Bayer Zsolt : Az erdélyi Mao
Eredeti szerző: jotunder
A kis faluban hol hajdan derék kálvinista prédikátorok zúgtak és mennydörögtek az istentelenségre, a gőgösen füstölgő kémények alatt, a bakterházban vagy tán éppen mellette, született meg az Istenes Áron fia. Erdélyország közepében. A tél olyan méltósággal evickélt tova a székely havasok között mint egy kövér pap ha süldőmalackát evett vacsorára. Aznap kutyahideg volt. Még ama januáriusi napnál is hidegebb mikor megfagytak a Sáska-patakban a csukák. A töltés fölül pislákoltak Áron otthonára a csillagok mint gyöngyök a rezedadombi apácák rózsafüzérében Szent Bódog napján.
Istenes Áron apját Ábelnek hívták, a nagyapját meg Áronnak, megint a dédapját Ábelnek és így tovább. Olyanok voltak az Istenesek mint egy fényes aranylánc a székely bokrétafán, összekötvén a falu népét Árpád apánk lovasaival, kik egykor letelepedtek a zúgók és horpadékok között, a gyászoló bodzafák és a bólogató szomorúfűzek sűrüjében.
Jégszürke volt az ég. Istenes Áron a susogó sötétségben lépegetett a régi templom melletti úton, majd a búskomoly utcácskákon át, a kőkereszteken is túl. Addig ment amíg még hallotta a kevély, füstös mozdonyok csibukolását, egészen a Gesztenyésig. A Gesztenyés mellett már úriházak is találódtak, tavasszal a diófa asztalt döngették a máriással, most csak a keserű havasi szél süvöltött végig az úton. Áron megérkezett.
A kályhában ropogott a fa, a kántor az asztal végén ült, szivarkával kínálta Áront. Amióta megcsípte a koronát a dér, a Rosenbergék drágán adták a szivarkát. Meggondoltam Balánczky uram – mondta csendesen Istenes Áron. A kántor nagyot szívott a szivarkájából. Hát ha meggondoltad Áron, akkor meggondoltad, a telegráfista kisasszony is azt mondta, jól teszed – bólintott Áron felé, a szél az ablak résein bebujdosott a házba, Balánczky közelebb húzódott a cserepes kályhához.
Mao lesz a fiam. Istenes Mao – nagy ember lesz belőle, talán állomásfőnök, azám, állomásfőnök vagy még annál is több – szorította magához kalapját Áron.
Így is lett. A kis Mao hetedévre már kivülről tudta az összes viszonylat nevét, nemes Udvarhelytől kincses Kolozsvárig. Ismerte a menetrendet, a sínpályák hosszát, de még a német acélmozdonyokat is, úgy mesélt róluk az anyjának mintha édes körték vagy hamvas birsek lettek volna a kosárban.
Amikor Istenes Áron éppen beadta volna az ifjonc Mao-t a vasúti ipariskolába, történt valami amit vagy a Szervita téri boltostól hallottam, vagy a grófkisasszonytól, vagy talán a teátristáktól akik arrafelé jártak a truppal. Istenes Mao tizenhárom és fél évesen elszökött a faluból. Egyesek azt mondták, hogy összeállt egy virágosleánnyal, megint mások szerint beállt az ottomán seregbe, amelyik éppen az angolokkal csatázott Szmirna alatt. Egy fogadós látta itt, egy huncut kocsis ott, a mohácsi gőzhajón, a pesti villamosvasúton, vagy tán valahol messze egy hajóhídra könyökölve, szemével csillagot keresve.
Mao már húszéves volt. A csunkingi pályaudvaron sederintette a fülöp-szigeteki dohányt, nappal vonatokat csutakolt, este pedig a könyveket bújta. Volt egy cimborája, egy fekete hajú grúz legény, akikkel a hullámzó hajzatú városi kisasszonyokat bámulták. El-eljártak az Operába, mindketten szerelemesek lett egy Irén nevű táncosnőbe, veres sörrel locsolták a savanyú koreai halsalátát, élték a nagyvárosi fiatalemberek életét. Aztán eltávolodtak egymástól. Talán egy marabutoll legyező miatt, amit Irén oly bájosan hordozott körbe a brit cirkálók matrózai között akik szomorú dalokat énekeltek neki a manchesteri textilgyárakról. Mao felnőtt. A bőre elsárgult, a szeme kissé összeszűkült a tengerhajózási társaságok sápadt termeiben. Regényt akart írni, vagy inkább gőzrepülőt tervezni. Már nem szerette a halsalátát, többre vágyott, többre az állomásfőnökségnél, többre Irénnél, olyan volt mint egy szent király az üvegfestményeken.
Egyszer, később amikor a Jangce vízében úszott, az osztályharcra gondolt. Talán kicsit Irénre is, talán a vadszőlőkre amelyek átölelték az otthoni házat, talán Erdélyországra, mert mindig Erdélyországra, de azért az osztályharcra is. Mert akárhová is fújta őt a szél, megmaradt egyszerű székelymagyar embernek. Nem rontotta el őt Marx és Buzsenbekov, a galíciai tormakereskedők, a mindenféle Rosenbergek. Az ő osztályharca, tilinkós osztályharc volt, a sült oldalas osztályharca, a rozsdabarna ürmösök osztályharca, az Istenes Áronok és Ábelek tiszta tekintetű osztályharca. Igen, a mindent jobban tudók szerint a történelmi materializmus szempontjából értékelte az osztályharcot, de ez ne tévesszen meg bennünket, mert az Istenes Mao osztályharca olyan volt mint a Gesztenyés mellett az a kis pad, a Balánczky uram szivarkájával. Ő a mi Maonk volt, és nem veheti el tőlünk senki.
…………………………………………………………………………………………..
It is my opinion that the international situation has now reached a new turning point. There are two winds in the world today, the East Wind and the West Wind. There is a Chinese saying, „Either the East Wind prevails over the West Wind or the West Wind prevails over the East Wind.” I believe it is characteristic of the situation today that the East Wind is prevailing over the West Wind. That is to say, the forces of socialism have become overwhelmingly superior to the forces of imperialism. (Mao: The Little Red Book 6.)
Were these not living tigers, iron tigers, real tigers? Nevertheless, in the end they changed into paper tigers, dead tigers, and bean-curd tigers. (Mao: The Little Red Book 6.)
.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16521992-6aa02ae11e72f' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16521992&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16521992-6aa02ae11e72f&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16521992-6aa02ae11e72f' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
„Lifting a rock only to drop it on one’s own feet” is a Chinese folk saying to describe the behaviour of certain fools. The reactionaries in all countries are fools of this kind. In the final analysis, their persecution of the revolutionary people only serves to accelerate the people’s revolutions on a broader and more intense scale.
Mao : The Little Red Book , 6
Zseniális. Most nem azért, de tényleg. 🙂
Tetszik. Azon gondolkozom, hogy vajon mi volt fő motiváció, hogy Bayer szerzőnek lett megjelölve. Csak néhány ötlet: felkapja rá az ember a fejét, ha valamit ír, Krúdy neki is a kedvence, politikai motiváció, esetleg, mindegyik felsorolt.
@jotunder: Legyünk sportszerűek. Te feladtad a labdát Zsótinak, most mellékelek egy cikket, amire reflektálva ő is megírhatja a maga (ri)posztját.
http://www.fn.hu/belfold/20110626/demszkyek_levele_clintonnak/
@sajtohuba: Kétféle bayercikk van. 1. Erdélyország. 2. Árulók akiknek szét kell verni a fejét baltával. A clintonos levél az utóbbi kategóriába tartozik. Nem bonyolult. Általában nem egy nagyon komplex ország ez a mienk.
@jotunder: Pont ezért szép a feladat. Egyes kategóriájú cikket írni kettes témájú alapanyagból.
Grat.
@sajtohuba: Szegény Krúdy rendesen behúzta a politikát. Sikerült megtámogatnia a Bélát, és pont a Kunt, ami miatt tönkretették az életét a Bayerzsoltok. Ezért is vicces Bayer Krúdy-mániája.
@Kettes: Teljesen egyetértek! Zseniális!
És ugye lassan az is szokványosnak nevezhető, hogy egy ilyen poszt nem kap címlapot. Nem is baj, a sok hülye troll csak zavarna a műélvezetben. 🙂
Stage 2.
@jotunder: Zsótinak egy nagy problémája van, amin nem tud túllendülni: hát nem jó író szegény. Újságírónak még csak-csak elment volna, de ő elismert, tehetséges író akart lenni mindig is. Így, együtt. Tehetség az kevesebb jutott a kelleténél, elismerés még kevesebb, ezért valakinek hibásnak kellett lenni. A kommunista kéznél volt, 90 után kellett valami kézzelfoghatóbb, ez lett a zsidó.
Azóta valamiért ebben a mókuskerékben él és alkot, és mivel a tehetség hibádzik továbbra is, mert az ötös számú tagkönyv nem vonja maga után az ötös számú vágóhidat (elnézést Vonnegut elvtárs), hát kénytelen volt valamire rácuppanni, és nyúlni tőle ezt-azt. Ez lett Krúdy. Mondjuk, választhatott volna olyat is, aki nem eleve a giccs határán egyensúlyozott, mert így óhatatlanul az következett, hogy Zsóti lepottyant akötélről.
Az íráson jót röhögtem amúgy. 🙂
@szerénységem:
„Zsótinak egy nagy problémája van, amin nem tud túllendülni: hát nem jó író szegény.”
nem kéne átvenni jobberéktől ezt a „jaj, szegény imrekertesz/x baller/y libsi/ írni sem tud” büfögést.
bájerzsótti tud írni. ha nem tudna, már rég tizenkettő egy tucat lenne a többi jobber/baller szarfröcsögő közül. de nem az. nem egy imrekertesz, nem egy tarsándor, nem egy závada, de reggelire is kevés volna neki egy döbrenteikornél vagy egy pörzsesándor, esetleg majdnem tetszőleges magyar nemzet, hírlap, vagy 168 óra publicista (a sor elég hosszú).
sajnálatos módon a tehetségét embertelen, aljadék dolgokra használja.
@mavo: az írástudásnak szintjei vannak. bayer egy közepes író. kb. ezer ilyen ember lehet Magyarországon, talán több.
@jotunder:
jó lenne, ha felsorolnád a másik 999-et.
@mavo: Félreértesz. Írónak nem jó, újságírónak azt írtam, elmegy, bár azt gondolom, hogy a publicista véna nem pótolja az íróit. Ráadásul azért tud kitűnni a jobber sajtóból, mert a színvonal igencsak alacsony. Ne legyen már egy Pörzse vagy Döbrentei viszonyítási alap, mint ahogy a 168 óra sem az az ÉS-hez képest. Íróként – jotunderrel értve egyet – nem tartom másnak, mint egy közepes tehetségű epigonnak, az, hogy ismert, és a másik 999 nem az, vélhetően a frusztrált személyiségéből következő gyűlöletpublicisztikájának köszönhető. Ami egyébként írói értékét is eltakarná, ha lenne. De nincs.
Ez ugyanolyan evidencia, mint hogy Csurka jó drámaíró, Göncz Árpád nem az. Konrád György jó esszéista, de dögunalmas regényeket ír, míg mondjuk, öööö, elakadtam, segítsen valaki a jobbosoktól egy jó regényírót mondani, jajjjj… :-)))
@szerénységem: Wass Albert? 😉
@szerénységem: Szolzsenyicin? 🙂
Fidesz-tüntetés SZER
————— München, 1989. június 7.
Magyar híradó
Mindenekelőtt Budapestet kapcsoljuk. Szekeres László a Fidesz
által meghirdetett, a kínai nagykövetség előtti tüntetésről számol
be, amely alig egy órával ezelőtt kezdődött:
Körülbelül 1500 személyes tömeg áll a kínai követség előtt, és
véres, foltos fehér kendővel a homlokukon nyilvánítják részvétüket a
halottak felett.
A műsorban a kínai diákok is részt vettek. Először is ők kezdték
Szelényi Zsuzsa bevezetője után azzal, hogy egy koszorút helyeztek
el a kínai nagykövetség kapuja előtt, majd bekötött szemű,
beragasztott szájú kopját tartva tartott beszédet az egyik kínai
diák. Ebben a beszédben elmondta, hogy nemcsak a kínai a nép, hanem
az egész emberiség tragédiája az, ami a Mennyei Béke terén történt.
Követelte a demokratikus hazafias mozgalom engedélyezését Kínában.
Utána Bajer Zsolt, a Fidesz tagja mondott beszédet, amelyben
párhuzamot vont a kínai események és a kelet-közép-európai kormányok
között. Mint mondta: ez a kommunista tömeggyilkosság jellemző a
rendszerre, és ezek a veszélyek bennünket is fenyegetnek.
Kelet-Közép-Európa és Kína véres öröksége egyaránt a félelem és az
örök reménység. A félelem, mert mi vagyunk a fegyvertelenek, és az
örök remény, mert ez ad nekünk erőt a további harchoz – mondta Bajer
Zsolt.
A demonstráció még ezekben a pillanatokban is folyik. +++
1989. június 7., szerda
@szerénységem: Nyírő József
@maroz: @Kettes: @aronsatie: Egyrészt :-))), másrészt mai magyar jobbosra gondoltam. Végigfuttattam a keresőt, de nem találok. Talán nem véletlenül. Viszont Nyírő érdekes alak, először pap volt, kilépett, majd kiközösítette az egyház. A nyilasok elől emigrált, és külföldön ismét pap lett. Ez is szép, kacskaringósan magyaros pálya.
@szerénységem: De az nem jelenti azt, hogy ne lett volna egy cseppet nyilas korszaka. Viszont ha mai magyar jobbos kell: Makovecz Imre. Tuti tud írni (is).
@szerénységem: Engem leginkább az foglalkoztatna, ha ebbe komolyabban belegondolnék, hogy melyik lehet az a mondjuk kéttucat ismérv, ami a balosság illetve a jobbosság eldöntéséhez szükséges és elégséges lenne. Ha egy ilyen pöpec kis szerszámunk meglenne, akkor csak előkapnánk a farzsebből, mint Pali bácsi, az öreg mesterem a sublert, utána lazán leolvasnánk, ez biza jobbos, kérdés eldöntve.
Például Esterházy. Ő jobbos-e vagy balos? Idéznék tőle:
„Színvonalunk – Ami van: az a nem létező vonulatai egy nem létező nemzet nem létező irodalmának: ez a népi, ez az urbánus.”
@maroz: Sajna nálunk aki Fidesz környékén van, az jobbos, aki meg nem (függyetlenül attól, hogy hol van) az balos. Kényelmes sztereotípia ez sokaknak. Akinek meg nem, az belga, de nincs hova állnia, mert helyet nem hagytak neki.
hetivalasz.hu/jegyzet/szerenad-39030
:))))
mandiner.blog.hu/2011/06/28/szeretni_nagy_testvert?utm_source=ketrec&utm_medium=link&utm_content=2011_06_29&utm_campaign=index
>))))
@jotunder: Ez a létrejött centrális erőtér, ez kemény. Nem lát ki a majma a rezsim seggéből, ezért ugye amit ő nem lát, az nincs is. Szájerig még ellát, de tovább már nem, így az, hogy mások is tiltakoztak, például a civilek, az már nem jut el hozzá. Az, hogy a politikát nem csak a parlamenti pártok alakítják, és hogy az nem mindig az előző választási eredmény szerint fog alakulni a világ végéig azt pont a Fidesz kéne tudja a legjobban, saját jogán is és esetleg tanulva a szocik eltaknyolásából, szóval lenne itt saját kár, más kára, de ezek szerint se egyikből se másikból.
@maroz: Stumpf szokatlanul kritikusan fogalmaz. ergé kevésbé. mármint kevésbé szokatlan.
nem Kína lesz a fordulópont. a közmunkaprogram. azt nem lehet megcsinálni, abba bele van kódolva valami nagyon nem jó. Matolcsy ezt az egészet brutálisan elszámolta.
@jotunder: Azzal csúsznak 20 százalék alá ősszel-télen, és jövőre meg jöna biztos szavazók lemorzsolódása is, hisz jön az adójóváírás kivezetése, miegyéb. Jön majd a pánik, a pánikra adott reakciók egyre kétségbeesettek, egyre butábbak lesznek. Önmagát gerjesztő folyamat. 2012 végére lényegében megbuknak, kérdés, lesz-e addigra alternatíva. Illetve bevezetik-e az egypártrendszert, ha lesz. 🙂
@mavo: Hát, név szerint nem megy, akárcsak a II. világháború hősi halottait, de tényleg nagyon sok jótollú ember van. Ajánlhatom a Napvilág íróklubot, a Virtus.hu irodalom szekcióját, rengeteg blogot. Igaz, ezek közül nem a politikai publicisztikát gyakorolják a legtöbben.
Bayer Zsolt mondjuk 4-es alá. Vagy 3/4 egy tehetségességi skálán :). Vannak ötösei is.
Nemrég olvastam egy jó cikkét tőle a Cserehátról.
@jotunder: Gratulálok!
Jó nevetni.
http://www.economist.com/blogs/easternapproaches/2011/06/public-works-hungary
In a recent interview, Mr Orbán said that the dams would be built “not with 21st-century technology, but by public works… by hand.” The downside is that using 19th-century techniques gets you a 19th-century dam.
;))))