Söralátét
Eredeti szerző: maroz
Szereplők: Felsőoktatási Intézmény, Diák, Állami Vállalat.
Diák a Felsőoktatási Intézményétől feladatául kapja, hogy tervezzen meg egy középületet. Nem nagy ügy, gondolnánk, hiszen középületet mindenki látott már, azért középület. Látott a Diák is, csak hát ugye az a feneség, hogy a köz tipikusan azt a részét látja ennek az épületnek, ami az ügyfelek számára is nyitva áll, és lássuk be, hülyén nézne ki a terv, ha a pult mögötti rész helyén kérdőjelek lennének.
Tehát Diák — nem mellékesen a Felsőoktatási Intézmény ösztönzésére — elhatározza, hogy alaposabban is szemrevételez egy ilyen középületet. Olyan túl sok választása nincs, hiszen az Állami Vállalatnak monopóliuma van a szóban forgó középületek üzemeltetésére, tehát Diák ír egy elektronikus levelet az Állami Vállalatnak: ugyan, mondanák már meg, hogy melyik, általuk üzemeltetett középületben nézhetne ő körül egy kicsit alaposabban.
Állami Vállalat válaszában közli, és ezt idézném szó szerint, hadd tépje egy kicsit a haját a Vincent Nyelvművelő Tagozata is:
„Az Állami Vállalat Zrt. belső utasítás keretében támogatja a szakdolgozatok elkészítésének egységes támogatási rendjét.”
Értve vagyok, ugye?!? Na, ennek az izé izéjének az izéje megköveteli, hogy Diák a levélhez mellékelt 2, azaz kettő darab formanyomtatványt legyen kedves kitölteni, az egyiket 2, azaz kettő példányban, a másikat pedig legyen kedves kitöltés után alá is írni. Ezen 3, azaz három okiratot papír alapon, postai levél formájában szíveskedjen elküldeni az Állami Vállalat címére.
<
p style=”text-align: justify”>Lófasz fog itt folyni, nem söralátét.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16517122-686e62c0a2de8' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16517122&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16517122-686e62c0a2de8&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16517122-686e62c0a2de8' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
Sajnos nem jegyeztem meg a forrást, aki roppant kreatívan azt írta (még akkor frissen „csapolva”:), hogy ezt a „söralátétre elférés”-t úgy is lehet érteni, hogy egy akkora (alap-átmérőjű) jó szorosan összetekert papír HENGERT állíthatunk rá… (teszem hozzá nem is feltétlenül csak A4-ből;))
„Szeptember közepén kelt, s benne az NKTH elnökhelyettese röviden értesíti a 2009-es pályázatok „nyerteseit”, hogy mégsem nyertesek. A támogatottak listája, a számukra kiküldött év eleji értesítések, az elkészített szerződések „tervezete” mind-mint egy rejtélyes „adminisztrációs hiba” következménye, s így utólag tárgytalannak tekintendő. „A hibával okozott esetleges kellemetlenségekért elnézést kérünk” – zárul a levél. ” (nol.hu)
@jotunder: Azóta már elnök, ha jól tévedek.
@Kettes: most éppen nincs elnöke az NKTH-nak.
@jotunder: Tudtommal a korábbi alelnök jár el az elnök hatáskörében. Nem?
@Kettes: Ez így van, de az NKTH gyakorlatilag lefagyott, és ők az igazi nagy vesztesei a fülkeforradalomnak.
@jotunder: Vettem észre. 🙂
Az OEP is ad a söralátétnek.
Augusztusban jött a győzelmi jelentés, hogy most már feléjük is lehet elektronikusan, hurrá. Pédéefet letölt, kitölt, postán elküld, hivatal iktatja, megvizsgálja, ha esetleg egy karakter is hibádzik akkor hiánypótlásra felszólít, tértivevény, jóhogy, majd pecsét a regisztrációs kérelemre, polgárnak visszaküld, tértivevény, jóhogy. És ez eddig miről szól? Hogy te, mint jogosult tényleg igénybe akarod venni a szolgáltatást.
Ami a következőképpen működik: elektronyikásan beküldhető nyomtatványt polgár letölti, kitölti, örül. Illetve csak majdnem, mert ennyi még nem elég, újfent idézném szó szerint, lassan kezdem megszeretni a hivatali nyelvet:
„[az igazolásokat] papíralapú digitalizált dokumentumként kell csatolni az elektronikus űrlaphoz.”
Papíralapú digitalizált dokumentum. Milo Minderbinder a kanyarban nincs a második csapásmérő, védekező-támadó szuperszonikus lopakodó (vagy hogy hívta, nem melékszem már) repülőjével.
De a legszebb: „A csatolmány fájl kiterjesztése csak pdf. formátumú lehet.” Mindezen okosságot az OEP egy word doc fájlformátumban osztja meg velünk: hkp.oep.hu/nyomtatvanyok/segedlet?id=2659870&t=1 Ha még nekik is túlzott kihívást jelent egy „doc to pdf” konverzió, akkor miért követelik meg a polgártól? 🙂
Tehát a söralátét egyszerűségű újítás nagyjából a következő premisszára alapoz:
-a megcélzott többszázezres kör (egyéni vállalkozók, őstermelők) bír olyan készségekkel, amelyek ahhoz szükségesek, hogy egy „papíralapú digitalizált dokumentum”-ot előállítsanak (vulgu: tudnak szkennelni, vagy digitálisan fényképezni), rendelkeznek az ehhez szükséges eszközökkel, valamint képesek arra, hogy a digitalizálás során kapott jpeg, tiff, vagy akármilyen fájlból egy beküldhető pdf kiterjesztésű fájlt készítsenek (és persze rendelkeznek az ehhez szükséges, legális szoftverrel)
Az én tippem: az egyéni vállalkozók és az őstermelők közel 99,97%-a lazán hozza a fenti elvárásokat. Ez egy futballokos nemzet, vagy mi a szösz.
@maroz: Nagy szervezettől apróságokra való odafigyelést ne várj.
Egy újabb söralátét:
nol.hu/gazdasag/20101011-etetes
„A mostani rendszer lényeges újdonsága, hogy minden behozott tételről külön, árat-mennyiséget-lejáratot tartalmazó jelentést kell küldeni a hivatalnak. Az úgynevezett magas kockázatú termékek (például tej, sajt, hús, gyümölcs stb.) esetében az érkezés előtt két nappal, más árukról minden „tárgyhót” követő tizedikéig. Ezeket a jelentéseket vizsgálják meg a szakemberek, hogy eldöntsék, hova érdemes kimenni és körülnézni, nem címkéznek-e át ott éppen például egy gyanúsan olcsó sajtszállítmányt.”
Ha jól értettem, akkor a rendszer a bürokrácia logikáját követi, tehát nem az a lényeg, hogy az élelmiszer legyen rendben, hanem a dokumentum. Ez teljesen hihető, egy bürokrata tipikusan így csinálná, küldjön be bevallást arról, hogy dögfőzeléknek valót kíván értékesíteni, mi meg majd jól ráütjük az „Elutasítva!” pecsétet.
Megpróbálom megtippelni, hogy mi következhet egy ilyen rendszerből.
Arra nálunk ugye tipikusan nem figyel a fene se, hogy egy-egy ilyen bevallásnak megvan a maga költsége, egyrészt a bevalló oldaláról, másrészt a feldolgozóéról is, tehát pénzt az már biztos, hogy visz. De hozni vajon mit hoz? Az amúgy is konténerből nagykereskedő kínai pecsenyesütő-alapanyag árus úgysem fog francokat sem bejelenteni, tehát őt a beérkezett bevallások kockázatelemzésével megfogni nem fogják. Egy komolyabb spíler, aki papirokat is mozgat, az pedig olyan bevallásokat fog benyújtani, hogy a bürokraták combon pisilik magukat a gyönyörűségtől, ki marad? Pár gyárilag balfasz és néhány nagyon peches, vagy azok, akiket a tettestársuk nyom fel, osztozási problémák miatt.
Szóval marad az, ami eddig is volt, pluszba csak egyvalamit kaptunk: mostantól egy ideig legalább lesz valamiféle hamis biztonságérzetünk, hiszen ott a rendpárti kormány, kizárt dolog, hogy pimpós legyen a 99 forintos párizsi.