A konzervatív értelmiségről szóló megjegyzésposzt
Eredeti szerző: jotunder
Megadja doktorandusz a közpénzből fenntartott revolverlapban értékelte a gendertudomány helyzetét. Ezen történetünk szempontjából ugyan ennek különösebb jelentősége nincsen, miután történetünk nem Skócia keleti partjain játszódik, hanem Írország nyugati partjain. De azért ott is elég rossz idő volt. A poszt a magyar konzervatív értelmiségről szól, olyan végtelenül mérsékelt, szinte empatikusnak mondható formában, ami még engem is meglep.
Megadja doktorandusz témavezetője Karácsony András jogfilozófus, egyetemi professzor, aki nemzetközi területen kutat. 1981 óta jelennek meg tudományos publikációi. Ez alatt két cikke jelent meg nemzetközi tudományos folyóiratban (az mtmt adatbázist használtam, a scholar.google reménytelen volt)
ARCHIV FÜR RECHTS- UND SOZIALPHILOSOPHIE B-kategória (ERA rankings)
STUDIES IN EAST EUROPEAN THOUGHT C-kategória (ERA rankings)
Ez az a pillanat, amikor gyöngéden elbúcsúzunk Megadja doktorandusztól és bizonyos felvetéséket eszközlünk.
A világ talán legismertebb gendertudósa, a feminista filozófus Judith Butler, a Berkeley professzora, Maxine Elliot Professor of Comparative Literature/ Hannah Arendt Chair of the European Graduate School. Butler „Gender Trouble” című könyvének idézettsége, becslésem szerint, egyedül nagyobb, mint az összes magyarországi konzervatív filozófus életműve együttes idézettségének tízszerese (nyilván sokkal több, de hagyjuk).
Igen, értem én, aránylag sok mindent fel tudok fogni ha erősen próbálom, a gendertudománynak, és ezen belül Judith Butlernak van egyfajta ideológiai vetülete. Mindazonáltal ez itt egy egészen megdöbbentő kontraszt, ami elég sok mindent megmagyaráz a kurrens értelmiségi háborúról. Balog Zoltán segédesztergályos úr hatalmat, de legalábbis valaminő szomorú kis hatalmacskát ad a konzervatív értelmiségnek azzal, hogy a nevükben üzen hadat a gendertudományi képzésnek, mely gendertudományi képzés amúgy két dolgot nem csinál az ELTE-n, t.i. oszt/szoroz.
Egyszerűen nem marad semmi más a konzervatív értelmiség számára, mint ez a szomorú kis hatalmacska, egy erős ember oldalán, mely erős ember sajnos nem az Egyesült Államok, Franciaország vagy az Egyesült Királyság, hanem a kicsi Magyarország ura.
Most múlik pontosan. Elkezdődik az újabb reménytelen negyedszázad, új szereplőkkel, akik már nem fogják végiggürizni az életüket valamilyen többé-kevésbé elfogadható színvonalon, akik már tudják kinél van a zsé és mit kell azért a zséért csinálni. Egyszerű és brutális negyedszázadnak nézünk elébe, az utolsó égve hagyta a villanyt, itt már nem is lesz történet, csak az a zöldes szürke fény.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16518779-6ae5af4dbe11d' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16518779&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16518779-6ae5af4dbe11d&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16518779-6ae5af4dbe11d' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
@fortin: „publikálás elég borsos költsége”: itt most vanity press-ről van szó, vagy a ti témátokban a komoly folyóiratoknak (peer review, etc.) is van publikációs díja?
@fortin: „Miért is lenne csakis az angol nyelvű publikáció tudományos és releváns pl. Arany János költészetéről, az Árpád-kori oklevelekről vagy bármi másról?”
OK, Arany János költészete esetében megegyezhetünk magyar nyelvű peer reviewed folyóiratban is (ne tessenek pénzre panaszkodni, a jelenlegi publikációs tevékenység mellé beleférne egy web only folyóirat szerkesztése háztájiban).
Az Árpád-kori oklevelekről meg miért pont magyarul kell írni? Róma történelméről sem latinul írnak (ráadásul jó eséllyel ezek is latin nyelvűek lesznek, nem? Már ha Árpád-koron az Árpád-házi királyok korát érted; az utóbbiból nem tudok túl sok fennmaradt írásos emlékről.)
@szazharminchet: Bocs, azt azért szeretném leírni még, hogy egyáltalán nem hiszek abban, hogy mindig igaz, hogy az a jó kutató, akinek sok cikke van magas impaktú folyóiratban. Viszont hosszú távon, ha valaki leír valami fontosat, az előbb-utóbb valakit érdekelni fog. Aki meg nem ír le semmit, az nem nagyon tud hozzátenni a tudomány menetéhez.
A haverok által szerkesztett lapokkal, kötetekkel meg az a baj, hogy itt nem az számít, hogy mit ír valaki, hanem hogy ki írja; nem veszi figyelembe a területen dolgozók véleményét az adott kutatás színvonaláról.
@szazharminchet: „Az Árpád-kori oklevelekről meg miért pont magyarul kell írni?” Mert a kutyát nem érdekli ez a téma az angolszász történettudományi folyóiratokban. Egyébként spc ebbena témában a nemztköziség egyéltalán nem az angol nyelven működik, hanem magyarul, románul, vmelyik szláv nyelven. Pl. a román nyelvű források létfontosságúak, sokkal inkább, mint az angolszász szakirodalom.
„szerkesztés háztájiban”: ki kell próbálni, iszonyú költséges nyomtatás nélkül is. Lektorálás, olvasószerkesztés, tördelés, korrektúra és mindennek a szervezése. Vagy van rá szabad munkaidő (ugyan, honnan lenne a tízórás tanítási kötelezettség és a kb másikállásnyi pénzkeresés mellett???), vagy van rá pénz megfizetni (nincs.)
@szazharminchet: http://www.nature.com/openresearch/publishing-with-npg/article-processing-charges-faqs/
pl.
Beleolvastam Megadja baromságaiba, ennyire ostoba és mindent mindennel hívószavak mentén összezagyváló pöccsel (nem, nincs jobb szó) még a nemzethyódalon se gyakran lehet összefutni.
Tökkösz. 😀
@fortin: Ezt, ha jól látom akkor kell fizetni, ha open access cikket akarsz publikáltatni. És még akkor is „APC waivers may be offered in cases of financial need”
@szazharminchet: bocs hogy kéretlenül, de.
A létező világban ez úgy történik, hogy van néhány, kizárólag special issue-kra specializálódott, gyakran konferenciaanyagokat közreadó folyóirat, magas impakt faktorral, presztízzsel.
Mivel vannak jól finanszírozott … khm … kutatók, lényegében konferencia-turizmus keretében élik a világukat, mindenhol ott vannak (2-3-400 eurós részvételi díjakról beszélünk), mindenhol előadnak és mindenhol leadják ugyanazt a kéziratot (na jó, néha beleírják a Conclusions-be, hogy az újabb eredmények alátámasztják az elmúlt évieket, elhallgatva, hogy lényeges munka évek óta nem történt).
Végső soron magas lesz az ismertségük, mivel mindenki emlékszik, hogy ez a magyar srác minden konferencián ott van. Impakt faktora is magas lesz, noha nem végez érdemi kutatást.
Viszont a kutatási pályázatok elbírálása során ez számít, így a közeli és távoli jövőben is lehetőségük nyílik, hogy utazgassanak, akkor meg minek dolgozni? Há’ nem?
Aki meg valamit saját erőből összeküszködik, vagy leadja egy magyar szakfolyóiratba angolul vagy más világnyelven, vagy – ha nagy szerencséje van, és valami különlegesen fontosat csinál – megpróbálja beküldeni egy angolszász folyóirathoz. De ott meg hosszas sorbanállás van és a lektorok felteszik a kérdést, hogy miért nem készültek el bizonyos anyagvizsgálatok (mérésenként rendszerint egy átlagos magyar kutató éves keretének 2-3-szorosa).
És igazuk van, de amíg pályázati pénzt csak a körön belüliek tudnak szerezni, akik viszont költséges konferenciákra költik, ahol elővezetik az évekkel korábbi eredményeiket … stb
@fortin: Az agykutatasra azt hiszem (lehet, hogy tevedek) azert adtak ennyi penzt, mert ez volt a magyar vallalas a nagy europai agyprojekthez, mely nagy europai agyprojekttel kapcsolatban merultek fel bizonyos kritikai eszrevetelek.
@flort: ezt tenyleg erdemes lenne az mta-nak nagyon jol vegiggondolnia. ezt eleg pontosan kellene ismerni, mely teruleteket erinti es hogyan. ez nem egy politikai jellegu kerdes. (a lenyeg az, hogy az allamnak egyaltalan nem kellene tudomanyos szakagakat ertekelnie, ez kicsit benne is van az alaptorvenyben, mondjuk szo szerint).
at kellene vilagitani a magyar tudomanyos eletet valamilyen fair modszerrel.
ugye itt tenyleg arrol van szo, hogy fogalmunk nincs bizonyos teruleteken arrol, hogy miert X.Y a honi nagymeno, mikozben mas teruleteken meg nyugodtan rabolinthatunk a pecking orderre.
@szazharminchet: a magyar temakban leginkabb magyarul lehet publikalni, es vagy rendben van a honi ertekrend, vagy nincs. a kerdes az, hogy egy adott terulettol mit varunk el, nem lehet ugyanazt elvarni a teruletektol.
az nem megy, hogy kialakulnak olyan kozpontok, amikor a honi tudomanyos tekintely ugyeben orban vagy esetleg eppen az orbanellenesseg dont.
@jotunder: Jó-jó, értem én. Ez a megjegyzés csak kikívánkozott belőlem, mert fájlalom az öcsém ezek miatt eltékozolt éveit, megértettem, hogy ő a lelki békéjét így találta meg.
Ma már mindketten óvatosan kerülgetjük családi összejöveteleken a kényes témákat.
Nem jó ez a csönd, de nem akarunk egymásba marni.
Sajnos itt ma Magyarországon nagyon kevés – ellentétes politikai szimpátiával -rendelkező ember tud higgadtan szépen – egymást meghallgatva, semmit sem elhallgatva – közös dolgainkról beszélgetni, vitatkozni.
@flort: Hát, nem tudom. Fizikában a konferenciaanyag közreadása úgy húzza le az impakt faktort, mint a szél, nem is csinálnak ilyet az igazán menő folyóiratok.
Az állami open access követelménynek meg eleget lehet tenni úgy is, ha már beküldés előtt felrakod egy nyílt archívumba (de a legtöbb folyóirat megengedi a self-archiving-ot is, azaz, hogy te felrakd a honlapodra a saját cikked pdf-ét).
(A Nature nem biztos, ők megtehetik.)
@jotunder: De pont az a felháborító, hogy egyes témákban teljesen gépiesen számolnak mindenféle mutatót (ami nem valószínű, hogy jó), más témákban meg kikiáltanak valakit hazai nagymenőnek, és kész (ami meg egész biztos nem jó).
@szazharminchet: tulajdonképpen kikiáltása válogatja. vannak olyan magyar témák, amelyekben teljesen világos, hogy a nagymenő az nagymenő. szerintem a magyar konzervatív értelmiség elfogadta, hogy az orbánhoz való viszony alakítja az erősorrendet, és ez valóban biztos, hogy nem jó. az, hogy az utódok messze alul múlják őket az még ijesztő is.
@szazharminchet: Nos, én nem fizikáról beszélek.
http://www.journals.elsevier.com/quaternary-international/special-issues
Ez lényegében mind konferenciakiadvány a 391-424. kötetek 2016-ból, 2 körüli IF-el, lényegi szakmai vagy akármilyen lektorálás nélkül.
Az egyik cikknek (tavalyelőtt jelent meg, talán) pl. csak a címe nem volt jó – az Ibériai félszigetet DNy helyett DK-Európába tette.
Egyszer már gondoltam rá, hogy be kéne küldeni egy kamu dolgot, olyasmit, mint ami az A. Sokal-féle botrányt kiváltotta.
@flort: Sajnos erre meg max. azt lehet válaszolni, hogy ha egy tudományterület állapota ilyen, akkor vagy a) korszakos zseninek kell lenni, és teljesen megújítani*, vagy b) valami értelmessel (mással) kell foglalkozni.
Amúgy ezek nem a special issue-k? Nincsenek ennek normális számai?
*:Amúgy a Sokal-cikk beküldését is ebbe a kategóriába sorolom, a fickó tényleg zseni. Az, hogy mégsem röhög mindenki az általa nevetségessé tett csalókon, teljesen érthetetlen.
@szazharminchet: én a b)-t választottam.
A korszakos zseni M.o.-n halálra van ítélve. A mi szakmánk annyira patriarchális és klánok szerint szerveződik, hogy aki nem tartozna egyik akolba sem, csak vegetálni képes. Pláne most, hogy érezhető a kormányzati szándék a terület lemészárolására.
De ez csak kifogás, egyszerűen nem tartozom az a)-ba
Nem egészen racionális bármely K-Európai tudós idézettségét a messzemenően angolszáz dominanciájú tudományos világban összehasonlítani egy, az angolszász világban működő tudóséval, főleg olyan területen, mint a jogfilozófia. De mondhatnám úgy is, hogy az elmebetegség határát súrolja.
@beniwech: Két megjegyzés: a) reáltudományokban egyrészt megteszik, másrészt nem is olyan rossz az eredmény; b) OK, mondjuk egyes speciális területeken ne hasonlítsuk össze _egy_az_egyben (hogy a jogfilozóifa ilyen-e, nem tudom megítélni, egyáltalán nem vagyok meggyőzve, de a magyar költészet mondjuk igen), de hogy _semmi_ értékelhető, publikált eredménnyel valaki _senki_ (20 év alatt 2 cikk említésre éppen méltó folyóiratban, hasonlók) az azért biztos.
De mondom: ha valamit nem lehet angolul publikálni, akkor tessenek saját folyóiratot csinálni peer review-val. Továbbra sem hiszem, hogy ne férne bele: legfeljebb az olvasószerkesztés, tördelés, korrektúra minőségét kell lejjebb engedni (elhagyni), még mindig jobb egy peer reviewed online folyóirat helyesírási hibákkal és ronda tördeléssel, mint ha politikai alapon kiadják az éppen kedvelt, főfasz irományát könyvben.
@szazharminchet: Például azért nem, mert az a kör, amelyiket nevetségessé tette, bizony igenigen közel van a az idelógiai iránymutatónak számító szociálkonstruktivista vonalon a genderáelmélet korifeusaihoz… Az etalonként emlegetett Judith Butler háziszentjei közül többet is helyretett Sokal, nem is viselik el.
A szerkeszté stb.folyóiratot pediog nem hiszem, hogy magára valamit adó tudós komolyan venné. Főként nem a bölcsészetben ahol azért egy nyelvi hibákkal terhetlt közlés egyenlő a fizikusok képlethibáival.
@fortin: Tudom, hogy a lényeget nem érinti, de fizikában óriási a különbség képlethiba és képlethiba között. Ha a cikkben a gondolatmenet a lényeg, akkor lehet jó a cikk képlethibákkal is,
De igazából azt akartam mondani, hogy persze, remek kifogásokat lehet keresni (intézze amúgy a lektorálást a szerző, kérje meg a kollégáit, hogy olvassák el, stb.), de amíg az van, hogy mindenki állítólag nagyot alkot az íróasztalfiókjának, és utána a vének tanácsa kiválasztja, hogy ki legyen a következő vén, addig itt fű nem fog teremni/
Sokal-ügyben: előbb-utóbb el fog válni az ocsútól a búza. Attól még lehet gendertudomány ügyben sokmindenben igaza Butler professzorasszonynak, hogy a háziszentjei között vannak futóbolondok és csalók. De a hazai főokosoknál annyival azért jobb, hogy ő legalább bizonyíthatóan dolgozik.
@szazharminchet: Láttunk már példát honi peer reviewed lapra ( komejournal.com/ ), aminek fő célja hogy a szerkesztők és baráti körük egymást citálva növeljék saját publikációs listájukat a Corvinus berkeiben rejtélyes módon A katergóriásnak minősülő lapjukban. Részletesebben lásd még itt: orulunkvincent.blog.hu/2015/12/30/a_corvinus_esete_a_jezusmariailyentenylegninccsel
@szazharminchet: nincs arról szó, hogy mindenki nagyot alkot és a világ nem érti meg, azt elég pontosan látja a magyar kutatók döntő többsége, hogy hol áll a nemzetközi versenyben – kicsit jobb helyen, mint a mutatis mutandis nemzetközi versenyben a magyarvasút, a magyar élelmiszeripar, a magyar államigazgatás a magyar foci, vagy a magyar bloggerek. Amilyen manipulatív ez az összevetés, annyira iszonyúan félrevivő az ilyesféle nemzetközi méregetés is. Ugye nem godnoljuk komolyan, hogy valaha az életben is versenyképes lesz a modern tudományipar körülményei közepette egy ilyen kapacitású ország, mint a mienk? Nálunk az ELI megépítése a magyar kutatási kapacitás-fejlesztés döntő részét jelenti, a világ tudományosságában pedig ez lesz az első észrevehető ottlétünk.
És: a Nature nevezets tavalyelőtti összevetésében az 1300 ERC Grantből összesne a kelet-európai országok hetvenegynehényat kaptak, több mint a felét egyébként a magyarok. Komolyann gondoljuk, hogy okos és komoly teljesítményű tudósokat tekintve ez a valós arány?
Ez nem azt jelenti, hogy ne volna soksok súlyos baj a magyra kutatás-szervezetben értlékelési rendszerben, értékrendben, támogatásokban. De azért hogy ne teremne fű? Ha megnézük az OTKA, MTA, EFOP stb. finanszírozési döntéseket, vagy éppen az elmúlt évek akadémiai tagválasztásainak eredményeit, a döntő többség meglehetősen indokoltnak tűnik, még a nemzetközi publikációs standardok alapján is.
Szóval, a megadjás lánczis stb. jelenségeken van mit mérgeskedni, el is kell minden esetben mondani, de sztem ezek az érvek nem jók, nem hitelesek.
@fortin: a magyar tudomány nem áll rosszul a nemzetközi összehasonlításban. vannak területek, amelyek kifejezetten jól állnak. a kérdés az, hogy vannak-e olyan területek, ahol a nemzetközi összehasonlíthatóság, megmérettetés hiánya kontraszelektáltsághoz vezetett. szerintem igen.
@jotunder: vannak olyan területek, ahol kontraszelektáltásg uralkodik: néhény olyaqn ezek közül, ahol a nagymagyar köldöknézés, végtelen provincalitás és bezárkózás okozza ezt, olyan is, ahol az impaktfakorospublikálásaminden szemlélet futtat fel amúgy a középszerűbbnél is középszerűbb, releváns eredmény nélküli törekvőket, és olyan is, ahol nagyon összezár egy szakmai csoport és elutasít mindenféle nemzetközi szakmai összevetést. A politika pedig ezek közü bármelyiket hajlandó támogatni, ha kedvére van.
Sztem ott a bibi, hogy a nemzetközi megméretés hiánya nem egyenlő a nemzetközi publikációs adatbázisokban való összehasonlíthatóság hiányával. Bizopny, ki kellene terelni a nemzetközi placcra minden kutatónkat, ami elég sok pénzt igényel (nemzetközi konferencia-részételek, nemzetközi kutatái projektek, itthon jó sok nemzetközi konferenciát rendezni, fordításokat támogatni stb.) és akkor elvárható volna még az is, hogy ha valaki igazán izgalmasat mond Arany János lírájáról, mint egy kelet-európai költői szerep megéléséről, arra sokan felfigyeljenek. Aztán lehet, hogy ezzel még divatba is jönne, mint bármelyik közel-keleti irodalmi múlttal is történt, semmivel sem több értékkel vélhetően, miont bármelyik kelet-európai is jöhetett volna.
@fortin: Az a baj, hogy almát hasonlítasz körtéhez. Az ELI, az ERC grantekkel megvalósult kísérleti kutatások egy jelentős része nagy infrastruktúrát igényel, és tényleg nem szereplünk benne látványosan jól. Ugyanakkor a közös infrastruktúrával működő kísérleti részecskefizikában (CERN), csillagászatban, elméleti fizikában (nem kell hozzá olyan sok minden, papír,ceruza, számítógép), matematikában nem áll olyan rettenetesen rosszul a magyar tudomány, elég sok olyan kutatót fel tudok sorolni, akinek ismerik a nevét külföldön. Az eredményeket neves folyóiratok leközlik angolul.
A kis pénz, kis foci jogos érv, de amikor valaki 20 év alatt kétszer lép pályára, akkor a többi évben maszekolt?
@fortin: „Ha megnézük az OTKA, MTA, EFOP stb. finanszírozési döntéseket, vagy éppen az elmúlt évek akadémiai tagválasztásainak eredményeit, a döntő többség meglehetősen indokoltnak tűnik, még a nemzetközi publikációs standardok alapján is.”
Khm, biztosan vannak tudományterületek, ahol ez a helyzet, de azért messze nem mindenhol.
@ámbátor: „Láttunk már példát honi peer reviewed lapra ( komejournal.com ) aminek fő célja hogy a szerkesztők és baráti körük egymást citálva növeljék saját publikációs listájukat”
Tudsz mutatni ebben olyan cikket ami a szerkesztők és baráti körük cikkeit idézi?
A KOME amúgy a SCOPUS és a Web of Science által indexált, tehát nemzetközileg jegyzett folyóirat, és mint ilyen pont hogy példamutató értékű a hasonló friss alapítású magyar folyóiratok számára.
@ámbátor: @tonhalkonzerv reloaded: megnéztem én is, benne van a Scopusban és a WoS indexben is (nem úgy mint a magyar SS és A&H folyóiratok kb 99%-a) ráadásul alig írnak bele magyarok szóval konkrétan hülyeség, amit írt a cikk. Ettől függetlenül nyilván egy rakás folyóiratra igaz az, amit mondtál, de erre spec pont nagyon nem. Azoknál is inkább a kutatóintézeti munkatársak vagy a tanszéki kollektíva írja tele full magyar contenttel, de az egy ránézésre is más műfaj.
@szazharminchet: Sztem nem én hasonlítom az almáta körétéhez, hanem azok az érvek, amelyek általánosan a publikációs nyilvánbtartásokkal mérik össze egy-egy ország tudományos produktumát, életét a többiekével. Fentebb épp azt írtam, hogy tele van a magyar tudományos élet nemzetközileg jegyzett kiválóságokkal, ezek nagy része nyilván valódi, komoly teljesítményen alapul (ezt majd az adott szakma és persze az idő eldönti). De egyrészt soha nem feledhető feladata minden magyar tudósnak (akiket közpénzen képeztek ki közpénzből fenntartott kutatóhelyről adnak be pályázatokat és nem kis részben közpénzből kutatnak amúgy), hogy részt vegyen a magyar kutatói utánpótlás nevelésében, a legnaprakészebb tudományos ismeretek közvetítésében, az oktatásban 8akik külfödlöndolfoznak, azoknál ez nyilván másképp valósulhat meg). Másrészt bizony lehet nehéz akár még a pályára is kijutni, és eltérő kutatési stratégiák, kutatói szerepek léteznek – például az emlegetett jogfilozófus eléggé fontos könyveket, tanulmányokat jelentetett meg magyar nyelven a szakmájáról, amiből diákok generációi ismerhették meg a tudásszociológia, jogfilozófia stb. legfontosabb átramlatait, problémáit. Ezzel sztem már megszolgálta egyetemi tanári mivoltát, és nincs nyoma annak, hogy pályázatiforrásokra vagy nagytudósi pozíciókra ácsingózott volna, lenyomva másokat, tehetségesebbeket, fiatalabbakat. Ez korrekt, szerintem.
@fortin: Nem akarok a fenti jogfilozófusnak nagyon nekimenni, de azért az egyetemi tanári mivolt megszolgálására ez egy kicsit harmatos lenne egy magára valamit is adó tudományterületen; fordítani, összefoglalni lehet és kellhet, de egy egyetemi tanárnak nem ismernie kellene a területét, hanem alkotó módon művelni.
Hogy lenyom-e másokat? Nem tudom, lehet, hogy vannak akik állandó állásért kutatómunkát is végeznének.
@factsmatter: @tonhalkonzerv reloaded: Üdvözlöm a szerkesztőséget körünkben, de kár volt ezért friss nevet regisztrálni.
@ámbátor: tudósként is ilyen jól érvelsz? Esetleg van hozzáfűzni valód a tényekhez is?
@factsmatter: Inkább én is regisztálok egy friss nicket és támogatásomról biztosítom magam, hogy alter egom szerint se indokolja semmi, hogy A kategóriásként tartsa bárki is számon a lapot.
@ámbátor:
Jogos, de korábban pöppet trehányul fogalmaztál, az ilyen „versenyzők” ebből élnek: a kome-trükknek nem az a lényege, hogy a k. szerkesztők egymást hivatkozzák, hanem az, hogy csináltak maguknak egy ZS-kategóriás* viccelődést (némelyik cikknek már a címe is olyan, mintha paródia lenne — egyébként akad benne vállalható dolog is), majd szóltak a „haveroknak”, hogy legyenek szívesek ráírni, hogy A-kategóriás, és tádámm, máris egy A-kategóriás folyóirat szerkesztői lettek „reggelre”.
Ismered a viccet, „Á mint Álámér”. 😀
* ne legyünk teljesen igazságtalanok, házi feladatnak, év végi „beadandónak” teljesen elmegy
@seol: nahát, és a két legrangosabb nemzetközi minősítő rendszer ezt mind bevette? Ezek a srácok tudnak valamit!
@ámbátor: hasonlóan gyenge volt, mint az előző. Akkor ezt úgy veszem, hogy nincsenek érveid, elszégyellted magad a korábbi ostobaságért, és bocsánatot kértél. Rendben van, nincs harag.
@factsmatter:
A „legrangosabb nemzetközi minősítő rendszer” egészen kreatív fordítása a „scientific citation indexing service”-nek. Hiába, meg kell dolgozni azért az A-kategóriáért. 😀
@seol: @ámbátor: amúgy nem igazán értem ezt a szemellenzősséget. Ez a blog rendszeresen a nemzetközi szint és megmérettetés hiányát teszi szóvá a hazai szereplőknél, amire szintén rendszeresen szépen gyűlnek a helyeslő kommentek. A linkelt cikkben pont valami olyannak sikerült nekiesni ahol megvan a szint és sikerrel mérettetett meg a teljesítmény. Ezt pedig nem a megadják mondják a kommentárban, hanem azok az indexáló szolgáltatások amik a nyugati és a nyugatihoz magát mérni akaró világban etalonnak számítanak a tudományos teljesítmény mérésekor, és ezt a szakmabeliek pontosan tudják, ha ti azok vagytok ti is tudjátok.
@szazharminchet: speciel nem msot, jó régen, de olvastam ezek közül néhányat, egyáltalán nem csak 9sszefoglalók voltak, hanem érdemi interpretációk. Nem tudom, mitől lenne ez harmatosabb, mint a százvalahányszerzős tízoldalas kísérletleírásban büszkálkedni vmelyek Nature-mutációban – hogy demogagógoskodjak én is.
De sztem akkor megyünk többre, ha (és ez most nem K.A, személyéről kell szóljon), ha megnézzük (illetve megnézik, akik ezen a területen vannak és érintkeznek, mondjuk nekem ezért illene), hogy a magyar mezőnyben mennyien vannak jobbak? Aztán, hogy ezen a szakterületen vagy érintkezőkben a hasonló adottságú országokban milyen a etljesítmény? Aztán azt is, hogy a német és angol nyelű tudományos birodalmi központokban milyen a termés. Ilyen összevetéseknek volna értelme és akkor be lehetne lőni, valójában mennyire jó vagy sem. És akkor még ezen a területen be kellene kalkulálni, hogy iszonyúan különb9zik a német(es), francia és angolszász „paradigma”.
Ez nyilván macerásabb, mint impaktokat számolni (amiről egyébként most kezd leszokni a reáltudimányok világa is) stb., de ennek lenne értelme. És akkor elkezdhetnénk beszélgetni arról, megérdemelten van-e a helyén vagy nincs.
@seol: bocs nem gondoltam hogy neked erre rá kell guglizni. Egyébként lehet, hogy maga az indexálás a minősítés, hmm? Gondolom fogalmad sincs, hogy lehet bekerülni ezekbe a rendszerekbe, azért írsz ilyen blődségeket. Elrugaszkodva a konkrét tévedésedtől: szerinted van jelentősége annak, hogy egy folyóirat Scopus és WoS-indexált, vagy nincs?
Ha azt mondod, nincs, azzal kétségbe vonod a két legrangosabb nemzetközi minősítő rendszer érvényességét. Ez esetben igen ellentmondásossá válik bármilyen érvelésed a minőséget illetően, mert kénytelen leszek azt gondolni, hogy szerinted az minősít egy lapot, hogy milyen viccesek a benne szereplő tanulmányok címei a te humorérzéked perspektívájából (mert kb eddig ez az egyetlen deskriptív dolog amit mondani tudtál).
Ha azt mondod van, akkor már csak az a kérdés, hogy mi alapján lehet szerinted bekerülni (nyilván ki kell találnod, mert a jelek szerint fogalmad sincs). Ha utánanéztél, elgondolkodhatsz rajta, hogy könnyű-e megugrani a szintet, vagy sem.
Ha azt mondod könnyű, és azt is mondtad már, hogy van jelentősége, akkor elgondolkodhatsz azon, vajon miért van oly nagyon kevés magyar, de általában CEE folyóirat is indexálva. És akkor rá fogsz jönni, hogy azért, mert nem könnyű.
S most, látva, hogy a WoS és Scopus indexálás nehéz és fontos dolog, ám az általad citált folyóirat ezt megugrotta, elgondolkodhatsz azon, hogy miért vagy egy pöcs. De ebben már nem tudok segíteni, eddig kísérhettelek.
@tonhalkonzerv reloaded:
Pénzfeldobással döntöd el, melyik nicken véded a nemtudommit?
Az indexáló szolgáltatások igazán sokat nem mondanak az indexált akármi minőségéről, arról meg, hogy jogos-e az említett A-kategória (megnézve, miket sikerült B- és C-kategóriába sorolni ugyanott, nem kicsit közröhej), egészen pontosan: semmit. Szóval nincs itt nemzetközi szint vagy megmérettetés, eleve már a nevetségesen kínos próbálkozásból is látszik ez; ha lenne, nem kellene arra hagyatkozni, hogy „de elintézt(ett)ük, hogy benne legyen a WoS-adatbázisban”. Mi jön még, „korszakalkotó munka, mert megvan a könyvtárban”?
@tonhalkonzerv reloaded: nem akarlak kiábrándítani, de én viszonylag gyakran lektorálok olyan cikkeket, amiket egy hasonló, Scopusban indexált folyóirathoz küldenek be. Az említett kiadvány egyebek mellett bevallottan azért jött létre, mert a pályázatoknál van egyfajta publikációs kényszer, azaz ami kijött, azt le kell közölni. Így aztán a cikkek színvonala nyomába sem ér egy normális Acta Akármi Hungarica folyóiratba beküldöttének, nem beszélve egy nemzetközi folyóiratról.
Az én ide leadott cikkeim is elég harmatosak lettek, de benne voltam egy projektben és nekem is kellett írnom valamit. Kb annyit időt és energiát tettem bele, mint egy normális cikk következtetéseinek megírásába.
Az hogy WoS-ben, Scopusban követnek egy folyóiratot, nem jelenti, hogy az jó is lenne.
@seol: „elintéztettük”. Ez jó! Tudod mit: bárcsak olyan helyzetben lennénk (vagy bárki az országban) hogy el tudunk „intézni” egy Scopus és egy WoS indexelést.
Na ezzel megmutattad, mennyire, de mennyire nem vagy képben. Ez jó hír, mert azt mutatja, hogy talán nem vagy gonosz, csak – e tekintetben – tudatlan. Mondjuk x IQ fölött ennek beismerése elvárható lenne, de nem várok csodákat.
Azt hiszem ezzel a dolgot egyelőre lezártnak is tekinthetjük, minthogy seol nicknevű bloghu felhasználó véleménye áll szemben az Elsevier Scopus és a Thomson Reuters Web of Science véleményével, és mindenki, aki egy picit is ért a témához látni fogja, hogy melyikre érdemes hallgatni. További szép estét.
@flort: megneveznéd kérlek a folyóiratot, mert ez így nyilván semmit nem ér önmagában. Köszönöm előre is.
@factsmatter: Még szerencse, hogy azt mondtam, hogy a folyóiratba publikálás szükséges feltétel, és nem elegendő.
Amúgy az impakt faktora mekkora?
@fortin: „Ez nyilván macerásabb, mint impaktokat számolni (amiről egyébként most kezd leszokni a reáltudományok világa is) stb., de ennek lenne értelme. És akkor elkezdhetnénk beszélgetni arról, megérdemelten van-e a helyén vagy nincs. „
Nem is mondtam, hogy az impaktok számolgatásával eldönthető, hogy kinek hosszabb, csak azt, hogy a publikációs teljesítményt valami alapszinten meg kell ugrani. Egy-egy mérőszám önmagában nem fog leírni egy olyan bonyolult dolgot, mint a tudományos teljesítmény. És egyes speciális esetekben még olyan is lesz, hogy valaki nagyon fontos, maradandót alkot, és mégis egyes mérőszámai nullák. Csak ez ritka.
@factsmatter:
A szokásos csúsztatgatós mellébeszélés, amely csak és kizárólag azt próbálja felhabosítan, hogy „bekerült a WoS-ba, tehát csúcskategóriás”. Ezek szerint ami szerepel a WoS adatbázisában (pontosabban adatbázisaiban — jelen esetben véletlenül sem az ESCI-ről van szó, ugye?), az csúcskategóriás, nemde?
@flort: Nem, az azt jelenti, hogy egy normál nemnullajulikból álló területi tanács (nevek elérhetőek a honlapokon) megnézte, adott kiértékelési szempontok alapján (elérhetőek a honlapokon) kiértékelte, és a kiértékelés eredménye olyan jó volt, hogy azt mondták rá, hogy na ezt bevesszük. Ennyit jelent, se többet se kevesebbet, és innentől fogva ezzel a minősítéssel lehet vitatkozni, meg lehet nézni hogy kikhez fűződik, ők kik a maguk szakterületén, érdemes-e adni a szavukra, mennyire hiteles az Elsevier vagy a Thomson Reuters minősítő szervezetként stb.
@flort: megnéztem, 43 darab olyan folyóirat van a Scopus Indexed listán, ami valamilyen Acta és Hungarica.