A színházi előadások megzavarásáról
Eredeti szerző: jotunder
Tegnap a Magyar Színházban hangszóróval megzavarták a Magyar Fesztivál Balett bemutatójának tapsrendjét. Gulyás Márton és krétakörös társai az ellen tiltakoztak, hogy a kormány különösen bőkezűen támogatta Markó Iván társulatát.
Színházi előadásokat nem zavarhatunk meg azért, mert politikai vitánk van a művészekkel. Bevallom, én a jogosnak tűnő, a produkciót minősítő kifütyülést is ellenzem, mert olyan konfliktust kelthet a színházteremben, amelyet esetleg nem lehet kezelni. A kritikát a taps elmaradása is tökéletesen jelezheti. Rossz előadásokat nem kell megszokásból megtapsolni.
Vidnyánszky Attila színházának előadását sem zavarhatjuk meg, sőt, Dörner Györgyét sem, ha azok valóban színházi előadások és nem valami mások. És egyelőre még az Új Színház előadásai sem mások, mint ilyen vagy olyan színházi előadások. Vidnyánszky előadásai minőségi színházi előadások lesznek, ebben mindenki biztos lehet. Abban is biztos lehet, hogy Vidnyánszky néha rémisztő butaságokat fog beszélni és talán csinálni is. Kétlem, hogy erről képes lenne leszokni, de a tehetségét sem lesz képes bennhagyni a ruhatárban.
Fel sem merült, hogy Markó Iván és társulatának produkciója morálisan elítélhető lenne. Teljesen elfogadhatatlan az, amit Gulyás művelt. Képzeljük el, mi lenne, ha Andrei Serban zseniális Angyalok Amerikábanjának végén kezdene el őrjöngeni egy bigott majom a Nemzetiben. És a bigott majomsághoz is alkotmányos joga van mindenkinek. Tegnap írtam a magányról, a csodálatos magányról, amit a színházban vagy templomban érezhet az ember, és ezt a magányt tiszteletben kell tartani.
Markó Iván borzasztóan nehéz ember, aki időnként aggasztóan viselkedik. Markó látványosan támogatta Orbán Viktort, aki ezt látványosan (és pofátlanul ) honorálta. Ezt szóvá lehet, sőt, szóvá is kell tenni, de nem egy színházi előadás végén. Markó Iván a huszadik század legnagyobb táncosainak egyike volt, Gulyás Márton pedig… Gulyás Mártonnak pedig van egy hangosbeszélője.
Az Orbán-kormányzat gyakorlatilag alkotmányos szintre emelte a nepotizmust, korrumpálja a kultúrát, a tudományt, a gazdaságot és általában az egész országot. Én is így gondolom. Nem ítélem el azokat, akik emiatt szokatlanul hosszú ideig sétálnak a Lánchídon egy hangosbeszélővel. De Orbán nem nagyon jár színházba, Orbán futballmeccsre jár. A színházakat hagyjuk békén.
Azt is gondolom, hogy nem Orbán Viktor volt a huszonegyedik században az egyetlen olyan magyar politikai vezető, aki viszonozta művészek, tudósok politikai/ideológiai jellegű támogatását. Ez nem menti Orbán ámokfutását, nem is magyarázza, de nehéz erkölcsi feladatot ad nekünk, hiszen olyasmiről kell beszélnünk, amiről nem szívesen beszélünk.
Hajlamosak vagyunk alapigazságként elfogadni, hogy a mi színészeink, a mi filozófusaink, a mi karmestereink sokkal jobbak az ő színészeiknél, filozófusaiknál, karmestereiknél, tehát nekik jár az a tíz- vagy százmillió, nekik meg coki. Esetleg oda is eljuthatnánk, hogy egy művészt ne tekintsünk az övéknek csak azért, mert szereti Orbán Viktort, vagy a miénknek, mert nem szereti (főleg akkor, amikor lényegében csak ezt tudjuk róla). Nem, senkit nem tesz jobb művésszé, jobb tudóssá az a tény, hogy aláírt valamit Orbán Viktor ellen. Szimpatikussá teheti az illetőt a dolog, ezt én nem is vitatom, de az egy másik kérdés.
Orbán Viktor nem törekszik az igazságosságra, a méltányosságra és a tisztességre. Tehát…. nekünk kell törekednünk rá.
(A szerző magánvéleményét olvasták, nem a kinyilatkoztatását. Amennyiben ellenvéleményük van, és azt nem hangosbeszélővel óhajtják a tudomásomra hozni, megértéssel fogadom.)
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16520165-6757b14ec60f8' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16520165&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16520165-6757b14ec60f8&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16520165-6757b14ec60f8' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
@aronsatie: Aron, láttam egy érdekes francia filmet a 90-es évek elején, az volt a címe (kb.), h Nem lehet mindenki akkora mázlista, hogy kommunisták legyenek a szülei. Egy Zilbermann (talán Jean) nevű fiatalember rendezte, saját szüleiről, az ötvenes években játszódott. Volt egy jelenet, ami akkor megütött, és azóta is sokszor gondolok rá. Az anya (a remek Josiane Balasko játszotta) – tűzről pattant ifiasszony – röplapokat oszt, egy pasi megpróbálja befűzni. Megkérdezi, mi az a szám, ami a karjára van tetoválva, és a nő, aki flörtöl vele, nevetve azt válaszolja, hogy a telefonszáma, amin felhívhatja. Szentségtörés? Egy frászt. Tipikus zsidó humor. Nem igaz, hogy a zsidósággal nem lehet, akár rosszmájúan is viccelni. Ne legyen már igaz, hogy többé nem mesélhetünk olyan viccet, ami úgy kezdődik, hogy két zsidó utazik a vonaton.
Én azt látom, hogy hagyjuk magunkat hiszterizálni. Ne kelljen már görcsbe álló gyomorral, háromszor a hátunk mögé nézni és százszorosan bebiztosítani magunkat, mielőtt le me írjuk vagy ki merjük mondani, hogy zsidó. Ahelyett hogy magasról leszarnánk az antiszemitákat, nekik játszunk. Nemá!
@Bebes: Egy szóval nem állítottam, és nem is gondoltam, hogy Kocsis antiszemita lenne. De aki korábbi barátaival szembefordulva, ambíciója kielégítése végett elfogadja a nem éppen rokonszenves hatalom közpénzből és mások rovására adott kegyét, majd hálából kéretlenül is megvédi azt egy egyébként jogos kritikával szemben, érvként tálalva a viccbeli zsidónyilvántartást, arra nyugodtan mondható, és ez még a legenyhébb, hogy meghülyült. Szép, hosszú mondatnak sikerült, de szerintem érthető smiley nélkül is (amit amúgy sem szeretek).
Antiszemitának azt tartom, akiről ki is mondom, hogy antiszemita. Ha leírok valakiről valamit, ami negatív véleménynek mondható, és ebben szerepel, hogy zsidó, arról még nem állapítottam meg semmi ilyesmit. Kódolt zsidózás létezik, kódolt antiszemitázás nincs.
@aronsatie: Hát igen… Kocsis „csodagyerek” volt, és nem érte be annyival, hogy „csak” nagy zongorista legyen. Nyilván csalódást okozott magának, hogy nem lett zeneszerző, erre lehetett gyógyír a karmesterség, jöttek a Fesztiválzenekar körüli zűrök… alapvetően persze az volt a gond, hogy egy kis ország (és még annál is kisebb fizető közönség) kereteit szétrobbantó tehetség-túltengéssel állunk szemben. Egészen hihetetlen, hogy egyetlen évjáratból három ilyen nagyágyú (Kocsis, Ránki, Schiff) kerüljön ki.
(Az ő indulások egybeesett az én kamaszkori komolyzene szenvedélyemmel, ott voltam minden koncertjükön a Zeneakadémián, az ÚZS-ban, kicsit elfogult lehetek.)
Kocsis semmi esetre sem hülyült el, a kognitív disszonanciának persze volt szerepe a dologban. Abban a szerencsétlen berlini interjúban Kocsis szerintem nemcsak magyarként, hanem tb. zsidóként is próbált hárítani, csak félrement.
@Bebes: Nem tudtam róla, hogy zeneszerzői ambíciói is lennének, viszont – zenéhez nálam sokkal jobban értő – ismerőseim szerint karmesterként se éri el azt a szintet, amit zongoristaként. Sag schon, mondhatnánk, nagyon magas az a léc. De a probléma az, hogy ő nem mondja, és némi személyes konfliktus is van itt a két Fischerrel. Szerintem maradjunk annyiban, hogy ez nem egy szép történet, és nem válik Kocsis dicsőségére.
@aronsatie: Voltak.
Annyiban maradunk. (Tényleg nem maradt köztünk vitás pont.)