Cipolla
Eredeti szerző: jotunder
A köztársasági elnök lopott, csalt és hazudott. De még nem jött ki a direktíva a pártplénumon, hogy ez most az imperializmus aknamunkája-e, amit a szocializmust építő nép majd eltipor, vagy
a magyar távirati irodát illetékes helyen felhatalmazták annak közlésére, hogy érdemei elismerése mellett…
Írhatnám, hogy a csalónak, a tolvajnak, a hazugnak mennie kell. Persze mennie kell, és talán menni is fog, de most nem erről van szó. A rezsimlapok, a rezsimmédia totális kontroll alatt van, a Magyar Televízió azt mond, és úgy, ahogy azt a Nemdiktátor parancsolja. És ő nem mond semmit. Az úr hallgatása pedig minden szolga hallgatása.
A Diktátor nekem is parancsolna. Cipolla Nemdiktátor, ő csak a pártállami médiának parancsolhat, a csahosainak.
Ez a poszt nem a csalóról szól, nem a tolvajról, nem a hazugról, hanem arról a jobboldalról amelynek a Nemdiktátor van a középpontjában. Nem kedves Olvasó, most mi nem kacsintunk össze. Én sem tartom Cipollát diktátornak. Cipollát valóban Nemdiktátornak tartom, egy észak-balkáni Cipollának, aki milliókkal hitette el, hogy benne lehet hinni. És nemcsak úgy ám mint egy Adenauerban, egy Churchillben vagy egy de Gaulleban, hanem mint Andalúziai Szent Simonban, vagy leginkább a Magasságos Atyaúristenben.
Áldóimát mondanak. De nem érte… Magukra kérik az áldást. Tőle. És érzik a Szentlélek erejét. A neofita jobboldali nem tud a Krisztusban hinni, túl sokat pedálozott ahhoz a kerületi KISZ-ben, neki valami kézzel foghatóbb kell. És ezt most megkapta.
A Nemdiktátor választotta ki a csalót, a tolvajt, a hazugot. A Nemdiktátor választotta ki az unortodox hülyét, a Nemdiktátor adta nekik Gubcsi Lajost és Kerényi Imrét. De nem kételkedtek benne, mert a Nemdiktátor útjai kifürkészhetetlenek.
Ezek tényleg elhiszik, hogy Alcsúton megjelent a Szent Szűz.
Én nem látom a félelem és a vakhit határát. Nem tudom, hogy bent a koponyacsont alatt, kimerik-e mondani, hogy ez is csak olyan senki mint a túlmozgásos magas fickó volt. Hogy ott bent, látják-e, hogy ez Cipolla, csak az ő Máriójára vár, aki még nem emelte fel a fejét.
A minapi tüntetésen láttam egy öregurat ordítozni. Legfőbb érve az volt, hogy Gyurcsány. Nem az, hogy Gyurcsány lopott, hogy Gyurcsány hazudott, hanem mintegy univerzális alanyállítmányként az, hogy Gyurcsány. Az öregúr okosabb mint a Nemdiktátor egész kormánya együttvéve, a saját szűk területén talán a legjobb a világon. Ebből az emberből csinált gyurcsányozó zombit Cipolla.
Ez az ország jó eséllyel sohasem fog már a saját szemébe nézni. Talán soha nem leszünk egy ország, mindig két ország leszünk, Jók és Rosszak, Rosszak és Jók országa.
Sok mindenért nem felelős Cipolla. Sok mindenért, amiért felelőssé teszik. A csődközeli helyzet fennállna nélküle is, a gazdasági krízisért, az adósságért, semmiképpen nem tehető egyedüli felelőssé.
De az átkot ő hozta ránk. Az átkot, ami nem oldható fel. Az, hogy Szun-ce alapján kell kormányozni az országot, az, hogy a kormányzás művészete mindig a háború művészete, és nem polgárok vagyunk hanem katonák.
<
p style=”text-align: justify”>Nem, ez nem diktatúra. A feketeszemüvegesek nem akarják a lelked. Esetleg megölnek, de a lelked ritkán akarják. Cipolla nem ölhet meg senkit, igazán meg sem tiporhat. Csak egyszer azon veszed észre magad, hogy te is hallgatsz. És a hallgatás megöl.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16521481-6ab2c149012b7' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16521481&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16521481-6ab2c149012b7&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16521481-6ab2c149012b7' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
index.hu/belfold/2012/01/25/marcius_28-ra_lesz_eredmeny_schmitt-ugyben/
Jól át fogják gondolni a döntéshozatalt 🙂
Azért remélem, a vizsgálat tárgya egy kicsit pontosabb ennél: „feladata tanulmányozni Schmitt Pál kisdoktori disszertációja létrejöttének körülményeit”.
@Counter: Valamennyi plagizált részt meg kell keresniük. A bizottság jelentése hosszabb lehet mint Schmitt dolgozatának a duplája… Ezt miért várja meg Schmitt. Mire számít ???
@jotunder: Mert ezt akarja PHD-nek beadni:-DDD, már le van vajazva az ELTE matek tanszékén :-DDD
@Zenovitz2: Rofl.
Jó lesz az a filológia tanszékre is 🙂
„Apokrif források állami vezetők tudományos műveiben” 🙂
@jotunder: Mire számít, mire számít: nyugdíjra, villára, titkárnőre, no meg aláírnivalókra.
@Counter: Már meg is kapta:
http://kis-kunsag.hu/hun/s_!news/i_14/i_22694/index.html
Jöhet az összecsomagolás, oszt jónapot.
@sajtohuba: Richard Nixon úgy mondott le, hogy büncselekménnyel vádolták. Amikor meghalt, megszakították a televíziók adásait, Clinton azonnal félárbócra eresztette a zászlókat.
@jotunder: Nixon hivatásos, sikeres karrier-államférfi volt, és ha hihetünk a wikinek, a távozása után képes volt visszavonult államférfiként létezni és működni.
Ez nem Schmitt életútja. Egyáltalán nem.
One may agree or disagree with Schuman, but one thing is certain: in its present form, the Hungarian Basic Law is a politically moderate legal document formulated along the lines of the conservative liberalism of an Edmund Burke or a Russell Kirk. It is, in fact, very close in its words and spirit to the Constitution of the United States of America. If anything, this resemblance demonstrates that we live in a world of common values.
(Mezei Balázs egyetemi tanár)
Az Amerikai Egyesült Államok alkotmányához hasonlította az Alaptörvényt ez a derék ember.
@jotunder: For example, comparing their English version both consist of the same set of letters, he added.
@jotunder: „aggressively secular oligarchy that runs the European Union […] suggests a trend, one counter to their centrally-imposed, multicultural secularism. And they mean to strangle it in its cradle.”
„the reasons why it is so good to be a Hungarian”
Ez az a Mezei Balázs, akit tölgy méltatott egyszer megnevezése nélkül a blog.hu hasábjain mint „tizenhárom könyves prof”, ugye?
@Counter: Megposztoltam, de roppant visszafogottan. Igen ez a tizenhárom könyves prof. Hetvenkilenc könyves. Négyszázötvenkét könyves.
@Counter: Képes volt, de nem önként. Nagyon is tervezte a visszatérését. Ha hinni lehet a Frost-Nixon filmnek, ebbéli ambícióinak vetett véget az interjú, amiben Frost végül is sarokba szorította a Watergate-ügy kapcsán. Az amerikaiak egy igen jelentős része pedig majdnem olyan nehezen tudna neki megbocsátani, mint Pásztörperc Gyurcsánynak.
@aronsatie: (És Bajnainak, már ami P/c-t illeti.)
Hát igen, ha hinni lehet; de vigyük tovább a gondolatkísérletet, Gyurcsány képes volt a maga Watergate-je és interjúi után elder statesmant alakítani? Vannak Gyurcsánynak olyan reálpolitikai érdemei, mint Nixonnak? Végigjárta úgy a politikusi szamárlétrát, mint Nixon?
Énekel majd róla a Kárpátia ilyesmit: youtu.be/OmTPAX1Qrng ?
@Counter: Szívesen elolvasnám a listát, amit Nixon reálpolitikai(?) érdemeiből állítasz össze.
@aronsatie: Vietnam, Kína, leszerelés, Chile, Kissinger. Szerintem képes volt racionálisan sikeres, eredményes politikai döntéseket hozni – sok magyar politikussal ellentétben.
@Counter: Vietnam????
Kína=Kissinger.
Chile????
@aronsatie: Igen, Vietnam. Példás gyorsasággal oldotta meg a kivonulást, nem? 🙂
Kissingert Nixon ki tudta választani, pozícióban tudta tartani etcetera, etcetera, hadd ne kelljen azzal példálózni, mekkora országos marhákra vagy senkikre tudott bármely nagyformátumú magyar miniszterelnök fontos tárcákat bízni mostanában.
Chile bizony. Azt hiszem, azt nevezik sikeres Realpolitiknak amerikai szemszögből, nem?
@Counter: Most már csak az a kérdés, melyiket gondolod komolyan, és melyiket nem.
@aronsatie: Meghányva-vetve szerintem mindegyiket komolyan gondolom: Nixon jól és hatékonyan ismerte fel, képviselte és érvényesítette az amerikai állam érdekeit. Ez a reálpolitika, nem?
@Counter: A vietnami háború nem állt Amerika érdekében, ráadásul el is vesztették. A háború javarészt az ő elnöksége idejére esett.
Kissinger valóban sikeres külpolitikát folytatott, hogy az ő kinevezése mennyiben Nixon érdeme, az kérdéses. Chilében Pinochet puccsát támogatni bűnös és helytelen lépés volt.
@aronsatie: A vietnami háború hatékony és gyors lezárása amerikai érdek volt, ezt Nixon meg tudta valósítani. Az eszkaláció Johnson elnöksége alatt történt.
Kissinger kifejezetten Nixon bizalmasa volt.
Pinochet puccsát támogatni érdeke volt az amerikai államnak. Realpolitikról volt szó, nem moralizálásról.
@Counter: Ja, Nixon zárta le a háborút. Öt év után, óriási siker. Azt hogy sikerült megállapítanod, hogy Amerikának érdekében állt Pinochet támogatása?
@aronsatie: A vietnami háború ugye azt jelentette, hogy egy gyilkos kommunista diktatúra megpróbált egy kevésbé gyilkos mikutyánkkölyke diktatúrát bekebelezni. Már hogy a fenébe ne lett volna az Egyesült Államok érdeke beavatkozni ? Nem mérték fel jól a lehetőségeiket. Chilében egy diktatórikus hajlamú, a kubaiakkal egyre aggasztóbb viszonyt ápoló elnök ellen támogattak meg egy fasiszta tábornokot. Én ezerszer inkább választottam volna Allendét mint Pinochetet, de Amerika érdeke valóban a kubai terjeszkedés leállítása volt. Nixonnak voltak necces dolgai, de azért egy komoly ember volt. A Frost/Nixon a klasszikus darab róla. Nagyon szerettem.
@aronsatie: Nem öt év után, hanem öt év alatt. Kb. félmillió amerikai harcolt Vietnamban, amikor hivatalba lépett (a wiki szerint heti 300 főnyi veszteséggel).
Amerikának nem állt érdekében Allende, úgy… Pinochet szállította a stabilitást és az amerikai érdekek érintetlenül hagyását. Tehát Pinochet jött. Mit nem adnának az amik egy iraki vagy egy afgán Pinochetért, nemde? 🙂
@jotunder: Nem vitatom, hogy volt ok a vietnami háborúra, de azt igen, hogy elégséges-e, és nem lehetett-e előre látni, hogy mi lesz belőle. Allende diktatórikus hajlamai némi elemzést igényelnének, maradjunk abban, hogy Pinochethez kisinasnak se iratkozhatna be e tárgyban. Az utóbbi által véghez vitt mészárlást támogatni pedig egyértelműen bűn.
Nem láttam Frostot fiatalabb korában, először talán a 90-es évek elején láttam pár interjúját. Hát nem volt olyan érzésem, hogy mekkora nagy riporter. A film ebből a szempontból is elég hitelesnek tűnt.
@aronsatie: „Szívesen elolvasnám a listát, amit Nixon reálpolitikai(?) érdemeiből állítasz össze.”
Reálpolitikai, nem humanitárius. Reálpolitikát kértél, a Pinochet-puccs és benne az amerikai támogatás pedig kristálytisztán sikeres, eredményes, határozott reálpolitika – amerikai szempontból feltétlenül!
Egyszerűen a bűnösség nem értelmezhető szempont reálpolitikai értékeléskor.
@Counter: Reálpolitika nem egyenlő komcsiellenes hisztériával. Ezen az alapon Horthy is reálpolitikai nagyság volt. Hitler Kleissheimben nekiszegezte, hogy vagy ő, vagy a zsidók, és ő választott.
@aronsatie: Nem McCarthy-t méltattam ám, aki a fejébe vette, hogy az amerikai államot megszállták a komcsi kémek, és halál véletlenül igaza lett 😀 Az nem reálpolitika, az a vak tyúk által talált szemek esete.
A Nixon-adminisztráció chilei ügyei valódi reálpolitikai érdemek. Pl. már csak azért is, mert Nixon alakítója és kezdeményezője, nem pedig Kerényi-inges, gerincevesztett elszenvedője volt az eseményeknek.
De Bethlennél pl. lehetne keresgélni, ami a reálpolitikát illeti.
@Counter: Nem lett igaza, és Nixon is tagja volt a bizottságnak. Nagy érdem, az amik ma is büszkék ám az egészre, tucatnyi könyv és film tanúsága szerint.
@aronsatie: Nem-e? Talán nem voltak egészen mélyen beépült kommunista kémhálózatok az amerikai állami szervekben? De.
Mondtam én olyat, hogy McCarthy egyébként helyesen, jogosan vagy tisztességesen járt el? Nem. Sőt, kifejezetten azt mondtam rá, hogy vak tyúk is talál szemet.
A komcsiellenes hisztériát nem tudom, mire értetted, én rá. Ezért is szabadkoztam, hogy nem McCarthy-ról van szó. Nixon semmiféle vörös veszedelmet nem vizionált, külpolitikájában reálpolitikusként viselkedett, ahol az volt előnyös, hogy enged és smúzol, ott engedett és smúzolt, ahol az, hogy puccsot támogatott, ott puccsot támogatott.
@Counter: OK, tudomásul veszem, hogy szerinted mindez így volt.
@aronsatie: OK, tudomásul veszem, hogy szerinted nem.
@aronsatie: Ezt a Horthy dolgot ideje lenne már letisztázni a fejemben.
Ilyeneket olvasok: „A kormányzó az ausztriai Klessheimben 1943 áprilisában Hitlerrel folytatott megbeszélése után bizalmas körben kijelentette, hogy „nem akarja többé látni azt az örült szobafestőt”. Az indulatos kitörés is kifejezte, hogy Horthy és Hitler viszonya korántsem volt bensőséges. A tengellyel szövetségben álló kisebb államok vezetői közül Hitler sokkal szívélyesebb kapcsolatokat tartott fenn Gustaf von Mannerheim finn tábornagy hadsereg-főparancsnokkal, Ion Antonescu román tábornagy államvezetővel, vagy akár III. Borisz bolgár cárral.
A német vezér és kancellár azonban tisztában volt azzal, hogy Magyarországon Horthy nélkül vagy éppen ellenére semmi sem történik. Ezért őt tekintette a birodalom számára előnyös német–magyar viszony kulcsemberének. Hitler számára 1943-ig nem okozott különösebb gondot, miképpen biztosítsa Horthy szövetségi húségét. 1938–1941 között elsődleges eszközként a kormányzó megnyerésére a trianoni békében elcsatolt területek részleges visszajuttatását vagy az erre vonatkozó ígéreteket alkalmazhatta. A visszaadható territóriumok a Bácskával elfogytak, s a további magyar igények beleütköztek a többi csatlós ország, elsősorban Románia érdekeibe. Viszont 1941 júniusától Horthy Németországban látta azt az erőt, amely megmenti hazáját a bolsevizmustól. Ez a remény további területi nyereségek kilátása nélkül is elegendő volt ahhoz, hogy Horthy megbízható partner maradjon.
1942 késő őszétől azonban El-Alamein, Sztálingrád és Észak-Afrika már érzékeltette, hogy a háborúban fordulat bontakozik ki az angol–amerikai–szovjet koalíció javára. Horthy ez időtől mindinkább Nagy-Britanniától és az Egyesült Államoktól remélte, hogy a szovjet befolyást távol tartják nemcsak Magyarországtól, hanem az egész térségtől, amelyet – vélekedett – nem engedhetnek át Sztálinnak. Nem tartotta reménytelennek azt sem, hogy a nyugati hatalmak támogatásával a visszaszerzett területek vagy azok jelentékeny része meghatározható egy Hitler utáni Európában is. Bizakodását erősítette, hogy Olaszországban a „kiugrás” után helyén maradt a dinasztia, és a kormányzat élére az uralkodó bizalmi embere került.”
http://www.tankonyvtar.hu/historia-1994-04/historia-1994-04-horthy
Nem volt ez egyszerű szituáció.
“1941 ben Németországban látta azt az erőt, amely megmenti hazáját a bolsevizmustól.”
“mindinkább Nagy-Britanniától és az Egyesült Államoktól remélte, hogy a szovjet befolyást távol tartják nemcsak Magyarországtól, hanem az egész térségtől, amelyet – vélekedett – nem engedhetnek át Sztálinnak.”
“a nyugati hatalmak támogatásával a visszaszerzett területek vagy azok jelentékeny része meghatározható egy Hitler utáni Európában is.”
Legalább ezt a három pontot ( a tankönyv állitásai ) még eufemisztikusan sem tartanám reálpolitikai céloknak, ha meg Horthy tényleg ezeket gondolta ( volna), akkor nem lehetett reálpolitikus. Ez így ahogy van, didaktikus maszatolás és patent halandzsa ( a visszaszerzett területek vagy azok jelentékeny része meghatározható egy Hitler utáni Európában is )
Nem, nem volt egyszerü szituáció…hiszen úgy járt, mint a katona fehérben : háborúba ment …………
@Szindbad: Antonescut kivegeztek, Mannerheimet nemhogy nem iteltek el, de szobra van Helsinkiben. A finn zsidokat nem bantottak. A szovjetek ragaszkodtak ahhoz, hogy nehany politikust eliteljenek a finn vezetesbol, de volt aki kozuluk visszatert a kozeletbe, es sikeres politikus maradt. Horthy nem volt Antonescu es nem volt Mannerheim sem.
@Szindbad: Senki se mondta, hogy egyszerű, de azt se mondhatja senki, hogy jól oldotta meg. A lakosság 10%-a halt bele, jelentős részük haláláért legalább közvetve felel, és még az ország területe is csökkent. Horthy ugyan magától nem gázosította volna el a zsidókat, de az se tagadható, hogy az első komolyabb fenyegetésre még közreműködést is vállalt a meggyilkolásukban. Újabb, ellenirányú fenyegetésre (meg az egyre nyilvánvalóbb felismerés miatt, hogy a németek elvesztik a háborút) ugyan leállította a deportálást, de ez elég gyenge enyhítő körülmény. A zsidótörvények, numerus clausus és főleg a munkaszolgálat meg nehezen lemosható folt az ország becsületén, és ezek teljesen önálló döntések voltak. Horthy csak azért nem került a háború után bíróság elé, mert Sztálin futni hagyta, máskülönben könnyen lehet, hogy Antonescu sorsára jutott volna.