Előtanulmány a Nagy Illés Zoltán-poszthoz

Addig is, amíg elkészül a Pásztörperc által megígért Nagy Illés Zoltán-poszt, összeszedtem Illés Zoltánnak az államtitkári kinevezése óta hozott néhány intézkedését, melyet nem környezetvédelmi szemtponból minősítenék — ahhoz ugyanis nem értek — hanem kizárólag vezetői döntéshozatal szempontjából.

A döntéshozatal lényege — amint ezt tudjuk (vagy nem) — a lehetséges alternatívák felkutatása, a választott szempontok szerinti értékelése és a legjobb alternatíva kiválasztása. A döntéshozatal minőségét alapvetően leronthatja a döntéshozó elfogultsága, előítéletei, türelmetlensége, gondolkodásának sematizmusa, a megfelelés igénye, az újdonságeffektus és egy sor más tényező, amelyek közül azért csak ezeket emeltem ki, mert véletlenül pont ezek azok, amelyek Illés államtitkár sorozatos rossz illetve potenciálisan vezetői döntései mögött meghúzódnak.

Illés a nyilatkozatai alapján („nem számítok szekértábor-küzdelmekre, mert aki ellenáll, azt eltávolítom”, „nem azt várom egy helyettes államtitkártól, hogy szakmai döntéseket hozzon helyettem, elegendő, ha végrehajtja azt, amire a kellő kompetenciák birtokában, a megfelelő egyeztetések után utasítom”) autoriter vezetőnek tűnik, ami nem baj, ha ez az egyszemélyi, ellentmondást nem tűrő vezetői stílus megfelelő szakmai és vezetői kompetenciákon alapul.

Egy Illéshez hasonlóan vezetői tapasztalatokkal — és eszerint vele született adottságokkal — nem rendelkező kinevezett vezetőnél hasznosabb lenne a demokratikus vezetői stílus, amelyik jobban bevonja a megfelelő részkompetenciájú beosztottakat a döntés folyamatába. Persze a vezetők többsége nem tudatosan választja stílusát, hanem az a habitusából következik, de ettől még a habitusunktól idegen vezetői stílusokat is érdemes megtanulni és alkalmazni is. Ez az igény Illésből láthatóan hiányzik.

Lássuk tehát a legproblémásabb intézkedéseket!

Újdonság-effektus: „Az idei nagy árvizek után új víztározókat építenének ötmilliárd forintért a Sajón és a Bódván — jelentette be Illés Zoltán”. Az újdonság-effektus, mint vezetői hiba lényege, hogy a vezetői intézkedés arra a részterületre koncentrál, ahol a probléma utoljára felmerült, figyelmen kívül hagyva a probléma következő bekövetkezésének valószínűsíthető helyét idejét, súlyosságát és természetét, amik esetleg csak a múlt szisztematikus elemzéséből becsülhetők. Az ilyen rapid intézkedés erőforrásokat vonhat el egy másik, megkezdett problémamegoldástól, ami így félbemaradhat, az oda befektetett erőforrások kárba veszhetnek.

Sematikus gondokodás: a szakmai és személyi véleménykülönbségeket tárgyalások, együttműködés vagy meggyőzés helyett mindig (mindig) a másik fél kirúgásával intézi el. A kirúgás egy érvényes vezetői eszköz, de nem helyettesítheti a konfliktuskezelést.

Prekoncepció: Illés már azelőtt kirúgta az Észak-Magyarországi Vízügyi Felügyelőség vezetőjét, hogy a Sajó árterén épült áruházak hatósági engedélyeinek kiadásával kapcsolatos vizsgálat nem hogy befejeződött, hanem akár csak elkezdődött volna.

Türelmetlenség: jellemző Illésre, hogy rendszerszerű (hivatali) megoldások helyett az egyedi ügyek kezelésére koncentrál (kézi vezérlés), így kivételeket és rossz precedenseket teremt, azok pedig aláássák a szabályozás egységességét, egyenszilárdságát és az azt betartani hivatottaknak és kötelezetteknek a rendszer iránti bizalmát. A kolontári iszapömlés után és bármiféle vizsgálat előtt személyes hatáskörében eljárva felfüggesztette a MAL Zrt. tevékenységét. Hogy a cég tevékenységének folytatása (vagy felfüggesztése) hogyan függ össze a baleset esetleges megismétlődésével, a következmények súlyosbodásával vagy enyhítésük lehetőségeivel, azt ennyi idő alatt értelemszerűen nem állapíthatta meg megalapozottan. Ez a döntése egyben a prekoncepció megnyilvánulása is.

A Balatonendréd és Lulla közötti útépítés leállítása valószínűleg Illés vezetői döntéshozó alkalmatlanságának állatorvosi lova. Az általa képviselt állam hatályos engedélyeit, hivatali útját, a közigazgatás hatásköri és illetékességi jogköreit megkerülve, személyesen utasította egy magáncég munkásait az építkezés leállítására, mert az építkezés Natura 2000 területen halad át. Hatósági személy utasítást így jogszerűen nem adhat ki, az utasítást megtagadókkal szemben nem járhat el. A dilettáns intézkedés motivációja mögött vélhetően a túlpörgetett megfelelési igény, a hivatali hatalom mindentudóságának képzete és az államigazgatás hivatali útjának hatékonyságával szembeni bizalmatlanság állhat, amit tömören a jól ismert „Mindent nekem kell elintéznem” vezetői téveszmével írhatunk le.

Ilyen vezetői hendikeppel nagyon kellene értenie a környezetvédelemhez és -gazdálkodáshoz, ha bizonyítani akarja az alkalmasságát. Ennek kifejtését azonban inkább rábízom Pásztörpercre.

<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16517121-69ff437d1f1c1' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16517121&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16517121-69ff437d1f1c1&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16517121-69ff437d1f1c1' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>