A stílus, mindig az a kibaszott stílus…
Eredeti szerző: maroz
A sólyom nem kapkod legyek után, de ha mégis, akkor azt Aszófőn teszi. Nem, nem az öreg ördög valaga mögött ezer kilométerrel van ez a település, hanem a Tihanyi félsziget gyökerénél, átmegy rajta egy kétszámjegyű út, valamit a Royal Balaton Golf & Yacht Club is ott van tőle három ütésnyire. De a mondandóm szempontjából ez mindegy is, lehetne akár egy egybejáratos szabolcsi falu, a stílus az mindenhol stílus. Szóval elment Sólyom László, mert falunap volt, és a falunap évezredes velejárója, mondhatni elhagyhatatlan programpontja az eget mérés és a bólintás. Ezt többnyire valami ezredligás lokális hajjakend ejti meg, jobb esetben két percbe sűrítve, majd taps és kezdődhet a malacsütés. Aszófőnek lehet valami különleges vonzása, nekem fogalmam sincs, hogy mi az, talán majd akinek az a dolga, mondjuk egy elemző kielemzi, a lényeg, hogy ott idén Sólyom László exelnök mérte. Ez jött ki neki:
Sólyom szerint „az emberek tanácstalanságának itt kereshetjük a gyökerét: a kormányzás módjában, eszközeiben, röviden: stílusában. Ez azonban nem mellékes. Az ismert mondás szerint a stílus maga az ember. S így: a stílus maga a rendszer”
A stílus maga a rendszer. Be szép. Akár képaláírás is lehetne. Akár?
„A stílus maga a rendszer”
Olvasom a cikket, a beszéd leiratát, dől rám az ég. Emberi Jogok Európai izéje, Velencei Bizottság, alaptörvény oda-vissza, fékek és súlyok, stratégia, eurozóna, szellemi láncorgazmus, de tessék mondani, azt a kibaszott széket mibe tellett volna legalább egy kicsit helyrepofozni?
Igen, ez a szék most a legnagyobb problémám, hiszen ez mutatja meg a rendszer stílusát a maga könyörtelen valóságában. Azt, hogy mi az eget mérésben verhetetlenek vagyunk, mi mindig valami eszement nagy dologban (népben-nemzetben, például, de időnként Európában is) gondolkodunk, közben pedig kinn a seggünk a nadrágból, mert egy foltot rávarrni, no, az már meghalad minket. Sólyom nem kapkod tű és cérna után. Lehet rinyálni, hogy önhiki, hogy nincs pénz, hogy központosítás van, hogy Orbán van, de ez csak sokadlagos frissességű önfelmentés. Mantra, amivel elfedjük a lényeget: azt, hogy baszunk megcsinálni mindazt, amit mi, enkezünkkel, némi többé-kevésbé erőfeszítést belefeccölve tényleg meg tudnánk csinálni. Ültetjük a vendéget ország-világ szeme előtt a rongyos székre, és hallgatjuk, amint a stílusról regél. Hogy az maga a rendszer. Látjuk.
Nem, nekem ne próbálja senki bedumálni, hogy ez egy megoldhatatlan probléma lenne. Nem az. Ugyanúgy nem az, mint ahogyan a napokban folytatott álvitánkban a szemét kivivése sem az. Csak csinálni kéne, ilyen egyszerű.
Igen, nekem erről bőven van személyes élményem, kár lenne azzal a panellel jönni, hogy a Rózsadombról osztom az eszet a falusi életről. Éltem iszonyatosan szegény, isten háta mögötti faluban, tudom milyen az, amikor nem telik új ruhára. De azt is tudom, arra is igen jól emlékszem, hogy ott azt a kortalan régit mindig megfoltozták, mert az járta, hogy a legocsmányabb folt is szebb, mint egy gyönyörű lyuk. Tisztes szegénység, vagy mi. Benne volt az emberek vérében. Ha kigyulladt volna a házunk nagyanyám egészen biztosan beszaladt volna a tűzoltók előtt a tollseprűvel ellenőrizendő, hogy vajon tényleg nem maradt ott némi kis porcica a nagykredenc jobb felső sarkánál? Ott ez volt a stílus. Illett éhen dögleni, de nem szakadt ruhában. És pláne vége lett volna a világnak, ha a vendéget szakadt, koszlott, a gondozatlanságot magán hordozó akármire ültetik le. Bár nem nagyon volt ott és akkor az embereknek sok fogalmuk a világról, de egy ilyen után bármelyik háziasszony iszonyat erős késztetést érzett volna arra, hogy szégyenében kimenjen belőle.
Nem, nem hiszem, hogy egy olyan ország tudna, bírna egyről a kettőre jutni, amelyik gyakran elmegy égre emelt tekintettel az olyan apróságok mellett, amelyeket meg tudna javítani, amit jobbá tudna tenni, mert az ország, ez a nagy közös valami ilyen semmiségekből adódik össze. Ha az aszófőiek, ha ön, kedves olvasó, és igen, ha én magam is rendre nem tesszük meg azt, amit mi magunk megtehetnénk, nem végezzük el azt a munkát, amire amúgy a saját erőnkből is képesek lennénk, hanem mániákusan szaladunk egy égdarabka után amit megmérhetünk, akkor nem fog menni. Akkor mindig csak döcögni fog. Bár, az is lehet, hogy ez nem is akkora nagy baj, hiszen így legalább lesz mindig mit elemezgetni.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16520963-6ae061a3c0519' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16520963&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16520963-6ae061a3c0519&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16520963-6ae061a3c0519' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
Azért van itt stílusegység is:
szakadt székről szakadt poszt.
@Expatblog: igaz amit írsz,további szégyen az, amikor kibukik a dolog még próbálják eljelentékteleníteni
Az aszófői önkori az összes raktárhelységét átkutatta, amíg egy ilyen széket talált egy eldugott sarokban. Azt szerették volna kifejezni vele, hogy ez jár annak a személynek, aki a 2/3-os orbánrezsim egyik – persze nem túl nagy hatású – szállíáscsinálója volt, amely nyomorba döntötte az országot.
Ezt a posztot most csúnyán benéztétek.
Úgy látom, megint sikerült kihúznunk a gyufát. Valaki szóljon már ránk.
@poszt: Dr. maroz, Dr maroz… hányszor mosol kezet naponta?
😉
Engem inkább csak az lep meg, hogy Mr. Dr. Rangkórság és Tekintélyelv már haknizik is. A szakadt szék a falunapba belefér. A buli gondolom jól sikerült, és az a lényeg.
@Kettes:
Én a Török Gábort szoktam szidni, most is ezt teszem:
Annyi sütnivalója tényleg lehetett volna, (meg minden más környékebelinek), hogy ha már oda is keveredett ez a roggyant bútor pont Sólyom orra elé, nem hagyják ott a fotósoknak martalékul.
Hoppá… – fölállok, székcsere, és rátottyanok a feslettségre, mint egy sebesült Baradlay Richárdot entestével óvó Pál úr…
Szóval én nem az fájlalnám, hogy ilyen székei vannak egy balatoni önkormányzatnak (biztos minden mozdíthatót kihordtak, Sólyom azért csak húzónév még egy falunapon is – pláne két év lapítás után), mert még az is megeshetett, hogy a nagy sertepertélésben valaki – túlbuzgóságból, fejetlenségből kifolyólag – fölkapta a selejtezésre már fenetudjamikor félrelökött szarokat is.
De arra, hogy ez toprongy aztán ott viríthatott, ahol, arra tényleg nemigen van más magyarázat, mint a „rosszra való vakság”.
Az azért elképesztő, hogy mit lehet nem megérteni ennek a posztnak az üzenetében! Moldova írta egyszer, hogy mikor megkérdezte az apósát, miért nem jön Magyarországra befektetni, azt válaszolta az öreg: egy olyan országba, ahol az ajtók 80%-a nyikorog, nem hozok egy fillért sem.
Gondolom Török Gábor ebben sem látja meg az analógiát, de hát őt nem is az eszéért szeretjük.
@kiskii: elég hülye volt: én egyből elkezdenék WD 40 spray-t (ahogy olvasom a neten, ezt kell) forgalmazni:)))
@Kettes:
török gábor jó gyerek
és most ég a pofája egy hülye szék miatt, pedig hogy örült, hogy végre kimondta egy fajsúlyos jobboldali, hogy orbán viktor egy nagy túrós fasz.
haggyátok már, legközelebb a világ legszebb székét adja a haknizónak
szóval apátok faszát!
és most én se voltam tökre igazságos.
http://www.youtube.com/watch_popup?v=GBaHPND2QJg&%3bfeature=youtu.be
@tyderr: A resteknek, azoknak. 🙂
Zsír! Zsír és nem olaj. Igaz, ahhoz le kell venni az ajtót, de megéri, mert a zsír tovább tart. Az olajok, pláne az ilyen finom úri lakatosok által használt könnyűolajok nagyon hamar elpárolognak. Szóval jóféle gépzsír, és évekig nem nyikorog. 😉
@tollaszerge: Én úgy érzem, a mondandó lényege az volt, hogy
_nincs kétféle emberi minőség_ . Aki nem jár pecsétes ruhában, sem koszos cipőben, sem mosdatlan szájjal, de kitesz egy (a sufniban sem vállalható) széket köztérre, azt nem a pecsét zavarja a ruháján, sem a piszok a cipőjén vagy a büdös lehelete – azt csak a másik véleménye zavarja. Anélkül az ilyen ember jól megvan a koszban és bűzben, csak ne lássa-érezze senki. (Az asszony és a kölkök meg nem számítanak…)
Csak halkan jegyzem meg, próbálta volna csak a helyi notabilitás így fogadni a területileg illetékes püspököt… Mari néni hetedíziglen átkozta volna el minden pereputtyát. Mert volna valaki pénzre hivatkozni?
Mert az a kisebb baj, ha szaros csizmával mész vendégségbe, az igazi baj az, ha nem is zavar.
@maroz: Moldovát ne nagyon idézzétek, mert én olvastam a Kádár könyvét. Tényleg nem érti, hogy mit tett a szocializmus meg a hiánygazdaság az emberekkel, pl a stílusukkal.
Nem dolgoznak kevesebbet a magyar emberek az EU-átlagnál. A munka hatékonyságával van a gond. Ez az amit megörököltünk.
@tyderr: Ööö, izé, én nem Moldovát idéztem, hanem Pali bácsit, akinél afféle gépésztanonc voltam, mert nekem még meg kellett tanulnom egy tisztességes szakmát is. 😉
(ez vicc volt, egy szakma nem attól tisztességes, hogy kétkezi, hanem attól, hogy tisztességesen csinálják)
@tyderr: Oké, akkor próbálok olyat, amit te is megértesz: úriember a tükörnek borotválkozik.
Kb. mint a gazda a híradóban, aki nagy erőkkel szidta az önkormányzatot, nem tisztítja ki az árkokat. A földeken állt a belvíz emiatt. Kicsit a helyébe képzeltem magam. Ha az én földem állna víz alatt, körbejárnám a szomszédokat, dobjuk össze a pénzt markolóra.
@kiskii: megvilágosodásflashhegyek kíséretében talán még én is értem.
ugyan jobb lenne egy youtube-video, mert ott csak képek vannak, de így se rossz:))
@lapátkaszát:
„Régen, még az átkosban minden intézményben voltak Lajos bácsik”
Micsoda idilli kép. 😀 Nekem az ugrik be, amikor a szülő bevitte az oviba a karton banánt, hogyhogy nem, a gyerekeknek csak egy fél jutott. A másik szülő másik oviba a láda cseresznyét, mire az óvónő: mit csináljak vele, főzzem be? Mindkettő megtörtént, nem az átkosban, hanem most. Erről szól a poszt, többek között. A Sólyom csak apropó.
@tollaszerge: De igenis fontos következtetéseket lehet levonni abból az egy székből. Nincs gazda ott, nincsenek gazdák ott, ahol ilyen megtörténhet, és ez pedig mi vagyunk. Vezetőként dolgoztam az egyik faluban és a közmunkás úgy elment a szemétkupac mellett az utcán, hogy rá se nézett -munkaidejében, kezében lapáttal, talicskával. S amikor rászóltam, hogy ez a te falud, és legalább a szemetet el kellene vinned magadtól is, akkor csak nézett rám, de legalább nem szólt semmit.
Apropó: ki a polgármester ebben a faluban és mire hajt, vagyonra, jól fizető állásra? Mi végre van ott?
én nem becsülném alá azt a széket.
hogy is van a mondóka? (bocs, nem sznobságból lesz angolul, csak nem ismerem a magyar változat szövegét)
For want of a nail the shoe was lost.
For want of a shoe the horse was lost.
For want of a horse the rider was lost.
For want of a rider the message was lost.
For want of a message the battle was lost.
For want of a battle the kingdom was lost.
And all for the want of a horseshoe nail.
pillangóhatás, kérem szépen.
(vagy ha már stílus, akkor szabatosabban: nemlineáris dinamikai rendszerek kezdőfeltételeinek és a rendszer működésének szenzitív dependenciája.)
tessünk figyelni az apróságokra. 🙂
@Peripetia: Nekünk mondod? Hatszáz hozzászólást vesztegettünk ugyanerre a problémára a másik posztban. Az ember fel sem fogta, mit beszélünk. 🙁
@Kettes: :))
A jóindulat megnyilvánulása! Valahol a zsigereimben késztetést éreztem az írásra, a leírtak megválaszolására, de az csak olaj lenne a tűzre. Most „önök” – szándékosan kisbetűvel -, úgy érzik, hogy jól kiosztottak mindenkit. Egy szakadt szék valóban ekkora problémát tud okozni sok-sok embernek? Ha nincs ez a blamázs, akkor kerestek volna valami mást! Bevallom egy szakadt huzatú szék miatt lehetnek kellemetlen percei bárkinek. A hozzászólásokat olvasva sokakat zavar a szék, mint szimbólum, de egy dolog senkit sem zavart! Az nem más, mint az önök megnyilvánulása! Különösen az a hangnem, amiben írnak és azok az obszcén szavak, melyekkel hangot adnak véleményüknek! Ez miért nem zavar senkit! Pedig ez is értékmérő! Magukat intelligensnek tartó emberek, hogy engedhetnek meg ilyen hangnemet! Továbbá honnan veszik a bátorságot, ahhoz, hogy Aszófő tisztes polgárairól egységes negatív véleményt formáljanak! Csak javasolni tudom a negatív véleményt formáló személyeknek, tegyék fel saját maguknak a kérdést: „Ki vagyok én?” Segítek, mert egyedül nem fog menni! 🙂 Válaszként ne a név, beosztás, rokoni szálak stb. szerepeljenek, mert arra senki sem kíváncsi! Ha végül eljutnának oda, hogy válaszként azt kapnák: „senki”, no, akkor már jó helyen járnak!
@Simnye: „Most „önök” – szándékosan kisbetűvel -„
Nekem így rokonszenvesebb, én pont a nagybetű ellen szoktam berzenkedni. Persze tudom, hogy az is helyes és ez is, de számomra mégis rokonszenvesebb a kisbetű. Azt mondják, hogy a nagybetű azért kell, mert azzal fejezném ki a tiszteletadást, de én ezt sokkal inkább gondolom látszatnak, mint valóságosnak, és rokonszenvesebb számomra az, ha a teljes szöveggel, a mondandóm koherens egészével adom meg a tiszteletet, már ugye ha meg akarom adni, és nem csak ilyen látszatizékkel.
Ezen túl pedig mi a faszt akartál mondani? 🙂
@Simnye: Tisztelettel kérem olvassa végig az összes hozzászólást. Itt bizony ébresztőt kiáltanak sokan (a poszt írója is): szembenézésre, önvizsgálatra ösztönöznek. Aszófő még legendává és jelképpé is válhat a két év múlva esedékes választások után.
A „Hely, ahonnan elindult valami”.
@Simnye: Na, csak most látom, hogy kit is tisztelhetünk önben. :))))))
Kedves képviselő úr, higgye el, ha mi ide meghívnánk egy olyan notabilitást, mint a volt köztársasági elnök, akkor előtte szappanal kimosnám a szám és görcsösen vigyáznék arra, hogy még csak egy rosszul ragozott szó se hagyja el a szám, nem hogy trágárság.
De ha mégis bakiznék, és ezt valaki joggal a szememre vetné utólag, akkor egyrészt diszkréten elsüllyednék szégyenemben, másrészt pedig tengermélyen befognám a pofám, de még az is lehet, hogy egy kínkeservvel kipréselt „köszönöm”-öt elrebegnék annak, aki felhívta a figyelmem a hibámra.
Szóval kedves képviselő úr, én örülnék, ha visszavenne az arcából, ha megpróbálná megérteni, hogy a haragom nem az aszófői polgárok nevében nagyképűsködő közszolgák ellen horgad, hanem egy jelenség ellen. Tessék azokat a kurva székeket újrarongyoltatni, mert azt önök igenis meg tudják csinálni, ha nagyon akarják, és ne csak ünnepnapra, ne csak az illusztris vendég tiszteletére, hanem csak úgy, a szorgos hétköznapokra is, mert olyan nincs, hogy a stílus iránt fogékony átlagember, de pláne az átlagemberek vezetésre kiválasztott kevesei büntetlenül, instant meghalás nélkül el tudnának menni egy ilyen szék mellett.
Ha mégis, akkor teljesen hiába beszélt Sólyom László a stílusról, tök fölösleges volt ez az egész. Szóval futás keresni egy kárpitost és ne itt osztani engem, mert ellenőrizni fogom ám azt a széket, már ha érti ezt az újabb szimbólumot, tisztelt képviselő úr!
@maroz: Na de ilyet! Ha valami nem tetszik a képviselő testület munkájában, azt tudod jelezni a mellékelt oldalon való szavazással.
http://varosatyak.hu/hun/s_!kepviselok/i_aszofo_1337/t_Asz%C3%B3f%C5%91%20k%C3%A9pvisel%C5%91i/index.html
Bár a szavazat leadásnál csak pozitív értékek adhatók meg, azért az jól látható, hogy van még bőven hely a kitöltött csillagok arányának növelésére.
Én adnék plusz csillagot, hisz azt polgártársunk különösen széles filmművészeti*, illetve irodalmi** ismerete alapján, amelyhez brilliáns posztraumás jellemrajzalkotó képesség is kapcsolódik, igenis megalapozottnak tartom.
Szerintem az megtisztelő, ha valakit egy filmhőshöz, vagy egy regényhőshöz hasonlítanak!
* http://www.port.hu/nevem:_senki_il_mio_nome_e_nessuno/pls/fi/films.film_page?i_film_id=33961
** hu.wikipedia.org/wiki/Senki_Alfonz
@maroz: Ne bántsd meg nagyon (már ha tényleg TG.ről van szó), ő is jószándékú, mint Sólyom. Igazán nehéz néha a jogos kritikát elviselnie annak, aki hite, jelleme és választott szakmája szerint objektív
és pártatlan szeretne maradni mindig (mint autonóm, belülről irányított ember). Csak remélhetjük, hogy ez a „magyar ugar” dramatizálta (A Tanú-ba , vagy az egykori kőszegi filmnapokon 73-ban vetített balázsbélás Szónokképző tanfolyam-ba kívánkozó) jelenet: a „Stílus és a szék” szállóige helyett igényességre intő szállójelképpé válik.
@ATCG:
TG nem ír ennyi helyesírási hibával.
@ATCG: Nem, TG elmondta a saját nevén, ami a szívén volt, és neki legalább volt egy icipici igazsága is, de úgy látszik, hogy ez egy annyira lényeges probléma volt, hogy a teljes ötfős testületnek meg kell szólalnia a rongyos mundér védelmében, egyenként.
Ahelyett, hogy elrebegnének egy fogfájós köszönömöt és futnának lóhalálában a kárpitoshoz. 🙂
Kb. tíz mondat végi írásjel nem felel meg a mondat tartalmának, és van néhány vesszőhiba a mondatokban.
Közelít a Schmitt Pál által újítmányozott helyesíráshoz.
Még egy emlékezetes senki J. Verne 1870 óta híres hőse: Nemo kapitány.)
@maroz: Ja, jól van.
@Lasombra: „For want of a nail the shoe was lost.
For want of a shoe the horse was lost.
For want of a horse the rider was lost.
For want of a rider the message was lost.
For want of a message the battle was lost.
For want of a battle the kingdom was lost.
And all for the want of a horseshoe nail.”
Egy szeg miatt a patkó elveszett
A patkó miatt a ló elveszett
A ló miatt a csata elveszett
A csata miatt az ország elveszett
Verd be jól azt a patkószeget!
Egyébként pontosan így van.
„Ne azt kérdezd, hogy mit tett érted az ország, hanem azt, hogy te mit tettél az országért.” (J. F. Kennedy)
Mert a legnagyobb probléma még mindig az, hogy a legtöbben még mindig azt nézik, hogy ez a sok sebből vérző ország mit ad vagy adott neki, ahelyett, hogy azt nézné, hogy ő, a maga szintjén mit tesz vagy tett meg az országért.
És ebből a szempontból, amellett, hogy maximálisan megértettem a poszt üzenetét és maximálisan egyet is értek a szimbolikájával, hozzáteszem, hogy Török Gáborék legalább kihordták 40 fokban a székeket és helyet adtak annak, hogy Sólyom köztársasági elnök úr (lévén a hagyomány szerint a megszólítás élete végéig megilleti) kifejthesse nézeteit az ország állapotáról, ezzel is megtéve a saját szintjükön azt, amit a hazáért megtehettek.
@Simnye:
„Különösen az a hangnem, amiben írnak és azok az obszcén szavak, melyekkel hangot adnak véleményüknek! Ez miért nem zavar senkit!”
Hát Énelvtárs má szart se érek?
Kinek írtam a „szakadt székről szakadt poszt” mikrokritikáma, ha simnye úr is csak úgy átgázol rajta? Nem emeli fela porba rejtett kincset,, nem fényesíti, nem fordítja a gaz szitkozódók ellen az élit…
Hát érdemes – „ezeknek”? …
@panelburzsuj:
Recycling:
FESLETT SZÉKRŐL FESLETT POSZT
@panelburzsuj: Feslett??? Szerintem teljesen stílusosan trágárkodtam, hol látsz te itt bármiféle diszharmóniát is? 🙂
@sajtohuba: „Poszttraumás”, bocs, ha már helyesírási hibázunk.
@maroz:
Tudod, nekem van egy olyan „készülékem”, amellyel meg tudom becsülni, hogy egy üzenet végső átütőerejében mekkora súlyú az ún. kötözködési együttható.
És beismerem, hogy ez a készülék bizony afféle konzi masina, vagy ahogy a nagy Colbert mondja: „in my gut” viselem eztet a receptort…)
Szóval a „feslettség” nem feltétlenül a szóhasználatban kulminál, bár kétségkívül a szólovaglás a kritika művészetének alapiskolája. (Ld. még: öszöd lószart elkúrtuk)
@panelburzsuj: No, akkor megnyugodtam. Már megijedtem, hogy a bazdmegjeimet bántják, mert azokat nem adom! No pasarán, bazdmeg! 😉
@maroz:
A bazmeg posztban írói munkásság – csak kommentben válik a szokott pimasszá…
Ha jól értem a „vincentizmus” több posztból kikerekedő, a kettős mércét elvből elvető krédóját…
@maroz: Akinek posztja, talán köszönetet fog mondani. Talán… Nekem nem az, ezért nem is teszem.
Ugyanis a kéretlen tanácsot nem szokás megköszönni, el- és megfogadni.
A lelkes munka ellenére mindenhol adódhatnak bakik, még kormányzati szinten is – olvasható.
Örök érvényű szabály, bármit is tesz az ember, mindig is lesznek olyanok, akik szolgálataikat bűnűknek róják fel.
Láttunk már nagy kritikusokat pellengérre állítva!
Biblia szerint ezért ne ítélkezzetek, hogy fölöttetek se ítélkezzenek! Amilyen ítélettel ti ítélkeztek, olyannal fognak majd fölöttetek is ítélkezni. Amilyen mértékkel mértek, olyannal fognak majd nektek is visszamérni. Miért látod meg a szálkát embertársad szemében, amikor a magadéban a gerendát sem veszed észre? Hogy mondhatod embertársadnak, hogy hadd vegyem ki a szemedből a szálkát, amikor a magad szemében gerenda van? Képmutató! Előbb vedd ki a gerendát a saját szemedből, s akkor hozzáláthatsz ahhoz, hogy kivedd a szálkát embertársad szeméből!
amit sohasem értettem, hogy miért jó az, ha valaki valódi nevén vagy könnyű irl beazonosíthatósággal teszi magát nevetségessé
@Vortumnus:
Pedig egyszerű: bennük több a kurázsi.
@ATCG: Kedves ATCG, Tilda néni számomra legenda, máig szoktuk emlegetni, még soha nem találkoztam hozzá hasonlóan okos és egyben jóindulatú idős nénivel Isten nyugosztalja!
@Simnye: A Biblia szerint továbbá amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük. Gondolom ez a mondás volt a szemed előtt, amikor „a ki vagyok én?” kérdésre felebaráti szeretettel próbáltál utat mutatni számunkra.
Sőt a Biblia arra is tartalmaz példabeszédet, hogy az arany tűzben tisztul, a polyva megég.
Most szimbolikus leszek: ha ennyire nem megy a tűzállás, ne erőltesd.
Alakul, alakulgat! Nagyjából konszenzus van abban, hogy azt a koszlott széket a hátsó sorba kellett volna tenni (szerintem a szemétre), de én várom azt az időt (rosszakaróim szerint örökké fogok élni), amikor olyan GAZDAG önkorik lesznek, hogy minden szakadt széket minden különösebb fakszni nélkül megjavítja a kárpitos…
@panelburzsuj: Ezt próbáltam érteni, de nem sikerült. Pedig úgy könnyebben tudnék rá válaszolni, már ugye ha elvárás a válasz.
@panelburzsuj: @Vortumnus: Egyszerű tudatlanság. A nagy feldemhedéstől vezéreltetett Fontos Ember többnyire totálisan járatlan ezen a területen, de neki be kell jönnie, mert feszíti a mi is. A totális járatlansága miatt pedig olyan apró nyilvánvalóságokra már képtelen figyelni, mint például az a tény, hogy a blogok adminisztrátorai látják a kommentelő e-mailcímét. Szóval nem kurázsi, tájékozatlanság.
@sajtohuba: Na, alakul el, alakul. Két poszttal arrébb szóltunk, hogy ki kéne vinni a szemetet, lett belőle 600 kommentes vegyesfelvágott, igaz, abból valahogy kimaradt a Szentírás.
Most egy koszlott széket tettünk szóvá, és miről megy a csevej? A Bibliáról.
És én ennek valahol örülök, illetve nem örülök, mert mindez engem igazol. Ebben az országban tényleg nem lehet egy kibaszott széket rendbe tenni, mert elveszi a kreatív energiákat az igehirdetés. Aszófő öt választott képviselőjéből kettő itt méri az eget, mert ugye ez a fontosabb, nem a kárpitozás.