A stílus, mindig az a kibaszott stílus…
Eredeti szerző: maroz
A sólyom nem kapkod legyek után, de ha mégis, akkor azt Aszófőn teszi. Nem, nem az öreg ördög valaga mögött ezer kilométerrel van ez a település, hanem a Tihanyi félsziget gyökerénél, átmegy rajta egy kétszámjegyű út, valamit a Royal Balaton Golf & Yacht Club is ott van tőle három ütésnyire. De a mondandóm szempontjából ez mindegy is, lehetne akár egy egybejáratos szabolcsi falu, a stílus az mindenhol stílus. Szóval elment Sólyom László, mert falunap volt, és a falunap évezredes velejárója, mondhatni elhagyhatatlan programpontja az eget mérés és a bólintás. Ezt többnyire valami ezredligás lokális hajjakend ejti meg, jobb esetben két percbe sűrítve, majd taps és kezdődhet a malacsütés. Aszófőnek lehet valami különleges vonzása, nekem fogalmam sincs, hogy mi az, talán majd akinek az a dolga, mondjuk egy elemző kielemzi, a lényeg, hogy ott idén Sólyom László exelnök mérte. Ez jött ki neki:
Sólyom szerint „az emberek tanácstalanságának itt kereshetjük a gyökerét: a kormányzás módjában, eszközeiben, röviden: stílusában. Ez azonban nem mellékes. Az ismert mondás szerint a stílus maga az ember. S így: a stílus maga a rendszer”
A stílus maga a rendszer. Be szép. Akár képaláírás is lehetne. Akár?
“A stílus maga a rendszer”
Olvasom a cikket, a beszéd leiratát, dől rám az ég. Emberi Jogok Európai izéje, Velencei Bizottság, alaptörvény oda-vissza, fékek és súlyok, stratégia, eurozóna, szellemi láncorgazmus, de tessék mondani, azt a kibaszott széket mibe tellett volna legalább egy kicsit helyrepofozni?
Igen, ez a szék most a legnagyobb problémám, hiszen ez mutatja meg a rendszer stílusát a maga könyörtelen valóságában. Azt, hogy mi az eget mérésben verhetetlenek vagyunk, mi mindig valami eszement nagy dologban (népben-nemzetben, például, de időnként Európában is) gondolkodunk, közben pedig kinn a seggünk a nadrágból, mert egy foltot rávarrni, no, az már meghalad minket. Sólyom nem kapkod tű és cérna után. Lehet rinyálni, hogy önhiki, hogy nincs pénz, hogy központosítás van, hogy Orbán van, de ez csak sokadlagos frissességű önfelmentés. Mantra, amivel elfedjük a lényeget: azt, hogy baszunk megcsinálni mindazt, amit mi, enkezünkkel, némi többé-kevésbé erőfeszítést belefeccölve tényleg meg tudnánk csinálni. Ültetjük a vendéget ország-világ szeme előtt a rongyos székre, és hallgatjuk, amint a stílusról regél. Hogy az maga a rendszer. Látjuk.
Nem, nekem ne próbálja senki bedumálni, hogy ez egy megoldhatatlan probléma lenne. Nem az. Ugyanúgy nem az, mint ahogyan a napokban folytatott álvitánkban a szemét kivivése sem az. Csak csinálni kéne, ilyen egyszerű.
Igen, nekem erről bőven van személyes élményem, kár lenne azzal a panellel jönni, hogy a Rózsadombról osztom az eszet a falusi életről. Éltem iszonyatosan szegény, isten háta mögötti faluban, tudom milyen az, amikor nem telik új ruhára. De azt is tudom, arra is igen jól emlékszem, hogy ott azt a kortalan régit mindig megfoltozták, mert az járta, hogy a legocsmányabb folt is szebb, mint egy gyönyörű lyuk. Tisztes szegénység, vagy mi. Benne volt az emberek vérében. Ha kigyulladt volna a házunk nagyanyám egészen biztosan beszaladt volna a tűzoltók előtt a tollseprűvel ellenőrizendő, hogy vajon tényleg nem maradt ott némi kis porcica a nagykredenc jobb felső sarkánál? Ott ez volt a stílus. Illett éhen dögleni, de nem szakadt ruhában. És pláne vége lett volna a világnak, ha a vendéget szakadt, koszlott, a gondozatlanságot magán hordozó akármire ültetik le. Bár nem nagyon volt ott és akkor az embereknek sok fogalmuk a világról, de egy ilyen után bármelyik háziasszony iszonyat erős késztetést érzett volna arra, hogy szégyenében kimenjen belőle.
Nem, nem hiszem, hogy egy olyan ország tudna, bírna egyről a kettőre jutni, amelyik gyakran elmegy égre emelt tekintettel az olyan apróságok mellett, amelyeket meg tudna javítani, amit jobbá tudna tenni, mert az ország, ez a nagy közös valami ilyen semmiségekből adódik össze. Ha az aszófőiek, ha ön, kedves olvasó, és igen, ha én magam is rendre nem tesszük meg azt, amit mi magunk megtehetnénk, nem végezzük el azt a munkát, amire amúgy a saját erőnkből is képesek lennénk, hanem mániákusan szaladunk egy égdarabka után amit megmérhetünk, akkor nem fog menni. Akkor mindig csak döcögni fog. Bár, az is lehet, hogy ez nem is akkora nagy baj, hiszen így legalább lesz mindig mit elemezgetni.
@romkocsma: No, akkor egy újabb elégedett ügyfél, tehát minden rendben is lenne, én meg egy pillanatig azt hittem, hogy már megint egy gondolkodni nem tudó seggfej jön valami idióta analógiával.
@maroz:
Félreérthető voltam?
“egy gondolkodni nem tudó seggfej jön valami idióta analógiával.”
Ezt választom.
@romkocsma: Adhatom nagy burival és nagy üditővel?
Btw, ha van valami mondanivalód, akkor miért is nem azt mondod? Azért zsírúj júzerként, hét kommentel kicsit furcsának tartom ezt a magabiztosságot. Nem, nem akarok én semmire se gondolni, persze felsejlenek bennem bizonyos emlékek, tudod, időnként vannak nagypofájú kényszeres kommentelők, akik bátran odavágják, hogy tilcsálkibazmeg, oszt két napon belül visszasunnyognak egy frissen regisztrált nicken, de ismétlem, nem akarok én semmi ilyesmire gondolni, á, miért is tenném.
@maroz:
Mostanában, de még Orbán előtt fedeztem fel a romkocsma varázsát, nem túl régen szoktam át erre. És nem vagyok egy “nagypofájú kényszeres kommentelő”. Ezért csak hét.
Kocsmázgatok elég régen, inkább iszogatok, nem pedig töltögetek. Még sehonnan nem tiltottak ki.
Ha meg megtörténne, nem sunnyognék vissza.
Szerencse, hogy nem is gondolsz ilyesmire.)
Nem is oly gyanúsan friss a regisztrációm, hogy ez megfordulhatna a fejedben.
Látom, neked az is baj, ha csak hét, az is, ha kényszeresen sok.
Az első bejegyzésem egy leheletfinom kritikának szántam, kis incselkedésnek. Kár, hogy félreértetted.
Azt hittem, hogy egy ilyen stílussal Biblia nélkül is lehet nálad evangelizálni.
Nem lett egy sikertörténet számomra.
@romkocsma: Direkt értettem félre, mert úgy gondoltam, hogy azzal te jobban jársz. Szerintem ha alaposabban átgondolod az analógiád, akkor erre te magad is rájössz.
@maroz:
“zsírúj júzerként, hét kommentel” a hátam mögött viszonylag nagy magabiztossággal merem mondani, hogy a válaszod félreértés ügyben több mint ügyes. Ötletes, csalafinta, furfangos, góbés, elmés, ravasz.
Analógia és rájövés ügyben képtelen vagyok akkorát vagy odáig gondolni.
Hallgatói javaslatra a címtől az utolsó kommentig szemináriumi anyag lett.
@motiváció: Pszichopatológia? 😉
Öhmmm. A Nemzeti Filharmónikusok teljes fúvós szakosztálya nem lesz elég arra, hogy kisípolja azt a rengeteg bazdmeget, amit beleírtam. 🙂
@motiváció:
magyarán szemináriumi dolgozatot lehet írni abból, hogyan járatja le magát török gábor és egy másik önkormányzati képviselő?
@maroz:
@Vortumnus:
Ne kalibráljátok már a kútmély szintje alá a hallgatók szakmaiságát!
@motiváció: Én a humorérzékükre lennék inkább kíváncsi. 😉
@maroz:
Te most a hallgatóknak üzengetsz. 😉
@motiváció: Most őszintén: ha már egyszer megadatik az embernek az a kiváltság, hogy élve boncolják, hát legalább élvezze, vagy mi a franc! 😉
@maroz:
Jelen akarsz lenni a boncolásodon?
Meghívást szeretnél a proszektúrára?)
Ne számíts érzéstelenítésre.)))
Úgy láttam, hogy nem a humorossága miatt választották ezt a blogsztorit.
Én azóta kétszer végigolvastam, nem találtam fikarcnyi komikumot sem.
Viszont nagyon jónak tartom a választásukat.
@motiváció: Hol?
@acs63:
Egy magyarországi állami egyetem bölcsészkarán. Nem büfé szakon.
A politizálást teljesen mellőzzük, vagy amennyire csak lehetséges,megkerüljük. Az itt született szövegek tarkabarka textúrájuk okán alkalmasak a boncolgatásra.
Többet erről nem árulok el.
@motiváció: Állami egyetem a Pázmány is… 😛
Kíváncsian várom, mire jutnak és milyen logika mentén.
@acs63:
Nagyon magasra kellene néznem, ha a Pázmányt látni akarnám.)))
@motiváció: “Egy magyarországi állami egyetem bölcsészkarán.” Magyarországi állam láncziandrás, magyarországi állami bölcsészkar, wow, odavagyunk ám a megtiszteltetéstől.
@motiváció: Biztos vagy az irányban? 😛
@jotunder: Hát…akár tetszik, akár nem, tényezők lettetek.
@jotunder:
Annak tényleg örülhetnétek, hogy a magyar egyetemisták olvassák a blogotokat. Erről szólt az első bejegyzésem: “hallgatói javaslatra”.
Azóta kapom a gyanúsítgatásokat.
@motiváció: Gyorsan tisztázzuk: Engem tényleg érdekel a majdani eredmény. Akár privátban egy link. Hogyan és milyen véleményre jutnak a fiatalok egy adott közegben? (Azonos korú gyerekeim vannak, én nem írom le “élből” azt a korosztályt.)
Csak ne feledkezz meg róla(m)! (Sajnos, zöld-ügyben volt rá példa.)
@acs63:
A spontán dialógusok jellemzőit keresgéljük egy humortalan, vérfürdő nélküli nyelvészeti (szövegtani) szemináriumon egy erre a célra alkalmas – mert mozgalmas – blogban.
@motiváció: Tudod, ez szerintem (vastaggal szedve ez a “szerintem”) inkább nagyon, de nagyon szomorú dolog. Van ugye az első reakció, a zsigeri: hű, bazmeg, lettem én valaki???
Utána pedig az átgondolt, a megfontolt: hű, bazmeg, tényleg ennyire szarul állunk, hogy itt én is lehettem egy valaki???
Én tudom a helyem, és tudom az írásaim helyét is. A láncziandrások nem tudják, de ettől függetlenül elfoglalnak helyeket. Olyan helyeket foglalnak el, ahonnan olyan szövegeknek kellene kicsorogniuk, amivel bölcsész és egyéb karokon, romkocsmák mélyén, valamint még két helyen: úton és útfélen foglalkozni lehetne, kéne. Na, én akkor lennék boldog, ha a láncziandrások végre a helyükre kerülnének, és az általuk elfoglalt helyek felszabadulnának olyanok részére akik odavalóak. És az nem én vagyok, valami hisztérikusan nem.
@motiváció: Az is érdekel, ha szakdolgozat lesz belőle, még “törzsanyaggal” is! 🙂
@maroz: Téged (/titeket) zavar az, ha ismertté válsz, Lánczit meg az, ha nincs tekintélye. Pedig mindketten megdolgoztok érte…
@motiváció:
és biztos vagy benne, hogy ez a legmegfelelőbb hely rá?
itt azért jópár hozzászóló irománya csak nagy jóindulattal nevezhető spontánnak…
@motiváció: Na, így azért már más, vissza is vonok szinte mindent. Tudod hogy van ez, lassan már hozzászokik az ember ahhoz, hogy nálunk szinte mindenki filozófus/eszmetörténész/politológus, így bármi jön vele szembe elsőre, másodikra és harmadikra is úgyis az előbbieknek látja. 🙂
No, sok sikert hát a nyelvészkedéshez, hajrá!
@Vortumnus:
Ez az egyik nagyon megfelelő terep.
Íme egy bejegyzés tőled:
“Vortumnus 2012.09.19. 12:19:12
magyarán szemináriumi dolgozatot lehet írni abból, hogyan járatja le magát török gábor és egy másik önkormányzati képviselő?”
Erre csak a spontaneitás lehet mentség.
@maroz:
Ezekre vagy kondicionálva. Tisztáztuk. Nem köszörülöm a szikét.)l
@motiváció:
ahogy erre is a szövegértés hiánya, részedről:)
(vagy provokáció)