A stílus, mindig az a kibaszott stílus…
Eredeti szerző: maroz
A sólyom nem kapkod legyek után, de ha mégis, akkor azt Aszófőn teszi. Nem, nem az öreg ördög valaga mögött ezer kilométerrel van ez a település, hanem a Tihanyi félsziget gyökerénél, átmegy rajta egy kétszámjegyű út, valamit a Royal Balaton Golf & Yacht Club is ott van tőle három ütésnyire. De a mondandóm szempontjából ez mindegy is, lehetne akár egy egybejáratos szabolcsi falu, a stílus az mindenhol stílus. Szóval elment Sólyom László, mert falunap volt, és a falunap évezredes velejárója, mondhatni elhagyhatatlan programpontja az eget mérés és a bólintás. Ezt többnyire valami ezredligás lokális hajjakend ejti meg, jobb esetben két percbe sűrítve, majd taps és kezdődhet a malacsütés. Aszófőnek lehet valami különleges vonzása, nekem fogalmam sincs, hogy mi az, talán majd akinek az a dolga, mondjuk egy elemző kielemzi, a lényeg, hogy ott idén Sólyom László exelnök mérte. Ez jött ki neki:
Sólyom szerint „az emberek tanácstalanságának itt kereshetjük a gyökerét: a kormányzás módjában, eszközeiben, röviden: stílusában. Ez azonban nem mellékes. Az ismert mondás szerint a stílus maga az ember. S így: a stílus maga a rendszer”
A stílus maga a rendszer. Be szép. Akár képaláírás is lehetne. Akár?
„A stílus maga a rendszer”
Olvasom a cikket, a beszéd leiratát, dől rám az ég. Emberi Jogok Európai izéje, Velencei Bizottság, alaptörvény oda-vissza, fékek és súlyok, stratégia, eurozóna, szellemi láncorgazmus, de tessék mondani, azt a kibaszott széket mibe tellett volna legalább egy kicsit helyrepofozni?
Igen, ez a szék most a legnagyobb problémám, hiszen ez mutatja meg a rendszer stílusát a maga könyörtelen valóságában. Azt, hogy mi az eget mérésben verhetetlenek vagyunk, mi mindig valami eszement nagy dologban (népben-nemzetben, például, de időnként Európában is) gondolkodunk, közben pedig kinn a seggünk a nadrágból, mert egy foltot rávarrni, no, az már meghalad minket. Sólyom nem kapkod tű és cérna után. Lehet rinyálni, hogy önhiki, hogy nincs pénz, hogy központosítás van, hogy Orbán van, de ez csak sokadlagos frissességű önfelmentés. Mantra, amivel elfedjük a lényeget: azt, hogy baszunk megcsinálni mindazt, amit mi, enkezünkkel, némi többé-kevésbé erőfeszítést belefeccölve tényleg meg tudnánk csinálni. Ültetjük a vendéget ország-világ szeme előtt a rongyos székre, és hallgatjuk, amint a stílusról regél. Hogy az maga a rendszer. Látjuk.
Nem, nekem ne próbálja senki bedumálni, hogy ez egy megoldhatatlan probléma lenne. Nem az. Ugyanúgy nem az, mint ahogyan a napokban folytatott álvitánkban a szemét kivivése sem az. Csak csinálni kéne, ilyen egyszerű.
Igen, nekem erről bőven van személyes élményem, kár lenne azzal a panellel jönni, hogy a Rózsadombról osztom az eszet a falusi életről. Éltem iszonyatosan szegény, isten háta mögötti faluban, tudom milyen az, amikor nem telik új ruhára. De azt is tudom, arra is igen jól emlékszem, hogy ott azt a kortalan régit mindig megfoltozták, mert az járta, hogy a legocsmányabb folt is szebb, mint egy gyönyörű lyuk. Tisztes szegénység, vagy mi. Benne volt az emberek vérében. Ha kigyulladt volna a házunk nagyanyám egészen biztosan beszaladt volna a tűzoltók előtt a tollseprűvel ellenőrizendő, hogy vajon tényleg nem maradt ott némi kis porcica a nagykredenc jobb felső sarkánál? Ott ez volt a stílus. Illett éhen dögleni, de nem szakadt ruhában. És pláne vége lett volna a világnak, ha a vendéget szakadt, koszlott, a gondozatlanságot magán hordozó akármire ültetik le. Bár nem nagyon volt ott és akkor az embereknek sok fogalmuk a világról, de egy ilyen után bármelyik háziasszony iszonyat erős késztetést érzett volna arra, hogy szégyenében kimenjen belőle.
Nem, nem hiszem, hogy egy olyan ország tudna, bírna egyről a kettőre jutni, amelyik gyakran elmegy égre emelt tekintettel az olyan apróságok mellett, amelyeket meg tudna javítani, amit jobbá tudna tenni, mert az ország, ez a nagy közös valami ilyen semmiségekből adódik össze. Ha az aszófőiek, ha ön, kedves olvasó, és igen, ha én magam is rendre nem tesszük meg azt, amit mi magunk megtehetnénk, nem végezzük el azt a munkát, amire amúgy a saját erőnkből is képesek lennénk, hanem mániákusan szaladunk egy égdarabka után amit megmérhetünk, akkor nem fog menni. Akkor mindig csak döcögni fog. Bár, az is lehet, hogy ez nem is akkora nagy baj, hiszen így legalább lesz mindig mit elemezgetni.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16520963-6ae06a97e4480' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16520963&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16520963-6ae06a97e4480&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16520963-6ae06a97e4480' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
„a szék most a legnagyobb problémám”
Jó neked 🙂 Én magamtól észre se vettem volna, rá kellett keresnem a Google Images-ben és amíg megtaláltam a Rongyos Széket, de továbbra sem hiszem hogy ebből lehetne vezetni akármilyen tanulságot. Amennyire én tudom, széket javítani kárpitosmunka, „csak csinálni kéne, ilyen egyszerű”, mondod te, én egy csomó dolgot meg tudok csinálni a háztartásban de a szék újrakárpitozásához nem tudnék hozzákezdeni, úgyhogy nem értem miért releváns nagyanyád a tollseprűvel — a szék megjavításához pénz kellene, nem tudom Aszófő mennyire van eleresztve anyagilag, biztos szívesen vennének vadiúj székeket (nem hiszem hogy megéri újrakárpitoztatni), de nem hiszem hogy pár milliónál több van nekik évente ilyen kiadásokra, és lehet hogy jobb helye van, nem tudom.
@tollaszerge: Az nem egy szék, legalábbis én nem annak látom. Az számomra egy szimbólum. Nehéz ez egy indulatposztban úgy megírni, hogy üzembiztosan érthető legyen, nehéz, mert le kellene írnom, hogy életem során hány, de hány ilyen széket láttam már. És hány, de hány ilyen magyarázatot hallottam már, hogy azt speciel miért is nem lehet, sőt, egyenesen lehetetlen megcsinálni. Lásd még Eszterházyt, ha már semmi Oakeshott nem jut az eszembe:
-Uram, de hát miért nem csináltatja meg a fogait, amikor ingyenes a fogorvos? (Kádár-rendszer, teszem hozzá.)
-Ezeknek???
@tollaszerge: Te ugye nem látod a posztban a képet? Azért kérdem, mert mostanában FF alatt gyakran nem jelennek meg a blog.hu-s képek, csak akkor, ha forced refresh-et nyomsz. Agyrém. 🙁
@tollaszerge: Az a nyavalyás szék. Pont az. Tudom, hogy jön a volt köztársasági elnök és odabaszom (bocs) azt a szakadt széket. Senkinek, érted, senkinek nem jutott eszébe, hogy legalább azt az egy darabot normálisra cserélje, mert már a látszatra sem adunk. A minimális tisztelet és odafigyelés hiányzik. Pedig kis dolgokon múlik ám. A napokban autóval hazafelé egy kamiont előző hülyével majdnem karamboloztam, mikor intettem neki, hogy ejnye, rögtön a középső ujjával sikerült beintenie. Mennyivel egyszerűbb és normálisabb lett volna egy sima intés, mintegy elnézést kérve. Pont mint a szék.
@Kettes: Tényleg nem láttam, és a force refresh tényleg segített, és tényleg agyrém 🙂
az a gond a szimbóleumokkal(!), hogy nem elég azokat elolvasni – meg is kell érteni.
ez az ország, már ezer éve ilyen székekkel van tele, és egyelőre nem látszik közeledni a kárpitos…
azonban amellett se menjünk el szó nélkül, hogy mit is sikerült beszélnie a szájával jó sólyom lászlónknak.
mondott ottan ő okosokat, meg igazakat csak éppen…
(és most itt egy másik blogon már kifejtett véleményemet kopipasztázom befele, mindössze a blog nevét aktualizálva, mivel ahhoz -mármint a véleményemhez- igen erősen ragaszkodom vala)
talán nem vívom ki a vincent blog közösségének totális megvetését, ha kijelentem, hogy leszarom sólyom sirámait.
nem azért, mintha nem lenne igaz és való, amiket mond, -sőtde méginkább az- hanem azért, mert ő mondja.
akinek az iq- ja meghaladja egy zokniét, az elég nagy bizonyossággal meg tudta jósolni, hogy nagyjából mi lesz akkor, ha orbán még egyszer hatalomhoz jut* – és ezt bele is harsogták neki a fülébe, de nekije igen nagy volt akkoriban a zerkölcsi izéje, megkülönben is gyurcsány.
szóval sólyom menjen a picsába. nem menti az sem hogy utána egy paprikajancsi delirált a sándor palotában, mostanában meg egy ál- elnök kószál arrafelé.
mégeccer mondom, sólyom kapja össze magát, és menjen a picsába.
*nem bontottam ki az igazság minden szirmát, mert ezt a …nemistudommit, ami mostanában kavarog eme lángoktól ölelt unortodoxia földjén, senki nem látta, nem láthatta, vagy ha látta, nem hihette előre.
@nandras01: uff, akarom mondani off.
nekem erről ez az putitzer díjas interjú jutott eszembe:
http://www.youtube.com/watch?v=GH4lO_O-dow&feature=related
@Alonee: Nem tudom, én ezekből a dolgokból nem csinálok nagy ügyet, ha szakadt a szék akkor szakadt, a tiszteletet és odafigyelést máshogy szoktam lemérni. Ezer módját tudom elképzelni hogy hogyan került oda a szakadt szék, simán lehet hogy nem gondolták át ezeket a dolgokat akik a rendezvényt szervezték, ebben nem tudom hibáztatni őket, ha én szervezném akkor valszeg még rosszabb lenne. Erre persze nyilván lehet mondani hogy miért nem csinálták profin, vannak cégek amik ezzel foglalkoznak, a válasz meg lehet az hogy nem volt rá pénzük meg ilyesmik. Fogalmam sincs.
A releváns kérdés nekem max az hogy Sólyom Lászlót zavarja-e, ő érez-e ebből tiszteletlenséget, ha igen akkor eldönti hogy szóváteszi a meghívóknak (valszeg nem, én nem tenném), ha nem akkor SZVSZ tökmindegy. Disclaimer: az attidűdöm valszeg onnan jön hogy láttam borzasztó okos embereket, akikre felnézek, elég szakadtan.
@maroz: Nagyon nem értjük egymást, én nem állítottam hogy nem lehet vagy lehetetlen megcsinálni, pusztán azt vitattam hogy azonos kategória mint a nagyi porcicák/ruhaszakadások elleni harca. Szerintem nem.
Nekem ezért a szék nem szimbóluma semmi különösnek. Amúgy az általános attidűdről mondottakkal egyet tudok érteni, csak nekem nem ez az eset szimbolizálja őket.
@nandras01: Nem értelek, Sólyomnak meg kellett volna akadályozni OV hatalomra jutását, vagy mi?
Szerintem lehet őt számos okból kritizálni, és egyet nem érteni vele (miért ne lehetne, normális társadalomban nem kell mindenkinek mindenben egyetérteni), de fajsúlyosabb kategória annál mint hogy szimplán el lehessen küldeni a p-ba.
Rendszerint egyetértek az itteni posztokkal, és tetszik a stílus is, de ez a mostani „cikk” elégé félrement.
Annak, hogy a rendezők nem figyeltek arra a székre ( mellesleg: ki tudja, hogy csak az egy volt olyan?), semmi köze Sólyom beszédéhez.
a szék a NER és akik ülnek rajta azok a NERTÁRSAK így lett ez békamenetezve is…bezzeg a csúti spájzban bizonyos hogy vadiúj bikkfából van kézzel faragva a kolbászlógató
@tollaszerge:
„Sólyomnak meg kellett volna akadályozni OV hatalomra jutását, vagy mi?”
sajnálom, ha nem érted.
nem hiszem, hogy meg tudta volna akadályozni a fa dőlését, de annyit megtehetett volna (meg kellett volna tennie), hogy ne segítsen a tolásásában…
többeknek, akik nem értik, vagy nem akarják megérteni, hiről akar maroz szólani:
(bocs maroz, nem prókátorkodni akarok…)
egyszer azt mondta nekem egy bölcs, hogy hiába van az asztal a legdrágább és legelegánsabb porcelánnal megterítve, ha egy kis darab szar kerül az asztal sarkára.
ott bizony, már nem lesz jó étvágy…
pedig a probléma gyökere pontosan ez a szék.
a poszt érdemi állítása: többre mennénk ha mindenki megtenné azt kicsit, amit tud, vö.:ne azt kérdezd mit tehet a haza érted, hanem hogy te mit tehetsz a hazádért? vagy azért a kibaszott székért.
majd ha ez a mentalitás ha nem is általánossá válik, hanem egyáltalán megjelenik társadalmi szinten, majd akkor lesz változás(ebben a kurva országban).
persze addigra az én négyéves kisfiam már leérettségizik ausztriában…
@nandras01:
jaja, ezt én is szoktam mondani, csak éppen úgy, hogy a legfinomabb húslevest is kibaszom az ablakon, ha egy darab szart találok a tányér szélén. pedig annyira nem vagyok bölcs:-)
@-bobolysza-: bölcs helyett mondhattam volna „ősi kínai/dakota közmondást” is.
a lényeg a szar és az asztal viszonyában van.
@nandras01:
pedig már majdnem kezdetem örülni magamnak:-)
Azzal egyet értek, hogy SP óta egy Sólyom Lászlót is becsülni kell. Bár anno az ő tevékenysége volt „móka és kacagás”…
Az mindenesetre „jó” jel, hogy annyi mindent tett a fidesz („mert felhatalmazásuk van rá”), hogy már egykori befolyásos fidesz-barátoknak is sok.
Bár úgy tippelek, az ország min. 1/3-ának gyakorlatilag teljesen mindegy mit csinál a fidesz és a K. vezető. Tekintve ahhoz, hogy felülbírálják a „kommunisták hibáinak kijavításárá irányuló tevékenységet” legalábbis gondolkozni kéne és a fekete-fehér szemléletmódot elhagyni. Ez viszont olyan macerás. Inkább hisznek. Az ország pedig „balkanizálódik”, ahogy kell…
Kicsit OFF, de hagy tegyem hozzá:
Ha valami csoda (összefogás) és „Sólyomlászlók” segítsége folytán, szeretett vezetőnk és bandája 2 év múlva ellenzékbe jut, akkor sem fog az ország egyről a kettőre jutni. A stílusuk ugye adott és közismert. Ellenzékben MINDENRE nemet mondanak és közben puffognak, hogy rohadt kommunisták, libsibolsik, stb. Kétharmadot pedgi nem fog szerezni a mai ellenzék, ahhoz egyház kell.
Tehát a fidesz vágya teljesült két éve: 20 évre minden eldőlt.
@nandras01: a régi vita, pedig mennyire egyszerű a megoldás. Se vörösre se narancsra soha nem szavazni.
Kedves Maroz! Sajnálom, hogy erről a beszédről mindössze ennyi a blog véleménye. Ami a széket illeti: valóban hiba volt az első sorba tenni egy ilyen állapotban lévő széket. Bár nem volt ültetési rend (vicces is lett volna egy falunapon, ahol a többség a nagy melegben az árnyékba húzódva hallgatta a beszédet), és például én a közelben ülve sem vettem észre a szék állapotát (talán a beszélőre figyeltem), emiatt elnök úrtól és mindenkitől elnézést kérek. Ettől függetlenül nem tartom jó ötletnek, hogy a cikk egy székből általánosítva megsért sok embert, akik mindent megtettek azért, hogy a falunap jól sikerüljön. Bizonyára lehetett volna még találni hibákat, de a cikkben kifejezetten stílusosan említett „baszunk megcsinálni” magatartást ilyen módon kivetíteni szerintem tévedés. A cikkírót szívesen látjuk a következő falunapon, hogy személyesen is meggyőződjön arról, mennyire nem erről szól egy ilyen rendezvény…
Még annyit szeretnék megjegyezni, hogy bár tényleg jól hangzik a Royal Balaton Golf & Yacht Club-ra való utalás, sajnos a golfklub nem Aszófőn található, szóval nem is itt fizet adót.
„Nem fektetek be egy olyan országba, ahol öt ajtóból négy nyikorog”
Mondta M. Gy. apósa.
@török gábor: kedves jó török gábor, ez egy metafora. elképzelhető, hogy ez volt az egyetlen ilyen szék, azért hozták oda hirtelen a „kultúrból”, mert féltek, hogy nem tudnak leülni az emberek. lehet, hogy a konkrét esetben igazságtalan a poszt, nyilván nem akarjuk az aszófői embereket bántani. majd talán lesz poszt az elnök úr beszédéről is.
…de hogy Török Gábor sem érti…:(
@török gábor: http://www.youtube.com/watch?v=BNsrK6P9QvI
Az a szék egyszerűen elképesztő! Tényleg szimbolikus. Persze akár hogy is nézem egyfelől vannak akik mindentől függetlenül abszolút bunkók(akik oda tették) és van Sólyom, aki meg ennél nem érdemelne jobbat, ha székben kellene kifejezni mit érdemel, aki hosszú éveken keresztül a mai helyzet egyik „szállás csinálója” volt. Szerintem még ezt a széket sem. Mindentől függetlenül mostmár ordibálhat, tök mindegy. A cikk azonban igenis jó az összes fejtegetéstől megint csak függetlenül!
@török gábor: Kedves Gábor, sajnálom, hogy ezt állandóan magyarázni kell, de kell. Ez nem a blog véleménye, hanem az én véleményem. Ha elolvasod az első kommenteket magad is láthatod, hogy a szerzőtársaim nem feltétlenül értenek velem egyet, és ez így van jól.
Én nem hiszem, hogy egy marginális blog egyik szerzőjének a véleményétől Aszófő összeomlana, azért jó lenne, ha végre mi, bloggerek is helyesen mérnénk fel a saját fontosságunkat. Ha tényleg akkora súlya lenne a posztomnak, amekkora nincs, akkor igen, akkor tényleg sokkal megfontoltabban írtam volna, de ilyesmiről szó sincs.
Fogd fel ezt az írást valami olyasminek, mint amikor egy barát szól, hogy mák van a fogaid között. Azt azért remélem megérted, hogy ez tényleg egy szimbólum, és hogy az indulatom tényleg nem neked és Aszófőnek szól, hanem a jelenségnek. És még csak nem is én vagyok az, aki „felfedezte” ezt a jelenséget, lásd az „eget mér és bólint” utalást, de beletehettem volna ezt is, mottónak: „Naponta háromszor megváltják a világot, de nem tudnak gyufát se gyujtani.”
És még valami, ami valószínűleg nem vigasztal, de elmondom, hogy a saját falum ennél sokkal keményebbeket szokott kapni tőlem, és valahogy mindig túléli. Ki érti ezt… 🙂
@parandroid: …de hogy Török Gábor sem érti…:(
Dehogynem érti. Csak hát ő ottan önkormányzati képviselő, és most itten letudta az elmeállapottól és civilizáltságtól független, a képviselői kreténségből fakadó kötelező tennivalókat. Egy sor ilyen kötelező kreténség műfaj van (most éppen a sportriporteri kreténségnak van dömpingje. ld. pl. kötelező zokogó hazafias győzelemmámor).
Közös jellemzője ezeknek kötelező kreténségeknek, hogy a céljuk maradéktalanul kinyalni egy vélt szellemi színvonalú publikum valagát. Nem mellesleg ily módon ki is nevelik azt a publikumot, amely az őt kiszolgáló kötelező kreténséget ugyan végtelenül unja, viszont hörögve és minúciózusan megköveteli. A szellemi színvonala pedig igazodik a kötelező kreténséggel megcélzott szinthez.
Ez itten most a kötelező kretén Török képviselő volt, aki kikérte szavazói nevében a meg nem történt sértést. És bizonyosan el is várják tőle, hogy ekkora hülyét csináljon magából.
@maroz: az Esterházy az olyan mint a Mesterházy, csak leveszed az elejéről az M-et, ok?:))
degecivagyok, bocs:)))
@incze: oké. akkor most képzeljük el, hogy a Te feladatod az, hogy a falunap megnyitója előtt a kultúrházból kividd a székeket. nem kapsz érte semmit, de csinálod, mert fontosnak tartod. a 40 fokban kicipelsz ugyanennyi széket, majd örülsz, mert jól sikerül a rendezvény. aztán elolvasod másnap egy blogon, hogy „baszunk megcsinálni” volt ez. biztos, hogy buta és primitív embernek kell ahhoz lenni, hogy bántson a dolog? (még akkor is, ha hibáztál, mert azt a széket vihetted volna a hátsó sorba is) nem rólam szól ez, hanem azokról, akiket a cikk az általánosításával megsértett. amúgy nem tervezem, hogy újra indulok a képviselőségért, szóval rosszabb a helyzet: nem azért írtam ilyen kreténséget, mert kell, hanem mert így gondolom… ettől a metafora még lehetne igaz, sőt, talán az is, de biztos, hogy csak így, ebben a formában lehetett elmondani?
@Peter T. Sinclare:
„…egyszerű a megoldás. Se vörösre se narancsra soha nem szavazni”
és folytatva a sort, sem zöldre, sem pedig csíkosra… kár, hogy a kék már eltűnt…
@török gábor:
„Az nem egy szék, legalábbis én nem annak látom. Az számomra egy szimbólum.”
(egyébként ettől függetlenül, azért nem kell ahhoz nagyon éles szem, hogy egy első sorban lévő rongyos széket kiszúrjunk, már mikor megfogjuk, akkor látszik. mégiscsak egy volt köztársasági elnökről van szó.)
(orbán anno szépen megoldotta, egy piaci standra állt fel és onnan szónokolt. „még az ég is kiderült mikor beszélni kezdett ez a fiatal és nagyon nagy kaliberű miniszterelnök”–írták a helyi lapban)
@török gábor: De ha már itt tartunk: miért van a kultúrházban ilyen szék???
@parandroid: Érti ő, csak neki köze van Aszófőhöz.
Maroznak meg köze van önmagunkhoz, mindannyiunkhoz,
aminthogy- úgy tűnik- Sólyom Lászlónak is. „A stílus maga a rendszer”. Mondja Sólyom- A stílus mi magunk vagyunk, kanyarodik vissza az alapjelentéshez Maroz. És ez olyan valami, amin igenis mi magunk képesek lehetünk változtatni. És Sólyom is valami ilyesmit akar mondani. Mind a hárman ezt akarják közölni (Török Gábor is, aki fontosnak tartotta az egész Sólyom beszédet sokunkkal megismertetni a blogjában.)
Rohadt nehéz, amikor önmagunkkal szembesülnünk, de talán egyszer ez a katarzist is meghozza.
És az Aszófőiekről. Keresztanyám , nyugdíjas tanítónőként, Aszófőn élt, a férje halála után egyedül, illetve nagy örömére volt azért egy élőlény is a mindennapjaiban: Marci a kutyája. Marci a zivataroktól, dörgéstől nagyon félt. Egy ilyen alkalommal hetedhét határra menekült. Keresztanyám hiába kérdezősködött a faluban látták-e valahol a kutyáját? Nem látták sehol, volt ilyenkor a válasz. Azután három hónap múlva Marci mégis előkerült. Az egyik aszófői felismerte Marcit egy tehetős ház kertjében, némi alkudozás után Marci vissza mehetett édes gazdájához. Egyetlen gond az volt, hogy a befogadók túlságosan jól tartották, és nehezen akart visszaszokni az egyszerűbb kosztra.
@török gábor:
„…a metafora még lehetne igaz, sőt, talán az is, de biztos, hogy csak így, ebben a formában lehetett elmondani?”
1./ nem lehetne, hanem igaz
2./ elmondani csak így és ilyen formában van értelme.
tudod, baszni sem lehet kicsit…
@török gábor: Ha az embert egy általánosabb jelenség kapcsán egy kimondottan szarkasztikus publicisztikában (amellyel egyébként, úgy vélem, nagyjából egyet is ért) az a pech éri, hogy sikerült legjobb szándékai, és iparkodása ellenére illusztrációul szolgálni, akkor az ember vegye elő a humorát.
@ATCG: amikor önmagunkkal szembesülnünk: amikor önmagunkkal kell szembesülnünk
@incze: szerintem TG arra célzott, hogy itt valami fontosabb is történt mint egy kissé lepukkant szék kihozatala a kultúrból. és ebben igaza van.
@parandroid:
Igen, ő sem érti! Pedig mennyi minden benne van abban a szakadt székben. Nekem pl. Lajos bácsi jutott eszembe aki amolyan mindenes volt az intézménynél, ha kellett fűtött, ha kellett udvart takarított, zárat cserélt, bőrözte a csöpögő csapokat, de ami a lényeg: SAJÁTJAKÉNT ügyelt minden apróságra.
Nem tudom, hogy Lajos bácsi vajon képes lett volna megjavítani azt a széket, de hogy nem lett volna ott az biztos. Levitte volna a raktárba aztán ha 5 szék összegyűlt volna akkor egy mesterrel fillérekért megjavíttatja.
Régen, még az átkosban minden intézményben voltak Lajos bácsik, az iskolákban, óvodákban konyhás nénik, akik nem csak mindent tudtak, mindent megcsináltak, hanem még a saját termésű gyümölcsből is vittek a gyerkőcöknek ebéd utánra ingyen, mert nem hagyták a fán elrohadni, lepotyogni a gyümölcsöt.
Aztán ők már nem kellettek, a falusi intézményekben a takarítást x kft végzi, a konyhát y kft vette át, a széket meg nem csinálja meg pusziért egyik sem.
A kft-nél dolgozó Lajos bácsik, Juli nénik nem az iskola, óvoda, hivatal alkalmazottai, nekik a kft tulajdonosának, vezetőinek elvárásait lkell teljesíteni és kapnának is a fejükre, ha az ominózus széket csak úgy ingyen lependerítenék a raktárba.
A cserével rosszul járt az intézmény, a gyerekek, dolgozók, az intézmény vezetője, az önkormányzat, Lajos bácsi, Juli néni és mi mindannyian. Csak a kft tulajdonosa járt jól.
Nekem ezt jelenti az a szék.
@maroz: Márpedig az a feslő támlájú szék szimbólum.
Valószínűleg nem Török Gáborék rendezték így, hanem az Élet.
Szimbolizálhatja a magyr falut (pl. egy osztrákkal szemben) és szimbolizálhatja azt is, hogy a bársonyszék helyett (után) mi várhat arra aki a Pártot kritizálni meri.
Bocsánat ezért: Gondolom Felcsúton „korrekt bútorzat” van…
@tollaszerge: A külcsín és a belbecs nem rossz, ha együtt jár, úgy harmonizálva. Nem?
@lapátkaszát: Nagyon találó, amit írsz Lajos bácsiról, Juli néniről, mindannyiunkról; emberekről, akiken túllépett a kor.
Én viszont ebben a Maroz-Sólyom-Török hármasban mégis egy kicsit az elveszett Juli nénik, Lajos bácsik gondoskodó jelenlétének visszaidézését látom. Hármójuk között fogalmi kapocs a stílus, tárgyiasult kapocs a szék. Film forgatókönyvbe illő jelenet.
@jotunder: Én ezt érteni vélem, és ezért is javasoltam a humort, de talán jobb szó lenne humor helyett a könnyedség, vagy természetesség, amiből egy ilyen ügyben magától fakad a humor.
Pl. egy kicsit kevésbé kellene heroizálni azt a székcipelést az őrjító kánikulában. Egy kicsit normálisabbnak tekinteni, hogy mikor falunap van, akkor vannak, akik széket cipelnek, és ez valahogy a lélegzetvétel természetességével történik pl. a Lajtától nyugatra (a sok-sok falunapon), ott valahogy évtizedek óta odabaktatnak NÉHÁNYAN a nyitás előtt egy fél órával, és ki-ki megragad két-két széket, és valahogy ott vannak a székek anélkül, hogy valaki is extra nagyot tett volna a hazáért.
Ha nincsen ez a patetikus szar, mindjárt nincsen az a fenenagy sértettség sem. Marad ez a dolog a falugyűlés szempontjából az, ami. Egy vicces epzód.
@tollaszerge: Huzatot a székre, vagy csak egy díszrongyot, oszt nem látszik a feslés (ha már Sólyom, biztos ott lesz a tv is, és égő a dolog).
Folyamatos látványnak nem nagyon viselném el, rá nem ülnék, mert pottyanás lenne a vége, de Váli Dezső elvinné a műtermébe, és csodálatos képet festene róla. Szóval megpróbálom újragondolni a témát.
Nekem tetszik, hogy az a szék ott van. Ott a falunapi ünnepség fókuszában, a kiszakadt, vedlett, elvásott szivaccsal, szemben a díszvendéggel, talán neki kikészítve. Bársonyszék helyett.
Őszinte dolog volt egy ilyen széket (valszeg ugyanilyen a többi) oda, az első sorba kirakni, mert önmagában képes erőteljesen megjeleníteni esendőségünket, tökéletlenségünket, összedőlhetekdemégállokszerű köztes állapotunkat.
Nincs égi harmónia. A tökéletesség látszata hazugság lenne.Mivel lenne jobb, ha eldugták volna azt az egy széket? Ünnepelnénk azt, aki tudja, hogy mit kell dugdosni?
A beszédnek pedig nagyon tudok örülni, akkor is, ha sok bezzeget lehet felemlegetni S. L.-nak.
Foglalkoztat a kérdés. hogy vajon S.L. kérezkedett oda, mert nem bírt tovább hallgatni, vagy T.G. kínálta meg ezzel a lehetőséggel.
Annak is tudok örülni, hogy már nem Navracsics vagy tsa a kívánatos vendég Aszófőn.
@török gábor: „”oké. akkor most képzeljük el, hogy a Te feladatod az, hogy a falunap megnyitója előtt a kultúrházból kividd a székeket. nem kapsz érte semmit, de csinálod, mert fontosnak tartod. a 40 fokban kicipelsz ugyanennyi széket, majd örülsz, mert jól sikerül a rendezvény. aztán elolvasod másnap egy blogon, hogy „baszunk megcsinálni” volt ez. biztos, hogy buta és primitív embernek kell ahhoz lenni, hogy bántson a dolog? „”
Az a szék normál esetben nem lehetett volna a kultúrházba sem! A blog nem azt ekézi aki feláldozva erejét és idejét kivitte onnan, hanem azt, azokat, akik olyan rendszert építettek ki, hogy egy ilyen szék ( mint szimbólum) azonnali eltávolítása nem feladata senkinek.
A kft aki a kultúrházat takarítja plussz pénz nélkül miért figyelne erre?
Pénz beszél, kutya ugat, ilyen rendszert csináltunk magunknak.
Nagyban, országos szinten nincs mit tenni ellene, de ott helyben tán vissza lehetne hívni a Lajos bácsikat.
Feltételezve persze, hogy a kft tulaja nem csókos, mert akkor már megette a fene.
Magyarország megújul…
.
.
„Magyarország is nagyon megérett már a megújulásra. S mivel 2010 választási év lesz – az új esztendő alkalmat kínál a politikában és a közügyekben is az újrakezdésre. A változás szükségét mindenki érzi – és sok politikus is tudja, hogy mit akarnak az emberek. Ezért aztán a megújulás, az új irány, az új kiegyezés, az újjáépítés és így tovább, gyakran hallott jelszó lett. Az ünnep magasából azonban a megújulásnak egy ennél teljesebb képe látszik. A politika része, sőt szükséges alkotórésze az újrakezdésnek. De csalódni fog, aki az újat, s az ahhoz képzelt jót csakis kívülről, a politikától várja. A kilencvenes évek elején sokan képzelték, hogy a rendszerváltás önmagában meghozza a nyugati életszínvonalat – s keserves kiábrándulás lett a vége. A választás nagy esély – ám csupán a kezdet. Hiszen a lényege a változtatás lehetősége, ezért is nyújt reményt. De hogy a remények beteljesednek-e, a folytatáskor válik majd el.”
SL, 2010.jan.01.
Ahogy a széket nézem, nem sikerült a megújulás, T. Elnök Úr!
Ebben a külsőségekről szóló vitában sokkal fontosabbnak tartom azt, hogy az Aszófői embereknek módjuk volt találkozniuk Sólyom Lászlóval. Vettem a fáradtságot, és elolvastam a teljes beszédet. Nagyívű, gondos szerkesztésű, közérthető beszédről van szó, emberközeli megfogalmazásban.
A fotókon egy derűs együttlét atmoszféráját látom, amit értékelni kell, mert nem az alattvalók és a volt köztársasági elnök találkozásának hangulatát tükrözte.
Az a rongyos szék hiba volt, de az egész ügyben ezen rágódni kisszerű magatartás, amikor kormányunk nemzetközi külsőségeket illető megjelenése néha katasztrófa. Erről nem szól a fáma, pedig ez is megér egy misét.Az IMF 2011.decemberi Orbánnal folytatott tárgyalásán elismerően konstatáltam a küldöttek igényes öltözékét, majdhogynem arisztokratikus megjelenésüket. Öltöny, illő színű ing és nyakkendő. Orbán Viktor valami sötétkék kockás ingre vett zakóban, nyakkendő nélkül volt jelen. Vajon az utóbbi izléshiány hogyan aránylik Aszófő falunapi rongyos székéhez?Persze, illett volna Sólyom Lászlót igényes külsőségekkel fogadni, megérdemelte volna, márcsak gondos felkészülése okán is, de ahogyan látható, és ez a fontos, találkozás derűjén ez nem változtatott.
@török gábor: én sváb faluban éltem. Elképzelni sem lehet olyat, hogy egyáltalán ilyen szék létezhessen annál az önkormányzatnál, pedig icipici falu! Nem, hogy szó nélkül kirakják a volt köztársasági elnök elébe.
Ez a civilizációs különbség az, ami sokkoló.