Eszkép a Városmajorban, avagy Orbánon túl is van élet, csak néha még úgy is szar
Hajduk Károlyt az Akik maradtak-ból szokták ismerni, de ő egy baromi jó színész, nagy szerepei voltak a Katonában és a Vígben, és most leszerződött az Örkénybe. LSD, Kertész utcai Shaxpeare mosó, és most a Donkihóte Projekt. Városmajor, teltház, 35 fuckin’ fok. Csodálatos. Kókay Tünde, múltkor mellettem ült a színházban, Nagy Zsolt, Barsi Balogh Máté, Vajda Milán, Tenki Réka, Zsigmondy Emőke, Terhes Sándor, Jéger Zsombor, hol láthatnék én egy ilyen darabot Angliában ilyen színészekkel, mi közöm van nekem ahhoz. Ehhez van közöm.
Donkihóte egy Hunyadi Barna nevű tanár, aki a számítógépes játékokba menekül a felnövés elől. A darabban gyakorlatilag nem szerepel Orbán Viktor, csak annyira, amennyire ma Magyarországon Orbán Viktor ránehezedik mindannyiunk életére.
A harmincas-negyvenes generáció számára Magyarország Orbán nélkül is elég szomorú hely lenne, ő csak egy nagyon kellemetlen tejszínhab az eleve nem túl kellemes tortán. És erről lehet beszélni a színház nyelvén (Kovács D. Dániel, Závada Péter, Varga Zsófia). Az egész Vincent szólhatna erről, kevesebb Orbán, több eszkép. Mintha a Vincent, mintha a színház, mintha a számtan nem eszkép lenne, mintha Jótündér felnőtt volna. Nem nőtt fel, gyerekként fog meghalni.
A dzsungár kamukapitalizmus veszteseinek nincs szükségük a NER-re, hogy szar életük legyen, de azért zicher, ami zicher. És aztán kicsekkolnak. DPS, NPC és KDA, az is csak olyan, mint a cringe, a rizz meg a basicbitch, hétezer óra van benne, nem Rachmaninoff, nem Bill Evans, hanem a Mortal Combat, billentés és technika, csak fájdalmasabb.
Aztán ülnek magányosan, talán felveszik őket a Trefortba, miután kirúgták őket, mert a diákjaik tüntettek, és majd eljátssza őket Hajduk Károly. Vagy csak írnak éjjel róluk egy posztot, X nélkül, Y nélkül, mindenféle szararc nélkül.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16531677-6ab35ca670f71' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16531677&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16531677-6ab35ca670f71&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16531677-6ab35ca670f71' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
Csak a történeti hűség kedvéért: Hajduk Károlynak már a kőszínházi karrierje előtt is voltak nagyon fontos szerepei, elsősorban Bodó Viktor társulatában. (Pl. az Attack, amiben főszerepet játszott, és egyébként erős dramaturgiai rokonságban áll a Donkihóte Projekt-tel, csak még jobban Orbán nélkül — 2000-es évek eleje –, életem egyik legfontosabb színházi élménye volt, és Hajduk különösen lenyűgöző volt benne.) Tegnap mi is ott izzadtunk a Városmajorban, és — érdemei elimerése mellett — kevésbé voltunk lelkesek az előadástól.
@lmate: Én nagyon szerettem. Jó, gyakorlatilag minden Örkényt megnéztünk, Kovács D. Dániel katonás rendezéseit is. Nyilván megérint ez az egész.
@jotunder: „Nyilván megérint ez az egész.” Matematika = játékfüggőség, már ami az eszképet illeti? Érteni vélem, az én fejemben is megfordult az előadás közben, de egészen a játékidő (akik nem voltak ott: 2 óra, szünet nékül, 35 fokban, többrétegű, vastaganyagú jelmezekben — szegény színészek, gondoltam) 80%-ig úgy voltam vele, mint egyesek a Dűne 2. részével: valahogy nem rántott be, az analógia ellenére sem érdekelt igazán. Aztán az utolsó 20%-ban hirtelen igen, de akkor sem az eszkép-analógia miatt.
@lmate: valahogy a „berántás” az, amivel nem lehet mit csinálni. nem tudom igazán megmagyarázni, hogy a Donkihóte vagy az LSD vagy az Extázis miért „ránt be” és mondjuk a Bűn és bűnhödés a Örkényben kevésbé. A Radnótiban a Bartis Attila darab „berántott” az Álom luxuskivitelben egyáltalán nem, és nem tudom miért.
Kicsit kapcsolódik, kolozsvári színházi ember barátom mondta pár napja, hogy nemzeközi színházi fesztiválokon általaban mindenféle téma van, boldogság, halál, szerelem, erkölcs, ésatöbbi – kivéve a magyarországi darabok, mert azok mindig politikáról szólnak. Vagy igaza van, vagy nem, de azért érdekes.
@halatlangazember: a kolozsvári magyar állami színház igazgatója az egyik legjelentősebb magyar rendező, tompa gábor, aki évekig tanított amerikában, és ott történt valami. amit ő erről mondott annál több, imho. ezek után ő a „liberálisok” ellensége lett, az, hogy meghívta a kőbolond és nyíltan antiszemita drábikot csak azért, hogy bosszantsa az erdélyi liberális sajtót, elég nevetséges.
egyszer jó lenne megnézni ott pár darabot. vonattal el nem megyek oda, de repülővel, miért ne.
@jotunder: off: most építik újra a Nagyvárad-Kolozsvár vasútvonalat, végig szuper lesz, de addig talán az autópályát is befejezik. Kolozsvár sajnos élhetetlen borzalom, Nagyvárad, Szeben, Brassó, Marosvásárhely viszont elképesztően jól néz ki, már csak azért is érdemes ellátogatni :on Tompa Gábornál sajnos elgurult valami egy ideje, de ettől még jelentős.