Békamese Orbán Viktorral
Walter Pitts különleges gyerek volt. 12 éves korában levelet írt Bertrand Russellnek, mivel kétségei támadtak a Principia Mathematica-val kapcsolatban. Pár évvel később elszökött otthonról és a chicagoi egyetemen logikát tanult Carnapnál miközben teljesen nincstelen volt. Húszéves volt, amikor McCullogh-val együtt leírták az első mesterséges neuront. Pitts a neuronmodellje alapján egészen biztos volt abban, hogy az agy képes lehet arra, hogy a szenzoros jelekből felépítse a körülötte levő világot.
1959-ben Pittsnek lehetősége lett arra, hogy tesztelje az elméletét. Barátjával, Jerry Lettvinnel, és szerzőtársával, Warren McCullogh-val együtt megírták az állati érzékelésről szóló egyik legizgalmasabb cikket “Mit mesél a béka szeme a béka agyának?” címmel. Pitts elképzelése szerint a Béka, legyen mostantól nagybetűs, szeme engedelmesen és lehetőségeihez mért pontossággal fogja közvetíteni a Valóságot, legyen mostantól nagybetűs, a Béka agyának. Erre kiderült, hogy a Béka szeme valóságos Mátrixba zárja a Béka agyát, egy Béka-mesét mond, amelyben Legyek vannak és Szitakötők, és talán néhány sötét árnyék a magasban, mert mégis mi más lenne, esetleg pár fűz a tó partján, már amennyire a tó lehet más, mint gyorsan repkedő fekete pontok háttere. A Béka agya nem a Valóságot látja, hanem a Béka-mesét, nem a Valóságban akar győzni, hanem a Béka-mesében. Egy chilei fiatalember is segített a kísérletben, Humberto Maturana-nak hívták, ő tavaly halt meg, és a modern filozófia egyik legérdekesebb alakja lett, mert ő a Béka-mesét várta, a mesét, amelyben a Kogníciót az Élet uralja.
Carl Schmitt és Martin Heidegger mellett volt egy balti német úriember is aki szívesen adott volna tanácsot hercig bajuszkás népvezéreknek. Őt Jacob Johann von Uexküllnek hívták, és már a húszas években úgy gondolta, hogy a Béka (és tengeri sünök, rákok, kullancsok, stb) agya különös mesét hallgat az érzékszerveitől. A Béka az Umgebung, az általunk is érzékelhető valóság, helyett az Umweltet látja, amelyben Békánk a mesehős.
Mit mesél az agyunknak a mi politikai szemünk, hogy egy váratlan, poszt-puzséri fordulattal éljek? Mi a mi Umweltünk, amit az unalmas Umgebungunk helyett építgetünk magunknak?
A világ, ahol minden vagy fekete vagy fehér, ahol vagy ellopták a dolgot vagy mindennél nagyobb és mogyoró van az ő tetején. Ahol azért van úgy, ahogy nincs, mert ők azt mondták, hogy ne legyen úgy, ahogy van. Ahol az óvodások nemátalakító műtétjére félretett pénzét lopták el a csirkefarhát dömpingtől megmámorosodott egykori kádáro-horthysta nyugdíjasnak. Ahol a rakodópart alsó kövén Mészáros Lőrinc és neje kis lábaskájukban fenomenológiát tanulnak, ahol álmainkban a CEU és az SZFE pingpongmeccset játszik a Pázmány-Rákay Philip párossal, ahol Prof. Dr. Csuti és Prof. Dr. Acsajsziakinekmegintelfelejtettemanevét képviseli hazánkat a téli olimpia kiatürkebbhanemmi számában. Két mese van, be lehet rájuk fizetni, az egyik egy kicsit drágább.
Walter Pitts 46 évesen magányos alkoholistaként halt meg, ez a lényeg, a világ mint Umgebung elég ronda tud lenni, különösen így a vége felé, kell egy szem, amelyik pont annyit mesél el róla, amennyit még el tudunk viselni.
@Hottentottenstottertrottelmutterattentäter… usw:: Nem akartam már szaporítani a szót, azért nem írtam. Nem “fordít” az semmit. Azt hiszem az “értelmez” lenne a jobb kifejezés.
@valamár:
” Mi diktálja az agynak, hogy fordítsa meg a retinára vetülő képet?”
A tapasztalat. Az agy érzékeli a testhelyzetet, a végtagok mozgásirányát, tehát “tudja”, hogy merre van fent és lent. A tanulás folyamán “megtanulja”, hogy ami a retina alsó részén vált ki ingerületet, az abba az irányba tekintéskor pl a fejet “felfelé” – a gravitáció ellenében – kell mozgatni, az abba az irányba történő nyúlás a gravitáció ellenében történik. Tehát azok az impulzusok, amelyek a retina alsó felén váltanak ki ingereket, azok a valóságban “fent” vannak, tehát az alsó retinafél képezi le a látósík feletti világot. Ha a képet megfordítjuk a Stratton-szemüveg segítségével, akkor az agy kissé zavarba jön, hogy amikor egy látott tárgyat kell fókuszálni, vagy érte nyúlni, akkor a megszokottal ellentétes mozgást kell végrehajtani, pl a felemelt kéz az eddigiekkel megszokottal ellentétben a lefele-nek látott irányba mozdul. Aztán átrendezi magában a dolgokat :).
Viszont arra kiváncsi lennék, hogy ha a Stratton-kisérletet a súlytalanság állapotában végeznék el, akkor mennyi idő kellene az adaptációhoz? Akkor is bekövetkezne, hiszen a testérzékelés akkor is tudatja az aggyal, hogy egy végtag mozgása a hossztengely melyik irányába történik, “lefelé”, a láb, vagy “felfelé”, a fej irányába, de lenne-e időtartambeli különbség, vagy az agy minden segitség nélkül tanulja újra az irányokat?
Ja, amúgy a Béka szeme pontosan annyit közvetít a világból a béka agyának, hogy a Béka létezni tudjon a világban, és lehetőleg ezzel a “világlátással” jól érezze magát. (Ezért nem fog megbukni Orbán rezsimje. )
A giliszta “szeme” is pont annyi információt közöl a giliszta “agyával”, ami ahhoz elég, hogy “tudja”, hol éri a fény, illetve fény éri valahol, mert ha bárhol fény éri, az neki rossz, tehát pucolás a föld alá. Illetve olyan helyre, ahol már nem éri fény a testét. És ez a vizuális percepció a gilisztának pünkt elég, hogy ne haljon ki a világból. (Ld. vidéki választópolgár a Bözsi-utalvánnyal) Az evolució elég takarékos “szokott lenni”, nem pazarol energiát arra, hogy olyan dolgokat hozzon létre, vagy tartson fenn, amelyek nem szükségesek a szervezet működéséhez.
És ha fejen állva nézem az almafát, hol lesz az alma (a tudatomban ) ?
És ha fejen állva felveszem a fordítós szemüveget, és néhány napig így maradok?
@DarthVader: Nemtom hol olvastam, de úgy emlékszem az evolúcvió úgy 37 alkalommal “fedezte fel”a látást. 🙂 Ha haladunk az időben elfelé, lesz az több is, mint 37. 🙂 Szerintem, de tévedhetek is.
Egy időben kiadtuk a lakásunkat albérletbe. Én voltam az ügyintéző. Hívott egy kedves kiccica (melyik hölgy nem az), hogy kivenné, de hogy Ő vak. És szeretné a vakvezető kutyáját is elszállásoltatni a lakásunkban. Kis gondolkodás után, hát persze.
Következő kérdése volt a születése óta vak hölgynek, hogy megnézhetné-e a lakást?
Na erre majdnem elnevettem magam, mert hogy egy vak ember ugyan hogyan nézhetné meg a lakást?
Megnézte. Végig tapogatta. Olyan puha kézzel, mint ami “kiccicának” volt életemben nem találkoztam. És még egy ilyen boldog emberrel sem. 🙂 Örült neki hogy él. 🙂
Fel sem tudjuk fogni, mi fogyatékkel nem élők hogy milyen szerencsések vagyunk. 🙂 🙁
A lakás végig tapogatása után mondta, ezt ismeri, az előző lakhelyén is pont ilyen panelban lakott. 🙂
Aztán az állása (telefon központos lett volna egy cégnél) nem jött össze. 2-szeresen is sajnálom. Jó embernek ismertem meg, röpke tíz perc alatt. 🙂
Nem csettintgetett, hanem a lábával tapogatózott az utcán. Fehér botot nem használt, apja és testvére szerint hiúságból. Még hogy Ő fogyatékos?
On.
@rrdos:
Te leírtad már valahol ezt a sztorit, vagy én ismerlek téged IRL? Mert valahol már vagy hallottam, vagy olvastam, de nagyon nem emlékszem, hol. Remélem ennek nincs köze semmiféle béta-amiloidokhoz.
@szazharminchet: Szerintem írta már, itt a blogon kommentbe. De nem baj, jó sztori.
Meg is van, épp két hónapja. Itt: @rrdos:
@szazharminchet: 🙂 @nyulambator: Ki is derítette. 🙂 Én voltam és itt követtem el. 🙁
Már csak az a kérdés, hogy amerikai vagy német? Az ámerikai a cia-cia demencia, a német meg az alzheimer. 🙂