Nekifutások avagy kivezetés a kontraszelekcióból
Eredeti szerző: jotunder
Oxfordnak nincs tanulsága. Nem lehet „bezzeg”, nem lehet példa vagy ellenpélda, Oxford az Oxford. Ha ez egy „igazi” blog lenne, ez pedig egy „igazi” poszt, akkor talán elvárható lenne, hogy legyen benne egy kis bezzeg, egy kis ujjfelmutatás, esetleg erőteljesebb böködés is az ég irányába, valaminő kinyilatkoztatás a dolgok szomorú állásáról és a kívánatos változtatások irányáról, de hálistennek ez csak a vincent, és csak én vagyok.
A legjobb dolog, csak úgy sétálni az utcán és nem gondolni semmire. A vonaton megírtam az előadásom, nyolc oldal volt, majdnem az egészet el tudtam mondani, az ember stresszeli magát egy kicsit, aztán nyugi van. Sétálhat a rét melletti kis úton a Christ Church College mellett, le a folyóig, aztán leülhet egy pubban egy pint sörre, és közben még mindig nem gondolt semmire.
Oxfordnak nincs tanulsága, de talán van történetünk szempontjából releváns jelentése. Oxford a versenyről is szól, nem valamiféle lélekpusztító, fájdalmas és kegyetlen küzdelemről, hanem a nemes versenyről. Az ilyen verseny nem elvesz a lehetőségekből, hanem hozzáad, nem elszigetel, hanem kooperációra késztet, nem letaszít, hanem felemel.
Magyarországon az a típusú értelmiségi kompetíció, amelyik oly jellemző Oxfordra, egyáltalán nem létezik. Mi szinte büszkék vagyunk a kontraszelekciós mechanizmusaink sokszínűségére. Az elmúlt huszonöt év néven emlegetett fogalmi komplexum elválaszthatatlan a tehetségtelenítésről. A retardáltságtól a mezei hetedosztályúságig ívelő magyar intellektuális spektrumot kemény munkával alakítottuk ki. Ideológiailag szilárd, lojális kis hülyék országa lettünk, beleszerettünk a képesség nélküliségbe.
(Nem, nem csak „ők”, nem tollas a hátam. )
Mi nem hiszünk a versenyben. Először csak abban nem tudtunk hinni, hogy teljesítmény felülírhatja a kapcsolatok hiányát, aztán rádöbbentünk arra, hogy ez nekünk nagyon megfelel. A teljesítmény macerás. Kacarászunk a közszolgálati televíziós kóklerek bambaságán, nevetgélünk a megzizzent rezsimszolgákon, de a legtöbben arra vágynak, hogy az ő hülyéik is kapjanak végre egy új esélyt. A középszerűség otthonos illata beleivódott a lelkünkbe. A középszerűségtől nem kell félni, nem frusztrál, legfeljebb ha kicsit hangosabb rázza az Audi kulcsát.
Ülök a sörözőben, és egy egészen fiatal sráccal beszélgetek, akiről nem azt kell tudni, hogy ennek vagy annak a fontos embernek a pincsije, nem ebben vagy abban a televízió műsorban magyarázta meg, hogy a rossz is csak a jó egyik formája, nem facebook hírességű jelzőgyáros, hanem arról híres, hogy ő az az ember, aki bebizonyította AZT a tételt. Nekifutott és átugrotta. Nem beszélt róla, hogy tulajdonképpen neki tudna ő futni dolgoknak, és esetleg le is tudná verni azt a lécet a kezével, ha van egy kis szerencséje (ez egyébként nem igaz, akikre gondolok egy hatalmas nagyot esnének és semmiféle kárt nem tennének a lécben), hanem nekifutott és átugrotta.
Oxford nekifutásokról és átugrásokról (igen, kevesebb átugrásról, mint nekifutásról, ez így van rendjén) szól. Tanulságok nélkül. Az ember csak sétál, nem gondol semmire, körülveszik a nekifutások és az átugrások, és nem tudja miért, de másnap ötletei lesznek, valamit megért, valami alakul. Magyarország pedig ezredszer is megfutja a szomorú kis köreit, pedig nem vagyunk mi olyan nagyon mások, mint ők. Vannak kis szigetek, az én kis szigetem is az volt, ahol a nekifutásnak és az átugrásnak még van értelme, de ez az ország nem Oxfordot akarja, nincs fent a zászlón, azaz nem az van a zászlón, hanem valamiféle irányíthatatlan düh, ön- és közfeladás.
Nem vagyunk a megválthatóság állapotában, és ezt egyre több tehetséges gyerek tudja, akik majd megjelennek ősszel az oxfordi utcákon a hátizsákjukkal és a bőröndjeikkel a college-ukat keresve, még lassú léptekkel, de már készülve a nekifutásnak.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16519136-6937505d2f861' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16519136&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16519136-6937505d2f861&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16519136-6937505d2f861' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
@poszt: Ballada feat. (Hungarian) blues. Igazi JT műfaj. Tecc.
Szép és jó írás. Mellesleg Jótündér előadást tartott Oxfordban, amihez a magam részéről őszintén és szívből gratulálok. Remélem a sör is finom volt, azért meg irigylem. A fene a jó dolgát!
@ijontichy:
és borzasztóak.
ha nem tetszik, nem olvasom, a jövőben így is teszek.
Adok egy magyaros reakciót:
Mit is mondhatnék még Dezsőről?
Amikor Oxfordban jártam, a buszmegálló felé gyalogolva eláztam az esernyőm dacára. A kollégiumi szoba meg, ahol laktam, nedves volt és hűvös.
Ha már egyetem: itthon sajnos nem az elmúlt 25 évről van szó, még mindig vannak pártfőiskolát végzett egyetemi vezető…
Gratulálok az előadáshoz!
Nekem is egyre több ismerősöm tanít külföldön, Anglia vagy Amerika…
Beszélgettem egy tanszékvezetővel a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen.
Régóta ott van, beletolta a maga tízezer óráját a tudományába, nem valakinek a valakije.
Elmondása szerint utálja, ami 2011 óta ott folyik az iszonyatos politikai kinevezettekkel, miközben szembesül azzal, hogy más egyetemeken őt utálják, amiért az NKE-n van. Pedig nem locsog tartalmatlanul a teljesítmény helyett, és nem törleszkedik.
Próbál nem foglalkozni az egésszel, hanem csak a nekifutásokat csinálni, de felmerül a kétely, hogy az NKE-n szabad-e még rendes embernek nekifutkosni. És ha nem szabad, akkor mi a teendő. Lázadni, kiabálni, felmondani…? És ha nem, akkor az megalkuvás és gyenge jelleműség?
mostakkor megint ugyanazt írom ide amit tavaly.
egy tudós nem egy nemzetnek, hanem az emberiségnek dolgozik.
oda megy, ahol lehetőséget adnak neki, hogy minél többet adhasson a tehetségéből. ez az erkölcsi kötelessége, és nem a a nemzetének szolgálata.
ezen a bolygón 7,5 md ember él, ennek a 15 millió magyar (ha még van annyi) 0,002-ed része.
még ha felülsúlyozom a magyarságot a lélekszámához képest nagyobb mértékű kulturális teljesítményével, akkor sem lesz több 0,5%-nál több.
ugye nem gondoljuk komolyan, hogy az emberi faj szempontjából számít a magyarok jövője?
vagy bárki másé egyébként.
szóval lehet itt sajnálkozni kishazánkon, de sztem akinek esze van, az a saját életével törődjön, meg az emberiséggel.
világnézetileg még van értelme pörögni, de nemzetekben gondolkodni sztem már elavult dolog.
@ingyenebed: a ‘világnézet’ nevű dizájnercucc is bejött végre? nálad lehet kapni?
@Késes Szent Alia: ez a dilemma ismerős, sokan küszködnek ezzel, és nemcsak a tudományos életben. Én két dologtól szoktam tartani: hogy a nekifutásaimmal hitelesítem az egyébként kontraszelekcióra és korrupcióra épülő rendszert, meg attól, hogy nem futok neki többé, csak hagyom magam szépen kiégni, és elmagyarázom, miért nem futok neki. Pl. mert a nekifutásaimmal hitelesítem a rendszert.
Szóval nekifutkosok inkább, és azzal biztatom (áltatom?) magam, hogy ez azért kell, hogy fenntartsam a nekifutás kultúráját, amennyire lehet.
[…miért ilyen rohadt gyászos itt a hangulat mostanában? Én bírlak, jt, de újabban minden posztod elsődleges hatása, hogy felvágott erekkel szeretnék kútba ugrani a nyolcadik emeletről, miután lúgkövet ittam]
@WiteNoir: Akkor olvass egy kis Jevgenyijt. Tele a világ Balladával a Nekifutásról 😉
@ijontichy:
én az ilyen posztok stílusával, tartalmával egyaránt nem értek egyet, de nem az én blogom és senki sem kényszerít rá hogy olvassam.
nem, anglia, oxford, matematika az égvilágon semmilyen értelmes módon nem hozható kapcsolatba a magyar helyzettel.
nyilván lehet szomorkodni azon, hogy a politika-közélet nem elméleti matematika, hogy magyarország nem egy idealizált anglia, mondjuk szeged meg nem oxford, hát nem is lesz, nem is lehet az.
magyarországon szar, de nem csak itt—és itt sem csak a magyarok miatt, azon belül sem csak a fideszjobbik miatt, de mondjuk ez már más kérdés.
@Érvsebész: Érdekes, hogy ezt írod. Nekem meg erőt ad – határozottan: ERŐT -, hogy kibírjam még itt egy-két évig – anélkül, hogy a józan eszemet elveszíteném…
@WiteNoir: Én Jótündérrel nagyon sok mindenben nem értek egyet. Van egy kulcsszó listám, amelyek közül bármely előfordul egy JT posztban, ott abbahagyom az adott poszt olvasását (és persze nem is kommentelem), elvégre nem vagyok én mazochista (btw: te most akkor jól érzed magad? 😉 ).
Mo-on szar, ebben egyetértünk. Nem véletlenül hagytuk ott bő félmillányian. Tény, hogy nem csak a fityiszkádéenpé miatt, de az is tény, hogy 2010 előtt kevesebben. A „miért”-et sokan sokféleképpen fogalmazzák meg, ám kétségtelenül megtalálható benne a fityiszhulladék vezényelte társadalommérnökösködés, melynek vezérelve épp a posztban is megénekelt kontraszelekció. A téboly ellen jók az ilyen posztok otthonra ( de elismerem a struccpolitika is jó ). Ki-ki dönthet. Ebben – még – megvan a szabadsága.
@Érvsebész: Modellezzük a helyzetet: ha egy rendszeren belül működik valami, aminek működési módja alapvető vonásokban eltér a rendszer logikájától, akkor az nem a rendszer része (jóllehet benne működik), hanem egy anomália. És csak azért létezhet, mert a rendszer még nem eléggé totalitárius ahhoz, hogy kiiktassa magából.
Azaz a rendszer hitelesítése a hozzá való hasonulással következhet be, és semmiképp nem az anomáliaként való létezéssel (nekifutásokkal).
Ami problémás, az az ügyek nyilvánosság elé vitelének hiánya. Főleg egy NKE-s tanszékvezető esetén, akinek (szűk körben) van neve és tekintélye, plusz eleve a rendszer részeként van elkönyvelve, így ha megszólalna, annak lenne súlya. Persze a rendszer azonnal kiiktatná és közvetlen hatása nem lenne, mégis, talán itt már a nyilvános megszólalás hiánya is egy kicsit a rendszerbe való belesimulás.
Az ápolónők meg közben fekete ruhában tüntetnek.
Ha Magyarország egy olyan hely, mondjuk II. József halála óta, ahol egyre kisebb helyen, egyre kevesebb ember, egyre kevésbé jelentős dolgot tesz és ez tendenciaszerűen így van, akkor ez valamilyen magyarázatra szorul, értelmezés után kiált.
Nem csak a felemelkedésnek, hanem a hanyatlásnak is megvannak a maga teoretikusai.
Az is lehet, hogy ennek az általunk oly fájdalmas közelségből ismert hanyatlásnak még nem született meg a teoretikusa.
Mondjuk Gibbon sem kortársa a Római Impérium hanyatlásának.
Ha a miénk hanyatlás is, azért nem olyan nagy alakulat szétbomlásáról van szó.
Kicsiségéért intenzitása kárpótolhat bennünket.
Az utolsó nagyléptékű – általam is ismert – fogalmi keretben történő elemzések egyike a modernizáció magyarországi sorsáról szólt.
Ránki György elemzésében a sikeres monarchia-beli modernizációt egy kevésbé sikeres két háború közötti követte, majd egy sikertelen 1945 után. Ezt ilyen nyíltsággal a szocializmus időszakáról nem lehetett leírni, de ha valaki tud olvasni a sorok között, akkor már akkor megérthette miről beszél Ránki.
A másik példaértékű elemzés rejtettebben beszél a folyamatokról, de nem kevesebb keserűséggel. Niederhauser Emil elemzései az egész kelet-európai térséget fogják át.Nem kívánhatom, hogy valaki hirtelen felindulásból olvassa el a kisebb könyvtárt felölelő életművet.
Summája: a felvilágosult abszolutizmusok bukása után mindenféle szörnyűségek következtek, beleértve a magyar és a megszámlálhatatlan többi kisnemzeti nacionalizmust. A nagy birodalmak bukása után a széttöredezettség állapotában a hanyatlás lett úrrá. Térségünkben a Habsburg monarchia egy ideig Európán belül tartja a régió egy jelentős részét, de bukása után a hanyatlás felgyorsul előkészítve a hitleri és sztálini birodalom uralmát a térségben. Mondjuk erről Ránkinak is ez volt a véleménye.
Csak nem állom meg a harmadik nagyívű összefoglalás megemlítését.
Lukács György az Ész trónfosztásában a modern európai filozófia egészét tekintve beszél hanyatlásról. Röviden: a liberalizmus fasizmushoz vezet.
Természetesen a két háború között is voltak jeles képviselői a hanyatlás-irodalomnak. Hirtelen csak Szekfű Gyulát, Szabó Dezsőt és Németh Lászlót említeném.
Röviden. Ennyi kiváló elme nem tévedhet. Itt tényleg hanyatlás van. Viszont mint láthatjuk irodalom is van mellékelve hozzá.)
@WiteNoir:
JT matematikáról ír, mert abban mozog. Én zenéről, mert abban, de ugyanezt írhatnám (sőt írtam is, de most lusta vagyok előkeresni a blogomon).
Hidd el, szívesebben bringáznék be egy budai kiskocsmába és játszanám esténként a Máté Péter dalokat (is).
De ehelyett, pont a JT által idézett dolgok miatt az ablakon át nézem épp a Balti-tenger hullámait.
raerunk.blogrepublik.eu/2012/01/10/kisbolygok_es_telefonok/
és végül ez nem a felsőoktatásról, hanem konkrétan a kontraszelekcióról
raerunk.blogrepublik.eu/2014/03/12/itt-komcsik-vannak/
@Professor Pizka: Itt komcsYk vannak. Ámen.
@zenonküp: „Ránki György elemzésében a sikeres monarchia-beli modernizációt egy kevésbé sikeres két háború közötti követte, majd egy sikertelen 1945 után.”
’45 után minimum két modernizációt kéne megkülönböztetni (meg egy harmadikat ’89 után), abból a másodikra azért nem mondanám, hogy sikertelen.
@zenonküp: ezek valodi tarsadalomtudomanyi kerdesek, amelyekrol en erintolegesen sem mernek irni.
@jotunder:
Ne fogja vissza magát! Ha én állást merek foglalni abban a kérdésben, hogy a matematika objektumai ideák-e vagy sem, akkor minden lehetséges.)
@közösperonos átszállás:
Ránki György 1988-ban halt meg.
Kornai János szerint a hiánygazdaság működésképtelen. Furcsa lenne, ha sikeresnek tekintenénk az e keretek között lezajlott modernizációt, mondjuk 57 és 88 között. Bauer Tamás sem tekinti sikeresnek.
Tehát akkor a modernizációt tekinthetjük sikertelennek, kudarcnak.
Egy sikertelen modernizáció pedig fogalmi önellentmondás, mondjuk mint a béna hosszútávfutó.)
@zenonküp: Ott az előzményben, hogy a két vh. közti modernizáció „kevésbé sikeres”. Innentől az, hogy egy modernizáció nem sikertelen, nyilván nem jelentheti egyértelműen azt, hogy az sikeres volt.
„Kornai János szerint a hiánygazdaság működésképtelen.”
Ezzel nehéz mit kezdeni, nyilván teljesen más fogalmakat használ, mint amit mi (te és én) egy kommentfelületen. Így inkább tőled kérdezem: mi a különbség aközött, hogy van pénzem banánra, csak nem lehet kapni (hiánygazdaság), meg aközött, hogy lehetne épp kapni, csak nincs rá pénzem? Persze kapitalizmusban az utóbbi nemigen lehetséges, hiszen ilyenkor a banán ára felmegy, de tényleg a rögzített árrendszerből szeretnénk eljutni oda, hogy a szocializmus nem modernizált „sikeresen”?
(Nyilván nem futotta ki az ország a potenciálját, ez nem kérdés. De azért nem legyintenék arra az apró különbségre, ami a Kádár-kocka és a vályogház, a Lada 1200 és a szekér között van.)
@közösperonos átszállás: „Persze kapitalizmusban az utóbbi nemigen lehetséges”
Mármint nyilván az előbbi.
@zenonküp: ez a hanyatlásos szerintem nem túl szerencsés értelmezési keret. A terminológiában rejlő értékítélet jellegzetes emberi hiba; elfogult, skálatévesztett, és attól tartok, nagyon félrevisz.
A Római Birodalom nem „hanyatlott”, hanem egyszerűen evolválódott valami mássá. Tény, hogy az említett evolúciós folyamatok többnyire egy írástudatlan, büdös herul/vandál csatabárdjában & kifröccsenő agyvelőben manifesztálódtak, na de mindezek (azaz pl. a népvándorlás germán törzsei) nélkül hogyan alakulhattak volna ki a jövendő feudális rendszer leglényegibb alapjai? (Ahogy azt részletesen pl. Szűcs Jenő is kifejti.)
És azt hiszem, hosszú távon* a tudás sem vész el, legfeljebb átalakul. A setét századok (i. sz. IV. század <) csupán a világ Európának nevezett segglyu /áthúzva/ kitsiny szegletében mondhatók – esetleg(!), erőteljes fenntartásokkal – setéteknek; az emberiség szempontjából az akkori kultúrák közül a _valóban_ fontosak & meghatározó szerepűek épp a Tang-dinasztia megszületése felé tartottak, ill. a Gupta Birodalom virágkorát élték (de pl. a túlfélen a maják is a legragyogóbb – klasszikus – korukban leledztek, és így tovább).
Ennek megfelelően szerintem ézös hazánk sem „hanyatlik”, csupán a rendelkezésére álló keretek és erőforrások (nagyhatalmi politika, tört/kult. örökségek, helyben továbböröklődő magatartásminta-populációk, zemberek stb.) között törvényszerűen átalakul valami mássá. És lehet, h. ez a „más” a jelen fagyott pillanatában/egy-két-há évtizedében, közelebbről szemlélve leginkább egy rakás szarnak (aka termékenyítő trágyakupac, szilajul beledöfött vellával) tűnik – no de ez pusztán azért van, mert mi, tiszavirág-életű pillanatlények nem kellő távolságból (skálán) szemléljük a hátsó udvart (ti. a budi és a kukoricagóré környékét). Hanem mondjuk a tornácról.
A dinók is jó sokáig döglődtek (pedig náluk még az Úr kézi vezérléses pörölye is siettette a folyamatokat), aztán végül mégis milyen pofás egereket (= emlősöket) szültek a hegyek /áthúzva/ a makroevolúciós trendek.
.
.
* mármint azon a távon, amelyben szemlélve mind halottak vagyunk 🙂
@zenonküp: Azt azért sejted ugye, hogy ez így komolytalan?
Meg kell adni a „modernizáció”, és a „sikeresség” kritériumait, ismérveit. Utána lehet kijelentéseket tenni arról, hogy megfelel-e annak a helyzet (a volt helyzet), avagy nem. (Persze, még akkor is lehet azon vitatkozni, hogy helyesek-e azok a kritériumok.) Így csak szófia beszéd az egész. 5 db „komoly gondolkodó” ezt mondja róla, másik 6 db szintén „komoly gondolkodó” meg pont az ellenkezőjét. Én meg azon töprengek, hogy mitől komoly gondolkodók az ilyenek.
@labrys: Nem is az a gond, hogy tágabb kontextusba helyezve hazánk ne haladna valamerre. Csak nehéz nemes apátiával szemlélni azt a jövőt, ahol egy szerény jövedelmű kültelke vagyunk a dekadens Európának…
Hoppá! A hanyatlás egy kicsiny eleme feltárja a hanyatlás egy fontos elemét :
mno.hu/magyar_nemzet_magazin/lelek-ugyan-mar-1282677
@zenonküp: Aha. Akhilleusz kísérlete a teknősbéka utolérésére is teljesen sikertelen. Jótündér kollégájának kísérlete a königsbergi hidak problémájával viszont sikeres (vagy hogy is van ez?). Már csak az a kérdés, ki a fene az a Bauer Tamás?
@közösperonos átszállás:
Nem becsülöm le a Kádár-rendszer alatti változásokat.
A két háború között Magyarország, Portugália és Spanyolország kb. ugyanott volt, Olaszország nem sokkal előzte meg. 1988-ra a helyzet egészen másképp nézett ki.
@zenonküp:
Nagyon fura dolgokat mondasz.
Ha II. József az időszámításod kezdete, akkor először is illene megjegyezned, hogy 1849-ig, a szabadságharc leveréséig egy egyedülállóan sikeres gazdasági, kulturális és társadalmi modernizáció (reformkorszak) történt.
A Monarchiában viszont elképesztő hanyatlás zajlott le, ami minket dicstelen gyarmati sorba lökött, a Monarchiát pedig „Európa beteg emberévé” tette, és végül egy öngyilkos háborúba taszított minket.
A retrográd Horthy-korszak további hanyatlást hozott, ami nemcsak öngyilkos háborúba, hanem egyenesen esztelen önpusztításba torkollott.
Az 1945-1990 közötti időszak viszont egy szédítő tempójú modernizációhoz vezetett, ami még az orosz katonai megszállás és ideológiai terror ellenére is el tudta juttatni az országot a demokratikus piacgazdaság felépítéséig és a békés rendszerváltásig.
Sajnos, a rendszerváltás óta újra hanyatló szakaszba kerültünk, amit a fejlődésre képtelen baloldal, a monarchista, horthysta restaurációra törekvő jobboldal, valamint az Orbánféle politikai szélhámosok együtt hoztak össze.
Ha Ránki György a Monarchia időszakát akármilyen szempontból is sikeres modernizációnak nevezte, akkor Ránki György vagy nem tudta hogy miről beszél, vagy nem gondolta szó szerint, hanem csupán ellenpontozott, relativizált.
Kornainak a hiányról szóló megállapításai pedig legfeljebb a 70-es évek közepéig voltak igazak, 1980 után viszont már biztos nem.
Tehát mindkét szerzőre nézve igaz, hogy nem vették figyelembe az 1970-es években meginduló, és az 1980-as években egyre gyorsuló tempóban kibontakozó piacgazdaságot és demokratizálódást.
Az a megállapítás pedig, hogy „a liberalizmus fasizmushoz vezet”, egyetlen történelmi példával sem támasztható alá, tehát javaslom, hogy tekintsük csupán freudi elszólásnak a részedről 🙂
A fasizmus éppenhogy a liberális elvek megtagadását jelenti. És ez teljesen független attól, hogy a diktátor puccsal, vagy a szavazópolgárok gondatlanságából eredően demokratikus választás útján került-e hatalomra.
@zenonküp:
„A két háború között Magyarország, Portugália és Spanyolország kb. ugyanott volt, Olaszország nem sokkal előzte meg. 1988-ra a helyzet egészen másképp nézett ki.”
Rossz példa.
Spanyolország még a 70-es években is ugyanott volt, mint mi.
Nézz csak utána a gazdasági statisztikákban.
Spanyolország később is csak azért tudott beelőzni minket, mert náluk a multik hatalmas termelő beruházásokat csináltak, nálunk pedig ilyesmire nem volt lehetőség.
@zenonküp: Így ez azért nehéz lesz. Tehát akkor GDP per capitában mérjük a modernizáció sikerességét, referenciapontnak Spanyolországot és Portugáliát (Francóval és Salazarral nem törődve)? Rossz hírem van: elmaradásunk oka eszerint egyrészt második világháború néven ismeretes (forrásszerűség: http://www.ggdc.net/maddison/historical_statistics/horizontal-file_03-2007.xls). (1946: HU: 1721, SP: 2179, PT: 1928.) Ellenben a Rákosi-rendszer igenis sikeresen modernizált (1958: HU: 3367, SP: 3150, PT: 2672), simán rájuk előztünk, kár, hogy utána Kádár nem söpörte elég lelkesen a padlást.
@zenonküp:
Amúgy mókás, hogy Franco diktatúrájának mondernizációs eredményeit simán elismered, a Kádár-rendszer modernizációs eredményeit viszont nem akarod tudomásul venni.
Mint ahogy az is fura, hogy a két ország összehasonlításakor figyelmen kívül hagyot azt az apróságot, hogy Spanyolországot nem dúlta fel a háború, nem volt jelentős embervesztesége, nem fizetett évtizedekig súlyos jóvátételt, és nem tartották megszállva, ideológiai és fizikai terror alatt a szovjetek.
Miért nem a régióbeli országokkal hasonlítasz össze minket?
Ja, nyilván azért, mert akkor rögtön kiderülne, hogy a rendszerváltás idelén a régió legmodernebb gazdaságának számítottunk.
Szóval hidd el, nagyon sántít ez a hanyatlás-elmélet.
A hanyatlás csak a rendszerváltás óta van.
@itoérambolafoci: ,,A fasizmus éppenhogy a liberális elvek megtagadását jelenti. És ez teljesen független attól, hogy a diktátor puccsal, vagy a szavazópolgárok gondatlanságából eredően demokratikus választás útján került-e hatalomra.”
a kérdés az, hogy a liberalizmus-fasizmus átmenet történelmileg szükségszerű-e vagy sem; például hogy a liberalizmus sikerei szükségszerűen okoznak-e olyan átlagnemtörődömséget, amit egy diktátor ki tud használni. és innen már csak egy ugrás kedvenc vesszőparipám, a közoktatás. a NER-t az oktatás züllesztése megvédi ugyan a liberális ármány ellen, de a fasiszta ellen már nem.
@jotunder:
Bocsi a fenti offokért.
És köszönöm az írást, jólesik ilyesmiket olvasni.
Én is mindig élvezem, ha olyanokkal futok össze, akiken látom, hogy folyamatosan keresik a következő lécet, amit átugorhatnának.
Szoktam ilyeneket találni itthon is 🙂
@dr Brcskzf Gröőő:
Szerintem csak a fejletlen demokráciák és a demokráciára éretlen polgárok engedik a liberalizmust a fasizmusba átmenni.
Elképzelhetetlen volna például az, hogy Svédországban vagy Svájcban egy politikus a hatalomra kerülése után önkényesen semmibe vehesse a liberális játékszabályokat, pusztán csak azért, mert nagy többséggel választották meg.
Ez csak fejletlen demokráciákkal és demokráciára éretlen szavazópolgárokkal eshet meg.
A fejletlen demokráciákban a pártvezért királypótléknak, a pártot pedig arisztokrácia-pótléknak nézik az emberek.
A fejlett demokráciákban viszont az embereknek nincs belső igényük arra, hogy vakon elfogadják bárki felsőbbségét.
A fejlett demokráciákban nem azért juttatnak kormányra valakit, hogy az utána azt tehesse, amit csak akar.
Hanem azért juttatják kormányra, hogy szolgálja az ország érdekeit.
@labrys:
A hanyatlás kategóriáját ketten is explicit módon használják. Gibbon és Szekfű. Gibbon a főcímben, Szekfű az alcímben. Európa körülbelül a 18. századra éri el azt a civilizációs szintet, amely Caracalla 212-es edictuma idején megvolt a Római Birodalomban.
Nekem erőteljesen úgy rémlik, hogy közben 1600 év telt el.
Szűcs Jenő a középkorra teszi az úgynevezett szabadságok kialakulását, amelyből a modern szabadság kialakult és egy hosszas folyamat végére Európa három történeti régiójának létrejöttét. Ez tényleg nagy eredmény. Ugyanakkor nem győz eleget figyelmeztetni a mélyben lévő struktúrák, képletek nagyon lassú változására és arra, hogy nem ugyanaz Kelet-Európa és Nyugat-Európa. A nyugat-európai képlet egy leegyszerűsített képlete valósul meg, a létrejött struktúrák törékenyek. Azt is mondhatnám, hogy hihetelenül szkeptikus volt a fejlődéssel kapcsolatban. S nagyon is tisztában volt azzal, hogy a létező szocializmus ebből mit rombolt le. A rendszerváltással kapcsolatban végképp nem volt optimista a többiekkel ellentétben. Nem a Kádár-rendszert kívánta tovább életben tartani, közismert, hogy ellenzéki volt. Többen úgy vélik, hogy tragikus hirtelenséggel bekövetkezett halálához is ez a feszültség vezetett.
Mindannyian emlékszünk Habermas sarkos véleményére is ebből az időszakból- Szerencsés dolog, mondta, hogy Németország kettészakadt, hiszen a német fejlődés összes negatívumát ott hagyva az NDK-ban, Nyugat Németország végre szabadon fejlődhetett. Ha újra egyesül a két ország, újra szembe kell nézni a terhes történelmi örökséggel.
Constant különbözteti meg először módszeresen a régiek és a modernek szabadságát, de rejtetten és nyíltan nagyon komolyan bírálja a modern demokráciát épp az Egyesült Államok példáján.
A modern demokráciat, a népuralmat Eötvös is keményen bírálja, mellesleg teljes joggal úgy 1848-54 tájékán.
A rendszerváltás utáni változások bírálatát Szalai Erzsébet adja meg.
Egy ideig még bízik a magyarországi újkapitalizmus legalábbis teoretikus nyereséget jelentő fejlődésében, utána már abban sem.
Már jó ideje a globalizációkritikus neomarxista iskola érvényességét hirdeti.
Annak a kérdésnek a tárgyalásába, hogy az őshüllőkhöz képest az emlősök fejlődést jelentettek-e vagy nem, nem mennék bele. Érdemes megnézni a földtörténet során négy alkalommal is bekövetkezett úgynevezett nagy kihalással járó katasztrófák utáni benépesüléseket.
@Késes Szent Alia:
Súlyos dilemmát feszegetsz, amivel annakidején már a Rákosi- és Kádár-korszakban is szembe kellett néznie a szakembereknek.
És ez különösen akkor durva, ha egy közismert, tekintélyes, élvonalbeli szakember adja a nevét a hatalom játékaihoz.
– – –
A szovjet megszállás idején, amikor nem volt lehetőség a hatalmon levők békés megbuktatására, erkölcsileg elfogadható volt, ha valaki belülről akarta megreformálni a rendszert. De a diktatúrában az embernek semmi más szakmai alternatívája nem volt.
Egy olyan politikai kurzus esetében, amelyet csupán a közvélemény passzivitása és tájékozatlansága tart a hatalomban, szerintem bűnrészesség, cinkosság egy jó szakembernek olyan pozíciót elvállalnia, amivel segíthet a közvélemény előtt a szakszerűség és az alkalmasság látszatát fenntartani.
Ez visszaélés azok bizalmával, akik az adott szakembert hitelesnek fogadják el, és értékítéletében bíznak.
Egy ilyen szerepvállalás óhatatlanul az illető szakember erkölcsi hitelének elvesztésével jár.
Manapság ugyanis már senki sem állíthatja azt, hogy nincs más választása, mint a hatalom szolgálatába állni.
@itoérambolafoci:
Tisztelt hozzászóló!
Volt szerencsém olvasni több hozzászólását is különböző blogokban és különböző témákban.
Ha gondolja ezek elemzését és kritikáját elvégzem, de kérem, hogy ne ebben a blogban tegyük ezt meg.
@közösperonos átszállás:
Kérem, a vitának ebben a formában nem látom értelmét.
@ijontichy:
Tervgazdaság, beruházás, ciklusok (1981)
Erre a munkájára gondoltam. Gondolom ön is olvasta.
@zenonküp:
A hanyatlásnak és a modernizációnak nyilvánvalóan sok dimenziója van, és ez a különböző korok, a különböző kultúrák, vagy akár a különböző politikai rendszerek összehasonlítását is megnehezíti.
Viszont Kelet-Európa lemaradását Nyugat-Európához képest jól beazonosítható módon elsősorban a Habsburgok uralmának köszönhetjük, ami a kiegyezés után, vagyis a magyar főrendek nemzetárulása után vált igazán pusztító hatásúvá.
Ha tehát objektven akarjuk értékelni az 1867-1945 közötti „modernizációt”, akkor mindenképpen számba kell vennünk azt az elképesztő gazdasági, kulturális és erkölcsi hanyatlást is, amit a két világháborúban való részvételünk okozott.
Tehát a Horthy-korszak, a Szállasi-korszak és a II.VH. borzalmai után elég hamis dolog arról beszélni, hogy a Rákosi- vagy a Kádár-korszak mit „rombolt le” a korábbi fejlődésből.
Hiszen nem ők rombolták le, hanem már eleve totális gazdasági és erkölcsi romhalmazt vettek át.
– – –
Persze meg tudom érteni, hogy 1848-1854 között Eötvös bírálta a népuralmat.
A demokráciához ugyanis olyan művelt és tájékozott népre van szükség, akit a saját józan ítélőképessége megvéd a demagógiától és a fanatizálástól.
Kelet-Európában pedig még máig sem volt idő arra, hogy egy ilyen kulturáltsági szint kialakuljon.
De pont ezért volt kiemelkedő modernizációs sikernek nevezhető a Rákosi és Kádár idején felfuttatott közoktatás, konkrétan a közép- és felsőoktatás tömegessé tétele.
Mert pont a népesség kulturális szintjének jelentős emelése tette lehetővé a békés rendszerváltást.
Tehát a Rákosi- és Kádár-rendszer hiába volt diktatúra, mégis sokkal nagyobb szabadságot adott a polgároknak, mint a társadalmi mobilitást korlátozó, és félmillió magyart értelmetlenül halálba küldő Horthy-rendszer.
A komenista diktatúra rovására írt negatívumok többsége pedig pont abból fakadt, hogy a Rákosi- és Kádár-rendszernek kellett megfizetnie azt a hatalmas kártételt, amit a Horthy-rendszer esztelen háborúja más országok területén okozott.
Vagyis még Rákosi idején sem Rákosi, hanem Horthy söpörte le a padlást, és terrorizálta a magyar népet.
És sokat elárul, hogy a Kádár-rendszerben a magyar nyelvű kultúra és művészet olyan virágzásának lehettünk tanúi, amire se előtte, se utána nincs példa. És ez ugye szintén a szabadság fogalmához tartozik.
– – –
Ami pedig az „őshüllőket” illeti, lazításként hadd szóljak róluk is valami idevágót.
A hatalmas méretű dinoszauruszok és a 15 méteres szárnyfesztávú repülő dínók létezését az tette lehetővé, hogy az ominózus óriásmeteorok becsapódása előtt a légkör sűrűsége közel kétszerese volt a jelenleginek, és ezért sokkal könnyebb volt a légzés és a repülés.
Valóságos édenkert lehetett 🙂
A dinóknak baromi könnyű életük lehetett, hiszen mindenütt pezsgett az élet, és nem kellett mást tenniük, csak zabálni. Azért is néz ki úgy a legtöbbjük, mintha egy karikaturista találta volna ki őket.
A légkör kb. felének elvesztése és az átlaghőmérséklet kb. 8 fokos csökkenése viszont betett a dínóknak.
Ilyen körülmények között csak a SOKKAL FEJLETTEBB biológiai felépítésű emlősök tudtak megmaradni.
Maga az emberi faj is az egyre sanyarúbb életkörülményeknek köszönhette a fene okos agyának kifejlődését.
– – –
Azon persze lehet vitatkozni, hogy a dinók, vagy az emlősök voltak-e szebbek.
De hogy melyikük a fejlettebb, az aligha lehet kétséges.
@zenonküp:
Bocsi, igazad van, nagyon elszaladt velem a ló.
Sajnos, ez gyakori hibám 🙁
Elnézést kérek az olvtársaktól.
@Professor Pizka: nyilván, tök igazad van. – Megmondom az őszintét: én is csak kínomban írogatok efféle erőltetett sineiraetstudiókat, mer’ egyébként elkeseredésemben már rég eljutottam arra a fokra, hogy (ezen a blogon is) mindenkinek Dragunov elvt. munkásságának eredményeit ajánlgatom, mint a jelenlegi problémáink megoldásának általam látni vélt egyetlen eszközét.
…Ami persze megint csak hülyeség, mert ha daydreamelni akar a zember, inkább gondoljon Roselyn Sanchezre vagy Rosario Dawsonra, ne ezekre a barmokra. Még olyankor is.
Tisztelt Jótündér!
Arra kérem Önt, hogy az összes hozzászólásomat törölje a blogjából.
Ha gondolja egy privát üzenetben részletesen kifejtem érveimet, de talán ez az egész nem ér ennyit.
Tisztelettel,
zenonküp
@zenonküp: igen, tudom, h. nálam sokkal okosabb és hozzáértőbb emberek is használták ezt a ’hanyatlás’ keretet, de sajnos akkor sem értek vele egyet.
Erről a témáról persze rengeteget lehetne beszélni – és kétségtelen, hogy itt és most, olyan emberközelből nézve, ahogy mi vagyunk kénytelenek nézni (& megtapasztalni) ezt az egész halom szerencsétlenséget, borzasztó a (közel)jövő, és a trendek iszonyúak.
A korábbi hozzászólásom igazából csak a „basszátok meg, akkor legalább rúgjunk be még egyszer alaposan!” némileg szemüvegesbölcsészebb változata 🙂
[A nagy kihalások + evolúcija témakörben viszont óvnék mindenkit attól, hogy biológusok jelenlétében a „fejlettebb” szót használja a fajok tárgyalása során. Nagyon fel tudnak idegesedni tőle :)]
@labrys: Offtocsik, de engem érdekel. Jobban, mint a társadalmi/civilizációs haladás témaköre, ami számomra eléggé triviális. Szóval, mondád: „[A nagy kihalások + evolúcija témakörben viszont óvnék mindenkit attól, hogy biológusok jelenlétében a „fejlettebb” szót használja a fajok tárgyalása során. Nagyon fel tudnak idegesedni tőle :)]”
Miért tennének ilyet a biológusok? Ha a biológusok belátják azt a szerintem viszonylag könnyen belátható dolgot, hogy az evolúció hogy hogynem, kb. 3 milliárd év szakadatlan próbálkozásaival (legalábbis ezen a bolygón) kitermelt (nem mintha az evolúció egy szándékkal, és tudattal bíró valami lenne) egy olyan élőlényt, amely az értelemnek, és tudatosságnak bármely korábbi-, vagy akár kortárs élőlénynél sokkal magasabb fokára jutott, akkor ezt az értelmi fokot, és az ide vezető utat a biológusok nem kötik össze a „fejlődés” fogalmával? Ha a biológusok ezt nem teszik, akkor a biológiában nem létezik a fejlődés fogalma.
Ez persze (hogy nem létezik -ha nem létezik) érthető, hiszen egy tudományág fogalmai akkor léteznek, ha azokat definiálták, és akkor definiálják őket, ha használni is akarják, vagy tudják valamire. És ugye, a biológiától nem kell túl messzire menni, hogy egy ilyen fejlődés-fejlettebb- magasabbrendű fogalmi sorból egészen csúnya – nagy eufemizmussal szólva – társadalmi cselekvések bontakozzanak ki.
No de azért tisztán teoretice mégiscsak meglepő lenne egy ilyen biológiai szembekötősdi. Hogy van ez?
Én csak kérdezem ezt. És persze azt gondolom, hogyha a biológusok tényleg úgy gondolják, hogy az emberállat értelmi kiemelkedése