A stílus, mindig az a kibaszott stílus…
Eredeti szerző: maroz
A sólyom nem kapkod legyek után, de ha mégis, akkor azt Aszófőn teszi. Nem, nem az öreg ördög valaga mögött ezer kilométerrel van ez a település, hanem a Tihanyi félsziget gyökerénél, átmegy rajta egy kétszámjegyű út, valamit a Royal Balaton Golf & Yacht Club is ott van tőle három ütésnyire. De a mondandóm szempontjából ez mindegy is, lehetne akár egy egybejáratos szabolcsi falu, a stílus az mindenhol stílus. Szóval elment Sólyom László, mert falunap volt, és a falunap évezredes velejárója, mondhatni elhagyhatatlan programpontja az eget mérés és a bólintás. Ezt többnyire valami ezredligás lokális hajjakend ejti meg, jobb esetben két percbe sűrítve, majd taps és kezdődhet a malacsütés. Aszófőnek lehet valami különleges vonzása, nekem fogalmam sincs, hogy mi az, talán majd akinek az a dolga, mondjuk egy elemző kielemzi, a lényeg, hogy ott idén Sólyom László exelnök mérte. Ez jött ki neki:
Sólyom szerint „az emberek tanácstalanságának itt kereshetjük a gyökerét: a kormányzás módjában, eszközeiben, röviden: stílusában. Ez azonban nem mellékes. Az ismert mondás szerint a stílus maga az ember. S így: a stílus maga a rendszer”
A stílus maga a rendszer. Be szép. Akár képaláírás is lehetne. Akár?
„A stílus maga a rendszer”
Olvasom a cikket, a beszéd leiratát, dől rám az ég. Emberi Jogok Európai izéje, Velencei Bizottság, alaptörvény oda-vissza, fékek és súlyok, stratégia, eurozóna, szellemi láncorgazmus, de tessék mondani, azt a kibaszott széket mibe tellett volna legalább egy kicsit helyrepofozni?
Igen, ez a szék most a legnagyobb problémám, hiszen ez mutatja meg a rendszer stílusát a maga könyörtelen valóságában. Azt, hogy mi az eget mérésben verhetetlenek vagyunk, mi mindig valami eszement nagy dologban (népben-nemzetben, például, de időnként Európában is) gondolkodunk, közben pedig kinn a seggünk a nadrágból, mert egy foltot rávarrni, no, az már meghalad minket. Sólyom nem kapkod tű és cérna után. Lehet rinyálni, hogy önhiki, hogy nincs pénz, hogy központosítás van, hogy Orbán van, de ez csak sokadlagos frissességű önfelmentés. Mantra, amivel elfedjük a lényeget: azt, hogy baszunk megcsinálni mindazt, amit mi, enkezünkkel, némi többé-kevésbé erőfeszítést belefeccölve tényleg meg tudnánk csinálni. Ültetjük a vendéget ország-világ szeme előtt a rongyos székre, és hallgatjuk, amint a stílusról regél. Hogy az maga a rendszer. Látjuk.
Nem, nekem ne próbálja senki bedumálni, hogy ez egy megoldhatatlan probléma lenne. Nem az. Ugyanúgy nem az, mint ahogyan a napokban folytatott álvitánkban a szemét kivivése sem az. Csak csinálni kéne, ilyen egyszerű.
Igen, nekem erről bőven van személyes élményem, kár lenne azzal a panellel jönni, hogy a Rózsadombról osztom az eszet a falusi életről. Éltem iszonyatosan szegény, isten háta mögötti faluban, tudom milyen az, amikor nem telik új ruhára. De azt is tudom, arra is igen jól emlékszem, hogy ott azt a kortalan régit mindig megfoltozták, mert az járta, hogy a legocsmányabb folt is szebb, mint egy gyönyörű lyuk. Tisztes szegénység, vagy mi. Benne volt az emberek vérében. Ha kigyulladt volna a házunk nagyanyám egészen biztosan beszaladt volna a tűzoltók előtt a tollseprűvel ellenőrizendő, hogy vajon tényleg nem maradt ott némi kis porcica a nagykredenc jobb felső sarkánál? Ott ez volt a stílus. Illett éhen dögleni, de nem szakadt ruhában. És pláne vége lett volna a világnak, ha a vendéget szakadt, koszlott, a gondozatlanságot magán hordozó akármire ültetik le. Bár nem nagyon volt ott és akkor az embereknek sok fogalmuk a világról, de egy ilyen után bármelyik háziasszony iszonyat erős késztetést érzett volna arra, hogy szégyenében kimenjen belőle.
Nem, nem hiszem, hogy egy olyan ország tudna, bírna egyről a kettőre jutni, amelyik gyakran elmegy égre emelt tekintettel az olyan apróságok mellett, amelyeket meg tudna javítani, amit jobbá tudna tenni, mert az ország, ez a nagy közös valami ilyen semmiségekből adódik össze. Ha az aszófőiek, ha ön, kedves olvasó, és igen, ha én magam is rendre nem tesszük meg azt, amit mi magunk megtehetnénk, nem végezzük el azt a munkát, amire amúgy a saját erőnkből is képesek lennénk, hanem mániákusan szaladunk egy égdarabka után amit megmérhetünk, akkor nem fog menni. Akkor mindig csak döcögni fog. Bár, az is lehet, hogy ez nem is akkora nagy baj, hiszen így legalább lesz mindig mit elemezgetni.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16520963-6adee78754480' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16520963&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16520963-6adee78754480&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16520963-6adee78754480' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
@rakaca:
„Maroznak miért csak a baazmeges hangoskodásáról beszéltek? Miért nem arról, hogy nyilvánossá tette az egyik kommentelő személyét???????? Ez botrányos.”
Még annál is azabb, mint amit első pipulásodban bölcselmed felfogni képest bírt lenni volt.
Maroz viszont ösztönzésedre kilöttyinté lelkes lelkét ide a nagyérdemű elejbe – és tulképpen igen tanulságos policyket lehet kiszűrögetni belőle.
OFF
Véget ért a találkozó! Parádés kézilabdával a négy között a mieink! Izland–Magyaroroszág 33–34!
Kétszer volt hosszabbítás, tehát összesen 80 percet tartott a mérkőzés ! Hajrá !
@nerángass: biztos, hogy OFF ?
@maroz:
Azt hittem, hogy te is liberális vagy.
Én tényleg liberálisnak tartom magam.
Elfogadom, hogy ugyanarról a dologról más-más vélemények létezne, azok egyformán jogosultak, és dehogy gondolom, hogy az enyém a helyes.
Az én véleményem szerint itt a kommentelőé kell legyen a főszerep. Őt pedig te egyszerűen kihagytad.
Nem tartom elfogadhatónak, hogy az érintett helyett, a tudta nélkül , valószínű az akarata ellenére más döntse el, hogy ő valós néven akar-e szerepelni a neten. Azt gondolom, hogy ezt c s a k ő maga döntheti el.
(Mostanában latolgatja OV, hogy a félázsiai származékoknak meghagyj-e a demokráciát. Helyettünk akar dönteni. Mert ő jobban tudja.
Ezen biztos te is kiakadsz.)
Ki mondta, hogy neked egyeztetned kell a véleményed bárkivel Én nem. mert mindketten tudjuk, hogy” gondolni, azt szabad”.
Csakhogy tettél valamit, amit szvsz nem volt jogod saját, egyedüli döntésed alapján megtenni.. Ez az én vitatható véleményem. Semmi olyat nem kommentelt az illető, ami miatt neked nyilvánosságra kellett hoznod a személyét. Szerintem nem is létezhet olyan szöveg, ami erre indok lehetne.
Legfeljebb kitörölhetted a szövegét, ha bajod van vele.
Te valamiféle közérdekre hivatkozol. Te döntöd el, hogy mi a közérdek? Ezt én nagyon veszélyes dolognak tartom.
” gyakorló dzsentrik kutyabőrökkel és mindenféle, általuk sem igazán értett címekkel, horribile dictu tudományos fokozatokkal próbálják meg feltupírozni a szaros kis személyiségüket. Nem. Neked van arányérzéket és az az abszolút, mindenki más bassza meg a sajátját.”
Azért gondolom, hogy mégis jelentősebb dolog a plagizálás, mint annak a széknek a kirakása, mert ahhoz, hogy SP ezt megtehesse, rengetegen asszisztáltak, félrenéztek, hallgattak róla stb., szóval az bűnszövetkezetben követték el.
Egy szóval sem mondtam , hogy az én arányérzékem abszolút, a tiedet meg baszhatod. Az illem és a jog arányára utaltam.
Isten őrizzen, hogy betegséget kapj az én értetlenségem miatt. Mert értem. Azt tartom magamról, hogy fogékony vagyok a szimbólumok iránt. A suliban legalábbis ez derült ki. Nagyon is értem, hogy miért húzott fel téged az a szék. Döbbenten nézem én is ezt az egész elsufnisodó hazámat.
A reakciódat érzem aránytalannak és igazságtalannak.
Ugyanis nem tudhatod, hogy mennyi mindent kellett abban a kis községben megtenni azért, hogy ez a falunap összejöjjön. Nem vádolnám semmittevéssel a képviselőket sem a szék miatt, sem azért, mert a blogodat olvassák.
„mit is szeretnél, mit vársz el tőlem?”
Látod, már azt sem, hogy megkérd a kezem.
Azt várom, hogy tartsd meg önmagad, ne zavarjanak az antagonisztikus elvárások.
Azt is szeretném, ha időnként elgondolkoznál a kritikus hangú kommenteken.
És legfőképpen azt, hogy ha valaha eszedbe ötlik. hogy talán hibáztál, tudj kimondani egy „kínkeservvel kipréselt” bocsi-t .
Nem akarnék magyarázkodni, hogy nem vagyok Aszófőnek, az ottani képviselőknek , a falunépnek senkije, semmije, mert tudom, hogy rég tudod, ki vagyok. Ezt ne vedd cikizésnek.
@rakaca: „Azt hittem, hogy te is liberális vagy.”
Én értem hogy Magyarország nincs eleresztve annyira kulturálisan hogy mindenki tudja mi az a liberalizmus és mit implikál, de azért a toroskáposzta receptjét ne vezessük már le belőle.
„tettél valamit, amit szvsz nem volt jogod saját, egyedüli döntésed alapján megtenni”
Itt lenne a kulcskérdés: miért gondolod hogy nem volt joga? A „nem volt joga” kérdéseknél jogi érvelést szoktunk előadni, ez nem történt meg, marad hivatkozás mindenféle szokásra — de mi van ha maroz máshogy szok?
@tollaszerge:
Lgszűkebb személyes ízlésemről tanúbizobónyságot téve:
Ha a fenti diskurzusban egy maroz nevű azzal jön, hogy ő nevet nem tett közzé, csak funkciót, és szabadon hagyja a választást, hogy az öt közül vajon-vajon melyik lehet a „simnye” álnév mögött bujkáló – akkor nekem (mondom: nekem…) ez a maroz nevű ne jöjjön se közérdekkel, se stílussal, se erkölccsel.
Másnak nyilván más a gusztusa. És aszerint áll bandába – pl. „Vincentek” márkanév alatt.
@tollaszerge:
Nem tudok jogilag érvelni, mert nem vagyok jogász.
De ismerek olyat, hogy szokás, szokásjog. Ezt kellett volna használnom. Köszönöm a figyelmeztetésed.
Csak a toroskáposzta receptjének a szintje alatt ismerem a liberalizmust, ezért írtam úgy, hogy „liberálisnak tartom magam”.
Most meg még a receptet sem találom. Tán maroznál van.
Valszeg téves az önképem. De tanulékony vagyok.)
@rakaca: En ugy vettem eszre, hogy maroz nem azonositotta a kommentelot. Jo, en meg tudom nezni, hogy kire gondolt, de az alapjan amit maroz leirt, egy kulso szemlelo nem tudja megmondani, hogy kirol van szo. Valojaban meg behatarolni sem tudja. Felteteleznie kell mindenfele dolgokat, aztan az vagy ugy van, vagy nincs ugy.
@jotunder:
„maroz 2012.08.06. 12:18:55
@Simnye: Na, csak most látom, hogy kit is tisztelhetünk önben. :))))))
Kedves képviselő úr,”
Bors János
Károly Tamás
Sümegi Imre
Dr. Török Gábor
Vörös Kálmán
Drága jó tündér!
Mire jó ez neked, amit most ide írtál?
@panelburzsuj:
(Én most akkor belülálló vagyók? Vagy UFÓ? Vagy a Löszbuckák Kalambója?)
@panelburzsuj: honnan tudod te azt, hogy itt egy aszofoi kepviselorol van szo ? ezek olyan simnye szeru nevek ? szerintem nem.
@jotunder:
Hát ha szerinted nem, akkor ebben a minutumban megegyezhetnénk, hogy nem te vagy a Löszbuckák Kalambója.
Elég soványka részeredmény – de hát klejnefise-gutefise.
A hídi turulra mászóknál is az az első, hogy létrejojjon velük valami kommunikációs kapocs. Ez a megállapodás ígéretes pespektívákat tárna fel a további tágyalások irányába.
@jotunder:
Mindenki tudhatja, aki akarja, egyetlen kattintás után, 100% -os biztonsággal.
Akkor is így lenne, ha nem ismernénk TG-t és nem lenne kiírva, hogy melyikőjük a polgármester.
A beazonosítás szándékát maroz azóta is vehemensen vállalja és indokolja.
Azt mondja, akarta, hogy tudjuk.
Mindjárt oda jutunk, hogy az nem taggyűlés volt.
@rakaca: najo, egy kicsit azert volt taggyules :)))
@rakaca:
Te is olvasol napi glosszát? 🙂
„A mainstream elit, különösen az a része, amelyik még egyáltalán akar ilyesmiről beszélgetni már nem kifejezetten alkalmas egy ilyen üzenet befogadására. Szétszíjjártózták a hallását, ugyanis. Nem ma, nem tegnap, és még csak nem is teganpelőtt. Hosszú, hosszú évek kemény munkája van abban, hogy ma teljesen-totálisan mindegy, hogy mit mond egy Sólyom, mert alig van valaki, aki meghallja. És ha van felelőssége Sólyomnak valamiben, hát ebben aztán nagyon. Nem abban hibázott, hogy nem állt ki erélyesebben egyik vagy másik „erő” mellett, hanem abban, hogy a kereteket hagyta szétverni.”
Hosszú, hosszú évek kemény munkája…
@maroz: „Uram-atyám, mennyi beteg embert össze bír fogdosni ez a kurva net. 🙁 „
Ebben egyet tudunk érteni. Tudod, a szél is oda fújja a szemetet, ahol már van.
@panelburzsuj:
Szoktam olvasni, bár gyakran elkalandozok hosszú hetekre a Wang folyóra, a Libráriusra, a Laudatorra stb.
Ma leginkább a vincentek reagálását lestem. Egy halk ejnyebejnyét sem suttogtak.
És az a gyanúm, hogy totálisan mindegy, hogy mit csinál maroz, az akolmeleg körülöleli.
Bár nincs az a felsorakozás mellette, mint ami kritikus helyzetekben itt tapasztalható.
A szék meg hálásabb téma, mint a S. beszéde.
@rakaca:
Nem érnek rá.
Most fényképezik azokat az óvódaajtókat, amiket a kerületi Zsanérzsírzó Egylet alapító tagjaiként havi őrjáratban gondoznak.
Hogy a fotósozatot aztán föltehessék a Flick-re, az „ezredligás lokális hajjakendek” lomposságát ellensúlyozandó.
@panelburzsuj:
Szerencse, hogy zsírozást írtál, mert maroz javítana azonnal. ha olajat emlegetnél. Én nagyon örülök, hogy megerősített a zsírozási szokásomban. Pedig először csak azért kentem zsírral, mert az olivát sajnáltam. Ebben is csak olyan ösztönös és tanulatlan vagyok, mint a liberalizmusban.( De azért bízom az iránytűmben, van néhány eltökélt imperatívus. )
De lehet, hogy zsírozás terén jobb a technikám, mint maroznak, mert az ajtó leemelése vagy megemelése nélkül is meg tudom csinálni.
A saját nagy kazal agyammal jöttem rá, hogy a zsanér résébe kell bejuttatni a zsiradékot, mert ott nyikorog, ahol érintkezik. Egy kis ajtólengetés, és a rés bekapja az zsírt. Évekig kitart.
Kidobnak innen minket hamarosan. Ajtózsírozásról csevegünk,pedig a kárpitozásról kellene.
Szia!
@rakaca:
nem, nem!
Nem „nu” – „”NI”!
Zsírzás.
Zsírozás – az a tepsi kikenése. Vagy magyar kártya. („Zsírt belé!”)
Szlengben: ügyvitel gördülékenyítése. (Bár ide már bekever az olaj…)
Egyébként meg ne becsüljük túl az érdeklődésüket, magasról – egy kösépsúlyosan autista hídi turul erkölcsi magasából – le vagyunk mi itten pottogatva.
Új pofonhoz új poszt dukál – ezt ők sosem felejtik el. Nézz csak oda! … 🙂
@panelburzsuj:
Hogy mi mindent tanulhat az ember itt vincentéknél!
zsírzás – jó hogy mondod.
Mintha már hallottam volna. Habár szakszónak tűnik. Köszönöm a javítást.
Elég ritka lehet ez a -zás képző. Fogzás.
Nyelvész-e vagy?
Mert akkor azt is tudod talán, hogy a csapot miért bőrözőm, miért nem bőrzöm?)))
@rakaca: rakaca 2012.08.08. 09:29:16
@Állományjavító: @panelburzsuj:
Maroznak miért csak a baazmeges hangoskodásáról beszéltek? Miért nem arról, hogy nyilvánossá tette az egyik kommentelő személyét???????? Ez botrányos.”
Megfontoltam, és úgy látom, hogy igazad van. A kommentelőnek joga van ahhoz, hogy névtelenségben maradjon, ha névtelenségben kíván maradni, mivel a blog közegében álcanevek mögül, ennek megfelelő hangnemben és szerepfelfogásban megszólaló emberekkel vitázik, és így méltányos, hogy ő is ugyanabban a „nyelvjátékban” vehessen részt, olyan eszközökkel akár, amelyeket a való világban nem választana, és amelyeknek a való világban esetleg várható következményeit nem kell vállalnia.
A megszólalása kapcsán felmerülő gondolatokat mód van másképpen, azonosítása nélkül is éppolyan erővel és mondanivalóval megfogalmazni, tehát az azonosítására alkalmas adatok nyilvánosságra hozatalához, azaz jogai korlátozásához nem fűződik olyan magasabb érdek, amelyre a szerző hivatkozhat. Itt nem a tételes, törvény meghatározta jogra gondolok persze, inkább valami olyan akár íratlan etikai kódexre, amelynek figyelembe vételét – akár éppen az index, mint a leglátogatottabb vitafórum ismert gyakorlata miatt – a kommentelők feltételezhetik.
Hogy az azonosításra alkalmas adatokat felfedő szerző eközben névtelen marad, szintén nem bír a fegyverazonosság követelményét körüllengő eleganciával.
@rakaca: „szóalakhasadás” – mondja a jelenségre – inkább megnevezésül, mint magyarázatul – a leíró nyelvtan. Ld ott.
@Állományjavító: Elemeznéd a bejegyzésemet (acs63 2012.08.06. 20:51:21) a bejegyzés címe alapján?
Nem látsz hasonlóságot a minden’feletti szabad kommentelés követelésével?
@acs63: Bocs, így félreérthető! Természetesen a poszt(bejegyzés) címe alapján.
@rakaca:
Dehogy vagyok nyelvész … Csak nyelvhasználó. Az viszont tény, hogy szeretem „belakni”, amihez kulcsot szerzek. Pl. a magyar nyelvbe (sajnos) elég régen beleszülettem, ám azon belül (szerencsére) elég sokféle IRL és raktározott táján kóbortam már ahhoz, hogy otthonosan érezzem magam benne.
A bőrzésre is csak „filhallásos” tippem van: mi mást bőrzünk még? Van mit megkülönböztetni?
@acs63: „Egy nick IRL személyazonossága a tulajdonostól is megkövetel némi tennivalót, arról nem beszélve, hogy hivatali kapcsolatot nem használunk magánügyben!!! Ha pedig hivatalos a dolog, azt nevünkkel jelezzük/vállaljuk, nem használunk nick-ket.
(Amúgy engem nem a személye érdekel, hanem az arrogancia/tudatlanság bosszant. Ez a net személytelenségének a semmibevétele! Török és gg ezt tiszteletben is tartotta, tartsa tiszteletbe’ más is!)”
„Hivatali kapcsolatot nem használunk magánügyben” – ha a „kapcsolaton” az internetes kapcsolatot érted, akkor ennek a szabálynak a betartatása, amennyiben van ilyen szabály az adott munkahelyen, ami egyáltalán nem szükségszerű, csak a hivatali elöljárókra illetve az ellenőrzéssel megbízott személyekre tartozik. Annak megsértéséből senki más nem keletkeztethet olyan jogot, amely egyébként nem illette volna meg. A helyzet egyébként ugyanaz, ha az illető ráadásul úgy véli, hogy az ügy, amiben megszólal, nem is magánügye, hanem közügy. Az álcanév alatti megszólalására, amelyben mások álcanév alatti megszólalására ad választ, az előbbiekben általam leírtak vonatkoznak, már persze szerintem.
Az arrogancia illetve tudatlanság – mind általánosan, mind konkrétan – egyaránt megfelelően kipellengérezhető az azonosításra alkalmat adó adatok közlése nélkül is. A bejegyzés címében foglalt stiláris követelmény pedig- ha jól látom – legalább annyira alappal kérhető számon a fegyverazonosság jogos követelményének megsértőjén, mint a bejegyzés tárgyául választott eset felelősén.
De nem kívánnék én itt arbiter morummá előlépni, meg összeveszni se senkivel – egy hozzászóló megszólított, és a véleményemet kérte számon.
Hozzáfűzendő, hogy mivel az egyik hozzászólásomban magam is használtam az azonosításra alkalmat adó nyilvánosságra hozott információt, a „tanácsúr” kifejezésben, a hiba – ha hiba – következtében tudomásomra jutott információt másodlagos formában, közvetetten bár, magam is használtam és ez helytelen volt.
@Állományjavító:
íKöszönöm. Igen: mint a : sólymot- Sólyomot
@Állományjavító:
A Vincentek talán nem olvasták elég figyelmesen a Pottert, és nem ragadt meg bennük, hogy „a nagyobb jó” még egy Dumbledore-kaliberű figurával is ki tud barálni.
Az is lehet persze, hogy egy igazi Vincentnek húdefakiz Dumbledore – csak nem mégegy „ezredligás hajjakend”? …
(Amúgy ja: nem igazán lehet egyszerre „osztályerkölcs” meg „fair play” díjra is eredményesen hajtani…)
@panelburzsuj:
Rosszul tettem fel a kérdést.Így kellett volna kérdezni: A csapot bőrzük vagy bőrözzük? Filhallásod szerint.
@rakaca:
Bőrzük semmiképp. Bőrzzük. 🙂
@panelburzsuj:
Meg persze zsírzzuk…
@rakaca: Ugyanazt mondod újból úgy, hogy az én érveimet még csak meg se hallod. 🙁
@Állományjavító:
Köszönöm a szabatos, szakszerű állásfoglalásod.
Nem tudok örülni annak, hogy a megérzésemen alapuló véleményem ebben az ügyben általatok megerősítést nyert.
Szerintem ez a fent már többször idézett patkószeg esete.
Magamat is vesztesnek érzem.
Mégsem bánom, hogy forszíroztam a témát.
@Állományjavító: Ez nem pöcsösszemérés egy közepesen párás hajnali erdőszélen. Annak nincs jelentősége a posztom kontextusában hogy én ki vagyok, és annak sem lenne, hogy a „simnye” nick mögött ki áll, ha történetesen nem az lenne a funkciója, ami. Igazad lenne, ha valamiféle személyes bosszútól indítva azonosítottam volna be, mondhatni l’art pour l’ art.
A játékszabályok – amelyekről azért lássuk be, hogy hallgatólagosak és esetlegesek, valamint folyamatosan alakulnak is – csak az általános helyzetekre adnak eléggé sziklaszilárd kapaszkodót, de nem feltétlenül adnak azon elenyészően csekély szituációkra, amelyek speciálisabbak. Én ezt olyannak gondolom, mint a jog diszkrét szerkezetét: A pontra és B pontra ad egzakt és bárki számára is könnyedén értelmezhető normatív útmutatót, ezzel szemben egy A és B közötti eseményre már nem. Itt már dolgoznia kell a jogalkalmazónak is, be kell vetnie analógiákat, és el kell döntenie, hogy az ilyen köztes esetekre hogyan alkalmazza a jogot. Aztán ha valaki úgy találja, hogy nem jól döntött arra is megvannak az illetékes fórumok, és van egy olyan fórum, amelyik szükség esetén kimondja a végső szót: jól értelmezted/rosszul értelmezted.
@rakaca: „mert az olivát sajnáltam”
Uhh. Remélem zsír alatt nem valami állati eredetű zsiradékot értesz, hanem rendes, becsületes gépzsírt! Vasra ezeket illő kenni, ásványi eredetű kenőolajat valamint úgyszintén kőolajból kicsapatott gépzsírt. 🙂
@Állományjavító: Először is köszönöm a választ.
Csak arra voltam kíváncsi, mennyire volt érthető (elemzésképes) a beírásom. Ebben Te hatékony voltál eddig is. (Ez független attól, hogy egyetértés van-e köztünk.)
Hivatalból magánügyet intézni: Itt arra gondoltam, hogy nem intézünk magán-kérelmet minisztériumi elérhetőségen keresztül, vagy a kormányellenes személynek nem ajánlunk – szigorúan magánvéleményként – kiadós együttlétet egy bársonyszékből. Anonimként, persze…
Ha viszont hivatali véleményt mond, akkor azt jelezni kell(ene), ahogy’ tette Török (az ismert nickjét használta, nem csinált újat), vagy a másik posztban gg (aki bemutatkozott, mivel monogramot használ).
Fegyverazonosság a klasszikus párbajban sem volt (fegyverválasztás, brávók), az orosz-rulettet kivéve. Ott viszont a mázli dönt, nem a tény…
Jelen esetben a nick vagy arrogáns volt (tudta, hogy tudják, de vigyorogva beszól), vagy tájékozatlan (nem gondolta, hogy tudják, de nem pozicionálja magát, így „külsősnek” látszik).
Aztán meg sértődik…
@maroz: „Ez nem pöcsösszemérés egy közepesen párás hajnali erdőszélen.”
A fegyverazonosság, megnevezhettem volna egészen szabatosan: a fegyverek egyenlősége (equity of arms), nem párbajkódexek, hanem a „csak úgy” kódexek, azaz a jog terminusa, közkeletű metafora arra, hogy egy (kontradiktórikus) eljárásban a feleknek egyenlő eszközökkel kell rendelkezniük. Így kívánja ezt a jog és az elegancia, valamint a stílus. Ebben az értelemben használtam a kifejezést, s ehhez a harmatos fűvel dús hajnali rétre baljóslatúan begördülő, gyászos fiákerek képzetéből is el lehetett volna jutni.
„Annak nincs jelentősége a posztom kontextusában hogy én ki vagyok, és annak sem lenne, hogy a „simnye” nick mögött ki áll, ha történetesen nem az lenne a funkciója, ami.”
Nem annak van jelentősége, hogy ő ki és te ki vagy, hanem annak, hogy te tudhatsz róla valamit, ami az azonosítására alkalmas, ő meg terólad nem, te felfedheted ezt a tudásodat, neki meg nem adatott meg, hogy felfedje azt, amit nem tud, ha netán ő döntene úgy, hogy ezt kell tennie valamilyen közérdekű vagy közérdeklődésre számot tartó okból. Ez egyenlőtlen információs helyzet, ezzel visszaélni akkor sem elegáns, ha meg megtörtént, akkor – legalábbis az én elegancia-felfogásom szerint reparálni illik a dolgot.
„Igazad lenne, ha valamiféle személyes bosszútól indítva azonosítottam volna be, mondhatni l’art pour l’ art.”
Nem ismerhetem a motivációidat, tehát készséggel elhiszem, hogy igaznak érzékeled azt, amit írsz. A helyzet – vagy legalábbis a helyzetről alkotott véleményem – azonban az, hogy a legnemesebb szándék sem menti szükségtelen érdeksérelem okozását, s nem teszi elegánsabbá egyenlőtlen helyzetek kihasználását – az pedig nyilvánvaló, hogy erős és közérdekű mondanivalódat e jogsérelem nélkül is meg tudtad volna fogalmazni.
„A játékszabályok – amelyekről azért lássuk be, hogy hallgatólagosak és esetlegesek, valamint folyamatosan alakulnak is – csak az általános helyzetekre adnak eléggé sziklaszilárd kapaszkodót, de nem feltétlenül adnak azon elenyészően csekély szituációkra, amelyek speciálisabbak. Én ezt olyannak gondolom, mint a jog diszkrét szerkezetét: A pontra és B pontra ad egzakt és bárki számára is könnyedén értelmezhető normatív útmutatót, ezzel szemben egy A és B közötti eseményre már nem.”
Ez a gondolatsorod pedig valóságos orbáni alapvetés, az „oszt jó napot” illatfelhője maga.
Bármely tetszőleges esetről ki lehet mutatni, hogy nem „általános helyzet”, hanem „speciálisabb” – tekintettel arra, hogy általános helyzetek nincsenek, minden helyzet egyedi, azaz speciális. A jogkövető jogalkalmazót pedig nem analógiáinak szárnyalása vezérli, e szárnyalás horizontja ugyanis a végtelen, hanem a jog általános rendelkezését kell az egyedi helyzetben felismernie. Ha valaki pedig egy egyenlőtlen helyzet boldogabbik végén helyezkedik el, s ha döntésének valódi szankciója nincs, akkor különösen körültekintően kell eljárnia sérelmek okozása dolgában…. Különben egészen egyszerűen arra hivatkozik és azt csinál, amit akar, speciálisabb helyzetre és korlátokat bontó analógiákra hivatkozván, amit érdekének lát, tekintet nélkül mások érdekeire…
Egyébként úgy látom, egy „panelburzsujt” ért, nyomasztóan indolens megjegyzés illetve intézkedés kilátásba helyezése nyomán, hogy a fentiekből kiindulva általánosabb végiggondolásra is megérett a helyzet, s arra kérlek, a magad körében tedd meg ezt.
Ha egy közösség, mint akár ennek a blognak a szerzőiből és kommentelőiből álló közösség létrejön és funkcionál, mégpedig úgy, hogy egyesek rendelkeznek bizonyos jogokkal, amelyekkel mások nem, akkor már teljesen mindegy, hogy egyébként magánemberek „homokozójaként”, „privát örömforrásaként”, „terrénumaként” alakult-e meg eredetileg, a terrénumra beengedettek méltóságát őrző rendért felelősek azok, akik e többletjogokkal bírnak. Ezért – amint azt a gentilesnek adott „noahita” törvényekben is lefektette az, aki – szükséges, hogy a közösség valamilyen – bármilyen kegyetlen, akár igaztalan, de objektivált, azaz nem a rendelkezési joggal bírók kényének kitett, hanem általuk is betartandó, megismerhető, lehetőleg írott szokásrenddel bírjon.
Ennyit éreztem az ügyben fontosnak és tisztességesnek megjegyezni, az esetleges további megfontolások már nem rám tartoznak.
@Állományjavító:
„Ez a gondolatsorod pedig valóságos orbáni alapvetés”
Ad Hitlerum. Ügyes próbálkozás.
Mást, nagyon mást játszunk itt, ebben a konkrét esetben. Te szokás szerint a narratíva-ütköztetősödet, én pedig egyrészt szeretném megismerni mások véleményét, másrészt pedig megismertetni a sajátomat azokkal, akik erre igényt tartanak. Ennek a fele teljesült, a másik felére pedig esetedben esélyt se nagyon látok, igény hiányában. Olyan golfmeccshez pedig sok kedvem nincs, ahol a játszótárs azzal a hiszemmel van jelen, hogy az koronglövészet.
@maroz:
Meg ne kérdezd, hogy ez hogy jön ide!
Én jól tudom, ki Ő
„Zsúfolt reggel volt a rendelőben, amikor fél 9 körül bejött egy bekötözött ujjú idős úr. Rögtön szólt, hogy siet, mert 9 órakor van egy fontos találkozója. Kértem, hogy foglaljon helyet, tudván, hogy eltelik még fél óra, míg megérkezik az orvos. Figyeltem, milyen türelmetlenül néz percenként az órájára. Idő közben arra gondoltam, hogy nem lenne rossz, ha levenném a kötését, és megnézném, miről van szó. A seb nem tűnt olyan súlyosnak… az orvosra várva eldöntöttem, hogy fertőtlenítem a sebet, és egy kis beszélgetésbe elegyedtem.
Megkérdeztem, hogy mennyire fontos a találkozója, és hogy nem szeretné-e mégis megvárni az orvost a seb kezelésére. Azt válaszolta, hogy feltétlenül az idősek otthonába kell menjen, ahogyan évek óta mindig teszi, hogy reggelizzen a feleségével.
Udvariasan, a felesége egészsége felől érdeklődtem. Kedvesen, az idős úr elmesélte, hogy az Alzheimer kóros felesége 7 éve él az idősek otthonában. Gondolva, hogy a feleség, egy tiszta pillanatában esetleg felizgatná magát az ő késése miatt, siettem, hogy kezeljem a sebét, de az idős úr elmagyarázta, hogy 5 éve nem ismeri fel… Akkor csodálkozva megkérdeztem: És Ön minden reggel elmegy, hogy együtt reggelizzenek? Egy édes mosoly, és egy lágy kézsimogatás közben válaszolta: Az igaz, hogy Ő már nem tudja, ki vagyok, de én jól tudom, ki Ő.”
(A történet több helyen megtalálható a neten.)
@maroz:
Pár technikai megjegyzés: 1. Nem történt érvelési hiba. A reductio ad orbanum úgy nézne ki, hogy Orbán D dolgot teszi, tehát D rossz. A fenti levezetés nem erre épít, hanem alaposan megindokolja, hogy D dologgal mi a probléma, és amúgy megjegyzi, hogy bizony Orbán is ilyen alapvetésre hivatkozva igazolja a maga jogtipró tevékenységét. Megállapítja a hasonlóságot a két felfogás között, de nem azt mondja, hogy a tiéd amiatt lenne rossz, mert az Orbáné is ilyen. (Hogy a szövegben előbb van leírva a hasonlóság, és csak utána az indoklás, az mindegy, az egész érvelést kell nézni.)
2. A golf és koronglövészet analógiájával megerősíted a vitapartner kifogását, hiszen ő pont azt írta, hogy nem lehet tudni, milyen játékot is játszol te (Állományjavító szavaival: „nem objektivált a szokásrend”). Azt viszont lehet tudni, hogy neked lejt a pálya (nálad van a delgomb és a többlet információ), és jó okok vannak azt gondolni, hogy ezzel az előnyöddel, meg az előnnyel való fenyegetéssel a közösségre káros módon éltél több alkalommal is.
Szerintem hasznos és megfontolandó a javaslat erre a bizonyos objektiválásra, másképp mondva, egy checks and balances rendszer üzembe helyezésére és nyilvánossá tételére.
@Késes Szent Alia:
(Ha már lövészet: bennem a Fekete István által sok-sok alkalommal érzékletesen leföstött „uhuzás” érzetét kelti olyikmásik itteni megnyilvánulás: kitesszük a csaliposztot, elbújunk a gunyhóban, aztán „szelektáljuk a kártevőket”…)
@panelburzsuj:
Hogy ezek az etológusok!!!! Nat. Geo. írja:
„A kaliforniai ürge vad farokcsóválással jelzi a lesben álló csörgőkígyónak, hogy éberen figyel, és ezzel elejét veszi támadásának – derítették ki amerikai kutatók.
…. megfigyelték, hogy nem csupán a csörgőkígyó látványa idézi elő a farokcsóválást. Az ürgék látszólag ártalmatlan helyzetekben is gyakran mutatták e viselkedést, de csak bizonyos napszakokban és olyan helyeken, ahol fokozott a kígyótámadás valószínűsége …
A kutatók úgy vélik, hogy az állatok ezzel készítik fel a „fiatalokat” a lehetséges veszélyforrásokra. A farokcsóválás ugyanis különösen az idősebb ürgékre volt jellemző. Ezen felül az állatok az általuk észre nem vett kígyóknak is üzenik, hogy éberek, és a támadás csekély sikerrel kecsegtet ……. megfigyelték, hogy farokcsóválással a találkozások többségében sikerül az ürgéknek eltántorítani a kígyót támadási szándékától, vagy egyenesen elijeszteni. A siker elsősorban az ürge korának és a kígyótól való távolságnak a függvénye……
az ürgék a hőre érzékeny csörgőkígyókkal való találkozáskor farkukat képesek felfűteni. A kígyó érzi a meleget és az agresszió jeleként értelmezi.”
@rakaca: Rendben, ez könnyedén teljesíthető: nem kérdezem meg.
@panelburzsuj: Magam sem tudom, hogy miért, de még egyszer, utoljára szólok neked. Én úgy gondolom, hogy a kérésem egy egészen aprócska, viszonylag könnyedén teljesíthető kérés volt. Legalábbis egy olyan ember számára, aki nem kényszeres uhuzó. Utoljára szóltam, többet nem fogok.
@Késes Szent Alia: „egy checks and balances rendszer üzembe helyezésére és nyilvánossá tételére”
És hol helyezzem ezt üzembe, a fejemben?
Neked is ugyanazt tudom mondani: majd szólj, ha meguntad a narratívásat és hajlandó vagy mást is játszani. Én percig sem ambicionálom azt, hogy megfeleljek annak az elvárásnak, amit te támasztasz egy bloggal, egy blogíróval kapcsolatban. Nekem megvannak a saját motivációim és a saját elképzeléseim arról, hogy miért és hogyan írok blogot. Amint már mondtam nagy tévedés azt hinni, hogy azért, mert meg szeretnék felelni néhány elvárásnak.
@maroz:
” A kérdésre, hogy nem lát-e kivetnivalót a történtekben, azt felelte: kétharmad! :))” „miheztartás véget”- mondotta még kicsit a feldemhedésétől vezérelve.
És hogy „egy kukkot nem értek” .
@romkocsma: Mi van??? Dadaista nap a Vincenten??? 🙂
@maroz:
Aha, laza montázs a második kávé mellől.) Jobb, mintha a Biblia szavait hánynám kupacba..
Közben egy Breuer Marcellen ülök)))