétege, amitől várható lett volna, hogy nagyon határozottan a zsidó közösség mellé áll egy ilyen ügyben, azaz ha ott tartanánk társadalmilag, mint az NSZK 1985-ben, akkor lehetne ilyen katalizáló hatása a bojkottnak. De voltaképp ki is állt itt most a zsidók mellé? Talán Fletó, egy mellékmondat erejéig, mások részéről én nem emlékszem semmire. MSZP, Együtt, egyházak… bárki? Jobboldali értelmiségiek? (Na jó, ez csak vicc volt.)
Mit küzdjön a zsidóság ezekért és ellenükben? Emiatt ne legyen mosonmagyaróvári emlékpark, vagy akármi, könyvtár, felújított zsinagóga…? Mit kell az ő angyalos szobraik miatt egy eleve vesztes helyzetben erkölcsi hőst és értelmezésformálót játszani akarnia a zsidóknak…
az eheti és-ben van nyerges andrás cikke (http://www.es.hu/nyerges_andras;szinrebontas;2014-02-13.html ) arról, hogy szakály lényegében pontosan fogalmazott, az újgalíciaiak kitelepítése („kitoloncolása, levakarása, internálása, eltávolítása, …”, és még egy rakás hangulatos szófordulat erre a cikk tallózásában) 1920-tól fogva (a széljobb megújuló és hathatós követelésére) jogszabályokban is, kelletlen és pongyola megvalósításban is testet öltött közg. idegenrend. intézkedésrendszer volt.
ha úgy tetszik a részvétel a háborús katonai szövetségben csak prompttá, akadálytalanná tette ennek a húsz éves nyúlós ügynek a kivitelezését. ha még úgy teccikebb, akkor a különbség a békeidős horthy éra és a háborús korszak között inkább hatékonysági kérdés.
@incze:
Pontosan.
Magáról Kamenyec-Podolszkijról Majsai Tamás írt tanulmányt 1986-ban, és ennek mellékleteként tett közzé 44 dokumentumot is, amik jelenleg többnyire forrásmegjelölés nélkül és lerövidítve keringenek a neten. Az eredeti tanulmány és a dokumentumok itt olvashatók:
http://www.korosmezo1941.netai.net/files/mt_a_korosmezei_zsdep_1941_mt.pdf
http://www.korosmezo1941.netai.net/files/Korosmezo_dokumentumok.pdf
A „galíciai jöttmentek” kifejezés emlékezetes módon ifj. Hegedűs Lóránt hírhedt opusában bukkant fel újra 2001-ben, amiért számos más fejleményt követően Ádám György pert indított ellene, az elsőfokú ítélettől eltekintve sikertelenül. A per dokumentumai itt érhetők el, benne egyebek közt Ádám György történetével: jog-vita.hu/per/index.html
@Késes Szent Alia:
Diplomácia vs. tömeghisztéria
Itt van egy félreértés is: ami a „diplomáciát” illeti, Montefiore vicces és találó leírása nyomán részemről – meglehet, tévesen – valamilyen, közelebbről nem körvonalazott izraeli diplomáciai érdeknek (Orbán szavazhat valahol, ami Izraelnek fontos lehet) a magyarországi zsidók e helyi ügyében vélt érdekével való esetleges összeegyeztethetetlenséget tételeztem fel. És talán a megfogalmazásom a ludas, de ha vannak is érzelmek és indulatok abban, ahogyan a zsidóság reagál, attól még higgadt állapotban is érvényes (lehet) az az álláspont, ami szerint az egész fülsértően hamis orbánlázári üveggyöngypolitika utasítandó el – ennyiben ez aligha nevezhető tömeghisztériának, és nem analóg az általad felhozott példákkal, amelyeknek jellemzője, hogy nincs racionális alapja az elutasításnak. Ami a képviseleti demokráciát illeti, ha a helyi közösségek maguk mondtak nemet, ha nem óhajtanak ebben így részt venni, ahogyan ezt számosan megfogalmazták, majd az elsöprő többségű szavazáson kifejezték, akkor ez valószínűleg nem az az eset, ahol a vezetők/képviselők okosabbak lehetnek a vezetetteknél és pont az ellenkezőjét valósíthatnák meg annak, amit ők kívánnak.
Tiltakozás (alkalmankénti együttműködéssel) vs. bojkott
Bár értem, hogy nem a tiltakozás nélküli odaállás mellett érvelsz, kérdés, valóban „a zsidók érdekét” képviselné-e a részleges tiltakozás, például nem résztvenni az elfogadhatatlan elemek – Szakály, szobor, Sorsok Háza – legitimálásában, ugyanakkor elfogadni a pénzeket a megfelelőnek ítélt programokra (amilyenek az általad példaként felhozott, kétségtelenül fontosnak és értékesnek ígérkező kiállítások etc). Elvben igazad van abban, hogy a racionálisan nem alátámasztható indulatok önmagukban a bojkottot nem tennék jó döntéssé. Csakhogy itt szerintem nem erről van szó, hanem arról, hogy az elfogadhatatlan elfogadhatatlanságát ezúttal a teljes – az önmagukban elfogadható részletek kimazsolázása nélküli – elutasítással lehet csak kifejezni és képviselni is. Nemcsak, sőt, nem is elsősorban azért, mert ez jobban kommunikálható, mint a mérlegelés-alkudozás, hanem mert valóban – bármilyen fájdalmas ez – üveggyönggyé, aprópénzzé válnak az értékes programok is ebben az összefüggésben, nem járható út egyszerre igent és nemet mondani.
Ehh, én sem tudok rövid lenni, és még folytatnám is.
@Késes Szent Alia:
„Zsidók” vs. „magyar társadalom”
Ha indokolt is a szkepszis és a lemondás, nem következik belőle, hogy olyan fellépés lenne a legmegfelelőbb a zsidó szervezetek részéről, amiben nem fejeződik ki – vagy nem kellő erővel – a történelemhamisító szellem és politika elutasítása. Nem erkölcsi hőst és értelmezésformálót akar játszani, ha így reagál a zsidóság, hanem a maga igazát fejezi ki, önmagát nem hajlandó alárendelni, amikor elutasítja a hazugságot, és ha ehhez nem talál is kellő támogatást, semmi oka nincs rá, hogy ne ezt tegye (erkölcsi hőssé csak mellesleg válik ettől, és ugyanez érvényes a múltkorira is: a nyilvános szembefordulás a történelemhamisítással nem valamiféle küldetéstudatos illúziókergetés, pusztán a határozott elutasítása a számára elfogadhatatlannak).
Teljesen igaz – ráadásul igen jó összefoglaló -, amit a többségi társadalmi folyamatról és a német és osztrák példáról írsz. De ismét csak: ha nem várhatunk is – és az félreértés, hogy én várnék – katalizáló hatást a zsidók önmagukért való kiállásától – vagy nevezzük ezt bárminek -, mi ok lenne a ló másik oldalára esve partnernek mutatkozni Orbánék szörnyű vircsaftjához? A többségi társadalom kezdjen, amit akar a bojkottal: azt biztos nem fogja kiolvasni belőle, hogy a zsidók szerint rendjén van, amit Orbánék művelnek. Ha ez az üzenet nem ilyen egyértelmű, akkor inkább van esély arra, hogy ezt olvassák ki belőle. Ha pedig „hisztiként” értelmezik, azon nem segít, ha úgy teszünk, mintha igazuk lenne. És ezen a ponton, ha akarjuk, ha nem, összeér ez az ügy a politikai küzdelem kérdésével az európai demokráciáért. Lehet – részemről hajlamos vagyok ezt gondolni -, hogy ez (is) esélytelen, de csak ennek részeként indulhatna el az a társadalmi folyamat is, amiről írsz. Nem véletlen, hogy „ki is állt most a zsidók mellé”: nem sokan, valóban, maroknyian, de ugyanazok természetesen, akik e demokrácia jegyében folytatnak politikai küzdelmet az Orbán-rezsim ellen: Fletó és a DK, a liberális értelmiség/történészek/történelemtanárok, egyházként pedig, surprise, surprise, a MET. És ne feledkezzünk meg azokról sem, akik, bármilyen kevesen is, nem zsidóként és nem közszereplőként is így gondolják és ilyen vagy olyan módon ezt ki is fejezik, ahogyan ez például az Eörsi-féle FB-oldalon látható.
És még valami: minden ponton összefügg persze mindez a zsidóság fogalmának értelmezésével. „Mit küzdjön a zsidóság ezekért és ellenükben? Emiatt ne legyen mosonmagyaróvári emlékpark, vagy akármi, könyvtár, felújított zsinagóga…?” Bármiként vélekedünk is az identitás meghatározásának tisztázatlanságairól vagy kívánatos változásáról, indokolhatatlan leszűkítés lenne a nem vallásos, asszimiláns, magukat ugyanakkor a zsidósághoz tartozónak tekintő zsidókat nem e halmaz részének tekinteni, pusztán a vallásos zsidó közösség(ek)et és a magukat inkább vagy legalább annyira izraeli expatnek, mint magyar állampolgárnak tekintők körét ide véve. Márpedig a szekuláris, asszimiláns zsidóság az leginkább, amely ezzel a politikai megközelítésmóddal hajlamos szemlélni a kérdést, nagyjából úgy vélve, hogy ha marad és megerősödik a félázsiai maffiaállam rendszere, akkor marad a „zsidók” számára is a feudális különalkuk rendszere a puffancs törzsfőnökkel és ostoba/cinikus sameszaival. Amire nem hajlandók.
drmandler.wordpress.com/2014/02/10/why-everyone-should-boycott-official-2014-holocaust-commemorations-in-hungary/
@Kowalski, helyzetjelentést!: „minden ponton összefügg persze mindez a zsidóság fogalmának értelmezésével.”
Meglehet, hogy így van. És mivel a bojkott elleni érveimet már úgyis felsoroltam, pár megjegyzés erejéig visszatérek arra, amit a zsidóságról mint nemzetről, és a cionizmusról írtál.
„Izrael csak az egyik, bár talán a legfontosabb és legnagyobb erejű kísérlete a csoportnak a tagjai számára leggyümölcsözőbb, legkevésbé neurotizáló, a boldogulást és önértékelést leginkább szolgáló létezési forma megtalálására”
Szerintem Izrael létrejötte több ennél: nem csupán az egyik (bár legfontosabb) kísérlet, hanem a minden egyéb kísérletre hatással lévő, alapvető átformálása a zsidóság lehetséges önértelmezéseinek, a zsidóság „visszatérése a történelembe”, ahogy a cionisták mondták. Szembefordulás azzal a kétezer éven át meghatározó vallásos-rabbinikus szemlélettel, miszerint a világ zökkent ki a dolgok elrendelt menetéből, és a zsidóság volna a világot az isteni rendre emlékeztető eszköz, ami a szétszórattatásban teljesíti be a küldetését. Azáltal, hogy a cionizmus szakított ezzel a szemlélettel, elismerte a (nyugati) világ történelmét, a felvilágosodást, az emancipációt, a nemzetállamokat a dolgok „rendes menetének”, a szétszórattatást pedig isteni küldetés helyett megnyomorító állapotnak.
Izrael nem pusztán az antiszemitizmusra vagy a nácizmusra reagáló önvédelmi-öngyógyító eszköz (mint írtad, hogy reakció lenne), hanem 180 fokos fordulat a zsidó történelmi önszemléletben. És persze ezáltal szintén önvédelmi-öngyógyító eszköz, de ebben a formájában nem a külső fenyegetések ellen, hanem a saját „démonok” ellen, vagy hogy is mondjam. A galuti létet racionalizáló elfojtások ellen. A minden szenvedésre, kirekesztésre előre magyarázatot adó felfogás ellen, ami szerint a zsidóság eszköz a világ figyelmeztetésére… Ami szerint majd a zsidók szólnak, hogy nem olyan emlékművet kell építeni, mert valamilyen okból ez a dolguk, ők a világító fény a nemzetek számára (or la’goyim, a light unto the nations). És amely vallásos-küldetéses felfogás tér manapság vissza, jellemzően anticionista, vagy a cionizmustól idegenkedő szekuláris mozgalmak és szervezetek formájában, a tikkun olam (a világ helyreállítása) szépen hangzó szlogene alatt.
„a modern kor eljöttével az asszimiláció sajátos identitását létrehozó csoportként létezik és ilyenként is lehet esélye éppen a nemzetállamok elavulásának, a globalizációnak a korában magabiztos, különleges identitást találni.”
Halleluja.
De ha netalán kiderülne, hogy a világ még ebben a modern korban is meg tud őrülni, és a globalizációban történő asszimilálódás sem nyújt védelmet, ahogy nem nyújtott korábban elégséges védelmet a középkori uralkodók udvara, se a felvilágosodás, se Goethe és Schiller nemzettársai, se a soknemzetiségű Monarchia utódállama (amint arra a hivatkozott facebook oldal nap mint nap emlékezetet, és hadd ne tegye hiába), se a kommunizmus, se az ENSZ, és még korunk messiása, Barack Obama sem…. Szóval ha mégse gyógyult még ki a világ az antiszemitizmusból, akkor ugye ezeknek a globalizált posztmodern zsidóknak eszükbe fog jutni egy maradi kis nemzetállam ott a Közel-Keleten, ahova mégiscsak lehet futni – feltéve, ha akkor még létezik.
„[a diaszpóra zsidósága] aligha tekinthetők objektíve ugyanazon „nemzet” tagjainak, amelynek nemzetállama Izrael”
Két zsidó nemzet lenne? Asszem Izrael erről nem tud, mert szerintük a galuti zsidó egyetlen döntéssel (és egy kis adminisztrációval) képes a „másik” zsidó nemzet teljes jogú polgárává válni, sőt még direkt biztatnak is minket erre, és bizony klasszikus nemzeti (származási) alapon, nem zavartatva a nyelvtudás szánalmas hiányától. Én egyetértek velük abban, hogy a származás elégséges definíciója a nemzethez tartozásnak.
@Késes Szent Alia: Kivéve, hogy a vallásilag kitértek számára mégsem elégséges. Van olyan eset is, hogy valaki semmiképp sem tud alijázni, mert vallásilag kereszténynek számít. Betérni sem tud, mert a rabbi szemében attól még ugyanúgy zsidó. Én is nemrég szembesültem azzal, hogy fehér karszalagot viselő, munkaszolgálatosként meggyilkolt nagyapám ha élne és akarná, akkor sem tudna Izraelbe kivándorolni.
@aronsatie: 1. Gondolom, ezt jobbító megjegyzésnek, és nem a cionizmus elleni érvnek szántad, mert annak Nirvána-érv lenne.
2. A kitértek ügyének elbírálása válsághelyzetben más, mint békeidőben, lásd az etiópiai falasák esetét (en.wikipedia.org/wiki/Beta_Israel#Converts). Ha Európában náci terror dúlna és hullanának a zsidók, akkor Izrael kormánya aligha hagyná kőszívűen sorsukra a kitérteket (talán csak ha a Shas lenne kétharmaddal kormányon).
3. Nem vagyok benne teljesen biztos, de szerintem nagyapád alijázhatna zsidó rokonai vagy házastársa révén.
@Késes Szent Alia:
Csak egy résztémához:
Nagyon érdekes és átfogó szemléletű, amit a 180 fokos fordulatról írsz. Leegyszerűsítve: Izrael a zsidó nemzet hazája, és a galutnak csak e vonatkozásban van értelme. Vagyis a szétszóratottak az idegenek, valamint elnyomottak, és minél előbb minél többet vissza kell hozni a régi-új hazába.
Ennek a mentalitásnak volt egyik vadhajtása a több százezer orosz (valójában orosz, ukrán stb.) zsidó alijáztatása a Szovjetunió felbomlása előtti utolsó órában (amikor épp Gorbacsov verte szét a sztálini-brezsnyevi rendszert). Mellékszál, hogy milyen hatása volt mindennek Izraelre (túl azon, hogy exponenciálisan nőtt meg ott az egy lakosra jutó hegedűművészek száma).
A galutban élők szemszögéből sem volt minden piskóta. Láttam a 90-es évek elején egy az akkori magyar tévében készült dokumentumfilmet megrázó sorsokkal, emberekkel, akiket a kánaán ígéretével kiszakítottak addigi közegükből, és családostul, két-három nemzedékestül alijáztattak. Voltak persze indokolt alijáztatások, pl. egyes arab országokból, ahol a zsidók valóban életveszélyben voltak.
Nem lehet véletlen, hogy ezt a kb. fél évszázados filozófiát Izraelben lassan revízió alá vették. Valamikor 2000 környékén történhetett ez, és praktikus következménye volt a Szohnut (Jewish Agency) irányváltása, némi vezetőváltással is egybekötve. Bár a galutban élő zsidók korábban is fokozott figyelmet élveztek, most kiderült, hogy létezésük tény, jövőbeni fennmaradásuk sem kérdőjelezhető meg (legalábbis izraeli oldalról). Ezért a hangsúlyok áthelyeződtek, ha nem is szűnt meg az alijázás feltételeinek fenntartása.
Persze az egészben én egy félművelt amatőr vagyok, nincsenek naprakész információim; igaz, nem is törekszem a megszerzésükre. Viszont az egész folyamat valószínűleg csak történelmi távlatból lesz majd megítélhető. (Találkozzunk ezen a blogon mondjuk 100 év múlva.)
Ha meg addigra a világ valóban megőrül, akkor pont az a maradi kis nemzetállam fog érintetlen maradni végső menedékként?
Okos és töprengésre késztető gondolatokat írtál le itt fentebb. A bajom ezúttal is (nem először és nem utoljára, és nem is csak veled kapcsolatban): az átkozott vagy-vagyok.
@Késes Szent Alia: Semmilyen módon nem akartam a cionizmusra utalni, se pro, se kontra. Viszont szomorú visszafejlődésnek tartom a kitértek kezelését a korábbi időszakhoz képest (hogy ti. a náci nürnbergi törvény szabta meg, ki a zsidó, lévén ha az üldözéshez ez elég volt, akkor a befogadáshoz is elég lehetne.)
Nagyapám egyébként házastársa révén semmiképpen sem alijázhatna, ugyanis ez a nagyanyám az egyetlen nem zsidó nagyszülőm. Az egész történetet csak azért hoztam fel, mert ha az alija azért van, hogy legyen hova menekülni a zsidóknak az üldöztetés elől, akkor hogy lehetne nagyapámat visszautasítani, akit nemhogy üldöztek, meg is öltek, és egyáltalán nem mint hívő katolikust. Nem tartom elfogadhatónak, hogy ha teszem azt náci terror lenne, akkor biztos megváltoztatnák a törvényt. Köszönöm szépen. Hogy a közvetlen témánál maradjak: a Fidesz sem tett semmi kifogásolhatót „idegenrendészetileg”, csak az egyik jól kistaffírozott szolgája dumált erről.
@HaKohen: Sajnos nekem sincs nagyobb rálátásom, sőt inkább kisebb, ezekre a változásokra (de 100 év múlva megbeszéljük, benne vagyok). Amiket észreveszek például, hogy a Diaszpóra Minisztérium sem túl régi kezdeményezés (1999), vagy hogy megírja az újság, hogy Netanjahu szerint erősíteni kell a kapcsolatot velünk, mert a jelenkor fenyegetései közt fontos a nemzet egysége, vagy ilyesmi. Aztán hogy újabban komoly pénzt is akarnak erre szánni állítólag.
Ha őszinték magukhoz, akkor be kell látniuk a diaszpóra minimum egyenrangú szerepét, nemcsak a nemzetközi politikai befolyás vagy az anyagi hozzájárulás miatt, hanem ahogy a világ bármely részében felbukkanó érdekes ötleteket vagy eszméket közvetíti a szétszórt nép Izrael felé (hiszen már eleve a modern zsidó államnak az ötlete egy ilyen interkulturális szikra volt). És nincs okuk azt gondolni, hogy ilyen szinergiák nem lesznek a jövőben, márpedig akkor pragmatikusan is érdemes a diaszpórát nem kiszakítani a helyéből, miközben a zsidó identitása azért jó, ha erősödik…
„túl azon, hogy exponenciálisan nőtt meg ott az egy lakosra jutó hegedűművészek száma” — :)) Azt mondják, van összefüggés az oroszok bevándorlása és az izraeli konzervatív „héják” erősödése között, már úgy, hogy az oroszországiak inkább nem kérnének most egy darabig a balos politikákból. Ha belegondolok, hogy nélkülük Cipi Livni lenne a miniszterelnök, akkor azt mondom, kellett ez a beáramló érett bölcsesség.
@aronsatie: „ha az alija azért van, hogy legyen hova menekülni a zsidóknak az üldöztetés elől” — Nem, és ezt próbáltam fentebb vázolni: az alija a nép egybegyűjtésére (kibbutz galuyot) van, és hogy a népnek mint önrendelkező szuverénnek úgymond a történelemben való újbóli részvételét lehetővé tegye (és e célból a zsidók számszerű többségét biztosítsa Izrael Állam területén). A zsidók védelme ennek egy nagyon fontos eleme, de értelmezésem szerint nem a megalapozó eszméje.
Ha azt állítanád, hogy menekülés idején nem juthatna be egy kitért zsidó Izraelbe, ez egyszerűen nem volna igaz, az etióp példa szerint se, a rokonok általi alija szerint se (ha menekülni kell, valszeg megy az egész család), de márcsak azért se, mert be lehet lépni Izraelbe és lehet állampolgárságot szerezni másként is, mint alijázva. Az alija azonnali állampolgárságot jelent, de nem ez az egyetlen Izraelbe való menekülési útvonal (és nem az egyetlen bevándorlási mód békeidőben).
„szomorú visszafejlődésnek tartom a kitértek kezelését a korábbi időszakhoz képest” — Így döntött a demokratikus törvényhozás, remélhetőleg a választók relatív többségének akaratát képviselve, és ez akkor is örvendetes, ha ez az akarat éppen nem esik egybe az én preferenciámmal sem. És hát miért ne költhetnék az adósékeljeiket arra, akire akarják.
Egyébként vallási szempontból logikus döntés, ha a nép egybegyűjtésére vonatkozó szöveget megnézzük (Deut. 30):
1 És ha majd elkövetkeznek reád mind ezek: az áldás és az átok, amelyet elődbe adtam néked; és szívedre veszed azt ama nemzetek között, akik közé oda taszított téged az Úr, a te Istened;
2 És megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez, és hallgatsz az ő szavára mind aszerint, amint én parancsolom néked e napon, te és a te fiaid teljes szívedből és teljes lelkedből:
3 Akkor visszahozza az Úr, a te Istened a te foglyaidat, és könyörül rajtad, és visszahozván, összegyűjt majd téged minden nép közül, akik közé oda szórt téged az Úr, a te Istened.
4 Ha az ég szélére volnál is taszítva, onnét is összegyűjt téged az Úr, a te Istened, és onnét is felvesz téged;
5 És elhoz téged az Úr, a te Istened a földre, amelyet bírtak a te atyáid, és bírni fogod azt; és jól tesz veled, és inkább megsokasít téged, mint a te atyáidat.
” Így döntött a demokratikus törvényhozás, remélhetőleg a választók relatív többségének akaratát képviselve, és ez akkor is örvendetes, ha ez az akarat éppen nem esik egybe az én preferenciámmal sem. És hát miért ne költhetnék az adósékeljeiket arra, akire akarják.”
Hmm, ezt „lefordítottam” magyarra. Ez az itteni helyzetre is alkalmazható, és ezek szerint nálunk is minden rendben van. Szobor rendben, Szakály rendben, Horthy rendben, mert ez a többség akarata.
Visszatérve Izraelre. Izrael nyugati demokráciának tartja magát, ahol vallásszabadság van. Vagy még sincs? Zsidók, pusztán mert Jézust fogadják el Messiásnak, hátrányos megkülönböztetésben részesülnek.
@Késes Szent Alia:
Ja!
Btw. ad bibliai idézeted. Érdekes, hogy ezek a több ezer éves szövegek bizonyos kérdésekben mindent visznek (legalábbis azoknál, akik nem csak a szokott politikai és egyéb képmutatásból tartják nagyra a Bibliát.
Amikor késő felnőtt koromban először találkoztam okos izraeli polgárok és hazai rabbik bibliai gyökerű gondolataival, mentalitásával gyakorlati kérdések megítélésében, akkor bizony elámultam. Hitetlenként csodálni kezdtem észjárásukat, következtetéseik régi gyökereit. Most már nem csodálkozom, hanem érdeklődéssel hallgatom/olvasom.
Azért az figyelemre méltó, hogy az általad idézett bibliai alapokon egy platformra kerülhet a vallási és a politikai cionizmus (az ultraortodoxokat most nem számítva). Ez persze csak az én fantáziám, és nincs semmi praktikus vonatkozása.
@aronsatie:
Azért nem szoktam meg tőled, hogy ilyen hülyeségeket beszélsz. A valóban többpártrendszerű választójog minden sallangjával és a valóban többpártrendszerű Kneszet olyan közel van szoborhoz, Horthyhoz, Szakályhoz (Uramisten, borogass!), mint Hódmezővásárhely Jeruzsálemhez.
A messiáshívő izraeli zsidókról nincsenek konkrét ismereteim, de éppen a napokban hallottam olyan keresztény irányzatokról, amelyek teológiai szemszögből és a Biblia alapján tartják Krisztust a zsidók királyának – és ezen irányzatok képviselői Izraelben is jelen vannak (no meg Németországban, Magyarországon stb.)
Arról viszont konkrét ismereteim vannak (saját tapasztalatomból), hogy a Szentföld őrzői, a ferencesek szabadon misézhetnek Izraelben, kolostorokat és templomokat tarthatnak fenn (pl. a Karmel-hegyen vagy Tel Aviv-Jafoban). Ennyit a vallásszabadságról.
@HaKohen: Viszont én meg egészen megszoktam, hogy hozzászólásaid jelentős részében mások pontozására szorítkozol. Nem gond, bár, bevallom, nem helyeslem.
Ha a Law of Return különböző változtatásai mindenképpen elfogadandók, függetlenül tartalmuktól és esetleges morális megfontolásoktól, lévén demokratikus törvényhozás döntött így és az ő pénzük, akkor a magyar és pláne kétharmados kormány minden intézkedése, kinevezése, stb. hasonképpen kezelendő. Eddig a megjegyzésem logikája, mi hibát vélsz felfedezni benne?
Messiáshívő zsidókat igen gyakran utasítanak el, ha alijáznának, pedig ők zsidónak tartják magukat, és nem kereszténynek. A már Izraelben élő messiáshívők is ki vannak téve némi vegzatúrának, olvastam pl. egy pékségről, amit rabbi nem volt hajlandó kósernek minősíteni, mert tulajdonosa messiáshívő, bár zsidóként minden előírást betart. Ennyit a vallásszabadságról, ami elég jellemző módon „egyházon” belül problémásabb, mint egyházak között.
@aronsatie: Hülyeség lefordítani magyarra (hacsak nem tartasz minden releváns körülményt azonosnak, ami szintén hülyeség), és figyelmetlenség nekem olyat tulajdonítanod, miszerint a törvény tartalma (és nem pedig a törvényhozatal módja és a választói akarat teljesülése) volna „mindenképpen elfogadandó” vagy teljesen rendben lévő. Eleve azzal indítottam még az elején, hogy jobbító megjegyzést tettél…
Egy: nem pontoztalak; mást sem szoktam. Itt sem téged minősítettelek, hanem az tartottam hülyeségnek (ha jobban tetszik: csacsiságnak), amit írtál – ami nem egészen ugyanaz. És főleg nem akartalak megsérteni.
Kettő: a nézeteltérésünk e konkrét ügyben változatlan. Nincs értelme további egyedi és esetleges példákkal bombáznunk egymást. Maradjunk abban, hogy mindkét országban alapvetően vallásszabadság van, fundamentalista és egyéb gyökerű ostobaságokkal tarkítva.
Három: viszont most hallottam a legfrissebb hírt. Eszerint Harrach P., Semjén Zs. és Pálffy I. közös Bt.-t alapított kóser péksütemények, kóser technikával lőtt madarak és hasonlóan kóser miseborok forgalmazására. A Chabad (EMIH) fontolgatja, hogy megadja-e a hechshert (kósersági pecsét) nevezettek áruira.