A zsidózás és a filozófia összefüggéseiről
Eredeti szerző: babarczyeszter
Demeter Tamás ifjú filozófus a pályázati „összbenyomásra” nulla pontot kapott a Bolyai ösztöndíj bíráló bizottságától. Demeter nem adta fel: kiposztolta az értesítést, majd az anonim értékelők magyarázatát a nulla pontra (Demeter morálisan nulla).
Mint egyike azoknak, akik — a tudományos közösség nagy részével egyetemben — roppantul felháborodtak a pályázat értékelésén, ellátogattam Demeter Tamás Facebook-oldalára.
Mivel jotunder vincenttárs is kitért az ügyre, a mispóhe szó jelentését és jelentőségét a történetben pedig Szily kolléga fejtette már ki, egy további, eddig felfedezetlen aspektust mutatnék be, maradva diplomámnál és zsidózásügyi szakértelmemnél.
Amitől az ügy köznevetség és -felháborodás tárgya lett, az a bírálók meglepő őszintesége, amelynek megoldása azonban (összbenyomás) sajnálatosan egybeesik a Fidesz pályázat-elbíráló szokásaival.
A meglepő őszinteség abban áll, hogy a bírálók nem a szakmai pontokat manipulálták, mint ez amúgy nem ritka dolog, ha valakit nem kívánatosnak nyilvánítanak, hanem maximálisan elismervén a pályázó szakmai kvalitásait, felvetették, vajon van-e morális jelentősége a pályázó zsidózásának, és úgy ítélték meg, hogy van. Nem értek egyet ezzel. Ha már odavágtuk a csizmát az asztalra, helyesebb lett volna feltenni a kérdést emígy: vajon a pályázó szoftos antiszemita tendenciái hatással lehetnek-e munkáinak minőségére?
Aki nem akarna tovább olvasni: igen.
Demeter Tamás oldalán, mint filozófus-végzettségű ember, kicsit görgetek a botránynál lejjebb, s látom, Demeter a folyóirat szerkesztőjeként ajánlgatja a Századvég azon számát ”(tu felix Austria)”, amelyet jotunder kolléga éles szemmel már januárban felfedezett, és két bekezdést közzé is tett Barry Smith amerikai filozófus professzor tanulmányából. Az írás eredetije egy svájci konferencián előadásként hangzott el, és annak konferenciakötetében ma is elérhető.
Barry Smith ontológiával, azon belül is a neurológiai jelenségek és a DSM-IV kategóriáinak ontológiai rendezésével foglalkozik, e területen elismert szakértő. Aki nem tudja, mi az ontológia vagy a DSM-IV, ne essen kétségbe: elég annyit tudni, hogy semmi köze a magyar filozófiatörténethez.
Barry Smith-nek valamiképp tulajdonába került Wittgenstein Traktátusának egy korai példánya (korai? 1930-ban?), Pauler Ákos széljegyzeteivel, s lelkesen nekiállt rekonstruálni Pauler platonizmusba hajló objektivista logikáját. Ez volt az utolsó eset, hogy az objektivista, illetve a logika szót megemlítem, ha valaki aggódna. Demeter Tamás itt lép a képbe, mint Smith a magyar filozófiatörténetről idézett forrása.
Az első széljegyzet, amelyet Barry Smith ismertet, a következő: Pauler a 26. oldalon, Wittgenstein előszavának margójára rajzolt egy Dávid-csillagot, és felkiáltott (ironikusan): „Micsoda megható szerénység! Verecundia Judaica?”
Itt meg is állnék. Wittgenstein érdes modora közismert, de az angolszász világban a filozofálást minden filozófus elölről kezdi (Plotinosz? — kérdezi John Searle, az analitikus filozófia egyik nagyja. Én ugyan sose olvastam!). De nézzük el Paulernek. Ideát a kontinensen a műveltség és a kellő tiszteletadás mégis kötelező, még akkor is, ha a szóban forgó filozófiai értekezést a lövészárokban és a hadifogolytáborban írták.
Nem Wittgenstein az érdekes, hanem a Dávid-csillag és a szerénytelenségre utalás. Wittgenstein családja nagyrészt zsidó származású volt ugyan, de korán katolizáltak, és Wittgensteint a zsidó vallás semmilyen szempontból nem érdekelte, miként általában a zsidóság sem — abban az időben, amikor a Traktátust írta, Tolsztoj Evangéliumának volt megszállott híve.
Pauler, a katolikus filozófus tehát faji jellegű megjegyzést tett, vagy nem vette magának a fáradságot, hogy utánanézzen, mégis mi volt Wittgenstein vallási meggyőződése. De vegyük fel Barry Smith fonalát: ő szürreális módon elhagyja a Bolzano-utódok vitáinak ismertetését, és Weiningerre (osztrák, de nem iskola, hanem egy szerencsétlen, homoszexuális, öngyűlölő zsidó), Schopenhauerre (kicsit se osztrák), valamint a katolikus Schelerre hivatkozik, akik mind állították, hogy a zsidókból hiányzik a szerénység. Rövid lábjegyzet: ha Weiningert egy magát komoly és szigorú filozófusnak tartó szerző idézi, rögtön gyanút kell fognunk, hogy nagyon kétségbe lehet esve.
Barry Smith azzal folytatja zsidóügyi kitérőjét, hogy Pauler (egyébként jogosan — be) berágott Lukácsra, mert Kunfi Zsigmond kitette a filozófiai tanszékről, ami magyarázza, hogy Smith-t idézzem: „Pauler bonyolult viszonyát a zsidókkal”.
Miután Paulerről — úgy, ahogy — filozófiai alapon levakarja a szart, jön az igazán szürreális rész.
Smith két bekezdésben összefoglalja az objektivista metafizika sorsát Magyarországon. Első lépésben elmagyarázza, hogy Lukács a komcsi rablóbandát még igazolni is igyekezett filozófiai alapon, például arról elmélkedett, hogy ölni mindig, minden esetben bűn, s aki ezt a bűnt felelőssége tudatában magára vállalja, tragikus figura. Ez ugyan inkább a századforduló anarchista mozgalmainak és nem a leninistáknak a filozófiája volt, de Barry Smith se tudhat mindent. Ezután a jó amerikai professzor kijelenti, hogy noha Lukács száműzetésbe kényszerült, agresszív és „néha gyilkos” attitűdjének hatása tovább élt tanítványaiban, még a második világháború után is (a két háború közti korszakra meglepő módon nem tér ki), „ezért nem volt a szigorúan tudományos gondolkodóknak oly csekély hatásuk (esetleg: befolyásuk — be) saját hazájukban”.
E kitérő után, mint aki jól végezte dolgát, visszatér Pauler metafizikai finomságaihoz.
Bingo!
Ezt már ismerem. Mindenért Lukács felelős — konzekvente a zsidók — vagy fordítva, mindenért a zsidók felelősek — vegyük például Lukácsot. Már 1996-ban is a fejemhez vágta ezt egy kiváló recenzensem, egy olyan könyvről szólva, aminek a világon semmi köze nem volt Lukácshoz, amint hogy nekem sem. Viszont ugye vérileg valahogy mégis össze lehet kötni a nagy lukácsista összeesküvéssel. Szóban forgó recenzens utóbb, iskolaalkotó professzorával egyetemben, 180 fokot fordult. Én levontam a következtetést: ez az ország nem normális, a magukat értelmiséginek tartók a legocsmányabb inszinuációkkal vívják hatalmi harcaikat, ehhez nem szükséges szövegek tanulmányozása, mert úgysem arról szól a dolog. Meneküljön, aki tud — nyugatabbra tettem át székhelyem.
Erősen kétlem, hogy Barry Smith mélyen tanulmányozta volna Lukács magyar nyelvű írásait (vagy akár a német nyelvűeket), nem beszélve az 1919 és napjaink közötti magyar filozófiai értekezésekről. Más lábjegyzet híján, kénytelen vagyok arra a következtetésre jutni, hogy forrásként megelégedett Demeter Tamással, aki szerkesztőként sem látta indokoltnak, hogy a kis kitérőt, mondjuk így, pontosítsa.
Részegen elereszteni egy-két zsidózást szűk körben semmiképp nem ok arra, hogy valaki szakmai teljesítményét „morális teljesítménye” alapján ítéljék meg. Azért sem helyes kizárni valakit egy ösztöndíjból, mert szakmai tevékenységében is felfedezhetők a lukácsizmus elleni harcnak álcázott és — ha Barry Smithből ítélek — rendkívül primitív és ostoba elemek.
A Magyar Nemzet ma vizsgálatot ígér az ügyben. Ehhez szerettem volna szerény eszközeimmel hozzájárulni.
Az a kutató, aki kicsinyes hatalmi harcokat vív — adott esetben valaki más mögé bújva — az a szakmai etika elemi szabályait se tartja be. Vagyis Demeter Tamás, az ifjú filozófus nem hős, hanem, bocsánat, tényleg erkölcsi nulla. Ez persze nem menti a bírálókat.
@Neumer Katalin: Nekem csak hipotéziseim lehetnek, a Demeter-ügyről, illetve a filozófus szakmán belül történtekről. Szeretném tudni, hogy mi ez az egész.
Megnéztem a publikációs listáját, az idézettségét a scholar.google-on. Tudom, hogy nagyjából mi történt vele. Azt gondolom, hogy rendben van, hogy nem kap Bolyait, mert álláshalmozó, azt is gondolom, hogy nem éri el az MTA doktora szintet, és aggályos, hogy tudományos tanácsadó lehet alig létező nemzetközi idézettséggel, amelyet aztán százas nagyságrendű hazaival fújt fel. Azt is gondolom viszont, hogy ez az egész nem néz ki túl jól, elsősorban DT konfliktusai miatt.
@aritus: Szily nem állított, hanem valószínűsített, és én azt gondolom, hogy elég nehéz lett volna mást valószínűsíteni.
DT jobb filozófus lenne, akkor durván, de teljesen politikamentesen vághatna vissza azzal, hogy felsorolja azokat a balliberálisnak elkönyvelt filozófusokat, akiknek kétes a karrierjük. De nem annyira jó, hogy ezt megtehesse. Ez van. Aki meg olyan jó, az nem foglalkozik ezzel, teszi a dolgát.
@Neumer Katalin: – Kösz, hogy írtál!
Nem BS-t kívántam gyalulni, és lényegében egyetértek veled mindenben.
Néhány pont kivételével.
Weininger a szövegben nem úgy jelenik meg, mint aki Wittgensteinre hatást gyakorolt (ez igaz, de hogy jön ide), hanem úgy, mint aki — csak úgy általános eszmetörténeti környezetként — indokolhatta, hogy Pauler antiszemita megjegyzést tegyen. 1930-ban azonban Weininger már nem volt jelentős hivatkozási pont.
Abban teljesen igazad van, hogy a fiatal Wittgensteinre hatást gyakorolt a Weininger-féle zsidó Selbsthass. De logika bukfenc innen oda jutni, hogy Paulerre is hatással voltak és ez motiválta őt 1930-ban.
Ebben a szürreális elem az, hogy BS nem történészként viszonyul tárgyához (Pauler tett egy antiszemita megjegyzést Wittgensteinre, feltehetőleg a szellemi környezet, illetve a történeti traumák hatására), hanem kilépve abból a szerepből, amelyben Pauler és az osztrákok viszonyát történetileg elemzi, mintegy mentegeti Paulert (tőlem mentegesse — nem ez zavar), aztán behozza a képbe Lukácsot.
Ezzel mintegy átsiklik azon a nem lényegtelen tényen, hogy Wittgensteinnek és Lukácsnak (tudomásom szerint) semmi közük nem volt egymáshoz. Itt tehát egy eszmetörténész megállapítaná, hogy Paulert annyira sértette és sokkolta a valóban univerzálisan zsidó vircsaftnak tekintett Tanácsköztársaság, hogy ezt az indulatát kiterjesztette Wittgensteinre — vagy megállapítaná, hogy Wittgenstein érdes modora Paulerben felidézte azt a szintén közhelyszámba menő korabeli gondolatot, hogy a zsidók nyomulósak. Ehhez nem kell Schopenhauerre hivatkozni — a magyar szellemi környezet volt ilyen 1930-ban.
Nem látom a szükségét annak egy ilyen szövegben, hogy Pauler megjegyzését pro vagy kontra kommentálja, filozófiailag levezesse, helytelenítse vagy igazolja a szerző — egyszerűen semmi köze ennek a széljegyzetnek a dolgozat témájához, a széljegyzetnek kultúrtörténeti jelentősége van, nem érdemi és szubsztanciális, ha ennél sokkal specifikusabb logikatörténeti kérdésekről van szó.
BS mégis úgy kezeli, mint érdemi és szubsztanciális megjegyzést.
Hogy lehetséges, hogy itt BS kilép az osztrák és a magyar filozófiai áramlatok találkozásait elemző történész szerepéből? Hogy lehetséges, hogy minden kontextus nélkül — ezt nevezem még szürreálisabbnak — egyszer csak elmagyarázza, hogy Lukács és „vérengző” (murderous) tanítványai (nem beszélve a legendás aranykészletről) hogy csapták agyon a magyar filozófiát, és ez hogyan igazolja mintegy utólag is Paulert? (Ezt ugyan nem írja le, de a teljes szöveg elolvasásakor nem lehet máshogy érteni a fejtegetést.)
Lehet, hogy nem Demeter a forrás — annyit tudunk, hogy Demeter engedte át szerkesztőként ezt a szöveget. Ezért — mint minden szerkesztő — felelősséget visel. Mivel az alapvető kérdésem az volt, hogy — teljességgel elítélve a bírálóbizottság döntését — feltehető-e az a kérdés, hogy egy filozófus szoftos antiszemitizmusa vagy antilukácsizmusa vagy inkább csak kurrens hatalmi harcai kihatással vannak a szakmai munkájára.
A következtetésem az volt, hogy igen. Ha Demeter átengedte ezt a cikket, annak nem lehet más magyarázata. (Hacsak nem az, hogy nem olvasta, de az sem vet túl jó fényt egy szerkesztőre.)
Azért nem ismertettem az ausztriai iskola ismeretelméletével és logika-elméletével kapcsolatos gondolatmenetet (ami azért nem túl eredeti), mert nem akartam hosszasan terhelni az olvasót. Az első változatban beleírtam, de úgy éreztem, hogy filozófiai érdeklődéssel nem rendelkezőknek ez inkább terhére lenne.
Lehet, hogy BS olvasta Lukács német nyelvű műveit, ennek nem látszik a nyoma a szövegen, viszont nyilvánvalóan volt egy magyar forrása, aki elég ideologikus és primitív tévinformációkkal látta el.
Lehet, hogy ez a forrás nem Demeter volt — de ő engedte át szerkesztőként a szöveget, anélkül, hogy — mint magyar filozófiatörténettel és egyebek között a Lukács iskolával is foglalkozó filozófus felhívta volna a szerző figyelmét arra, hogy ez a kitérő finomításra szorul.
Még egyszer: nagyon örülök, hogy írtál.
e
@Neumer Katalin: „Nem merült fel, hogy netán voltak más mondatok is akár a bírálatokban”
ugyan Demetertől (fb) származik az info, de:
„Tekintettel a nagy érdeklődésre, a bírálatok szövege (másolatot nem adnak, fotó nem készíthető):
BO/0353/13/2 (Betekintés: 2013.06.17. 11 óra)
#1 A benyújtott pályázat minden szempontból kiváló (a többi pályázatnál néhány esetben azért nem tudtam maximális pontszámot adni, mert nem közelítette meg Demeter Tamás pályázatát). A pályázó személyének értékelésére [???] adott nulla pontot az ülésen szóban fogom indokolni.
[Jegyzet: az ülés jegyzőkönyve szerint szóbeli indoklás nem hangzott el.]
#2 A pályázó a „Filozófia- és tudománytörténet” szűkebb témakörbe sorolja magát, de a kutatási tervből a tudománytörténet relevanciája nem igazán tűnik ki, ami azonban nem csökkenti filozófiatörténeti jelentőségét. Publikációinak és idézettségének adatai kiemelkedők (még akkor s, ha előfordulnak tétel-ismétlődések [???]), és minthogy a pályázat minden más szempontból is jónak mondható, a beadott anyag a legjobbak között lenne. Az ösztöndíj odaítélését azonban — morális okokból — nem támogatom.
[Jegyzet: A téma explicite Hume emberi természetre vonatkozó elméletének tudománytörténeti szempontú értelmezése, pl. Newton, Cullen, Cheyne, a felvilágosult vitalizmus és a mechanikai filozófia kontextusában.]”
P.S. Frege is eléggé megütközött azon, hogy Wittgenstein előről kezdi a filozofálást, és nem is hivatkozik rá — de nem tudok róla, hogy egy valamiféle zsidó hübrisznek tulajdonította volna.
@Wintermoots: A disszertációból lett a könyv, a disszertáció pedig korábbi tanulmányokból. Ld. például a 2007-es Világosság-beli tanulmányt.
@jotunder: „Szeretném tudni, hogy mi ez az egész.” Mi is szeretnénk. Mi is (legalábbis az általam kontaktált körök) annyit tudunk, amennyi a neten megjelent. Érdeklődéssel várjuk az akadémia közleményét. Viszont épp ezért nagyon nem örülünk, hogy 1/ minimális információkkal maxi hipotézisek jelennek meg a neten, majd be is járják a fél világot, immáron kész tényekként, amelyekre hatalmas interpretációkat és politikai következtetéseket lehet építeni – és ekképp a filozófusok már megint sajtótéma (mi többnyire szeretnénk végre már nyugodtan dolgozni) 2/ személy szerint annak sem örülök, hogy két kollégámat – a két anonim bírálót – most már másfél hete szidnak jobbról is, balról is (nagyjából a tudományos és emberi becsületükben sértik meg őket), s könnyen lehet, hogy alaptalanul. Mert ugye megint csak: lényegében nem tudunk semmit.
@Wintermoots: amit Demetertől idézel (2007-ből), nem zsidózás, hanem korrekt — bár elnagyolt — eszmetörténeti gondolatmenet, nem is különösebben eredeti, pontosabban egyáltalán nem eredeti gondolat. Jelenleg csak egy gigantikus közhely, amit nagyon érdekes lenne mélyebben feldolgozni. Ha aztán mélyebben belemennénk — mondjuk csak a Pikler-Jászi szakítás történetébe vagy a TTT átalakulásaiba –, akkor komplexebb képet kapnánk.
http://www.doktori.hu/index.php?menuid=192&sz_ID=3313&lang=EN
mta.hu/ii_osztaly_cikkei/filozofiai-bizottsag-2011-evi-beszamoloja-129504
azért ez így elég bátor, és mondhatni páratlan.
@Neumer Katalin: Kati — az lenne talán a legjobb, ha a bírálók előjönnének, és elmondanák, milyen alapon bíráltak. Egy MTA-vizsgálat már eleve politikai vizsgálat.
Az óhatatlan, hogy ha egy ilyen papír kikerül, akkor a tudományos közösség felteszi a kérdéseit, és a sajtó ritkán vár, ez a természete. Én mindössze annyit szerettem volna itt írni, hogy a dolog komplex, Demeter nem annyira hős áldozat vagy áldozattá lett hős, mint látszik, miközben a bírálók valamilyen morális dilemmát nem megfelelő módon oldottak meg.
@Neumer Katalin: Két posztunk van az ügyben. A két bírálóról jelentős és személyes értelemben elmarasztaló vélemény egyikben sincs, csak az, hogy ez így nem néz ki jól.
@oOoOoO: Pontosan ezt akartam mondani: ennél a DT által kiválogatott pár mondatnál többet nem tudunk. A mondatokat ő maga válogatta. Nem tudjuk, mi szerepelt ott még. A szövegéből az sem egyértelmű, hogy a jegyzőkönyv szövegét magát olvasta volna. Annyi viszont bizonyos, hogy egy 8 szakma képviselőiből álló kollégium tárgyalta a bírálatokat és sorolta be a pályázatokat: mta.hu/cikkek/szakertoi-kollegeium-126105
DT ügye a II. számú kollégiumnál volt.
Vagy nem végezték jól a dolgukat, vagy mégis elhangzottak ott olyan érvek, amelyek alapján úgy döntöttek, ahogyan. Ez a második eset az eddigi szűkös, maga az érdekelt által kanalizált információk alapján messze nem zárható ki. Én filozófiatörténész vagyok, aki mást se csinál, mint a forrást magát is értékeli – nyilván emiatt előbb gondolok egy ilyen szempontra, mint teszem azt, egy matematikusl (akiket persze és másfelől bámulok).
@babarczyeszter:
persze hogy nem zsidózás, nem is azért idéztem
@jotunder: Ez már nem így van. A mostani, velem egykorú és fiatalabb filozófusok teljesen együtt mozognak a nemzetközi áramlatokkal. Az se igaz, hogy Magyarországon a kontinentális filozófia erősebb. Nagyon erős analitikus iskola is van, csak éppen ők eleve angolul írnak, és (minimum félig) angol nyelvterületen élnek.
@jotunder: Kétségkívül nem néz ki jól – mert belekerült egy kontextusba. Ez a poszt, amelyet kommentelünk, ezzel a mondattal zárul: „Ez persze nem menti a bírálókat.” Ha nem menti, akkor elítéltük őket. Láthatóan megfelelő vizsgálat nélkül máris az ítéletnél tartunk. (De Virág elvtárs…) Végigszánkázva a netet, a témát ezer helyen átvették, s teli vannak a kommentek a bírálók szidalmazásával. C
sak abban bízom, hogy a két érintett kolléga nem netfüggő, s ekképp nem olvassa mindezt.
@babarczyeszter: Magyar állami egyetemen (most zártam ki Farkas Katalint és az egész CEU-t) illetve az MTA kutatóintézetében ki az, aki nemzetközileg jelentősnek mondható 45 alatti filozófus? (fogalmam sincs, azért kérdezem)
@Neumer Katalin: Mégis: a bírálat — DT által közölt — részében „morális” fenntartásokról van szó, amelyek a 0 pontot indokolják. Lehet, hogy arról van szó, hogy DT már tele van tömve pozícióval és pénzzel, és nem elegáns, hogy még ezt is le akarja akasztani. De akkor miért nem jön elő a bíráló és mondja ezt? Tiltja a szabályzat?
@babarczyeszter: Szerintem nem tudhatjuk, hogy megfelelően oldották-e meg, mert azt sem tudjuk, valóban a zsidózás volt-e a dilemmájuk.
Nem hiszem, hogy helyes volna, ha személyükben előjönnének. Ez azt jelentené, hogy elegendő a Facebook-oldalunkon pár mondatot nyilvánosságra hoznunk egy számunkra kedvezőtlen bírálatból, és máris rákényszeríthetjük az anonim bírálókat a színre lépésre; s egyáltalán: máris elértük, hogy a bírálatok nem kell anonimak maradjanak. Hogyan várható el a továbbiakban, hogy a bírálók csakis szakmai alapokon bíráljanak, ha ennyi elég ahhoz, hogy nyílt színen tetemre hívják őket; hogy elég egy facebook-bejegyzés ahhoz, hogy következményei legyenek a bírálatuknak.
Az akadémiának kell nyilvánosságra hoznia azt, ami szükséges és a bírálók anonimitásának megőrzésével lehetséges.
@jotunder: és miért zártad ki a CEU-t? Akik ott vannak most, mind magyar egyetemen végeztek, velem egy évfolyamon. A még fiatalabbak már Amerikában vannak.
@Neumer Katalin: Nem, a „nem menti fel” nem jelenti azt, hogy valakit elítélünk. Csak azt jelenti, hogy egy adott érv nem elégséges a morális felmentéshez (az álláshalmozásra való hivatkozás talán már igen, de azt már régen le lehetett volna írni). Az, hogy Erdélyi Ágnes elvállalta Demeter Tamás bírálatát nem volt bölcs döntés. Azt kellett volna mondania, hogy ő a bírálatra nem hajlandó, morális okok miatt. Az, hogy nullát adtak az összbenyomásra, persze ezerszer becsületesebb, mintha innen onnan csipkedtek volna le pontokat.
@babarczyeszter: Azért mert én a jellegzetesen magyar struktúrákra lennék kíváncsi. Egyetemek, intézet.
@Neumer Katalin: egyrészt azt gondolom, hogy óriási blama lenne neki, ha kiderülne, hogy önkényesen válogatott a mondatok közül. (és ‘bírálatok szövegét’ írt; ha ez kiderülne (mármint, h elsumákolt valami valóban az álláshalmozásával stb. kapcsolatos mondatot, akkor asszem a köv. 40-50 évben szerencsére nem kell több Demeter üggyel foglalkozni. legalábbis én nem fogok.))
másrészt azt, ami az egyik legelső kommentem volt a témához kapcsolódóan:
netrix.mta.nsd.sztaki.hu/cikkek/szervezeti_es_mukodesi_szabalyzat
„9. §
(1) A pályázat elbírálásának eredményéről valamennyi pályázót írásban kell értesíteni. A határozat indoklását, az ügyben eljáró szakértők nevét nem kell közölni.” -t nem fogják tudni tartani.
lényegében van egy kis átfutási/gondolkodási/hezitálási időhúzás, de úgy látszik, az igény a nyilvánosságra egyre ‘nyilvánvalóbb’.
@Neumer Katalin: A Magyar Nemzet azt is meg fogja tudni, hogy aznap mit reggeliztek a bírálók :((( Az egyik nevét már nyilvánosságra hozták, a másik név valószínűleg nem volt elég érdekes a számukra.
@Neumer Katalin: Értem én — de itt éppen az merült fel, és éppen annak folytán, amit a bírálók őszinteségének neveztem, hogy _nem_ szakmai alapon bíráltak. Simán lehet, hogy ennek semmi köze zsidózáshoz vagy pláne baloldali összeesküvéshez (amíg Szily fel nem hozta, eszembe sem jutott ilyesmi). De VALAMI magyarázattal tartozik a szakma. Éppen azért, mert ezek után lehetséges, hogy valaki (magyar viszonyok között) jó CV-vel és citációs indexszel bead egy szakmailag max pontra értékelt tervezetet, aztán a szubjektív részen elbuktatják. AKár: kérdezzük meg Demetert, mennyiben tartja morálisan helyesnek, hogy jelentős pozíciói és ezekkel járó jövedelme mellé még egy olyan ösztöndíjat is felmarkoljon, amely arra szolgál, hogy egy fiatal tehetség kizárólag kutatásnak szentelje magát.
Ha ez a probléma, akkor például a vita tárgya nem az idióta filozófusháború — én lennék a legboldogabb –, hanem az, hogy a Bolyai kiírásánál vajon milyen kritériumokat célszerű megszabni.
@babarczyeszter: Sajnos, erősen kétlem, hogy a pozíció- és jövedelemhalmozás kiválthatta a nulla pontos összbenyomást és a morális okra történő hivatkozást. Ha ez az indok, azt minden további nélkül fel lehetett volna hozni, mint kizáró okot. Miért ne lehetett volna leírni, hogy ezt a pályázatot nem azoknak írják ki, akik, mint Demeter, nem szorulnak rá?
@aronsatie: ne engem kérdezz. Ahogy Neumer Kati rámutatott, nem is ismerjük a bírálat teljes szövegét. Ami problematikus lehet, az az, ha a Bolyai kiírásában nem szerepelnek ilyen feltételek (jövedelmi viszonyok és pozíciók), és a strukturált pontozásnál sem lehet őket érvényesíteni — következésképpen máshol nem lehet, mint a szubjektív résznél. (Egyáltalán — mi az, hogy „összbenyomás???”).
@Neumer Katalin: Nem ítéltem el a bírálókat: helytelenítettem ezt a megoldást. Azt még jobban helytelenítettem volna persze, ha gyáván lehúzzák a szakmai pontokat, és akkor aztán senki se szólhat semmit, legfeljebb DT fő a levében.
Felmerül a kérdés. Egy teljesen nemzetközi témában, egy Cambridge graduate-nak miért adnak maximális húsz pontot a tudományos eredmények hatására, amikor gyakorlatilag nincs nemzetközi idézettsége.
@jotunder: Szerintem a „nem menti fel” ilyen retorikus zárlatként nem arról szól, hogy feltételezve, de meg nem engedve, hogy vétkeztek, ez nem lenne számukra felmentés, (ez talán egy filozófiai traktatusban működnék), hanem azt, hogy nem tudom őket felmenteni.
Akármennyit nézem, a Magyar Nemzet fogalmazott olyan óvatosan, hogy nem derült ki egyértelműen, mi több: nagyonis elkente a kérdést, Erdélyi Agnes mit mondott: az írja, „nem cáfolta, hogy…” Csakhogy nem is állította – ebből az derül ki. Semmilyen kérdésre nem volt hajlandó ugyanis válaszolni. Hogy a Magyar Nemzet ebből milyen tőkét kovácsolt, ez pedig rá jellemző. Érdemes a Nemzet szavahihetőségének mérésére elolvasni a cikk utolsó bekezdését a Népszava-zsidózás ügyben. Úgy állítja be, mintha az utolsó szó az lett volna, hogy a Népszava visszavonta egy vonatkozó cikkét (a Talentum-díjasra utalnak, azt hiszem), mert úgymond alaptalannak bizonyultak a vádak (írják). Teljesen elfelejtkezik Buzna Viktor arról, hogy egy másik, ugyanebben az ügyben később hasonló tartalommal megjelent cikk ügyében a sajtópert viszont a Népszava megnyerte. Talán nem kellene tehát a Magyar Nemzetre annyit adnunk. A második személy, akit felhívtak, mindenesetre gyorsabban kapcsolt, mert letiltotta a nevének a megjelenését, és milyen jól is járt vele.
@jotunder: „Felmerül a kérdés. Egy teljesen nemzetközi témában, egy Cambridge graduate-nak miért adnak maximális húsz pontot a tudományos eredmények hatására, amikor gyakorlatilag nincs nemzetközi idézettsége.” Ezt én sem értem. Talán túlkompenzáltak.
@oOoOoO: „lényegében van egy kis átfutási/gondolkodási/hezitálási időhúzás, de úgy látszik, az igény a nyilvánosságra egyre ‘nyilvánvalóbb’.”
Ha ezt megteszik, akkor attól tartok, a jövőben a kiszemelt bírálók többsége nem fogja elvállalni a bírálatot. A bírálók beleegyezése nélkül emellett aligha hiszem, hogy ez jogszerű volna: a bírálatot az ember bizonyos feltételek mellett vállalja el, ez egy aláírt szerződés, amelyben mindkét fél titoktartási kötelezettséget vállal: a bíráló is (tehát ha írtam x-ről az OTKÁ-nak egy bírálatot, akkor azt sem árulhatom el senkinek, hogy én bíráltam a pályázatát), de a megbízó is. A kollégiumok tagjai is aláírják a titoktartási nyilatkozatot stb.
@Neumer Katalin: Ha a határozat indoklása vagy a jegyzőkönyv se derül ki, akkor viszont nem fog új információ a rendszerbe jutni. Mert honnan?
Ennél a pontnál mindenki levonhatja a tanulságokat (esetleg a szabály további finomítására stb.), elraktározhatja a kételyeit(ez meg mi volt? hogy lesz jövőre?), további agyalás felesleges időpazarlás.
@oOoOoO: „Ha a határozat indoklása vagy a jegyzőkönyv se derül ki, akkor viszont nem fog új információ a rendszerbe jutni. Mert honnan?”
Hát igen: mivel soha nem jártam még a Bolyai-ösztöndíj közelében sem, fogalmam sincsen, hogy az indoklás maga (vagy a bírálatokból és a jegyzőkönyvből szövegszerűen átvéve, vagy pedig a bennük foglaltakat valahogyan átfogalmazva) valamilyen formában közzétehető-e. Elvileg talán igen, olyan formában, hogy ne sértsen személyiségi jogokat (Itt nem csak a bírálókra és a kollégium tagjaira gondolok /pl. a kollégiumok tagjainak névsora sem látszik nyilvánosnak – talán azért, mert a bírálók részben vagy egészében egybeesnek velük – de ezt sem tudom/, hanem magára a pályázóra is. Mindaz, amit eddig fentebb felhoztunk, elvileg eleve nyilvános (ösztöndíjai az interneten nyilvánosak, állásai nyilvánosak). De persze ördög ismeri ki magát ezekben a jogi útvesztőkben.
@jotunder: „Magyar állami egyetemen (most zártam ki Farkas Katalint és az egész CEU-t) illetve az MTA kutatóintézetében ki az, aki nemzetközileg jelentősnek mondható 45 alatti filozófus? (fogalmam sincs, azért kérdezem)”
Az MTA BTK Filozófiai Intézetében összesen három 45 alatti kutató van (leszámítva a fiatal kutatókat, akiknek nem lehetett elég idejük még a meglévő nemzetközi publikációikhoz sem nemzetközi idézettséget begyűjteni). Az egyik Szabó Gábor, bölcsészfilozófus szemmel előkelő publikációs jegyzékkel, az idézettségét nem ismerem:
hps.elte.hu/~gszabo/
Az ő kutatási témája – újra bölcsész szemmel – valahol a filozófia és a természettudomány határán van.
DT nemzetközi listája kétségkívül jó a hazai mezőnyben, a külföldi idézettsége egyelőre nem kiemelkedő. Ez persze még változhat. Ha az szempont, hogy valaki mennyire a hazai struktúra terméke, akkor nem biztos, hogy DT-t egyáltalán ezen a listán kell tárgyalnunk – ha jól számolom, mintegy 103 hónapnyi külföldi ösztöndíj és tanulmányút után – , hanem inkább erősen külföldi kortársaival kellene összevetni a teljesítményeit. Kivált, hogy abban a világban (legalábbis abban a német és osztrák egyetemi szférában, amelyet közelebbről ismerek) nemigen jellemző, hogy valaki ennyi ideig úgy kap támogatást, hogy ezért kizárólag a saját kutatásaival kell foglalkoznia: hogy nem kell valamely professzornak bedolgoznia az oktatói és egyéb egyetemi feladataiban (ami bizony elég sok munka szokott lenni), vagy hogy nem valamilyen projektre veszik fel, konkrét kutatási feladatokkal (amelyek persze nem az ő szűkebb témái, hanem a professzoréi) stb.
Az egyetemeken állományban lévő ifjú kollégák kormegoszlását illetően nincsen áttekintésem, de attól tartok, elég kevesen lehetnek a 45 alattiak, a mindannyiunk által jól ismert financiális okokból. Vannak persze még azok, akik nincsenek állományban, valahol ideiglenesen lebegnek. Ez megint más szituáció és más kutatási lehetőségek is.
Azért innen, a cserozjomszintről nézve igazán érdekfeszítő a Nagy Magyar Tudományos Élet…
Bocs, amiért mindig a szakmám jut eszembe, DE!
Szóval egy nagyméretű (5-50ezer jótollú) baromfiistállóban ez úgy megy, hogy a betelepítés után pár napra kialakul a csípkedési sorrend. Aki a végére kerül, az szív. A jószágok a saját megszokott pár négyzetméteres körzetükben gyakorolják személyiségi jogaikat (esz-isz-kárál-kapirgál-csíp), ha áttéved egy másik tanszék területére, akkor vagy visszamenekül időben vagy szanzsén agyonverik. Pedig ezeknek a tollasoknak ELEGENDŐ kaja, pia, fény és levegő jut.
Hogy miről is jut ez abba a dementálódó eszembe…
@alte trottel:
Döglődik a billentyűzetem.
Természetesen cserNozjom.
Az esettel kapcsolatban két találós kérdésem volna, ha már szóba került a moralitás:
1. Melyik filozófustól származik a következő idézet: „De a leggonoszabbak a kicsinyes gondolatok; valóban, még jobb gonoszul cselekedni, mint kicsinyesen gondolkozni!”
2. Vajh’ miért ez jutott eszembe a fenti eszmefuttatásról?
@Macarone: A kicsinyes az lett volna, ha innen-onnan lecsípnek pár pontot.
Ez necces, nem kicsinyes. Speciel, morálisan igazolható a bírálat, de a morálisan igazolható cselekedetek időnként meglehetősen veszedelmesek tudnak lenni.
@jotunder: Eleve az egész vitára értettem. Egy filozófust pontozni kb. annyi értelme van, mint egy laptopról szobrot készíteni, nem illik össze a kettő. A filozófussal, amennyiben valódi filozófus, akkor tehetjük a legjobbat, ha megértjük, amit mond, esetleg szóban méltatjuk, de pontozni… azonkívül leerkölcsinullázni valakit, mert „hatalmi harcokat vív”, bár nagyjából mindenki hatalmi harcokat vív, még ha nem is veszi észre, mert az egzisztencia és a presztízs nem tréfadolgok… mintha a poszt írója is éppen ezt tenné, amikor erkölcsi nullának minősíti pályatársát.
@Macarone: A filozófia egy tudomány. Vannak ösztöndíjak, és el kell dönteni, hogy ki kapja.
Demeter Tamás viselkedéséről BE-nek ez a véleménye. Nekem kicsit rosszabb.
@Macarone: „Egy filozófust pontozni kb. annyi értelme van, mint egy laptopról szobrot készíteni, nem illik össze a kettő”
Én simán el tudok képzelni egy laptopot ábrázoló szobrot, bár persze ehhez túl kell tudni lépni a felénk honoló felfogáson egy szobor szerepéről (a laptop lóháton pl. elég hülyén mutat kétségkívül). Az angliai Staines-ben pl. a linóleumnak állítottak szobrot, most mondd.
@jotunder: A kérdés nem teljesen ez, hanem hogy egy korrekt pályázati rendszerben az „összbenyomás” pontozásával miként lehet személyes sérelmeket, politikai csatákat, egyéb nem odavaló érdekeket kifejezésre juttatni és így felemelni vagy lesúlytani. Aki egy ilyen bírtálati rendszert elfogad az végülis már önmagában hitelesít egy korrupt szisztémát. Vicces, hogy mindig „esetek” verik ki a biztosítékot, holott azok léte eleve elrendelt…
@babarczyeszter: Írod:
„Részegen elereszteni egy-két zsidózást szűk körben semmiképp nem ok arra, hogy valaki szakmai teljesítményét „morális teljesítménye” alapján ítéljék meg. Azért sem helyes kizárni valakit egy ösztöndíjból, mert szakmai tevékenységében is felfedezhetők a lukácsizmus elleni harcnak álcázott és — ha Barry Smithből ítélek — rendkívül primitív és ostoba elemek.”
Mért erkölcsi nulla? Ezt még most sem értem. Itt a CV-je :http://www.phil-inst.hu/~demeter/cvh.htm ebben én nem találok semmi kivetnivalót. Hol találhatóak ezekben lukácsizmus elleni harcok?
Itt van ez a cikk : nepszava.com/2011/01/magyarorszag/gabor-gyorgy-a-filozofusperekrol.html
Ebből számomra nem a zsidózás a lényeg, hanem egy feljelentés utóhatása, ami szintén a pályázati rendszer anomáliáit mutatja. Az hpgy ez részegen mivé fajult az teljesen másodlagos.
@TG69: Az összbenyomás valamilyen súlyozott (normalizált)átlag. Ha valakinek mondjuk elég kevés a hivatkozása, de van pár jó eredménye, akkor egy magas összbenyomás ponttal jelezheted, hogy inkább tartod fontosnak az utóbbit, mint az előbbi.
@TG69:
nem értem min csodálkozol. ha nem „zsidózott” volna, akkor a posztíróknak kevésbé fájna. ez a lényeg, a többi csak ráadás.
@Wintermoots: A posztomban arról volt szó, hogy itt valami nem jó dolog történt. Te most azt akarod mondani, hogyha nem mispóchézik részegen, akkor azt mondanám, hogy csak bátran tessék neki nulla pontot adni összbenyomásra?
A filozófus ügy egy nem túl jelentős epizódja volt a mispóchézés.
Demeter Boros János embere, jelenleg MTA doktori cím és mérhető nemzetközi idézettség nélkül tudományos tanácsadó, ami szintén pikáns. De arról meg nem írtam posztot. Nyilván igaz, hogyha valaki nem kerül bele a lapokba, akkor nem írnak róla egyáltalán, főleg azért, mert semmilyen értelemben nem válik közszereplővé.
@jotunder:
ezekben a posztokban a mispóhézés ill. a ” Mindenért Lukács felelős — konzekvente a zsidók — vagy fordítva, mindenért a zsidók felelősek — vegyük például Lukácsot.”–elemek jelentek meg. mivel csak ebben az évben a zsidóság elég sokszor előkerül a blogon különféle kontextusban, kénytelen vagyok erre gondolni.
egy tud.tanácsadói álláspályázatot láttam ott, ahol őt kinevezték, 12 év kutatómunka, habilitáció voltak a feltételek, a többi meg olyan hogy leírva le van, de vagy betartják vagy nem (széleskörű nemzetközi kapcsolatrendszer, iskolateremtő munkásság, stb. ) ha szűken vesszük, nagyon senki se felelne meg egy ilyen kiírásnak.
de itt ha az alapfeltételek teljesülnek, úgyis a személyes kapcsolatok számítanak, gondolom nem csak demeter hanem bárki más esetében is. az egy ilyen világ.
@Wintermoots: nem értem. de annyira nem érdekel.
@jotunder:
nem is lényeges.
@közösperonos átszállás: Hát igen, pl. a Batthyányi téri Batthyányi szobor kezébe nyomhatnának akár laptopot is, nem sokat rontana az összképen 🙂
Pl. Baselben is vannak ötletes gépet ábrázoló szobrok, szökőkutakban, ahogy a mozgó gépezet fura mozdulatokkal kanalazza vagy fröcsköli a vizet. Erre még azt mondom, hogy ötletes, ha nem is esztétikus vagy felemelő.