A hazaszeretetről
Eredeti szerző: jotunder
Tegnap megtaláltam egy listán a nagypapám testvérét, Gyurikát. Világbajnoki bronzérmet szerzett asztaliteniszben. Ismerhettem volna. Játszhattam volna vele gyerekkoromban. Megtaníthatott volna pingpongozni.
Meghalt. Ahogy mások is meghaltak, akikkel még játszhattam volna gyerekkoromban. A nénik maradtak, a kávéscsészéjükkel, a túlélők, akik minden héten eljöttek a nagymamámhoz, és a halálról beszélgettek. Éveken át, csak a halálról, a szeretteik haláláról.
Engem nem terelt gettóba a haza, nem vitt ki a pályaudvarra a haza, nem zárt marhavagonokba a haza. Az én veszteségem az, hogy nem tanultam meg pingpongozni.
Nem érdekel, hogy mit építtet a haza a náci megszállás hetvenedik évfordulójára. Azt sem érdekel, hogy Schmidt Máriát, aki ugye (csak viccelek, kedves jogi képviselőnk, csak viccelek, nem képzeli, hogy leírom, amit róla gondolok)… szóval őt már régen kinevezte a haza a Sorsok Háza valamicsodájának, majd túl leszünk az egészen, és építheti a haza a kedves Wass Albert Nemzeti Stadionjait.
Tancsi néni kérem, a németkék voltak a rosszak, mi szépen egyenesen ültünk a padban, és a zsidócskák tízóraiját is csak azért vettük el, mert már nem volt rá szükségük. (a haza)
Nem, nem szeretem a hazát. Azt a Napalm nevű csilis sört szeretem a kis bisztróban a Jókai utcában. A Raj Ráchel-féle flódnit is szeretem. A Mucsit meg a Scherert (és Katona László művész urat, aki kb. két centiről nézett a szemembe a nézésgyakorlaton) szeretem a Nézőművészeti Főiskolában. A Dunapartot is szeretem, meg a Ligetet, meg a kelenföldi lakótelepről felsétálni a Ménesi útra. Szeretek felismerni néhány arcot, hangot és mosolyt, de a hazát, úgy általában, nem szeretem olyan nagyon. Szeretek megérkezni hozzá, de jobban szeretek elmenni tőle. Persze nem messze, csak annyira, hogy már teljesen mindegy legyen, hogy kinek ád éppen a haza és kitől vesz el trafikot, tankönyvkiadót, kaszinót, zöldbabfőzeléket, hogy csak akkor háborodjak fel édes hazám hülyeségein, ha tényleg nincs jobb dolgom.
Az Auld Lang Syne-t hallgattam a sarki koktélbárban, és nem a VI. kerületi tanács volt lakásügyi előadóját. Nem álltam fel, nem tettem a szívemre a kezem, nem énekeltem hamisan azt, hogy Isten, a rohadt életbe, szíveskedjen végre megáldani a magyart, már ha rendes keresztény, heteroszexuális, konzervatív-polgári-nemzeti-polgárinemzeti férfimagyar az a magyar, vagy éppen rendes keresztény, heteroszexuális, konzervatív-polgári-nemzeti-polgárinemzeti nőmagyar és rendesen szül, és/vagy de (inkább és) szorgoskodik a konyhában, és nem esik át gyengénlátó hungarikumon.
Az fáj, hogy nem ismerhettem Gyurikát. Kicsit fáj. Az emlékmű, a schmidtmáriák és a bayerzsoltok nem fájnak. Ha otthon lennék, ha végig kellene néznem, ahogy elveszik tőlem azt a keveset, amit a hazámból még szerethetőnek érzek, az más lenne. Ha otthon lennék, és a bőrömön kellene éreznem, hogy én az „ők” vagyok, másodrangú állampolgár, nem értékalapú vagy mi a f*sz, az más lenne. Ha otthon lennék, és félnem kellene, hogy elveszítem az állásom, az is más lenne. Nem vagyok otthon. Éppen ezért nem vagyok otthon, éppen vagyok máshol otthon. Kvittek vagyunk, édes hazám.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16519837-6ae095761ef65' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16519837&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16519837-6ae095761ef65&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16519837-6ae095761ef65' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
@nandras01: Like
@taga20: vesszen:)
@Deepblue Noir:
Engem a hazám szeretete egyáltalán nem korlátoz abban, hogy gyönyörűnek tartsam Toszkánát, hiányozzon a Garfagnana-vidék, és, hogy visszavágyódjak a Júliai-Alpokba. Úgy, ahogy van, az egész Földet szeretem, és szeretném is bejárni a legszebb részeit, de attól még szeretem a hazámat, amit nem szeretnék lecserélni. Szerintem ezek a dolgok kiválóan megférhetnek egymás mellett.
@Sir Bates dö Hól:
Ne már, nekem már csak az embör szokott bókolni, másokat nem hagy.:)
@Mj:
és tavasszal mégy szavazni a fideszre vagy a jobbikra.
és nekem csak ez számít. mert ezzel ártasz az országnak, ártasz nekem. ellenben nem adsz jegyet a garfagnana-vidékre, meg a júliai-alpokba sem.
és most olvasd el újra az első sort.
@Mj: ha jó sejtem má elpihent:)
@Deepblue Noir:
Mindenki annak örül, aminek akar. Aki csak a semlegest vagy a negatívat keresi, az úgyis mindenben megtalálja. Szerintem a magyar nyelvnek pont azért érdemes örülni, mert szép – dallamos és harmóniára törekszik, nincs teli magánhangzóval, mint a finn, vagy mássalhangzóval, mint a cseh, nem véletlen, hogy mind az időmértékes, mind az ütemhangsúlyos verselést lehet rajta művelni -, nehéz – tehát más képességeket is fejleszt azáltal, hogy elsajátítod a logikáját -, szinte minden szót képes átalakítani a maga képére és ritka. De ezt elég sok, nálam híresebb ember megválaszolta már. Annak, hogy van egy ilyen szép nyelven beszélő rokontalan nép Európa közepén, ami Ukrajnából szemlélve Nyugat, Ausztriából szemlélve Kelet, szintén nem kell örülnöd, de azért nem kell engem meg a hozzám hasonlókra se úgy nézni, mintha ufók lennénk.
@Deepblue Noir:
Te mondd csak, hogy tudsz sorozatosan ennyire mellélőni velem kapcsolatban? A Jobbikra soha az életben nem szavaztam – és ezután sem tartom elképzelhetőnek -, a Fideszre meg már soha nem fogok, de találd már ki helyettem, hogy mire vagy kire szavazok.:D Amúgy te kire szavazol, ha én is lehetek egy csöppet indiszkrét? (Én nagyon örülnék, ha tudna indulni az Indexen megpendített konzi párt, mert szavazatszámláló bizottsági elnökként igen kényelmetlen lenne érvénytelenül szavazni.)
@taga20:
Dehogy, itt ül nem messze, a fotelban.:)
@Mj:
csak arra voltam kíváncsi, szavazol-e az említett pártokra.
én az mszp-re, nem azért mert szeretem őket, hanem mert nincs más.
@Mj: ako semmi csúnyát nem írok:) gondolom az a sok híres ember, pl. Ady? az a baj velünk, hogy kurva sokat gondolunk magunkról és kurva keveset teszünk!
@Mj: nem volt ez bók, meg elég messze is vagyok a II. kerülettől, s haza sem nagyon fogok menni egyhamar, így a bók meglehetős értelmetlen lenne… üdítő volt számomra az objektivitásra törekvő korrektséged, mely persze nem lehetett mentes a szubjektivitástól, de ez így van mindnyájunknál:)
@Mj:
én nem kellek hozzá, te már el vagy ájulva. magadtól, ‘logikádtól’ és attól, amit felemelőnek hiszel. tschüss (bocs, csak hegyére), szép ájulást, vagy ilyenkor hogy mondják..
@Narancskommunista:
Nemrég jelent meg az Ungváry Krisztián által szerkesztett Búvópatakok, ami sok tekintetben választ ad arra, hogy miért nem maradt normális jobboldalunk. Elég siralmas lesz tavasszal balos, még balosabb, nemzeti proletár meg nemzeti bolsevik pártok karikái fölött elmélkedni, hogy akkor most mi a szöszre húzzam be azt a nyamvadt x-et.
@Lassú Koyot (a.k.a. Kosút Layos):
De jó neked. 🙂
(megsúgom: még sírni is szoktam néha, de az nem publikus :))
@Fahéjas proli BoliDa – Ch.T. is, meg’há…:
A katolikus dédapám az emberi élet szentségét és az emberséget választotta, a politikai antiszemitizmusát meg csendben félretette. Ilyen is van, ahogy mondod.
A Párizs ég? lehet az szerintem.
@hacsaturján: „engeggye meg a tisztelt parnasszus, hogy irodalom- és hazaszereteti okokbul kifojólag bemásojjak egy versikét, mejjet a magam részirül nyomós érvnek alítok”
me2:
Jött értem a fekete hajó,
Jött értem a fekete vizen.
Álom-királyfit, vitt, tova vitt
Moslék-országnak mentiben –
Fekete hajó, fekete vizen.
Moslék-ország, hajh cudar ország,
Hajh, Hortobágy, zsír-szívü rém; –
Hajh, Átok-város, Redves-ugar:
Piszok-hazám, mit kapaszkodsz belém?
Fekete vizeken jöttem én.
Vagyok a nyugati sirály – :
De magyarnak köpött ki a föld.
Moslék-ország a nyakamon ül,
Engemet Moslék-ország örökölt:
Nyöszörög a hájszagu föld.
Már nem megyek el, fekete hajó,
Moslék-ország hagy’ örülj szegény!
Hadd ugassanak, hadd ugassanak,
Fekete vizen, fekete legény,
Hajh, kutyafáját szomorú legény.
@Jó Mercutio halott:
Maxvalt én is sajnálom, hogy korán lelépett.:-/
@Deepblue Noir:
Kár. Tőlem tarthatsz, aminek akarsz, az sokkal kevésbé érdekel, mint az indok.:)
@Deepblue Noir:
Na, és most melyik skatulyába kerülök?:D
Egészségedre, lehetne rosszabb is.
@dr Brcskzf Gröőő:
Nahát én is éppen ezekből választhatok. 🙂
Én a Földre szavazok, este mielőtt elalszom, mindig megpörgetem magam előtt ezt a szép színes gömböt és elképzelem a sokféle tájat, meg az embereket, akik mind tesók.
Nekem sose fért a fejembe, hogy miért kellett hülye piros vonalakkal telefirkálni, meg zászlókat festegetni, aztán halomra gyilkolászni egymást ezek miatt.
http://www.origo.hu/tudomany/20140103-finn-kutatok-elkeszitettek-az-erzelmek-testterkepet.html (az eredeti cikk is szabadon hozzáférhető: http://www.pnas.org/content/early/2013/12/26/1321664111 )
érdekesek az ábrák, most akkor alkalmazom a témára, bár ez nyilván változik az életkorral, meg az átéltekkel.
azt elég biztosan tudom, hogy a hazával kapcsolatban (már) nincsenek „intenzív élettani funkciókkal járó” emócióim. az érzelmi testtérkép szerint kiesnek tehát (csökkenő intenzitás szerint rendezve):
-szerelem -büszkeség -boldogság -harag/düh -szorongás -félelem -undor
+szégyent viszont nem is ritkán érzek, úgy tűnik tehát a hazával kapcsolatban pillanatnyilag „élettanilag” a szégyenkezés vesz leginkább igénybe.
-megvetést viszont csak személyekkel kapcsolatban érzek, és ezt még akkor sem keverem a hazával kapcsolatos emócióim közé, ha ők elég rendszeresen a hazának kiáltják ki magukat. (érdekes, hogy ugyanezt az elválasztást a +szégyen kapcsán nem tudom elvégezni)
ezek után már szinte kizárólag élettanilag viszonylag „hideg”, „lanyha” emóciók állnak rendelkezésre:
+szomorúság -irigység +meglepetés -közömbösség -depresszió
érdekes még, hogy a „szeretet” mint olyan nem önálló (tiszta) emóció. lenne tippem arra, hogy tulajdonképpen micsoda is, de bármi legyen, valószínűleg sokféle emóciós mix kapcsolódhatik hozzá.
@nandras01:
Meghánytuk-vetettük itthon a dolgot, és arra jutottunk, hogy be kéne lépni a Pártba.
Ez most bizarrnak tűnhet, mert eddig mást se mondtam, mint hogy a Párt kártékony, korrupt, gonosz és ostoba, valamint tele van idiótákkal, de ez nem ellentmondás. Egyrészt utána lehet mondani – immár nekünk -, hogy lám, a legelszántabb ellenfeleknek is sorra be kell ismerniük, hogy Magyarország igenis jobban teljesít; az eredmények tagadhatatlanok tehát, az ellenállás pedig értelmetlen.
Másrészt meg továbbra is azt gondolom, hogy a Párt kártékony és korrupt és ostoba, viszont éppen ezért célszerű belépni. Magyarország előre láthatóan – éppen miattuk – nem fog többet teljesíteni annál, hogy másfél-kétmillió polgárának biztosítson némi jólétet, és már ezeknek is a nagy része kénytelen lesz jóllakni nemzeti pöffeszkedéssel és Ákos-dalokkal. Mármost akkor érdemes lenne közéjük tartozni. Amúgy meg az sem hiányzik, hogy az elakadásjelző háromszög miatt életfogytiglani előzetesben legyek.
Ó, megtalálnám én ott a helyemet. Efelől nincs kétségem, ugyanis remekül megtalálják a helyüket konkrét idióták is, végtelenül primitív bunkók és flepnis futóbolondok, tehetségtelen senkihelyettesek, zavaros fejű kocsmafilozófusok, exbesúgók, nyálasszájú kiszfiúk. A felvételi pontszám elég alacsony. Lehetnék akár kormánybiztos, szerintem elég szép és elég okos is vagyok hozzá.
Az elvárásokat tudomásul vettem. Két-három óra gyakorlás után magabiztosan fogok kommunistázni, buzizni, liberálisozni, szemkilövetőzni. Gágogni is, de azt külön leszámlázom. Két-három hét alatt azt is megtanulom, miről nem szabad beszélni, de erről kérnék egy listát. Igyekszem beleszőni a mondandómba a sertésipari melléktermékeket, a töményeket ugyan utálom, de majd vizet iszom és pálinkát prédikálok. Azért ha mégis sikerül bebaszni, akkor meg tudok egy csomó népies műdalt.
Elmegyek focimeccsre, ha muszáj. Majd igényelek egy iPadet, és valahogy kihúzom azt a másfél órát az Angry Birdszel. Templomba is, na. Akármelyikbe. Majd leveszem a hangot. Gyerekem csak egy van, de végigkereszteljük az összes felekezetnél a Templomok éjszakáján. Ezen ne múljon, majd meggyőzöm, hogy ha csendben végigcsinálja, kap legót. Hadd legyen ő is olyan jellem, mint az apja és újdonsült barátai.
Mi kell még? Lovagolni ugye nem? Saját tulajdonú személygépkocsival rendelkezem, de el bírok vezetni nagyobbat is, ha értjük egymást. Tegyek rá zászlót, vagy elég a Nagy-Magyarország-matrica? Gondolom, a benzint térítik, szóval tudok menni rezsifórumra bohóckodni.
Ez itt a praxis
Igényeim szerények. Trafikot nem kérek, köszönöm; szeretnénk berendezkedni nyugalomban, nem attól parázni, hogy fél év múlva bezáratják, mert túl jól megy. Jó, a családnak nem bánom, ha jut valami megrendelés, esetleg minisztériumi kamuállás. Most az tökmindegy, melyikük mihez ért, becsatlakozunk bármilyen beszerzésbe, átvesszük, visszaigényeljük, továbbadjuk, kit érdekel, hogy maláta vagy sugárhajtómű.
Már az sem csekély könnyebbség, hogy sokkal egyszerűbbé válna a jelenlegi munkám. Nem kellene azon aggódni meg keseregni, hogy nem sikerült elég ütősre a cikk, meg kellett volna rajta még csiszolni. Sőt nem kellene ennyit tökölni sem velük. Megírnám fél kézzel – mondjuk meccs vagy mise alatt –, hogy fuj gyurcsány, ezek nem magyarok, Brüsszel egy Moszkva, vagy ha mégis van kedvem brillírozni, akkor utalnék rá szőr mentén, hogy kik is ütik bele a magyarok dolgába a jókora orrukat. Ja meg ápolnám a hagyományt, abban is az a kényelmes, hogy már kész az egész kollekció, csak üríteni kell; hű a magyar lányok! a birkapörkölt! a puli! Megy, mint az ágybaszarás.
folyt. köv.
És a nyáj engedelmesen tapsikolna. Az se zavarná őket, ami szokta, hogy csúnya szavak meg radikalizmus, hanem vernék össze a tapogatóikat lelkesen, hogy megint hogy megmondtam. Sőt összecsókolnának a nénikék a rezsifórum után, de majd beadatom az influenzaoltást.
Lennének persze, akik húznák a szájukat. Én meg mondanám, hogy bajban ismerszik meg a barát, meg azt, hogy neked is tudok okosba valamit, haver. Csodálkoznának a kollégák is, de aztán amikor befutnak a hídszerkezet- és atomenergia-hirdetések, és nagyszabású tanyasi partikon isszuk el a pénzt, akkor belátnák, hogy hol lakik az úristen.
Meg nem őrültem azért, ezt előrebocsátom; látom, hogy az őrültség kimondottan előny, a kormánybiztossághoz talán feltétel is, de az nem megy parancsra. Szóval itthon továbbra is szeretnék normális emberként viselkedni, és úgy élni, ahogy nekem és a szeretteimnek jó. Mondom, elmegyek én megtapsolni a Vidnyánszkyt, le is lehet fényképezni közben, de kikapcsolódásként azért megnéznénk néha egy-egy nyugati filmet, ha lehet. Meg lenne magánvéleményem a gravitációról. Különben is úgy veszem észre, hogy ez a standard eljárás: a köznépre rákényszerítjük a vulgárkonzi konfekciót oktatással, kultúrpolitikával meg törvénykezéssel, de attól mi még élhetünk európaian. Én mondjuk nem szoktam a Balaton Soundon szendvicsben csapatni, de örülök, ha belefér, hátha később kedvet kapok hozzá.
Aztán harminc év múlva megbukunk – mi! –, és jönnek valakik, akik elveszik a nyugdíjpótlékomat. Kicsit balhézok majd, hogy ez méltánytalan, és hogy ezek nem értik a történelmi szükségszerűséget, meg hogy akkor az volt a lehető legjobb megoldás, mármint hogy én belépjek a Pártba, és igenis megdolgoztam érte, például rezsifórumokon. De valójában leszarom magasról, mert miközben kíméletlenül lelepleztem az offshore-lovagokat, megcsináltam már én is a kis titkos svájci kincstáramat, és kurvára nem fog érdekelni az a kétmilliárd millpengő, amit veszítek. Úgysem fogadják el külföldön, és én addigra rászokok a konyakra, mert a házipálinkára, attól tartok, már sohasem.
A szégyent még nem tudom, hogyan kezelitek. Biztosan megvannak a technikák, végignézni a szőlőn például, vagy megszámolni újra a területalapú támogatást, megmártózni a hátlapogatásban, valahogy besorolni a reakciókat az ellenséghez, hogy ne kelljen foglalkozni velük. Vagy lehet, hogy vannak rekreációs módszerek, amikről nem kell tudnia mindenkinek, sőt őket megbüntetjük ezekért, de nekünk meg muszáj, hogy el tudjunk aludni? Van már valami dizájnerdrog, amitől ez elviselhető?
Talán az lesz, hogy néha elbotorkálok valami kis templomig, amikor nem lát senki, ott letérdelek, és elmondom legalább magamnak. Hogy gyenge voltam, beléptem a Pártba, úgy döntöttem, rossz ember leszek; és nem tudok most már erős lenni, túl sok minden köt ide a rosszhoz, és lefizettem magam körül mindenkit, úgyhogy nem szól rám senki sem, de én azért tudom még, te Isten, hogy bűnös vagyok és kártevő, és hát őszintén bánom, atyám, hálás lennék, ha megbocsátanál… tudok intézni templomfelújítást, ha érdekel.
@taga20:
Helyes.:)
Vagy G. B. Shaw. A szlovákok is jobban csinálják. Csendben, szorgalmasan dolgoznak, megvetik a filozofálást meg a kocsmabölcsészkedést, tojnak bele, hogy mi polkorrekt, és építkeznek együtt, ahelyett, hogy mélyítenék a nemzeti árkot.
@Fahéjas proli BoliDa – Ch.T. is, meg’há…: Temeg itten örülsz, nekem meg nem válaszolol???
@Sir Bates dö Hól:
Objektív maximum a gépemen van, én vállalom, hogy a neveltetésem, a környezetem, a képességeim/hiányosságaim és a tapasztalataim behatárolják a látókörömet, ahogy azzal is tisztában vagyok, hogy szoktam tévedni. De még az idióta hibáim ellenére is igyekszem azért a legjobbat kihozni magamból.:)
@Mj: Cicabogaram, Te ezen rugódzol, hogy kire szavazz??? De legalább a szóhasználat helyes, ugyanis VÁLASZTÁSOD, na az nincsen!
Rátekintesz kacsódra, megszemléled az öt ujjadat, különböznek.
De azért csak ugyanaz az agy irányítja azokat…
Ott Háccsó Hátasztánban, azonlamentálni, kire is szavazzak, cseppet bronírt! Nemdebár?
@riennevaplus:
Kár, hogy mondvacsinált okokból elzárkózol az érdemi vitától. Én maximum az ágyba ájulok be, mert hulla vagyok.:)
@nincs_itt:
Mégiscsak ciki, hogy szavazatszámláló bizottságban fogok már megint elnökölni, aztán érvénytelenül szavazok, nem? Ennél már csak az lenne égőbb, ha nem szavazok. (Egyébként vannak olyan pártok, amelyekkel egyáltalán nem szeretnék közösséget vállalni, és egyáltalán nem szeretném fölhatalmazni őket semmire, ez van. Olyat meg eddig nem találtam, amelyikre lelkiismeret-furdalás nélkül be tudnám húzni az x-et.)
@zila5:
Már a csimpánzok is csatáznak, ahogy territóriumuk is van. Az emberben nagyon erős örökség a csoporttudat, az agresszió és a területféltés.
@Mj: Akkor mijabánatot keresgélsz abban bizotmányban? Ja! Megvan!!!! A cafrang, már olvastam tőled, hogy „elnök” vagy! A mindenit, most kezdtem szürke ponttá zsugorodni, egy „elnök”, mit „elnök” , szavazatszámláló bizottsági elnök!
Orvos látott?
@Mj: Te ez nagyon kemény… Esztétika/ruhatár/szertár szak?
@Mj:
Mindig sejtettem, hogy egy ufo vagyok.
Én ezekből semmit se érzek. 😀
@nincs_itt:
Azért vagyok elnök, mert az a lúzer pozíció, és a sok öreg nyanya majd hülye lesz nem alelnök/tag lenni, nekik különben is fáj a hátuk, én meg fiatal kis fruska vagyok, akit lehet terhelni, úgyhogy rendszesen megszavaznak.:-/ Szóval, az elnök semmivel nem kap több juttatást, de neki kell nyitás előtt leghamarabb odamenni, és annak kell bevinni minden cuccot az okmányirodába, ahol kb. éjfélig ott kell csücsülni a hideg virsli, forró tea kombó fölött, amíg ellenőrzik, hogy megvan-e a pecsét, a zászló, nincsenek-e megbontva a kötegelt szavazólapok, mifene. Hidd el, ez a pozíció minden, csak nem felvágás.:D
Hogy miért csinálom? Pénzért, mi másért.
@nincs_itt:
Nem, töri, töri tanári szak, művtöri szak és medievisztika specializáció. De jó lett volna egy magyar, egy földrajz, egy régész meg egy néprajz szak is.:(
És, nálad mi a helyzet, adnak még ötöst a faiskolában?:)
@Mj:
Más anyukájait le lehet öreg nyanyázni egyébként?
Ejnye. 🙂
@zila5:
Azért valamihez, valakikhez tartozni csak szeretsz, ahogy nyilván nem kapsz hisztérikus rohamot attól sem, ha saját kuckód van ahelyett, hogy az egész város látná az életed.:)
@zila5:
Le, mert nem is anyukák.:)
@Mj:
Hát…talán a plüssbárányomhoz. Bár inkább ő tartozik hozzám szerintem.
Épp azt gondoltam, hogy azt fogod kérdezni: a lakásodat csak bezárod, nemde? Be hát, de csak mert az emberek oly agresszívek. 🙂
@zila5:
Na, ugye.:P
Az is agresszió, ha iszonyatosan felhúzod magad, és elkezdesz kiabálni, bár tény, hogy ez csak az első fokozat.;-) Egyébként kész csoda, hogy napi rendszerességgel képesek emberek tömegei összezsúfolva nagyjából békésen együtt utazni – Japánban még be is tolják őket a metróba -, szóval fejlődünk, mert erre a majmok nem lennének képesek.:)
@Mj:
Ja. Értem.
Most mesélte egy ismerős néni, hogy nem akart puszit adni neki egy három éves kisfiú, mert ráncos az arca.
Ő is nyanya?
@Mj:
Nemá!
És akkor a barival már csorda vagyunk? 🙂
@Mj: Ja, ja adnak biza! Gép-ész szakon is! Igaz kicsit korábban és nehezebben, mint kegyednek…
De hát fontos és igen komoly szakokat szíveskedsz lebegtetni.
Sejtettem, hogy pénzért teszed, hiszen a képzettségeid nem garantálnak megélhetést.
Biza a középkor-kutatás, szinte elengedhetetlen mainapság!
Szóval, gondolom cseppet frusztráltnak méltóztatik lenni kegyed, mivel a csimpánzok és a zemberek viselkedés tana nem kifejezett szakterülete, ahogy a politika és társadalom tudományok se nem!
Rövidre fogva, kisztihand jelentéktelen képességeit, csak azon a helyen lehet kamatoztatni, amit „politikának” becéznek!
@zila5:
Ha szerencsés leszek, nekem is ráncos lesz az arcom. Nem attól nyanya valaki a számomra, hogy megöregedett – ismerek tündéri idős néniket is -, hanem attól, hogy házsártos, utálatos vénasszony. Esetleg vegyünk végig még 3 másik, enyhén degradáló kifejezést bizonyos embertípusokra, vagy megelégszel ezzel is?
@zila5:
Hát, ha lehúzod a bőrét, és örülsz neki, akkor mondhatod, hogy juhéj.:) Vagy ha elzárkózol vele a fürdőszobába, akkor barikádharcos is lehetsz.:)
@Mj:
Amilyen kedvesen és jól kommunikálsz szerintem gyerekfelügyelettel is simán megkereshetnéd azt a lóvét és akkor nem kéne ilyen alakokkal összezárva lenned.
Nekem bejött. Olyan szelíd vagyok azóta, mint a ma született bárány. 🙂
@nincs_itt:
Nekem semmi bajom a gépészekkel, mint ahogy veled se. Már előre tudtam, hogy nem fogom hájasra keresni magam, ha azt tanulom, ami érdekel, és amiben jó vagyok, de szerencsére most is azt csinálom, amit szeretek, és még egész jól el is éldegélek, mert én ilyen szerencsés figura vagyok.:) Nekem fontosabb a pénznél, hogy azzal foglalkozzak, amit szeretek, mert a lelki béke fontosabb a számomra, mint a gazdagság.
Már csak azt mondd meg nekem, ha szerinted én vagyok frusztrált amiatt, mert azt tanultam, amit szerettem, és nem azt, amiből muszáj dögre keresnem magam, akkor miért te indítasz ellenem offenzívát?:) Félsz, hogy a jelentéktelen szakommal taníthatnám a gyerekedet, vagy nem értem?:)
Másrészt, ha nekem csak törire meg egyéb úri huncutságokra futotta, és ezért kommentálok politikai tartalmakat, e logika mentén te mit keresel itt?:) Nem kellene naphosszat kiváló szakmáddal törődni, hogy annál többet kereshess? Ezt sem értem. Tudom, tudom, pislákoló képességeim meg se közelítik elméd fényességes szupernóváját, ezért kérlek, magyarázd el, hogy mégis mi a túróért kötsz belém.:P
@Mj:
Most olvastam valahol, hogy az ördög ősmagyarul még őr-dögöt, azaz őr állatot jelentett.
(pl: ördöge van)
Nekem ő a barrier-öm.
Meg azt is olvastam, hogy Áfacsalisztánban élünk, de én inkább laknék Árvabarisztánban.
Azért vigyázz, mert nálam ezek már állítólag a gyermekfelügyelet mellékhatásai. 😀
Szép álmokat!
@zila5:
Áhh, amilyen lúzer vagyok, még élvezem is, mert edzi a türelmemet, meg legalább kapok jó receptet az LMP-s sráctól, aki viszont jó fej.:) De köszönöm a tanácsot, ha éppen nem kell valamelyik tesóm valamelyik gyerekére vigyáznom, lehet, hogy élek a lehetőséggel a kíváncsiság kedvéért.:)