A Nagy Ötvenhatos Hazugság (megjegyzésposzt)
Eredeti szerző: jotunder
1963-ban mutatták be Várkonyi Zoltán Fotó Háber című filmjét. Négymillióan nézték meg. A film egy magyar kémről szól, aki beépül egy a nyugati hírszerzéssel együttműködő csoportba. A magyar kémet (értsd: KOMMUNISTA BELÜGYEST!!!) a Latinovits Zoltán játszotta. A filmben szerepelt az a Lőte Attila is, aki Schmidt Mária személyes 56-jának az arca.
Még egyszer. 1956 után hét évvel egy kommunista kém és a „gaz, nyugati titkosszolgálatok” küzdelmét bemutató filmet megnézi a fél ország. Később: Stirlitz. Minden kilométerkőnél. Bors Máté. Még később Illyés Gyula és Kádár János a Parlamentben lapogatják egymást.
Orbán Viktor apja és anyja is őszintén hívő kommunisták voltak, Orbán Viktor pedig negyedszázaddal 1956 után alapszervezeti KISZ-titkár. Nekem a Latinovits-csal sincs semmi bajom, az Illyéssel sem, az Orbánnal, mármint a 18 éves Orbánnal, pláne nem. A valóság az, hogy Kádár Jánost ezt az ország elfogadta. És tőlem szónokolhat szegény lelkylola arról, hogy ő hogyan hajigálta mínuszhúsz éves korában a Molotov-koktélt a tankokra, Magyarországon gyakorlatilag nem volt ellenzék, nem voltak ellenzéki falfirkák, ellenzéki gondolatok, nem volt itt semmi. Igen, az emberek egy része hallgatta a Szabad Európát, nagyon sokan kiröhögték a Gáspár Sándor szintű bornírt hülyéket, imádták Hofit amikor Kádárt parodizálta, de ennyi volt, semmi több. Amikor Kádár kezdett meggyengülni, amikor már nem tudott semmit ajánlani cserébe a kussolásért, akkor igen, akkor az emberek elkezdték kicsit (elég kicsit) kinyitogatni a szájukat.
Kádár tudta, hogy jobb az, ha ő nincs állandóan a tévében, ha a fényképét csak május elsejéken mutogatják, tudta, hogy nem kell erőltetni az empiriokriticizmust, és adott ponton még Biszkut is képes volt félreállítani, de azt is tudta, hogy ő a Szovjetunió nevű birodalom magyarországi kormányzója, és ezt azért a magyar emberek nem nagyon hülye része is tudta. Nem tudom, hogy azt tudta-e, hogy ennek nem lehet jó vége. Valószínűleg, nem.
< megjegyzés: volt egyszer egy Venesz József nevű konyhafőnök, aki a Kádár-rezsimben a magyar gasztrokultúra Ancsel Évája lett (tényleg tudja még valaki, hogy ki volt az Ancsel Éva?) . ő meg a Túrós Emil találta ki a jellegzetes magyar szocialista menüsorokat, lehet, hogy kárpáti borzaskát is, nem tudom, sok mindent. ezek a menüsorok a mai napig ott vannak a vendéglők egy nem elhanyagolható részében. időnként, mesterszakácsok, ki szoktak rohanni a Venesz-kötetek ellen (amelyek tényleg úgy néznek ki, mint valamiféle államvédelmi útmutatók, de becsületes kaszinótojásokról és nem igazán túlkomplikált rántott májakról írtak benne) . a mesterszakácsok életükben nem főztek még munkásnak. nem is nagyon láttak munkást, lehet, hogy nem is nagyon van már munkás. viszont 1971-ben pozitív valószínűséggel találtak volna magyar munkást magyar vendéglőben, amely tényről hajlamosak vagyunk elfeledkezni, mert olyan komcsis tény. tényleg az. de tény. >
1956-ot (ami úgy kezdődött, hogy Nagy Imre behívta az orosz csapatokat rendet csinálni [olvasónk kérésére kiegészítés: Nagy Imre statáriumot hirdetett ki október huszonnegyedikén és csapaterősítést kért a szovjetektől, amit meg is ígértek neki, ugyancsak kérte, hogy szovjet csapatok vonuljanak a kormányépületekhez, ekkor persze már orosz csapatok voltak Budapesten, az ún. Különleges Hadtest nem túlságosan jól felszerelt, de azért elég nagy erőt jelentő egységei, ezeket már október huszonharmadikán éjjel tizenegykor elindították a szovjet laktanyákból, miután az SZKP KB elnöksége úgy határozott], aztán Kádár János méltatta a „Rákosi-klikk ellen” fellázadt munkásosztályt), azt a két hetet, arra használja ez az ország, hogy elfelejtse a következő ezerötszázat.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16518844-6adee409f0b59' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16518844&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16518844-6adee409f0b59&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16518844-6adee409f0b59' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
„…A valóság az, hogy Kádár Jánost ezt az ország elfogadta…”
Az a legnagyobb problémám az ilyen sommás kijelentésekkel, hogy értelmezhetetlen. Szüleim például elfogadták? Nos, ha ezen azt értjük, hogy nem robbantottak fel minden mozdíthatót (lásd: ETA, IRA) vagy nem érezték úgy, hogy a személyes bosszújukat bármin keresztülgázolva kivitelezhetik (lásd: Violette Morris, járulékos veszteség két kisgyerek) akkor igen, elfogadták. Ha azt értjük, hogy megnéztek filmeket, amiben hála az agitprop áldásos hatásának mindig a komcsik voltak a jófiúk, akkor szintén. Ha azt értjük alatta, hogy mocskos módon politikai kiszolgálói lettek volna a rendszernek, akkor nem. Volt rá lehetőségük, de visszautasították. És sokan voltak így vele. A többség nem a kisztitkár Orbán, meg Gyurcsány volt, bármennyire is igyekszik valaki ezt sulykolni.
@Muad’Dib: Mit csinált a többség? Alámerült és kibekkelte?
Most is ezt csinálja.
@Muad’Dib: ” A többség nem a kisztitkár Orbán, meg Gyurcsány volt…” – a többség valóban nem. Sőt, párttitkár se volt, és a pártnak is csak a lakosság nem egészen 10%-a volt tagja. Őket nevezhetjük akár a rndszer kiszolgálóinak. Mindenki más elfogadta a rendszert.
Aki nem, az disszidált. Vagy otthon morgott a négy fal között, brezsnyeves, kádáros vicceket mesélt, és elfogadta, hogy ez van.
Pontosan úgy, ahogy most is, mikor pedig lényegesen könnyebb lenne lázadni. Úgy tűnik, hogy ez a csendes elfogadás belénk van kódolva, ahogy az is, hogy nagyjából 100-151 évenként meg felhorgadunk, leverődünk, morgunk és elfogadjuk.
@Érvsebész:
Igen. Az átlagember mindig, minden rendszerben azt csinálja valamennyi országban. Ahhoz a fizikai kiirtás rémének kell előkerülnie, hogy jelentős ellenállás legyen, vagy óriási felháborodásnak kell katalizálódnia (lásd: 56, vagy épp arab tavasz).
@Muad’Dib: Az, hogy az ország elfogadta Kádárt, rohadtul látszott a hetvenes évek Magyarországán. Nem a kommunista eszméket fogadták el, hanem a kommunista rezsimmel való kompromisszumot. Nem létezett semmiféle ellenállás, szimbolikus értelemben sem. Ami volt, az messze a hibahatáron belül volt. A kompromisszum viszont kölcsönös volt. A kommunista rezsimet fenntartó emberek, közük kommunista vezetők is tudták, hogy ez az egész marxista-leninista izé mekkora kamu. Nézd meg az Illyés Gyula arcát, takarásban, amennyire tudom a Major Tamás van, szemben a Juhász Gyula. Illyés és a felesége összejártak Kádárékkal. (azt hiszem nagyon közel laktak egymáshoz a Rózsadombon, ebben nem vagyok biztos).
ez az egész nem olyan volt, mint a nácikkal való kollaboráció, mert a nácik nem kötöttek semmiféle kompromisszumot, ahogy ceausescuéknak sem kellett kompromisszumot kötni. kádárnak kellett, és ennek a ténynek persze köze volt 1956-hoz. amikor is kiderült, hogy a magyar emberek utálják a szovjetista szocializmust, mint a szart. még kádár sem azonnal adta el a lelkét. kádár volt a „meghurcolt kommunista”, akit majdnem kivégeztek rákosiék (most feledkezzünk el arról, hogy belügyminiszter volt), ha ő tényleg elmegy a tűzoltó utcába az angyal istvánhoz, ha átkattan valami az agyában, akkor most szobra van a kossuth téren, csak a halálozási éve lett volna más, mint ami a kerepesi temetőben van a sírján. nagy imre lehetett volna egy gomulka, egy nemzetikommunista, aki a hetvenes években lövet a csepeli munkásokra. minden lehetett volna, csak az lett, ami lett. kádár lett az ország nagypapája, vasasdrukker ferencjóskája.
@kisa:
Áruld el, melyik népbe nincs belekódolva?
@Muad’Dib: és még valami, én még az Orbánt sem ítélem el. de annyira nem, amennyire valakit lehet nem elítélni (a kisztitkár orbánt). úgy gondolom, hogy ő egy hiteles ellenzéki figura volt 1987-88-ban. számomra legalábbis hiteles. azt is gondolom persze, hogy most egy autokrata, korrupt seggfej.
Igen, emlékszem Ancsel Évára. És nem láttam a Fotó Hábert, Stirlitzet meg a Bors Mátét. Arra is emlékszem, hogy sokan behúzták a nyakukat, de nem mindenki. A behúzott nyakat pedig csupán a túlélés vágya vezérli.
És ne feledjük, mindig volt kit verni a rendőröknek március 15-én meg október 23-án. Statisztikai szempontból bizonyára elenyészően kevesen voltak a Kádár-rendszerrel ténylegesen és legalább néha aktívan szembenállók, de voltak ilyenek. Nem mindenki felejtette el, milyen módon került hatalomra.
Amikor a mai Orbán-rezsimet nézitek, gondoljatok a hetvenes évekre, a nyolcvanas évek elejére… Azok az alkalmazkodó, behódoló, kényelmességkedvelő csúszómászók adták a modellt ennek a jelenlegi szörnyetegnek. Attól, hogy egy modell ügyes és kényelmes, még nagyon embertelen is lehet.
Innentől vesztették el (adták fel a kommunista kompromisszumért cserében) a mai generációk felnevelői a gondolkodás és a versenyképesség lehetőségét.
Innentől számítva lett végleg mindig VALAKI MÁS az oka a lecsúszásnak, és sosem mi magunk.
Innentől kezdődött a rasszizmus, és a lakossági (nem nemzeti!) önteltség…, innentől lettek képtelenek az anyagelvű kivagyi magyarországiak bárkivel is szolidaritást vállalni.
Innentől lehetett társadalmi csoportokat kijátszani egymás ellen.
Innentől tartja úgy a magyar, hogy nem baj, ha a fejesek lopnak, csak én is lophassak.
Ismerős, ugye? Orbán-rezsimnek hívják.
@Muad’Dib: Az emberiség nagyobbik részébe úgy általában van belekódva a megalkuvás, a minden helyzethez való alkalmazkodás képessége – úgy tűnik, ez nem csak a természeti, hanem a politikai közegre is érvényes. Ezért is olyan sikeres a homo sapiens mint faj.
@jotunder: A „kisztitkár” Orbán, a korai évek ellenzéki Orbánja, és a mai Orbán között nincs akkor különbség, hogy ne lehetne elítélni bármelyik állapotát, de az éppen vizsgált korszakától függően szinte mindig más okból kellett tennem.
Persze ahová ma jutott, azt igen kevés ember, és azok közül is az őt nagyon jól ismerők tudták csak megjósolni. De sok tekintetben pont érzékelhetőek az élesen elválasztható korszakai, de nem érzem annyira egyedinek még az ő 1987-89-es ellenzékiségét sem. Mezei nyúl volt akkor is, és ezt a gyávaságot viszi végig egész életén.
Mindezt akár ’56-al kapcsolatos szerepe is mutatja, akár 2006-ban is, és amit most is tesznek pont jól jellemzi azt a – nem csak – kommunikációs különbséget, amiről beszélek vele kapcsolatban.
Ancsel Évát hallgattam pár évet, és nekem különösebben nem volt rossz véleményem róla, habár én már akkor is másképpen gondolkodtam mint ő, vagy az őt követők. Neki nyilvánvalóan volt egy publikus szerepe, de egészen kemény rendszerellenes véleményt is meg tudott fogalmazni, de legalábbis meg lehetett vele vitatni bármit.
@AussieBloke: Meggyőződésem, hogy sokkal régebbi az általad felsorolt tényezők eredete. Horthyék alatt is, de leginkább a háborús-nyilas időszakban már megtalálhatók „néplélekben”, természetesen a helyzetből fakadóan sokkal markánsabb működtető elemeivel.
Gyönyörű analógiákat lehet találni a napjaink kvótás magyarság-tudatával, de szerintem a viselkedésminta forrása egy ugyanaz mindben.
@Unseen Academical: magyarországon alig volt ellenzék. volt pár ország, ahol volt ellenzéke a diktatúrának, látható, érezhető ellenzéke. magyarországon ilyen alig volt, és nem, nem igaz, hogy a március 15.-ék a hetvenes évek végén lényeges rendőri problémát jelentettek. a hetvenes évek elején volt egy vagy talán darab keményebb március 15. és aztán a következő a lánchídi csata volt (ami azért elég korlátozott ügy volt, egy darab embert akartak utána kivágni az ELTE-ről, ő most egy színházi ember, emlékszem, Olgának hívták, és a rektor végül megmentette. )
@jotunder: Alig volt, de volt. Pár száz ember Budapesten. (A hetvenes évek legvégétől tudok hozzászólni személyes tapasztalatok alapján.) Nyilván a fővároson kívül is is akadtak.
Mivel én abban nőttem föl, hogy 56 az egyetemi ifjúság forradalma volt és Kádár Néróhoz hasonlóan véreskezű gyilkos, nem nagyon lehet meggyőzni arról, hogy az ország népe en bloc elfogadta Kádárt és magasról tett 56-ra. A többség nagyot nyelt, elfordult a politikától, inkább káromkodott meg fütyörészett. (Nem zárom ki, hogy ez az álláspont meg túl derűlátó.)
A mi népünk mindig igyekszik jóban lenni az aktuális házmesterrel. Még ha az pénzét megcsapolja, megalázza, időnként feljelenti is. „Minden magyarnak minden reggel járna egy pofon. Tűrnék, megszoknák.”
Na, ki mondta és mikor?
Bónusz:
„Isten, küldd e helóta népre
Földed legszörnyűbb zsarnokát
Hadd kapjon érdeme díjába
Kezére bilincset, hátára kancsukát”
A kérdés ugyanaz.
@Unseen Academical: Magyarországon legalább ezerszer annyi alkoholista volt, mint ellenzéki. Erre mondom azt, hogy hibahatáron belül.
@jotunder: Semmi kétség. Elvégre@zsebatya: annál, ami önálló gondolkozásra késztet, jobb az, ami öl, butít és nyomorba dönt.
@zsebatya:
Haza csak ott van, hol jog is van,
S a népnek nincs joga.
@jotunder: Elnézést az összemosott kommentekért!
Mikor lesz ennek már vége? Annyira unalmas már.
„Orbán Viktor apja és anyja is őszintén hívő kommunisták voltak”: :-DDDDDDD
Már megérte felkelni :-DDDDDDDDDD
@estónia: Még egy jó darabig nem lesz vége. A mítoszgyártás nem állhat le. Még néhány év és kiderül, ’56-ot Orbán szervezte meg.
De a viccet félre: a mi népünk forradalmai valahogy mindig utólag dicsőülnek meg. Tisztelet persze a hősöknek, de a küzdelmek egész folyamatát a Rákóczi-féle harcról ’56-ig olyasmik lengik körül, mint a szervezetlenség, néha árulás, a kezdeti lelkesedés lelohadása, aztán a beletörődés, a „konszolidáció” elfogadása. Ezt diktálja a napi szükség, erre állt be a néplélek.
Amúgy kvízes kedvemben vagyok, vajon ki írhatta szerintetek Görgeynek a következőket? „Nehéz úgy megtartani a harci regulát, ha a rekrutált parasztifjak csoportosan dezertálnak, ‘isz otthun megérett a barack.”
@zsebatya: Közelebb vagyok a hatvanhoz mint az ötvenhez. Egész életemben mindig azt hallgattam,hogy majd októberben! Eleinte csak suttogva aztán tele szájjal fosta az aktuális kormány a semmit. Soha semmi nem változott október 24-én minden ment tovább. Meg kell mondjam ugyanolyan szarkavarónak tarom azokat akik anno és akik most is akarnak valamit de nem tudják mit csak egy a lényeg.Kavarjanak. Ordibálnak ,balhéznak. Mit tudhat egy tizennyolc éves az életről?Könnyebben jutottak fegyverhez anno ez a kulcsa 56-nak. Ha most fegyver kerülne a Kossuth téren ordibálók kezébe ugyanaz lenne mint 1956-ban. Egy feltüzelt tömeg megindulna de hogy hova azt nem tudná csak menne és valószínűleg hősök lennének mert a hatalom hőst csinálna belőlük. A szüleim abban a világban éltek és ott voltak amiről itt a nagy forradalmárok mesélnek de nem azt mondták amit mostanság hallok hanem teljesen mást. Nem hiszem ,hogy okuk lett volna hazudni.
Nekem elegem van már ebből.
@jotunder: Diószegi Olga. Tisztességes, bátor lány volt, de még a periférikus „ellenzék” perifériáján levő bölcsész ellenzéknek is a perifériáján volt, Ez nem őt értékeli le (én pl. a az elvitelét megtudva nem mentem vissza a menethez kűzdeni érte, okoskodó vagy gyáva sznobságból, szégyellem azóta is), csak jelzi, hogy nem hatalom ütközött hatalommal, hanem mellékfigurákkal izmoztak csak , kicsit.
@zsebatya: Orbán beszédéből azt mindenesetre megtudtuk ma, hogy 1989-ben ő nyitotta meg a határt, hogy „német a némethez utat találhasson”, hiába állomásoztak itt a szovjet csapatok. Nekem ez is újdonság volt.
@velőtanya: Igen, ez így volt. A berlini fal lebontásának misztikumán még dolgoznak egy kicsit, de a koncepció kész. Emlékszel a viccre a magyar partizánszövetség egykori központjáról?
Négy ajtó van. Az elsőn a felirat: érdemek bejelentése. Utána: érdemek felismerése. Majd „érdemek elismerése”. És végül: PÉNZTÁR.
Most éppen ezt játsszák a fiúk, bőven fűszerezve nemzeti lózungokkal.
Nézem ezt a szerencsétlent a tévében. Már olyan, mint a saját paródiáinak a paródiája. Szólásmondásokat kreál, egymondatos bölcsességeket büfög fel, savanyú gyomorsavszag jön még a tévén át is. Néha rákönyököl a pulpitusra, megszólítja a tisztelt lengyel és magyar közönségét és valószínűleg nem érzi, mennyire szánalmas az egész.
@jotunder: A Kádár rendszer derekán kb. annyi ellenzéki volt, mint kommunista párttag a 30-as években. Mellesleg összehasonlítani a Kádár rendszert az orbáni rendszerrel,, sőt párhuzamot vonni, tudatlanságra vall. Látszólagos párhuzamosságuk ellenére ég és föld a két rendszer között a különbség. A rendszerváltással elveszett egy igazságos társadalom reménye. 56-ban ezt akarták. Ajánlom mindenki figyelmébe Mindszenty beszédét, amiben egyértelműen kijelenti, hogy a termelőeszközöket vissza kell adni az eredeti tulajdonosaiknak. A földeket a földesuraknak, az egyháznak, stb. Nos ez megtörtént. Lett is újra 4 millió koldus (micsoda előrelépés Horthy ideje alatt 3 millió volt) újra van TBC (népbetegség volt amit a hiányos táplálkozásra és a nem megfelelő higiéniás helyzetnek köszönhető) vannak munkanélküliek, gazdasági kivándorlók. (egykor kb 200 ezren tántorogtak ki az USA-ba, ma 500 és 600 ezerre teszik a kint dolgozók számát. Szóval fejlődtünk 26 év alatt keményen a 30-as évek színvonalára.
@Muad’Dib:
A legendak szerint a nyugati titkosszolgalatok az erett Kadar-rendszer idejeben arra a megallapitasra jutottak, hogy ha valami csoda folytan szabad valasztasokra kerult volna sor, akkor Kadar amugyis nyert volna, meghozza folenyesen. Az ellenzekiseg az impotens mormogason, komcsizason, a szeminariumok es a partsajto bornirt butasagain valo osszekacsintos kuncogason kivul a tarsadalmi elitek belharcakent volt jelen – nem veletlenul erzi azt politikai oldaltol fuggetlenul majdnem mindenki, hogy a rendszervaltas egyfajta megrendezett palotaforradalom volt (hogy kik voltak a szembenallo frakciok es kinek mi volt a motivacioja arrol vannak homlokegyenest kulonbozo elmeletek, persze). Eleve, hogy hogy a rendszer engedte a totalis kontroll alatt tartott median es kulturan keretein belul az odamondogatast Hofitol a Koncz Zsuzsaig? Az emberek tobbsege altalaban megelegszik a szolas es velemenyszabadsag illuziojaval.
Ez talan felelmetesebb oroksege a XX. szazadnak, mint a nepirtasok, diktaturak, haboruk, stb. emleke: kiderult, hogy amig a nagy tobbsegnek biztositott a kiszamithato, kispolgari elet a biztos munkahelyekkel, letisztult hierarchiaval, tervezheto jovovel, visszaszoritott nyomorral, addig barmilyen nem tulsagosan elvadult ideologiat, jogrendet, allamformat kepes toleralni, sot a tobbseg latensen azonosulni is fog vele egy-ket generacion belul. A nyugatos liberalis demokracia, a politikai es sajtoszabadsag nem elofeltetele az altalanos joletnek, az implikacio maximum a forditott iranyban all meg. Ld. Putyin, Erdogan, Kina, Szingapur, a Pinochet-fele Chile vagy a kulonfele azsiai olaj es gazszocializmusok peldait. Ha trollkodni akarnek, emlithetnem Hitlert is. Kina es Szingapur azt mutatja a kokemeny kapitalizmus es piaci verseny is megfer a kemeny autokraciaval, szoval megegy hamis dichotomiaval kevesebb es ahogy szaporodnak a Trump es Brexit jellegu diszruptciok a nyugati gazdasagi elit is elkezdi majd atertekelni a demokraciahoz valo viszonyat elobb-utobb.
@camilló: Mindszenty beszéde itt van. mek.niif.hu/01900/01937/html/szerviz/dokument/mindsts.htm
„Hangsúlyoznom kell azonban a tennivalók tárgyi foglalatait: jogállamban élünk, osztály nélküli társadalom, demokratikus vívmányokat fejlesztő, szociális érdekektől helyesen és igazságosan korlátolt magántulajdon alapján álló, kizárólag kultúrnacionalista elemű nemzet és ország akarunk lenni. Ez akar lenni az egész magyar nemzet.”
Kádárék mindenféléket összehazudtak erről a beszédről. Semmi különös nem volt benne és feltűnően békés nyelvezetű volt.
@estónia:
Kommentedből nem nagyon lehet kivenni miből van eleged. Mégis pár megjegyzés:
Kényszerűen néha „szarkavarók” fegyverekkel rohangálnak az utcákon.
Persze minden ilyen közegben vannak „balhézók” akik csak hőzöngenek, de a tömeget azok alkotják akik tudják mit akarnak elérni. Ha az emberek fegyvert fognak, azt zömében céltudatosan teszik, mert már az életüket teszik kockára. 18 évesek és idősek egyaránt. Tapasztatból mondom neked.
Minden ilyen helyzet kaotikus, és aki benne van az is csak egyetlen pillanatnyi időmetszetét látja a káosznak. De ne legyenek kétségeid vannak elgondolásaik, és ez viszi előre a folyamatot.
Biztos vagyok afelől, hogy ’56 ugyanilyen volt, miért lett volna más. Természetes, hogy a saját társadalmának jellemzőivel, atörténelmi helyzettel, és egyéb itt nem analizálandó tényezőkkel volt egyedi.
A Kádár rezsim leverte a forradalmat, de ez legalább egy világos, meg nem kérdőjelezhető eljárás volt. Szemben a későbbi korokkal.
Amit a követő rezsimek szónokolnak és kifacsarnak belőle, annak már SOHA semmi köze nincs a forradalomhoz. Annál inkább saját magukról szól. Miért is várnánk mást. Önző és kisajátító célok vezérlik Orbánt is most, éppen úgy mint eddig is minden korelődjét. Most meghallgattam a beszédét. Tömény hazug manipuláló aljasság az egész. És igen, egy dologban igazad van: éppen azért mert olyan amilyen a közege és ő maga, elkelne már egy ramazuri Orbán ellen. Nem vagyok fiatal, de ott lennék a 18 évesekkel.
Még egy mondat.
Pont azért hallgat a tömeg sunyítva és behódolva Orbánnak, amiről zsebatya idézete szépen szól: „a rekrutált parasztifjak” barackjai érnek, és ezért szarik a többség abba mi lesz az ország barackjával.
@zsebatya:
Csak az a különbség, hogy ott voltunk amikor ezek még csírák voltak. De nagyon kicsi csírák.
Éppen emiatt kicsit minden nap csodálkozom, hogyan képesek ezektől a sz.rjankóktól elfogadni bármit az emberek.
Mert persze értem én államférfiaknak megfelelő pozícióban vannak, csak közben mindig azt az embert látom magam előtt, akivel 1991-ben még senki nem akart beszélni egy választási nagygyűlés előtt. Én ezen a kettőségen már soha nem tudom túltenni magam. Maradt a szememben az egy senki, hiába próbálja palástolni lózungokkal, behúzott pökhendi álltartással, a zsebre tett kezével, az akkori elfogódottság ma is látszik rajta. A még a rajta halmozódó zsír sem fedi el.
@poszt: Ancsel Évának emléktáblája van a Benczúr utcában, ahol lakott (tán Mód Aladáréval szemben). Amúgy nem volt vele gond, filozófia gyanánt közepes etikai lektűröket írt, semmivel sem gyengébbeket, mint a konzis ifjak által körbelihegett Scruton (már amikor nem művészetfilozófiáról ír).
Amúgy 56 elhazudása egy konszenzuális rendszerépítőkő volt, negyedszázadon át (64-89). De hát ez olyan unalmasan ismétlődő történet, hogy kár róla beszélni. Ahogyan Kossuth-nótát énekelt a nép a kiegyezés után, ferencjóskás kedélyességben ötven éven át, úgy borongott 56ról a borospincékben együtt a tanácselnök és az egykori forradalmár.
@snakekiller23: „Kina es Szingapur azt mutatja a kokemeny kapitalizmus es piaci verseny is megfer a kemeny autokraciaval”
Persze, hogy megfér, inkább az a kérdés, hogy mennyire is kőkemény az a kapitalizmus, és autokrácia nélkül vajon milyen növekedés lenne. Kádárnak nagy szerencséje volt, hogy a korszaka egybeesett egy amúgy is gazdaságilag felívelő időszakkal. Látványos volt, hogy a 40-es–50-es évekhez képest hová sikerült eljutni a 70-es–80-as évekre, viszont abszolúte semmi információja nem volt senkinek arról, hogy hasonló kiindulási helyzetből (Dél-Olaszország, Spanyolország, Portugália — bár ugye az utóbbi kettőben is) nyugaton mi is lett. (Ausztriát ne nézzük, ők elég extrém esetek, SZVSZ a keleti blokkal csencseltek nagyban).
(A 80-as években Magyarországon egyébként konkrétan _csökkent_ a reálbér. A reáljövedelem nem.)
Szingapúr esete amúgy megint csak nem meglepetés, nahát, egy városállam magas GDP per fővel, aszta. Kínától sem esnék hasra, nézd meg Tajvant vagy Koreát (ami egyébként szintén, de hát tudod).
@kisa: Akkor fogjuk megérteni a Kádár-rendszer valóságát, ha pl. annak az embernek az életútját, pozícióját megértjük, akit a mai magyar jobboldal egyik háziszentjének tart: Mádl Ferenc. Pedigrés konzervatív férfiú, mszmp-s párttagságnak a közelében sem – csak éppen a TMB vezetője volt 1984-től kezdődően, A mai fiatalok nem tudják, de a Tudiományos Minősítő Bizottság, amelyen keresztül lehetett egyedül számontartott tudományos fokozatot (kandidátus) szerezni, a Pártközpont közvetlen szerve volt a tudományos életen belül, lényegében ezen keresztül tartották kézbe a tudományos elitet adminisztratív szempontból. Ennek a vezetője lehetett a pártonkívüli Mádl, aki ugyancsak pártonkívüliként a hatvanas évek legelején (lásd még kádári terror) kiengedtek három évre Strasbourgba ösztöndíjasanak. ja, és egy olyna politikailag is periférikus intlézmény, mint az ELTE professzora, s (ha mlékezetem nem csal) nemzetközi rektorhelyettes is volt a hetvenes években. Pártonkívüliként.
No, miről is beszélünk?
(Nem Mádlt szidalmaztam, csak a helyzetről beszéltem.)
@jotunder: Nemcsak egy darab embert akartak kivágni az egyetemekről, vittek Baracskára azok után a 70-es évek elejei március tizenötödikék után, volt olyan egyetemista – nem is egy – aki egyszerűen eltűnt egy ilyen március tizenötödike után, úgy eltűnt mint az erdei tisztásról a hajnali pára, ha kisüt a nap. Volt ilyen a BME-n is a vidéki főiskolákon is pl. Szombathelyen, (Nagy Gáspár mesélhetne erről, ha élne még) nem sorolom,mert minek, minek ennek a szar puliszka népnek emlékezet,. nemde? Vigyük el egy kis elektrosokkos kezelésre, süssük ki az agyát, gondolatok nélkül jók lesznek majd robotosnok Hunnia új úri trágyadombján.
(zsíros kenyér a Lenin szobor kezébe is véletlenül került Csepelen, meg a nyereséget is véletlenül temették koporsós felvonuláson 77-ben a csepeli munkások ugyanott).
A Balázsbélások, Sebőék, a táncházi mozgalom, a néprajzi klubok, Szelényi előadásai („Vegye ki a lányát a jogi karról, ha jót akar figyelmeztették „magas helyről 72-ben az apát”(ugyanis pl. az a lány is „felelőtlenül” hallgatni merészelte Szelényit. Ifjonti hevületében megfeledkezve arról, hogy az apja magas beosztású agrármérnök. Ma ez az akkori lány Nürnberg mellett él, örök fájdalmára szülei kivették az egyetemről, bánatában kedvesével – a frissen végzett orvossal – pár év múlva elhagyták az országot, ma Nürnberg közelében élnek, öreg korukra sem akarnak véglegesen hazajönni, a lány apja 94 éves korában nemrég halt meg, a férj szintén 94 éves apja még él, őt még látogatják, istápolják).
Amit Illyésről írsz…na igen József Attila miatt – igazságtalanul – haragudtam rá, de ő azért megírta az „Egy mondat a zsarnokságról”-t. Az NDK-ban a fiatal értelmiség nagy hányada a fal lebontása előtti években úgy tekintett Magyarországra, mint a szabadság honára, ahol egy ilyen vers megjelenhetett, meg is kérték Kalász Mártont, akit valamilyen tévedés folytán a hatalom Berlinbe kulturális attasénak, vagy valami ilyesminek nevezett ki (most nem nézem meg pontosan mi is volt a titulusa), hogy kérje meg Illyést engedje meg, hogy a versét németre lefordítsák.
Illyés utálta a németeket, de Kalász hosszas unszolására a végén hozzájárult a fordításhoz.[lásd Kalász Márton: Berlin, zárt övezet c. könyvében].
…Puszták népe…, az „Itt élned -halnod kell” c. esszégyűjteménye.
A francba nem is tudom minek védem Illyést, vagy Csoórit…
talán mert belém villan az a maradék kis ország, amiről Te is azt írtad itt nem is olyan rég, hogy nem akarom, hogy egyesek Csoóri Magyarországára és Esterházy Magyarországára darabolják szét, mert akkor semmi sem marad belőle, semmi,
a BME aulája sem, ahonnan elindult a menet azon a hatvan év előtti napon,
és akkor tényleg nem marad már semmink amit magunkra húzhatnánk a következő ezerötszáz év hidegebb napjain melegedni, amikor fázunk.
@ATCG: 1986. március 15.-ről beszéltem. A hetvenes évek elején volt néhány nagyon komoly balhé március 15.-én, letartóztatásokkal, börtönnel, de ez aztán vagy tíz évig semmi. Igazi nagy ellenzéki tüntetés 1988. március 15.-én volt először. Én akkor a nagyanyámnál laktam, és arra emlékszem, hogy valakit az Eötvös utca Rudas László sarkon elég durván kiraktak egy rendőrautóból. Van egy emlékem, hogy ő volt a Solt Ottília, de ezt sohasem fogom már megtudni.
@közösperonos átszállás:
Amit Kina veghezvitt az elmult kb. ket evtizedben az minden visszassagaval es feloldalausagaval egyutt verfagyaszto. Brutalisan nagy tomeget emeltek harmadik vilagbeli nyomor szintjerol a tisztes kozeposztalybeli letbe. Amerikaner libertarianusok is csodajara jarnak mifele vadkapitalizmus es konyortelen meritokracia jellemzo az orszag bizonyos reszein, kommunista part allando jelenlete ide vagy oda. Harom ev alatt tobb betont hasznaltak fel mint az USA(!) az egesz XX. szazadban(!!). Barmilyen realtudomanyban kinyitsz egy journalt az elmult par evbol es hemzseg a nyugati elitegyetemekre kikuldott kinai PhD-diakok neveitol. Szerintem az egyetlen akadalya annak, hogy atvegyek az USA helyet kulturalisan, gadasagilag, stb. az az egyeni ambiciot es kreativitast kifejezetten elnyomo kulturalis millo, a nyugatra jellemzo zsenikultusz hianya – ha ez valamiert elkezd komolyan valtozni, Europabol egy halodo skanzen lesz, az USA meg a Brit Birodalom sorsara jut meg a mi eletunkben.
Az elmult evtizedekben szabalyos katekizmussa nemesult neolib elmeletekkel szemben a tortenelmi tapasztalatok szerint a siker titka egy felzarkozni kivant orszag szamara a kemeny kapitalizmus es a kemeny allami reszvetel, protekcionizmus, stb. valamilyen elso ranezesre paradox elegye. Ellenpelda alig van. Pl. a mar emlitett Del-Korea, vagy Szingapur nem az, egyes kozhiedelmekkel ellentetben. Innen nezve a liberalizmus/demokracia vs. illiberalizmus/autokracia az egy a gazdasagtol teljesen fuggetlen tengely, igy alapvetoen ideologiai/kulturalis/erkolcsi kerdesse fog valni. Most megint kicsit trollkodva megjegyeznem, hogy pontosan ezt fogalmazta meg Orban is a hirhedt felazsiai fajtas beszedeben.
@jotunder: A Kossuth Nyomdában dolgoztam az Alkotmány- utca Honvéd utca sarkán 1987-től 90-ig. 1988 március 15-én – munka után – Weberrel az osztrák montírozó gép szerelővel az Alkotmány utca- Kiskörút sarkán lévő presszóban-sörözőben üldögéltünk.
Láttuk a vonuló embereket. Weber nem tudta mi ez.
– 48-ra. Batthyány-ra, Kossuthra emlékeznek, mondtam neki. Továbbra is értetlenül nézett rám.
– Tudod ki volt Kossuth? – kérdeztem.
Nem tudta.
@ATCG:
1976 és 1977-es évekből a BME-sek közül pár embert ismertem. Sokat kirúgtak ezek közül. Volt köztük egy-két különösen elszánt figura, és nem csak a balhé kedvéért csinálták.
Az 1977-es különösen kemény márc.15.-e volt. A Petőfi hídról bedobálták a vízbe az orosz zászlókat. Sok ember kirúgtak akkor.
@ámbátor: http://www.youtube.com/watch?v=s02KUzJCOAs
@zizego: Talán 79-ben vagy 81ben volt az a balhé a Bölcsészkaron, amikor még az épületbe is benemtek rendőrök és munkásőrök, felntről dobálták a padokat. Én pár évvel utna kezdtem oda járni, csak elmesélésből tudom, de ez nem október 23 volt, hanem március 15. Viszont a nyolcvanas évek közepén az Égtájak közöttért Bartók Gyulát vagy Keszthelyi Zsoltot elég erősen vegzálták (utóbbit formálisan szolgálatmegtagadás miatt börtönbe is csukták, 1987ben!). És ez a nyolcvanas évek közepe volt, de persze az is, hogy amúgy nyugodtan ment a aláírásgyűjtés MOzgó Világ ügyben, Aczél áthozatta Tamás Gáspár Miklóst Romániából stb.
Nem tudom… Én nem érzem 56-ot a magaménak… Én csak annak örülök, hogy nem kellett dolgozni menni… 56- ban volt valami pesten, amivel a többség nem biztos, hogy egyet értett magyarországon… Mint ahogy akár ma lett volna pár ezer ember, aki meg akarja változratni az ország sorsát füttyögéssel, vagy amikor a rendőrtverők budapestet szétverve akarták bizonyítani hogy igazuk van…
@zizego: Mondanivalód jó és ha jól értelmezem két fő részből áll. Én az elsőre reagálnék. Elegem röviden abból van ami látható egy ilyen 23. rendezvényen. Vagy vén faszok vagy kopasz alkoholtól csillogó szemű emberek balhéznak….már évek évtizedek óta. nem tudják pontosan mit akarnak de ami van az nem jó és mást,mást. Semmi értelme ennek akár Orbán Viktor beszél akár Gyurcsány Ferenc.
Álláspontom szerint egy tizenéves nem gondolkodik nagy hazafias dolgokon hanem ha kell erőből próbálja megoldani a dolgokat. Szerintem ez történt 56-ban is. Feltüzelték őket,hitegették és belerángatták egy értelmetlen és halálos, nevezzük mert kell, forradalomba:-( Egy tizennyolc éves nincs tisztában szerintem mi az meghalni azaz az akkoriaknak igen talán folt fogalma róla de mostanság ne akarja senki elmesélni nekem,hogy egy fiatal tudna halni egy célért.. Nem nem fog csak felelőtlenségből meghalni. Túl sok itt a duma. Olyan ez az október 23. mint a kukta. szaporodik a gőz és néha ki kell engedni belőle aztán rotyoghat tovább mert hát a hús rágós ami benne van.No hát ezt jelenti nekem e nap.
Március 15. volt a problémás mindig. Sokáig nem értettem miért, aztán 79-ben hosszabb időt – hónapokat – beszélgethettünk „szolgálatmegtagadókkal” megértettem a miérteket.
Október 23. nem bírt akkora mozgósító erővel az én időmben, mert a 70-es 80-as években már nem ’56 üzenete volt érvényes a konszenzusos kádári rendszerben, másrészt még élőbb volt a rendszer válaszreakciója. Nekem a családban volt egy külön bélyeggyűjteményem, mert az egyik vészbíró családtag volt, míg a másik közeli rokonom meg bivalyról termelte a rizst a Hortobágyon.
Természetesen 86.ban de még 88.-ban is az elhárítás alsóbb szintjeiről nagyon buzgón vegzálták a népeket, de már akkor be-be jártam a Fehér-házba pár erdélyi fontos ember ügyeiben, de akkor már a Párt felsőbb vezetői közül nagyon sokan igen közreműködőek voltak. Sőt a saját négyszemközti nyilatkozataik szerint „belülről reformálták” (sic!) a rendszert.
Csakúgy eszembe jutott:
http://www.youtube.com/watch?v=3mkZvEvcYnE
@kisa: Igazad van.
@kisa: „100-151 évenként meg felhorgadunk, leverődünk, morgunk és elfogadjuk.”
Spec ha most végre felhorgadnánk, nem nagyon lenne aki leverjen.
@fortin2: Igen, Mádl jó példa, de vehetnénk akár magát Antallt, Copypálról nem is beszélve, és még sokan mások… Gyakorlatilag mindenki, aki elmúlt 50, valamilyen módon kiszolgálója (pl Tasnádi)/haszonélvezője (pl Orbán)/eltűrője (pl én) volt a rendszernek.
Ezért is tartom a komcsizást tök értelmetlennek és értelmezhetetlennek. Főleg mivel nálunk anno az ún. kommunizmus is amolyan magyarosch módon zajlott (szerencsére), sőt, én anno tanultam olyat, hogy tudományos szocializmus – tahát a 80-as években kommunizmusról szó se volt, de lehet, hogy már a 70-es években se. Mindig szocializmusról beszéltek.
@stoppos76: hát ez az, ezért írtam, hogy lényegesen könnyebb lenne most lázadni. De még nem időszerű, ezek szerint, még hiányzik pár csepp a pohárból, bár nem tudom, mi kell még ahhoz, hogy kicsorduljon. Szerintem ez az ország most éppen azt is békésen lenyelné, ha orbán karácsonykor megkoronázná magát a Duna jegén. 2 millióan boldogok lennének, páran nyígnának, hogy demokrácia így meg úgy, törökgáborelemez egyrészt másrészt megmagyarázná, hogy ez miért jónemjó, bayerzsóti kurvaanyázná a nyígókat, a mandiner elitikusan megmagyárázná, hogy dehát anglia, meg svédország, belgium, dánia – igazán ideje volt már csatlakoznunk a fejlett nyugati királyságokhoz, akik tulajdonképpen egy igazi, vezérkirályra vágynak, mert fejükre nőttek a libsibolsik.
a többség meg nagyívben szarná le, amíg be van nekik ígérve az évi egy ingyen kisvonatozással összekötött királynézés a királyi páholyban felcsúton a bajnokság döntőjén. (aminek persze egyik résztvevője a felcsút. mindig)