A színházi előadások megzavarásáról
Eredeti szerző: jotunder
Tegnap a Magyar Színházban hangszóróval megzavarták a Magyar Fesztivál Balett bemutatójának tapsrendjét. Gulyás Márton és krétakörös társai az ellen tiltakoztak, hogy a kormány különösen bőkezűen támogatta Markó Iván társulatát.
Színházi előadásokat nem zavarhatunk meg azért, mert politikai vitánk van a művészekkel. Bevallom, én a jogosnak tűnő, a produkciót minősítő kifütyülést is ellenzem, mert olyan konfliktust kelthet a színházteremben, amelyet esetleg nem lehet kezelni. A kritikát a taps elmaradása is tökéletesen jelezheti. Rossz előadásokat nem kell megszokásból megtapsolni.
Vidnyánszky Attila színházának előadását sem zavarhatjuk meg, sőt, Dörner Györgyét sem, ha azok valóban színházi előadások és nem valami mások. És egyelőre még az Új Színház előadásai sem mások, mint ilyen vagy olyan színházi előadások. Vidnyánszky előadásai minőségi színházi előadások lesznek, ebben mindenki biztos lehet. Abban is biztos lehet, hogy Vidnyánszky néha rémisztő butaságokat fog beszélni és talán csinálni is. Kétlem, hogy erről képes lenne leszokni, de a tehetségét sem lesz képes bennhagyni a ruhatárban.
Fel sem merült, hogy Markó Iván és társulatának produkciója morálisan elítélhető lenne. Teljesen elfogadhatatlan az, amit Gulyás művelt. Képzeljük el, mi lenne, ha Andrei Serban zseniális Angyalok Amerikábanjának végén kezdene el őrjöngeni egy bigott majom a Nemzetiben. És a bigott majomsághoz is alkotmányos joga van mindenkinek. Tegnap írtam a magányról, a csodálatos magányról, amit a színházban vagy templomban érezhet az ember, és ezt a magányt tiszteletben kell tartani.
Markó Iván borzasztóan nehéz ember, aki időnként aggasztóan viselkedik. Markó látványosan támogatta Orbán Viktort, aki ezt látványosan (és pofátlanul ) honorálta. Ezt szóvá lehet, sőt, szóvá is kell tenni, de nem egy színházi előadás végén. Markó Iván a huszadik század legnagyobb táncosainak egyike volt, Gulyás Márton pedig… Gulyás Mártonnak pedig van egy hangosbeszélője.
Az Orbán-kormányzat gyakorlatilag alkotmányos szintre emelte a nepotizmust, korrumpálja a kultúrát, a tudományt, a gazdaságot és általában az egész országot. Én is így gondolom. Nem ítélem el azokat, akik emiatt szokatlanul hosszú ideig sétálnak a Lánchídon egy hangosbeszélővel. De Orbán nem nagyon jár színházba, Orbán futballmeccsre jár. A színházakat hagyjuk békén.
Azt is gondolom, hogy nem Orbán Viktor volt a huszonegyedik században az egyetlen olyan magyar politikai vezető, aki viszonozta művészek, tudósok politikai/ideológiai jellegű támogatását. Ez nem menti Orbán ámokfutását, nem is magyarázza, de nehéz erkölcsi feladatot ad nekünk, hiszen olyasmiről kell beszélnünk, amiről nem szívesen beszélünk.
Hajlamosak vagyunk alapigazságként elfogadni, hogy a mi színészeink, a mi filozófusaink, a mi karmestereink sokkal jobbak az ő színészeiknél, filozófusaiknál, karmestereiknél, tehát nekik jár az a tíz- vagy százmillió, nekik meg coki. Esetleg oda is eljuthatnánk, hogy egy művészt ne tekintsünk az övéknek csak azért, mert szereti Orbán Viktort, vagy a miénknek, mert nem szereti (főleg akkor, amikor lényegében csak ezt tudjuk róla). Nem, senkit nem tesz jobb művésszé, jobb tudóssá az a tény, hogy aláírt valamit Orbán Viktor ellen. Szimpatikussá teheti az illetőt a dolog, ezt én nem is vitatom, de az egy másik kérdés.
Orbán Viktor nem törekszik az igazságosságra, a méltányosságra és a tisztességre. Tehát…. nekünk kell törekednünk rá.
(A szerző magánvéleményét olvasták, nem a kinyilatkoztatását. Amennyiben ellenvéleményük van, és azt nem hangosbeszélővel óhajtják a tudomásomra hozni, megértéssel fogadom.)
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16520165-6ae671a923641' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16520165&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16520165-6ae671a923641&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16520165-6ae671a923641' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
@trin9: Szünet van a Hajrádortmund meccsen :-).
Igen, fárasztó az empatikus kompromisszum elérése, nem vitatom. Viszont ha lemondasz arról, hogy elérhető, akkor „azoknak” van/lesz nyert ügyük. Erre utaltam a (lelki) szalámizással, megfejelve zombisítással. így ürül(het)nek ki a civil közösségek, esetleg barátságok.
@sajtohuba:
„így ürül(het)nek ki a civil közösségek”
Azt azért érdemes lenne észrevenni, hogy a jelen vita tárgya épp a civil közösségek vs kormányzat közötti összecsapás, ahol a kormányzat jelen pillanatban irgalmatlan erőfölénnyel rendelkezik.
Ráadásul maga a kormányzat is ezerrel dolgozik azon, hogy a civil közösségeket vagy szétverje, vagy integrálja saját magába.
@Montefiore: most erre mit mondjak…
mivel polgári nevelésben volt részem -nem fideszpolgári!-, így elővéve a legfinomabb modoromat, és a kisujjamat elegánsan eltartva csak annyit, hogy: „bassza meg, legyőztek”.
álláspontodat továbbra is lilagőzös ideának tartom, de a szöveged verhetetlen 🙂
Aki beáll a politika szolgálójának, aki eladja magát 155 millióért, az nem művész, az prostituált.
A „művész”-fogalomból nem lehet kivonni az öntörvényűséget, szabadságot, a (morális) függetlenséget, mert immanens része. A művészet komoly dolog, nem kompromisszum, nem piaci alku tárgya. Markó lehet hogy művész volt, de ma már nem az.
Ma már nincs lényegi különbség Markó, és a közpénzből (MTV-n át) kitömött Ákos, vagy éppen közte, és a trafikokkal kitömött Palcsó Tomika között. Mind eladta magát, mind fideszribanc, csak Markó esetében látványosabb, mert magasabbról vetette le magát.
Megjegyzem Markó kussolásos szövege igen komoly szellemi-civilizációs leépülés jele. Egy igazi művész őrzi a méltóságát, sőt őriznie sem kell, van az magától.
A tapsrend megzavarása semmiség, akár magát az előadást is joggal megzavarhatták volna. Ha ezt elítéled, akkor elítéled azt is amikor a Közgép kapuján belül tiltakozta tavaly nyáron az LMP-sek. A kettő ugyanaz. Nem Gulyás vitte be a színházba a politikát, hanem Orbán vitte be (mindenhová). A spanyol etikettnek csak addig van értelme, amíg közmegegyezés övezi, ha csak te tartod magad hozzá, még azután is kicsináltak, ellehetetlenítettek, és ezzel önkéntesen korlátozod magad a gátlástalanokkal szemben, akkor csak balekot csinálsz magadból.
Az ilyen tiltakozásoknak mindennaposaknak kéne lenniük. Hogy nem azok, az azt jelenti, a magyarok már az önvédelemre sem képesek, hogy beletörődtek, behódoltak, feladták. Hogy nincs következmény, hogy a magyaroktól szabadon lehet közpénzből párthűséget venni.
Inkább meg kéne becsülni, de nagyon, az ilyen ritka életjeleket.
@Nero Bianco: Ott a pont. És egyben a fő különbség a ballib, meg Viktorék között. Orbánék tudatosan, szervezetten küzdenek a nyugati típusú polgárosodás ellen. Sajnos, nem sikertelenül.
@sajtohuba: Amit írsz, az általában nem érhető el.
@sárkányfő: Ez is miféle hagymázas elképzelés. Veletek kellene egyetértenem. 🙁
@Montefiore: És már neve is van a jelenségnek: törökgáboritisz 🙂
orulunkvincent.blog.hu/2013/05/18/koz_192/fullcommentlist/1#c19793412
@sárkányfő: Orbán nem vitt be a színházba semmit. Orbán annyit tud a színházról, h ‘oda ki szoktunk öltözni’. Csak teret adott (nem szorította ki) ezeknek a frusztrált politikodíszleteinek.
Markó teljesen le van épülve. Én azt támogatom, h mára kiégett egykor nagy művészeknek adjunk egy kertes házat valahol, ahol nézhetnek valami szép naplementéket és fizessünk nekik ápolókat, de komoly pénzeket tényleges alkotóktól elvenni és nekik adni: fölösleges.
Gulyásnak nem csak egy hangosbeszélője van, hanem az egyik legvitálisabb szellemi műhely ügyvezetője, a produktumaik egyik komoly tényezője.
@oOoOoO: mellesleg azt hiszem, h azt a Gulyást, aki még azzal a szerencsétlenfasz Mészáros Imrével is leült beszélni, nem hiszem, h meg lehetne gyanusítani azzal, h nem a párbeszédből, mint alappozícióból indul ki. Ha ezt tette, az nem viccből volt.
@Szindbad: Hogy mondod?
@oOoOoO:
„Orbán nem vitt be a színházba semmit.”
Dehogynem. Hát nem üti ki a szemed? Politikai alapon kitömte a saját vazallusát, és kiszárít másokat. Orbán döntött így, neki a színház is csak politikai mező, amit el kell foglalnia, ahonnan ki kell szorítania másokat.
Ez 100%-ban ugyanaz a recept, mint pl. a föld- vagy trafikosztáskor: közpénz, közvagyon osztogatása pártpolitikai alapon. Közpénz, pártérdek-pártcél alapján. „Csak a Fidesz.”
@Nero Bianco: Észrevettem, sőt le is írtam. Viszont azt is leírtam, hogy nehogymá’ ez legyen az élet rendje, simán elfogadva!
@Szindbad: Mint írtam, nem babazsúrról van szó, hogy elérhető legyen.
@ijontichy: „Nyerni nem lehet, döntetlent elérni nem lehet, kiszállni nem lehet” Nekem is ez szokott a fejemben járni, amikor olyanok jutnak eszembe, hogy mire annyira összegyűlik bennem az indulat, hogy tényleg nekiindulnék, ez a banda lezárja a határokat, vagy csak simán kilép az únióból és nem vállalhatok munkát sehol.
Különben se akarok elmenni innen. Nem lehetne, hogy menjenek ezek. Mind. És oda, ahova én gondolom.
@sárkányfő: én csak azt mondtam, h Orbánnak fogalma nincs, h mi zajlik ténylegesen errefelé. Azt se tudja, milyen előadások mennek. Kik mit csinálnak. Csak van néhány elmebeteg haverja (Kerényi, Eperjes stb.), akiket odaengedett, mert leszarja, h mi van ott. A max. az, h jót focizzon a művészurakból álló színészválogatottal Felcsúton. Kábé.
@sajtohuba:
„Viszont azt is leírtam, hogy nehogymá’ ez legyen az élet rendje, simán elfogadva!”
Magam is azt gondolom, hogy egyrészt nem lehet simán elfogadni, hogy a kormányzat maga alá gyűr mindent, másrészt valóban megérdemel egy kisebb gondolkodási folyamatot az, hogy jelen helyzetben és a jövő érdekében milyen lépések lehetnek hasznosak azok számára, akik ez ellen tiltakoznak.
Sajnos ha valaki elfogadja a hatalomtól a vesztegetési pénzeket, az magára húzza a hatalom ellen tiltakozók haragját is, ha akarja ha nem.
@nandras01: pedig az álláspontom a lehető legtávolabb áll minden lila gőztől, ellenkezőleg, teljesen pragmatikus. Megpróbálom nagyon egyszerűen, az így elkerülhetetlen sarkításokkal együtt kifejteni.
1) Borzasztó érdekes, hogy közismerten igen okos emberek is beleesnek a „középenállás” szindrómába. ennél még érdekesebb az, hogy egyébként képesek ugyanabban a posztban „középenállni”, meg leírni, hogy persze a két „tábor” teljesen különbözik az adott kérdésre nézve, de mégis.
2) Ez magyarázatot kíván. A magyarázatot abban találtam meg, hogy valójában nem középen állnak, hanem a két álláspont fölött, és innen ítélkeznek. Ez kényelmes, magas presztízsű és erkölcsileg pozitív álláspontnak tűnik, holott ténylegesen többnyire romlott vagy felületes. Hogy miért, azt leírtam.
3) Ha ezt a dolgot megpróbálom jelenségként megfogalmazni, akkor azzal többre megyek, mintha csak az egyes megvalósulásait bírálnám, mert holnap is fog valaki egy ilyen posztot írni, meg holnapután is, és akkor meglesz a válasz, illetve ha elolvassa, esetleg elgondolkozik, nem a konkrét ügyön, mert az valójában nem dönthető el, hanem azon, hogy vajon helyes rendszerben szemléli-e azt. Ráadásul érvelési szempontból ez egy nehezen védhető „reframing”.
4) Ami kiski felvetését illeti, azzal kapcsolatban meg még pragmatikusabb az álláspontom: a „középenállást” is lehet a maffiarezsim ellen fordítani, meg a hangosanbeszélős aktivizmust is. Különböző karakterű vagy megbízatású emberek egészen nyugodtan dolgozhatnak ugyanazon a célon, tehát a „mi oldalunk” zavarogjon vagy elegánsan óvja-e a polgári manírokat, valójában hamis dilemma. A válasz: ezt is, azt is, ahogy a helyzet és a cél megkívánja.
És ezzel feltaláltuk a hideg vizet, hisz minden megfontolt hatalmi csoportosulás így jár el hasonló helyzetekben ősidők óta. Van egy szalonképes meg egy nem annyira szalonképes szárnya, aztán a hatalom megszerzésével többnyire konszolidálódnak. A jelenlegi maffiarezsimmel nem ez történt, különböző okok miatt, de ettől az ügy lefolyása rövidebb lesz, ez azonban már egy másik történet.
@Montefiore: mea culpa, mea maxima culpa…
a lilaködöt visszavonom, és elismerem, hogy igen figyelmetlenül, mi több, felületesen olvastam el jelen posztbéli munkásságodat… ámbár, mintha némi középenállási habitust vélnék felfedezni akkor, amikor azt mondod, hogy „…ezt is, azt is, ahogy a helyzet és a cél megkívánja. „
nem hinném, hogy akár a vasbordájúak, akár a jakobinusok* sokat őrlődtek volna a „mikor, mit” dilemma viszonylatában.
értem persze, hogy mit is értesz ez alatt, de lassan(lassan..?) elérkezik az az idő, amikor megszűnik a választás lehetősége.
mindettől eltekintve, a mea culpa marad 🙂
* de a bolsevikok sem…
@nandras01: ” ámbár, mintha némi középenállási habitust vélnék felfedezni akkor, amikor azt mondod, hogy „…ezt is, azt is, ahogy a helyzet és a cél megkívánja. „
Hát hisz pont ezzel kezdtem: „a legszebb feladatra vállalkozom: a középen álló és a nem középen álló között középen állni…” 🙂
Valójában abban nincs semmilyen „középenállás”, hogy egy adott cél elérése érdekében két vagy éppenséggel ötféle jól megkülönböztethető eljárást, megközelítést, stílust alkalmazunk. Ez értékítéletektől független dolog, kizárólag pragmatikus szempontok dönthetnek. Ha kell, fel lehet tüzelni „forrófejűeket”, illetve meg lehet bízni olyanokat, akik gyötrődve vallják meg, hogy „nem akartam elfogadni XY igazát, mert elkötelezettségeimmel szemben állt, de mit tehetek, objektíve be kellett látnom, hogy mindent egybevetve XY a legkiválóbb izé és őt kell választani, még ha olykor hogyishívják is”.
A „középenállók” pont a fenti célra jók. A magasabb morális megfontolások meg arra, hogy hangoztassuk őket, ez megfelelően ágyaz meg az aljasabb eljárások elfogadtatásának.
Ha jól emlékszem, Paul Ricoeurról olvastam, hogy azt írja, a politika kulcsfogalmainak létmódja a sokértelműség és homályosság, másképpen nem is működhet a politikai diskurzus, ugyanakkor minden politikai erő a másikat vádolja a fogalmai tisztázatlanságával, és követeli az egyértelműséget és őszinte világosságot….
Ki van ez találva, a lilaköd az egészben annyi, szerintem, hogy a magyar ellenzék nem jutott el oda, hogy a pragmatizmusnak bármilyen nem egészen lábszagú és naiv formáján („mi is támogassuk a rezsicsökkentést és a kettős állampolgárságot, mert nem tudjuk az ellenkezőjét kommunikálni”) túllépne…
nem hinném, hogy akár a vasbordájúak, akár a jakobinusok* sokat őrlődtek volna a „mikor, mit” dilemma viszonylatában”
Hát nem. Én náluk azért éppen az utóéletük ismeretében többet töprengenék, de egy igen egyszerű és nem végtelenített erkölcsi dilemmákhoz vezető algoritmus alapján.
1) Mit akarok elérni?
2) Mi az, amit az már nem ér meg nekem (pl. polgárháború stb.) vagy egyáltalán, elvileg, vagy azért, mert utána nem fogom tudni kezelni a helyzetet?
3) Elérhető-e az, amit el akarok érni úgy, hogy nagyon kicsi esélye legyen annak, hogy olyan következménye legyen, amit nagyon nem akarok?
4) Ha igen, akkor onnantól mindent megteszek, lehetőleg kevesebbet abból, amit kevésbé tartok morálisnak vagy távlatilag célszerűnek.
A dolgot persze bonyolítja a más szereplőkkel való egyeztetési kötelezettség, a több felmérhető kimenetel ésatöbbi, de azt, hogy mi az, amit megteszek és mi az, amit nem, pontosan és végérvényesen eldönthetem.
@sárkányfő: „Politikai alapon kitömte a saját vazallusát, és kiszárít másokat. Orbán döntött így, neki a színház is csak politikai mező, amit el kell foglalnia, ahonnan ki kell szorítania másokat.”
Én fordítva látom, a vazallus stimmel, de a színházzal és az egyéb kultúrális színterek megszállásával épphogy depolitizálni akar. A nagy fideszes színházifoglalást bátran nevezhetjük Marica grófnő hadműveletnek, a megbízható (kétben tartható és megbízhatóan silány) emberek tömjék ki a műsort népszínművekjel, operettekkel.
A Markó jelenség (és Vidnyánszky is) más tészta. Itt találkozik a NER igénye (egyedüli, szakrális és reprezentatív színtér, mely a kész mű, a ner nagyságát és az alkotó discsőségét zengi) találkozik olyan alkotói személyiségekkel, gigaegókkal, akik monumentalitásban és transzcendentálisban utaznak. Markó és Vidnyánszky magukat biztosan nem gondolják a ner bohócának, és nyilván „művészileg becsületesek maradnak”, az is nyilvánvaló, hogy ha nem lépnek át bizonyos korlátokat. ezt nekik (és csak nekik) hagyják is. (Idevehetem nyugodtan Kocsist is.)
Számomra a hatalomnak és a reprezentatív művészeknek ez a fajta érdekházassága gusztustalan. Ugyanakkor nehéz pálcát törnöm Markó, Vidnyánszkí, Kocsis, … fölött. Nekik egy életük van, egy szenvedélyük, etc. Túlságosan is ismerős probléma ez nem is olyan régről.
@incze: Nem veheted ide Kocsist.
Milyen alapon tennéd?
Szinte szóról szóra ugyanezeket gondoltam Gulyás akciójáról olvasva, mint amiről a poszt szól.
Megdöbbentő az aktualitása Klaus Mann regényének, pedig az több, mint 70 éve volt.
@trifid: Nekem a legmegdöbbentőbb az, hogy Kerényi igénye a „hősre” a Hamletben hajszálpontosan megfelel annak, amit Höfgen a regényben (és Gründgens a valóságban) szállít a rezsimnek a saját Hamletjében.
@poszt: Igazad van abban hogy színházi előadás megzavarása nem része a kulturált véleménykifejezés eszköztárának.
Ugyanakkor az utóbbit folyamatosan csökkentik hatalomra kerülésük óta. Nem, a mindenféle csodálatos médiatörvény-ötletek ellenére nincs cenzúra, mindenki megírhat mindent, csak legfeljebb 50 emberhez fog eljutni, hát ez van, a mainstream média vagy az övék, vagy kussol mindenről mert félti a bevételét.
Ha bezáródnak a normális csatornák, akkor marad az ami kicsit bunkóság. Cf interjú TWAval (
fn.hir24.hu/itthon/2011/09/01/tota_w_nem_szeretnek_alekoszkent )
– A nem kormánypárti sajtót – hirdetésmegvonással, zsarolással, fenyegetéssel – képes felzabálni a hatalom?
– Bedönthetõek a szerkesztõségek és a mûhelyek. Nem is kell hozzá nagyon okosnak lenni, csak brutálisnak. A civil gyûlölet viszont nem tartható kordában. Számolni kell vele, hogy ha a kritikának nincsenek szervezett formái, akkor – mivel magát az internetet kontrollálni képtelenek, az még a kínai kommunistáknak sem sikerült – tényleg kizárólag a „megháglak az anyád hátán” típusú kormánykritika marad. Az viszont fantasztikus magasságokba juthat.
Effelé haladunk, persze lehet finnyázni rajta, de ez van.
@tollaszerge:… leginkább azért, mert másból nem is értenek.
Kedves Jótündér!
Általában, de inkább szinte mindig egyetértek az írásaiddal, de most kivételesen nem. 46 évesen eljutottam oda, hogy liberális gondolkodásomat és elveimet csak azokkal szemben vagyok hajlandó érvényesíteni, akik elfogadják a liberális demokrácia szabályait. Azokkal szemben maximálisan. Akik viszont kihasználva az általam képviselt toleranciát és elfogadást ezt az én életformám ellehetetlenítésére akarják felhasználni, azokkal szemben én is hasonlóan lépek fel. Tudom, hogy most akkor a fejemhez lehet vágni, hogy akkor én nem is vagyok igazi liberális, de nekem az a válaszom, hogy pont azért lettem ilyen, mert az akarok maradni. Semmit nem ér a liberalizmusom a föld alatt.
A nácik is a demokráciát használták ki, hogy aztán eltöröljék azt, az iszlám terroristák azért jönnek Európába és az Usába, mert jöhetnek. Franciaországban zavargások törtek azért, mert nem akarták engedni a csadort az iskolákban, közben próbálnál meg te miniszoknyában közlekedni Szaud-Arábiában. Nézd meg mi van most Svédországban. A jobbik is azért tart ott, ahol tart, mert kihasználja a liberális demokrácia engedékenységét. Aztán nézd majd meg, hogy mi lenne, ha ők kerülnének kormányra.
Ezt csak azért írom, mert elegem van az „akkor mi miben különbözünk tőlük” érvelésből. Mert ilyenkor azt elfelejtik, hogy mi önvédelemből használjuk az esetleg antidemokratikus intézkedéseket, ők viszont ezzel támadnak.
Ha tehát Markó megengedhette magának, hogy a színpadon azt mondja Gulyásnak /aki a tapsrendet zavarta meg, nem az előadást/, hogy: „most kussoljál fiacskám”, akkor ez olyan szintű hatalmi arroganciát feltételez, ami nagyon hamar le kell törni. Ez a mondat igazolja Gulyás radikalizmusának jogosságát. Hiszen, ha ezt egy elvileg példakép csinálja, akkor ugyanígy fognak viselkedni az átlagemberek is, hiszen ezt látják. Ha nekem mondta volna ezt Markó, biztosan lekevertem volna neki egy olyan igazi taslit, hogy értse már meg, hogy nem beszélhet ilyen lekezelően senkivel.
@sárkányfő: +1millió!
Modern TV-színház előadás. A témája (24:15-től): Ungarn, lustiges Land.
http://www.zdf.de/ZDFmediathek#/beitrag/video/1907808/heute-show-vom-24-Mai-2013
@Bebes: Kocsist ideveszem, mert ő is az az a fajta nagy művész, aki a múvészetet, és azon belül a magáét valami transzcendens értelemben fölébe helyezi a rögvalónak, és „annnak érdekében” hajlandó egyezségre lépni.
Remélem világos volt, hogy ezt a felsoronem szégyenlistának tartom, én ezeket az embereket (Markó, Kocsis) a politikai hatalommal való közvetlen érintkezésre alkalmatlannak gondolom. Ahol a hatalom a művészet, tudomány kiszemelt fő embereivel közvetlenül egyezkedik, ott jó dolog már nem sülhet ki. (Amitől még a Markó balett, vagy a Nemzeti Filharmónia lehet kiváló.)
@Nero Bianco: Ott a pont !
Jótündérnek majdnem mindig igaza van. almost surely. következésképpen ez egy nullmértékű poszt.
Egyetlen észrevételem van eme babarczyádával kapcsolatban. Hogy ti. a Gulyás Mártonnak menet közben „eltűnik” a kezéből a megafon, majd ő is távozik két kultúrember hathatós közreműködésének köszönhetően. És akkor meddig áltathatjuk magunkat azzal, hogy azért nincs diktatúra, mert nincs, szóba sem jön az erőszak.
@jotunder: Teljesen egyetértek. Lehetne pl. tüntetni a színház előtt a vélt túlzó támogatás miatt, de ha átveszik a radikálisok módszereit, akkor olyan terepre tévednek, ahol nem ők a jobbak….
a meltanyosan , okosan meg kene beszelni a dolgainkat iskola kepviseloinek szertnem felhivni a figyelmet rre az elemzesre, ami jo peldaja annak, hogy mi az alternativ paradigma…
fontos beszelgetes..
mozgovilag.com/?p=6431
„Ezt szóvá lehet, sőt, szóvá is kell tenni, de nem egy színházi előadás végén.”
Akkor érdekelne a véleményed, hogy hol és milyen módon lehet ezt szóvá tenni. Én nem nagyon találok olyan módot ahogy akár a hatalommal, akár a közvéleménnyel közölni lehetne bármit. Nincsenek csatornák, mert fel lettek számolva.
„Neked kuss van nincs beleszólásod, nincs közöd ahhoz ami az országban veled is történik. Ha nem tetszik a rendszer akkor kussolj.” Ezt üzeni ez a hatalom minden létező csatornán. És szituációtól függően még hozzáteszi, hogy „te kis buzi”, vagy azt hogy „te mocskos komcsi”.
Szóval, hol mi módon kellet/lehetett volna Gulyás Mártonnak elmondani a véleményt?
@Montefiore: ” A projekt egy alkotmányos és a polgári jogegyenlőséget és a joguralmat a középeurópai régió átlagszintjén vagy annál valamivel igényesebben teljesíteni képes köztársaság”
És hogy akarod ezt megvalósítani? Ha 2014 után marad a kedves vezető akkor a ner olyannyira kiépül, hogy csak erőszakos úton lesz megdönthető. De ugye Kádár népe nem arról híres, hogy egy szalmaszálat is keresztbe tenne a saját boldogulása érdekében. Pláne míg lesz rezsicsökkentés, meg ingyen sör a Horthy téren Trianon emléknapkor.
@trin9: „mondjuk azt fogom mondani, hogy hímzőkörbe jártam 🙂 „
Javasolnám inkább az imakört 🙂
@ámbátor: „ez a banda lezárja a határokat, vagy csak simán kilép az únióból és nem vállalhatok munkát sehol. „
SZVSZ ez a hosszú távú terv. Amint az unóból érkező pénzek elapadnak, vagy a velük járó korlátozások összeségében kárt okoznak Simicskának, meg nemoligarcháknak lépünk ki az unióból. Jelenleg ennek az előkészítése folyik a nemleszünkgyarmatozással. ha kell még népszavazás is lehet róla.
@Zuzu Petás: +1
Itt a teljes verzió, hogy mi is történt:
http://www.youtube.com/watch?feature=endscreen&NR=1&v=RaKvL2oWHPg
@incze: Továbbra sem értek veled egyet. Egyfelől Vidnyánszky, Markó meg aztán végképp nem Kocsis nagyságrendje. Utóbbi semmilyen értelemben nem reprezentatív művésze semmilyen kurzusnak.
Lehet kevésbé ízlésesnek tartani, ahogy kibrusztolta a támogatást a zenekarának (igazából ennek a részleteiről nem sokat tudok), de nem fizetett érte hűségnyilatkozattal, kiállással vagy kiüléssel, nyilván úgy gondolta, hogy ez neki jár, és ebben hajlamos vagyok igazat adni neki:-)
@Bebes: szerinted Kocsis „nem fizetett érte hűségnyilatkozattal, kiállással vagy kiüléssel”.
De igen, fizetett, kamatostul.
„ez egy abszolút demokratikus kormány” – nyalatkozta Kocsis a Süddeutsche Zeitung-nak 2011. februárjában.
hirszerzo.hu/hirek/2011/2/17/20110217_kocsis_zoltan_interju_suddeutsche
@Bebes: Pedig még a zsidókat is megszámolta a zenekarában.
@netukki: @aronsatie: Számítottam rá, hogy ez előkerül. Nehéz erre mit mondanom. Szerencsétlen eset, ami számomra a sajtó alapvető bornírtságát igazolta, esetenként aljas motívumokkal. Kocsis részéről meg a felhőtelen hülyeséget.
Mert azt talán te sem gondolod, aron, hogy Kocsis antiszemita lenne?
Igen, még talán én sem gondolom (mi az, hogy én sem?). De azért eléggé meg kellett változnia (hülyülnie?), hogy még a klasszikus viccet is megvalósítsa. Lojalitásból vagy netán hálából?
http://www.youtube.com/watch?v=RUWTNx7xSqc
@Bebes: ‘aki a művészetet, és azon belül a magáét valami transzcendens értelemben fölébe helyezi a rögvalónak, és „annnak érdekében” hajlandó egyezségre lépni. Remélem világos volt, hogy ezt a felsorolást nem szégyenlistának tartom, én ezeket az embereket (Markó, Kocsis) a politikai hatalommal való közvetlen érintkezésre alkalmatlannak gondolom.’
Én csak ezt írtam Kocsis kapcsán (de nem csak róla), amit szerintem lényegében te is megerősítesz. Alkalmatlanok. Éppen mert nagyok. Stb. Legfeljebb azon vitatkozunk, hogy elfogadjuk-e a világlátásukat, vagy megengedjük-e lélekben kivételes nagyságoknak, hogy túlnézzenek a mai kocsmán (sajna, szolgáltatásait mások kárára súlyosan igénybevéve).
Kocsissal csúnyán elbánik, aki napi bajokkal nyaggatja, olyankor az Ötödik pecsét szenvedését zúdítja rá, és hát a művészet egy intakt szegletének védelme nem mindig gusztusos, láthatóan boldogantalanul tesz eleget ennek.
comment.blog.hu/2013/06/22/hirtvbalog
a sokeszű lelkész ismét formában.
azért abba gondoljunk bele, hogy ezek az emberek összeadva legalább 150 évet töltöttek el a Föld nevű globalopasziánsz Magyarország nevű lokalobölléritásában. és sikerült erre a szellemi szintre felküzdeni maguk.
kurvára megérte.
@aronsatie: Nem látom a smileyt… remélem, csak lefelejtetted, és nem arról van szó, h ezt komolyan gondolod.
Nem kellett megszámolnia. Tudja. Tőlük tudja. Bartók Béla is tudta, hogy a pályatársai, barátai közül kik voltak zsidók. Te is tudod. Én is tudom. Örüljünk, hogy Magyarországon él K-Európa legnagyobb zsidó közössége. De ne őrüljünk már meg csak azért, mert vannak antiszemitáink is:-)
@incze: Valójában nincs köztünk vita. (Annak, hogy én Markót fénykorában sem tartottam sokra, itt nincs jelentősége.)