A hazaszeretetről
Eredeti szerző: jotunder
Tegnap megtaláltam egy listán a nagypapám testvérét, Gyurikát. Világbajnoki bronzérmet szerzett asztaliteniszben. Ismerhettem volna. Játszhattam volna vele gyerekkoromban. Megtaníthatott volna pingpongozni.
Meghalt. Ahogy mások is meghaltak, akikkel még játszhattam volna gyerekkoromban. A nénik maradtak, a kávéscsészéjükkel, a túlélők, akik minden héten eljöttek a nagymamámhoz, és a halálról beszélgettek. Éveken át, csak a halálról, a szeretteik haláláról.
Engem nem terelt gettóba a haza, nem vitt ki a pályaudvarra a haza, nem zárt marhavagonokba a haza. Az én veszteségem az, hogy nem tanultam meg pingpongozni.
Nem érdekel, hogy mit építtet a haza a náci megszállás hetvenedik évfordulójára. Azt sem érdekel, hogy Schmidt Máriát, aki ugye (csak viccelek, kedves jogi képviselőnk, csak viccelek, nem képzeli, hogy leírom, amit róla gondolok)… szóval őt már régen kinevezte a haza a Sorsok Háza valamicsodájának, majd túl leszünk az egészen, és építheti a haza a kedves Wass Albert Nemzeti Stadionjait.
Tancsi néni kérem, a németkék voltak a rosszak, mi szépen egyenesen ültünk a padban, és a zsidócskák tízóraiját is csak azért vettük el, mert már nem volt rá szükségük. (a haza)
Nem, nem szeretem a hazát. Azt a Napalm nevű csilis sört szeretem a kis bisztróban a Jókai utcában. A Raj Ráchel-féle flódnit is szeretem. A Mucsit meg a Scherert (és Katona László művész urat, aki kb. két centiről nézett a szemembe a nézésgyakorlaton) szeretem a Nézőművészeti Főiskolában. A Dunapartot is szeretem, meg a Ligetet, meg a kelenföldi lakótelepről felsétálni a Ménesi útra. Szeretek felismerni néhány arcot, hangot és mosolyt, de a hazát, úgy általában, nem szeretem olyan nagyon. Szeretek megérkezni hozzá, de jobban szeretek elmenni tőle. Persze nem messze, csak annyira, hogy már teljesen mindegy legyen, hogy kinek ád éppen a haza és kitől vesz el trafikot, tankönyvkiadót, kaszinót, zöldbabfőzeléket, hogy csak akkor háborodjak fel édes hazám hülyeségein, ha tényleg nincs jobb dolgom.
Az Auld Lang Syne-t hallgattam a sarki koktélbárban, és nem a VI. kerületi tanács volt lakásügyi előadóját. Nem álltam fel, nem tettem a szívemre a kezem, nem énekeltem hamisan azt, hogy Isten, a rohadt életbe, szíveskedjen végre megáldani a magyart, már ha rendes keresztény, heteroszexuális, konzervatív-polgári-nemzeti-polgárinemzeti férfimagyar az a magyar, vagy éppen rendes keresztény, heteroszexuális, konzervatív-polgári-nemzeti-polgárinemzeti nőmagyar és rendesen szül, és/vagy de (inkább és) szorgoskodik a konyhában, és nem esik át gyengénlátó hungarikumon.
Az fáj, hogy nem ismerhettem Gyurikát. Kicsit fáj. Az emlékmű, a schmidtmáriák és a bayerzsoltok nem fájnak. Ha otthon lennék, ha végig kellene néznem, ahogy elveszik tőlem azt a keveset, amit a hazámból még szerethetőnek érzek, az más lenne. Ha otthon lennék, és a bőrömön kellene éreznem, hogy én az „ők” vagyok, másodrangú állampolgár, nem értékalapú vagy mi a f*sz, az más lenne. Ha otthon lennék, és félnem kellene, hogy elveszítem az állásom, az is más lenne. Nem vagyok otthon. Éppen ezért nem vagyok otthon, éppen vagyok máshol otthon. Kvittek vagyunk, édes hazám.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16519837-6adf032444c60' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16519837&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16519837-6adf032444c60&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16519837-6adf032444c60' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
@RontoPal:
Mi lenne, ha egy kicsit másokkal szemben is lennének már elvárások? Fáradt vagyok, beteg vagyok, félmillió komment szól még nekem, aminek sosem érek a végére, meg még rám is szálltak egy páran, jó lenne, ha már egy kicsit lejjebb lohadnának a kedélyek.
@Deepblue Noir:
A Fidesz echte nemzeti bolsevik, a Jobbik meg nemzeti proletár. A többi klasszikusan balos. Mit hagytam ki?
@Mj:
ez így agyrém.
-neokon pártok vannak, bokros, béndek (most ez utóbbiról inkább nem ejtek szót)
-az sajnos igaz, hogy a sztender konzervatív-liberális/kereszténydemokrata stb.-jellegű jobboldaliság nálunk nem elterjedt, bár azért a fidesztagok között meg azokon kívül is akadna ember, aki szavazna ilyen pártra, bár szvsz egyelőre nem túl sokan. a kdnp-t sem kényszeríti senki, hogy fideszcsicska legyen.
-a nacionalista/etnicista pártok bizony jobboldaliak, jobboldali antikapitalizmus, antiliberalizmus eléggé kiterjedt pláne itt keleten. ezek nem nemzeti bolsevik meg „proletár” (tudod te amúgy mit beszélsz?) pártok, hanem bizonyos típusú jobboldaliságot képviselnek, hát ez van.
a többi párt liberális, azon belül egy részük balos.
@Deepblue Noir:
magyarán nem lehet egy általad ideálisnak tartott verziót nevezni csak jobboldalinak, a többit meg bolsevikozni-proletározni, mert hát fúj, azok nem tartoznak hozzánk hanem az utált baloldalra. hát fenéket.
@Geo_: Az azért könnyen belátható, hogy a kiterjedt vidéki területeket megszálló honvédségnek alkalma se nagyon kínálkozott annyi erőszakot elkövetnie, amennyire az urbanizált területeket megszálló szovjet hadseregnek. Népsűrűség, előzetes evakuációk irányai/lehetőségei, ezek mintha afelé hatnának, hogy a szovjetek kerüljenek gyakrabban erőszakolási lehetőséghez.
Arról nem is szólva, hogy elég fura dolog moralizálni a nemi erőszakoláson (ti. hogy mintegy megérdemelték azok a magyarok, akiket megerőszakoltak – hát már hogy?).
@Mj: Mi nem akarjuk lecserélni a szocializmust, ez ’89 nagy tévedése. Érdemes megismerni a Tellér-féle, illetve a népi oldali rendszerváltás-értelmezést, aztán a híres kötcsei beszédet centrális erőtér koncepciót (vö. „történelmileg úgy alakult, hogy egypártrendszer van”).
Mi a szocializmust akarjuk folytatni, mostanra már rájöttünk.
@Mj:
te szegény
@Wolff:
„Az, hogy rendelkezésre álló 5000 karakternek még a felét sem töltöd ki (bocsánat, hogy megszámoltam) sok mindenre utal,, arra nem, hogy a felületesnél kicsit kevésbé felületesen akarnál válaszolni, de ez nem igazán probléma, a felületesből is sok minden kiderül.”
Általában úgy szoktam megírni a kevésbé felületes kommentjeimet, hogy idézem az adott bekezdést, majd válaszolok rá. Namármost, már az eredeti kommented elfoglalta majdnem az összes karaktert, innentől kezdve tehát folyamatosan törölnöm kellett a bekezdéseidet, így nem válaszolhattam olyan alaposan, mint eredetileg szerettem volna, ahhoz meg már mérhetetlenül fáradt voltam, hogy daraboljam a kommentedet külön kommentekbe. Most sem fogom, mert már káprázik a szemem, és kicsit aránytalan megoszlás, hogy te (szinte) csak velem kommunikálsz, míg én kb. mindenkinek kell, hogy válaszoljak. Komolyan, ha pénzt kapnék a karaktereim után, már milliomos lehetnék.:D
Olvastam már eleget a kis magyar idők ejtőernyőseiről. Ettől függetlenül a határontúli magyarok asszimilációjának legalább lassítása a mindenkori magyar kormány feladata, a mindenkori magyar állampolgárok támogatásával. Horthy alatt ez nem volt kérdés, most viszont eléggé az. Na, ezért is fontos megérteni Trianont.
„Arra persze alkalmas, hogy ne jkelljen azzal foglalkozni, hogy nem azt mondtad eredetileg, hogy a Kádár-korzsak lopni tanított ameg az embereket, hanem a gerincükről ejtettél szót, így aztán ennek az eszmefuttatásnak nincs is sok köze az eredeti felvetés(ed)hez, sem a válaszhoz.”
Miért ne lenne? A puha gerinc pont azt jelenti, hogy elfogadod a Kádár-rendszer legitimitását és cinkos hazugságait, cserébe pedig szabadon lophatsz és élhetsz jólétben hitelből.
„Az elmúlt 25 évről inkább nem mondok semmit, önmagában is vicces, hogy szerinted létezik egy egynemű 25 év a rendszert váltott országokban, amiit mi egyslégesen elpazaroltunk, mások meg egységesen jól használtak ki. Ebben az esteben is igaz, hogy árnyaltabb megközelítéssel a magyarországi helyzetet is jobban meg lehetne érteni, akadt pangó – és hoszsabb pangó – periódus máshol is bőven.”
Arról beszélek, hogy ’89-ben mi voltunk az egyik legjobb helyzetben a keleti blokk országai között, ma pedig egyáltalán nem vagyunk versenyképesek. Közel sem állítottam, hogy ez a 25 év bárhol is homogén lett volna, azt viszont igen, hogy másokkal szemben mi egyáltalán nem tudtuk kihasználni ezt a majdnem egy generációnyi időszakot, és ez szomorú.
vs.hu/tolgyessy-peter-az-alapveto-bajt-kommunizmus-okozta-1107/
@RontoPal:
De ilyet senki nem mondott, könyörgök. Ráadásul elég ritkán szoktam pont ugyanazt mondani, mint a Fidesz.
@TG69:
„Ha még a mában sincs senki, aki képes a török hódoltságh utáni újraéledést másként elképzelni, mint a betelepítés, akkor az valószínűleg történelmi szükségszerűség, és ha ebből szerinted következik trianon, akkor az is az.”
Trianonnak még számtalan más egyéb okozója is volt, tehát azért ez nem ilyen egyszerű. De ezt már nagyon sokszor leírtam elég hosszan, úgyhogy kérlek, hadd ne kelljen még egyszer kifejtenem.
„A morvák meg azt szívták meg hogy mi idetelepültünk és hogy Szvatopluk a keleti frankokkal való kekeckedés helyett inkább avval törődött volna, hogy védi a keleti vonalat. Nehéz ezekhez a kérdésekhez érzelmi alapon nyúlni, mondhatni teljesen szakmaiatlan. A történészt, mint szakmát tényleg kutatókra értjük itthon is, te szerintem még nem vagy az esetleg nincs is ilyen ambíciód.”
Amennyiben Szvatopluk nem az Al-Dunánál volt, amire viszont nincsenek régészeti bizonyítékok.
Töri szakot végeztem, lehet, hogy tavasztól a Matica slovenská iratait fogom kutatni levéltárban, de hogy most (is) rettentő fárasztó és megerőltető ennyit írni, az biztos. Az elején szándékosan különválasztottam a történészi szemszögtől a magánemberi, érzelmi alapú megközelítést, nem tudom, hogy ez miért nem világos a számodra.
@közösperonos átszállás:
Föntebb már hivatkoztam. Például nem mindegy, hogy átvonult-e a katonaság, vagy elhúzódtak a harcok, kifejezetten ellenséges ország volt-e, vagy már korábban átállt – tehát kimaradt a megtorló célzat -, és így tovább.
@Fahéjas proli BoliDa – Ch.T. is, meg’há…:
Sose voltam szorgalmas – olvastam a magam kedvéért, ami érdekelt -, de kösz a minősítgetéseket, látszik, hogy egyáltalán nem ismersz.
@Counter:
Én a magyar hadtörténészszakmáról beszéltem. A többire ld. Siri Keeton kommentjeit.
Mégis mi a gond egy magyarországi felsőoktatási intézményeket rangsoroló lista létével? Nem eléggé rangsor jellegű? Nem értem.
kedves @jótündér nincsenek szavaim csak az ámulat ilyen egyszerűen és szépen (József Attilai mélység, meg Radnótii ahogy a szeretett részeit a mára leszart egésznek imádnivalóna sorolod)
jó egészséget és mindent ami hozzávaló
@vakapad:
„Ez, ha így lenne, akkor nem összefüggés átlátási híjoltságot lehetne a szememre vetni, hanem ismerethiányt.”
Ami miatt logikai összefüggéseket sem látsz úgy, ahogy kellene.
„Nadeviszont én ez esetben és Ausztriára és a Szudétavidékre gondoltam, amelyek megszerzése Hitlernek a Nyugat asszisztálása mellett nem okozott nagy nehézséget. Még csak háborúzni se kellett érte. Így már érthető?”
Khm, elég erős belemagyarázás, merthogy a háború 1939. szeptember 1-jén tört ki ugyebár, és te egyértelműen arra utaltál. Lépjünk túl rajta, nem ez a lényeg.
„Az a megállapítás, hogy Sztálin nem ismerte a saját hadseregét különösen érdekesnek tűnik számomra,”
Nem, Sztálin rosszul mérte fel a hadseregét, ahogy egyébként Hitler is elszámította magát jónéhány kérdésben. Emberek voltak mindketten, nem pedig makulátlan katonai zsenik.
„az pedig még meglepőbb kijelentés, hogy a Szovjetunió az élelmiszert és az alapanyagokat „altatásként” szállította a megtámadandó(!) ellenfelének, nehogy mán hiányt szenvedjen valamiből. Az pedig, hogy azért nem tudott védekezni a szovjet hadsereg, mert „támadásra rendezkedett be”, kb. mindennek a teteje.”
Most azon kívül, hogy meglepődsz, állítasz is valamit, vagy ugorjunk?
„Azaz nem nagyon vagyok hajlandó elfogadni azt a feltételezést, hogy Sztálin hülye volt.”
Én egyáltalán nem állítottam ilyet. Föntebb Siri Keeton is kitért arra, hogy mivel kalkulált Sztálin, a véleményünk csak annyiban tér el, hogy ő a támadás tervét későbbre datálja.
@Deepblue Noir:
Nem értem. Én minden kommentet egyszer olvasok el, közvetlenül azelőtt, hogy válaszolok rá, és általában mindenkivel külön kommentben foglalkozom. Már évek óta ez a metódusom.
@Counter:
„Az „én határozott vagyok” az egy tulajdonságom nekem. Ennek oka pedig az, hogy a „nekem szóló kommentek” ilyenek és olyanok.
Én nem tehetek semmiről, itt vagyok és szólnak nekem a kommentek és ilyen izé, határozott leszek tőlük, hát most mit lehet tenni ilyenkor?!”
A határozott az a hangnemre is nyugodtan érthető, a hangnemem pedig erősen függ attól, hogy milyen hangnemben beszélnek hozzám. Azért az én türelmem sem végtelen.
@jotunder:
Nem az én feladatom rangsorolni az egyetemeket, és nem is a tied. Linkeltem viszont egy listát, ami megadott szempontok szerint pont ezzel foglalkozik. Tételesen mi a probléma vele?
@Deepblue Noir:
„ez így agyrém.”
Mármint az ország politikai palettája.
„-neokon pártok vannak, bokros, béndek (most ez utóbbiról inkább nem ejtek szót)”
Muhaha, szerinted ezek tényleg pártok?:) Bokros meg eleve vicces, az SZDSZ-szel közös listán indult még nem is olyan régen – a Bokros-csomagot hagyjuk is -, de persze hiteles neokonzi, nyilván.:)
„-az sajnos igaz, hogy a sztender konzervatív-liberális/kereszténydemokrata stb.-jellegű jobboldaliság nálunk nem elterjedt, bár azért a fidesztagok között meg azokon kívül is akadna ember, aki szavazna ilyen pártra, bár szvsz egyelőre nem túl sokan. a kdnp-t sem kényszeríti senki, hogy fideszcsicska legyen.”
Tehát nincs. Köszönöm, ennyire voltam kíváncsi.
„-a nacionalista/etnicista pártok bizony jobboldaliak, jobboldali antikapitalizmus, antiliberalizmus eléggé kiterjedt pláne itt keleten. ezek nem nemzeti bolsevik meg „proletár” (tudod te amúgy mit beszélsz?) pártok, hanem bizonyos típusú jobboldaliságot képviselnek, hát ez van.”
Kőbalos programja van mind a Fidesznek, mind a Jobbiknak, amire kb. ugyanolyan nemzeti mázat öntenek rá, mint Ceausescu. A nacionalizmus eleve nem jobboldali ideológia – a francia forradalom terméke -, csak szerencsétlen egybeesés, hogy a keleti blokk országai közül egyedül Magyarország nem volt egyben kommunista és nacionalista is.
„a többi párt liberális, azon belül egy részük balos.”
Tehát nem jobboldali.
@Deepblue Noir:
Ha szerinted a Fidesz és a Jobbik ténylegesen jobboldali párt, akkor nincs miről beszélnünk, akkora szakadék van a felfogásunk között, hogy ez áthidalhatatlan.
@Counter:
Én biztosan nem.:-/
@Mj:
majd holnap gondold ezt végig.
igen, pártok, hitelesek vagy sem, a támogatottságuk kb. akkora, amennyi embert ez érdekel.
tehát nincs: lehet megváltoztatni, ill. alapítani, de nagy igény rájuk nincsen.
a régi jobb-bal nem keverendő a mai szóhasználattal, egyébként a „kőbalos” megjegyzés is téves, vagy valami egészen sajátos szóhasználattal élsz. semmi közük a politikai baloldalhoz, a központosítás, bizonyos felszínes antikapitalizmus nem tesz baloldalivá egy pártot.
kőbalos, jaj.
@Mj:
igen, ez valószínű:). és nem is akarom áthidalni, azt hiszem.
@Counter: én mindent belátok – de hogy ezt lehessen kiolvasni a szavaimból (ti. hogy mintegy megérdemelték azok a magyarok, akiket megerőszakoltak – hát már hogy?) – azt nem.
Azt viszont másoknak, köztük a Fidesz-kurva Skrabski Fruzsinának (a kifejezés nem női mivoltának, hanem Kumin, Navarcsics csapathoz való tartozásának szól) – szóval tudniuk kell, hogy a dolog nem azzal kezdődött, hogy a VH lerohanta hazánkat. Ők Mo területén is együtt harcoltak a németek és a magyarok ellen, s ezt még megszállásnak is nehéz lenne mondani.
@Mj: a 25 év kidobását nehéz másként értelmezni, de hogy eljátszottuk az előnyünket, azzal egyetértek.
Az ellátó rendszerünk sok tekintetben rosszabb, mint a Kádár rendszerben, pl. ha az EÜ és az oktatás alap-szintjét nézem.
Amúgy: van jobboldali alternatíva 2014-ben, kikre szavazhatsz – csak be kell látnod, hogy egyidejűleg a balra is kell szavaznod.
@Geo_:
ő csak a különféle konzervatív-liberálisokat érti jobboldali alatt, neki mindenki más bal.
@Mj: teljesen értelmesen, következetesen és kulturáltan vitatkozol, lelkiekben én veled vagyok. B] nem tudom, hogy akik ellenérvek helyett személyeskednek, azoknak van-e történelem végzettségük.
amúgy Sztálin hótziher, hogy nem atombomba ellen építetett magának bunkert a II. világháborúban. : )
@Deepblue Noir:
Nem szeretném minden napomat/estémet ezzel tölteni.
A potenciális szavazók jókora része kiábrándult, tehát elvileg nem kéne, hogy ez lefutott meccs legyen. Viszont a Fidesz elég jelentős és biztos szavazótábort valamint nyomasztóan nagy gazdasági/médiahátteret épített ki ahhoz, hogy egyelőre még a rengeteg kiábrándult se okozzon neki problémát.
Te minek neveznéd a gazdaságpolitikájukat és a nacionalista máz alól kilátszódó munka alapú társadalomképüket? Nagyon, nagyon mélyen gyökerező baloldali sajátosságok ezek, és bizony teli vannak áthallással. (Az antikapitalizmus egyébként ugyanúgy a baloldali, szocialista ideológiába illeszkedik, mint az állampártiság.)
@Geo_:
Tehát lényegében ugyanazt gondoljuk, csak én sarkosan fogalmaztam, te meg szeretnéd árnyaltan tárgyalni a kérdést. (Ami helyénvaló, csak nekem nem feltétlenül van erre kapacitásom úgy, hogy közben özönlenek felém a kommentek tucatjai. Talán egy nyugalmasabb helyen, egy nyugodtabb időszakban, máshol.)
Éspedig?
@Deepblue Noir:
Igen, nagyjából itt van a határ. A szocializmus, nacionalizmus, antikapitalizmus egyébként nem csak nálam egyértelműen baloldali irányzat, utána lehet keresni, ha érdekel.
@BZ1975:
Engem nem túlzottan érdekel, hogy kinek milyen végzettsége van, mert nem ez alapján ítélem meg az embereket, és engem sem ez alapján kell, úgyhogy komolyan nem értem az itteni reakciókat. Viszont a személyeskedés egyértelmű szegénységi bizonyítvány.
Sztálin egyébként egész diktátorsága alatt retteghetett, pont ezért fejeztette le a majdnem teljes katonai vezérkarát is.:)
@Mj: csak ha történelemről vitatkoznak veled, akkor van papírjuk is róla, vagy csak szobatudósok?
@BZ1975:
Látod, ezt sem én szoktam firtatni, éppen azért, mert akinek átnézem a készülő könyvét – plusz remélhetőleg majd kutatok neki -, az sem történész eredetileg, mert elege lett a szlovák történészek dogmatikus felfogásából, és ott hagyta a pozsonyi töri szakot, de ettől még írhat kutatói színvonalú monográfiát.:)
Engem a leginkább az érvek érdekelnek, hiszen mindenki előtt ott van a lehetőség, hogy ha érdekli egy téma, jobban beleássa magát könyvtárakban vagy levéltárakban, mint egy olyan történész, akinek nem ez a szakterülete, és csak szigorlatozott belőle. Persze, a módszertant vagy a szemléletet inkább egyetemeken tudják megfelelően átadni – például, hogy nem koncepcióhoz válogatunk, hanem minden lehetséges adatot begyűjtünk, és abból következtetünk -, de aki elég szakirodalmat olvas, mert érdekli, ezt is gond nélkül átveheti, sőt, még levéltári kutatásmódszertannal is megismerkedhet könyvből. Akár akadémiai előadásokra is eljárhat, és össze is ismerkedhet akadémikusokkal, amire nekem is nyílt lehetőségem olyan 16 éves korom körül, mert jó fej volt a töri tanárom. Szóval, a történészeknek végső soron csak az az igazi előnyük marad meg, hogy 5 éven keresztül garantáltan ezzel kellett foglalkozniuk úgy, hogy mérték is a teljesítményüket, és, ha szerencséjük van, akkor utána is ezzel foglalkozhatnak munkaidőben.
@Mj: igen, lehet egy amatőr kutató profi is. de ez így megkérdőjelezhető, ha csak annyit mondanak, hogy „ez nem így van!” érvként.
@Mj: http://www.timeshighereducation.co.uk/world-university-rankings/
@Mj: Sokat gondolkodtam, mi is motiválhat téged. Szerintem rájöttem:
Sikertelen és magányos lehetsz. Eszedbe jut rólad, az a gyerek akinek rántott húst kötöttek a nyakába, hogy legalább a kutya játszon vele.
Sajnos a diplomádat nem valamely top10-es intézményben szerezted. Marad a látszat okoskodás és marginális tevékenységek.
De miért kell ez a vad „kampány” mellé?
@Mj: Tényleg nem szeretnélek elkeseríteni, de pontosan arra (az egyébként egyáltalán nem pejoratívan értett) művelt dilettáns hozzállásra bizonyíték ez a kijelentés, ami a kommentjeidből és posztjaidból (máshol is) kiolvasható ez az állítás is. Mind a linkelt konferencia honalpon olvasható önéletrajz, mind az mtmt-be felvett adatok szerint Számvéber nem foglalkozott alaposan a keleti front eseményeivel és történetével, ezt ráadásul maga is elismeri, hiszen kutatási területét így adja meg a Hadtörténeti Levéltár honlpaján is: a második világháború páncélos-hadviselése, különös tekintettel az 1944–1945. évi magyarországi harcokra, valamint a Waffen-SS magyar vonatkozású hadtörténete.
Ez a publikációi alapján így is van, a lektorált folyóiratban megjelent tanulmányai közül egy foglalkozik a keleti fronttal Magyarországon kívül, a prohorovkai páncélos csatáról írt (a Katonaújságban megjelent négy oldalas cikket az Urivnál bevetett Nimród páncélgépágyúkról ha lehet ne vegyük ide). Az összes többi a magyar hadszíntér eseményeit írja le. Emellett van egy társszerzős műve a keleti frontról, ami már csak terjedelme miatt is nyilvánvalóan egy összefoglaló, kézikönyv jellegű mű. Ez alapján Számvéber jobban ért a keleti fronthoz mint én, de nem szakértője annak, sőt. Emellett a munkái láthatóan a harcászati és a szovjet hadtudományban hadműveletinek nevezett szinttel foglalkoznak,miközben itt a vita stratégiai és politikai kérdésekről folyik. Hadászati, stratégiai kérdésekkel csak ezzel összefüggésben foglalkozott. (Nyilván a Konrad hadműveletről írva nem kerülhető meg annak stratégiai jelebtősége sem.)
@Mj:
Igazad van visszavonom a terjedelemre tett megjegyzést, nem volt korrekt.
„Olvastam már eleget a kis magyar idők ejtőernyőseiről. Ettől függetlenül a határontúli magyarok asszimilációjának legalább lassítása a mindenkori magyar kormány feladata, a mindenkori magyar állampolgárok támogatásával. Horthy alatt ez nem volt kérdés, most viszont eléggé az. Na, ezért is fontos megérteni Trianont.”
Egyáltalán nem az ejtőernyősökről van szó, az már legfeljebb következmény volt. Hanem arról, hogy aki még a revízió előtt Magyarországra látogatott mit is tapasztalt it. Lerománozást, lecsehezést, rácsodálkozást és érdektelenséget a „széles néptömegek” körében. Ezzel kellene valamit kezdeni és értelmezni, mert ebből akárhonnan nézem is az következik, hogy a harsány és a mindennapokat átfogó revíziós propaganda és az ún. nemzetpolitikai konszenzus sem volt semmilyen hatással a magyarországiakra.
Amit az asszimilációról írsz az alapján lett teljesen egyértelmű, ami már korábban is felsejlett, és sajnos meglehetősen hosszan kellene taglalni, hogy a legfontosabb különbség a te történelemképed és használatod és mondjuk az enyém – és elvileg a szaktudományos – közt az, ahogy a fogalmakat használjuk. Nálad az asszimiláció:
1. értékítélettel terhelt (rossz, hiszen meg kell akadályozni, ez egyenesen morális kötelesség)
2. normatív és homogén önazonosságot feltételez, aminek tükrében el tudod dönteni kicsoda asszimilált és kicsoda nem, egyúttal pedig elvárásként tételezel egyfajta önazonosságot (azért egyetlen önazonosságot, mert amint megengeded, hogy másként is lehetsz magyar már nem tudod eldönteni ki asszimilált és ki az, aki még magyar)
3. éppen ezért alkalmatlan az egyébként ezzel megragadni kívánt társadalmi valóság és folyamatok leírására.
Mit is jelent ez mondjuk a Horthy-korszak példáján? A budapesti kormány szakpolitikusai valóban féltek az asszimilációtól, ezen azonban azt értették, hogy a magyar kisebbség öntudatában olyan változás következik be, hogy már nem lesznek feltétel nélküllojálisak Budapesthez és annak revíziós céljaihoz. És minden, de minden apró eltérést a magyarországi mainstream kultúrától így értelmeztek. Komolyan, például az volt a problémájuk, hogy a kisebbségi magyar fiatalok nem olvassák a Franklin Társulat Magyar Klasszikusok regénysorozatát, lírát se nagyon (ha igen, akkor Adyt), helyette modern regényeket kedvelnek. Az asszimiláció elleni küzdelem tehát valójában bármiféle eltérés elleni harcot jelentett, és ha ezt komolyan vennénk akkor mondjuk Kós Károly is asszimilálódott.
Persze voltak ennél, mondjuk úgy lényeglátóbb, észrevételeik is, például az átalakuló törétnelmi panteonokról és kánonokról, csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a legkisebb deviációt sem engede(het)ték meg.
Éppen ezért az óhatatlanul formálódó más, de azért magyar önazonosság-változatokat sem tudták elfogadni, és részben éppen ez állt a revízió utáni konfliktusok mögött: a visszacsatolt területeken felnőttek számára saját világuk nem volt rosszabb magyar, mint a magyarországi, sőt, jobb magyarnak látták sok okból (és nem feltétlenül „objektíve”). De például az általad használt tartalmú fogalommal ők valójában asszimilálódtak vagy az asszimiláció felé haladtak, önmaguk számára is észrevétlenül.
Éppen ezért az asszimiláció fogalmát sem lehetne ilyen reflektálatlanul, használatának következményeire tekintet nélkül, alkalmazni, mert éppen arra alkalmatlan, amit te magad is a történelem hasznának tartasz: a múlt valamiféle megismerésére.
De más esteben is látszik, hogy nem gondolkodsz el a fogalmakon magukon, azokat adottnak veszed úgy, ahogy kaptad. A korábbi Trianon oka vitában is folyton oda tértél vissza, hogy a telepítések, bár „lekövetőik” ezt nem tudhatták, de okai Trianonnak. Ezt azonban csak akkor kondhatod így ki, ha szerinted a 19. századi nemzetté válásnak szükségszerűen be kellett következnie, szükségszerűen csak úgy következhetett be, ahogy bekövetkezett és szükségszerűen azoknak a nemzeteknek kellett előpattanniuk, melyke előpattantak. Ez így bizonyosan igazolhatatlan állítás, és te is legfeljebb arra vagy képes, hogy egy gyenge összefüggésre rámutass: beszélt nyelv alapján alakultak (volna) ki a nemzetek. Ami bizonyosan nem egyértelmű ennyire (egy sor sváb telpesközség elmagyarosodott már a 19. századra, a városi németajkúakból sem lett német mindenhol, tényleg voltak nem magyra ajkú magyarok, távolabbról pedig mondjuk nézzük Montanegrót, kicsi ugyan, jelentéktelen de még se szerb. (És az első világháborúnak még Magyarországnál is nagyobb vesztese. 😉 ) A saját – egyébként fenntartom értelmetlen – oksági összefüggésed csak egy teleológia felől értelmes, és ez a teleológia abból ered, hogy a nemzet fogalmát egytelen formában történelmi szükségszerűségnek tekinted és azt kéred számon, hogy akik korábban cselekdtek nem készültek fel erre.
@Mj:
Logikai példa 1:
v:… mert (Sztálin látta hogy) Németország NEM háborúzik, hanem csak győz …
Mj: Még a háború megindítása előtt, 1939. augusztus 23-án kötötte meg (Sztálin) a paktumot, ez ne zavarjon. Alapvető összefüggéseket sem látsz át.
v: ez esetben és Ausztriára és a Szudétavidékre gondoltam, amelyek megszerzése Hitlernek a Nyugat asszisztálása mellett nem okozott nagy nehézséget. Még csak háborúzni se kellett érte.
Mj: Khm, elég erős BELEMAGYARÁZÁS, merthogy a háború 1939. szeptember 1-jén tört ki ugyebár, és te EGYÉRTELMŰEN ARRA UTALTÁL. Lépjünk túl rajta.
Különösen a fölényesen megengedő (vagy megengedőn fölényes?) „Lépjünk túl rajta” tetszik.
Logikai példa 2:
v: az pedig még meglepőbb kijelentés, hogy a Szovjetunió az élelmiszert és az alapanyagokat „altatásként” szállította a megtámadandó(!) ellenfelének, nehogy mán hiányt szenvedjen valamiből.
Mj: Most azon kívül, hogy meglepődsz, állítasz is valamit, vagy ugorjunk?
Ha nem lett volna észrevehető, azt állítottam, hogy ha a törökök Egerhez érvén élelmiszert és tüzes kerekek gyártásához szükséges faanyagot meg szurkot szállítottak volna be Dobónak a várba nagy mennyiségben, akkor én ezt nem úgy értékelném, hogy csak el akarták altatni a figyelmüket a támadás előtt.
És itt abba is hagyom, mert láthatóan már nem történelmi eseményekről van szó, hanem az önbecsülésedről, amely permanens győzelmi kényszerben manifesztálódik. Akkor meg minek?
@Mj: Vagy itt van a magyar állam fogalma, amit az archiregnumos kommentek közt emlegetsz úgy, mint aminek 1000 éves fennállása tény, szemben a szlovák állammal. Ha azt mondanád – de éppen az összevetésből nyilvánvaló, hogy nem azt mondod -, hogy 1000 évre visszamenően kimutatható egy államalakulat léte, ami jogfolytonos a mai Magyarországgal, az korrekt és vitathatatlan megállapítás lenne. De hogy pontosan mi is volt a magyar Szent István államában abban az értelmeben, ahogy itt használod az elég nagy kérdés. Ők maguk sem értették ezt ilyen módon. Igen, amikor a modern történetírás megírta ennek az államnak a törétnetét saját modern fogalmait is visszavetítette és lényegében átértelmezte a középkori források fogalmait úgy, mintha azok a 19. századi magyar nemzetről szólnának. (Még ha tett is némely (köz)jogias különbségeket jogállás alapján stb.) Illetve ismét csak visszavetítette saját korának állapotait. De amit te implikálsz ezzel a kijelentéssel, az nehezen igazolható, bármilyen történelmet is írt magának a nemzet.
Vagy ott van a Középkori Magyraország nemzetiségeiről hallgatott egyetemi kurzus. Tényleg léteztek nemzetiségek a középkori Magyarországon úgy, ahogy ma értjük ezt a kifejezést? Persze, ha mindíg mindent Trinaon okai felől közelítünk meg, akkor igen, de egyébként voltak etnikai csoportok, különböző szokású és jogállású csoportok, különböző nyelvű, vallású csoportok, akik esetleg még csak csportok sem voltak egy-egy település vagy kisebb régió határain túl. (Miként egyébként a 18. századi telepítésű sváboknál is látszik.)
Van egyébként egy furcsa mondatod: „Ettől függetlenül a határontúli magyarok asszimilációjának legalább lassítása a mindenkori magyar kormány feladata, a mindenkori magyar állampolgárok támogatásával. Horthy alatt ez nem volt kérdés, most viszont eléggé az. Na, ezért is fontos megérteni Trianont.” Vélhetően csak rossz fogalmazás, mert a minenkori magyar állampolgárok támogatása éppen nem a kisebbségi magyarok támogatása. Hogy ez a feladat miért hárulna ismét csak kényszerítő erővel, kötelezően a magyar államra az persze megint nem érthető, és te is egyszerűen köteklezőnek mondod aztán pont. Holott éppen az önazonosság sokféleségéből következik, hogy igenis legitim lenne még az is ha Magyarország úgy döntene, hogy egyáltalán nem foglalkozik a kisebbségi magyarokkal. (Figyelme, ez a mondat nem arról szól én mit gondolok!) És hogy ez miért is lenne ma kevésbé egyértelmű, mint a Horthy-korszakban? Azt már említettem, hogy ez társadalmi szinten a Horthy-korszakban sem volt egyértelmű (Sőt, azt még nem is említettem, hogy jóléti sovonizmus is volt, kisebbségi magyaroktól az állásukat féltették és hazaküldték őket!) Mondhatnád, hogy az elit szintjén volt ilyen egyetértés, de ha valóban odafigyelnél a mai politikára, akkor tudnád, hogy az elit szintjén – ebben az általános tételben – mindig is egyetértés volt, senki nem mondta, hogy egyetlen fillér támogatást se a kisebbségi magyaroknak, asszimilálódjanak csak. Hogy közben sokan nem gondolják a magyar állampolgárság biztosítását 1, csodaszernek, 2, szükségesnek 3, helyesnek az talán nem bűn, sőt. Persze csak akkor, ha szerinted nem elháríthatatlan morális és aynagi kötelesség ez a lépés. De hát te elfogadod, hogy nem feltétlenül van mindig mindenben igazad, így aztán ugye azt is elfogadod, hogy ez a felvetés is vitahtató, nem?
„Miért ne lenne? A puha gerinc pont azt jelenti, hogy elfogadod a Kádár-rendszer legitimitását és cinkos hazugságait, cserébe pedig szabadon lophatsz és élhetsz jólétben hitelből.”
A puha gerinc pont azt jelenti, hogy elfogadod a zsidótörvények legitimitását és cinkus hauzgságait, cserébe pedig állás, boltot, céget, lakást, zogorát kapsz és élhetsz jólétben hitelből.
Tessék, akkor most a Kádár-korzsak az egyedüli felelős. Tualjdonképpen vicces, ahogy Trianon okai a meszse múltban keresed, és képtelen vagy megérteni, hogy a magyar térsadalom államfüggősége és egyidejű individualizmusa (legalábbis a Horthy-kor nemzetkarakterológiai írásaiban elég gyakran felbukkan az individulaizmus mint nemzetkaraker-jegy) nem a Kádár-kor terméke, a Kádár-kor ezt legfeljebb rekonfigurálta és új eszközöket rendelt hozzá. És mint a fenti parafrázis mutatja még akkor sem lenne igazad, ha valóban csak a gerincről lenne szó, amire megpróbálod leegyszerűsíteni (ismét csak furcsa fogalomhazsnálattal, ezúttal még a látszólag analitikus fogalmak használatát is kerülve) a problémát.
@Mj: „Arról beszélek, hogy ’89-ben mi voltunk az egyik legjobb helyzetben a keleti blokk országai között, ma pedig egyáltalán nem vagyunk versenyképesek. Közel sem állítottam, hogy ez a 25 év bárhol is homogén lett volna, azt viszont igen, hogy másokkal szemben mi egyáltalán nem tudtuk kihasználni ezt a majdnem egy generációnyi időszakot, és ez szomorú.”
Ha a Kádár-kor tönkretett minket, hogyan állhattunk az élen? És ha még sem álltunk az élen, akkor lehet nem is kidobott a 25 esztendő? Ha pedig az élen álltunk, lehet a Kádár.korszak nem akkora bűnös? Ezzel együtt valóban Magyarország lehetne jobb helyzetben is és 25 év alatt kiütköztek az intézményi és strukturális problémák (ezek egy része szerintem is kontinuus a Kádár-korszakkal), melyek megoldása még nem sikerült.
Tölgyessyt szeretem olvasni, de csak mint politikai elemzőt, aki a jelenről ad képet – és sokszor nem is elsősorban azért mert szerintem jól lát dolgokat, hanem azért mert amit mond maga is szimptomatikus. De az átfogó társadalmi (történeti) értékeléshez ő maga kevés.
@Mj: A középkori magyar állam magyarságát illetve a későbi realitás fogalmi visszavetítését illetően még lenne egy példa, talán érthetőbb lesz, mert megvilágosító erejű.
Emlékezz Szekfű és Mályusz vitájára az egy nyelvű és egy szokású országról. Két vitathatatlan szakember, vitathatatlanul források alapján, sokszor ugyanazokat a szöveghelyeket értlemezve és csavargatva végső soron semmi másról nem vitatkozott, mint hogy 1939-1940 Magyarországán elfogadható-e a nemzetiségek akár autonómiája, vagy asszimilálni kell őket.
@Mj: „Föntebb már hivatkoztam.”
Ne haragudj, de „Skrabski Fruzsina valamilyen dokumentumfilmje” nem forrás.
„Például nem mindegy, hogy átvonult-e a katonaság, vagy elhúzódtak a harcok, kifejezetten ellenséges ország volt-e, vagy már korábban átállt – tehát kimaradt a megtorló célzat -, és így tovább.”
Tehát tök nehéz kitalálni, hogyan is arányosítsunk fair módon, te viszont épp azt állítottad, hogy az arányok is jelentősen eltértek. Meglep, hogy szerintem ezzel nem jutottunk közelebb a válaszodhoz? 🙂
@Mj:
1. Teszel egy általános állítást.
2. Amelynek alátámasztásául felhozod, hogy de hát a teljes magyar hadtörténész-szakma egyöntetűen így véli (holott érdemes volna ismerni a posztszovjet hadtörténészek, netán a német, angol stb. szakmák véleményét _is_).
3. A teljes magyar hadtörténész-szakma egyöntetűségét pedig 1 fő véleménye igazolja.
Aki mindennek tetejébe nem annak a területnek látszik leginkább szakértője lenni, amelynek kapcsán hivatkozod (@Wolff: szépen kifejtett véleményével egyetértek).
Azt én nem tudom, hogy mi az igazság, de az, hogy itt fel van fújva valami, az fix.
Hogy viszonyul a fenti okfejtésed a „nem koncepcióhoz válogatunk, hanem minden lehetséges adatot begyűjtünk, és abból következtetünk” elvéhez? 😛
—
„én is kevésbé lennék határozott” – szó szerint ezt írtad. Most meg azt magyarázod, hogy a mondatbeli „én” az nem te vagy. Tudom, hogy az „én”-re mások által tett megállapítások mindig elfogadhatatlanok, de azért a konkrét szavak átmagyarázásába ne menj bele 😉
—
„Én biztosan nem.:-/ ” – mi, magyarok (úgy is, mint „mi, magyarok”) viszont igen. Ha sokáig erősködsz, egyszer csak nem leszel többé magyar. Mert mi, magyarok egységesek vagyunk, és aki nem egységes velünk, az nem is magyar. Ez egyébként már a háború előtti jobboldalon is elterjedt vélekedés volt, mármint hogy ide etnicista-miszticista kollektivizmus kell. Igazából kurvára irigyeljük a Ceausescu-féle román hatalomgyakorlást.
—
@Geo_: A magyarországi erőszakolások azzal kezdődtek, hogy megjelent a VH és elkezdett erőszakolni. Ellenkező esetben az oksági láncolat parttalanná válik, hiszen a magyar honvédség sem csak úgy odacsöppent a Szovjetunióba stb. stb., Ádámig és Éváig.
Vagy éppen a magyar holokauszt is ott kezdődött, hogy bevándoroltak Galíciából.
@Mj: És ezt a mondato9mat még pontosítom az 1000 éves magyar államisághoz:
„De amit te implikálsz ezzel a kijelentéssel,” [a jó esetben 100éves szlovák és igazoltan 1000 éves magyar állammal] vagyis azt, hogy a magyar nemzetnek 1000 éve is állam a volt, az értelmetlen, mert nem létezett az az entitás, amit ma magyar nemzetnek nevezünk. Még az az entirás se létezet, amit a 19. század végén magyar nemzetnek neveztek. Bár talán provokatív, de ha így fogalmazod meg, akkor pontosan ugyanazt csinálod, mint a (cseh)szlovák történetírás tette (teszi) a Nagy-Morva állammal: kitalálsz magadnak egy régi nemzetállamot. Csak azért tűnik másnak, mert itt valóban van egy intézményes és uralkodói/dinasztikus folytonosság, amit aztán a nemzeti törétnetírás szépen felhasznált a saját konstrukciójához. Legfaljabb azt mondhatod, hogy van egy olyan hagyománya a magyar államiságnak, ami hozzá tartozott (igen, tartozott, a 20. századi megszakítottságok elég sokat változtattak ezen, ami most folyik az még inkább) a modern nemzetállamához is, és ez más jellegű hagyomány – intézményesült, szokásokat, gyakorlatokat teremtő stb. – mint a (cseh)szlovák Nagy-Morva hagyomány. Így már megint korrekt, történeti értlemebn is védhető állításhoz jutsz.
Viszont – bár nem megsérteni akarlak – mindezekből az is kiderül, hogy ahogy a történelemről gondolkodzs, az jórészt megfelel annak, amit gaz haladárok (figyelem, ez önirónia akar lenni, nem sértés!) módszertani nacionalizmusnak szokatk nevezni és az alapja is a klaszsikus nacionalizmus képzeteiben gyökerezik. Ez egyébként szerintem megint csak reflexió kérdése, vagyis egyszereűn tudatában kell lenni és folyton odafigyelni, ma Magyraországon biztosan nincs senki, aki ne ebből nőtt volna ki történészként sem. Viszont ennek tükrében lehet, hogy át kellene gondolni a nacionalizmus baloldali tézisét, mert még balodalinak minősíted magad. 🙂
Egyébként komolyabban, bár azt tudom, hogy van néhány „gondolkodó” aki pl. Kühnelt-Leddihn nyomán szeret erről fecsegni, de nem véletlen, hogy az ilyen – ismét csak nem kis részben eleve a szerző önmeghatározásából és nem analitikus módon – kialakított elméletek nem taroznak a tudományos mainstreambe. És hiába divat pl. az ex-Reakcióüs mandineresek meg a Jobbklikk körül ilyeneket mondani, hiszen a minden rossz a baloldalról jön és minden baloldaléi rossz vagy buta alaptételhez néha kellenek ilyen rabulisztikus eszmefuttatások is, a nacionalizmust így besorolni megint csak fogalmi hiba, ráadásul olyan fogalmi hiba ami éppen az általad elvetett (ha jól sejtem?) baloldali világkép nacionalizmus fogalmát fogadja el kritikátlanul. Bár én azt gondolom, hogy nincs jó nacionalizmus, meg rossz, mérsékelt és megengedhető egyszerűen azért, mert a nacionalizmus tételeiből előbb-utóbb kényszerítő erővel következik egy kizárólagos és kizáráson alapuló etnokratikus világkép,ami ellen az ún. mérsékelt nacionalisták, akik pl. más morális megfontolások okán már nem fogadnának el számos a nacionalzmussal konzisztens lépést már nem tudnak érvelni (nagyjából ez történt a zsidótörvények és a ’44-es zsidómentések egy részében is), ettől még a létező és létezett nacionalizmus sokféle és ebben a sokféleségben érdemes vizsgálni. Valóban, a 19. században „baloldali”, de a balodali fogalma is változott idővel, ha mégis azonosnak tűnik a jakobinus a kommunistával az sokkal inkább a forradalmakat törétneti hajtóerővé átstilizáló ismét csak visszatekintő történetfelfogásnak köszönhető, mint másnak. (És hát a Gironde is nacionalista volt, mégis ők a jobboldal ebben a törétnetben.) Másfelől a nacionalista tartalmakat nyugodtan átvehette bárki, hiszen bal- és jobboldal megkülönböztetése egy idő után már nem kötődött ehhez a problémához. (Mazzini biztosan inkább balos volt, mint Cavour, de az utóbbi nugodt lélekkel látott neki az előbbi nacionalista programjának megvalósításához.) Ha szigorúan a baloldalhoz szeretnéd kötni, akkor lényegében csak valamiféle nagyon régi ókonzervativizmust tekinthetsz jobboldalnak ma is, az egész modern politikai spekturmot balodalinak kell minősítened. Továbbá jobboldalinak azokat a tényleg élt és politizált marxistékat, akik valóban internacionalisták, antinacionalisták voltak.Nem biztos, hogy egy táborban szeretnél lenni velük, sok dologban elég radikűálisak tudtak lenni. 🙂
@Mj:
lehet hogy nem csak nálad, de akárkinél, mai, 21. századi szóhasználat szerinte tévesen. sajnálom, neked kell utánanézned, nem nekem:)
@Deepblue Noir:
egyébként meg a mély antikapitalizmus is lehet bal vagy jobboldali, bár gyakrabban az előbbi és elég ritka
a felszínes vagy pszeudo-antikapitalizmus meg egyaránt lehet bal vagy jobboldali mezben, jelenleg az utóbbi az elterjedtebb.
a szűkebb értelemben vett prokapitalisták meg általában liberálisok, legyenek azok bal vagy jobboldali liberálisok.
@TG69:
index.hu/kulfold/2014/01/07/tele_a_britek_hocipoje_a_bevandorlokkal/
„A britek több mint háromnegyede pártolja a bevándorlás korlátozását, és több mint a felük drasztikus mértékű csökkentést szeretne a kedden nyilvánosságra hozott legújabb országos felmérés adatai szerint „
@Deepblue Noir:
index.hu/gazdasag/2014/01/07/kulfoldiektol_feltjuk_az_allasunkat/
a magyarok is félnek a külföldi munkavállalóktól, akik nincsenek is.
@Deepblue Noir: d24w6bsrhbeh9d.cloudfront.net/photo/a44675m_700b.jpg
@Deepblue Noir: tegnap este Sikorski volt a BBC-n. a felesege eleg ismert Angliaban, a Daily Telegraphban volt rovata.
ugye itt az volt a nagy hir, hogy amikor az elso roman munkavallalo belepett Angliaba rogton a parlament belugyi bizottsaganak elnoke fogadta.
en most jottem ra, hogy Angliaban ez a valsag azert nagyon kemeny lehetett. az angol font borzasztoan sokat veszitett az ertekebol es nagyon megemelkedett a munkanelkulisegi rata. a dolgok kezdenek stabilizalodni, a munkanelkulisegi mutato javul, de a fiatalok kozotti munkanelkuliseg, a chav-jelenseg tovabbra is aggaszto.
attol felnek, hogy bizonyos tipusu allasok eseteben a kulfoldi bevandorlok leszorithatjak a bereket. az UKIP csunyan ra is jatszik erre, es a Toryk az UKIP-pal versenyeznek a szavazatokert.
@Mj: ” Az elején szándékosan különválasztottam a történészi szemszögtől a magánemberi, érzelmi alapú megközelítést, nem tudom, hogy ez miért nem világos a számodra.”
Mert amiben szakember vagyok, abban nemigen létezik ilyen érzelmi alapú „magánvélemény”. Egyébként mi az hogy a trianon traumát fel kell dolgozni? Aki akar sírva gondol az eseményekre, van akit meg egyáltalán nem érdekel, mások pedig pl ezeket a következtetéseket vonják le, már ha nagyon kell:
a1) célszerű a nemzetiségiekkel minél jobb, konszenzusos kapcsolatrendszert kiépíteni
a2) célszerű területi igényt akkorán tartani, amit egy nemzeti ethosz (gazdaság, kultúra, termékenység stb) ki tud tölteni és szükséges lemondani arról, ami már nem tartható
a3) ha rossz szövetségesi politikával elszalasztjuk a még ésszerű revízió esélyét, akkor célszerű ebbbe beletörődni
a4) a nemzeti rossznak helye van a nemzeti emlékezetben, de nem a sebek nyalogatásával töltjük napjaink nagyrészét