A statuálás a lényeg
Eredeti szerző: kiskii
A magyar politika jelenlegi szupremációjának alapja, hogy nem szabad hagyni, hogy a fontos kérdésekben ne a kormány akarata érvényesüljön. És most, amikor a társadalom átalakításának harcos napjait éljük, lényegtelen kérdés nem létezik. Mert ha hagyjuk, hogy az ellenség határozza meg a határvonalat a fontos és a mellékes között, akkor az a határvonal gyorsan elkezd csúszni a húsba vágó kérdések irányába, ami megengedhetetlen. Vegyük például a nagymarosi vízlépcső ügyét. Ami most speciel nincsen terítéken, de ha akarjuk, hát odakerülhet. És ha a kormány oda dönt, hogy legyen vízlépcső ott, akkor elképzelhetetlen, hogy egyes önmagukat szakértőnek képzelő testületek keresztbe tegyenek a haladásnak. Pláne olyan testületek, amelyek tagjai konkrétan a kormánytól kapják a fizetésüket!
Ugyanakkor a véleményező testületek léteznek és létezniük is kell. Mert az intézményi kritika fontos. Tehát a saját jól felfogott érdekünkben fenn kell tartanunk azokat az intézményeket, amelyek nagyító alá veszik a kormány egyes elképzeléseit, és higgadt, megfontolt elemzéssel alátámasztják annak helyességét. Hiszen lassacskán eljutunk oda, hogy a törvényhozási munka visszatér a régi kerékvágásba, ahol a kodifikációs munkában a hivatali, szakmai és érdekvédelmi szervezetek is hallathatják a hangjukat. Sőt, minden kommunikációs megfontolás arra mutat, hogy az egyes javaslatoknak, törvényeknek kifejezetten jót tesz, ha néhány tekintélyes testület is felszólal mellettük.
Igen ám, de az elmúlt hónapokban megmutattuk, hogy törvénykezni nem csak félévekig tartó pöcsmörgések után lehet, hanem gyorsan, hatékonyan is. Ebből nem szeretnénk engedni akkor se, ha az egyes tervezeteknek meg kell majd járniuk mindezeket a fórumokat, mielőtt megszavazzuk őket. De hát hogyan csökkenthetnénk radikálisan ezeknek a szervezeteknek a reakcióidejét? Valami egyszerű, közérthető, jól kommunikálható szabályrendszert kell lefektetni — olyat, amit ez a nagyképűsködő értelmiségi réteg is azonnal felfog. Már ha tud hárommal osztani. Mert ugye az átlag magyar értelmiséginek összesen 3 hónapra való tartaléka van. Ha az elfogy, akkor a gyerek nem megy moziba, az asszony se a közértbe.
Kell tehát az üzenet. Orson Scott Card zseniális regényében, a Végjátékban a hatéves Ender agyonveri az őt állandóan zaklató iskolatársát. Nem azért, mintha Ender vérszomjas figura lenne. Abból indul ki, hogy nem elegendő annyi erőszak, amennyi az adott esetben megfékezi a zaklatót: olyan csapást kell mérni rá, hogy az mindenkinek mindörökre elvegye a kedvét attól, hogy belekössön Enderbe.
<
p style=”text-align: justify” class=”MsoNormal”>A Földrajzinév-bizottság lemészárlása enderi léptékű üzenet volt; vö.: a lányomnak mondom, hogy a menyem is értse.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16522182-6a303dc295789' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16522182&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16522182-6a303dc295789&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16522182-6a303dc295789' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
@kiskii: Ezek szerint viszont az Andrássy útból Moszkva sugárút lesz?
Dübörög az újító szellem! Illés Zotya interjú indexen:
„pozitív példaként az Aggteleki Nemzeti Park általa 2010 őszén kinevezett új igazgatóját említette, aki az igen magas, percenként 32 forintos szerződéses mobiltarifákat látva elvette a munkatársak sim-kártyáit. Telefonálni hónapok óta nem tudnak, a munka hatékonysága természetesen jelentősen romlott, de a havi kiadás közel egymillióval csökkent csak emiatt.”
Mindezt 2011.-ben.
Itt : index.hu/belfold/2011/03/23/az_utolso_fuszalat_is_szazmilliokra_birsagoljuk/
@atommanus:
Kérdés, mi a nagyobb bűn: fejből nem hibátlanul, de nem is értelemzavaróan idézni, vagy a (jogos) kritizálás kedvéért elsiklani az ideidézett gondolat lényege felett????
Kedves @PR-küszöb:
A jelzett verset én nemhogy fejből nem tudtam volna idézni, hanem nem is ismertem: úgy néztem utána.
Az idézet gondolatot pedig egyszerűen nem értem.
Az elszabadult hajóágyú valaha hasznos tárgy volt. Akik pedig most „szabadultak” el, soha nem voltak senkik: másodlagos minőség, aki eddig sem volt semmire használható. Azzal, hogy most árt, nem a minősége változott meg, csak a hatalma.
Szakértelmük és szervezettségük hiánya pedig nagyon sok rosszal fenyeget, majdani bukásuk majd a mi tönkremenetelünkkel egyidében jön, és nehogy hasonló módon, rombolásra, de sehogy sincs módunk megvédenünk ellenük magunkat.
Tönkre fogják tenni országunkat. Már most is szép sikereket értek el, nagy lépéssekkel haladnak ezirányban. És mire mindenki belátja, hogy nagy hiba volt Orbánt megválasztani másodszor is, amikor elsőre is minden világossá vált vele kapcsolatban, már ki fog lógni a seggünk a gatyából és felnézhetünk Balkánra.
Kedves Osztatlan Ember. (‘a-tomos’ ógr.) Te tényleg nem vetted észre, hogy egy oldalon állunk az alapvető, az osztatlan véleményünkkel? Azt kell hinnem, hogy nem. És ez a legnagyobb baj. Borzalmas az, hogy ez a közösség csak és kizárólag a konfrontációra lesz lassan kondicionálva. Olyannyira, hogy érzékelhetetlenné válik a számára a sajátjával integrálható (‘integer’ = teljes, egész) mellette álló ember véleménye.
Iszonyúan megtanultunk mindig egymás rosszabbik oldalára állni. És ne mutogassunk hátra zordon mestereinkre, mert a tanulók mi magunk voltunk és vagyunk.
@PR-küszöb: Kedves PR-küszöb!
Régebben az üveg sörömre szoktam mondani, ha valaki kért belőle: egy üveg sör olyan, mint az atom: tovább nem osztható.
Elő kell venni egy másik üveg sört.
A „permanens konfrontációt” egy miniszterelnökké vált amatőr focista kezdte, aki sohasem passzolta a labdát. Ő pl. csak harcolni tud, a békével nem tud semmit sem kezdeni. (Az oroszok nyertek meg minden háborút, és vesztettek el minden békét. A magyarok ettől abban különböznek, hogy már háborút sem nyertek soha).
Így lesz tehát minden harc. Akivel harcolnak, az is elkezd harcolni. Nemigen tehet mást.
Hogy ebből hogy lehet ép ésszel kikeveredni – nem tudom.
De teljesen átérzem bánatodat. Ebben egyek vagyunk (vö. integer).
@atommanus:
@ferihegy:
A további bonyodalmak elkerüléséért: minden szavaddal egyetértek.
Csak úgy érzem, annak a helyzetnek az értelmezéséhez, amelybe a Magyarországot lakó közösségek belesodródtak (ezekbe a közösségekbe a politilai közösség egésze is beletartozik) további szempontokat is figyelembe kell venni. Helyesen és pontosan kell értelmezni azt, ami itt ma történik, ahhoz, hogy változtatni lehessen, és elsősorban nem azon változtatni, ami van, hanem azokon a dolgokon, amelyek idáig vezettek. (pl. az öszödi beszéd messze nem arról szól valójában, amit a média szétkürtölt, majd belesulykolt az emberekbe és abszurd módon végül magába Gy. F.-be is… :)) )
Meggyőződésem, hogy az ember vagy ítélkezik, vagy értelmez. Ám az értelmezésnek sok síkja van és ahhoz, hogy helyes eredményre jussunk, ezeket a síkokat nem szabad összekeverni.
Ha kórlélektani kategóriákban gondolkozunk, azt mondom, ez a tünetegyüttes közösségi pszichózis és közösségek/egyének konfrontáció-dependenciájával állunk szemben.
Ha szociológiai kategóriákat használok, akkor ez itt a magyar modernizációt jelentő szervetlen urbanizáció intézményrendszerének az összeomlása. Az intézmények ugyanis nem maguktól, hanem a beléjük vetett bizalomtól működnek, és attól, hogy, viszont, az intézmények rászolgálnak erre a bizalomra.
Ha nyelvészeti kategóriát alkalmazok: kommunikációs csőd állt be. Senki nem érti egymás szavait.
Ha a költészet kategóriáit használom, Illyés Gyula híres versének sorait idézem: ” Hol zsarnokság van, ott te is szem vagy a láncban.”
Szóval itt kéne – szerénytelenségem szerint – elkezdeni az együttgondolkodást…
@PR-küszöb: Szép dolog az értelmes együttgondolkodás, és jól is esne, csak mi amúgy is egyetértünk, és azok a vaddisznók pedig, akik most odakint azt hiszik, hogy mindent feltúrhatnak, és fel is túrnak, azok valahogy nem állnak meg egy percre sem, hogy fújjanak egyet és közben értelmesen együttgondolkodjanak velünk.
Valahogy az a jelenet jutott eszembe a Tanúból, hogy ott ül Pelikán a fán, és a tanúvallomását gyakorolja, amikor mint gátőrnek felkiabálnak neki a ladikból:
– Kiöntött a Duna, vazze! Elvitte mindenünket!!